30. Premier

Helloo,
Nem sok minden történik a mai részben, ez mindinkább csak egy kis felvezető, viszont ennek ellenére, bízunk abban, hogy tetszeni fog. De kössétek fel a gatyátokat, mert nem sokára jönnek részek... amik igenis izgalmasak lesznek. Addig is viszont reméljük, hogy beéritek a mai résszel is. ;) Jó olvasást! xx♥
P.S.: Stubborn - Prológus

x CORA ASHFORD x

Furcsa volt újra Londonba lenni, még akkor is, ha csak egy hétig voltam távol. Barcelonában süttettem magam, távol Harrytől és a legjobb barátaimtól. Senkinek nem mondtam el, hogy hova mentem – még a bátyám sem tudott a jövetelemről, így amikor a repülőtéren lévő ingyen internet segítségével felhívtam őt facetimeon, hogy jó lenne, ha eljönne értem, totál le volt hidalva. Bár nem csodáltam, én is padlót fogtam volna, ha azt mondta volna, hogy a repülőtéren vár arra, hogy elmenjek érte. Így miután felvett onnan és jól leszidta a fejemet, hogy még is mi a fenét képzeltem mikor mindezt végig gondoltam, csupán csak vállat vontam és egyszerre ki is kapcsoltam a telefonom. Főleg azért kaptam fejmosást, mert hajlani kettőkor landolt a gépem és neki reggel hatkor már kelnie kellett, hogy mehessen dolgozni. Vicces volt és bár eleinte ő nem találta szórakoztatónak, tudom, hogy így visszagondolva az egészre, ő is elneveti magát majd.

Egy héttel azután, hogy mindenkivel megszakítottam a kapcsolatot, visszaértem a városba ahol az életem utolsó öt, lassan hat évét éltem. Csakis azért jöttem vissza, mert ma este volt a premier Christopher Nolan új filmének – Dunkirk. Az egyetlen ok, amiért rávettem magam arra, hogy visszajöjjek a nyaralásomról, csupán Jai volt. Tudtam, hogy mennyit jelentett neki az, hogy a híres filmrendezővel dolgozott és nagyon is büszke voltam rá, így tisztában voltam azzal, hogy ott kell lennem ma este. Az, hogy örülni fog-e nekem, egy másik kérdés. Jacken és Louiseon kívül senkinek nem mondtam el, hogy hova mentem, mert nem akartam, hogy zaklassanak. Ki akartam üríteni a fejemet mely szerencsésen sikerült is. Hunter és Hailey is nagyon sokat segített abban, hogy túltegyem magam azon, ami történt Harry és köztem és azt kell, mondjam, hogy sikeres volt a részvételük. Szükségem volt olyan emberek véleményére, akik nem ismerték úgy a srácot, mint Serena vagy Jai. Persze mindig értékeltem azt, amit mondtak, de mivel ismerik az énekes srácot, több mint valószínű, hogy néha elfogultak vele kapcsolatban.

Nagy nehezen sikerült kiválasztanom, hogy mit viseljek az eseményre, mert nem akartam túl öltözni, de azt sem akartam, hogy kitűnjek a többi ember közül a minimális felszerelésemmel. Baba kék színe volt a ruhának mely mellett döntöttem, hosszú volt és csak az egyik vállamra ment fel így a másikat szabadon hagyta. Miután belebújtam a darabba, a hajamat kifésültem és egy gombócba fogtam a fejem tetejére. Itt-ott kihúzkodtam pár tincset, hogy megformálja az arcomat, de ennél nagyobb erőfeszítést nem fektettem a frizurámba. A nyakamba akasztottam egy arany nyakláncot, a bal csuklómra csatoltam egy nagyobb és egy kisebb karkötőt majd leültem a tükröm elé, hogy neki lássak a sminkemnek. Valószínű, hogy borzalmas sorrendben kezdtem el készülődni, ugyanis míg arcot varázsoltam magamnak, szorongva éreztem magam. Paráztam, hogy mi lesz, ha a ruhámra esik a szemfesték vagy a púder így az egyik fekete felsőmet az ölembe téve folytattam a sminkelést. Amint megvoltam, kivettem egy pár fekete magas sarkút és egy hasonló színű kistáskát, amibe majd belepakolhatom a szükséges dolgaimat. Miután rajtam volt a cipő és a dolgaim is el voltak pakolva, fújtam a nyakamra és a csuklóimra egy kis parfümöt majd lefele igyekeztem. Rendeltem egy taxit körülbelül egy órája, aminek lassan itt kellett lennie, szóval még azelőtt rendbe kellett tennem magam és indulásra készen kellett állnom. Így amikor hallottam a dudaszót kintről, már csak a táskámat kellett a vállamra kapnom, hiszen már rajtam volt a kabátom is majd bezártam magam mögött a házat és a taxi fele igyekeztem.

Tudtam, hogy az esemény öt órakor kezdődik, a vetítés viszont csak hatkor, ezért szándékosan érkeztem egy kicsivel hat előtt a hatalmas épület elé. Végig siettem a kordonok között, aztán a vörös szőnyegre lépve a biztonsági őrök felé sétáltam, akik az ajtó előtt álltak. Felmutattam nekik a jegyemet, aztán beléptem a kétszárnyú ajtón és sietősen a terem felé mentem, ahol valószínűleg bent ül már mindenki. Az ajtó előtt megint megmutattam a belépőmet, aztán halkan besurrantam a félhomályba és rögtön le is ültem a legfelső sorban a legszélső szabad székre. Megkönnyebbültem, amiért gyorsan találtam helyet, és amiért senki sem vette észre, hogy bejöttem. Az emberek még beszélgettek egymással, nemsokára viszont eltűnt a világítás, így csend is lett. Némára állítottam a telefonomat, aztán a szemeimet a színvászonra vezettem, miközben egy mély levegőt vettem és a kezemet megtámasztottam a székem puha kéztámláján.

**

Amint a szereplő lista legördült, kiegyenesedtem, aztán miután megvártam Jai nevét lassan elhaladni, elmosolyodtam, majd felálltam és kiiszkoltam a teremből. Hunyorognom kellett, amint kiértem, a nap még mindig fent volt, és két órát a korom sötétben ültem. Oldalra álltam, takarásban a biztonsági őrök között, majd előhúztam a telefonomat és üzenetet kezdtem pötyögni Hunternek. Egészen végig vele chateltem, míg nem kijöttek az első vendégek, és szépen sorjában mindenki. Az ember tömeg hatalmas lett, hallottam a lányok visongását, akik biztosan csakis Harry miatt jöttek el a premierre. A kamerák kattogtak, én pedig még jobban meghúztam magam a falnál, noha biztos voltam benne, hogy senki sem látott. Amint megpillantottam Serena szőke hajzuhatagát, elraktam a telefonom, aztán gyorsan feléjük igyekeztem és elkaptam a kezét, mielőtt még besétáltak volna a kamerák tömkelegébe.
- Cora – mondta döbbenten Serena amint felém fordult, őt követte pedig Jai – Az istenit te lány, hol a francban voltál? – rántott magához, aztán átölelt.
- Cora bassza meg, annyira aggódtunk érted – húzott magához Jai is, miután a barátnője elengedett.
- Gratulálok Jai, nagyon tetszett a film, és büszke vagyok rád – mondtam, aztán puszit nyomtam az arcára, végül visszabújtam a karjai közé.
- Örülök, hogy eljöttél, de baromi dühös vagyok rád, szóval húzzunk innen – mormogta a hajamba, én pedig elhúzódtam tőle és bólintottam. Kézen fogtam újra Serenát, aki Jait, aztán elindultunk a hosszú vörös szőnyegen, miközben egy percre sem néztem fel – Mindjárt jövök, menjetek csak oda az autóhoz – mondta Jai, mire Serena bólintott és tovább húzott, én pedig szófogadóan követtem. Amúgy sem tehettem mást, szorította a kezemet. Elértünk egy fekete Mercihez, melyről rögtön tudtam, hogy nem Jaié, és amint beültünk és megláttam a sofőrt, értettem, hogy honnan van ez a kocsi. Serena megkérte a férfit, hogy várjon még, mert Jai nincs itt, aztán felém fordult és egy ideig csak csendben nézett rám.
- Ha még egyszer ilyet csinálsz, nem tudom, hogy mit csinálok veled! – mondta, én pedig mély levegőt vettem és rá mosolyogtam.
- Tudom.
- Mégis mit képzeltél? Miért nem árultad el, hogy lelépsz? A telefont miért nem vetted fel? És Jack meg Louise miért nem árulhatták el, hogy hova utaztál?
- Muszáj volt eljönnöm Serena. Csak úgy éreztem, hogy nem bírom tovább a városban. Kellett egy kis környezetváltozás.
- Jó de, nekünk miért nem tudtál róla szólni?
- Nem akartam, senki tudtára adni, hogy hova és miért mentem el. Louiséknek muszáj volt elmondanom, hogy adjanak egy hét szabit.
- Nem értem – csóválta a fejét.
- Erm… miatta, oké? – mondtam gyorsan Harry nevét szándékosan kihagyva. Kitudja a sofőr kinek pletykálta volna el – De többet nem akarok róla beszélni.
- Oh, baby, azért mert nálunk volt? – esett meg rögtön rajtam a szíve, én pedig válaszul megcsóváltam a fejem.
- Nem, hanem beszéltünk és… mindegy.
- Itt vagyok, indulhatunk – pattant be a másik oldalamra Jai, majd miután bekötötte magát az övvel, felénk fordult, de nem szólt semmit.
- Jai, ne haragudj, kérlek – sóhajtottam fel, aztán a fejemet a vállára hajtottam és átöleltem a karját.
- Cora, ezzel nem hatsz meg, kurvára szólnod kellett volna, hogy lelépsz a városból.
- Tudom, és ne haragudjatok! Muszáj volt elutaznom, kellett a…
- Környezetváltozás – fejezte be helyettem a mondatot Serena, mire Jai ránézett.
- Az ő pártjára álltál, vagy mi?
- Nem, de az okát értem, miért ment el.
- Oh, és ez valami lányos titok, hogy nem tudhatok róla? – vonta fel Jai a szemöldökét.
- Jaj Jai, persze, hogy nem! – raktam a fejem vissza a vállára, aztán csak a fülébe súgtam, hogy Harry – Hunteréknél voltam Spanyolországban – mondtam terelésképpen.
- Gondoltam, hiszen látszik rajtad – mondta Serena, én pedig megengedtem felé egy mosolyt.
- Ez akkor sem mentség arra, hogy szó nélkül elhúztál.
- Tudom, ne haragudj. Kérlek Jai. Soha többé nem csinálok ilyet – bújtam hozzá még jobban.
- Nem tudod elképzelni, mennyire aggódtunk érted, azért mert te csak úgy egy szó nélkül leléptél.
- Bocsánat – motyogtam – Tényleg srácok, bocsánat. Többet nem fordul elő.
- És amúgy is szerinted Collinék nem hiányoltak? Nem bocsájtják meg olyan könnyen, mint ahogy Serena tette.
- És te – fűztem hozzá – És nekem is nagyon hiányoztak, elhiheted.
- Én még haragszom.
- Ah, de szeretsz, ugye?
- Még átgondolom…
- Jai!
- Jó, persze, hogy szeretlek, duh – forgatta meg a szemeit, és felemelte a karját, majd a vállamra rakta és magához húzott. Vigyorogva nyomtam egy puszit az arcára, aztán a kezemet Serena kezei közé csúsztattam és felé is küldtem egy mosolyt.

Mint kiderült, egyáltalán nem Jaiék felé tartottunk, hanem a belvárosba egy klub felé, ahova is a Dunkirk afterpartija volt megrendezve. Nem sokan voltak még bent, mikor megérkeztünk, tekintve, hogy első között léptünk le a vörös szőnyegről, úgy hogy miután rendeltünk három italt a bárnál, helyet foglaltunk egy eldugottabb asztalnál.
- Most már elárulnád végre, hogy mit csinált már megint Harry? – kérdezte Jai rögtön, amint leültünk, én pedig egy nagy kortyot szívtam a kedvenc italomból.
- Erm… nem igazán akarok róla beszélni. Napokba tellett, mire újra összeszedtem magam és nem akarom a hangulatot elrontani. Úgy hogy inkább meséljetek ti – dőltem hátra mosolyogva.
- De ugye nem történt semmi komoly? Erőszakoskodott? – kérdezte Jai komolyan, mire akaratlanul is felnevettem. Harry és az erőszak? Ugyan már!
- Nem, dehogy – ráztam meg mosolyogva a fejem.
- Akkor jó – válaszolta valamivel nyugodtabban.
- Ki vigyáz a kicsikre?
- Oh, találtunk egy aranyos ausztrál nőt az interneten. Óvónő, de mellette szívesen csinálna még valamit, és tényleg jól bánt a fiúkkal. Volt nálunk azt hiszem háromszor, háromszor ugye? – nézett Jaire, aki egy bólintással erősítette meg Serenát – Eljött háromszor, hogy megismerkedjünk, meg hogy lássuk, hogy bánik Alfiékkal.
- De jó! De ugye tudjátok, hogy minden más alkalommal, majd én vigyázok rájuk? Ha el szeretnétek menni, randizni vagy jógázni…
- Persze Cora. Ha itt lettél volna se tudtál volna vigyázni rájuk, hiszen mindenképpen akartam, hogy el gyere te is a bemutatóra.
- Igen tudom, de más esetben.
- Persze Minnie – bólintott Jai.
Egyre több vendég és színész érkezett meg a klubba, én pedig tudtam, hogy szükségem lesz az alkoholra, hiszen kizártnak tartottam, hogy ne fussak össze Harryvel. Éppen ezért rendeltem is őket szépen sorjában, amint kiürült a poharam, és bár Jai is ivott pár pohárkával, azért én jóval túlszárnyaltam őt. Serena eleve nem ihatott, hiszen szoptat. Mély levegőt vettem, mikor megláttam Gemmát felénk közeledni, aztán elmosolyodtam és felálltam, még mielőtt ideérhetett volna hozzánk.
- Cora, istenem, de rég láttalak! – vont rögtön szoros ölelésbe, én pedig mosolyogva öleltem vissza – Sziasztok – mosolygott Serenáékra, miután elengedett – Hogy vagy? – kérdezte mosolyogva.
- Jól és te? Hol hagytad Michalt?
- Oh, itt van ő is, az asztalunknál ül anyuékkal… – remek, tehát Harry szülei is itt vannak. Mondjuk, mégis mit vártam, hogy majd nem jönnek el? – Jaj de faragatlan vagyok, Harry mesélte, hogy babáitok születtek, gratulálok – fordult az asztalunk felé, én pedig mosolyogva pillantottam a barátaimra.
- Köszönjük – válaszolt szélesen mosolyogva Serena.
- Gyere, ülj ide hozzánk – mondtam, majd le is ültünk mindketten Jaiékkal szemben.
- Két kisfiú, igaz? – kérdezte Gemma, Jai pedig büszkén mosolyogva bólintott. Ettől a pillanattól kezdve azonban nem igazán fogta fel az agyam, hogy mi történt. Annyi szeszes italt öntöttem magamba röpke két óra alatt, mint a születésnapomon, pedig nem voltam oda a bulikért meg a piálásért.

**

Elnevettem magam amint közelebb húztam magamhoz a teli poharamat, hiszen az este folyamán a bárpultos csávó és csaj szórakoztatott el. Jai meg Serena leléptek aztán idővel Gemma is eltűnt, szóval jobbnak véltem, ha megmaradok a fenekemen és úgy élvezem az ingyen italaimat.
- Helló – hallottam meg egy hangot magam mellett azonban nem voltam benne biztos, hogy nekem köszöntek szóval tovább szürcsöltem az italom a szívószálon keresztül. Lassan oldalra fordítottam a fejem, persze úgy, hogy az ne legyen feltűnő csak, hogy megkuksolhassam, hogy még is ki foglalt helyet mellettem. Egy halk „ugh” hagyta el a számat Harry arcának oldalát látva aztán szinte azonnal vissza is fordultam. Noha túl részeg voltam már és olyan volt, mintha a fejem előbb ért volna előre, mint a szemeim így meg is szédültem.
- Miért kellett elintézned, hogy mindenki ingyen piát kapjon – nyavalyogtam amint lehunytam a szemeim, de ez csak rosszabbá tette az egész szédülésem.
- Mert illetlenség lett volna, ha mindenkinek saját maga kellett volna fizetnie az italait.
- Jó, de így most részeg vagyok. Miattad. Ráadásul holnap dolgoznom kell – csacsogtam, végül egy csuklás csúszott ki a számon, mire a kezemet a számra csaptam. Harry elnevette magát, én pedig elvettem a kezemet a szám elől és sietősen beleszívtam a szívószálba. Most már úgyis mindegy, ennél részegebb nem lehetek.
- Hát amennyiben jól estek az italok, egészségedre – válaszolta mosolyogva, én pedig csak megforgattam a szemeimet.
- Nem kell ilyen udvariasnak lenned. És nyalnod sem kell. Nem vagyok a rajongód, hogy aztán kiakadjak a közösségi hálón, amiért Harry Styles bunkón viselkedett velem – hurrogtam le.
- Nem nyalok Cora – olyan komolyan ejtette ki a nevemet, hogy muszáj volt elkuncognom magam – Tény, hogy szeretném, ha nem szaladnál el előlem és végig hallgatnál, de mindennek nem most van az ideje. Most meg mit nevetsz?
- Nem nyalok Cora – utánoztam a mély hangját és erős akcentusát, aztán kitört belőlem a nevetés. Jól esett volna a felhevült arcomat a hideg és ragacsos pultnak nyomni, azzal viszont teljesen lejárattam volna magamat Harry előtt. Azt pedig nem akartam. Még részegen sem ment el a józan eszem! Aha, csak úgy hittem.
Észre sem vettem, hogy a fejem Harry rázkódó vállára bukott, miközben velem együtt nevetett ő is. Lehunytam a szemeimet, és egy pillanatig élveztem, hogy a fejem valami puhának van támasztva, viszont megéreztem egy ujjat az arcomon cikázni, aminek köszönhetően egy ismerős gyűrű nyomódott az arcomnak, felkaptam a fejem. És megint szédültem.
- Kösz az italokat Harry – mondtam, miközben lefordultam a bárszékről, aztán a tömegbe indultam. Miért hittem, hogy majd leakad rólam?
- Látod Cora, megint elfutsz előlem – mondta elég hangosan ahhoz, hogy meghalljam, habár nem foglalkoztam vele, csak mentem tovább az emberek között, magam sem tudom, hogy hova.
Újra megszédültem a sok fénycsóva és nekem dörgölőző test miatt, így Harry könnyen beért, és elkapta a csuklómat. Maga felé fordított, én pedig elvigyorodtam és elkezdtem rázni a csípőm a zene ritmusára, miközben lehunytam a szemeimet és reméltem, hogy nem nézek ki úgy, mint egy idióta. Részegen, kócosan, elmosódott sminkkel. Na, ezt az estét sem fogom a legjobb döntéseim közé sorolni.
- Mit… mit csinálsz? – kérdezte zavartan, míg én csak hátra hajtottam a fejemet és hangosan kiabáltam a zene szövegét az előadóval együtt. Nem jutott eszembe, hogy ki énekel és mi a szám címe, mindenesetre jól ismertem és szerettem is a dalt. Harryt válaszra, még csak egy pillantásra se méltattam, csak táncoltam tovább, hűvös ujjait még mindig éreztem a csuklóm körül, ami miatt bizsergett a bőröm, de próbáltam kizárni, leginkább az alkoholra fogni – Cora, azt hiszem mennünk, kéne. Hazaviszlek – kiabálta a fülembe, de én csak megingattam a fejem.
- Hagyj békén Harry, táncolni akarok.
- Te mondtad, hogy holnap dolgoznod kell menni. Késő van már és sokat ittál. Hazaviszlek.
- Nem tudsz vezetni, mert ne mondd nekem, hogy te nem ittál semmit – álltam elő rögtön egy érvvel, noha a fejem zavaros volt és igazából boldogan belementem volna, hogy hazavisz, de nem akartam, túl makacs voltam.
- Sofőr vár rám, szóval haza tudlak vinni.
- Hát persze – horkantottam fel.
- Gyere Cora, ne kéresd magad. Nincs kedvem tovább maradni és itt hagyni pedig biztos, hogy nem foglak.
- Hol van Kendall? – csúszott ki a kérdés a számon, de nem is bántam, hogy megkérdeztem.
- Nem tudom, itt nincs az biztos – válaszolta rögtön.
- Hazudsz – nevettem fel – Hagyj békén Harry és fűzz más lányt. Elegem van belőled – rántottam ki a kezemet a szorításából.
- Cora kérlek – kapott el újra, nyílván nem voltam elég gyors a pia miatt – Fogalmam sincs, hol van Kendall, nem lett meghívva. Még csak Londonban sincs, sőt az országban se – mondta, én pedig belülről az ajkamat rágcsálva bámultam a cipőm orrát. Basszus, rohadtul fájnak már a lábaim ebben a magas sarkúban.
- Hogy hogy? Talán ő is rájött, mekkora egy szemét vagy? – néztem fel rá, azokba a gyönyörű zöld szemekbe és azon nyomban megbántam, hogy így tettem.
- Cora ezt ne most beszéljük meg légy szíves. Holnap majd átbeszéljük jó? Most csak húzzunk el innen. Gyere – kezdett el húzni, én pedig beadtam a derekam, de, csak mert rosszul éreztem magam. Szükségem volt friss levegőre, és arra hogy végre vízszintesbe helyezhessem magam.
Harry kivezetett a klubból, és rögtön be is ültünk a kocsiba, ami várt rá. Rögtön levettem a cipőmet, aztán felhúztam a lábaimat és sóhajtva döntöttem a fejem a fejtámlának, miközben Harry azon ügyködött, hogy bekössön. Nem tetszett, hogy így nyúlkál körülöttem, de hagytam, hogy hagy csinálja, nekem semmihez sem volt már erőm.
- Cora? Fent vagy még? – kérdezte halkan, lehelete megcsapta az orcámat, mire felemeltem a kezem az arcába nyomtam és eltoltam a fejét. Éreztem a tenyeremen amint elmosolyodott, mire én is elmosolyodtam, de aztán úgy fordítottam a fejemet, hogy ne lássa – Remélem, nem fogod elhányni magad a sok hirtelen mozdulattól.
- Majd meglátjuk, ha megtörténik – jegyeztem meg amint az ajtónak döntöttem a fejem. A hideg kellemesen hatott a forró fejemre melyet egy sóhajjal tettem hallhatóvá.
- Nem fog megtörténni, csak nyugodj meg – mondta amint a kezét a combomra tette. El akartam söpörni onnan a kezét, de túlságosan oda illett és fáradt voltam, arról nem beszélve, hogy még mindig kettőt láttam mikor kinyitottam a szemeimet.
Így hát, míg meg nem érkeztünk akárhova is indultunk el elsőnek, az ajtónak döntve hagytam a fejemet, míg Harry keze a combomon pihent és mindketten csendben ültünk.