31. Megígérem

Hellooo,
Végre megint péntek, és kedvenceink története folytatódik.:3 Nem igazán szeretnénk bármit is a résszel kapcsolatosan mondani, majd úgyis nem sokára rájöttök az eseményekre. ;) Kicsit mindig megdöbbent minket, hogy milyen sokan pipáltok és komiztok a részek alá, szóval nagyon örülünk neki és köszönjük szépen, hogy ilyen aktívak vagytok! Reméljük, hogy elégedettek lesztek a történésekkel, ha pedig nem, írjátok le kommentben az ötleteiteket! Jó olvasást. Xx♥

x CORA ASHFORD x

Nevetve hagytam, hogy Harry kisegítsen, a kocsiból aztán bevezessen a kapun meg a bejárati ajtón. A cipőmet nem vettem vissza így a talpam piszkos lett, amit Harry lesöpört mikor leültem a kanapéra. Eldőltem miután ő kiment a nappaliból azonban ezzel csak azt értem el, hogy a világ forogni kezdjen velem mely miatt a szemöldökeim összevonódtak maguktól. Túlságosan sokat ittam, amitől folyamatosan szédültem és minden energiám elpárolgott az úton hazafele szóval hálás voltam, amiért Harry magához hozott vissza és nem pedig Jaiékhez mentünk. Mert ugyebár még mindig nem tudja, hogy hol lakom és jól döntöttem, hogy sosem mondtam el neki, ugyanis így legalább nem tudott minden alkalommal meglátogatni, míg nem beszéltünk meg miegyebek. 

- Cora, ébren vagy még? – kérdezte csendesen, amiért megint csak hálás voltam, hiszen a fejem valószínűleg szétrobbant volna, ha hangosabban kezd el beszélni.
- Mhm – hümmögtem válaszul és közben felnyomtam magam ülőhelyzetbe. A szemeim még mindig csukva voltak és a számat egy sóhaj hagyta el amint lecsúsztam a kanapén a fenekemmel és a fejemet a támlán támasztottam meg – Szerintem itt éjszakázok ma.
- Persze, ez rendben van – mondta szinte azonnal. Lehetséges, hogy elnevettem volna magam, ha azt válaszolja, hogy már pedig haza fog vinni, mert nem fogja ellátni a részeg seggemet mikor minden alkalommal, elutasítom őt meg leszólom, és nem adok neki esélyt arra, hogy megmagyarázza a magáét – Azonban szerintem kényelmesebb lenne egy ágyban, nem gondolod?
- Nah, jó lesz itt nekem – motyogtam aztán egy nagy sóhaj hagyta el a számat, amitől a mellkasom nagyot emelkedett, végül lesüllyedt.
- Igazán? – kérdezte kíváncsian és bár nem láttam, elképzeltem, amint felvonja az egyik bozontos szemöldökét és az arcára egy fél oldalas mosoly furakszik.
- Mhm – volt minden, amit válaszként adtam. Ezután éreztem, amint leült mellém hiszen a kanapé besüllyedt és az illata azonnal megcsapta az orromat. A fejem oldalra bukott így az végül a vállán végezte és nem sokkal később már teljesen rá voltam cuppanva a srác bal oldalára. Egy újabb sóhaj hagyta el a számat amint a karjaimat az övé köré fontam és a bal lábamat átemeltem az én jobbosomon meg az ő térdén így az az ő lábán pihent.
- Kényelmes? – nevette el magát halkan amint hagyta, hogy rá pakoljam magam. Az egyik felem parázott, hogy mi van, a kinyújtom a ruhám anyagát meg minden, azonban a másikat különösképpen nem érdekelte, mert minden, amihez kedvem lett volna, az alvás volt. Egy csendes „aha” hagyta el a számat, mint válasz majd percekkel később éreztem, amint ráhajtotta a fejemre az övét és a bal kezét a térdemre helyezte.
- Fogalmam nincs, hogy miért vagyok annyira oda érted – buktak ki belőlem a szavak mielőtt megakadályozhattam volna ennek megtörténését. Beleharaptam az ajkamba miután rájöttem arra, hogy mit is mondtam végül csak gondolatban megvontam a vállam és arra fogtam, hogy mámoros voltam az alkoholtól.
- Hogy érted, hogy oda vagy értem? – kérdezett vissza, a hangja elárulta, hogy tényleg kíváncsi volt és nem értette, hogy miért mondtam amit. De aztán lehet, hogy csak ezt meséltem be magamnak, elvégre nem voltam józan. És mikor nem vagyok józan, dolgok történnek.
- Még mindig nem tettem túl magam azon, ami kettőnk között volt azelőtt, hogy Kendall a képbe lépett volna. Az érzéseim még mindig ott vannak, melyek hozzád kötnek, mert bár időbe telt mire kialakultak, mélyen megmaradtak bennem. Mikor mondtad, hogy Kendallel szeretnél lenni helyettem borzalmasan összetörtem és nem akartam elhinni, hogy csak úgy átrepültél hozzá, tudod? Bár aztán rájöttem, hogy persze, hogy őt választottad helyettem – nevettem el magam halkan, a szemeim égni kezdtek aztán egyik pillanatról a másikra éreztem, amint a könnyek legördültek az arcomon. Vettem egy mély levegőt aztán köhintettem egyet mielőtt folytattam volna a beszélést – Ő jobban beleillik az életedbe, mint én valaha is fogok, arról nem is beszélve, hogy mennyire csinos és milyen jól néztek ki együtt. Én valószínű, hogy sosem illenék hozzád amúgy sem. De, holnap, amint kijózanodtam, már itt sem leszek úgy, hogy nem kell majd többet rám vigyáznod se semmi. Kint leszek a hajadból a fránya érzéseimmel együtt.
- Van még valami a tarsolyodban, amit meg szeretnél osztani velem?
- Nem hiszem, jelenleg nincs – mondtam amint a kézfejemmel megtöröltem az arcomat és lassan felnyitottam a szemeim. Harry finoman cirógatni kezdte a térdemet a ruhámon keresztül bár szinte alig érintett meg, mert gondolom azt hitte, hogy majd elcsapom onnan a kezét vagy valami. Azonban túlságosan is élveztem és mivel részeg voltam, nem harcoltam ellene. Inkább kiélveztem, amíg nem voltam észnél és nem gondolkodtam normálisan. Több mint valószínű, hogy más esetben meg sem engedtem volna neki, hogy visszahozzon a lakására csak úgy.
- Akkor jó, mert szeretném, ha most nagyon figyelnél arra, amit mondani készülök.
- Oké, mi az? – kérdeztem vissza, a szemeimben lévő könnyek elpárologtak vagy felszáradtak, fogalmam nem volt, azonban már nem voltak jelen és ennek örültem. Nem akartam, hogy sírni lásson.
- Ellentétben veled, nekem van fogalmam arról, hogy miért vagyok annyira oda érted.
- Hogy érted, hogy oda vagy értem? – tettem fel ugyanazt a kérdést mellyel ő illetett engem az előbb mikor ezt a kijelentést tettem meg. Noha nem fogok hazudni, a szívem ütemesen kezdett el kalapálni a mellkasom ellen amint meghallottam a szavait és minden egyes porcikámmal bíztam abban, hogy nem hülyített, hanem az igazat mondta. A fejemet felemeltem a válláról így ő is kénytelen volt így tenni. Néhány percig a szemeimbe nézett ezután, vagy az arcomat térképezte fel, nem tudtam pontosan megmondani, de mivel az előbb sírtam, valószínű, hogy az arcom pirospozsgás volt. Reméltem, hogy nem esik majd le neki semmi csak a lakásban lévő melegre és a véremben lévő alkoholra fogja majd az egészet.
- Nos, kezdjük ott, hogy milyen csinos vagy – mondta lassan és halkan, a keze még mindig a térdemen és az én karjaim is köré voltak tekeredve. Arcomra egy „oké, persze, hagyjuk már” féle mosoly húzódott amint aprón megforgattam a szemeimet, de nem szóltam – Amellett, hogy csinos vagy, okos is és talán elhiszed, talán nem, irtó dögösnek találom, ha egy lány okos és ért valamihez. Továbbá, szeretek a társaságodban lenni. Úgy érzem magam veled, mintha már évek óta ismernénk egymást és nem kell másnak mutatnom magam, mint aki vagyok. Hihetetlennek véltem, hogy milyen gyorsan elfogadtál és az életedbe engedtél, annak ellenére is, hogy minek tettelek, ki noha a tőlem telhető legjobban próbáltak és még mindig próbállak védeni a média elől.
- Még mindig? Ezt hogy érted? – kérdeztem zavarodottan bár a gondolata annak, hogy Harry továbbá is gondolt rám és a biztonságomra, sokat jelentett. Mint azt mondtam neki, még mindig nem sikerült az érzéseimet eltörölni csak úgy – Sosem kértem, hogy így tegyél – ráztam meg a fejem lazán, a hangom halk volt és lágy. Az egész beszélgetés nyugodt volt és úgy éreztem, hogy a komolysága az egésznek kezdett kijózanítani.
- Tudom, hogy sosem kérted, de én enélkül is így tettem. Elvégre, én rángattalak bele ebbe a felfordulásba, így tennem is kellett valamit annak érdekében, hogy ne essen bajod.
- Wow – jegyeztem meg csendesen, mindinkább magamnak, mint sem Harrynek, de amint halkan elkuncogta magát, tudtam, hogy elég hangos volt ahhoz, hogy meghallhassa. Még mindig nagyon közel ültünk egymáshoz, ami miatt egyébként boldog voltam, de ugyanakkor egy picit visszahúzódóbb is – Köszönöm, azt hiszem. Nem egészen tudom, hogy mitől védtél, hiszen semmi bajom nem volt az alatt az idő alatt, míg nem tartottuk a kapcsolatot. Meg akkor sem igazán, mikor beszélő viszonyban voltunk.
- Akkor ez azt jelenti, hogy jól csináltam mindent – mosolygott rám szélesen, amitől megjelentek a gödröcskéi az arcában, a szemei alatt megjelentek a mosolyráncai, míg fogai annyira fehérek voltak, hogy szinte megvillantak a gyér fényben. Vonzóvá tette őt a boldogság, vonzóbbá, mint amilyen ő átlagosan. Szavakkal nem is igazán tudtam volna körbefoglalni, hogy mennyire helyes is volt valójában. Noha ebben sosem kételkedtem. Harry lényegében egy két lábon járó festmény volt.
- Szóval azt mondod, hogy még akkor is gondoltál rám és az én biztonságommal foglalkoztál mikor mással voltál? Meg mikor ezeken a hatalmas eseményeken voltál vagy nagynevű emberekkel dolgoztál? – bombáztam el őt kérdésekkel, noha sejtelmem sem volt, hogy igazak voltak-e a találgatásaim. Ami azt illeti, nem nagyon tartottam fenn azt, hogy mi történt Harry életében ugyanis túl elfoglalt voltam a cukrászdában, az ikrekkel meg a saját bánatommal.
- Eh, így is mondhatjuk – vont vállat finoman, a mosolya egy pillanatra sem tűnt el hibátlan arcáról – Talán rögeszmésnek tűnik, de miután blokkoltad a telefonszámom meg a twitter profilom, a barátaid meg semmiképpen nem engedték, hogy a közeledbe menjek, ez volt az egyetlen dolog, amit tehettem.
- Jai és Serena nem engedték meg, hogy a közelembe gyere? – kérdeztem kuncogva mire Harry megrázta a fejét válaszul – Ah, friend goals.
- Én is erre gondoltam miután kitomboltam magam – nevetett fel – Napokig az agyamra ment, hogy semmiképpen nem léphetek veled kapcsolatba. Nem is tudtam, illetve a mai napig nem tudom, hogy hol laksz, szóval levelet sem küldhettem vagy mehettem el személyesen. A cukrászdát már meg sem próbáltam, mert ismerlek, és tudom, hogy bezártad volna magad a sütöde részbe, amíg el nem hagyom a város azon részét.
Elismerően bólogattam, az indokai és információja mellyel rendelkezett elég magas szintű volt. Bár ha őszinte szeretnék lenni, még mindig le voltam ragadva azon, hogy „oda volt értem” meg hogy míg Kendallel volt, azon dolgozott, hogy semmi bajom ne legyen. Mármint, nem kellett volna ezt csinálnia mivel sosem kértem meg rá. És azt hittem, hogy semmit nem akart velem csinálni azután, hogy alapvetően lapátra ültetett Louis születésnapi buliján tekintve hogy utána szinte semmibe vettem őt tulajdonképpen a mai napig. Itt-ott úgy viselkedtem vele, mint ha egy mocskos rongy lett volna, holott a legjobb bánásmódot érdemelte volna, annak ellenére, hogy mennyire megbántott. Ugh, sosem szerettem, ha a szívem meg az agyam két teljesen más dolgot mondott.

A beszélgetésünk gyorsan elhalt ezután és az a tipikus „romantikus” pillanat vette kezdetét. Tudjátok, mint amikor a filmekben a pasi meg a csaj egymás szemébe néz a leghosszabbnak tűnő pár másodpercig aztán a végén megcsókolják egymást. Nos, nem bántam volna, ha Harry lép és megvalósítja ezt a kis gondolatmenetemet bár az is igaz, hogy nem tudom, miként reagáltam volna rá. Semmiképpen nem folyamodtam volna ahhoz, hogy lesózok neki egy pofont, mivel nem vagyok egy erőszakos ember, de több mint valószínű, hogy egy picit lesokkolódtam volna. És um, nos, ez is történt amint Harry jobb tenyere az arcomra simult és a hüvelykujjával simogatni kezdte a bőrömet. Az ajkaim elváltak egymástól mire az ő szemei hirtelen lezuhantak a szám magasságára így végül én voltam az, aki teljesen odahajolt. Szó szerint letámadtam az ajkait amint a jobb kezembe markoltam a zakójának az anyagát. 

- Cora, héj – mondta csendesen, egy leheletnyit elhúzódva az ajkaimtól hogy beszélni tudjon. Hümmögtem amint apró puszikkal hintettem el szájának sarkát az arcát közelítve – Héj, sh, nyugalom – húzódott el még jobban amint ezennel mindkét tenyerébe fogta az arcomat. Hüvelykujjai ide-oda mozogtak amint finoman cirógatott és halhatóan lihegett. 

- Miért… miért húzódtál el? – kérdeztem zavartan amint a fejemben, csak azaz egy gondolat úszkált, hogy ő nem akart engem úgy, mint ahogy én akartam őt. Nem pont szexuális értelemben, hanem átlagosan. De aztán visszaemlékeztem a beszélgetésünkre, ahol szemtől szembe bevallotta, hogy állítólag tetszek neki – Sajnálom, nem kellett volna, letámadjalak – hadartam. 

- Cora, baby, semmi baj, oké? – kérdezte mosolyogva – Megleptél, rendben? De jó értelemben. Azért álltam le, mert nem akartam, hogy megbánd, majd mikor kijózanodsz, tudod? Sosem tennék olyasmit, amivel megint megbántathatnálak, vagy amiről esetleg nem tudsz dönteni józanul – indokolta meg a tetteit aztán egy puszit nyomott a homlokomra és a mellkasához húzott. Megszámlálhatatlan puszikkal hintette el a hajamat amint a fejem a mellkasán pihent és a kezeim lazán pihentek a dereka körül. Felsóhajtottam amint a körvonalainkat figyeltem, ami visszatükröződött az előttünk lévő lapos képernyős tévén. A fejem zavaros volt, a gondolataim ide-oda cikáztak a fejemben, a szívem még mindig hevesen dobolt a mellkasom ellen. Akárhányszor lehunytam a szemeimet Harry arcát láttam magam előtt azzal az elképesztően helyes mosolyával, és az hogy jelenleg gyakorlatilag rajta feküdtem nem sokat segített a helyzetemen. Vártam, hogy elaludjak, de ez nem történt meg, azt hiszem túlságosan fel voltam ahhoz izgulva, hogy el tudjak aludni. Mármint nem szexuálisan voltam izgatott, egyszerűen csak sok volt az egész nap. A film, Jai, Serena, Gemma, az alkohol és Harry. Harry, akit utálnom kéne, aki elől fejet vesztve menekülnöm kéne, hiszen nem egyszer csapott be és bántott meg. Mondjuk ki őszintén; nem egyszer törte szét a szívem, és én mégis itt vagyok a házában, a nappalijában, rácuppanva. Az akaraterőm, aminek arra kellene ösztönöznie, hogy tartsam magam távol Harrytől nem működött. És ennek persze örültem, hiszen mindennél jobban esett a srác karjai között feküdni. Egyik kezével a hátamat simogatta, míg a másik csak a derekamon pihent. Állát a fejemen támasztotta és itt-ott egy-két puszit nyomott a fejemre. Valahol mélyen tudtam, hogy ez igazi Harry oldala. Mégis semmilyen magyarázatot nem kaptam arra, miért játszotta velem majdnem egy évig keresztül a hülyét. Mindennél jobban szerettem volna ezzel az oldalával maradni, de jelenleg teljesen össze voltam zavarodva és tudtam, hogy hiába leszek holnap reggel teljesen józan, attól még ugyanígy fogom érezni magam. 

- Annyira össze vagyok zavarodva – csúszott ki hangosan a számon, végül nem bántam, hogy így történt. Harry halkan elkuncogta magát és a kezét a hátamról csupasz karomra simította, majd a kézfejemen hagyta az övét. 

- Elhiszem. 

- Nagyon tetszett a film amúgy. És nagyon jól játszottál. Még egy kicsit le is döbbentett mennyire jól, pedig mennyiszer megmutattad már, hogy milyen jó színész vagy – sóhajtottam fel, ő pedig újra elnevette magát – Oh és nagyon helyes voltál. Mondjuk ezt nem kéne tudnod.

- Nem tudod elhinni mennyire jól, esik ezt hallani. Örülök, hogy tetszett a film és hogy eljöttél. Eléggé féltem, hogy nem leszel ott.

- Akkor még úgy gondoltam, hogy nem is miattad megyek. Azt hazudtam magamnak, hogy teljes egészében Jai miatt van, mégis egy percre sem jutott eszembe a film alatt a legjobb barátom. Azt hiszem ez is a te lelkeden szárad.

- Hát sajnálom, hogy elvontam a figyelmed. Azt hiszem – kuncogott. 

- Sajnálhatod is. De Jainek ne áruld el.

- Jó, nem fogom – kihallottam a hangjából, hogy mosolyog, ami miatt nekem is el kellett mosolyodnom – Tudod, nem csak ők aggódták halálra magukat miattad az elmúlt héten. Én is majd megőrültem abban, hogy nem tudom, hogy hol vagy, kivel vagy és mit csinálsz. Én elmentem volna simán a rendőrségre is, ha Jai nem tart vissza. 

- Tudom – sóhajtottam fel – És ne haragudj. Hülye ötlet volt, csak egyszerűen úgy éreztem, hogy nem bírom tovább a városban és kellett egy kis környezetváltozás. Hunteréknél voltam egyébként Barcelonában – mondtam halkan.

- Gondoltam – hümmögött fel – Látszik rajtad a napsütés. 

- Serena is ezt mondta – mondtam felfelé kunkorodó ajkakkal. 

- De ilyet többet ne csinálj, jó? Vagy legalább egy valakinek szólj, hogy hova mész. Hogy ne aggódjunk érted.

- Szóltam is. Louisenak és Jacknek muszáj volt elárulnom, különben nem engedtek volna el. Csak megkértem őket, hogy ne mondják el senkinek.

- Oké, talán még meg is értem, hogy nekem miért nem mondták el. Na de hogy Jainek és Serenának ne? 

- Elég meggyőző tudok lenni, ha akarok – válaszoltam egy apró mosollyal az arcomon. Ezután újra csend telepedett ránk, bár nem sokáig. Harry volt az, aki ezúttal megszólalt.

- Miattam volt ugye? Miattam utaztál el hirtelen? – kérdezte halkan.

- Mhm – hümmögtem válaszul. Értelmetlennek láttam, hogy az ellenkezőjét állítsam annak, ami történt – Felzaklattál. Megint. Ahogy mindig teszed. De lassan már kezdek hozzászokni – mosolyodtam el. Harry nem válaszolt semmit, ezért felemeltem a fejem a mellkasáról és ránéztem. Volt egy olyan érzésem, hogy ő nem úgy értette, ahogy én.

- Cora nem tudod elhinni mennyire, sajnálok mindent – suttogta megtörten, mire az ajkamat az alsó ajkamba mélyesztettem és kicsi hiányzott, hogy ne hajoljak oda újra hozzá és kebelezzem be ajkait. 

- Tudom, Harry. 

- Megígérsz nekem valamit?

- Igen, nem fogok többet szó nélkül lelépni. 

- Nem, nem arra gondoltam most, habár ez is egy elég jelentős dolog. 

- Nem csinálom többet, ígérem – bólintottam, hogy kijelentésemet meg is erősítsem.

- Megígéred nekem, hogy reggel mikor felkelsz, nem rohansz el és legalább végig hallgatod azt, amit mondani szeretnék? 

- Megígérem – mondtam szinte gondolkodás nélkül.

- Tényleg? Mármint azt hittem, hogy nem mondasz majd rá semmit és pontosan az ellenkezőjét fogod tenni, amit kértem. Nem csodálkoznék rajta, de mindennél jobban szeretném, ha maradnál és meghallgatnál. Egyszerűen csak tudnod kell róla és kész – suttogta.

- Maradni fogok és meghallgatlak – ígértem meg neki újból – Nincs kedvem többé elfutni előled – vallottam be, azt hiszem magamnak is. 

- Akkor jó – mosolyodott el és kezét újra az arcomra csúsztatta, mire én a fejemet odahajtottam. Élveztem meleg érintését a bőrömön, és azt kívántam, hogy a másik kezével is fel és lesimogatna, csak hogy érezzem a bőrét az enyémen – Nem megyünk fel az ágyba? Ott sokkal kényelmesebb lenne – suttogta a fülembe, ami miatt engem kirázott a hideg, bár bíztam benne, hogy ő ezt nem vette észre. Szótlanul megmozdultam és kivettem a lábaimat az öléből. Szinte villámgyorsan pattant fel mellőlem, és nyújtotta kezeit aztán felém, hogy felsegítsen. Megfogtam a kezeit, ő pedig felhúzott, de szinte magára rántott, így a fejünk már megint annyira közel volt egymáshoz, hogy gond nélkül összekapcsolhattam volna az ajkainkat. Ehelyett viszont lesütöttem a szemeimet, aztán csak rádőltem és elengedtem magam. Ő akart az ágyba menni, hát vigyen is oda. Nekem semmi erőm nincs fellépcsőzni az biztos.

Harry mintha a gondolataim között olvasott volna, az ölébe vett, én pedig úgy kulcsoltam köré a lábaimat, mintha egy kisgyerek lennék. Emiatt ruhám felcsúszódott a combomon és a helyzet már újra erotikusra fordult volna, ha nem értünk volna fel pillanatok alatt a szobájába. Nem tudom, mi van velem, minél hamarabb el kell, aludjak, mielőtt megint olyan dolgokat teszek, amiket megbánok. Letett az ágyra, aztán behajtotta az ajtót majd buján csillogó zöld szemeivel kérdőn rám pillantott. 

- Szeretnél átöltözni? – kérdezte csendesen.

- Semmi ruhám nincsen, csak ez – feleltem automatikusan.

- Hát, nem ez lenne az első eset, hogy a ruháimban alszol – felelte egy apró mosollyal az arcán.

- Nem, tényleg nem – mosolyodtam el én is – Kaphatnék akkor egy pólót? 

- Persze – ment a szekrényéhez, aztán kihúzott egyet a sötétben és azzal jött vissza hozzám. Addigra én már lecsúsztattam a ruha pántját vállamon, majd miután Harry felsője landolt az ölemben, rögtön át is húztam a fejemen. Kibújtam a ruhából, majd letoltam a lábaimon és a földön hagytam egy kupacban; semmi erőm nem volt felvenni és összehajtani. A ragacsos melltartót is egyszerűen csak mellé dobtam, aztán bedőltem az ágyba, majd nagy nehezen a takaró alá szenvedtem magamat. Harry párnájának az illata rögtön megcsapott, mely miatt hatalmas mosoly terült el az arcomon. Figyeltem amint levette magáról a zakót és nekem háttal kigombolta az ingjét. Alig bírtam a tekintetemmel beinni széles és izmos hátának a látványát. Bár sötétben voltunk, mégis tökéletesen láttam Harry hátának minden kis négyzetcentiméterét. És azon kaptam magamat, hogy minden kis négyzetcentiméterét végig akarom csókolni. Valószínűleg végem volt, mikor letolta a lábain a nadrágját, végül a fejemet gyorsan a párnába dugtam mielőtt még megfordulhatott volna és azon kaphatott volna, hogy végig nézem, amint vetkőzik. Éppen ezért nem is láttam, amikor felém indult, csak azt éreztem, hogy besüppedt mellettem az ágy. Felnéztem a párnából, tekintetem viszont rögtön tetovált felsőtestére ugrott, ami egyáltalán nem tett jót nekem. Éreztem amint a vér a fejembe tódult, végül a hátamra fordultam és a lehető leghalkabban vettem egy mély levegőt.

- Harry…

- Igen? – kérdezte halkan.

- N-nem tudnál inkább egy pólót felvenni? – kérdeztem suttogva, mire szinte megdermedt mellettem, de a teste aztán újra el is ernyedt.

- De persze – mondta, majd felült és felállt. Utoljára végigpásztáztam hátulról, majd a tekintetem újra elkaptam róla mikor megfordult – Ne haragudj – mondta amint visszafeküdt mellém. Nem válaszoltam, ehelyett csak közelebb csusszantam hozzá, végül egy szó nélkül újra rátekeredtem. Ugyan nem láttam az arcát, de gondoltam, hogy elmosolyodott, akárcsak odalent miközben kezeit körém fonta és egyik lábát átvetette az enyéimen. Fejemet a nyakához nyomtam, aztán lehunytam a szemeimet és egy nagyot sóhajtottam. Jól éreztem magam egy ágyban vele, egymásra tapadva. Hiányzott nekem Harry.