33. Beérem veled

Helloo,

aw elképesztően édes rész következik, reméljük felkszültetek rá!:3 Köszönjük szépen az előző részhez érkezet sok-sok kommentet és a pipákat, mindig annyira örülünk a visszajelzéseiteknek!:) Jó olvasást! Xx♥

x CORA ASHFORD x

Álltunk ott egymással szemben Harryvel a konyhájában, az arcán egy mosoly ült, ami egyre szélesedett, ahogy minél tovább néztünk egymásra. Én csendben emésztettem korábban elhangzott szavainkat, miközben éreztem, hogy az egész testemben kezd elterjedni a felismerés és a megkönnyebbült érzés. Na meg az, hogy szerelmes vagyok Harrybe. Tényleg szerelmes vagyok belé. Méghozzá menthetetlenül és visszavonhatatlanul. Pont ahogyan, bevallottam neki. 

- Valami ötlete van Corának, hogy most mégis mihez kezdjenek? – kérdezte, amint közelebb lépett hozzám egy lépéssel.
- Cora szerint, neki és Henrynek újra meg kéne próbálnia együtt – mosolyodtam el, amint a kezeimet a vállaira helyeztem, aztán összekulcsoltam a kezeimet a nyaka mögött.
- Oké – válaszolta lassan – De Harry bezavar a képbe, mert Harry nem akar osztozkodni Corán Henryvel – hajolt közelebb a fejével, a végén már csak suttogott.
Elnevettem magam, aztán picit megráztam a fejem, végül lábujjhegyre pipiskedtem és megcsókoltam. Kezeit rögtön a derekam köré fonta, aztán közelebb rántott magához, míg nem teljesen hozzá nem simultam. Az ajkaimat jobban az övéi ellen nyomtam, mire ujjai a húsomba mélyedtek, de egyáltalán nem bántam, sőt nagyon is tetszett. Elolvadtam Harry karjai között, amint elnyíltak az ajkai, és teljesen rátámaszkodtam, mert a lábaim teljesen elgyengültek és nem akartam összeesni. Most legalábbis még nem akartam letérdelni elé, de kitudja. Ha megkérne rá, lehet, szó nélkül teljesíteném.
Egy halk sóhaj szökött ki a száján, miután ajkaink egy cuppanással elváltak egymástól. Fejemet a mellkasára fektettem és szorosan átöleltem, míg ő az állát a fejemen támasztotta meg.
- Tudod, már örülök, amiért kimagyaráztál nekem egy szabadnapot – mondtam halkan, miközben a számra egy vigyor kúszott, hiszen szívesen meghallgattam volna Harry és Jack beszélgetését.
- Egy fél órával ezelőtt még majdnem leharaptad érte a fejemet, de én is örülök, amiért nem haragszol érte – válaszolta könnyedén, én pedig felkuncogtam, majd felemeltem a fejem a mellkasáról és ránéztem – Nem is értem, hogy gondoltad, hogy majd másnaposan bemész – ráncolta a homlokát.
- Mint már említettem, volt már rá példa, és nem lett semmi bajom.
- Ja, csak a múltkor is mentő ment ki hozzád – mondta enyhe éllel a hangjában, arcán viszont egy mosoly ült amint lepillantott rám.
- Az a meleg miatt is volt. De most teljesen jól vagyok.
- Hát ez remek! Akkor délután talán süthetnénk valamit.
- Woah, az előbb még lecsesztél azért, amiért dolgozni akartam menni – néztem rá kissé elkerekedett szemekkel, ő meg felnevetett.
- Igen, de ez egyetlen egy tál vagy tepsi sütemény lenne, és nem kéne rohannod, sem stresszelned, plusz én is segítenék – villantott egy kisfiús vigyort, én pedig elnevettem magam.
- Na és milyen édességet kívánsz? – dőltem újra neki és teljesen hátra hajtottam a fejemet, hogy fellássak rá.
- Mhm nem is tudom. Majd még kitalálom addig. Egyelőre beérem veled is – vigyorgott le rám, aztán az ölébe kapott, mire egy kisebb sikkantás csusszant ki a számon és kezeimmel a nyaka után kaptam. Miután biztosan megkapaszkodtam benne, elindult velem a nappali felé, aztán leült a világos szobában a szürke ülőalkalmatosságra.
- Szóval velem, mi? – mondtam, de a végét már nem is lehetett rendesen érteni, hiszen Harry megcsókolt. Mosolyogva csókoltam vissza, miközben ujjaimmal a tarkójánál lévő rövid hajtincsekkel játszottam. Az ő kezei még mindig biztosan feküdtek a derekamon, az én lábaim pedig az ő csípőjét ölelték körbe. Valahol megszólalt a telefonom a szobában, éppen mikor kezdtünk belemelegedni, így kissé pihegve húzódtam el tőle és néztem körbe a szobában – Hol van a telefonom?
- Passz, valahol itt kell lennie – válaszolta, majd kiszálltam az öléből és keresgélni kezdtem. A kanapé mellett volt a földön, a nappali bejáratánál. Hogy hogyan került oda, arról fogalmam sincs, de már alig volt pár százalék akku rajta, amint a képernyőre pillantottam. Eközben Jai kitartóan csörgetett, ezért felvettem, aztán visszafordultam Harry felé, és miközben köszöntöttem legjobb barátomat, elsuttogtam Harrynek egy töltőt. Miután feldugtam tölteni, visszaültem Harry ölébe pontosan ugyanúgy, ahogy ő leült velem, ami miatt egy vigyor kúszott a szájára, míg kezeit a fenekemre csúsztatta. Megráztam a fejem mosolyogva, aztán a kezemet a szájára nyomtam, hogy csendben legyen.
- Nem dolgozok – válaszoltam Jainek, és éreztem a kezem alatt, amint Harry vigyora még szélesebb lett.
- Hogyhogy? Azt hittem, hogy be kell menned.
- Igen, úgy volt, de aztán felhívtam Jacket és elmondtam neki, hogy tegnap leittam magam a sárgaföldig – mondtam, miközben én sem bírtam visszafogni a vigyoromat.
- Wow, Cora Munkamániás Ashford, önszántából nem ment be dolgozni – mondta hangosan, gondolom, hogy Serena is hallja, amiről beszélünk.
- Oh, dugulj el – forgattam meg a szemeimet – Nem vagyok munkamániás, csak szeretem a munkámat.
- Akkor átmegyünk hozzád – mondta Jai – Ki akartunk amúgy is mozdulni, és több mint egy hete nem láttad a fiaimat – dramatizált.
- Um… Igazából nem vagyok otthon.
- Azt hittem azért nem mentél be dolgozni, mert az ágyat nyomod. Serena már eldöntötte, hogy főz neked valami nyúl kaját – mondta, mire a háttérből zajok hallatszottak, végül Jai nevetése keveredett a keserves nyávogással, így arra következtettem, hogy kapott egy jót a hátsójára – Oh, várj csak! Tegnap nem egyedül léptél le a partiról, mi?
- Igen, ami azt illeti megismerkedtem egy Henry nevű sráccal – mondtam vigyorogva, mire Harry megforgatta a szemeit.
- Mi, komolyan? Na és jó volt akkor az éjszakád? – hallottam Jai hangján, hogy vigyorog, kérdése miatt pedig szinte rögtön elpirultam.
- Oh, nem, mi csak…
- Csak mi? Mit csináltál Henryvel, Cora? – dörmögte a kezembe Harry.
- Várj, ez most…
- Jaj Jai, nem feküdtem le senkivel, ne kombinálj már – forgattam meg a szemeimet, miközben elvettem a kezemet Harry szájáról.
- Hello Jai – szólt Harry a telefonba.
- Ohohó, akkor miért hallom Styles hangját?
- Talán mert nála vagyok? Bruh Jai.
- Oi Cora, a múlthéten egészen Spanyolországig menekültél előle.
- Tudom – mondtam, aztán a számmal csücsörítettem, mire Harry azt hitte, hogy csókot szeretnék, ezért simán odahajolt hozzám és megcsókolt. Kuncogva toltam el magamtól a fejét, hiszen a csücsörítést véletlenül csináltam, és nem akartam vele bármit is elérni.
- Harrynél van – hallottam Jai hangját kicsit távolabbról, végül egy babanyöszörgést, mire elmosolyodtam és az alsó ajkamba haraptam – Serena beszélni szeretne veled – tájékoztatott gyorsan Jai, mielőtt átvette volna a barátnője a telefont.
- Minnie, mondd el mi történt – sóhajtott Serena a telefonba.
- Hát nem sok – mondtam vállat vonogatva – Kiderült, hogy Harrynek két személyisége van – mondtam és közben alig bírtam visszafogni a vigyoromat.
- Na, jó, kezdesz az agyamra menni Henryvel – forgatta meg Harry zöld szemeit újra.
- Várj, kitalálom. Az egyik a seggfej Harry, aki modellekkel kavar és szeret átverni, míg a másik Harry édes és kedves és aranyos, pontosan olyan, mint ahogy megismertük és nem tudtad nem beadni neki a derekad.
- Azt a Harryt én nem ismerem. Mindegy ez bonyolult, majd elmesélem.
- Oké, akkor most add oda azt a Harryt, amelyik veled van – mondta.
- Oké – mondtam furán, aztán Harry felé nyújtottam a telefont, mire mosolyogva átvette tőlem és a füléhez emelte. Észrevétlenül közelebb hajoltam hozzá, hogy halljam, miről beszélnek, erre viszont Harry direkt hátrébb hajolt a fejével, mire a mellkasára csaptam, végül az államat a vállára támasztottam és kibámultam a padlótól plafonig érő ablakon. Elkalandoztam a gondolataim között, de közben nagyon is figyeltem Harry válaszaira, amik eléggé kimértek voltak. Azon tűnődtem, hogy vajon nehéz-e megpucolni ezeket a hatalmas ablakokat, mikor Harry újra beszélni kezdett.
- Úgy lesz. Igen. Persze Serena, ne aggódj. Értettem. Oké. Szia Jai – válaszolgatott Harry, én pedig felemeltem a fejemet a válláról aztán ránéztem – Kösz haver, ti is remek munkát végeztetek – mondta, miközben a szemeivel az arcomat vizslatta, úgy ahogyan én is tettem az övével. Aztán vigyor kúszott az arcomra, amint eszembe jutott valami, majd Harry nyakához hajoltam és elkezdtem behinteni csókokkal. Láttam, amint lúdbőrös lett a bőre, ami miatt felkuncogtam és tovább csókolgattam. Egyik keze szorosan fonódott a derekamra, aztán pluszban rá is szorított, míg a mellkasa elég gyorsan emelkedett és süllyedt. Még a hangja is elváltozott, én pedig vigyorogva figyeltem, hogy milyen reakciókat váltok ki belőle. Wow, elgyengítettem Harry Stylest. Egy hangos sóhaj szakadt ki belőle, amint lerakta a telefont, én pedig kiengedtem magamból a nevetésemet és hagytam, hogy lenyomjon a kanapéra. Hamar felettem volt és egy rosszalló vigyorral nézett rám.
- Na és mit mondott Serena? Meg Jai? – kérdeztem, miközben a kezeim a mellkasán voltak, ő pedig egy kicsit rájuk támaszkodott.
- Csak annyit, hogy védekezzünk, meg vigyázzak rád – csúszott egy mocskos vigyor a szájára, nekem pedig elkerekedtek a szemeim és a mellkasára csaptam.
- Nem is igaz! Na, most komolyan, mondd el mit mondtak. Belőlük úgy se húzom ki – biggyesztettem le az ajkaimat.
- Semmi lényegeset. Meg kell, tömjelek normális ebéddel, különben Serena elveszi tőlem azt, ami nekem a legkedvesebb.
- Oh, szóval félted a hernyócskádat Serenától – vigyorodtam el.
- Hő, ki beszélt itt hernyócskáról?
- Senki, senki – mondtam, aztán oldalra fordítottam a fejem, majd elvettem az éjjeli szekrényről a telefonomat. Harry lefeküdt mellém, és a kezei közé vett, míg én a fejemet a mellkasának döntöttem, aztán felléptem twitterre. Csendben görgettem lefelé a kezdőlapomon, míg Harry figyelt, végül aztán hamar meguntam, így kiléptem és lezártam – Ah, ez unalmas. Hol van a te telefonod? – fordultam felé.
- Azt hiszem a konyhában – válaszolta, mire felkeltem és kimentem a telefonjáért. Tényleg ott volt, így azzal mentem vissza hozzá. Meglepődtem, mikor elhúztam a képernyőt és rögtön a telefonban voltam, hiszen semmilyen jelkóddal nem volt lezárva.
- És ha elveszted és a rajongóid meg megtalálják? – kérdeztem, míg beleléptem a twitterébe és vártam, hogy betöltődjön.
- Nem vesztem el a telefonomat – válaszolta, lenézve rám.
- Hát jó. Oh, neked sokkal érdekesebb twitter fiókod van – mondtam belemélyülve a telefonba, ő pedig csak felnevetett és puszit nyomott a fejemre.
- Kitalálom, minden tele van a filmmel, nem igaz?
- Mhmm. Tényleg, meg akarom nézni a filmeteket. Tudod, amit elkezdtünk, de a hernyócskád félbe szakított.
- Én úgy emlékszem, hogy akkor is te vetetted rám magad.
- Oh, nem, nem! Meg se próbáld rám kenni! Te voltál az, aki elkezdett csiklandozni, meg nem tudom már mit csinálni.
- Igen, mert cinkeltél azzal, hogy az utoljára nézettekben volt a film. Megérdemelted – vigyorgott, én pedig közben a távirányító után nyújtózkodtam, de túl messze volt, így fel kellett ülnöm, hogy fel tudjam venni – Ha így folytatod, szerintem most sem nézheted végig – mormogta, mire én megforgattam a szemeimet és visszafeküdtem mellé.
- Maradjál, tényleg meg akarom nézni, mert érdekel.
- Ah, nekem most nincs kedvem – nyöszörgött – Cora csináljunk valami mást, kérlek – kérlelt – Mondjuk, találjuk ki, hogy mi lesz az ebéd, mert Serena tényleg komolyan mondta azt az ebéddel.
- Még most reggeliztünk, nem vagyok éhes – mondtam, miközben nyavalygását figyelmen kívül hagyva bekapcsoltam a nagy képernyős tévét.

**

Végül mivel Harrynek tényleg nem volt kedve filmezni, nem kényszerítettem rá és csak hagytam az egészet. Viszont megígérte, hogy majd egyszer mindenképpen megnézi velem, szóval nem volt panaszkodásra okom. Ötletem sem volt, hogy mit csinálhatnánk, így Harrynek adtam a „felelősséget”, hogy döntse el, mit kezdjünk magunkkal. Ő csak azt felelte, hogy élvezi, hogy velem van, és csak pihenni szeretne, mire beleegyeztem, és hagytam, hogy rám nehezedjen az egész testével. Nem mondom megfordult a fejemben, hogy mi lenne, ha mondjuk, ugyanezt megtenné ruhák nélkül is, de nem akartam előre rohanni, habár lassan egy éve ismerjük egymást és már azelőtt is volt köztünk egy kis affér. 

Mire eldöntöttem, hogy erről megkérdezem őt is, vagy egyszerűen csak a közepébe vágok és elcsábítom, éreztem amint egyenletesen szuszogott a nyakamba és nem kellett sok idő, míg rájöjjek, hogy elaludt. Visszaemlékeztem az első alkalomra, mikor együtt aludtunk, akkor is ezen a kanapén voltunk, csak éppen fejjel lefelé. Vagyis a másik irányban voltak a fejeink. És én voltam az ő nagy kanala. Végül a haját csavargatva a tarkójánál elszundítottam én is és legközelebb akkor ébredtem fel, mikor Harry keltegetett azzal, hogy apró csókokat szórt el az arcomon és a nyakamon. 

- Ébresztő Csipkerózsika – motyogta a bőrömbe, míg én lehunyt szemekkel elmosolyodtam, aztán elengedtem a nyakát és a karjaimat a magasba nyújtva nyújtózkodtam egyet alatta. 

- Mennyi az idő? – kérdeztem halkan. 

- Már fél öt van. Miért, rohannod kell valahova? 

- Találkozóm lesz Henryvel – nyitottam fel a szemeimet, mire felnevetett, megcsóválta a fejét és rám nézett. Tetszett, hogy az arca ennyire közel volt az enyémhez, gond nélkül össze tudtam volna kapcsolni az ajkainkat, de kíváncsi voltam mivel vág vissza. 

- Henry lemondta telefonon, amíg aludtál – mondta, miközben az arcát egy széles vigyor keretezte. Belement a játékba, aminek persze megörültem, hiszen élveztem húzni az agyát.

- És te felvetted a telefonomat? Tudod, nem csodálkozok rajta, hogy lemondta! Valószínűleg soha többet nem fog hívni miattad – biggyesztettem le az ajkaimat mutatva, hogy mennyire megbántottan éreztem magam, persze az egész csak játék volt. 

- Hát ez csak nekem jó.

- Legalább tehetnél úgy, mintha bánnád, vagy valami – forgattam meg a szemeimet, míg meglöktem egy kicsit a vállánál.

- Na, jó, Cora-Bora, éhezem. Vagyis nem, de kívánom az édességet, szóval kérlek szépen, sütnél nekem valamit? – kérdezte mézes-mázos hangon.

- Oh, most hízelegsz. Hm – hümmögtem, míg a felsőjén lévő cérnával játszottam mely kiszakadt eredeti helyéről.

- Ne már, C – nevetett fel, aztán leszállt rólam és felült, én pedig követtem a példáját.

- Jól van. Süssünk – sóhajtottam fel – De előbb kimegyek a fürdőbe. Addig készülj elő ahhoz, amit enni szeretnél.

- Rendicsek – vigyorodott el kisfiúsan, mire mosolyogva megforgattam a szemeimet, aztán felálltam, lelöktem magamról a plédet, és a fürdőbe indultam. 

Amint visszaértem Harry már előszedte a hozzávalókat és a pultnak dőlve a telefonjába mélyedt. Szemeim végigsiklottak kinézetén, és elképesztően szexi volt azt meg kell hagyni. Sötét mackónadrágja hívogatóan lógott a csípőjén, fehér felsője pedig kiemelte barna bőrét és fekete tetkóit a karján, valamint a mellkasán. Ujjairól hiányoztak a megszokott gyűrűi, amit furcsálltam is, de mielőtt még kérdőre vontam, hogy mégis hova tűntek az ékszerek, a szemeim megakadtak a száján, amit a hüvelyk- és mutatóujja közé csippentett. Akaratlanul is az alsó ajkamba haraptam, míg közelebb sétáltam hozzá, aztán a vele szemben lévő pultnak dőltem és utoljára végig mértem, mielőtt a figyelmét nekem szánta volna. 

- Csak kikerestem a receptet – tájékoztatott, na, nem mintha kellett volna vagy kérdeztem volna.

- Rendben van. Kaphatnék valamit inni?

- Szolgáld ki magad – pillantott fel rám mosolyogva a telefonjából, mire bólintottam, aztán elé léptem és a feje mellől elvettem egy üvegpoharat a polcról. A hűtőből kivettem aztán a narancslevet és teletöltöttem a poharat, majd felé fordultam és nagyokat kortyoltam az italból. 

- Itt a leírás – nyújtotta át a telefonját, mire mosolyogva elvettem tőle és elkezdtem olvasni. Természetesen ismertem a süteményt, és receptre, valamint leírásra sem lett volna szükségem, de Harry olyan édes volt, ahogyan előkészült, hogy nem volt szívem közölni vele, hogy fejből is megy minden. Így miután végig futottam a sorokat, leraktam a poharamat és a telefont is, majd mellé léptem és a liszt meg egy mély tál után nyúltam – És én mit csináljak?

- Nem kell ám segítened – néztem rá fél szemmel.

- De én szeretnék segíteni. 

- Hát rendben, akkor verj fel két tojást ebbe a tálba – toltam elé a műanyagot, ő pedig egy széles vigyorral kezdte csinálni azt, amit kértem tőle. Jó kedve ragályos volt, nem tudtam megállni, hogy én se vigyorogjak.