2017. március 31., péntek

34. Megérdemled

Helloo,
A mai rész az egyik személyes kedvencem lett, hiszen Harry szemszög, Niall is benne van és persze lesz benne egy kis Carry is. Eddig nem nagyon kérdeztük, hogy milyen jövőt láttok főszereplőink előtt illetve hogy mit gondoltok mi mit fogunk velük kezdeni, így nyugodtan osszátok meg a gondolataitok velünk a részek alatt, a csoportban vagy esetleg oldalt a chaten keresztül. :) Reméljük ugyanannyira örültök végre Carrynek, mint mi! Kijárt már nekik egy kis boldogság. ;) Jó olvasást! Xx♥

x HARRY STYLES x

Mosolyogva ébredtem meg amint csak arra gondoltam, hogy ma végre újra láthatom Corát és a ma estét nálam tölti majd. Dolgoznia kellett menni ma, így tegnap nem maradt itt azonban végre esélyem volt megkukkantani, hogy hol lakott. Nem mentem be, csak a ház előtt álltam le a kocsival és az autó üvegén keresztül néztem amint beszambázott a bejárati ajtaján. Ugyanabban az utcában lakott, mint Jai és Serena ami őszintén nem lepett meg és ugyanakkor meg is válaszolta a kérdéseim, miszerint mit keresett mindig náluk. Gondolataimban elmerengve oldottam fel a telefonom a hüvelykujjammal aztán léptem a twitter ikonra és kezdtem végig görgetni a főoldalon. A szemem megakadt Niall barátom egyik tweetjén, ahol egy linket osztott meg az egyik új dalához. Belikeoltam aztán szinte azonnal az iTunes applikációra kattintottam, hogy megvegyem és meg tudjam hallgatni.

Teljesen eltérő volt az első számtól – This Town – de csak ugyanolyan jó, ha nem jobb volt. A zene újra indult, míg visszamentem twitterre és gratuláltam neki majd tárcsáztam a telefonszámát, remélvén, hogy felveszi majd. Két csöngés után, szerencsére így is történt.
- Jó reggelt, Mr. Nem Mondom El Senkinek, Hogy Új Dalt Dobok Piacra Horan – nevettem el magam amint köszöntöttem őt. Nevetve reagált arra, amit mondtam én meg csak vigyorogtam.
- Jó reggelt, Styles – köszönt vissza egy kicsit késve – Meg akartam lepni az embereket, gondoltam miért ne tehetném most ki? Senki nem számított rá. A rajongók már most a padlón vannak, és még egy órája sem osztottam meg a linket.
- Mit vártál tőlük? – kérdeztem mosolyogva, a szívem megtelt boldogsággal, amint a rajongókra gondoltam, akik a szünet ellenére is még mindig mellettünk vannak – Gratulálok mellesleg. Roppant jó szám lett. Tekintve hogy nem hallottam még egyet sem az első számon kívül, igazán megleptél.
- Köszönöm tesó! – hálálkodott – Sokat jelent, hogy tetszik!
- Ugyan, természetes – vontam vállat bár nem láthatta. Egy pár percre beállt a csendesség, aztán mivel úgy is azon gondolkodtam, hogy mit csináljak míg Cora átjön, megkérdeztem Niallt – Van valami terved mára?
- Ummm, elvileg a bátyám jött volna ma Londonba, de pont most mondta le, szóval fogalmam nincs.
- Oh – lepődtem meg – Minden rendben van velük mellesleg? Régen nem láttam már őket, Theo biztosan nagyot nőtt.
- Mhm, igen, nem tudom pontosan miért mondta le a találkozót. Mármint, azt mondta, hogy Denissel van valami, passz. Nem ment bele a részletekbe.
- Ah, értem – jegyeztem meg – Lenne kedved elmenni valahova akkor? Hatig nincs mit tennem-vennem.
- Miért, mi lesz hat után? – kérdezte kíváncsian. Hirtelen ütött meg a tény, hogy Jaien és Serenán kívül, senki nem tudta, hogy Cora meg én együtt voltunk. A barátnőm volt. Végre, annyi idő után, valahogy kiérdemeltem. Vagy talán még sem. Cora túlságosan jó volt hozzám, de amíg eltűrt, nem nyammogtam az egészen.
- Hát, dolgok történnek majd – nevettem el magam – Menjünk el ma valahova, majd személyesen beleavatlak.
- Pft, ha a rajongók tudnák, hogy mindig megzsarolsz csak, hogy az legyen, amit te akarsz.
- Blah-blah-blah – gúnyolódtam – Maradj csöndben és inkább készülődj. Egy órán belül nálad leszek.
- Nem foglak beengedni.
- Majd bemegyek én magamtól – röhögtem fel – Nem sokára látlak, Nialler.
- Jobban jársz, ha jó kis mesét tartogatsz számomra – motyogta bár a nevetését akkor is hallottam. Vagyis, egészen addig, míg ki nem nyomta a telefont.


Ismertem Niallt szóval tudtam, hogy nem fogunk azonnal elmenni sehova miután odaérek hozzá, így megreggeliztem miután felöltöztem. Zsebre vágtam a pénztárcám meg a telefonom, a fejem tetejére nyomtam az egyik fehér keretes napszemüvegem és a kulcsaimat a kezembe véve igyekeztem ki a házból. Két-három héttel ezelőtt vettem egy C450es Mercédeszt és négy napja állt már a garázsban, így eldöntöttem, hogy azzal megyek ma. Imádtam a Roverem, azonban ideje volt, hogy használjam az új kicsikémet is.

Pont leparkoltam Niall háza előtt, mikor a telefonom csörögni kezdett így míg kiöveltem magam, kihúztam azt a farzsebemből. Tudom, le kellett volna szoknom arról, hogy úgy ülök le, hogy a telefonom a fenekem alatt van, de nem olyan egyszerű az. Mindennek ellenére, mosolyogva konstatáltam, hogy Cora volt az, aki keresett. A műszerfalra pillantva láttam, hogy tíz perce múlt tizenkettő, ami azt jelenti, hogy már ebédszüneten volt.
- Helló – szóltam a telefonba amint fogadtam a hívást és a fülemhez emeltem a készüléket.
- Szia, mi újság? – kérdezte hümmögve, nem sokkal később hallottam, amint szürcsölt valami innivalót egy szívószálon keresztül. Ezen kuncognom kellett, majd válaszoltam a kérdésére.
- Semmi különös, Niall háza előtt vagyok éppen – osztottam meg vele a hollétem.
- Oh, értem – mondta meglepetten – Akkor nem is zavarlak.
- Nem zavarsz, Cora – mosolyodtam el – Mit szerettél volna?
- Semmit, csak unatkozok – nevette el magát – Gondoltam, hogy még otthon vagy esetleg, vagy valami.
- Ah, képzeld, percek kérdése, és Niall tudni fog rólunk – csacsogtam el aztán hirtelen leesett, hogy egyáltalán nem beszéltem meg vele azt, hogy ő rendben van-e az egésszel. A jó hangulatom gyorsan komolyra fordult – Mármint, te is rendben vagy ezzel, igaz? Vagy nem szeretnéd még elmondani? Megérteném, ha így lenne – habogtam, amint próbáltam kimagyarázni magam.
- Harry – mondta a nevemet, ami teljesen megállított a magyarázásomban – Rendben vagyok vele. Niall az egyik legjobb barátod, miért ne mondhatnád el neki?
- Nem tudom, talán csak azt gondoltam, hogy várni szeretnél még – indokoltam.
- Jól esik, hogy megkérdezted, de tudd, hogy én, nem akarlak irányítani. Ha valamit csinálni szeretnél, és engem nem érint rosszul, vagy egyáltalán, nyugodtan csináld.
- Szóval azt mondod, hogy ha akarnék, akkor leugorhatnék Niall szomszédjának a háztetőjéről a medencébe? – kérdeztem viccelkedve, hogy a hangulat ne legyen olyan szigorú.
- Tudod, hogy értettem – mondta mely mellett biztos, hogy a szemeit is megforgatta. Nem kellett látnom őt ahhoz, hogy tudjam – Amíg senkinek nem lesz baja és szerinted jó ötlet, azt csinálsz, amit akarsz. Ha úgy gondolod, hogy a háztetőről való medencébe ugrás jó móka lenne, felőlem csináld, de…
- Szeretlek – vágtam közbe a magyarázásba. Nem tudom, hogy honnan jött a hirtelen vallomás, de egyszerűen csak éreztem, hogy a tudtára kellett adnom.
- Wow, nem mondták még, hogy mások szavába vágni illetlen? – kérdezte fenn hangon, persze tudtam, hogy közel sem volt komoly és egy picit sem sértődött meg. Ha úgy lett volna, más hangtónussal beszélt volna hozzám. Olyannal, amivel megilletett a múltban egy párszor, mikor a helyemre rakott.
- Oké, de akkor is szeretlek – nyomtam meg az „oké” szót, mutatva, hogy értettem, amit mondott vagy kérdezett, bármi is volt az, de ő totálisan ignorált. Egy halk „pft” jött a vonal másik feléről, mint válasz aztán csendesség vette át a hatalmat a társalgásunk fölött – Cora?
- Igen? – kérdezett vissza értetlenül.
- Nem mondod vissza?
- Mit nem mondok vissza?
- Hát a szót, amit érzel?
- Um, oké… éhes vagyok – mondta totál komolyan, noha valamiért sejtettem, hogy majd meg szakadt a röhögéstől amint valószínűleg teli hassal ült a cukrászdában vagy a kajáldában, ahol volt.
- Gonosz vagy – morogtam miközben kiszálltam a kocsiból, becsuktam az ajtaját aztán bezártam – Hát, mindegy. Most összetört szívvel fogok bemenni Niallhöz és elmesélni neki, hogy a lány, aki nagyon-nagyon tetszik, és akit nagyon-nagyon szeretek, nem szeret viszont.
- Biztos, hogy ezzel akarnád untatni szegény barátodat? – folytatta a csipkelődést.
- Pont a szívem közepébe találtál – sóhajtottam fel, míg a tenyeremet a mellkasomra nyomtam ahol a szívem volt. Ő nem látta, de az egészet dramatikusabbá tette.
- Menj és sírd ki a bánatod Niall vállán, remélem, ő megérti – nevetett – Ugh, mennem kell, Haz.
- Persze, miután teljesen elszomorítottál menned kell, mi?!
- Bocsáss meg, de valakinek dolgoznia is kell – pimaszkodott – Nem mindenkinek utalják a pénzt a kártyájára annak ellenére, hogy csak ül a fenekén, vagy igen? Mert akkor mindenképpen vigyél el egy olyan bankhoz, kártyát kell váltanom.
- Cora! – nyújtottam el a lány nevét, míg felsétáltam Niall ajtajához és kopogtam rajta – Tudod, hogy ez nem igaz! Igen is keményen dolgozok, és a srácok is, a szünet alatt!
- Mhm, persze bubu, tudom – mondta nevetve – De komolyan mennem kell, Jack el fogja venni a telefonom.
- Ha-ha – jegyeztem meg szárazan – Oké, mindegy, menj, majd ma este látlak akkor.
- Vagy nem – mondta halkan.
- Irritált hangulatban vagy ma, nem gondolod?
- Nem – válaszolta azonnal – Szimplán ilyen vagyok, mikor semmi gondom nincs. Mindig is ilyen voltam. Túlságosan szarkasztikus vagyok.
- Egyet kell értenem-, oh, helló Niall – integettem felé amint kinyílt az ajtó előttem. Biccentett egyet felém aztán megfordult és visszaindult a nappaliba.
- Üdvözlöm Niallt mellesleg, szóval add át neki. Legalább legyél jó postagalamb, rendben?
- Ugh, komolyan mondom…
- Mennem kell, puszi, szia, este látlak – hadarta mielőtt pityegés hallatszott volna a telefonban és tudtam, hogy letette. Megforgattam a szemeim amint egy széles vigyorra húztam a számat aztán Niall kérdése volt az, ami miatt felkaptam a fejem.
- Ki volt az? – kérdezte kíváncsian – Túl jó kedvedben vagy ahhoz, hogy csak anyukáddal vagy a nővéreddel beszéltél.
- Hát – nyújtottam el a szót, míg lehuppantam a kanapéra a tévé elé – Éppen arról a személyről akarok neked mesélni ma.
- Csak nem találtál magadnak valakit? Úgy tudtam, hogy fülig szerelmes voltál Co… oh. Corával vagy, nem igaz? – nevette el magát amint hátradőlt az egyik párnára.
- Talált-süllyedt – vigyorodtam el – És mindketten elejtettük az „sz” bombát.
- Most csak baszakodsz velem – nézett rám halál komolyan aztán mikor megingattam a fejem a legnagyobb vigyorral az arcomon, előre dőlve folytatta a nevetést. Ő sem akarta elhinni, ahogy én sem – Harry, cimbora, mekkora szerencsés egy dög vagy te! – csapott a combomra.
- Tudom – sóhajtottam fel amint valójában beláttam, amit mondott – Talán a legszerencsésebb.
- Duh, persze, hogy az vagy – mosolygott – Nem minden lány menne vissza egy olyan pasihoz, aki többször is megbántotta, de úgy tűnik, hogy Cora túlságosan oda van a hülye fejedért.
- Remélem a hülye fejem lesz annyira okos, hogy meg is tartsa, és ne ijessze el megint. Nem tudom, hogy mi lenne velem, ha megint a helyemre tenne, de ezúttal el is hagyna.
- Ne csinálj baromságot és nem kell emiatt aggódnod majd – vont vállat – De ember, nem hiszem el! Mikor történt? Mióta titkolod, huh?
- Tegnap beszéltünk át mindent… nos, majdnem mindent. De jól vagyunk, szeretjük egymást és, Niall, annyira boldog vagyok – nevettem el magam – Rohadtul nyálasnak tűnök meg minden, de annyira vártam már a pillanatra, hogy vége az enyém legyen és wow, megtörtént.
- Örülök neked, tesó. Megérdemled. Lassan hét év után végre egy normális nővel is összekerített az élet és úgy tűnik, hogy egy hamar nem is fog elmenni.
- Nagyon remélem – bólintottam – Mellesleg ő jön át ma este.
- Volt időm leszűrni abból, amit mondtál – vigyorgott – Megkérted már, hogy legyen a barátnőd meg minden?
- Uh, nem, nem igazán – vallottam meg amint az ajkamba haraptam – Szerintem még várunk vele. Plusz, nem kell elnevezni magunkat csak azért, mert érzelmek kötnek minket egymáshoz, tudod? Majd adja magát az egész, nem akarom erőltetni.
- Aha, vágom – bólogatott – Hát, mint mondtam, örülök neked, de ne haragudj, nem akarok erről beszélni egész nap – nevetett fel én meg csatlakoztam hozzá – Hova megyünk akkor?
- Hát, hogy legyen egyszer gyereknap, arra gondoltam, hogy elmehetnénk golfozni. Mit szólsz? – löktem meg a lábammal az övét – Elég régen voltam már.
- Oké, menjünk – bólintott.
- Oké, menjünk? Ennyi? Azt hittem jobban fogsz örülni! Pft!
- Igen is örülök neki! Na, akkor szedelődzködj – csapott a térdemre amint felállt.
- Ugh most jöttem otthonról és minden cuccom ott van – fújtattam, amint lentebb csúsztam az ülőalkalmatosságon és szinte teljesen elfolytam.
- Késő bánat, most már ezer százalék hogy megyünk. Összeszedem a cuccaim és indulhatunk – került ki, aztán az emelet felé sorolt, míg én csak néztem őt egy grimasszal az arcomon.


Végül persze elmentünk hozzám, összeszedtem én is a cuccaimat, majd elindultunk a golf pálya felé. Amint leparkoltam, egy vigyor kerekedett az arcomra, hiszen tisztán emlékszem a napra, mikor Niall felhívott, hogy Cora itt van és, hogy jöjjek gyorsan én is. Luxszal voltam akkor, szóval tökéletes „kifogás” volt a keresztlányom, mégpedig, hogy ő szeretett volna mini golfozni, jönni. Aztán a rémes humorommal kikergettem Corát a golfpályáról, az öccsével meg lehaverkodtam. Olyan, mintha ezer éve lett volna az egész.
- Na, mi az, min vigyorogsz így már megint? – kérdezte Niall amint kiszálltunk. Kivettük a csomagtartóból a táskáinkat, és miután lezártam az új autómat elindultunk befelé.
- Csak eszembe jutott, mikor felhívtál és mondtad, hogy Cora itt van én meg rohantam ide Luxszal, mint egy őrült. Szerintem Lou nem kicsit nézett akkor idiótának – nevettem fel.
- Lássuk be, az is vagy Harry. De én is emlékszem. Az első veszekedésetek itt volt, bravo. Majd visszajövünk pár év múlva, mikor már férj és feleség lesztek és megtanítom a fiadat golfozni, mert, hogy te még mindig nem fogsz tudni rendesen játszani. Na és akkor majd elmesélem neki azt is, hogy az anyja és az apja itt vesztek össze először – mesélte, én pedig tökéletesen láttam magam előtt az egész jelenetet. Akartam, hogy így legyen.
- Oké, akkor ahhoz észnél kell tartanod és nem hagyhatod, hogy elszúrjam, jó? – mondtam hátulról a fülébe, mivel azóta már a recepciónál álltunk egy házaspár mögött – Komolyan Nialler, akarom azt a gyereket!
- Harry állj már le – nevetett fel – Én biztosan nem fogom magamra vállalni a felelősséget, hogy nem hagyom, hogy elszúrd. Rázd magad gatyába és tegyél érte, hogy így legyen. És ezzel most nem arra gondoltam, hogy rögtön kérd meg a kezét, vagy valami – nézett rám elkerekedett szemekkel, én pedig elnevettem magam és megráztam a fejem.
- Ennyire azért nem ejtettek fejre, ne aggódj.
- Akkor jó, huh – fordult előre, én pedig nem tudtam levakarni a vigyort az arcomról. Elképesztett, mennyire boldoggá tud tenni ez a lány, és ehhez elég, ha csak rá gondolok.


**

Golfozás után teli ettük magunkat az étteremben, ahol anno Corával és Milesel is ettünk, majd elindultunk vissza Niallhez. A srác totál fel volt dobódva, melyen nem csodálkozom. A golfpályán ugyanis találkoztunk egy körülbelül tőlünk egy-két évvel, fiatalabb sráccal, aki történetesen rajongó volt és oda meg vissza volt Niallért és az új daláért. A srác csatlakozott hozzánk, szóval az egész játszma alatt beszélgettünk – amit nem mellesleg Niall nyert, tényleg kijöttem már a gyakorlatból –, szóval Niall öröme szinte tapintható volt.  Alig értünk be a lakásba, már is csörgött a telefonja, nem sokkal később pedig Louis volt előttünk a képernyőn, ölében Freddievel. Persze ő is a dal miatt hívta Niallt, aki persze nem tudta tartani a száját, vagyis már Louis is tudott rólunk Corával. Persze ezt nem bántam, sőt kifejezetten örültem neki, hogy volt kivel megosztanom örömömet. Egészen háromig beszélgettünk Louisval, aki közben tisztába tette és megetette Freddiet, így nekünk kicsit megmutatva mindennapjait. A kissrác imádnivaló volt, és alig vártam, hogy újra találkozhassam vele, noha számítottam rá, hogy ez még odébb volt. Talán elrabolom majd valamikor Corát LA-be, de az egyelőre nem most lesz. Most csak örülök, hogy minden rendben van velünk és vele tölthetem a szabadidőmet, valamint akkor érhetek hozzá, amikor csak akarok. Ha úgy nézzük ez egy jelentős pont, mert eléggé rá voltam kattanva a lányra és szerettem volna őt elhalmozni a szeretetemmel. És most először végre ő is vevő volt rá.

6 megjegyzés:

  1. Total luv, nagyon klassz rész lett..(mikor nem.. Lol).. Cora&Hazznak nagyon kijárt már ez a boldogsag-bomba.. Nagyon örülnék neki, ha még gigameganagyonsokáig együtt maradnának, de ki nincs ezzel így? De valami kisebb, nagyobb csavar mindig jól jön, vagy mi a szösz.. :DD ezen kívül még rengeteg dolog van ami jó lenne ha történne velük, de szal én "bármilyen" vegkimenetellel boldog leszek, főleg, ha mindketten happyk(akár külön, akár együtt)
    LUV,Nórii ❤️❤️��❤️❤️

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Aw, igen, ideje volt már egy kis boldogságnak, mert mindketten megérdemlik. Az, hogy meddig lesz minden ilyen pompás, a részek menetelével kiderül majd. ;) Aw, you're so sweet! Minden ötletet szívesen fogadunk, nyugodtan oszd meg velünk a gondolataid, ha úgy gondolod, hogy szerinted jól illene a sztoriba ^^

      ♥xx

      Törlés
  2. 😍😍😍😍😍😍😍😍😍😍

    VálaszTörlés
  3. Awww... ❤❤ ez nagyon édes volt... ❤❤
    Imádom, hogy így vicceődnek egymássál! És Niall❤❤

    Nagyon tetszett! Várom a folytatást! ❤❤😍😍😍

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát igen, egy kis Narry sosem lehet rossz. :3 Örülünk, hogy tetszett! Xx♥

      Törlés