2017. március 31., péntek

34. Megérdemled

Helloo,
A mai rész az egyik személyes kedvencem lett, hiszen Harry szemszög, Niall is benne van és persze lesz benne egy kis Carry is. Eddig nem nagyon kérdeztük, hogy milyen jövőt láttok főszereplőink előtt illetve hogy mit gondoltok mi mit fogunk velük kezdeni, így nyugodtan osszátok meg a gondolataitok velünk a részek alatt, a csoportban vagy esetleg oldalt a chaten keresztül. :) Reméljük ugyanannyira örültök végre Carrynek, mint mi! Kijárt már nekik egy kis boldogság. ;) Jó olvasást! Xx♥

x HARRY STYLES x

Mosolyogva ébredtem meg amint csak arra gondoltam, hogy ma végre újra láthatom Corát és a ma estét nálam tölti majd. Dolgoznia kellett menni ma, így tegnap nem maradt itt azonban végre esélyem volt megkukkantani, hogy hol lakott. Nem mentem be, csak a ház előtt álltam le a kocsival és az autó üvegén keresztül néztem amint beszambázott a bejárati ajtaján. Ugyanabban az utcában lakott, mint Jai és Serena ami őszintén nem lepett meg és ugyanakkor meg is válaszolta a kérdéseim, miszerint mit keresett mindig náluk. Gondolataimban elmerengve oldottam fel a telefonom a hüvelykujjammal aztán léptem a twitter ikonra és kezdtem végig görgetni a főoldalon. A szemem megakadt Niall barátom egyik tweetjén, ahol egy linket osztott meg az egyik új dalához. Belikeoltam aztán szinte azonnal az iTunes applikációra kattintottam, hogy megvegyem és meg tudjam hallgatni.

Teljesen eltérő volt az első számtól – This Town – de csak ugyanolyan jó, ha nem jobb volt. A zene újra indult, míg visszamentem twitterre és gratuláltam neki majd tárcsáztam a telefonszámát, remélvén, hogy felveszi majd. Két csöngés után, szerencsére így is történt.
- Jó reggelt, Mr. Nem Mondom El Senkinek, Hogy Új Dalt Dobok Piacra Horan – nevettem el magam amint köszöntöttem őt. Nevetve reagált arra, amit mondtam én meg csak vigyorogtam.
- Jó reggelt, Styles – köszönt vissza egy kicsit késve – Meg akartam lepni az embereket, gondoltam miért ne tehetném most ki? Senki nem számított rá. A rajongók már most a padlón vannak, és még egy órája sem osztottam meg a linket.
- Mit vártál tőlük? – kérdeztem mosolyogva, a szívem megtelt boldogsággal, amint a rajongókra gondoltam, akik a szünet ellenére is még mindig mellettünk vannak – Gratulálok mellesleg. Roppant jó szám lett. Tekintve hogy nem hallottam még egyet sem az első számon kívül, igazán megleptél.
- Köszönöm tesó! – hálálkodott – Sokat jelent, hogy tetszik!
- Ugyan, természetes – vontam vállat bár nem láthatta. Egy pár percre beállt a csendesség, aztán mivel úgy is azon gondolkodtam, hogy mit csináljak míg Cora átjön, megkérdeztem Niallt – Van valami terved mára?
- Ummm, elvileg a bátyám jött volna ma Londonba, de pont most mondta le, szóval fogalmam nincs.
- Oh – lepődtem meg – Minden rendben van velük mellesleg? Régen nem láttam már őket, Theo biztosan nagyot nőtt.
- Mhm, igen, nem tudom pontosan miért mondta le a találkozót. Mármint, azt mondta, hogy Denissel van valami, passz. Nem ment bele a részletekbe.
- Ah, értem – jegyeztem meg – Lenne kedved elmenni valahova akkor? Hatig nincs mit tennem-vennem.
- Miért, mi lesz hat után? – kérdezte kíváncsian. Hirtelen ütött meg a tény, hogy Jaien és Serenán kívül, senki nem tudta, hogy Cora meg én együtt voltunk. A barátnőm volt. Végre, annyi idő után, valahogy kiérdemeltem. Vagy talán még sem. Cora túlságosan jó volt hozzám, de amíg eltűrt, nem nyammogtam az egészen.
- Hát, dolgok történnek majd – nevettem el magam – Menjünk el ma valahova, majd személyesen beleavatlak.
- Pft, ha a rajongók tudnák, hogy mindig megzsarolsz csak, hogy az legyen, amit te akarsz.
- Blah-blah-blah – gúnyolódtam – Maradj csöndben és inkább készülődj. Egy órán belül nálad leszek.
- Nem foglak beengedni.
- Majd bemegyek én magamtól – röhögtem fel – Nem sokára látlak, Nialler.
- Jobban jársz, ha jó kis mesét tartogatsz számomra – motyogta bár a nevetését akkor is hallottam. Vagyis, egészen addig, míg ki nem nyomta a telefont.


Ismertem Niallt szóval tudtam, hogy nem fogunk azonnal elmenni sehova miután odaérek hozzá, így megreggeliztem miután felöltöztem. Zsebre vágtam a pénztárcám meg a telefonom, a fejem tetejére nyomtam az egyik fehér keretes napszemüvegem és a kulcsaimat a kezembe véve igyekeztem ki a házból. Két-három héttel ezelőtt vettem egy C450es Mercédeszt és négy napja állt már a garázsban, így eldöntöttem, hogy azzal megyek ma. Imádtam a Roverem, azonban ideje volt, hogy használjam az új kicsikémet is.

Pont leparkoltam Niall háza előtt, mikor a telefonom csörögni kezdett így míg kiöveltem magam, kihúztam azt a farzsebemből. Tudom, le kellett volna szoknom arról, hogy úgy ülök le, hogy a telefonom a fenekem alatt van, de nem olyan egyszerű az. Mindennek ellenére, mosolyogva konstatáltam, hogy Cora volt az, aki keresett. A műszerfalra pillantva láttam, hogy tíz perce múlt tizenkettő, ami azt jelenti, hogy már ebédszüneten volt.
- Helló – szóltam a telefonba amint fogadtam a hívást és a fülemhez emeltem a készüléket.
- Szia, mi újság? – kérdezte hümmögve, nem sokkal később hallottam, amint szürcsölt valami innivalót egy szívószálon keresztül. Ezen kuncognom kellett, majd válaszoltam a kérdésére.
- Semmi különös, Niall háza előtt vagyok éppen – osztottam meg vele a hollétem.
- Oh, értem – mondta meglepetten – Akkor nem is zavarlak.
- Nem zavarsz, Cora – mosolyodtam el – Mit szerettél volna?
- Semmit, csak unatkozok – nevette el magát – Gondoltam, hogy még otthon vagy esetleg, vagy valami.
- Ah, képzeld, percek kérdése, és Niall tudni fog rólunk – csacsogtam el aztán hirtelen leesett, hogy egyáltalán nem beszéltem meg vele azt, hogy ő rendben van-e az egésszel. A jó hangulatom gyorsan komolyra fordult – Mármint, te is rendben vagy ezzel, igaz? Vagy nem szeretnéd még elmondani? Megérteném, ha így lenne – habogtam, amint próbáltam kimagyarázni magam.
- Harry – mondta a nevemet, ami teljesen megállított a magyarázásomban – Rendben vagyok vele. Niall az egyik legjobb barátod, miért ne mondhatnád el neki?
- Nem tudom, talán csak azt gondoltam, hogy várni szeretnél még – indokoltam.
- Jól esik, hogy megkérdezted, de tudd, hogy én, nem akarlak irányítani. Ha valamit csinálni szeretnél, és engem nem érint rosszul, vagy egyáltalán, nyugodtan csináld.
- Szóval azt mondod, hogy ha akarnék, akkor leugorhatnék Niall szomszédjának a háztetőjéről a medencébe? – kérdeztem viccelkedve, hogy a hangulat ne legyen olyan szigorú.
- Tudod, hogy értettem – mondta mely mellett biztos, hogy a szemeit is megforgatta. Nem kellett látnom őt ahhoz, hogy tudjam – Amíg senkinek nem lesz baja és szerinted jó ötlet, azt csinálsz, amit akarsz. Ha úgy gondolod, hogy a háztetőről való medencébe ugrás jó móka lenne, felőlem csináld, de…
- Szeretlek – vágtam közbe a magyarázásba. Nem tudom, hogy honnan jött a hirtelen vallomás, de egyszerűen csak éreztem, hogy a tudtára kellett adnom.
- Wow, nem mondták még, hogy mások szavába vágni illetlen? – kérdezte fenn hangon, persze tudtam, hogy közel sem volt komoly és egy picit sem sértődött meg. Ha úgy lett volna, más hangtónussal beszélt volna hozzám. Olyannal, amivel megilletett a múltban egy párszor, mikor a helyemre rakott.
- Oké, de akkor is szeretlek – nyomtam meg az „oké” szót, mutatva, hogy értettem, amit mondott vagy kérdezett, bármi is volt az, de ő totálisan ignorált. Egy halk „pft” jött a vonal másik feléről, mint válasz aztán csendesség vette át a hatalmat a társalgásunk fölött – Cora?
- Igen? – kérdezett vissza értetlenül.
- Nem mondod vissza?
- Mit nem mondok vissza?
- Hát a szót, amit érzel?
- Um, oké… éhes vagyok – mondta totál komolyan, noha valamiért sejtettem, hogy majd meg szakadt a röhögéstől amint valószínűleg teli hassal ült a cukrászdában vagy a kajáldában, ahol volt.
- Gonosz vagy – morogtam miközben kiszálltam a kocsiból, becsuktam az ajtaját aztán bezártam – Hát, mindegy. Most összetört szívvel fogok bemenni Niallhöz és elmesélni neki, hogy a lány, aki nagyon-nagyon tetszik, és akit nagyon-nagyon szeretek, nem szeret viszont.
- Biztos, hogy ezzel akarnád untatni szegény barátodat? – folytatta a csipkelődést.
- Pont a szívem közepébe találtál – sóhajtottam fel, míg a tenyeremet a mellkasomra nyomtam ahol a szívem volt. Ő nem látta, de az egészet dramatikusabbá tette.
- Menj és sírd ki a bánatod Niall vállán, remélem, ő megérti – nevetett – Ugh, mennem kell, Haz.
- Persze, miután teljesen elszomorítottál menned kell, mi?!
- Bocsáss meg, de valakinek dolgoznia is kell – pimaszkodott – Nem mindenkinek utalják a pénzt a kártyájára annak ellenére, hogy csak ül a fenekén, vagy igen? Mert akkor mindenképpen vigyél el egy olyan bankhoz, kártyát kell váltanom.
- Cora! – nyújtottam el a lány nevét, míg felsétáltam Niall ajtajához és kopogtam rajta – Tudod, hogy ez nem igaz! Igen is keményen dolgozok, és a srácok is, a szünet alatt!
- Mhm, persze bubu, tudom – mondta nevetve – De komolyan mennem kell, Jack el fogja venni a telefonom.
- Ha-ha – jegyeztem meg szárazan – Oké, mindegy, menj, majd ma este látlak akkor.
- Vagy nem – mondta halkan.
- Irritált hangulatban vagy ma, nem gondolod?
- Nem – válaszolta azonnal – Szimplán ilyen vagyok, mikor semmi gondom nincs. Mindig is ilyen voltam. Túlságosan szarkasztikus vagyok.
- Egyet kell értenem-, oh, helló Niall – integettem felé amint kinyílt az ajtó előttem. Biccentett egyet felém aztán megfordult és visszaindult a nappaliba.
- Üdvözlöm Niallt mellesleg, szóval add át neki. Legalább legyél jó postagalamb, rendben?
- Ugh, komolyan mondom…
- Mennem kell, puszi, szia, este látlak – hadarta mielőtt pityegés hallatszott volna a telefonban és tudtam, hogy letette. Megforgattam a szemeim amint egy széles vigyorra húztam a számat aztán Niall kérdése volt az, ami miatt felkaptam a fejem.
- Ki volt az? – kérdezte kíváncsian – Túl jó kedvedben vagy ahhoz, hogy csak anyukáddal vagy a nővéreddel beszéltél.
- Hát – nyújtottam el a szót, míg lehuppantam a kanapéra a tévé elé – Éppen arról a személyről akarok neked mesélni ma.
- Csak nem találtál magadnak valakit? Úgy tudtam, hogy fülig szerelmes voltál Co… oh. Corával vagy, nem igaz? – nevette el magát amint hátradőlt az egyik párnára.
- Talált-süllyedt – vigyorodtam el – És mindketten elejtettük az „sz” bombát.
- Most csak baszakodsz velem – nézett rám halál komolyan aztán mikor megingattam a fejem a legnagyobb vigyorral az arcomon, előre dőlve folytatta a nevetést. Ő sem akarta elhinni, ahogy én sem – Harry, cimbora, mekkora szerencsés egy dög vagy te! – csapott a combomra.
- Tudom – sóhajtottam fel amint valójában beláttam, amit mondott – Talán a legszerencsésebb.
- Duh, persze, hogy az vagy – mosolygott – Nem minden lány menne vissza egy olyan pasihoz, aki többször is megbántotta, de úgy tűnik, hogy Cora túlságosan oda van a hülye fejedért.
- Remélem a hülye fejem lesz annyira okos, hogy meg is tartsa, és ne ijessze el megint. Nem tudom, hogy mi lenne velem, ha megint a helyemre tenne, de ezúttal el is hagyna.
- Ne csinálj baromságot és nem kell emiatt aggódnod majd – vont vállat – De ember, nem hiszem el! Mikor történt? Mióta titkolod, huh?
- Tegnap beszéltünk át mindent… nos, majdnem mindent. De jól vagyunk, szeretjük egymást és, Niall, annyira boldog vagyok – nevettem el magam – Rohadtul nyálasnak tűnök meg minden, de annyira vártam már a pillanatra, hogy vége az enyém legyen és wow, megtörtént.
- Örülök neked, tesó. Megérdemled. Lassan hét év után végre egy normális nővel is összekerített az élet és úgy tűnik, hogy egy hamar nem is fog elmenni.
- Nagyon remélem – bólintottam – Mellesleg ő jön át ma este.
- Volt időm leszűrni abból, amit mondtál – vigyorgott – Megkérted már, hogy legyen a barátnőd meg minden?
- Uh, nem, nem igazán – vallottam meg amint az ajkamba haraptam – Szerintem még várunk vele. Plusz, nem kell elnevezni magunkat csak azért, mert érzelmek kötnek minket egymáshoz, tudod? Majd adja magát az egész, nem akarom erőltetni.
- Aha, vágom – bólogatott – Hát, mint mondtam, örülök neked, de ne haragudj, nem akarok erről beszélni egész nap – nevetett fel én meg csatlakoztam hozzá – Hova megyünk akkor?
- Hát, hogy legyen egyszer gyereknap, arra gondoltam, hogy elmehetnénk golfozni. Mit szólsz? – löktem meg a lábammal az övét – Elég régen voltam már.
- Oké, menjünk – bólintott.
- Oké, menjünk? Ennyi? Azt hittem jobban fogsz örülni! Pft!
- Igen is örülök neki! Na, akkor szedelődzködj – csapott a térdemre amint felállt.
- Ugh most jöttem otthonról és minden cuccom ott van – fújtattam, amint lentebb csúsztam az ülőalkalmatosságon és szinte teljesen elfolytam.
- Késő bánat, most már ezer százalék hogy megyünk. Összeszedem a cuccaim és indulhatunk – került ki, aztán az emelet felé sorolt, míg én csak néztem őt egy grimasszal az arcomon.


Végül persze elmentünk hozzám, összeszedtem én is a cuccaimat, majd elindultunk a golf pálya felé. Amint leparkoltam, egy vigyor kerekedett az arcomra, hiszen tisztán emlékszem a napra, mikor Niall felhívott, hogy Cora itt van és, hogy jöjjek gyorsan én is. Luxszal voltam akkor, szóval tökéletes „kifogás” volt a keresztlányom, mégpedig, hogy ő szeretett volna mini golfozni, jönni. Aztán a rémes humorommal kikergettem Corát a golfpályáról, az öccsével meg lehaverkodtam. Olyan, mintha ezer éve lett volna az egész.
- Na, mi az, min vigyorogsz így már megint? – kérdezte Niall amint kiszálltunk. Kivettük a csomagtartóból a táskáinkat, és miután lezártam az új autómat elindultunk befelé.
- Csak eszembe jutott, mikor felhívtál és mondtad, hogy Cora itt van én meg rohantam ide Luxszal, mint egy őrült. Szerintem Lou nem kicsit nézett akkor idiótának – nevettem fel.
- Lássuk be, az is vagy Harry. De én is emlékszem. Az első veszekedésetek itt volt, bravo. Majd visszajövünk pár év múlva, mikor már férj és feleség lesztek és megtanítom a fiadat golfozni, mert, hogy te még mindig nem fogsz tudni rendesen játszani. Na és akkor majd elmesélem neki azt is, hogy az anyja és az apja itt vesztek össze először – mesélte, én pedig tökéletesen láttam magam előtt az egész jelenetet. Akartam, hogy így legyen.
- Oké, akkor ahhoz észnél kell tartanod és nem hagyhatod, hogy elszúrjam, jó? – mondtam hátulról a fülébe, mivel azóta már a recepciónál álltunk egy házaspár mögött – Komolyan Nialler, akarom azt a gyereket!
- Harry állj már le – nevetett fel – Én biztosan nem fogom magamra vállalni a felelősséget, hogy nem hagyom, hogy elszúrd. Rázd magad gatyába és tegyél érte, hogy így legyen. És ezzel most nem arra gondoltam, hogy rögtön kérd meg a kezét, vagy valami – nézett rám elkerekedett szemekkel, én pedig elnevettem magam és megráztam a fejem.
- Ennyire azért nem ejtettek fejre, ne aggódj.
- Akkor jó, huh – fordult előre, én pedig nem tudtam levakarni a vigyort az arcomról. Elképesztett, mennyire boldoggá tud tenni ez a lány, és ehhez elég, ha csak rá gondolok.


**

Golfozás után teli ettük magunkat az étteremben, ahol anno Corával és Milesel is ettünk, majd elindultunk vissza Niallhez. A srác totál fel volt dobódva, melyen nem csodálkozom. A golfpályán ugyanis találkoztunk egy körülbelül tőlünk egy-két évvel, fiatalabb sráccal, aki történetesen rajongó volt és oda meg vissza volt Niallért és az új daláért. A srác csatlakozott hozzánk, szóval az egész játszma alatt beszélgettünk – amit nem mellesleg Niall nyert, tényleg kijöttem már a gyakorlatból –, szóval Niall öröme szinte tapintható volt.  Alig értünk be a lakásba, már is csörgött a telefonja, nem sokkal később pedig Louis volt előttünk a képernyőn, ölében Freddievel. Persze ő is a dal miatt hívta Niallt, aki persze nem tudta tartani a száját, vagyis már Louis is tudott rólunk Corával. Persze ezt nem bántam, sőt kifejezetten örültem neki, hogy volt kivel megosztanom örömömet. Egészen háromig beszélgettünk Louisval, aki közben tisztába tette és megetette Freddiet, így nekünk kicsit megmutatva mindennapjait. A kissrác imádnivaló volt, és alig vártam, hogy újra találkozhassam vele, noha számítottam rá, hogy ez még odébb volt. Talán elrabolom majd valamikor Corát LA-be, de az egyelőre nem most lesz. Most csak örülök, hogy minden rendben van velünk és vele tölthetem a szabadidőmet, valamint akkor érhetek hozzá, amikor csak akarok. Ha úgy nézzük ez egy jelentős pont, mert eléggé rá voltam kattanva a lányra és szerettem volna őt elhalmozni a szeretetemmel. És most először végre ő is vevő volt rá.

2017. március 24., péntek

33. Beérem veled

Helloo,
aw elképesztően édes rész következik, reméljük felkszültetek rá!:3 Köszönjük szépen az előző részhez érkezet sok-sok kommentet és a pipákat, mindig annyira örülünk a visszajelzéseiteknek!:) Jó olvasást! Xx♥


x CORA ASHFORD x

Álltunk ott egymással szemben Harryvel a konyhájában, az arcán egy mosoly ült, ami egyre szélesedett, ahogy minél tovább néztünk egymásra. Én csendben emésztettem korábban elhangzott szavainkat, miközben éreztem, hogy az egész testemben kezd elterjedni a felismerés és a megkönnyebbült érzés. Na meg az, hogy szerelmes vagyok Harrybe. Tényleg szerelmes vagyok belé. Méghozzá menthetetlenül és visszavonhatatlanul. Pont ahogyan, bevallottam neki. 
- Valami ötlete van Corának, hogy most mégis mihez kezdjenek? – kérdezte, amint közelebb lépett hozzám egy lépéssel.
- Cora szerint, neki és Henrynek újra meg kéne próbálnia együtt – mosolyodtam el, amint a kezeimet a vállaira helyeztem, aztán összekulcsoltam a kezeimet a nyaka mögött.
- Oké – válaszolta lassan – De Harry bezavar a képbe, mert Harry nem akar osztozkodni Corán Henryvel – hajolt közelebb a fejével, a végén már csak suttogott.
Elnevettem magam, aztán picit megráztam a fejem, végül lábujjhegyre pipiskedtem és megcsókoltam. Kezeit rögtön a derekam köré fonta, aztán közelebb rántott magához, míg nem teljesen hozzá nem simultam. Az ajkaimat jobban az övéi ellen nyomtam, mire ujjai a húsomba mélyedtek, de egyáltalán nem bántam, sőt nagyon is tetszett. Elolvadtam Harry karjai között, amint elnyíltak az ajkai, és teljesen rátámaszkodtam, mert a lábaim teljesen elgyengültek és nem akartam összeesni. Most legalábbis még nem akartam letérdelni elé, de kitudja. Ha megkérne rá, lehet, szó nélkül teljesíteném.
Egy halk sóhaj szökött ki a száján, miután ajkaink egy cuppanással elváltak egymástól. Fejemet a mellkasára fektettem és szorosan átöleltem, míg ő az állát a fejemen támasztotta meg.
- Tudod, már örülök, amiért kimagyaráztál nekem egy szabadnapot – mondtam halkan, miközben a számra egy vigyor kúszott, hiszen szívesen meghallgattam volna Harry és Jack beszélgetését.
- Egy fél órával ezelőtt még majdnem leharaptad érte a fejemet, de én is örülök, amiért nem haragszol érte – válaszolta könnyedén, én pedig felkuncogtam, majd felemeltem a fejem a mellkasáról és ránéztem – Nem is értem, hogy gondoltad, hogy majd másnaposan bemész – ráncolta a homlokát.
- Mint már említettem, volt már rá példa, és nem lett semmi bajom.
- Ja, csak a múltkor is mentő ment ki hozzád – mondta enyhe éllel a hangjában, arcán viszont egy mosoly ült amint lepillantott rám.
- Az a meleg miatt is volt. De most teljesen jól vagyok.
- Hát ez remek! Akkor délután talán süthetnénk valamit.
- Woah, az előbb még lecsesztél azért, amiért dolgozni akartam menni – néztem rá kissé elkerekedett szemekkel, ő meg felnevetett.
- Igen, de ez egyetlen egy tál vagy tepsi sütemény lenne, és nem kéne rohannod, sem stresszelned, plusz én is segítenék – villantott egy kisfiús vigyort, én pedig elnevettem magam.
- Na és milyen édességet kívánsz? – dőltem újra neki és teljesen hátra hajtottam a fejemet, hogy fellássak rá.
- Mhm nem is tudom. Majd még kitalálom addig. Egyelőre beérem veled is – vigyorgott le rám, aztán az ölébe kapott, mire egy kisebb sikkantás csusszant ki a számon és kezeimmel a nyaka után kaptam. Miután biztosan megkapaszkodtam benne, elindult velem a nappali felé, aztán leült a világos szobában a szürke ülőalkalmatosságra.
- Szóval velem, mi? – mondtam, de a végét már nem is lehetett rendesen érteni, hiszen Harry megcsókolt. Mosolyogva csókoltam vissza, miközben ujjaimmal a tarkójánál lévő rövid hajtincsekkel játszottam. Az ő kezei még mindig biztosan feküdtek a derekamon, az én lábaim pedig az ő csípőjét ölelték körbe. Valahol megszólalt a telefonom a szobában, éppen mikor kezdtünk belemelegedni, így kissé pihegve húzódtam el tőle és néztem körbe a szobában – Hol van a telefonom?
- Passz, valahol itt kell lennie – válaszolta, majd kiszálltam az öléből és keresgélni kezdtem. A kanapé mellett volt a földön, a nappali bejáratánál. Hogy hogyan került oda, arról fogalmam sincs, de már alig volt pár százalék akku rajta, amint a képernyőre pillantottam. Eközben Jai kitartóan csörgetett, ezért felvettem, aztán visszafordultam Harry felé, és miközben köszöntöttem legjobb barátomat, elsuttogtam Harrynek egy töltőt. Miután feldugtam tölteni, visszaültem Harry ölébe pontosan ugyanúgy, ahogy ő leült velem, ami miatt egy vigyor kúszott a szájára, míg kezeit a fenekemre csúsztatta. Megráztam a fejem mosolyogva, aztán a kezemet a szájára nyomtam, hogy csendben legyen.
- Nem dolgozok – válaszoltam Jainek, és éreztem a kezem alatt, amint Harry vigyora még szélesebb lett.
- Hogyhogy? Azt hittem, hogy be kell menned.
- Igen, úgy volt, de aztán felhívtam Jacket és elmondtam neki, hogy tegnap leittam magam a sárgaföldig – mondtam, miközben én sem bírtam visszafogni a vigyoromat.
- Wow, Cora Munkamániás Ashford, önszántából nem ment be dolgozni – mondta hangosan, gondolom, hogy Serena is hallja, amiről beszélünk.
- Oh, dugulj el – forgattam meg a szemeimet – Nem vagyok munkamániás, csak szeretem a munkámat.
- Akkor átmegyünk hozzád – mondta Jai – Ki akartunk amúgy is mozdulni, és több mint egy hete nem láttad a fiaimat – dramatizált.
- Um… Igazából nem vagyok otthon.
- Azt hittem azért nem mentél be dolgozni, mert az ágyat nyomod. Serena már eldöntötte, hogy főz neked valami nyúl kaját – mondta, mire a háttérből zajok hallatszottak, végül Jai nevetése keveredett a keserves nyávogással, így arra következtettem, hogy kapott egy jót a hátsójára – Oh, várj csak! Tegnap nem egyedül léptél le a partiról, mi?
- Igen, ami azt illeti megismerkedtem egy Henry nevű sráccal – mondtam vigyorogva, mire Harry megforgatta a szemeit.
- Mi, komolyan? Na és jó volt akkor az éjszakád? – hallottam Jai hangján, hogy vigyorog, kérdése miatt pedig szinte rögtön elpirultam.
- Oh, nem, mi csak…
- Csak mi? Mit csináltál Henryvel, Cora? – dörmögte a kezembe Harry.
- Várj, ez most…
- Jaj Jai, nem feküdtem le senkivel, ne kombinálj már – forgattam meg a szemeimet, miközben elvettem a kezemet Harry szájáról.
- Hello Jai – szólt Harry a telefonba.
- Ohohó, akkor miért hallom Styles hangját?
- Talán mert nála vagyok? Bruh Jai.
- Oi Cora, a múlthéten egészen Spanyolországig menekültél előle.
- Tudom – mondtam, aztán a számmal csücsörítettem, mire Harry azt hitte, hogy csókot szeretnék, ezért simán odahajolt hozzám és megcsókolt. Kuncogva toltam el magamtól a fejét, hiszen a csücsörítést véletlenül csináltam, és nem akartam vele bármit is elérni.
- Harrynél van – hallottam Jai hangját kicsit távolabbról, végül egy babanyöszörgést, mire elmosolyodtam és az alsó ajkamba haraptam – Serena beszélni szeretne veled – tájékoztatott gyorsan Jai, mielőtt átvette volna a barátnője a telefont.
- Minnie, mondd el mi történt – sóhajtott Serena a telefonba.
- Hát nem sok – mondtam vállat vonogatva – Kiderült, hogy Harrynek két személyisége van – mondtam és közben alig bírtam visszafogni a vigyoromat.
- Na, jó, kezdesz az agyamra menni Henryvel – forgatta meg Harry zöld szemeit újra.
- Várj, kitalálom. Az egyik a seggfej Harry, aki modellekkel kavar és szeret átverni, míg a másik Harry édes és kedves és aranyos, pontosan olyan, mint ahogy megismertük és nem tudtad nem beadni neki a derekad.
- Azt a Harryt én nem ismerem. Mindegy ez bonyolult, majd elmesélem.
- Oké, akkor most add oda azt a Harryt, amelyik veled van – mondta.
- Oké – mondtam furán, aztán Harry felé nyújtottam a telefont, mire mosolyogva átvette tőlem és a füléhez emelte. Észrevétlenül közelebb hajoltam hozzá, hogy halljam, miről beszélnek, erre viszont Harry direkt hátrébb hajolt a fejével, mire a mellkasára csaptam, végül az államat a vállára támasztottam és kibámultam a padlótól plafonig érő ablakon. Elkalandoztam a gondolataim között, de közben nagyon is figyeltem Harry válaszaira, amik eléggé kimértek voltak. Azon tűnődtem, hogy vajon nehéz-e megpucolni ezeket a hatalmas ablakokat, mikor Harry újra beszélni kezdett.
- Úgy lesz. Igen. Persze Serena, ne aggódj. Értettem. Oké. Szia Jai – válaszolgatott Harry, én pedig felemeltem a fejemet a válláról aztán ránéztem – Kösz haver, ti is remek munkát végeztetek – mondta, miközben a szemeivel az arcomat vizslatta, úgy ahogyan én is tettem az övével. Aztán vigyor kúszott az arcomra, amint eszembe jutott valami, majd Harry nyakához hajoltam és elkezdtem behinteni csókokkal. Láttam, amint lúdbőrös lett a bőre, ami miatt felkuncogtam és tovább csókolgattam. Egyik keze szorosan fonódott a derekamra, aztán pluszban rá is szorított, míg a mellkasa elég gyorsan emelkedett és süllyedt. Még a hangja is elváltozott, én pedig vigyorogva figyeltem, hogy milyen reakciókat váltok ki belőle. Wow, elgyengítettem Harry Stylest. Egy hangos sóhaj szakadt ki belőle, amint lerakta a telefont, én pedig kiengedtem magamból a nevetésemet és hagytam, hogy lenyomjon a kanapéra. Hamar felettem volt és egy rosszalló vigyorral nézett rám.
- Na és mit mondott Serena? Meg Jai? – kérdeztem, miközben a kezeim a mellkasán voltak, ő pedig egy kicsit rájuk támaszkodott.
- Csak annyit, hogy védekezzünk, meg vigyázzak rád – csúszott egy mocskos vigyor a szájára, nekem pedig elkerekedtek a szemeim és a mellkasára csaptam.
- Nem is igaz! Na, most komolyan, mondd el mit mondtak. Belőlük úgy se húzom ki – biggyesztettem le az ajkaimat.
- Semmi lényegeset. Meg kell, tömjelek normális ebéddel, különben Serena elveszi tőlem azt, ami nekem a legkedvesebb.
- Oh, szóval félted a hernyócskádat Serenától – vigyorodtam el.
- Hő, ki beszélt itt hernyócskáról?
- Senki, senki – mondtam, aztán oldalra fordítottam a fejem, majd elvettem az éjjeli szekrényről a telefonomat. Harry lefeküdt mellém, és a kezei közé vett, míg én a fejemet a mellkasának döntöttem, aztán felléptem twitterre. Csendben görgettem lefelé a kezdőlapomon, míg Harry figyelt, végül aztán hamar meguntam, így kiléptem és lezártam – Ah, ez unalmas. Hol van a te telefonod? – fordultam felé.
- Azt hiszem a konyhában – válaszolta, mire felkeltem és kimentem a telefonjáért. Tényleg ott volt, így azzal mentem vissza hozzá. Meglepődtem, mikor elhúztam a képernyőt és rögtön a telefonban voltam, hiszen semmilyen jelkóddal nem volt lezárva.
- És ha elveszted és a rajongóid meg megtalálják? – kérdeztem, míg beleléptem a twitterébe és vártam, hogy betöltődjön.
- Nem vesztem el a telefonomat – válaszolta, lenézve rám.
- Hát jó. Oh, neked sokkal érdekesebb twitter fiókod van – mondtam belemélyülve a telefonba, ő pedig csak felnevetett és puszit nyomott a fejemre.
- Kitalálom, minden tele van a filmmel, nem igaz?
- Mhmm. Tényleg, meg akarom nézni a filmeteket. Tudod, amit elkezdtünk, de a hernyócskád félbe szakított.
- Én úgy emlékszem, hogy akkor is te vetetted rám magad.
- Oh, nem, nem! Meg se próbáld rám kenni! Te voltál az, aki elkezdett csiklandozni, meg nem tudom már mit csinálni.
- Igen, mert cinkeltél azzal, hogy az utoljára nézettekben volt a film. Megérdemelted – vigyorgott, én pedig közben a távirányító után nyújtózkodtam, de túl messze volt, így fel kellett ülnöm, hogy fel tudjam venni – Ha így folytatod, szerintem most sem nézheted végig – mormogta, mire én megforgattam a szemeimet és visszafeküdtem mellé.
- Maradjál, tényleg meg akarom nézni, mert érdekel.
- Ah, nekem most nincs kedvem – nyöszörgött – Cora csináljunk valami mást, kérlek – kérlelt – Mondjuk, találjuk ki, hogy mi lesz az ebéd, mert Serena tényleg komolyan mondta azt az ebéddel.
- Még most reggeliztünk, nem vagyok éhes – mondtam, miközben nyavalygását figyelmen kívül hagyva bekapcsoltam a nagy képernyős tévét.


**

Végül mivel Harrynek tényleg nem volt kedve filmezni, nem kényszerítettem rá és csak hagytam az egészet. Viszont megígérte, hogy majd egyszer mindenképpen megnézi velem, szóval nem volt panaszkodásra okom. Ötletem sem volt, hogy mit csinálhatnánk, így Harrynek adtam a „felelősséget”, hogy döntse el, mit kezdjünk magunkkal. Ő csak azt felelte, hogy élvezi, hogy velem van, és csak pihenni szeretne, mire beleegyeztem, és hagytam, hogy rám nehezedjen az egész testével. Nem mondom megfordult a fejemben, hogy mi lenne, ha mondjuk, ugyanezt megtenné ruhák nélkül is, de nem akartam előre rohanni, habár lassan egy éve ismerjük egymást és már azelőtt is volt köztünk egy kis affér. 

Mire eldöntöttem, hogy erről megkérdezem őt is, vagy egyszerűen csak a közepébe vágok és elcsábítom, éreztem amint egyenletesen szuszogott a nyakamba és nem kellett sok idő, míg rájöjjek, hogy elaludt. Visszaemlékeztem az első alkalomra, mikor együtt aludtunk, akkor is ezen a kanapén voltunk, csak éppen fejjel lefelé. Vagyis a másik irányban voltak a fejeink. És én voltam az ő nagy kanala. Végül a haját csavargatva a tarkójánál elszundítottam én is és legközelebb akkor ébredtem fel, mikor Harry keltegetett azzal, hogy apró csókokat szórt el az arcomon és a nyakamon. 
- Ébresztő Csipkerózsika – motyogta a bőrömbe, míg én lehunyt szemekkel elmosolyodtam, aztán elengedtem a nyakát és a karjaimat a magasba nyújtva nyújtózkodtam egyet alatta. 
- Mennyi az idő? – kérdeztem halkan. 
- Már fél öt van. Miért, rohannod kell valahova? 
- Találkozóm lesz Henryvel – nyitottam fel a szemeimet, mire felnevetett, megcsóválta a fejét és rám nézett. Tetszett, hogy az arca ennyire közel volt az enyémhez, gond nélkül össze tudtam volna kapcsolni az ajkainkat, de kíváncsi voltam mivel vág vissza. 
- Henry lemondta telefonon, amíg aludtál – mondta, miközben az arcát egy széles vigyor keretezte. Belement a játékba, aminek persze megörültem, hiszen élveztem húzni az agyát.
- És te felvetted a telefonomat? Tudod, nem csodálkozok rajta, hogy lemondta! Valószínűleg soha többet nem fog hívni miattad – biggyesztettem le az ajkaimat mutatva, hogy mennyire megbántottan éreztem magam, persze az egész csak játék volt. 
- Hát ez csak nekem jó.
- Legalább tehetnél úgy, mintha bánnád, vagy valami – forgattam meg a szemeimet, míg meglöktem egy kicsit a vállánál.
- Na, jó, Cora-Bora, éhezem. Vagyis nem, de kívánom az édességet, szóval kérlek szépen, sütnél nekem valamit? – kérdezte mézes-mázos hangon.
- Oh, most hízelegsz. Hm – hümmögtem, míg a felsőjén lévő cérnával játszottam mely kiszakadt eredeti helyéről.
- Ne már, C – nevetett fel, aztán leszállt rólam és felült, én pedig követtem a példáját.
- Jól van. Süssünk – sóhajtottam fel – De előbb kimegyek a fürdőbe. Addig készülj elő ahhoz, amit enni szeretnél.
- Rendicsek – vigyorodott el kisfiúsan, mire mosolyogva megforgattam a szemeimet, aztán felálltam, lelöktem magamról a plédet, és a fürdőbe indultam. 

Amint visszaértem Harry már előszedte a hozzávalókat és a pultnak dőlve a telefonjába mélyedt. Szemeim végigsiklottak kinézetén, és elképesztően szexi volt azt meg kell hagyni. Sötét mackónadrágja hívogatóan lógott a csípőjén, fehér felsője pedig kiemelte barna bőrét és fekete tetkóit a karján, valamint a mellkasán. Ujjairól hiányoztak a megszokott gyűrűi, amit furcsálltam is, de mielőtt még kérdőre vontam, hogy mégis hova tűntek az ékszerek, a szemeim megakadtak a száján, amit a hüvelyk- és mutatóujja közé csippentett. Akaratlanul is az alsó ajkamba haraptam, míg közelebb sétáltam hozzá, aztán a vele szemben lévő pultnak dőltem és utoljára végig mértem, mielőtt a figyelmét nekem szánta volna. 
- Csak kikerestem a receptet – tájékoztatott, na, nem mintha kellett volna vagy kérdeztem volna.
- Rendben van. Kaphatnék valamit inni?
- Szolgáld ki magad – pillantott fel rám mosolyogva a telefonjából, mire bólintottam, aztán elé léptem és a feje mellől elvettem egy üvegpoharat a polcról. A hűtőből kivettem aztán a narancslevet és teletöltöttem a poharat, majd felé fordultam és nagyokat kortyoltam az italból. 
- Itt a leírás – nyújtotta át a telefonját, mire mosolyogva elvettem tőle és elkezdtem olvasni. Természetesen ismertem a süteményt, és receptre, valamint leírásra sem lett volna szükségem, de Harry olyan édes volt, ahogyan előkészült, hogy nem volt szívem közölni vele, hogy fejből is megy minden. Így miután végig futottam a sorokat, leraktam a poharamat és a telefont is, majd mellé léptem és a liszt meg egy mély tál után nyúltam – És én mit csináljak?
- Nem kell ám segítened – néztem rá fél szemmel.
- De én szeretnék segíteni. 
- Hát rendben, akkor verj fel két tojást ebbe a tálba – toltam elé a műanyagot, ő pedig egy széles vigyorral kezdte csinálni azt, amit kértem tőle. Jó kedve ragályos volt, nem tudtam megállni, hogy én se vigyorogjak.

2017. március 17., péntek

32. Henry Stailey

Helloo,
Oh my gosh, a mai rész igazán édes lesz! Tele cute!carry momentekkel meg minden, szóval reméljük, hogy készen álltok egy érzelemmel teli hullámvasútra. :3 Azért elég szemetek voltunk ami a befejezést illeti, szall előre is bocsánat érte. ;) Írjátok meg a véleményeiteket kommentben mindenképpen!:) Jó olvasást! Xx♥

x CORA ASHFORD x

Hirtelen ébredtem meg, mintha éppen egy rossz álomból rázódtam volna ki. Az álomra viszont nem tudtam emlékezni, így visszarogytam a párnák közé. Újra lehunytam a szemeim és próbáltam visszaaludni azonban nem sikerült. Már csak azért sem, mert Harry illata újra bekúszott a légzőszervembe és úgy éreztem, nem bírok eleget kapni belőle. Az oldalamra fordultam, aztán a fejemet a párnába fúrtam. Pontosan tudtam, hogy nincs mellettem senki, különben biztosan nem csináltam volna. Miután kiszaglásztam magam, mely igazából egy eléggé furcsa kijelentés, kikukkantottam a párnából, de még mindig egymagam voltam a szobában. Jobban éreztem magam, mint tegnap este, noha a fejem ketté akart szakadni, de nem igazán tudott jelenleg foglalkoztatni. Furcsa érzés volt, de jó. Kipihentnek éreztem magam, éhes voltam és alig vártam, hogy Harry belépjen a szobája ajtaján. Fogalmam sincs, hogy hol van, vagy mit csinál, de remélem nem hagyott itt. Akkor hatalmasat koppannék. 

Lelöktem magamról a takarót, aztán felálltam és a fürdőszoba felé indultam. Megláttam egy széken a ruhámat kiterítve, mellette pedig a ragacsos melltartóm lógott. A vér a fejembe tódult, hiszen biztos voltam benne, hogy Harry tette azokat oda. Tisztán emlékeztem, hogy én mindent a földön hagytam, szóval más nem lehetett. Különösen örültem neki, hogy minden megmaradt bennem, ami tegnap történt. Még mindig izgatottan éreztem magamat, amiatt amit Harry mondott nekem és most már mindenképpen megakartam hallgatni, hogy mit akar minden áron elmondani. Pisiltem, aztán megmostam az arcomat és ledörzsöltem minden sminket az arcomról melyet buta módon nem mostam le tegnap este. Kiöblítettem a számat bőségesen vízzel, habár ez semmit sem segített a kellemetlen reggeli szájszag ellen. Visszamentem végül Harry szobájába, és visszamásztam az ágyba. Magamra húztam a takarót, aztán a hátammal a háttámlának dőltem, míg a fejemet a falnak támasztottam. Ekkor nyitódott az ajtó és belépett rajta Harry egy tálcával a kezében. Elmosolyodtam amint megláttam az arcát, erősen koncentrált, hogy a poharakból ne löttyenjen ki a narancssárga folyadék. Egy egyszerű fehér V nyakú póló és egy melegítőalsó volt rajta, ami lazán lógott a csípőjén. A fehér pólóján átütöttek a tetkói, végül felkaptam a fejem az arcára, mert éreztem, amint elpirulok.
- Szia – mosolygott rám aranyosan – Hogy érzed magad? – kérdezte, miközben a tálcát lehelyezte az éjjeliszekrényre és leült mellém. 
- Fáj a fejem, de ahhoz képest egész jól. 
- Hoztam neked gyógyszert és csináltam reggelit is. Fájdalomcsillapító – nyújtotta felém a tenyerén, én pedig elvettem az egyik szemet. Nem szerettem túlzásba vinni a gyógyszerrel, még akkor sem, ha az egy szem nem fogja elvenni a fejfájásomat. Tökéletesen megérdemlem. 
- Köszi – mondtam csendesen, miközben elvettem a poharat tőle, amit szintén felém tartott, aztán bevettem a gyógyszert. 
- Éhes vagy? – kérdezte – Én eléggé – kapott fel egy szalonna szeletet az egyik tányérról, aztán felhúzta a másik lábát is és az ölébe vette a tálcát. 
- Én is – mondtam, miután kiittam az összes narancslevet a pohárból és leraktam az üveget az éjjeli szekrényre. 
- Megfogod a tálcát egy percre? – kérdezte, én pedig bólintottam így az ölembe is helyezte. Feltornázta magát teljesen szembe velem, én pedig az összeért térdeinkre raktam a tálcát – Jó étvágyat – mosolygott rám, aztán kezébe vette a villát és már bele is nyomta a tojásba. Követtem a példáját és eleget tettem korgó gyomrom kérésének. Csendesen megreggeliztünk, csak az evőeszközök koccanását lehetett hallani. Miután végeztünk Harry félre rakta a tálcát, majd elhúzta egy picit, a függönyt és kinyitott egy ablakot. Visszadőltem az ágyba, miközben őt néztem amint a függönyöket rendezi aztán felém fordult és az én oldalamra sétált. Felvont szemöldökkel vizslattam, hogy mit csinál így amint a hátamra fordultam, láttam, hogy a kezét felém nyújtotta. 
- Nincs azaz isten, hogy elhagyom az ágyat vagy a lakásod azzal a fejfájással, mely jelenleg gyötör – nevettem el magam erőltetetten, még is halálosan komolyan beszéltem. A hasam tele volt, az álmosság újra rám tört, és ha csak arra kellett gondolnom, hogy fel kell állnom, a szédülés megint csak elkapott. 
- Sajnálom C, de muszáj lesz felkelned – vont vállat, a keze még mindig felém nyújtva, hogy fogadjam el – Így soha nem fogsz megszabadulni a másnaposságtól. 
- Mert ha felkelek, akkor igen? – vontam fel a szemöldököm, míg őt néztem, a takarót a nyakamig húzva – Szerintem nem vagy tisztában azzal, hogy ki vagyok, és hogy csak akkor hagyom el az ágyat másnaposan, ha dolg… te jó ég. Miért nem keltettél fel előbb? – szóltam rá erőteljesebben, a tény, hogy ma dolgoznom kellett volna menni, úgy csapott belém, mint derült égből a villámcsapás. Egy kicsit dühös voltam, amiért hagyta, hogy bealudjak, azonban a fejfájásom elérte, hogy ne sokáig érezzek így amint a fájdalom belém nyilallt.
- Igen, ha felkelsz, akkor egyszerűbben el fog múlni, és igen, hagytam, hogy bealudj, annak ellenére is, hogy tisztában vagyok azzal, hogy mekkora munkamániás vagy. Jött egy hívásod a cukrászdából szóval felvettem és egyáltalán nem meglepő módon, Jack volt az, akinél kibeszéltem a mai napodat. Egy picit dühös volt, amiért leittad magad és nem tudsz ma bemenni, de nem tud mit csinálni, szóval holnapra össze kell kapnod magad. 
- Ugh, látod mit csináltál – morogtam a bajszom alatt, míg felrántottam magamról a takarót azonban ezzel egyetemben a felső is fellibbent, amit viseltem. Mélyet lélegezve ültem fel és tettem a lábaimat a földre aztán húztam el Harry mellett a fürdőbe, mely a szobájához volt kötve. 
- Cora, most komolyan haragszol, amiért hagytam, hogy aludj? Amúgy sem mentél volna be másnaposan dolgozni, vagy igen? – kérdezte amint rögtön utánam eredt. 
- Igen, képzeld, bementem volna, mert nem ez lett volna az első eset – jegyeztem meg csípősen, az előbbi nyugalmas hangulat egy csettintés alatt elpárolgott. 
- Nem illegális másnaposan bemenni, dolgozni? – kérdezte sokkoltan, az arcán a zavarodottság minden árnyalata megjelent és ott virított.
- Az had ne legyen a te gondod, oké?! – fordultam felé hirtelen, ami miatt az agyam ide-oda lötykölődött a fejemben, legalábbis így éreztem, és a látásom elhomályosodott. Sziszegve támasztottam meg magam a mosdókagyló szélén és másodpercekkel később már éreztem is Harry ujjait a felkarom köré fonódni. 
- Már megbocsáss, de én úgy tekintek rá, mintha a saját problémám lenne, oké?! – utánozta le a hangszínem és a hozzáállásom, bár még is úgy tűnt, mintha a legnyugalmasabban társalgott volna velem – Most pedig fejezd be ezt a viselkedést, vedd, elő a pótfogkefe készletet a jobb felső szekrényből aztán gyere le a konyhába mikor készen vagy. 
- Nem vagy az apám szóval tartogasd meg magadnak a parancsaidat vagy valakinek, aki vevő rá, kösz – mondtam nagyképűen, a düh, ami kezdett elpárologni belőlem ezt váltotta ki „részeg Corából”. Ami azt illeti, nem is akartam már vele szócsatázni, de mivel túl makacs voltam ahhoz, hogy feladjam, és úgy mond, veszítsek, így azt gondoltam, hogy majd mikor ő szándékosan veszít, feladom én is, így én leszek a nyertes. 
- Persze – volt minden, ami elhagyta a száját mielőtt megfordult volna és elhagyta volna a helységet. Nem láttam mit csinált, de nem ment ki azonnal a szobából, talán a tányért vette fel aztán elkiáltotta magát – Nadrág meg mamusz az ágyon. 
- Nadrág meg mamusz az ágyon – mimikáltam őt, gúnyos arckifejezéssel meg erőltetett mély hanggal és Brit akcentussal amint a tükörben néztem magam. Annyira bosszantott a srác hogy szavakba foglalni sem tudtam, viszont ugyanakkor élveztem. Tudtam vele csipkelődni, úgy, mint Jaiel, és ez jó érzéssel töltött el. Értette a humorom és mindig vissza tudott jönni valamivel, ami igen is boldoggá tett. 

Se perc alatt összekaptam magam, a kíváncsiság csak úgy marta a bensőmet, ami Harry vallomását, avagy meséjét illette. Mert, hogy tökéletesen emlékeztem erre, mikor tegnap a tudtomra adta, hogy valamit el szeretne mondani. Dudorászva lépegettem le a lépcsőfokokon, míg nem leértem az alsószintre ahol sült bacon illata telítette el az orromat. Felvont szemöldökkel közelítettem meg a konyhát, hiszen Harry az előbb evett velem az emeleten. Túlságosan csendes voltam, hiszen mikor beléptem a helységbe, a srác még mindig nekem háttal volt és nem hiszem, hogy szándékozott megfordulni. Leültem az egyik magasított székre, míg megköszörültem a torkom és rátámaszkodtam a pultra a könyökeimmel. Tekintve hogy Harry a pult másik oldalán állt, tisztán láttam amint izmos háta megfeszült és egy mély levegőt vett, amit utána egyenletesen engedett ki. Furcsálltam a viselkedését mely merőben megváltozott kevesebb, mint tíz perc alatt. 
- Minden rendben? – kérdeztem meg végül, a hangom tele kíváncsisággal. Erre mintha megugrott volna egy kicsit, mint reakció azonban ezzel megint csak azt érte el, hogy felvonjam a szemöldököm. 
- Tegnap este… oké, tegnap este mondtam, hogy szeretnék valamit mondani neked miután kijózanodtál – jegyezte meg miközben lassan megfordult. Tenyereivel a pultra támaszkodott maga előtt, a feje erőtlenül lógott a vállai között és a kíváncsiságom már földönkívüli mezőkre evezett. 
- Igen, tudom, emlékszem rá – közöltem vele magabiztosan mire rám kapta a tekintetét. Nem tudtam semmit kiolvasni a tekintetéből, na, nem mintha máskor sikerült volna. Őszintén nem értem, hogy az emberek miként tudnak megállapítani valamit is csak úgy, hogy belenéznek más szemébe. Én valahogy mindig elbambulok és inkább csak a színűkre koncentrálok, mint sem arra, hogy mit rejtenek – Talán ittasan viselkedtem, attól még az agyam felszívta a történteket. 
- Oké, nézd, sosem tudtam normálisan szavakba foglalni, hogy miként érzek, így most se várj tőlem egy hatalmas szöveget arról, hogy mennyire lenyűgöző vagy meg minden.
- Err… eddig sem vártam el – nevettem el magam kínomban. Nem tudtam, hogy mire akart kilyukadni, az elmém totál kiürült és elsötétedett. 
- Nézd, az idő alatt melyet együtt töltöttünk, főképp az alatt, míg külön voltunk, rádöbbentem arra, hogy szoros és mély érzelmek kötnek hozzád. Tök mindegy hogy mennyire toltál el magadtól, a vonzalom egy pillanatra sem tűnt el és a tegnap esti kis beszélgetésünk után döntöttem el, hogy végleg kitárulkozom, ami az érzéseimet érinti.
- Igen, de én azt…
- Várj, hallgass végig kérlek – szakított félbe, mire becsuktam a számat és kíváncsian néztem rá. Nem tudtam úgy tenni, mintha nem vettem volna észre, hogy a szívem hevesen dobogott a mellkasomban, sőt még a kezeim is izzadtak és azt hiszem, még az arcom is kipirult. Melegem volt, habár most ennek kellett volna a legutolsó gondolatomnak lennie. Kicsit ledöbbentett, hogy Harry ilyen erős reakciót váltott ki belőlem előző mondataival, aztán tovább beszélt, szóval minden mást ki kellett löknöm a fejemből – Tudod azon az estén, Louis szülinapi buliján, mikor megmondtam neked, hogy nem érzek irántad semmit, valószínűleg életem legnagyobb hazugsága volt. Hatalmas seggfejként viselkedtem veled, legszívesebben bemosnék egyet a tükörképemnek, ha csak visszagondolok arra az estére. Tudod őszintén reméltem a buli előtt, hogy nem leszel ott és akkor majd megúszom az egészet és tovább tudom húzni, esetleg teljesen elkerülni azt, hogy beszéljünk. Mikor Gemma leszidott, nem is egyszer, nagyon jól esett, mert tényleg megérdemeltem és valamelyest lenyugtatott az egész. De most nem rólam van szó, vagy arról, hogy mennyire szarul éreztem magam akkor. Láttam rajtad, hogy nagyon rosszul esett az egész, és hidd el teljesen meg is értem. De tudnod kell, hogy Kendallel soha nem volt köztünk semmi – a szavakat lassan tagolta és bár annak ellenére, hogy lassan beszélt, kétszer elkellett magamban ismételnem szavait, hogy felfogjam, miről beszél – Az egészet Kendall menedzsere találta ki, és ez nem az első alkalom volt, hogy arra kényszerítettek, hogy játsszuk el a világnak, hogy együtt vagyunk – mondta, míg én csak magam elé bámultam a pulton és emésztettem szavait. Ezért se tűnt fel, hogy teljesen megállt a beszélésben – Cora, minden oké? Figyelsz rám? – kérdezte bizonytalanul, mire felkaptam a fejem és ránéztem. Bólintottam egyet, és vártam, hogy folytassa – Az előtt sem füllött a fogamhoz az egész, de ezúttal teljesen ellene voltam, mert már akkor is erős érzelmeket tápláltam irántad, és tudtam, hogy erről az egészről nem szólhatok neked.
- Mi változott meg? – kérdeztem suttogva. 
- Lényegében semmi – nevetett fel kínosan – De nem hagyom, hogy emiatt a hülyeség miatt tovább roncsoljam a saját életemet. Soha nem érdekelt Kendall, az egész egy idióta szerződés és igazságtalan főnökök műve. Annál sosem történt több, hogy megfogtam a kezét – mondta, én pedig mély levegőt vettem és lehunytam a szemeimet. A szívem totálisan befogadta Harry meséjét, elhitte minden egyes szavát, míg az agyam minduntalan arra emlékeztetett, hogy honnan tudom, hogy ez az egész nem egy újabb átverés. De aztán ránéztem, és láttam rajta, hogy bántja a dolog. Tényleg, igazán bántja. És ez nem volt valami hülye mese, amit hitelesen előadott nekem, csak azért, hogy újra be tudjon palizni. Ez Harry igazi érzelmei voltak és végre megosztotta őket velem – Mondj, valamit kérlek – hangja letört volt és ez letört az én szívemből is egy újabb darabkát. 
- Őszintén szólva nem tudom, mit mondjak Harry. Hiszek neked, egyszerre sajnállak és vagyok megkönnyebbült meg boldog. 
- Tényleg? – emelte fel a fejét és rám nézett.
- Igen – bólintottam – Biztos úgyis leesett, de a múlt heti kis kirándulásom is miattad volt. Állandóan felzaklatsz, ami azt jelenti, hogy én sem vagyok túl rajtad. És, ha belegondolok, hogy egy hete valószínűleg ugyanezt akartad elmondani, én pedig elrohantam ahelyett, hogy végig hallgattalak volna – sóhajtottam fel, aztán kínomban elnevettem magam és a fejemet a kezeim közé temettem. 
- Hát… igazából még nem fejeztem be – mondta és idegesen felsóhajtott, mire széthúztam az ujjaimat és azok mögül pillantottam ki rá – Nem tudom, miért vagyok ilyen ideges, már évek óta nem volt egy normális kapcsolatom, és nem tudom, hogy mondjam el neked – nevetett fel feszülten, én pedig elvettem a kezeimet az arcom elől, aztán felé nyújtottam őket a pulton keresztül. Rám nézett, aztán a kezeit az enyémbe csúsztatta, én pedig rögtön összefontam az ujjainkat. Mintha ettől egy kicsit megkönnyebbült volna, mert a testtartása elernyedt és már-már egy apró mosollyal az arcán nézett rám.
- Ne idegeskedj. Csak mondd el, ami a szívedet nyomja. Eddig is ment – mondtam magabiztosan és rászorítottam a kezeire, míg ő egy sóhajt hallatott. 
- Oké – válaszolta, aztán újra felnézett a szemeimbe – Szeretlek. 
- Tessék? – kérdeztem vissza azonnal amint úgy éreztem, hogy valaki kiütötte belőlem a levegőt. A hangom halk volt, nagyon halk, a gondolataim ide-oda rohangáltak a fejemben és az istenért sem tudtam helyre rakni őket. 
- Szeretlek, Cora – nevette el magát újra idegesen. Miután megismételte vallomását, éreztem, amint levert a víz és frusztráltan éreztem magam. Nem is tudom, hogy mikor volt az utolsó, hogy egy srác bevallotta nekem, hogy szeret – Szeretlek és megőrülök, mert képtelen vagy látni, hogy oda vagyok érted és én meg egy barom arc vagyok, amiért még mindig utánad futok. Nem is akarsz velem lenni, hiszen megbántottalak, nem is egyszer, viszont tudom, hogy képtelen lettem volna tovább élni, ha nem mondom el, hogy miként érzek. 
- Még is hogya-, mié-, Harry, nem értem – ráztam meg a fejem. Az érzéseim szanaszét voltak, mégis mi a fenét kellett volna erre válaszolnom? Hogy viszont szeretem őt? Hiszen még ebben sem voltam biztos. 
- Figyelj, nem azért mondtam el, hogy te azonnal vagy valaha is visszamond vagy érezd. Azért adtam a tudtodra, hogy tisztában legyél azzal, hogy mennyire sokat jelentesz nekem, és hogy nem úgy tekintek rád, mint egy rongybabára, akit ide-oda rángatok. És hogy el hidd, hogy minden, amit mondtam, az igaz.
- Édes istenem, hogy lehetsz ennyire csodálatos? – motyogtam magamnak, bár szerintem ő is hallotta. Lehunytam a szemeim mikor éreztem, hogy égni kezdtek és hagytam, hogy Harry vallomása leülepedjen. Annyira rosszul reagáltam! Nem hiszem el, hogy milyen hülye vagyok! – Nézd, kezdhetnénk újra mindent? – kérdeztem tőle csendesen amint felnéztem rá. A gyűrűivel babrált, a feje le volt hajtva és esküszöm, ha láttam volna, hogy elsírta volna magát, a hajamat tépve rohantam volna ki a házból aztán vissza és addig öleltem volna, míg elege nem lett volna belőlem. 
- Hogy érted, hogy kezdhetnénk-e mindent újra? – kérdezte zavarodottan, noha nem nézett fel.
- Mindent. A legelejétől. 
- Hogyne – horkantott fel – Most vallottam be hogy szeretlek és így akarod a szőnyeg alá söpörni?
- Próbájuk csak meg, rendben? – próbáltam rávenni.
- Nem tudom, mire megy ki ez az egész, de felőlem – rántotta meg a vállát. 
- Király – mosolyodtam el – Kezdheted is akkor. Mutatkozz be, mintha most találkoznánk először.
- Helló, Harry Styles vagyok, huszonhárom éves és énekelek meg dalokat írok a megélhetésért. 
- Meg színészkedsz és modellkedsz, de ezek nem nagy dolgok, nem igaz? – vontam fel a szemöldököm amint egy féloldalas kis mosolyra húztam a számat.
- Oh, csönd legyen – forgatta meg a szemeit amint egy mosoly terült el az arcán – Te jössz. 
- Hát jó – mondtam aztán belekezdtem – A nevem Cora Ashford, Ausztráliában születtem, huszonhárom éves vagyok, lassan huszonnégy wow, milyen öreg vagyok és imádok sütni. Oh, és még valamit. Totálisan és visszafordíthatatlanul szerelmes vagyok egy huszonhárom éves énekesbe, aki dalokat ír meg színészkedik és nagynevű címlapok elején pózol. A neve azt hiszem Henry Stailey vagy valami ilyesmi. 
- Pft – cüccögött, és megint megforgatta zöld szemeit, mint aki nem hitte el, amit mondtam – Kérlek, az előbb majdnem pánik rohamot kaptál, pedig csak azt mondtam, amit éreztem. Szerinted most el kellene hinnem, hogy te is így érzel? Hogy viszont szeretsz? Nem kell azért mondanod, hogy ne érezzem magam szarul. 
- Wow, biztos, hogy te vagy az a srác? Roppantul hasonlítasz rá, de mintha Henrynek kedvesebb személyisége lenne – néztem rá összeszűkített szemekkel, miközben kihúztam a kezeimet az övéből, aztán lefordultam a bárszékről és megkerültem a pultot, hogy elé állhassak. A tenyereimet a karjaira tettem, amiket összefont maga előtt, azután, hogy én felálltam, végül egy kisebb erőfeszítés után, széthúztam őket – Mhm, a bajusz és rózsaszín, telt ajkak meg vannak. A bozontos szemöldökök, zöld szemek és hosszú szempillák meg vannak. Strukturált orr, erős állkapocs és magas orcák stimmel és a két picike kis fül is ott van. Vajon a rosszkedvűség mit keres itt? Egyáltalán nem illik egy olyan személyiséghez, mint Henry, nem gondolod? 
- Honnan tudhatnám? – kérdezte laposan. Elnevettem magam amint a mutatóujjammal megnyomtam az orrát aztán elléptem előle. 
- Ha nem tudnám, hogy mennyire makacs vagy, most megsértődnék, de tudod, az érzelmek ellen nem lehet mit tenni. Bevallom, az előbb még fogalmam nem volt, hogy mit éreztem, de aztán valami bekattant, és bumm, mintha valami gépezet állította volna be, úgy jöttem rá, hogy már pedig viszont szeretlek. Tudod, nem te vagy az egyetlen, akinek érzései vannak.
- Nem okolhatsz azért, mert azt gondoltam, amit. 
- Mit is? – kérdeztem vigyorogva – Nézd, felejtsük el, oké? Az előbb újra kezdtük, vigyük tovább onnan. A nevem Cora, a tied Harry és mindketten szeretjük egymást. 
Kellett egy pár perc, míg ő válaszolt, hiszen az elején csak bámult rám, mint borjú az újkapura végül bólogatni kezdett.
- A nevem Harry, a tied Cora és mindketten szeretjük egymást – ismételte utánam, másmilyen sorrendben, ami a neveket illette aztán elmosolyodott.

2017. március 10., péntek

31. Megígérem

Hellooo,
Végre megint péntek, és kedvenceink története folytatódik.:3 Nem igazán szeretnénk bármit is a résszel kapcsolatosan mondani, majd úgyis nem sokára rájöttök az eseményekre. ;) Kicsit mindig megdöbbent minket, hogy milyen sokan pipáltok és komiztok a részek alá, szóval nagyon örülünk neki és köszönjük szépen, hogy ilyen aktívak vagytok! Reméljük, hogy elégedettek lesztek a történésekkel, ha pedig nem, írjátok le kommentben az ötleteiteket! Jó olvasást. Xx♥

x CORA ASHFORD x

Nevetve hagytam, hogy Harry kisegítsen, a kocsiból aztán bevezessen a kapun meg a bejárati ajtón. A cipőmet nem vettem vissza így a talpam piszkos lett, amit Harry lesöpört mikor leültem a kanapéra. Eldőltem miután ő kiment a nappaliból azonban ezzel csak azt értem el, hogy a világ forogni kezdjen velem mely miatt a szemöldökeim összevonódtak maguktól. Túlságosan sokat ittam, amitől folyamatosan szédültem és minden energiám elpárolgott az úton hazafele szóval hálás voltam, amiért Harry magához hozott vissza és nem pedig Jaiékhez mentünk. Mert ugyebár még mindig nem tudja, hogy hol lakom és jól döntöttem, hogy sosem mondtam el neki, ugyanis így legalább nem tudott minden alkalommal meglátogatni, míg nem beszéltünk meg miegyebek. 
- Cora, ébren vagy még? – kérdezte csendesen, amiért megint csak hálás voltam, hiszen a fejem valószínűleg szétrobbant volna, ha hangosabban kezd el beszélni.
- Mhm – hümmögtem válaszul és közben felnyomtam magam ülőhelyzetbe. A szemeim még mindig csukva voltak és a számat egy sóhaj hagyta el amint lecsúsztam a kanapén a fenekemmel és a fejemet a támlán támasztottam meg – Szerintem itt éjszakázok ma.
- Persze, ez rendben van – mondta szinte azonnal. Lehetséges, hogy elnevettem volna magam, ha azt válaszolja, hogy már pedig haza fog vinni, mert nem fogja ellátni a részeg seggemet mikor minden alkalommal, elutasítom őt meg leszólom, és nem adok neki esélyt arra, hogy megmagyarázza a magáét – Azonban szerintem kényelmesebb lenne egy ágyban, nem gondolod?
- Nah, jó lesz itt nekem – motyogtam aztán egy nagy sóhaj hagyta el a számat, amitől a mellkasom nagyot emelkedett, végül lesüllyedt.
- Igazán? – kérdezte kíváncsian és bár nem láttam, elképzeltem, amint felvonja az egyik bozontos szemöldökét és az arcára egy fél oldalas mosoly furakszik.
- Mhm – volt minden, amit válaszként adtam. Ezután éreztem, amint leült mellém hiszen a kanapé besüllyedt és az illata azonnal megcsapta az orromat. A fejem oldalra bukott így az végül a vállán végezte és nem sokkal később már teljesen rá voltam cuppanva a srác bal oldalára. Egy újabb sóhaj hagyta el a számat amint a karjaimat az övé köré fontam és a bal lábamat átemeltem az én jobbosomon meg az ő térdén így az az ő lábán pihent.
- Kényelmes? – nevette el magát halkan amint hagyta, hogy rá pakoljam magam. Az egyik felem parázott, hogy mi van, a kinyújtom a ruhám anyagát meg minden, azonban a másikat különösképpen nem érdekelte, mert minden, amihez kedvem lett volna, az alvás volt. Egy csendes „aha” hagyta el a számat, mint válasz majd percekkel később éreztem, amint ráhajtotta a fejemre az övét és a bal kezét a térdemre helyezte.
- Fogalmam nincs, hogy miért vagyok annyira oda érted – buktak ki belőlem a szavak mielőtt megakadályozhattam volna ennek megtörténését. Beleharaptam az ajkamba miután rájöttem arra, hogy mit is mondtam végül csak gondolatban megvontam a vállam és arra fogtam, hogy mámoros voltam az alkoholtól.
- Hogy érted, hogy oda vagy értem? – kérdezett vissza, a hangja elárulta, hogy tényleg kíváncsi volt és nem értette, hogy miért mondtam amit. De aztán lehet, hogy csak ezt meséltem be magamnak, elvégre nem voltam józan. És mikor nem vagyok józan, dolgok történnek.
- Még mindig nem tettem túl magam azon, ami kettőnk között volt azelőtt, hogy Kendall a képbe lépett volna. Az érzéseim még mindig ott vannak, melyek hozzád kötnek, mert bár időbe telt mire kialakultak, mélyen megmaradtak bennem. Mikor mondtad, hogy Kendallel szeretnél lenni helyettem borzalmasan összetörtem és nem akartam elhinni, hogy csak úgy átrepültél hozzá, tudod? Bár aztán rájöttem, hogy persze, hogy őt választottad helyettem – nevettem el magam halkan, a szemeim égni kezdtek aztán egyik pillanatról a másikra éreztem, amint a könnyek legördültek az arcomon. Vettem egy mély levegőt aztán köhintettem egyet mielőtt folytattam volna a beszélést – Ő jobban beleillik az életedbe, mint én valaha is fogok, arról nem is beszélve, hogy mennyire csinos és milyen jól néztek ki együtt. Én valószínű, hogy sosem illenék hozzád amúgy sem. De, holnap, amint kijózanodtam, már itt sem leszek úgy, hogy nem kell majd többet rám vigyáznod se semmi. Kint leszek a hajadból a fránya érzéseimmel együtt.
- Van még valami a tarsolyodban, amit meg szeretnél osztani velem?
- Nem hiszem, jelenleg nincs – mondtam amint a kézfejemmel megtöröltem az arcomat és lassan felnyitottam a szemeim. Harry finoman cirógatni kezdte a térdemet a ruhámon keresztül bár szinte alig érintett meg, mert gondolom azt hitte, hogy majd elcsapom onnan a kezét vagy valami. Azonban túlságosan is élveztem és mivel részeg voltam, nem harcoltam ellene. Inkább kiélveztem, amíg nem voltam észnél és nem gondolkodtam normálisan. Több mint valószínű, hogy más esetben meg sem engedtem volna neki, hogy visszahozzon a lakására csak úgy.
- Akkor jó, mert szeretném, ha most nagyon figyelnél arra, amit mondani készülök.
- Oké, mi az? – kérdeztem vissza, a szemeimben lévő könnyek elpárologtak vagy felszáradtak, fogalmam nem volt, azonban már nem voltak jelen és ennek örültem. Nem akartam, hogy sírni lásson.
- Ellentétben veled, nekem van fogalmam arról, hogy miért vagyok annyira oda érted.
- Hogy érted, hogy oda vagy értem? – tettem fel ugyanazt a kérdést mellyel ő illetett engem az előbb mikor ezt a kijelentést tettem meg. Noha nem fogok hazudni, a szívem ütemesen kezdett el kalapálni a mellkasom ellen amint meghallottam a szavait és minden egyes porcikámmal bíztam abban, hogy nem hülyített, hanem az igazat mondta. A fejemet felemeltem a válláról így ő is kénytelen volt így tenni. Néhány percig a szemeimbe nézett ezután, vagy az arcomat térképezte fel, nem tudtam pontosan megmondani, de mivel az előbb sírtam, valószínű, hogy az arcom pirospozsgás volt. Reméltem, hogy nem esik majd le neki semmi csak a lakásban lévő melegre és a véremben lévő alkoholra fogja majd az egészet.
- Nos, kezdjük ott, hogy milyen csinos vagy – mondta lassan és halkan, a keze még mindig a térdemen és az én karjaim is köré voltak tekeredve. Arcomra egy „oké, persze, hagyjuk már” féle mosoly húzódott amint aprón megforgattam a szemeimet, de nem szóltam – Amellett, hogy csinos vagy, okos is és talán elhiszed, talán nem, irtó dögösnek találom, ha egy lány okos és ért valamihez. Továbbá, szeretek a társaságodban lenni. Úgy érzem magam veled, mintha már évek óta ismernénk egymást és nem kell másnak mutatnom magam, mint aki vagyok. Hihetetlennek véltem, hogy milyen gyorsan elfogadtál és az életedbe engedtél, annak ellenére is, hogy minek tettelek, ki noha a tőlem telhető legjobban próbáltak és még mindig próbállak védeni a média elől.
- Még mindig? Ezt hogy érted? – kérdeztem zavarodottan bár a gondolata annak, hogy Harry továbbá is gondolt rám és a biztonságomra, sokat jelentett. Mint azt mondtam neki, még mindig nem sikerült az érzéseimet eltörölni csak úgy – Sosem kértem, hogy így tegyél – ráztam meg a fejem lazán, a hangom halk volt és lágy. Az egész beszélgetés nyugodt volt és úgy éreztem, hogy a komolysága az egésznek kezdett kijózanítani.
- Tudom, hogy sosem kérted, de én enélkül is így tettem. Elvégre, én rángattalak bele ebbe a felfordulásba, így tennem is kellett valamit annak érdekében, hogy ne essen bajod.
- Wow – jegyeztem meg csendesen, mindinkább magamnak, mint sem Harrynek, de amint halkan elkuncogta magát, tudtam, hogy elég hangos volt ahhoz, hogy meghallhassa. Még mindig nagyon közel ültünk egymáshoz, ami miatt egyébként boldog voltam, de ugyanakkor egy picit visszahúzódóbb is – Köszönöm, azt hiszem. Nem egészen tudom, hogy mitől védtél, hiszen semmi bajom nem volt az alatt az idő alatt, míg nem tartottuk a kapcsolatot. Meg akkor sem igazán, mikor beszélő viszonyban voltunk.
- Akkor ez azt jelenti, hogy jól csináltam mindent – mosolygott rám szélesen, amitől megjelentek a gödröcskéi az arcában, a szemei alatt megjelentek a mosolyráncai, míg fogai annyira fehérek voltak, hogy szinte megvillantak a gyér fényben. Vonzóvá tette őt a boldogság, vonzóbbá, mint amilyen ő átlagosan. Szavakkal nem is igazán tudtam volna körbefoglalni, hogy mennyire helyes is volt valójában. Noha ebben sosem kételkedtem. Harry lényegében egy két lábon járó festmény volt.
- Szóval azt mondod, hogy még akkor is gondoltál rám és az én biztonságommal foglalkoztál mikor mással voltál? Meg mikor ezeken a hatalmas eseményeken voltál vagy nagynevű emberekkel dolgoztál? – bombáztam el őt kérdésekkel, noha sejtelmem sem volt, hogy igazak voltak-e a találgatásaim. Ami azt illeti, nem nagyon tartottam fenn azt, hogy mi történt Harry életében ugyanis túl elfoglalt voltam a cukrászdában, az ikrekkel meg a saját bánatommal.
- Eh, így is mondhatjuk – vont vállat finoman, a mosolya egy pillanatra sem tűnt el hibátlan arcáról – Talán rögeszmésnek tűnik, de miután blokkoltad a telefonszámom meg a twitter profilom, a barátaid meg semmiképpen nem engedték, hogy a közeledbe menjek, ez volt az egyetlen dolog, amit tehettem.
- Jai és Serena nem engedték meg, hogy a közelembe gyere? – kérdeztem kuncogva mire Harry megrázta a fejét válaszul – Ah, friend goals.
- Én is erre gondoltam miután kitomboltam magam – nevetett fel – Napokig az agyamra ment, hogy semmiképpen nem léphetek veled kapcsolatba. Nem is tudtam, illetve a mai napig nem tudom, hogy hol laksz, szóval levelet sem küldhettem vagy mehettem el személyesen. A cukrászdát már meg sem próbáltam, mert ismerlek, és tudom, hogy bezártad volna magad a sütöde részbe, amíg el nem hagyom a város azon részét.
Elismerően bólogattam, az indokai és információja mellyel rendelkezett elég magas szintű volt. Bár ha őszinte szeretnék lenni, még mindig le voltam ragadva azon, hogy „oda volt értem” meg hogy míg Kendallel volt, azon dolgozott, hogy semmi bajom ne legyen. Mármint, nem kellett volna ezt csinálnia mivel sosem kértem meg rá. És azt hittem, hogy semmit nem akart velem csinálni azután, hogy alapvetően lapátra ültetett Louis születésnapi buliján tekintve hogy utána szinte semmibe vettem őt tulajdonképpen a mai napig. Itt-ott úgy viselkedtem vele, mint ha egy mocskos rongy lett volna, holott a legjobb bánásmódot érdemelte volna, annak ellenére, hogy mennyire megbántott. Ugh, sosem szerettem, ha a szívem meg az agyam két teljesen más dolgot mondott.


A beszélgetésünk gyorsan elhalt ezután és az a tipikus „romantikus” pillanat vette kezdetét. Tudjátok, mint amikor a filmekben a pasi meg a csaj egymás szemébe néz a leghosszabbnak tűnő pár másodpercig aztán a végén megcsókolják egymást. Nos, nem bántam volna, ha Harry lép és megvalósítja ezt a kis gondolatmenetemet bár az is igaz, hogy nem tudom, miként reagáltam volna rá. Semmiképpen nem folyamodtam volna ahhoz, hogy lesózok neki egy pofont, mivel nem vagyok egy erőszakos ember, de több mint valószínű, hogy egy picit lesokkolódtam volna. És um, nos, ez is történt amint Harry jobb tenyere az arcomra simult és a hüvelykujjával simogatni kezdte a bőrömet. Az ajkaim elváltak egymástól mire az ő szemei hirtelen lezuhantak a szám magasságára így végül én voltam az, aki teljesen odahajolt. Szó szerint letámadtam az ajkait amint a jobb kezembe markoltam a zakójának az anyagát. 
- Cora, héj – mondta csendesen, egy leheletnyit elhúzódva az ajkaimtól hogy beszélni tudjon. Hümmögtem amint apró puszikkal hintettem el szájának sarkát az arcát közelítve – Héj, sh, nyugalom – húzódott el még jobban amint ezennel mindkét tenyerébe fogta az arcomat. Hüvelykujjai ide-oda mozogtak amint finoman cirógatott és halhatóan lihegett. 
- Miért… miért húzódtál el? – kérdeztem zavartan amint a fejemben, csak azaz egy gondolat úszkált, hogy ő nem akart engem úgy, mint ahogy én akartam őt. Nem pont szexuális értelemben, hanem átlagosan. De aztán visszaemlékeztem a beszélgetésünkre, ahol szemtől szembe bevallotta, hogy állítólag tetszek neki – Sajnálom, nem kellett volna, letámadjalak – hadartam. 
- Cora, baby, semmi baj, oké? – kérdezte mosolyogva – Megleptél, rendben? De jó értelemben. Azért álltam le, mert nem akartam, hogy megbánd, majd mikor kijózanodsz, tudod? Sosem tennék olyasmit, amivel megint megbántathatnálak, vagy amiről esetleg nem tudsz dönteni józanul – indokolta meg a tetteit aztán egy puszit nyomott a homlokomra és a mellkasához húzott. Megszámlálhatatlan puszikkal hintette el a hajamat amint a fejem a mellkasán pihent és a kezeim lazán pihentek a dereka körül. Felsóhajtottam amint a körvonalainkat figyeltem, ami visszatükröződött az előttünk lévő lapos képernyős tévén. A fejem zavaros volt, a gondolataim ide-oda cikáztak a fejemben, a szívem még mindig hevesen dobolt a mellkasom ellen. Akárhányszor lehunytam a szemeimet Harry arcát láttam magam előtt azzal az elképesztően helyes mosolyával, és az hogy jelenleg gyakorlatilag rajta feküdtem nem sokat segített a helyzetemen. Vártam, hogy elaludjak, de ez nem történt meg, azt hiszem túlságosan fel voltam ahhoz izgulva, hogy el tudjak aludni. Mármint nem szexuálisan voltam izgatott, egyszerűen csak sok volt az egész nap. A film, Jai, Serena, Gemma, az alkohol és Harry. Harry, akit utálnom kéne, aki elől fejet vesztve menekülnöm kéne, hiszen nem egyszer csapott be és bántott meg. Mondjuk ki őszintén; nem egyszer törte szét a szívem, és én mégis itt vagyok a házában, a nappalijában, rácuppanva. Az akaraterőm, aminek arra kellene ösztönöznie, hogy tartsam magam távol Harrytől nem működött. És ennek persze örültem, hiszen mindennél jobban esett a srác karjai között feküdni. Egyik kezével a hátamat simogatta, míg a másik csak a derekamon pihent. Állát a fejemen támasztotta és itt-ott egy-két puszit nyomott a fejemre. Valahol mélyen tudtam, hogy ez igazi Harry oldala. Mégis semmilyen magyarázatot nem kaptam arra, miért játszotta velem majdnem egy évig keresztül a hülyét. Mindennél jobban szerettem volna ezzel az oldalával maradni, de jelenleg teljesen össze voltam zavarodva és tudtam, hogy hiába leszek holnap reggel teljesen józan, attól még ugyanígy fogom érezni magam. 
- Annyira össze vagyok zavarodva – csúszott ki hangosan a számon, végül nem bántam, hogy így történt. Harry halkan elkuncogta magát és a kezét a hátamról csupasz karomra simította, majd a kézfejemen hagyta az övét. 
- Elhiszem. 
- Nagyon tetszett a film amúgy. És nagyon jól játszottál. Még egy kicsit le is döbbentett mennyire jól, pedig mennyiszer megmutattad már, hogy milyen jó színész vagy – sóhajtottam fel, ő pedig újra elnevette magát – Oh és nagyon helyes voltál. Mondjuk ezt nem kéne tudnod.
- Nem tudod elhinni mennyire jól, esik ezt hallani. Örülök, hogy tetszett a film és hogy eljöttél. Eléggé féltem, hogy nem leszel ott.
- Akkor még úgy gondoltam, hogy nem is miattad megyek. Azt hazudtam magamnak, hogy teljes egészében Jai miatt van, mégis egy percre sem jutott eszembe a film alatt a legjobb barátom. Azt hiszem ez is a te lelkeden szárad.
- Hát sajnálom, hogy elvontam a figyelmed. Azt hiszem – kuncogott. 
- Sajnálhatod is. De Jainek ne áruld el.
- Jó, nem fogom – kihallottam a hangjából, hogy mosolyog, ami miatt nekem is el kellett mosolyodnom – Tudod, nem csak ők aggódták halálra magukat miattad az elmúlt héten. Én is majd megőrültem abban, hogy nem tudom, hogy hol vagy, kivel vagy és mit csinálsz. Én elmentem volna simán a rendőrségre is, ha Jai nem tart vissza. 
- Tudom – sóhajtottam fel – És ne haragudj. Hülye ötlet volt, csak egyszerűen úgy éreztem, hogy nem bírom tovább a városban és kellett egy kis környezetváltozás. Hunteréknél voltam egyébként Barcelonában – mondtam halkan.
- Gondoltam – hümmögött fel – Látszik rajtad a napsütés. 
- Serena is ezt mondta – mondtam felfelé kunkorodó ajkakkal. 
- De ilyet többet ne csinálj, jó? Vagy legalább egy valakinek szólj, hogy hova mész. Hogy ne aggódjunk érted.
- Szóltam is. Louisenak és Jacknek muszáj volt elárulnom, különben nem engedtek volna el. Csak megkértem őket, hogy ne mondják el senkinek.
- Oké, talán még meg is értem, hogy nekem miért nem mondták el. Na de hogy Jainek és Serenának ne? 
- Elég meggyőző tudok lenni, ha akarok – válaszoltam egy apró mosollyal az arcomon. Ezután újra csend telepedett ránk, bár nem sokáig. Harry volt az, aki ezúttal megszólalt.
- Miattam volt ugye? Miattam utaztál el hirtelen? – kérdezte halkan.
- Mhm – hümmögtem válaszul. Értelmetlennek láttam, hogy az ellenkezőjét állítsam annak, ami történt – Felzaklattál. Megint. Ahogy mindig teszed. De lassan már kezdek hozzászokni – mosolyodtam el. Harry nem válaszolt semmit, ezért felemeltem a fejem a mellkasáról és ránéztem. Volt egy olyan érzésem, hogy ő nem úgy értette, ahogy én.
- Cora nem tudod elhinni mennyire, sajnálok mindent – suttogta megtörten, mire az ajkamat az alsó ajkamba mélyesztettem és kicsi hiányzott, hogy ne hajoljak oda újra hozzá és kebelezzem be ajkait. 
- Tudom, Harry. 
- Megígérsz nekem valamit?
- Igen, nem fogok többet szó nélkül lelépni. 
- Nem, nem arra gondoltam most, habár ez is egy elég jelentős dolog. 
- Nem csinálom többet, ígérem – bólintottam, hogy kijelentésemet meg is erősítsem.
- Megígéred nekem, hogy reggel mikor felkelsz, nem rohansz el és legalább végig hallgatod azt, amit mondani szeretnék? 
- Megígérem – mondtam szinte gondolkodás nélkül.
- Tényleg? Mármint azt hittem, hogy nem mondasz majd rá semmit és pontosan az ellenkezőjét fogod tenni, amit kértem. Nem csodálkoznék rajta, de mindennél jobban szeretném, ha maradnál és meghallgatnál. Egyszerűen csak tudnod kell róla és kész – suttogta.
- Maradni fogok és meghallgatlak – ígértem meg neki újból – Nincs kedvem többé elfutni előled – vallottam be, azt hiszem magamnak is. 
- Akkor jó – mosolyodott el és kezét újra az arcomra csúsztatta, mire én a fejemet odahajtottam. Élveztem meleg érintését a bőrömön, és azt kívántam, hogy a másik kezével is fel és lesimogatna, csak hogy érezzem a bőrét az enyémen – Nem megyünk fel az ágyba? Ott sokkal kényelmesebb lenne – suttogta a fülembe, ami miatt engem kirázott a hideg, bár bíztam benne, hogy ő ezt nem vette észre. Szótlanul megmozdultam és kivettem a lábaimat az öléből. Szinte villámgyorsan pattant fel mellőlem, és nyújtotta kezeit aztán felém, hogy felsegítsen. Megfogtam a kezeit, ő pedig felhúzott, de szinte magára rántott, így a fejünk már megint annyira közel volt egymáshoz, hogy gond nélkül összekapcsolhattam volna az ajkainkat. Ehelyett viszont lesütöttem a szemeimet, aztán csak rádőltem és elengedtem magam. Ő akart az ágyba menni, hát vigyen is oda. Nekem semmi erőm nincs fellépcsőzni az biztos.

Harry mintha a gondolataim között olvasott volna, az ölébe vett, én pedig úgy kulcsoltam köré a lábaimat, mintha egy kisgyerek lennék. Emiatt ruhám felcsúszódott a combomon és a helyzet már újra erotikusra fordult volna, ha nem értünk volna fel pillanatok alatt a szobájába. Nem tudom, mi van velem, minél hamarabb el kell, aludjak, mielőtt megint olyan dolgokat teszek, amiket megbánok. Letett az ágyra, aztán behajtotta az ajtót majd buján csillogó zöld szemeivel kérdőn rám pillantott. 
- Szeretnél átöltözni? – kérdezte csendesen.
- Semmi ruhám nincsen, csak ez – feleltem automatikusan.
- Hát, nem ez lenne az első eset, hogy a ruháimban alszol – felelte egy apró mosollyal az arcán.
- Nem, tényleg nem – mosolyodtam el én is – Kaphatnék akkor egy pólót? 
- Persze – ment a szekrényéhez, aztán kihúzott egyet a sötétben és azzal jött vissza hozzám. Addigra én már lecsúsztattam a ruha pántját vállamon, majd miután Harry felsője landolt az ölemben, rögtön át is húztam a fejemen. Kibújtam a ruhából, majd letoltam a lábaimon és a földön hagytam egy kupacban; semmi erőm nem volt felvenni és összehajtani. A ragacsos melltartót is egyszerűen csak mellé dobtam, aztán bedőltem az ágyba, majd nagy nehezen a takaró alá szenvedtem magamat. Harry párnájának az illata rögtön megcsapott, mely miatt hatalmas mosoly terült el az arcomon. Figyeltem amint levette magáról a zakót és nekem háttal kigombolta az ingjét. Alig bírtam a tekintetemmel beinni széles és izmos hátának a látványát. Bár sötétben voltunk, mégis tökéletesen láttam Harry hátának minden kis négyzetcentiméterét. És azon kaptam magamat, hogy minden kis négyzetcentiméterét végig akarom csókolni. Valószínűleg végem volt, mikor letolta a lábain a nadrágját, végül a fejemet gyorsan a párnába dugtam mielőtt még megfordulhatott volna és azon kaphatott volna, hogy végig nézem, amint vetkőzik. Éppen ezért nem is láttam, amikor felém indult, csak azt éreztem, hogy besüppedt mellettem az ágy. Felnéztem a párnából, tekintetem viszont rögtön tetovált felsőtestére ugrott, ami egyáltalán nem tett jót nekem. Éreztem amint a vér a fejembe tódult, végül a hátamra fordultam és a lehető leghalkabban vettem egy mély levegőt.
- Harry…
- Igen? – kérdezte halkan.
- N-nem tudnál inkább egy pólót felvenni? – kérdeztem suttogva, mire szinte megdermedt mellettem, de a teste aztán újra el is ernyedt.
- De persze – mondta, majd felült és felállt. Utoljára végigpásztáztam hátulról, majd a tekintetem újra elkaptam róla mikor megfordult – Ne haragudj – mondta amint visszafeküdt mellém. Nem válaszoltam, ehelyett csak közelebb csusszantam hozzá, végül egy szó nélkül újra rátekeredtem. Ugyan nem láttam az arcát, de gondoltam, hogy elmosolyodott, akárcsak odalent miközben kezeit körém fonta és egyik lábát átvetette az enyéimen. Fejemet a nyakához nyomtam, aztán lehunytam a szemeimet és egy nagyot sóhajtottam. Jól éreztem magam egy ágyban vele, egymásra tapadva. Hiányzott nekem Harry. 

2017. március 3., péntek

30. Premier

Helloo,
Nem sok minden történik a mai részben, ez mindinkább csak egy kis felvezető, viszont ennek ellenére, bízunk abban, hogy tetszeni fog. De kössétek fel a gatyátokat, mert nem sokára jönnek részek... amik igenis izgalmasak lesznek. Addig is viszont reméljük, hogy beéritek a mai résszel is. ;) Jó olvasást! xx♥
P.S.: Stubborn - Prológus


x CORA ASHFORD x

Furcsa volt újra Londonba lenni, még akkor is, ha csak egy hétig voltam távol. Barcelonában süttettem magam, távol Harrytől és a legjobb barátaimtól. Senkinek nem mondtam el, hogy hova mentem – még a bátyám sem tudott a jövetelemről, így amikor a repülőtéren lévő ingyen internet segítségével felhívtam őt facetimeon, hogy jó lenne, ha eljönne értem, totál le volt hidalva. Bár nem csodáltam, én is padlót fogtam volna, ha azt mondta volna, hogy a repülőtéren vár arra, hogy elmenjek érte. Így miután felvett onnan és jól leszidta a fejemet, hogy még is mi a fenét képzeltem mikor mindezt végig gondoltam, csupán csak vállat vontam és egyszerre ki is kapcsoltam a telefonom. Főleg azért kaptam fejmosást, mert hajlani kettőkor landolt a gépem és neki reggel hatkor már kelnie kellett, hogy mehessen dolgozni. Vicces volt és bár eleinte ő nem találta szórakoztatónak, tudom, hogy így visszagondolva az egészre, ő is elneveti magát majd.

Egy héttel azután, hogy mindenkivel megszakítottam a kapcsolatot, visszaértem a városba ahol az életem utolsó öt, lassan hat évét éltem. Csakis azért jöttem vissza, mert ma este volt a premier Christopher Nolan új filmének – Dunkirk. Az egyetlen ok, amiért rávettem magam arra, hogy visszajöjjek a nyaralásomról, csupán Jai volt. Tudtam, hogy mennyit jelentett neki az, hogy a híres filmrendezővel dolgozott és nagyon is büszke voltam rá, így tisztában voltam azzal, hogy ott kell lennem ma este. Az, hogy örülni fog-e nekem, egy másik kérdés. Jacken és Louiseon kívül senkinek nem mondtam el, hogy hova mentem, mert nem akartam, hogy zaklassanak. Ki akartam üríteni a fejemet mely szerencsésen sikerült is. Hunter és Hailey is nagyon sokat segített abban, hogy túltegyem magam azon, ami történt Harry és köztem és azt kell, mondjam, hogy sikeres volt a részvételük. Szükségem volt olyan emberek véleményére, akik nem ismerték úgy a srácot, mint Serena vagy Jai. Persze mindig értékeltem azt, amit mondtak, de mivel ismerik az énekes srácot, több mint valószínű, hogy néha elfogultak vele kapcsolatban.

Nagy nehezen sikerült kiválasztanom, hogy mit viseljek az eseményre, mert nem akartam túl öltözni, de azt sem akartam, hogy kitűnjek a többi ember közül a minimális felszerelésemmel. Baba kék színe volt a ruhának mely mellett döntöttem, hosszú volt és csak az egyik vállamra ment fel így a másikat szabadon hagyta. Miután belebújtam a darabba, a hajamat kifésültem és egy gombócba fogtam a fejem tetejére. Itt-ott kihúzkodtam pár tincset, hogy megformálja az arcomat, de ennél nagyobb erőfeszítést nem fektettem a frizurámba. A nyakamba akasztottam egy arany nyakláncot, a bal csuklómra csatoltam egy nagyobb és egy kisebb karkötőt majd leültem a tükröm elé, hogy neki lássak a sminkemnek. Valószínű, hogy borzalmas sorrendben kezdtem el készülődni, ugyanis míg arcot varázsoltam magamnak, szorongva éreztem magam. Paráztam, hogy mi lesz, ha a ruhámra esik a szemfesték vagy a púder így az egyik fekete felsőmet az ölembe téve folytattam a sminkelést. Amint megvoltam, kivettem egy pár fekete magas sarkút és egy hasonló színű kistáskát, amibe majd belepakolhatom a szükséges dolgaimat. Miután rajtam volt a cipő és a dolgaim is el voltak pakolva, fújtam a nyakamra és a csuklóimra egy kis parfümöt majd lefele igyekeztem. Rendeltem egy taxit körülbelül egy órája, aminek lassan itt kellett lennie, szóval még azelőtt rendbe kellett tennem magam és indulásra készen kellett állnom. Így amikor hallottam a dudaszót kintről, már csak a táskámat kellett a vállamra kapnom, hiszen már rajtam volt a kabátom is majd bezártam magam mögött a házat és a taxi fele igyekeztem.

Tudtam, hogy az esemény öt órakor kezdődik, a vetítés viszont csak hatkor, ezért szándékosan érkeztem egy kicsivel hat előtt a hatalmas épület elé. Végig siettem a kordonok között, aztán a vörös szőnyegre lépve a biztonsági őrök felé sétáltam, akik az ajtó előtt álltak. Felmutattam nekik a jegyemet, aztán beléptem a kétszárnyú ajtón és sietősen a terem felé mentem, ahol valószínűleg bent ül már mindenki. Az ajtó előtt megint megmutattam a belépőmet, aztán halkan besurrantam a félhomályba és rögtön le is ültem a legfelső sorban a legszélső szabad székre. Megkönnyebbültem, amiért gyorsan találtam helyet, és amiért senki sem vette észre, hogy bejöttem. Az emberek még beszélgettek egymással, nemsokára viszont eltűnt a világítás, így csend is lett. Némára állítottam a telefonomat, aztán a szemeimet a színvászonra vezettem, miközben egy mély levegőt vettem és a kezemet megtámasztottam a székem puha kéztámláján.

**

Amint a szereplő lista legördült, kiegyenesedtem, aztán miután megvártam Jai nevét lassan elhaladni, elmosolyodtam, majd felálltam és kiiszkoltam a teremből. Hunyorognom kellett, amint kiértem, a nap még mindig fent volt, és két órát a korom sötétben ültem. Oldalra álltam, takarásban a biztonsági őrök között, majd előhúztam a telefonomat és üzenetet kezdtem pötyögni Hunternek. Egészen végig vele chateltem, míg nem kijöttek az első vendégek, és szépen sorjában mindenki. Az ember tömeg hatalmas lett, hallottam a lányok visongását, akik biztosan csakis Harry miatt jöttek el a premierre. A kamerák kattogtak, én pedig még jobban meghúztam magam a falnál, noha biztos voltam benne, hogy senki sem látott. Amint megpillantottam Serena szőke hajzuhatagát, elraktam a telefonom, aztán gyorsan feléjük igyekeztem és elkaptam a kezét, mielőtt még besétáltak volna a kamerák tömkelegébe.
- Cora – mondta döbbenten Serena amint felém fordult, őt követte pedig Jai – Az istenit te lány, hol a francban voltál? – rántott magához, aztán átölelt.
- Cora bassza meg, annyira aggódtunk érted – húzott magához Jai is, miután a barátnője elengedett.
- Gratulálok Jai, nagyon tetszett a film, és büszke vagyok rád – mondtam, aztán puszit nyomtam az arcára, végül visszabújtam a karjai közé.
- Örülök, hogy eljöttél, de baromi dühös vagyok rád, szóval húzzunk innen – mormogta a hajamba, én pedig elhúzódtam tőle és bólintottam. Kézen fogtam újra Serenát, aki Jait, aztán elindultunk a hosszú vörös szőnyegen, miközben egy percre sem néztem fel – Mindjárt jövök, menjetek csak oda az autóhoz – mondta Jai, mire Serena bólintott és tovább húzott, én pedig szófogadóan követtem. Amúgy sem tehettem mást, szorította a kezemet. Elértünk egy fekete Mercihez, melyről rögtön tudtam, hogy nem Jaié, és amint beültünk és megláttam a sofőrt, értettem, hogy honnan van ez a kocsi. Serena megkérte a férfit, hogy várjon még, mert Jai nincs itt, aztán felém fordult és egy ideig csak csendben nézett rám.
- Ha még egyszer ilyet csinálsz, nem tudom, hogy mit csinálok veled! – mondta, én pedig mély levegőt vettem és rá mosolyogtam.
- Tudom.
- Mégis mit képzeltél? Miért nem árultad el, hogy lelépsz? A telefont miért nem vetted fel? És Jack meg Louise miért nem árulhatták el, hogy hova utaztál?
- Muszáj volt eljönnöm Serena. Csak úgy éreztem, hogy nem bírom tovább a városban. Kellett egy kis környezetváltozás.
- Jó de, nekünk miért nem tudtál róla szólni?
- Nem akartam, senki tudtára adni, hogy hova és miért mentem el. Louiséknek muszáj volt elmondanom, hogy adjanak egy hét szabit.
- Nem értem – csóválta a fejét.
- Erm… miatta, oké? – mondtam gyorsan Harry nevét szándékosan kihagyva. Kitudja a sofőr kinek pletykálta volna el – De többet nem akarok róla beszélni.
- Oh, baby, azért mert nálunk volt? – esett meg rögtön rajtam a szíve, én pedig válaszul megcsóváltam a fejem.
- Nem, hanem beszéltünk és… mindegy.
- Itt vagyok, indulhatunk – pattant be a másik oldalamra Jai, majd miután bekötötte magát az övvel, felénk fordult, de nem szólt semmit.
- Jai, ne haragudj, kérlek – sóhajtottam fel, aztán a fejemet a vállára hajtottam és átöleltem a karját.
- Cora, ezzel nem hatsz meg, kurvára szólnod kellett volna, hogy lelépsz a városból.
- Tudom, és ne haragudjatok! Muszáj volt elutaznom, kellett a…
- Környezetváltozás – fejezte be helyettem a mondatot Serena, mire Jai ránézett.
- Az ő pártjára álltál, vagy mi?
- Nem, de az okát értem, miért ment el.
- Oh, és ez valami lányos titok, hogy nem tudhatok róla? – vonta fel Jai a szemöldökét.
- Jaj Jai, persze, hogy nem! – raktam a fejem vissza a vállára, aztán csak a fülébe súgtam, hogy Harry – Hunteréknél voltam Spanyolországban – mondtam terelésképpen.
- Gondoltam, hiszen látszik rajtad – mondta Serena, én pedig megengedtem felé egy mosolyt.
- Ez akkor sem mentség arra, hogy szó nélkül elhúztál.
- Tudom, ne haragudj. Kérlek Jai. Soha többé nem csinálok ilyet – bújtam hozzá még jobban.
- Nem tudod elképzelni, mennyire aggódtunk érted, azért mert te csak úgy egy szó nélkül leléptél.
- Bocsánat – motyogtam – Tényleg srácok, bocsánat. Többet nem fordul elő.
- És amúgy is szerinted Collinék nem hiányoltak? Nem bocsájtják meg olyan könnyen, mint ahogy Serena tette.
- És te – fűztem hozzá – És nekem is nagyon hiányoztak, elhiheted.
- Én még haragszom.
- Ah, de szeretsz, ugye?
- Még átgondolom…
- Jai!
- Jó, persze, hogy szeretlek, duh – forgatta meg a szemeit, és felemelte a karját, majd a vállamra rakta és magához húzott. Vigyorogva nyomtam egy puszit az arcára, aztán a kezemet Serena kezei közé csúsztattam és felé is küldtem egy mosolyt.


Mint kiderült, egyáltalán nem Jaiék felé tartottunk, hanem a belvárosba egy klub felé, ahova is a Dunkirk afterpartija volt megrendezve. Nem sokan voltak még bent, mikor megérkeztünk, tekintve, hogy első között léptünk le a vörös szőnyegről, úgy hogy miután rendeltünk három italt a bárnál, helyet foglaltunk egy eldugottabb asztalnál.
- Most már elárulnád végre, hogy mit csinált már megint Harry? – kérdezte Jai rögtön, amint leültünk, én pedig egy nagy kortyot szívtam a kedvenc italomból.
- Erm… nem igazán akarok róla beszélni. Napokba tellett, mire újra összeszedtem magam és nem akarom a hangulatot elrontani. Úgy hogy inkább meséljetek ti – dőltem hátra mosolyogva.
- De ugye nem történt semmi komoly? Erőszakoskodott? – kérdezte Jai komolyan, mire akaratlanul is felnevettem. Harry és az erőszak? Ugyan már!
- Nem, dehogy – ráztam meg mosolyogva a fejem.
- Akkor jó – válaszolta valamivel nyugodtabban.
- Ki vigyáz a kicsikre?
- Oh, találtunk egy aranyos ausztrál nőt az interneten. Óvónő, de mellette szívesen csinálna még valamit, és tényleg jól bánt a fiúkkal. Volt nálunk azt hiszem háromszor, háromszor ugye? – nézett Jaire, aki egy bólintással erősítette meg Serenát – Eljött háromszor, hogy megismerkedjünk, meg hogy lássuk, hogy bánik Alfiékkal.
- De jó! De ugye tudjátok, hogy minden más alkalommal, majd én vigyázok rájuk? Ha el szeretnétek menni, randizni vagy jógázni…
- Persze Cora. Ha itt lettél volna se tudtál volna vigyázni rájuk, hiszen mindenképpen akartam, hogy el gyere te is a bemutatóra.
- Igen tudom, de más esetben.
- Persze Minnie – bólintott Jai.
Egyre több vendég és színész érkezett meg a klubba, én pedig tudtam, hogy szükségem lesz az alkoholra, hiszen kizártnak tartottam, hogy ne fussak össze Harryvel. Éppen ezért rendeltem is őket szépen sorjában, amint kiürült a poharam, és bár Jai is ivott pár pohárkával, azért én jóval túlszárnyaltam őt. Serena eleve nem ihatott, hiszen szoptat. Mély levegőt vettem, mikor megláttam Gemmát felénk közeledni, aztán elmosolyodtam és felálltam, még mielőtt ideérhetett volna hozzánk.
- Cora, istenem, de rég láttalak! – vont rögtön szoros ölelésbe, én pedig mosolyogva öleltem vissza – Sziasztok – mosolygott Serenáékra, miután elengedett – Hogy vagy? – kérdezte mosolyogva.
- Jól és te? Hol hagytad Michalt?
- Oh, itt van ő is, az asztalunknál ül anyuékkal… – remek, tehát Harry szülei is itt vannak. Mondjuk, mégis mit vártam, hogy majd nem jönnek el? – Jaj de faragatlan vagyok, Harry mesélte, hogy babáitok születtek, gratulálok – fordult az asztalunk felé, én pedig mosolyogva pillantottam a barátaimra.
- Köszönjük – válaszolt szélesen mosolyogva Serena.
- Gyere, ülj ide hozzánk – mondtam, majd le is ültünk mindketten Jaiékkal szemben.
- Két kisfiú, igaz? – kérdezte Gemma, Jai pedig büszkén mosolyogva bólintott. Ettől a pillanattól kezdve azonban nem igazán fogta fel az agyam, hogy mi történt. Annyi szeszes italt öntöttem magamba röpke két óra alatt, mint a születésnapomon, pedig nem voltam oda a bulikért meg a piálásért.


**

Elnevettem magam amint közelebb húztam magamhoz a teli poharamat, hiszen az este folyamán a bárpultos csávó és csaj szórakoztatott el. Jai meg Serena leléptek aztán idővel Gemma is eltűnt, szóval jobbnak véltem, ha megmaradok a fenekemen és úgy élvezem az ingyen italaimat.
- Helló – hallottam meg egy hangot magam mellett azonban nem voltam benne biztos, hogy nekem köszöntek szóval tovább szürcsöltem az italom a szívószálon keresztül. Lassan oldalra fordítottam a fejem, persze úgy, hogy az ne legyen feltűnő csak, hogy megkuksolhassam, hogy még is ki foglalt helyet mellettem. Egy halk „ugh” hagyta el a számat Harry arcának oldalát látva aztán szinte azonnal vissza is fordultam. Noha túl részeg voltam már és olyan volt, mintha a fejem előbb ért volna előre, mint a szemeim így meg is szédültem.
- Miért kellett elintézned, hogy mindenki ingyen piát kapjon – nyavalyogtam amint lehunytam a szemeim, de ez csak rosszabbá tette az egész szédülésem.
- Mert illetlenség lett volna, ha mindenkinek saját maga kellett volna fizetnie az italait.
- Jó, de így most részeg vagyok. Miattad. Ráadásul holnap dolgoznom kell – csacsogtam, végül egy csuklás csúszott ki a számon, mire a kezemet a számra csaptam. Harry elnevette magát, én pedig elvettem a kezemet a szám elől és sietősen beleszívtam a szívószálba. Most már úgyis mindegy, ennél részegebb nem lehetek.
- Hát amennyiben jól estek az italok, egészségedre – válaszolta mosolyogva, én pedig csak megforgattam a szemeimet.
- Nem kell ilyen udvariasnak lenned. És nyalnod sem kell. Nem vagyok a rajongód, hogy aztán kiakadjak a közösségi hálón, amiért Harry Styles bunkón viselkedett velem – hurrogtam le.
- Nem nyalok Cora – olyan komolyan ejtette ki a nevemet, hogy muszáj volt elkuncognom magam – Tény, hogy szeretném, ha nem szaladnál el előlem és végig hallgatnál, de mindennek nem most van az ideje. Most meg mit nevetsz?
- Nem nyalok Cora – utánoztam a mély hangját és erős akcentusát, aztán kitört belőlem a nevetés. Jól esett volna a felhevült arcomat a hideg és ragacsos pultnak nyomni, azzal viszont teljesen lejárattam volna magamat Harry előtt. Azt pedig nem akartam. Még részegen sem ment el a józan eszem! Aha, csak úgy hittem.
Észre sem vettem, hogy a fejem Harry rázkódó vállára bukott, miközben velem együtt nevetett ő is. Lehunytam a szemeimet, és egy pillanatig élveztem, hogy a fejem valami puhának van támasztva, viszont megéreztem egy ujjat az arcomon cikázni, aminek köszönhetően egy ismerős gyűrű nyomódott az arcomnak, felkaptam a fejem. És megint szédültem.
- Kösz az italokat Harry – mondtam, miközben lefordultam a bárszékről, aztán a tömegbe indultam. Miért hittem, hogy majd leakad rólam?
- Látod Cora, megint elfutsz előlem – mondta elég hangosan ahhoz, hogy meghalljam, habár nem foglalkoztam vele, csak mentem tovább az emberek között, magam sem tudom, hogy hova.
Újra megszédültem a sok fénycsóva és nekem dörgölőző test miatt, így Harry könnyen beért, és elkapta a csuklómat. Maga felé fordított, én pedig elvigyorodtam és elkezdtem rázni a csípőm a zene ritmusára, miközben lehunytam a szemeimet és reméltem, hogy nem nézek ki úgy, mint egy idióta. Részegen, kócosan, elmosódott sminkkel. Na, ezt az estét sem fogom a legjobb döntéseim közé sorolni.
- Mit… mit csinálsz? – kérdezte zavartan, míg én csak hátra hajtottam a fejemet és hangosan kiabáltam a zene szövegét az előadóval együtt. Nem jutott eszembe, hogy ki énekel és mi a szám címe, mindenesetre jól ismertem és szerettem is a dalt. Harryt válaszra, még csak egy pillantásra se méltattam, csak táncoltam tovább, hűvös ujjait még mindig éreztem a csuklóm körül, ami miatt bizsergett a bőröm, de próbáltam kizárni, leginkább az alkoholra fogni – Cora, azt hiszem mennünk, kéne. Hazaviszlek – kiabálta a fülembe, de én csak megingattam a fejem.
- Hagyj békén Harry, táncolni akarok.
- Te mondtad, hogy holnap dolgoznod kell menni. Késő van már és sokat ittál. Hazaviszlek.
- Nem tudsz vezetni, mert ne mondd nekem, hogy te nem ittál semmit – álltam elő rögtön egy érvvel, noha a fejem zavaros volt és igazából boldogan belementem volna, hogy hazavisz, de nem akartam, túl makacs voltam.
- Sofőr vár rám, szóval haza tudlak vinni.
- Hát persze – horkantottam fel.
- Gyere Cora, ne kéresd magad. Nincs kedvem tovább maradni és itt hagyni pedig biztos, hogy nem foglak.
- Hol van Kendall? – csúszott ki a kérdés a számon, de nem is bántam, hogy megkérdeztem.
- Nem tudom, itt nincs az biztos – válaszolta rögtön.
- Hazudsz – nevettem fel – Hagyj békén Harry és fűzz más lányt. Elegem van belőled – rántottam ki a kezemet a szorításából.
- Cora kérlek – kapott el újra, nyílván nem voltam elég gyors a pia miatt – Fogalmam sincs, hol van Kendall, nem lett meghívva. Még csak Londonban sincs, sőt az országban se – mondta, én pedig belülről az ajkamat rágcsálva bámultam a cipőm orrát. Basszus, rohadtul fájnak már a lábaim ebben a magas sarkúban.
- Hogy hogy? Talán ő is rájött, mekkora egy szemét vagy? – néztem fel rá, azokba a gyönyörű zöld szemekbe és azon nyomban megbántam, hogy így tettem.
- Cora ezt ne most beszéljük meg légy szíves. Holnap majd átbeszéljük jó? Most csak húzzunk el innen. Gyere – kezdett el húzni, én pedig beadtam a derekam, de, csak mert rosszul éreztem magam. Szükségem volt friss levegőre, és arra hogy végre vízszintesbe helyezhessem magam.
Harry kivezetett a klubból, és rögtön be is ültünk a kocsiba, ami várt rá. Rögtön levettem a cipőmet, aztán felhúztam a lábaimat és sóhajtva döntöttem a fejem a fejtámlának, miközben Harry azon ügyködött, hogy bekössön. Nem tetszett, hogy így nyúlkál körülöttem, de hagytam, hogy hagy csinálja, nekem semmihez sem volt már erőm.
- Cora? Fent vagy még? – kérdezte halkan, lehelete megcsapta az orcámat, mire felemeltem a kezem az arcába nyomtam és eltoltam a fejét. Éreztem a tenyeremen amint elmosolyodott, mire én is elmosolyodtam, de aztán úgy fordítottam a fejemet, hogy ne lássa – Remélem, nem fogod elhányni magad a sok hirtelen mozdulattól.
- Majd meglátjuk, ha megtörténik – jegyeztem meg amint az ajtónak döntöttem a fejem. A hideg kellemesen hatott a forró fejemre melyet egy sóhajjal tettem hallhatóvá.
- Nem fog megtörténni, csak nyugodj meg – mondta amint a kezét a combomra tette. El akartam söpörni onnan a kezét, de túlságosan oda illett és fáradt voltam, arról nem beszélve, hogy még mindig kettőt láttam mikor kinyitottam a szemeimet.
Így hát, míg meg nem érkeztünk akárhova is indultunk el elsőnek, az ajtónak döntve hagytam a fejemet, míg Harry keze a combomon pihent és mindketten csendben ültünk.