16. Regent's Park

Hellooo,
Omg carry is so cute! Reméljük, hogy a mai rész tetszeni fog bc tele van carryvel és yeah. Élvezzétek ki a boldogságot míg lehet. ;) Omg 16 feliratkozó, nagyon szépen köszönjük! ^^ Um a rész nekem egy kicsit Night Changes feelingű lett, és lehet ezzel már sokat el is árultam, szall többet nem mondok.:3 But tényleg élvezzétek ki amíg még lehet.:3 Reméljük, hogy mindent jól leírtunk és Cora szerepébe tudjátok képzelni magatokat.:3 Okay nem húzom tovább az időt, jó olvasást! Xx♥
P.S: I Found A Girl - queenxxbee & Complicated - fakepatripayne ;)

x CORA ASHFORD x

Ruha? Szoknya? Farmer? Mi lett volna a megfelelő viselet erre az egészre? Sosem voltam jó, mikor arról volt szó, hogy fel kell öltözni. Rengeteg ruhám volt, a felét soha nem is használtam és már sokszor gondoltam arra, hogy eladományozom őket, de sosem találtam rá időt. A többsége a daraboknak nekem nem került semmibe, hiszen Serena ingyen kap ruhákat különböző márkáktól, hogy kipróbálja, őket aztán később reklámozza azokat. Természetesen pénzt is kap érte, mely a normális munkája mellett csak bónusz. Tipikus csajos munkahelye van, többen is irigyek rá, hiszen még huszonkettő sincs, de már olyan cégnél dolgozik, mint újság-szerkesztő, ahol kapcsolata van olyan nagyvonalú cégekkel, mint Vouge és Elle. Idővel engem is beleszőtt ebbe az egész ingyen-ruha-reklámozd-pént-kapsz-érte dologba, noha sajnos jó néhány ajánlatot le kellett mondanom már egy ideje. Minden közbe jött és egyáltalán nem volt időm semmire. 

Fújtattam egyet amint az egész alakos tükröm előtt ültem és bámultam a tükörképem. Egy fekete melltartóban meg pizsama nadrágban voltam, bár a felsőm nem tudom, hogy miként került le rólam. Vasárnap volt, szóval semmi tenni valóm nem akadt, ez pedig azt jelentette, hogy az egész napot a kanapén henyélve töltöttem a bátyámmal és Haileyvel. Idővel persze ők is elmentek itthonról csavarogni valahova, így totál egyedül voltam a házba. Bár nem sokáig, hiszen nem sokára találkozok Harryvel. Ugh, nem hiszem el, hogy beadtam neki a derekam! A helyzet az, hogy miután hazaértem tegnap, üzentem neki aztán le sem tettük a telefont olyan hajnali egyig, de akkor is csak azért, mert a telefonom totál lemerült. Akaratlanul is elmosolyodtam a gondolat miatt aztán felsóhajtottam és négykézláb elkezdtem a ruháim fele kúszni. Egész nap meleg volt, szóval volt egy olyan érzésem, hogy estére sem fog nagyon lehűlni az idő. Felnyújtózkodtam a kezemmel és végig simítottam minden ruhának az alján aztán végül lerántottam egyet a vállfáról. A tárgy persze koppant egyet a fejemen, míg a pamut ruha a földre esett előttem. Lerúgtam magamról a nadrágomat, míg elfeküdtem a szőnyegen aztán újra felültem s átdugtam a fejem a ruhán később meg a karjaimat. Mikor felálltam, az anyag egyszeriben kiegyenesedett rajtam aztán egy picit oldalra döntve a fejem megkötöttem azt a derekamnál, hogy azért mutasson is egy kicsit rajtam és ne nézzek úgy ki, mint egy rakás krumpli. Bár bevallom, még ha nem is néztem úgy ki ezután kívülről, belül igen is sírtam. Nem tudtam pontosan megmondani, hogy mi bajom volt, mert izgatott voltam a kis találkozó miatt Harryvel de ugyanakkor nem is akartam elhagyni a házat. A puszta gondolata annak, hogy a mai este is talán le fognak kapni a fotósok, vagy emberek megközelítenek majd minket, mert felismerik Harryt, elérte, hogy egy kis csomó nőjön a hasam aljába. 

Olyan fél órával azután, hogy magamra küszködtem a ruhámat, felvettem egy pár barnás színű chelsea csizmát, a hajamat összefogtam egy elfogadható kis kontyféleségbe és az arcomat is magamra varázsoltam egy kis smink segítségével, készen álltam arra, hogy az este elkezdődjön. Mielőtt persze még elindulhattam volna, a karomra csatoltam egy órát, a nyakamba akasztottam egy-két nyakláncot meg felvettem egy szemüveget, mert volt hozzá kedvem. A házat bezártam magam mögött miután teljesen elkészültem aztán a közeli park fele indultam, mert azt beszéltük meg Harryvel, hogy onnan vesz majd fel. Valamiért nem szerettem volna még, ha megtudja, hogy hol lakom. És ez a valami csupán az volt, hogy nem akartam, hogy kitudódjon más emberekhez is. Furcsa érzéssel töltött az is el, hogy Niall volt már nálam, még ha Gemmával is jött.

Negyed órával lehetett később, hogy egy fekete Range Rover húzódott fel a park bejárata előtt mely akaratlanul is elérte, hogy elvigyorodjak. Majdnem elbotlottam, amikor elkezdtem a jármű fele sétálni és ezen nem tudtam nem elnevetni magam. A fejemet felkaptam, amikor hallottam, hogy a kocsi ajtó nyitódott aztán Harry csizmájának koppanása a járda ellen töltötte be a csendességet.
- Minden oké? – kérdezte mosolyogva – Láttam, hogy megbotlottál…
- A saját lábamban, igen – nevettem el magam – De nincs semmi bajom.
- Akkor jó – mondta – Oh, csizma haverok – érintette az ő csizmájának az elejét az enyémhez amin muszáj volt nevetnem. Hogy lehetett valaki ennyire édes?
- Jól van, menjünk inkább – tettem a jobb kezem a felkarjára és megtoltam egy kicsit hogy végre elinduljon. A tekintetem persze többször is végig futtattam rajta és tetszésem halk hümmögéssel adtam a tudtára. Bár nem hiszem, hogy meghallotta. Nem viselt semmi flancosat, csak egy pár csizmát, fekete farmert meg egy fehér inget, amin fekete kis négyzetek voltak. Az ujjait feltűrte, a felső három gomb szabadon volt hagyva így a keresztnyaklánc melyet viselt egy másikkal, amin csak egy gömb volt teljesen látszódott. Mikor egy sunyi pillantást vetettem a mellkasára, néha még egy kis részét is láttam a tetoválásának.
Amint beültünk a kocsiba, az első kérdésem persze az volt, hogy hova megyünk, mire ő azt felelte, hogy egy parkba aztán elvigyorodott én meg a szemeim forgattam. Direkt csinálta, mert azt akarta, hogy kérdezzek rá, hogy milyen parkba megyünk. Így hát miután teljesítettem a vágyát, végül kibökte, hogy Regent’s Park, és amikor tudtára adtam, hogy még nem voltam ott, úgy tűnt, hogy eléggé meg volt magával elégedve.
- A másik karod hogy hogy üres? – kérdeztem kíváncsian. A bal kezével a két ülés között lévő kis tartón támaszkodott és mivel fel volt tűrve az ingének az ujja, tökéletesen ráláttam a karjára mely tetoválásokkal volt beterítve.
- Nem üres az – mondta egyszerűen, míg levette a jobb kezét a kormányról és kinyújtotta azt, így mindketten ráláttunk – Van itt egy sas, nem elég az? – kérdezte játékosan.
- Csak érdekesnek találom, hogy az egyik kezed tele van a másik meg nem – folytattam a beszélést a tetkókról – Mennyi idős voltál, mikor az elsőt csináltattad?
- Tizennyolcat töltöttem.
- Mit csináltattál?
- Egy csillagot, melyet később feltöltettem. Szóval, üres volt, de végül megcsináltattam úgy, hogy teljesen fekete legyen.
- Oh, értem – bólogattam – Én is tizennyolc voltam, mikor az első tetoválásom csináltattam.
- Tényleg? És mi volt az? – érdeklődött.
- Hát, mivel ugye Jai és én mindig szoros kapcsolatot ápoltunk, az első tetkónk persze közös lett – kezdtem bele a mesélésbe, és bár így hangosan mondva az egészet, eléggé bénának hangzik, de én akkor is imádom, hogy van egy közös tetkóm a legjobb barátommal. – Nem is tudom, hogy hogyan, de valahogy és valamiért már elég régóta Minnienek hív én meg Mickeynek őt, szóval gondoltuk miért ne lehetne az az első tetkónk? Nem lenne nagy, lenne jelentősége és remélhetőleg egyikünk sem bánná meg. Szóval, ez lett az eredménye – mondtam aztán felhúztam a ruhám ujját, hogy meg mutassam Harrynek a tetkót.

- Jainek gondolom nincs a masni, nem? – kérdezte miután rá pillantott a mintára én pedig válaszul hümmögtem egyet – És ez az egy tetoválásod van?
- Nah, van még egy – vigyorogtam amint úgy csavartam a kezemet, hogy a csuklócsontom alatt pihenő jelre rá lehessen látni – Ennek is a párja Jainél van. Ez volt a második.
- Szeretnél még ezeken kívül?
- Igen, bár nem tudom, hogy mit. Serenával gondolkodtunk egy közösen, aztán az is szóba esett, hogy hárman csináltatunk majd egyet, de egyelőre még nem lett belőle semmi.

A beszélgetés a tetoválásokról sokáig fent maradt, aminek örültem. Mindketten szerettük őket és éppen ezért sikerült sokáig elmerülnünk a témában. Emiatt persze észre sem vettük, hogy megérkeztünk, legalábbis én nem, csak amikor a kocsi motorja leállt és Harry mosolyogva felém fordult. Miután kiszálltunk a kocsiból, beindultunk a parkba, ahol voltak néhányan és emiatt a gyomrom hirtelen összezsugorodott. Egy mély levegőt vettem annak érdekében, hogy lenyugtassam magam és szerencsére sikerrel is jártam, hiszen amint elsétáltunk az emberek mellett, mindannyiuk idősebb volt. Ennek örültem, mert az esélye annak, hogy előkapják a telefonjaikat és ide rendelnek mindenkit, nagyon alacsony. Minden, ami történhet, maximum annyi, hogy egy képet készítenek Harryvel hogy azt megmutassák az unokáiknak vagy valami.

Már hét óra volt, a nap fénye már kezdett halványodni és narancssárgásba váltani. Fogalmam sem volt, hogy Harry hova akar kilyukadni, vagy, hogy mit fogunk csinálni, de kezdtem egyre izgatottabb lenni. Az arcán állandóan ott ült az az édes, aranyos, gödröcskés mosoly, melytől képes lettem volna szétfolyni mellette. Eszemben sem jutott, hogy tulajdonképpen mi is ez, addig, amíg meg nem pillantottam előttünk a tavon ringatózó csónakot, melyben pár pokróc, párna és tucatnyi gyertya világított. Minden úgy volt elhelyezve, hogy ha egy gyertya felborulna, ne gyulladjon ki minden.
A lélegzetem elakadt, amíg egyre csak a csónakot figyeltem, mely előtt végül megálltunk. Fogalmam sem volt, hogy mit kellett volna mondanom, és valamiért zavarban voltam, ami miatt képtelen voltam Harryre pillantani.
- Csak azt ne mondd, hogy tengeribeteg vagy. Vagy vízfóbiás. Vagy valami ilyesmi… – szólalt meg mögöttem egészen közelről Harry kicsit bizonytalan hangja, mire elmosolyodtam és az alsó ajkamba haraptam.
- Nem, egyik sem, csak éppen… megleptél – nyögtem ki nagy nehezen a mondanivalómat, mire Harry mellém lépett. Éreztem, amint tekintetével az arcomat pásztázta, ami miatt az még jobban felhevült. Még mindig nem mertem rá pillantani.
- Jó értelemben? – kérdezte halkan, bársonyos hangja simogatta a fülemet, még a hideg is kirázott.
- Igen, Harry… totálisan. Hű – suttogtam, miközben végig néztem a tavon, a fákon, és az égen, mely egyre jobban kezdett narancssárga lenni.
- Szálljunk be – mondta, majd a kezét a derekamra csúsztatta, ami miatt újra elpirultam. Magam sem tudom miért, hiszen már az ölében is fogott tegnap.
Elhessegettem buta gondolataimat és arra koncentráltam, ami éppen történik. Harry a kezemet és a derekamat fogva besegített a csónakba, utána pedig beszállt ő is. Leült a párnákra, én pedig követtem példáját. A csónak máris ringatózott alattunk a vízben, de egyikünket sem zavarta, ahogy a gyertyákat sem, amik stabilan álltak a gyertyatartókban.
- Tudsz úszni? – kérdezte, én pedig bólintottam, miközben a környezetünket pásztáztam – A tó nem mély, és mivel úszni is tudunk, ezért nem hiszem, hogy szükségünk lenne mentőmellényre.
- Igen, nem kell. Jól tudok úszni, ha felborulnánk – kuncogtam el magam, mert már a feltételezés is, hogy esetleg felborulunk, mulatságos volt.
- Mi olyan vicces? – kérdezte ő is mosolyogva, majd a kötelet eloldozta, amivel a csónak ki volt kötve. Az evezők után nyúlt, majd ellökött minket a parttól és evezni kezdett.
- Semmi, semmi – ráztam meg mosolyogva a fejemet – Hogy sikerült ezt elintézned? Vagy tiéd a csónak? – kérdeztem rá, bár lehetetlennek véltem, hogy az övé legyen. Nem tudom miért, csak így éreztem.
- Ez maradjon az én titkom – mosolygott huncutul.
- Nagyon tetszik Harry!
- Biztos? Nyugodtan megmondhatod, ha nem tetszik, vagy ha neked ez túl nyálas, vagy bármi… – hadarta, én pedig elkuncogtam magam, miközben a kezemet a térdére helyeztem, hogy rám figyeljen. Az érintésem után azonnal elhallgatott és zöld, buja szemeivel csak az enyéimbe nézett.
- Tényleg tetszik Harry! Én csak nem számítottam ennyire… romantikusra, talán? Nem tudom – mondtam én is bizonytalanul – Viszont megleptél, és tetszik, szóval nem kell aggódnod – mosolyogtam rá, mire ő is megkönnyebbülten így cselekedett.
- Szóval akkor um… – köszörülte meg a torkát – Hívhatjuk ezt egy első randinak? – kérdezett rá, én pedig az alsó ajkamba harapva bólintottam.
A pillangók vadul verdesni kezdtek a hasamban, a kérdése miatt. Nem gondoltam volna, hogy majd ő rákérdez, vagy mikor elhívott, tényleg randinak gondolta-e. El sem hiszem, hogy vele randizom. Mármint, pár napja még féltékennyé akart tenni, és nagyon megbántottnak éreztem magam, most pedig már tisztáztunk mindent és itt vagyunk kettesben. A közelgése repdeső pillangókat a gyomromban és fejembe tóduló vért vált ki belőlem. Szinte elvesztem szája mozgásában, amint éppen mondott nekem valamit. Azt sem tudom mit, hiszen a figyelmemet lekötötte a kinézete. Az arca, vékony, rózsaszín ajkai, a kis borostája, barna bőre és a fekete vonalak, melyeket a mellkasán láttam. A kezein az izmok megfeszültek, miközben evezett, és ezt elképesztő szexinek találtam. Nem volt egy kigyúrt srác, de nem is volt elhanyagolt, sem pedig duci. Te jó ég, mennyire messze állt a ducitól! Hiszen a lábai vékonyabbak és formásabbak, mint az enyéim. Tekintetem az említett végtagokra csúszott, melyek fekete farmerba voltak bújtatva. Eszembe ötlött, miként pillantottam meg őt félmeztelenül az edző teremben, az arcom pedig máris pírba borult. Semmi rossz nem volt abban, hogy láttam a meztelen felsőtestét, elvégre nyilvános helyen történt, és nem csak kettesben voltunk, ráadásul nem azért vette le, hogy nekem imponáljon vele. Leginkább azért, mert melege volt az edzéstől.
- Cora? – kérdezte bizonytalanul, én pedig megráztam a fejem és újra csillogó, zöld szemeibe néztem.
- Igen? Ne haragudj Harry, hogy elbambultam. Ez nem vall rám – mondtam pirulva, mire ő elmosolyodott és megrázta a fejét.
- Semmi baj.

- Megismételnéd, amit mondtál?

Végül próbáltam elhessegetni minden idióta gondolatomat és teljes mértékben Harryre koncentrálni. Persze, újra és újra leragadtam és szinte nyál csorgatva figyeltem elmélyülő gödröcskéit, mikor mosolygott, vagy nevetett valamin. A hangja miatt állandóan kirázott a hideg, ráadásul eszembe jutott, mikor magamon segítettem és őt képzeltem el közben. Az arcom újra versenyre hívta a paradicsomot, melyikük-a-pirosabb vetélkedőre, Harry pedig emiatt állandóan bókokkal bombázott. Az idő egyszerűen tökéletes volt, meleg volt, de nem a fülledt, izzadós időjárás, langyos szellő fújt, és csakis ketten voltunk. Már messze voltunk a parttól, az egész tavon csak mi voltunk, és a vízben élő állatok, illetve madarak, amik néha elhúztak a fejünk fölött. Azt hittem nem is lehetne jobb az este, mikor Harry közölte, hogy nem csak csónakázni jöttünk.

Ekkor megpillantottam mögötte egy fényességet, majd lassan elém tárult a tó másik oldalán fekvő asztal, megterítve, gyertyákkal kivilágítva, az asztal közepén egy szál vörös rózsa pihent egy vékony vázában. Míg én próbáltam az egész látványt elraktározni, addig Harry engem vizslatott, hiszen éreztem a tekintetét magamon. Megállt az evezéssel, majd finoman a földhöz ütköztünk a csónakkal. Harry felállt, majd kiszállt, és nyújtotta felém a kezét, így hát megfogtam, felálltam és én is kiszálltam a csónakból. Még mindig a kezemet fogva vezetett az asztalhoz, majd megálltunk előtte. Elengedte a kezem és az egyik székhez lépett, amit aztán kihúzott nekem, de amint odaugrott a tekintetem, elnevettem magam. Harry is lenézett, majd elkerekedett szemekkel hajolt közelebb az üléshez, de én már onnan láttam, hogy az bizony egy jó kora sirály ürülék az ülőalkalmatosságon.
- Oh, basszus. Rohadt madarak – túrt a hajába, én pedig még jobban nevettem. Odaléptem a másik székhez, ami természetesen ugyanúgy le volt kakálva, így hát ott álltunk az asztalnál, székek nélkül, én nevettem, míg Harry a tarkóját vakargatta és fancsali képpel meredt az asztalra.
- Semmi baj Harry, ehetünk a csónakban is. Ott vannak pokrócok meg párnák – mondtam kuncogva, mire rám nézett és egy kicsit elpirult.
- De ez annyira… ciki – mondta halkan, én pedig újfent felnevettem és mellé sétáltam.
- Nem az. Ne hidd azt, hogy rajtad nevetek. Dehogy, sosem nevetnélek ki. Kivéve, ha tanyáznál egyet a tóban. Tudod, én olyan típus vagyok, aki előbb kineveti a barátait, ha azok elesnek, és majd csak utána segítek nekik – kuncogtam, mire ő is elmosolyodott – Most a szituáción nevetek, hiszen egy pár madár képes tönkre tenni a randevúnkat.
- Fránya sirályok – nevetett fel ő is, nekem pedig megmagyarázhatatlan okokból kedvem támadt őt szorosan átölelni. A fejemet a nyakába fúrtam volna és mélyen beszívtam volna az illatát, míg ujjaimat a tarkója felett a hajába csúsztattam volna és feltekertem volna néhány barna tincset – Akkor eszünk a csónakban? – rántott ki az ábrándozásomból, én pedig mosolyogva bólintottam és az asztal felé fordultam.

- Mit segítsek? – kérdeztem, végül a csónakba vittük a tányérokat, ahogy az evőeszközöket is és kényelmesen elhelyezkedtünk ott. Mindegyikünk tányérja le volt fedve, így gőzöm nem volt, hogy mit fogunk enni és addig nem mertem leemelni a fedőt, amíg Harry nem szólt.

A kaja isteni volt, észre sem vettem, hogy már majdnem éhen haltam. A kaját Harry főzte, amin egyáltalán nem lepődtem meg, hiszen tegnap is nagyon finom ebédet produkált. Tetszett, hogy tudott főzni, elég szexinek találtam. Elképzeltem őt, amint egy bokszerben és kötényben áll a konyhában, és a telefonjáról lesi a receptet, hogy el tudja nekünk készíteni a vacsorát. Azon kaptam magam, hogy annyira szívesen meglestem volna a konyhájában és szívesen főznék vele. A desszert után visszapakoltunk mindent az asztalra, majd mikor rákérdeztem, hogy ki viszi el ezeket a dolgokat, azt mondta, hogy ez az ő titka marad. Kivette a rózsát a vázából, majd átnyújtotta gödröcskés mosolyával nekem, én pedig fülig pirulva vettem el. Nem csak azért, mert zavarba hozott, hanem azért is, mert rögtön azok a virágcsokrok jutottak az eszembe, amik sosem érkeztek meg hozzám.

Visszaültünk a csónakba, majd Harry újra evezni kezdett, miközben tovább beszélgettünk. A téma valahogy a családra terelődött, így a családjáról és a gyerekkoráról mesélt nekem. Mosolyogva hallgattam, miközben a rózsát forgattam a kezemben. Észre se vettem, mennyire boldog voltam akkor, de így volt. Harry elvarázsolt, és teljesen levett a lábamról a mai estével. Nem akartam, hogy máris vége szakadjon. Ő pedig mintha a gondolataimban olvasott volna, megállt a tó közepén, majd hátra feküdt, végül megkért, hogy feküdjek mellé. Ekkor már teljesen sötét volt, így amint a fejemet a párnára hajtottam, melyen az övé is pihent, a sötét, csillagos égboltot pillantottam meg. A szívem eszeveszettül kalimpált a mellkasomban Harry közelsége miatt. Mámorító illata az orromba kúszott, és megőrjített. Még az illatát is szexinek találtam. Totál beindított ez a srác.

A csillagokról kezdtünk beszélgetni, vékony kezét felnyújtva pedig próbált megmutatni egy csillagképet, melyet én nem láttam. És most sem azt figyeltem, hanem hosszú ujjait, gyönyörű tetoválásait. Még a kezét is szexinek találtam te jó ég!
- Látod már? – kérdezte, én pedig elpirultam, mert egyáltalán nem is figyeltem rá.
- Nem, még mindig nem – motyogtam még mindig pirulva, mire felkönyökölt és lenézett rám azzal a dögös mosollyal az arcán. Ettől aztán még jobban vörösödtem, fogalmam sincs, miért.
- Valld be, hogy megint elkalandoztak a gondolataid – mormogta mély hangján halkan, én pedig az alsó ajkamba haraptam, majd a szemeibe néztem.
- Nem – ingattam meg aprót a fejem.
- De úgy is tudom Cora – kuncogott fel – És érdekelne, hogy mire gondolsz állandóan. Van valami más dolog, ami leköti a figyelmed? Vagy szimplán csak untatlak.
- Dehogy untatsz Harry! – háborodtam fel.
- Akkor valami elvonja a figyelmed… – állapította meg, nekem pedig kicsúszott a számon a válasz, még mielőtt még megállíthattam volna.
- Te – suttogtam – Te vonod el a figyelmem.
Harry zöld szemei ragyogtak, magam sem tudom miért fénylettek ennyire, de teljesen megbabonázott. Egyszerűen gyönyörűnek találtam szeme színét, ahogy gödröcskéit, a mosolyát, ajkait, az egész arcát, a borostáját, álla vonalát is. Az egész srác tetszett nekem, úgy ahogy van. Azóta tetszik nekem, mióta megpillantottam a diplomakiosztón a sorok között. Erre pedig csak most jöttem rá. Éppen ezért el sem akartam hinni, mikor arcával még közelebb jött hozzám. Tudtam, hogy meg fog csókolni, hiszen már említette, hogy megakart csókolni. És én is átkozottul akartam, hogy rózsaszín ajkaival bekebelezze az enyéimet. Még közelebb jött, én pedig automatikusan lehunytam a szemeimet, de aztán a csónak másik végében felborult valami, ami elterelte mindkettőnk figyelmét a másikról és nem sokkal később tisztán lehetett érezni a gyertya szagát. Harry hátra nézett, majd villám gyorsan, mégis óvatosan leszállt rólam – te jó ég, gyakorlatilag rajtam feküdt – én pedig követtem a példáját és rémülten meredtem a csónak végébe, ahol a felborított tárgy miatt kigyulladt egy gyönyörű díszpárna. Végül hamarabb cselekedtem, mint Harry, feltérdeltem, megragadtam a párnát, majd felszisszentem és elhúztam a kezemet onnan. Szerencsére a mozdulat közben a párnát a vízbe hajítottam, így már nem égett a csónakban semmi, viszont a gyűrűs ujjamat egy kicsit megégettem, ami fájt.
- Jézusom Cora, jól vagy? Mutasd a kezed? Megsérültél? Megégetett nagyon a párna? – vette azonnal a kezei közé a kezemet, mely egy kicsit fájt, de nem volt vészes.
- Nem, csak egy kicsit. Nem olyan gáz – válaszoltam, miközben az ő tetovált kezét fixíroztam, mellyel az enyémet fogta.
- Várj – kezdet matatni a zsebében, majd előhúzott egy zsebkendőt, és egy picit a vízbe mártotta. Rányomta a megégett ujjamra, én pedig felsóhajtottam, olyan jól esett neki a hideg.
- Jobb?
- Igen – bólintottam.
- Induljunk vissza az autóhoz, jó? Ne haragudj az előbbiért – motyogta, és előrébb mászott, hogy normálisan tudjon ülni miközben, evez.
- Dehogy haragszom, Harry – mosolyogtam, bár ő nem pillantott rám, amiből tudtam, hogy valami nem stimmel.

El sem akartam hinni, hogy meg sem szólalt, amíg a park bejárata elé evezett. Én is csendben maradtam, így hát a tücskök ciripelését és a fák zörgését lehetett hallani. Valamint ahogy Harry evezett. Kínosan éreztem magam, azért amiért nem szólt hozzám, és legszívesebben elmenekültem volna. Nem értem, miért lett ilyen, hiszen csak egy kis baleset történt. Talán úgy gondolja, hogy az én hibám? De ez hülyeség, hiszen nem is csináltam semmit. Kivéve, hogy eldobtam az égő párnát. Előtte pedig annyira aranyos volt, kedves, figyelmes és vicces.

Amint megérkeztünk és a földhöz ütődtünk, felálltunk mindketten, azonban én túlságosan is gyorsan és nagy lendülettel léptem a szárazföldre, ami miatt Harry megbillent, így pontosan szemtanúja lehettem, amint hátra esik a vízbe. Én pedig nem hazudtoltam meg magam, hiszen kitört belőlem a nevetés. Nem hiszem el, hogy lehetek ennyire szerencsétlen?
Harryhez akartam lépni, hogy felsegítsem, de ekkor ő már a lábain állt. A nadrágja és ingjének egy része hátul csurom víz volt, ahogyan a kezei is, mivel azokat lerakta.
- Harry, ne haragudj, nagyon sajnálom – mondtam, miközben próbáltam visszatartani a nevetést, kevesebb sikerrel. Kirobbant belőlem, legszívesebben lekuporodtam volna a fűbe. Sokat segített, hogy ő is nevetni kezdett. Hosszú kacagás tört fel mindkettőnkből, végül nem bírtam tovább és Harrynek dőltem, így egymást támogatva nevettünk saját magunkon. Mikor nagyjából sikerült lenyugodnunk, Harry kikötötte a csónakot, közben pedig még mindig kuncogtunk, ha egymásra pillantottunk. A rózsaszálamat fogva indultam meg mellette, pár lépés után pedig magától a kezem után nyúlt és megfogta azt. A gesztus miatt elpirultam, de már hozzá szoktam, hogy állandóan zavarba hoz – Harry, tényleg ne haragudj – mondtam apró mosollyal a számon, utalva arra, hogy miattam borult bele a vízbe.
- Te ne haragudj, hogy elrontottam a randinkat. Először a madár kakik, aztán a kigyulladt párna, most pedig a vízbe borultam, ahogy azt te előre megmondtad.
- Hidd el, hogy nem szándékos volt! Csak bosszantott és szarul éreztem magam, amiért nem szóltál hozzám miközben visszajöttünk, így túlságosan is nagy hévvel álltam fel és szálltam ki a csónakból.
- Te ne haragudj rám, amiért olyan bunkón viselkedtem. Csak borzasztóan szégyelltem magam a történtek miatt.
- De nem kell szégyellned magad Harry! – néztem rá mosolyogva – Bárkivel előfordul. És ezektől lett tökéletes a randink. Arról nem is beszélve, hogy nagyon tetszett minden, isteni kaját főztél és… levettél a lábamról – halkultam el a végére, mivel leesett, hogy hangosan is kimondtam a gondolataimat. Természetesen fülig pirultam.
- Tényleg? Ennek nagyon örülök Cora! – ragyogott fel az arca. Megengedtem felé egy mosolyt és örömmel vizslattam amint az ő arcán is fent ragadt egy a kis bevallásom után.
- És, hogy fogsz így beülni a kocsiba? – kérdeztem mikor oda értünk a járműhöz.
- Oh, um, lennie kell egy pokrócnak vagy valami takarónak a csomagtartóban, ráülök arra vagy valami.
- Ah, oké – bólogattam – Vegyem ki neked? A végén még vagy beütöd, a fejed a csomagtartó ajtóba vagy oda csukod az ujjad – jegyeztem meg egy pimasz vigyorral az arcomon amint cinkeltem egy kicsit, persze csak is játékosan.
- Menj a fenébe – nevetett, míg kinyitotta a kocsit a gombbal mely a kulcson volt. Miután kivettem a csomagtartóból a barna színű, pamut plédet, elhúztam a kezemet a kis fémjelző előtt így az ajtó magától lecsukódott – De, tudlak kárpótolni az egész este miatt – mondta szinte azonnal, ahogy beültem az anyósülésre és ő is helyet foglalt a saját székében melyre rátette a plédet.
- Nincs semmi szükség rá, Harry. Nekem tökéletesen tetszett minden.
- Nos, én nem voltam megelégedve az egésszel és amúgy is megvettem már az ajándékod mielőtt eljöttem volna érted. Csak nálam van.
- Ajándék? Minek? – kérdeztem meglepetten ő pedig közben elindult a kocsival.
- Nem rég volt a szülinapod és nem vettem semmit, szóval gondoltam miért ne lephetnélek meg valamivel?
- Most komolyan mondod? – pillantottam rá elnyílt szemekkel és szájjal – Harry, én…
- Sh! Cora, csak köszönd majd meg – nevetett – Egy kis semmiség az egész, mert nem igazán tudtam, hogy mit szeretsz és mit nem. Azonban tudtam, hogy egy valamivel nem nyúlhatok rosszra, így megvettem azt.
- Ugh, ez azt jelenti, hogy nekem is kell vennem valamit a szülinapodra.
- Hát, az nem fog működni – mondta vigyorogva – Februárban volt.
- Lesz még Február, ne aggódj – böktem meg a kezét, ami a kéztartón pihent köztünk. 

Elég gyorsa odaértünk a házához, majd amikor a kocsi leállt és kiszálltunk eléggé otthonosan mentem a srác után majd indultam meg a hűtő fele, hogy igyak. Azt mondta, hogy érezzem magam otthon, míg ő átöltözik, szóval nem is nagyon gondolkodtam rajta sokat. A hűtőben még mindig ott volt a tálca és még mindig volt rajta süti, szóval felemeltem a fedőt róla és kivettem egy szelet habos, csokis, málnás finomságot és azon nyammogtam amint a bárszéken ültem. Az utolsó falatot kaptam be mikor Harry a konyhába ért, a kezében egy doboz volt.
- Szóval, ez az egyik – tette le a pultra a dobozt – A másik pedig itt van – vette el a vázát a kerek asztalról – Boldog kései szülinapot, Cora.
- Aw, köszönöm – motyogtam, míg lenyeltem a falatot, ami a számban volt aztán lenyaltam az ujjaimról a habot és fél kézzel megöleltem Harryt – Ah, Lush?
- Nem tetszik? – kérdezte azonnal és az arcáról egy pillanatra lefagyott a mosoly.
- Jaj, nem úgy értettem – mosolyodtam el – Igen is tetszik, csak nem hiszem el, hogy eltaláltad a kedvencemet! Vanília illatú a hab, és ah, imádom! Meg a bombákat is!
- Akkor jó – nevetett – Uh, erm, ez talán egy kicsit személyes kérdés, és nem kell megválaszolnod, ha nem akarod, mert tudom, hogy néhányan megsértődnek, ha ilyen nyitottan rákérdeznek, de…
- Huszonhárom – szólaltam fel mikor a hangja elhalt és elpillantott a szemeimből.
- Oh – lepődött meg – Nem számítottam arra, hogy egy évvel idősebb vagy.
- Idősebb vagyok nálad? – kérdeztem vissza – Aw, ez, de jó!
- Igazán?
- Mhm – bólogattam, míg kortyoltam egyet a vizemből – Mellesleg köszönöm a csokrot – vigyorodtam el amint a virágokra pillantottam.

- Szívesen, Cora. 

15. Aggódom miattad

Hellooo,

CUTE CHAPPIE AHEAD. :3 Újabb Harry szemszög, reméljük örültök neki!:3 Ahw, úgy örültünk a nyolc pipának és kommenteknek a legutóbbi rész alatt, elképesztőek vagytok!♥ Visszajelzéseitek mindig adnak egy kis löketet az íráshoz, habár hét közben aligha van időnk a történettel foglalkozni az iskola miatt, hétvégeken viszont mindig nagyon igyekszünk a részek írásával.:) 

• Nem tudom ki követi a Liames történetemet [Betrayal], de aki igen, az tudja, hogy hamarosan vége van és gőzerővel dolgozom az új sztorimon, melynek a blogja már elérhető! Complicated ezúttal Niall Horannel a főszerepben!:3 Még nem tudom pontosan mikor kerül fel a prológus, viszont úgy saccolom, hogy nem sokára, szóval nézzetek be és iratkozzatok fel vagy kérjetek cserét a chatben.:) - fakepatripayne 

Jó olvasást!Xx♥

x HARRY STYLES x

Cora bealudt. Király. Így még is hogy vigyem haza? Végül csak felsóhajtottam aztán ráhajtottam a főútra és eldöntöttem, hogy magamhoz viszem. Mi baj lehet belőle? Az öccse is élvezte az ott létet, szóval akkor neki is kell majd, nem? Eltekintve attól, hogy jelenleg nem vagyok a kedvenc embere. Amit nem csodálok, mert valóban be kellett látnom, hogy eléggé buta ötlet volt megkérni Carát arra, hogy játssza el a barátnőmet. Hallgatnom kellett volna Carára is, mikor mondta, hogy én húzom majd a rövidebbet, de hát persze, hogy a saját fejem után mentem és inkább megtapasztaltam a következményeit a hülyeségemnek. Viszont most, hogy ott ült mellettem a kocsiban, valamiért úgy éreztem, hogy adódott még egy esély számomra hogy jóvá tegyem, amit tettem és ezzel együtt tisztára is mossam a nevem nála. Ez persze csak akkor fog működni, ha ő is akarja, mert nem fogom ráerőltetni magam. Így hát egész úton arra készültem, hogy mit fogok mondani és hogyan fogom mondani, mert azért már tisztában voltam azzal, hogy Cora képes máshogy felfogni dolgokat, de ugyanakkor én is képes vagyok úgy fogalmazni és viselkedni, hogy az mások számára zavaró.

Cora még mindig aludt, mikor odaértünk hozzám, így miután leparkoltam a kocsit a hátsókertbe, gyorsan visszamentem, hogy becsukjam a kapukat, aztán előre kinyitottam a bejárati ajtót. A tőlem telhető legóvatosabban emeltem ki alvó testét aztán még figyelmesebben cipeltem őt be a házba aztán fel az emeletre a vendégszobába. Gondoltam, hogy azért még is csak okosabb döntés volt őt egy másik szobába vinni, mint sem az enyémbe. Felsóhajtottam, miután letettem őt az ágyba aztán levettem róla a cipőjét és betakartam. Cora nem volt nehéz, de nem volt pehely könnyű sem, annak ellenére is, hogy rendszeresen jártam edzőterembe. Miután becsuktam a szobaajtót, visszaindultam a kocsihoz, amiből kivettem a dobozt a hátsó ülésről, amiben sütemény pihent, aztán újra kinyitva az anyósüléshez való ajtót hogy kivegyem belőle Cora táskáját is. Miután betettem a hűtőbe az édességet, a szobába tettem a táskát, ahol Cora aludt.

Órák telhettek el azóta, hogy hazaértünk, az ebéd már rég kész volt. Nem vittem túlzásba, csupán csirke mellett csináltam, melyet befűszereztem aztán bedugtam a sütőbe, mellé barna rizst készítetten illetve brokkolit, melyet először megfőztem aztán befűszereztem és a sütőben megsütöttem. A fedőt éppen visszatettem a rizsre aztán megfordultam és eldöntöttem, hogy megnézem mi újság Corával. Amint a lépcsőn voltam már, hallottam, hogy a szobaajtó nyitódott, aztán egy kicsit álmos arcú lány lépett ki a helységből. 

- Helló – mosolyogtam rá halványan, mire ő csak biccentett egyet felém aztán a hajába túrt és láthatóan megszédült. Gyorsan utána kaptam, a kezeim a vállait fogták, meg hogy még véletlenül se essen el mire ő felsóhajtott – Minden oké? 
- Mhm – bólogatott, míg hümmögött egyet válaszul – Csak egy kis vízre van szükségem. Tudnál adni egy pohárral?
- Persze, gyere – indultam vissza, de egy percre sem engedtem el őt, ami láthatólag zavarta, de hát az előbb is megszédült. Amint a konyhába értünk, elengedtem, ő pedig felült egy bárszékre. Kivettem egy üvegpoharat a szekrényből, majd az ásványvizet a hűtőből és teli töltöttem neki a poharat. Elé helyeztem, ő pedig egy halvány mosollyal megköszönte, mire én is elmosolyodtam és kicsit megkönnyebbülten támaszkodtam a pultnak. 
- Te főztél? – szimatolt a levegőbe, miután megitta a pohara tartalmát.
- Igen – válaszoltam kicsit zavartan – Éhes vagy?
- Ami azt illeti, igen, de haza kellene mennem – fordult oldalra, hogy letudjon szállni a székről, én pedig elé mentem.
- Cora, kérlek. Maradj ebédre és beszéljük meg. 
Mélyen a szemeimbe nézett, nekem pedig még csak most tűnt fel, hogy milyen szép szemei is vannak. A barna keveredett a zölddel az íriszeiben, majd azon kaptam magam, hogy szinte térd gyengítő tekintete van. És egy nyitott könyv számomra. Tökéletesen láttam a szemeiben, hogy mennyire mérges rám, hogy szeretne is maradni, meg nem is, hogy gyerekesnek tart. Muszáj volt elmagyaráznom neki az én álláspontomat, ezért újra szólásra nyitottam a számat. 
- Sült csirkemell, barna rizs és egy kis párolt zöldség – mondtam gyorsan, és elmosolyodtam mellé, ő pedig elkapta a tekintetét, majd visszafordult a székben. 
Ezt egy igennek vettem, így mosolyogva mentem a sütőhöz és vettem ki belőle a tepsit. Miután szedtem mindkettőnknek, elé tettem az egyik tányért aztán evőeszközöket is. Kivettem a szekrényből magamnak is egy poharat és töltöttem mindkettőnknek még inni valót. 
- Van esetleg egy kis csípős szósz? – kérdezte halkan miközben belevágott a húsba. 
- Umm… – mondtam, míg kinyitogattam a szekrényeket, hogy a szósz után kutassak – Biztos, hogy jó ötlet csípőset enni? 
- Nem lesz semmi bajom – vont vállat én így csak átadtam neki az üveget – Köszönöm. 
- Szívesen – foglaltam újra helyet. Ezután beállt a csend. 
Csak azt lehetett hallani, hogy a villáink és késeink néha megkoccannak a tányéron vagy mikor valamelyikünk ivott aztán visszahelyezte a poharat az asztalra az koppant. Mikor egyszer-kétszer felpillantottam Corára, láttam, hogy mélyen gondolkodott, vagy csak ezt az érzést szerette volna kelteni. Nem voltam benne biztos. Azt kívántam, hogy bárcsak jobban ismerném őt, mert akkor talán ki tudtam volna találni, hogy min ment keresztül akkor. Igaz, haladásnak véltem, mikor mondtam neki, hogy nem kell elmosnia a tányérját, de ő csak azt mondta, hogy ragaszkodik hozzá, ha már elhoztam őt magamhoz és adtam neki kaját. Egy picit foglalkoztatott, hogy miért vette olyan könnyen azt, hogy nálam ébredt fel, ugyanakkor el is hessegettem a gondolatot, hiszen nem voltam rossz ember, nem akartam bántani. 

- Cora – szólítottam meg mikor újra leült velem szembe – Beszélhetnénk akkor? 

- Miről? – kérdezte csendesen. Oké, ez jobb volt, mint az, hogy elkezd velem veszekedni. A csütörtökit megértettem, de ha a mai nap folyamán is összeakad a bajszunk, én sem fogom visszafogni magam. 

- Arról, ami történt. 

- Oh, én már végeztem azzal a témával – vont vállat, míg a pultra könyökölt aztán felvette a poharat és beleivott – Nem akarok róla többet beszélni és azt hittem, hogy te is lemondtál a kis kapcsolat-féleségről, ami kezdett kialakulni köztünk. 

- Nézd, szeretném tisztára mosni a nevem. Megtehetem, vagy azt akarod, hogy ne is próbálkozzak? – kérdeztem őszintén. Ha még is a második opció mellett dönt majd, tudtam, hogy engednem kell neki. Nem lehetek önző. Viszont még is abban bíztam, hogy majd az elsőt választja és ad egy esélyt. 

- Nincs mit vesztenünk és amúgy sem tudok elmenni innen, úgy hogy kezdj neki – mondta közömbösen, én pedig felsóhajtottam. Köszönöm istenem. Egy pillanatra tényleg azt hittem, hogy majd arra kér, hogy vigyem haza, mert semmi értelme annak, hogy megpróbáljam elmondani azt, ami történt, és ahogy éreztem. 

- Tudnod kell, hogy mindig is nehezen ment, ha barátnőt kellett szereznem, akármilyen hihetetlen is. Sosem kellettem azoknak a lányoknak, akik nekem kellettek és ebbe beletörődtem anno. Viszont mikor veled találkoztam, valamiért más volt az egész és nagyon akartalak. Vagyis, még mindig. Borzalmasan rosszul esett, mikor nem kaptam semmiféle visszajelzést tőled a virágok után. Főleg mert azt hiszem a legelső csokornál a kis kártyába leírtam a telefonszámom és vártam, hogy majd esetleg felhívsz vagy valami, de nem történt meg. Az sem volt valami kellemes, mikor Nathan az arcomba vágta, hogy kidobtad az összes általam küldött csokrot – horkantottam fel – Bár nagyon rossz döntés volt hinnem neki, hiszen egyszer mondtad, hogy oda és vissza van érted, de te mindig elhajtod őt. Gondolhattam volna arra, hogy esetleg ő volt a ludas. 

- Miért nem személyesen nekem adtad át? – kérdezte kíváncsian – Ha észrevetted, hogy az első csokorra nem válaszoltam, sem a másodikra, a harmadikat miért nem személyesen adtad át? Miért nem vontál sosem kérdőre?

- Mert nem vagyok ilyen – nevettem el magam zavartan s megráztam egy kicsit a fejem – Igazából nagyon is csendes és elzárkózott vagyok, ha párkapcsolatokról van szó. De ebbe nem nagyon akarok bele menni, mert nem ez a lényeg most – sóhajtottam fel – Azért találtam ki az egész Carás ügyet, mert mint mondtam csütörtökön, bíztam abban, hogy sikerül valami reakciót kicsalnom belőled. Tudtam, hogy butaság volt, Cara maga is mondta, hogy megbánom majd. De tudnom kellett, hogy akarsz-e tőlem valamit. 

- Meg kérdezhettél volna. Egyszerűbb lett volna és talán most normális körülmények között lennék itt és nem kellene marhaságokról beszélnünk. 

- Tudom – értettem egyet aztán bólintottam egyet – De azt is tudom, hogy folyamatosan Nathannel, Jaiel és Niallel voltál körbevéve és úgy éreztem, hogy nem volt esélyem. 

- Mondtam már, hogy barátságon kívül nincs más köztem és köztük – mondta, míg összefonta a karját és a könyökeivel a pulton támaszkodott meg. 

- Valóban? – kérdeztem percekkel később, halkan, és totál bizonytalanul – Jaiel sem? 

- Harry… komolyan azt hitted, hogy Jai és én együtt vagyunk? – kérdezett vissza, a szemöldökét felvonva, míg az ajkain egy szórakozott mosoly játszott. Nyeltem egyet, mielőtt bólintottam volna egy aprót – Istenem – kuncogta el magát aztán megrázta a fejét és újra felnézett rám – Jai a legjobb barátom. Már pelenkás korunk óta ismerjük egymást. Fúj, sosem jönnék vele össze – nevetett tovább. 

- Oh – mondtam végül, míg totál hülyén éreztem magam. Egész végig abban a hitben voltam, hogy együtt voltak és bevallom, hogy mindig bökte az orromat a srác. Feleslegesen. Totál feleslegesen, mert csak legjobb barátok – A kurva életbe – motyogtam amint a tenyereimbe temettem az arcomat aztán zavaromban elnevettem magam. 

- Várjunk csak – szólalt fel újra – Akkor ezért nem rajongtál Jaiért annyira, mikor bevitt engem és Serenát a forgatás helyszínére, igazam van? – kérdezte. Felsóhajtottam, de nem válaszoltam. Cora túl okos volt, magától is kitalálta az egészet – Harry, miért nem kérdeztél rá?

- Nem tudom – válaszoltam, de tökéletesen tudtam. 

- Oké, akkor most az igazat – mondta szinte azonnal – Tudod, nagyon is hasonlítasz Jaire. Ő is mindig így válaszol és harapófogóval kell kihúznom belőle, ami bántja. 

- Nem akartam rákérdezni, mert mi van, ha igazam lett volna és azt mondtad volna, hogy nem elég nyilvánvaló, hogy együtt vagytok? Kínosabb lett volna, mint az, hogy most kellett rájönnöd arra, hogy eddig azt hittem, van valami köztetek – magyaráztam – Nem hazudok, megfordult a fejemben, hogy Jai miatt nem reagálsz semmit a virágokra. 

- Még is az ő házához küldted az utolsó csokrot. 

- Együtt laktok, nem? – kérdeztem zavartan.

- Nos, négy évig laktunk együtt, aztán miután befejeztük az egyetemet, külön költöztünk. 

- Oh – ismételtem meg magam. Nyugodtabban kellett volna éreznem magam, hiszen Cora szingli volt, de akkor is kellemetlen volt az egész – Szeretném, ha tudnád, hogy sajnálom, amiért azt éreztettem veled, hogy kevesebbet érsz annál, ami vagy. Tudom, hogy nagyon rossz döntés volt egy harmadik személyt belerángatni ebbe az egészbe és tisztában vagyok azzal is, hogy az én hibám, hogy az egész veszekedés megtörtént köztünk. Ha felkerestelek volna ahelyett, hogy bevágom a hisztit, akkor elkerültük volna a csütörtöki esetet. Ugye megbocsájtasz?

- Az nap este is elmondtam, szóval tudod, hogy mit éreztem. Azt is tudod, hogy mi a véleményem ezzel az egésszel kapcsolatban, és most az előbb elmondtad, hogy mit gondolsz róla te is. Azt hiszem nincs sok lényege tovább mérgesnek lennem, így igen, meg tudok bocsájtani, de többet nem akarok ilyen sületlenségek miatt veszekedni. 

- Köszönöm – mosolyodtam el szélesen – Ígérem, hogy többet nem fogok olyan dolgokhoz futamodni, amik később seggbe harapnak majd. 

- Remélem is – sóhajtott fel – Azonban nekem ideje lenne visszamennem a cukrászdába.

- Tessék? – kérdeztem összevont szemöldökkel – Cora, elájultál és még vissza akarsz menni? Az orvos is mondta, hogy a szervezetedben még mindig van egy kis alkohol, és már megbocsáss, de nem kell, hogy megint elájulj. 

- Édes tőled, hogy ennyire vigyázni szeretnél rám, de nagylány vagyok, és ha eddig sikerült túl élnem a mindennapokat, akkor egy kis ájulás nem fog visszatartani semmitől. 

- Oh, nem, az orvos azt mondta, hogy haza kell menned, pihenni. Szóval nagyon szívesen hazaviszlek, de csak azután, miután ettünk a sütiből, amit Jack küldetett velem. Valamint írnod kell neki egy üzenetet is, hogy minden rendben van veled.

- Oké, tudom, nem kell, hogy kioktass. És felnőtt vagyok, szóval meg tudom ítélni, hogy jól vagyok-e.

- Cora, én nem szeretnélek kioktatni! Jesszusom, eszem ágában sincs. Nem, miután a golf pályán sem voltál vevő az efféle humoromra. Csak nem egészen voltál magadnál akkor sem, mikor elhoztalak, szóval gondoltam, hogy nem hallottad, amit Jack…

- De igen, hallottam. Ne haragudj, hogy rád förmedtem – bámult a kezeire, én pedig elmosolyodtam.

- Semmi baj. De még mindig nagyon rossz ötletnek tartom, hogy visszamenj a cukrászdába.

- Harry, azóta már kialudtam magamat, nincs alkohol a szervezetemben. Ettem, ittam, jól vagyok – bizonygatta, nekem pedig őrült ötletem támadt.

- Akkor jövök veled, és addig ott leszek, amíg nem végzel. 

- Tessék? Nem, dehogy, nem kell – nevette el magát – Biztosan sok dolgod van és…

- Semmi dolgom. A forgatás csak hétfőn kezdődik. Azonkívül pedig az égvilágon semmi. 

- Biztos? Nem akarlak feltartani.

- Biztos Cora – mosolyogtam rá – Szóval akkor, kérsz a sütiből, mielőtt indulunk? – kérdeztem, majd a hűtőhöz mentem, ő pedig mosolyogva bólintott így kivettem az édességet.

Miközben azt ettük, már sokkal jobb volt a hangulat, tekintve, hogy tisztáztunk mindent. Bár így sem tudtam ellazulni, hiszen fogalmam sem volt, hogy Cora érdekesnek találja, amit mesélek, vagy közben halálra unatkozik, és alig várja, hogy megszabaduljon tőlem. Mikor a térdem véletlenül az övéhez ért, elpirult, én pedig bocsánatot kértem tőle. A pirulást jó jelnek vettem, még ha nem is jelentett valami sokat. Aztán az is eszembe jutott, amit ma reggel írt Niall. Azt írta, hogy állítólag tegnap Cora, miután találkoztunk, azt mondta Niallnek, hogy helyes vagyok, és szívesen megcsókolt volna, ha nem viselkedtem volna vele hülyén, korábban. Szóval ez sem egy rossz jel arra, hogy vonzódik hozzám és jól érzi magát a társaságomban.
Miután megettük a sütit, Cora elment a mosdóba, lehozta a táskáját, majd újra a kocsimba ültünk és elindultunk a cukrászda felé.
- Tényleg, hogy hogy ott termettél a cukrászdánál, mikor kijött a mentős? – kérdezte.
- Igazából, bíztam benne, hogy nyitva vagytok, és hogy ott talállak, és tisztázhatom magam előtted. Már tegnap meg akartam tenni, de egyértelműen nem voltál józan a klubban, szóval…
- Várjunk csak. Tegnap? A klubban? Te is ott voltál tegnap a bulin?
- Oh, nem emlékszel? Találkoztunk.
- Nem – ingatta meg lassan a fejét – Niall hívott meg, vagy Gemma?
- Egyikük sem – nevettem el magam – Igazából Cara barátnőjének a bulija volt, és csak elkísértem Carát. De sokkal inkább szerettem volna utána hozzátok odamenni, csak tudtam, hogy kiakadtál volna. És azt mondtad, hogy boldog volt a születésnapod, amíg nem találkoztunk, így nem akartam elrontani semmit sem.
- Oh – nevette el magát, de közben pedig édesen elpirult – Hát igen, elég egyértelműen nem voltam józan – nevetett fel, én pedig csatlakoztam hozzá.
- Nagyon aranyosan viselkedtél – kuncogtam tovább – Gyakorlatilag leszidtad Niallt, mikor elárulta a gonosz Harrynek, hogy a születésnapodat ünneplitek – mondtam, ő pedig a fejét fogva nevetett.
- Hát, ez még mindig jobb, mint, ha például lehánytalak volna, vagy kacérkodtam volna veled – kuncogott.
- Ami azt illeti… – kezdtem, ő pedig döbbenten nézett rám, amin muszáj volt nevetnem – Nyugi, nem hánytál le.
- Te jó ég – temette az arcát, újra a kezei közé.
- És nem is nekem mondtad személyesen, azt, amit – nevettem.
- Jaj, Harry, mondd már, és ne darabokként nyögd ki – nyögött fel.
- Miután elköszöntünk, megemlítetted Niallnek, hogy helyes vagyok és szívesen megcsókoltál volna, ha korábban nem viselkedek veled olyan gyerekesen.

- Uram atyám – motyogta, és teljesen elrejtette az arcát.

- Héj, semmi baj – nevettem – Elvégre, én akkor nyögtem ki, hogy megakarlak csókolni, mikor éppen veszekedtünk. Vagyis mikor helyre raktál. 

- És Niall meg mindezt elmondta neked?

- Igen.

- Az áruló! Neki még titkot sem lehet elmondani? – háborodott fel, míg én csak nevettem.

- Ne hibáztasd Niallt. Ő csak nekem akar jót. És ezzel, hogy elmondta, megadta a löketet, hogy elmenjek hozzád, a cukrászdába – mondtam, majd le is parkoltam a mélygarázsban miután Cora megadta a kódot, hiszen ez a része a mélygarázsnak csak a cukrászdához tartozott. 

Kiszálltunk az autóból, majd lifttel felmentünk. Jack már elment, így a cukrászda zárva volt, ami miatt Corának kellett kinyitnia az ajtókat. Hátra mentünk a konyhába, majd Cora lerakta egy kis asztalra a táskáját, és előhúzta a telefonját, meg a kötényét. Küldött egy sms-t Jacknek, majd felvette a kötényt, melyen Jai, Serena és ő volt rajta.

- De jó kötényed van – mosolyodtam el, és ő is mosolyogva lepillantott rá. 

- Jaitől és Serenától kaptam szülinapomra – mondta, miközben mosolyogva felpillantott a szemeimbe, majd újra felkötötte a haját. 

- Tudok segíteni? – kérdeztem, ő pedig elkezdett előpakolni a hűtőből. 

- Mindjárt meglátom. Előbb mossunk kezet – indult el a nagy csapokhoz, én pedig követtem. Miután kezet mostunk mindketten jó alaposan, visszaálltunk az asztalhoz, ahova elkezdett kipakolni – Nem akarlak igazából a szabadnapodon is befogni dolgozni – mondta, én pedig elmosolyodtam.

- Szívesen segítek neked Cora. Ez nem nagy ügy. 

- Rendben. Akkor elkészítheted a habot – mondta, majd elkezdte a hozzávalókat is előpakolni – Itt van minden leírva, csak a leírást kell követned, de, ha valami nem megy, nyugodtan szólj.

- Világos – bólintottam, ő pedig megosztotta velem, hogy a tortának a tésztáját folytatja. Egy kis idő múlva rákérdeztem óvatosan, hogy jól van-e, mire ő ragyogó mosollyal válaszolt, hogy igen, így hát én is mosolyogva csináltam tovább a dolgomat, amit kiszabott rám.

Öt óra lehetett, amikor Cora végül betolta a háromemeletes tortát a hűtőbe, míg én neki láttam elmosogatni az eszközöket melyeket használtuk. Persze erre is volt egy különös mód, így miután Cora elmondta és meg is mutatta, hogy miként csináljam, ő helyet foglalt az asztalnál. Mikor fél szemmel rá pillantottam, egy halk nevetés hagyta el a számat aztán lazán megráztam a fejem. Eszméletlennek véltem, hogy mennyi időt beleszánt a tortába és hogy mennyire keményen dolgozott. Egy kicsit magamra emlékeztetett az elszántsága, hiszen én is ugyanennyi, ha nem több erőt fektetek bele abba, amit csinálok. Jelenleg, hogy szüneten vagyunk és szerencsésen megkaptam a szerepet Nolan egyik filmébe, egy perc nyugtom sem volt, de nem volt vele problémám. Imádtam minden egyes pillanatát annak, amit a forgatáson töltöttem a többiekkel. Ebben a filmben szerepelni, azt hiszem teljesen más lesz, mint amikor a banda dokumentum filmjét forgattuk. Abban önmagamat kellett adnom, Harry Stylest, azonban Dunkirkben egy skót katonát kell eljátszanom, akinek mellesleg ugyanaz volt a második neve, mint nekem, és rettenetesen hasonlított rám. Twitteren is elterjedt a híre a rajongók között, és bevallom, nevetve néztem a reakciójukat amint kiakadtak a hasonlóság miatt.

A sütöde csillogott-villogott miután mindent elpakoltunk, letöröltünk és felmostunk. Olyan volt, mintha senki nem is lett volna idebent. Miután Cora bezárt mindent, elindultunk a lift fele, mely a mélygarázsba vezetett, de én végig csak azon tudtam gondolkodni, hogy nem akarok még hazamenni. Szeretnék még vele időt eltölteni. Végre újra minden oké köztünk és őszintén szeretném, ha még többet lóghatnánk együtt. Ha talán nem is ma, akkor, amikor mindkettőnknek van szabad ideje.
- Cora, erm, lenne kedved elmenni valahova? – böktem ki gyorsan, egy percre sem gondoltam végig az egészet. Azonban ez így volt jó, mert ha esetleg többet gondolkodtam volna rajta, lehet, hogy csak hagytam volna a fenébe az egészet, azt pedig később megbántam volna.
- Talán holnap? – pillantott fel rám, míg a kocsijához sétáltunk. Egy fehér Audi A1 volt mely tökéletesen illett hozzá, valamiért először még is egy Mercédeszt képzeltem el neki – Fáj még egy kicsit a fejem és el is fáradtam. A mai napon már csak aludni szeretnék.
- Persze, megértem – bólintottam egyet megerősítésképpen – Esetleg, um, cserélhetnénk számot? Csak hogy meg tudjuk beszélni, hogy akkor mikor találkozunk.
- Oké, ez jó ötlet – mondta mosolyogva. Elővette a telefonját, mely ugyanolyan színű és méretű volt, mint az enyém, feloldotta azt majd a kezembe adta – Írd be a számod, aztán amint hazaérek, megcsörgetlek vagy valami és akkor neked is meg van az enyém – hadarta – Oh, basszus, persze, nem akarod, hogy megtudják mások a telefonszámod – csapott a homlokára, míg a kezem felé nyúlt melyben már ott pihent a készülék.
- Cora, nyugalom – nevettem el magam, míg a tekintetem a telefon képernyőjére szegeztem és beírtam a számom aztán a teljes nevemmel elmentettem – Tessék – adtam vissza neki a készüléket miután lezártam – Bízom abban, hogy nem fogod mindenkinek elárulni a számomat.
- Uh, um, rendben – mondta – Akkor majd üzenek vagy valami. Ha nem felejtem el persze.
- Jobban jársz, ha üzensz – dorgáltam meg játékosan – Azok után, hogy ájultan találtalak a cukrászdában egy mentőssel és Jackel fölötted mikor ideértem, aggódom miattad.
- Ugyan, semmi bajom nem lett – vont vállat, míg kinyitotta a kocsiajtót és bedobta a táskáját az ülésre – De persze oda figyelek magamra, szóval tényleg nem kell aggódnod. És a bátyám meg Hailey és valószínűleg… basszus. Mennyi az idő? – kérdezte ijedt tekintettel mire az órámra néztem.
- Fél hét.
- Ugh, azt mondtam Hunternek, hogy legkésőbb hatra otthon leszek – sóhajtott fel – Muszáj, mennem, mert így is le lesz szedve a fejem.
- Hunter a bátyád? – kérdeztem kíváncsian. Cora hümmögött válaszul – Hát, üdvözlöm őt és Hailey gondolom a párja, szóval őt is.
- Rendben, átadom – mosolygott rám, amitől úgy éreztem, hogy a térdeim képesek lennének megremegni – Akkor később beszélünk.
- Igen, persze – bólogattam szélesen mosolyogva. Mert még ha ma már nem is megyünk sehova, a telefonszámomat már megkapta és holnap lehet, hogy találkozunk. Jobb gondolattal már nem is mehetnék haza és hajthatnám álomra a fejem.

14. Másnaposság

Hellooo,
Omg, okay, személyes kedvencem lett. :D Idk about Patri but én imádom, bc eddig soha nem írtam olyan részt, ahol olyan dolgok történnek majd, mint ebben a részben. :D Und, well, nem akarom elárulni, so majd meglátjátok. :3 But fűtött hangulat lesz so. ;) Aztán ofc mivel másik főszereplőnket már sokáig hanyagoltuk, lehet ő is megjelenik, idk, majd kiderül. :D Ugh guys, szerintem is jó rész lett :3 und wtf Cora miért ilyen szép ezen a képen. omfg. harry olyan szerencsés lolz.:3 but aztán lehet mégsem bc ki tudja mit tartogat nekik a jövő.:D okay, befogtam, még mielőtt elárulnék valamit. ;) Kommentjeiteknek és pipáitoknak nagyon örülnénk!:) Jó olvasást!Xx♥
PS: Még fogalmam nincs, mikor kerül fel az újabb történetem, but itt a blog ha valakit esetleg érdekelne. ^^ I Found A Girl. (queenxxbee)

x CORA ASHFORD x

Rettentően izgatott voltam amint a gardróbomban álltam és válogattam a ruháim között míg Hailey a földön ült és telefonozott. Gemma, Michal, Niall, Serena és Jai mind hazamentek, hogy elkészüljenek, hiszen azt beszéltük meg, hogy elmegyünk bulizni a születésnapom jóvoltából és minden italom ingyen lesz, mert majd ők fizetik. Ők mondták, nem én találtam ki. 
- Cora, nem tudom, mit vegyek fel – sóhajtott fel Hailey amint elfeküdt a parkettán lévő fehér szőnyegen.
- Én sem – nevettem el magam – Vagyis én még is tudom – vigyorodtam el amint levettem egy vörös ruhát a fogasról. A vállfánál fogva a testem elé tettem, míg az egészalakos tükör elé sétáltam – Ez jó, nem?
- Vedd fel! – ösztönzött Hailey míg felült törökülésbe – Én szerintem egy fekete ruhát húzok fel. Hoztam vagy hármat.
- A fekete egy biztonságos választás – vigyorodtam el – Oké, akkor ezt veszem fel egy pár Christian Louboutionnal – ötleteltem tovább, míg kihúztam a fiókot ahol több magas sarkú is meglapult. Designer cipőktől kezdve Primarkoson át mindenféle volt ott. Ha valahol láttam egy olyan párt, ami megtetszett, képtelen voltam ott hagyni illetve egy-két pár ajándék volt.
- Ah, elhoztam magammal azt a Saint Laurent párt, amit tőled kaptam még Karácsonyra, szóval szerintem én azt húzom fel a ruhával.
- Azt, amelyiknek a bokád körül megy a csatja?
- Mhm – bólogatott.
- Tied lehet a fürdő, én maradok itt akkor – osztottam meg az ötleteim Hailyvel, mire ő bólintott majd kikapta a fontos cuccait a bőröndből és már a fürdőben is volt.

Miután felvettem egy ragacsos melltartót, mely már ezerszer megmentette az életem mikor olyan ruhákat vettem fel, amihez nem ment a normális melltartó, felhúztam a vörös ruhát. Elnevettem magam, mikor a tükörben láttam, hogy ahol ki volt vágva a ruha a hasamnál, a bőröm totál fehér volt a mellkasomhoz képest. Míg készülődtem, bedugtam előre a hajvasalót majd mikor az felmelegedett neki láttam a hajamnak. A végét rácsavartam a meleg vasra hogy egy kicsit behullámosítsa, de azon kívül egyenes volt a hajam. A sminkem nem vittem túlzásba, miután a tükörbe nézve szembe találtam magam az arcképemmel. Egy egyszerű, barnás árnyalatú szemet készítettem egy pirosas, mindinkább rózsaszínes szájjal. Miután befújtam az arcomat egy kis setting sprével hogy a sminkem egész este egy helyen maradjon a fülembe egy kicsi kis arany fülbevalót helyeztem. Befújtam magam parfümmel is aztán belebújtam a már előre kikészített magas sarkúba is. Egy egyszerű kis fekete táskába belepakoltam néhány szükséges dolgot, aztán miután a hajvasalóm kihűlt, visszatettem a helyére a fiókba. A fürdőajtaján kopogtam egyet-kettőt és miután Hailey kiszólt, csak annyit mondtam neki, hogy a nappaliba leszek, és ha kell valami, akkor nyugodtan keresse meg és használja.

Lementem az alsó szintre, ahol a bátyám készülődött, és éppen a haját lőtte be az előszobában a tükör előtt. Amint megláttam, elnevettem magam, én sem tudom miért, de Hunter mindig is vicces látvány volt. Mármint, az én bátyám elég jóképű, amit az is bizonyít, hogy gyönyörű barátnője van, szóval, nem a kinézete volt az, amin mindig nevettem. Általában a természete, és a látvány, ahogy kidugott nyelvvel próbálta bezselézni és megállítani a haját úgy, hogy jól nézzen ki.
- Wow Törpilla, nem semmi – füttyentett, amint meglátott, én pedig játékosan körbe fordultam, hogy meg tudjon rendesen nézni – Egy bombázó vagy.

- Oh, köszi – kuncogtam, míg helyet foglaltam a kanapén, hiszen fogalmam sem volt, hogy mit tudnék csinálni, amíg Hunter és Hailey készülődnek – Annyira izgatott vagyok az utazás miatt. Nagyon várom Spanyolországot, de persze azt a legjobban, hogy végre megint otthon legyek.
- Hidd el, hogy én is nagyon örülök neki, amiért összejött. Mikor kipattant Hailey fejéből az ötlet, rögtön lehurrogtam, hogy úgy sem fog sikerülni. De persze rábeszélt. Pontosabban lyukat beszélt a hasamba. Kicsit féltem Louiseval és Jackel kapcsolatba lépni, mert úgy gondoltam elsőnek, hogy ennyi szabadságot kérni pofátlanság. De mikor ők is mondták, hogy mióta náluk dolgozol, még egyszer sem volt hosszabb szabadságod, kezdtem belátni, hogy nem akkora hülyeség az egész. Megérdemled tényleg, mert eddig csak kidolgoztad a beled, mind a cukrászdában, mind az egyetemen. Aminek persze meg is van az eredménye. Szóval, itt az ideje, hogy lazíts – beszélt, majd elindult felém, és lehuppant a kanapéra.
- Kösz Hunter – mosolyodtam el – Te vagy a legjobb bátyó a világon!
- Te meg a legjobb hugica. Reagannek el ne áruld!
- Jó – nevettem fel – De, mint legjobb hugicád, be kell, hogy valljam, hogy a hajad még mindig nem jó, szóval én a helyedben visszaállnék a tükör elé – mondtam, ő pedig mérgesen fújtatott egyet, belőlem pedig kitört a nevetés.

Amint Hunter és Hailey elkészültek, taxit hívtunk, és elindultunk a szórakozóhelyre, mivel mindannyian azt beszéltük meg, hogy majd az előtt találkozunk, és együtt megyünk be. Felesleges lett volna mindenkinek visszajönnie hozzánk, ezért hát külön utaztunk a belvárosba mindannyian. A nap már lemenőben volt, ezért az ég narancssárgás színben pompázott. Azt hittem, hogy mi leszünk az elsők, de kiderült, hogy az utolsók voltunk. Már mindenki a szórakozóhely előtt várt minket, és amint megérkeztünk éljenezni kezdtek. Gemma és Hailey megfogták a kezeim, majd Serena közeledett felém egy játék tiarával, és rózsaszín szalaggal. Elnevettem magam, hiszen számíthattam volna rá, hogy ez lesz. Serena a fejemre rakta a tiarát, majd rám akasztotta a szalagot, melyen „23 éves ribi” állt, végül a fiúk ragaszkodtak hozzá, hogy lefotózzanak, így nem is tudom hány képet készítettünk, telefonnal és fényképezőgéppel is, mely Michalé volt.
- Nem estetek egy kicsit túlzásba? – kérdeztem Serenát nevetve, amint beindultunk a klubba.
- Oh, ez semmi drágám. Még csak most kezdődik az éjszaka – kacsintott rám, én pedig felnyögtem válaszképpen.
- Te jó ég, mit műveltél?
- Hogy én? Én semmit Minnie! – mondta mézes- mázos hangon, mely miatt falra mászni szerettem volna, de helyette inkább újabb nevetés tört fel belőlem.

Alig voltunk bent a klubban, máris a kezembe nyomott Jai egy koktélt, mely színes volt, és ananász karikával volt díszítve.
- Sex on the beach – villantott egy ezer wattos mosolyt, én pedig megforgattam a szemeimet, és bekaptam a szívószálat, hogy megízlelhessem az italt.
- Gyertek, Niall talált asztalt – szólt oda nekünk Gemma, mi pedig tovább indultunk az emberek között a lépcsők felé. Persze, hogy a VIP részlegben talált asztalt.
- Szóval, ki mit kér első körben? Szerintem Cora szeretne egy tequilát – csapta össze a tenyereit Jai és összedörzsölte azokat, én pedig döbbenten vigyorogva néztem rá.
- Nem, én nem mondtam, hogy kérek tequilát.
- Ne már kislány, nem is kell, hogy mondd. Neked szükséged van rá – szólt közbe Serena, a pincér pedig rám mosolyogva felírta a rendelésem. Miután a többiek is mind tequilában egyeztek meg, a pincér elindult a fenti bárhoz, én pedig próbáltam ültömben körülnézni a helyen, de persze, nem sokat láttam. 

Jó néhány pohár alkohol után már mindenki kedve feldobódott, na nem mintha akárki is szomorkodott volna vagy valami. A kezemben éppen egy vodka-limonádé volt, mely mellesleg a második kedvenc szeszes italom, mikor Serena összecsapta a kezeit, és felhívva magára a figyelmet bejelentette, hogy egy újabb meglepetés van számomra. Nevetve dőltem Haileynek amint hallgattam őt, a szavai néha elmosódtak, de végül is csak kibökte, hogy szeretné, ha helyet foglalnék a széken mely egy kicsit messzebb volt az asztalunktól. Hailey feltolt, mikor észlelte, hogy nem tudom magam teljesen felkaparni ültemből, aztán Serena a kezem után nyúlt az ő szabad kezével és segített leülni a székre. Cipő már régen nem volt a lábamon, bár reméltem, hogy mikor Hunter elvette őket tőlem, egy biztonságos helyre pakolta el. Nem feleslegesen fizettem majdnem £600 a cipőért.

- Gyerünk, kápráztasd el a szülinapost – jegyezte meg vigyorogva Serena mire én zavartan néztem rá.
- Oh… ohohoh – nevettem el magam mikor megjelent egy srác előttem. Fekete nadrág volt rajta, meg egy zakó és nyakkendő, de semmi felső. A kockáit méterekről lehetett látni, és ha ez nem volt elég, még helyes is volt. Megvillantotta hófehér fogait amint egy széles mosollyal rám kacsintott és szinte hallottam, amint többen is felsóhajtottak a srác láttán – Hát helló – vigyorodtam el én is aztán a számhoz emeltem a poharam és kortyoltam egyet az italomból.

Mindketten meglepődtünk, mikor a bal kezemmel a nyakkendője után nyúltam és lehúztam őt magamhoz. Ajkaival a nyakam bőrét súrolta néhány alkalommal, míg az én számat kislányos, bár mindinkább részeg kuncogások hagyták el. Idővel lekerült róla a zakója, amit a vállaimra terített aztán mikor a klubban lévő zene neki megfelelt, neki állt táncolni. Hirtelen csatlakozott hozzá még két srác, és ellentétben vele, rajtuk ott volt a zakó. Mikor újra felém jött, a kezében ott volt egy tubus, amit felnyitott aztán a teste fölé emelte és rányomta a tartalékát a mellkasára. Nem bírtam visszatartani a nevetésem mely sikításba torkollott mikor a kezemből valaki elvette az italom és a srác elém lépve megfogta a csuklóimat, hogy a testére helyezze. Nevetve kentem el izmos mellkasán a testolajat vagy bármi is volt az, míg ő a zene ritmusára mozgatta a csípőjét. Közben mást sem hallottam a bal oldalamról csak Serena sikítását mely keveredett a nevetésével, csak ahogy én reagáltam erre az egészre. Főleg mikor a táncos megfordult és az ölemben ülve tekerte az alsó felét. A fejem hátra dobtam, míg a kezeimet a levegőbe emeltem, noha a tenyereimen még mindig ott volt az olaj. Pár perc után, a srác felkelt ám ezúttal szembe ült le velem, s míg tovább forgatta a csípőjét, elkezdte kicsatolni az övét majd lassan ki is húzta azt. A kezeimet visszahelyeztem a mellkasára aztán a körmeimet végig húztam fénylő bőrén mire ő csak rám kacsintott és megint felkelt. A nadrágjának szélét egy kicsit letolta amint előttem táncolt majd mikor hátrébb ment, megjelent a másik két srác akik a kezeim után nyúltak és felhúztak a székről. A kettejük közé lettem szorítva, míg az egyikkel szemben voltam a másik meg a hátamnak feszült és úgy görgették a csípőiket nekem. Tehetetlenségemben már csak nevetni tudtam, meg persze az alkohol is elég nagy hatással volt a kedvemre, így a fejem a mögöttem álló srác vállára hajtottam a kezeimet meg az előttem lévő srác nyaka köré tekertem. A táncos, amelyik előttem volt, leguggolt elém, míg a kezét végig húzta a testemen egészen le a lábamig aztán vissza fel. Amint felállt, a zene sokkal ütemesebbre váltott, és amikor a srác mögöttem elkezdte előre-hátra mozgatni a csípőjét, az enyém automatikusan csatlakozott. Így, egy szendvicsként táncoltunk tovább, hiszen időközben újra a két táncos közé voltam szorítva.

Miután az idejük lejárt, vagyis én így hittem, megöleltem mindhárom srácot aztán megköszöntem nekik az észbontó showt, még ha talán nem is kellett volna. Teljesen elfáradtan és kissé izzadtan dobtam le magam a kanapéra a bátyám mellé, aki a kezembe nyomta az italom én meg egyszeriben megittam a megmaradt vodka-limonádét.

- Ember – mondtam lihegve aztán elnevettem magam – Ez haláli volt.
- Nem gondolod, hogy eleget ittál már? – kérdezte Hunter mire én csak vállat rántottam.
- Ti fizetitek, szóval engem nem nagyon érdekel – vigyorogtam. Niall ezután elvállalta, hogy megveszi nekem a következő italom, ha vele megyek így miután nagy nehezen beleléptem a cipőimbe, a srác karjába karoltam és megindultunk a pult fele – Nem értem miért kell veled mennem – nevettem aztán csuklottam egyet, amitől megint nevetni támadt kedvem – Oh, dejá vu – jegyeztem meg elgondolkodott arckifejezéssel – Múltkor is tőled kaptam piát, de azt mondtad, hogy nem tőled volt.
- Oh – nevetett fel Niall is, míg elkísért a pultig aztán én rendeltem még egy vodka-limonádét, ő pedig egy sört – Sikerült kitalálnod, hogy kitől volt?
- A-a – ráztam meg a fejem, míg felültem a székre – Nem is nagyon érdekel, ha őszinte akarok lenni – kuncogtam – Ingyen pia volt, az meg mindig jó.
- Vicces vagy, ha részeg vagy – mondtam nevetve.
- Mire célzol? – kérdeztem vissza azonnal, a szemöldökeim magasra emelkedtek, míg egy komoly képet vágtam – Talán azt mondod, hogy józanon unalmas vagyok?
- Dehogy – rázta a fejét – Csak mikor alkohol van a szervezetedbe, olyan, mintha lazább lennél. 
- Pft – mondtam végül aztán a pultra támaszkodtam mindkét kezemmel.
- Niall? Mit keresel itt, haver? – hallottam meg egy túlságosan ismerős hangot. Mikor oldalra kaptam a tekintetem, szembe találtam magam Harryvel és nem tetszésemnek hangot is adtam mikor felsóhajtottam aztán elfordultam tőle – Cora?
- Helló, Harry – köszöntünk egyszerre a srácnak, bár Niall hangja sokkal boldogabb volt a srác jelenléte miatt, mint az enyém.
- Cora születésnapját ünnepeljük – kotyogta el Niall, mire én a vállába bokszoltam aztán megráztam a fejem.
- Niall, Niall, Niall… – nevettem – Olyan rossz kisfiú vagy, hallod-e! Miért mondod el gonosz Harrynek a titkunkat? – kérdeztem komolyan, míg a mutatóujjamat a mellkasába nyomtam aztán hátra vetett fejjel elnevettem magam.
- Oh, erm, kicsit sokat ivott – mondta Niall Harrynek, mire én csak megforgattam a szemeim aztán elvettem a pultos csávótól az italt, melyet nekem készített és beleittam – Mi újság amúgy? – kérdezte.
- Um, Cara barátnőjének a bulija van és meghívtak – válaszolta egyszerűen, míg én csak fel és lenéztem a srác testén. Fekete farmert viselt valamilyen furcsán mintázott felsővel, de ennek ellenére igen is tetszett, ahogy kinézett – Uh, boldog szülinapot, Cora.
- Mhm – hümmögtem, míg egy újabb kortyot tűntettem el az italomból – Boldog volt, míg nem láttalak – kuncogtam.
- Ouch – mondta aztán a kezét a mellkasához kapta – Azért annyira nem vagyok rossz.
- Csak gyerekes – vontam vállat – Tudod mit csinált, Niall? – kérdeztem a szőke srácot – Féltékennyé akart tenni egy másik lánnyal, pft hahaha!
- Jól van, umm, szerintem ideje visszamennünk a többiekhez – szólalt fel végül Niall mikor a kezébe fogta a sörét – Majd még beszélünk, Harry.
- Persze – mondta a srác, én meg leugrottam a székről és nevetve kapaszkodtam Niallbe.
- Ugh, olyan helyes – nyüszítettem amint újra beleittam az italomba – De olyan csúnya volt, amit csinált.
- Harry?
- Aha – bólogattam – Megpuszilgattam volna a telt ajkait az előbb, ha nem lett volna gonosz velem tegnap – sóhajtottam fel, míg lebiggyesztettem az ajkaim.
- Túl sok információ – röhögött fel Niall – Beszélj vele holnap talán?
- Nem – húztam el az „e” betűt, míg a fejemet ráztam – Nem mászkálnak át rajtam a gonosz fiúcskák, a-a. Ha megdolgozik értem, akkor talán beszélek vele, de most még a csúnya emberek listáján van.
- Ahogy gondolod, Cora – dobta át a karját a vállamon, míg egy kicsit közelebb húzott magához, hogy ne menjek neki más embereknek.

**

A fejem kis híján szét akart robbanni, mikor felnyitottam a szemeim és az sem segített, hogy a nap sugarai premier plánba világították meg a szobámat és égették ki a retináimat. Egy nagy sóhajjal a hátamra fordultam, csak hogy egy plusz testet érezzek meg szinte alattam, így amikor a kezemmel kitakartam a napfényt, szembe találtam magam a bátyámmal. Éreztem amint lüktetett a fejem szóval amint a bal oldalamra fordultam, Hunter mögé kuporodtam és a jobb kezemet átdobtam a derekán. Azt ajtó percekkel később kinyitódott, aztán felemeltem egy kicsit a fejem így átláttam a bátyám válla fölött. Hailey jelent meg a fiókos szerkényem előtt két bögrével a kezében. 

- Jó reggelt – mosolygott rám, míg én csak intettem felé egyet aztán megtámasztottam az államat Hunter vállán mely kilógott a takaró alól – Jól vagy?
- Mhm – hümmögtem – Csak fáj a fejem.
- A tegnap után nem csodálom – kuncogott halkan – Hoztam kávét, kéred?
- Kérlek – nyújtottam felé az egyik kezemet végül aztán csak kikeltem az ágyból, magamra dobtam a kék, pamut köntösöm aztán elé léptem és elvettem tőle az egyik bögrét – Lemegyünk?
A konyhába érve bevettem két szem Advilt aztán letettem az üres poharamat a pultra. A hűtőt kitárva hunyorogtam aztán egy kicsit oldalra döntöttem a fejem, míg azon gondolkodtam, hogy mi legyen a reggeli.
- Nagyon gondolkodom azon, hogy elmegyek futni vagy valami – sóhajtottam fel mikor nem találtam semmit és inkább leültem a pulthoz. Homlokommal a hideg asztallapon támaszkodtam, meg míg lehunytam a szemeim.
- A futás nekem is segít, ha másnapos vagyok – értett egyet.
- Előbb azt hiszem eszek valamit, és utána futok. Aztán be kell mennem a cukrászdába, mert van két torta, amit be kell fejeznem hétfőre, keddre és az elsőt még be sem fejeztem a másikat meg még el sem kezdtem.
- Nagy torták?
- Nem is az, hogy nagy, csak sokat kell díszíteni. Vagyis, részletes. Meg csinálni kell különböző figurákat.
- Szülinapi torta?
- A második, amit még el sem kezdtem – nevettem el magam – Na, lássunk neki valami kajának, mert nagyon éhes vagyok. 

Kettő avokádós pirítós és egy szelet torta után az emeletre igyekeztem, hogy letusoljak ugyanis tegnap este csak átöltözni volt erőm és kedvem. Legalábbis Hailey azt mondta, így történt az egész, mert személy szerint, nem emlékszem semmire, ami a táncolós fiúk után történt. Haj- és fogmosás után kiléptem a tusolóból, ahol elvégeztem mindezt majd a gardróbomba sétálva magamra vettem egy fekete leggingset, egy sport melltartót meg egy laza pólót. A hajamat megszárítottam aztán egy lófarokba kötöttem, a lábaimra egy pár fehér bokazoknit vettem fel meg egy pár futócipőt. A telefonom totál le volt merülve így egy sóhajjal kísérve kocogtam le az alsó szintre, ahol a bátyám és Hailey voltak. Ez kisebb üveg vizet vettem magamhoz, melyek a földön pihentek aztán miután informáltam a szerelmespárt, hogy hova megyek, és hogy mit csinálok, meg hogy nem lesz nálam telefon, már kint is voltam a házból.

Fogalmam nincs mennyi ideig voltam el, de mikor visszaértem, a nappaliban Hunter, Hailey és Jai beszélgetett. Mikor rákérdeztem, hogy hol volt Serena, Jai csak annyit mondott, hogy dolgozik, így egy bólintás után az emelet fele igyekeztem, aztán megint a tusolóba hogy megszabaduljak az izzadtság szagtól. Újabb sóhaj hagyta el a számat mikor a gardróbomban álltam egy szál törülközőben, aztán végül neki láttam öltözni. Felrángattam magamra egy fekete melegítőnadrágot, melyet nem sajnáltam, aztán egy fehér pólót meg egy pulóvert. A lábaimra a már szétrongált Conversem került aztán a hajamat kiengedtem és átfésültem. Telefonom ekkor már száz százalékon volt, így amint lehúztam azt a töltőről, felkaptam a Nano táskámat, melyet mindenhova magammal viszek és újból elindultam az alsó emeletre.
- Woah, hova-hova? – kérdezte Jai.

- Cukrászda – mondtam, míg a szemeim elé csúsztattam a szemüvegem – Muszáj, úgy hogy megyek is, mert nem akarok bent lenni egész este. Legkésőbb hatkor itthon vagyok. Puszi – mondtam, míg mindegyikük fejére nyomtam egy-egy puszit és már kint is voltam a házból.

Szinte fullasztó volt a hőség, amint kiléptem a légkondicionált házból, így amint elindultam az autómmal, első dolgom volt ott is bekapcsolni a hideg levegőt. A szombati forgalomnak hála, kétszer annyi időbe telt a cukrászdához érnem, mint szoktam. Mindenki indul lazítani a nyaralójába, vagy éppen nagy bevásárlást tartanak, szóval az utak borzalmasak, mindenütt dudaszó és káromkodás hallatszódik. Én valahogy nem húztam fel magam, a futás tényleg csodákat művelt velem. Amikor beértem, egyáltalán nem lepődtem meg, mikor Jacket a konyhában találtam. Köszöntem neki, átöleltem, majd beálltam a helyemre. Mivel kérdezte, hogy jól telt-e a tegnapom, mesélni kezdtem neki, közben pedig neki álltam az új kötényemben a tortának.

Két órája dolgozhattam még csak, mikor a kínzó fejfájás visszatért, és alig bírtam megállni a két lábamon. Mindennél jobban leakartam feküdni valahova, és csak aludni, hogy ne érezzem ezt a borzalmas lüktetést a fejemben, de persze ez nem jöhetett össze, hiszen még csak most végeztem az első tortával. Éppen neki akartam állni a következő tésztájának, mikor forogni kezdett velem a világ, így meg kellett támaszkodnom a pulton, hogy el ne essek. Hányingerem is volt, szédültem, a fejem lüktetett, a hideg rázott, a lábaim pedig remegtek. Nagyon gyengének éreztem magam, de tudtam, hogy mindjárt elmúlik az egész rosszullét. Csak másnapos vagyok, és azért van az egész, így újra hozzáfogtam a tortához. Egyszer csak minden elsötétült, majd arra keltem fel, hogy hideg víz csapódik az arcomba. Homályosan láttam, egy pillanatig azt sem tudtam, hogy hol vagyok. Egy idegen arc meredt rám, majd elkiáltotta magát, hogy felébredt, és újra visszanézett rám.
- Hogy érzi magát? – kérdezte, közben pedig a csuklóm után nyúlt.
- Kábán – suttogtam, hiszen a szám kiszáradt, és a torkom kapart, mikor szólni akartam.
- Mi a neve?
- Cora Ashford – válaszoltam automatikusan, majd Jack aggódó tekintetébe ütköztem.
- Cora, annyira rám ijesztettél. Jól vagy? Nem kérsz egy kis vizet?
- De, a víz jól jönne – mondtam, majd próbáltam felülni, mire az idegen segített felülni. Ekkor tisztult ki teljesen a látásom, hordágyon feküdtem és egy mentős volt az az idegen, aki az előbb az arcomba meredt. Hatalmasakat kortyoltam a vízből, és szinte megkönnyebbültem, mikor éreztem, amint a hűsítő folyadék lefolyik a torkomon.
- Cora! Cora jól vagy? – hallottam meg egy ismerős hangot, pár másodperc múlva pedig Harry bukkant fel. A tekintete aggódó volt, az arckifejezése komoly, láttam rajta, hogy bármit megtenne, csak, hogy segíthessen – Mi történt? – kérdezte.
- A hölgy elájult. Valószínűleg a meleg és az alkohol a szervezetében okozhatta az ájulást – mondta az idegen hang, én pedig próbáltam feldolgozni szavait, miközben még mindig a babonázó zöld szempárba meredtem.
- Nem kell bevinni a kórházba?
- Szükségtelen, leginkább haza kéne mennie és pihennie kéne.
- Én hazaviszem! Autóval vagyok – szólalt meg újra Harry, közben pedig egy percre se szakította meg a szemkontaktust.
- Hazavihetem én is. Nem probléma – szólalt meg Jack, én pedig rávágtam volna, hogy az jó lenne, de egyszerűen nem tudtam megszólalni. Harry tekintete fogva tartott, és képtelen voltam egy ép kéz láb mondatot kinyögni.
- Semmi baj, hazaviszem én. Nem hagyhatja itt a boltot.
- Zárva vagyunk, de persze, ha szeretné. Cora írj később egy sms-t, ha jobban vagy, vagy légy szíves mondd meg Jainek, hogy feltétlen üzenjen nekem – intézte a mondat második felét Harrynek, aki némán bólintott, majd felállt guggoló helyzetéből. Lehelyeztem a lábaimat a talajra, de amint fel akartam állni, visszarogytam az ágyra, mire Harry utánam kapott és a kezeit a derekamra fonta.
- Gyere, viszlek. Semmi gond. Odaviszlek az autóhoz – mondta lassan, majd az ölébe vett. A fejem szinte azonnal a mellkasára csúszott, olyan kényelmesen és biztosan tartott a karjaiban, hogy képes lettem volna azonnal elaludni. A szemeim csukva voltak, így fogalmam sem volt, hogy miként nyitotta ki az ajtót, már csak azt éreztem, mikor karjait leengedte, és nem volt körülöttem, hanem a puha ülésben ültem. Legszívesebben visszakúsztam volna az ölébe, de nem tehettem. Az ajtó becsukódott, és rövid idő múlva pedig beült ő is mellém
- Cora? – hallottam meg a hangját egészen közelről, kezét a térdemen éreztem. – Cora, jól vagy?
Erőtlenül bólintottam egyet, ő pedig felsóhajtott és beindította az autót. Éreztem, amint elindultunk így felsóhajtottam, aztán hirtelen eszembe jutott, hogy nem volt nálam a táskám, amiben pedig minden cuccom talált helyet magának.
- Állj meg – szóltam el magam, mire ő rám kapta a tekintetét – A cuccom. Bent van az öltözőben.
- Jack biztosan elpakolja majd, semmi baj nem lesz – próbált megnyugtatni, én azonban nem hagytam.
- Ha elmegyek, akkor viszem magammal a cuccomat – jegyeztem meg makacskodva, aztán a fejtámlának döntöttem a fejem, mert hirtelen belenyilallt a fájdalom. Túlságosan melegem is volt, és nem értettem, hogy miért nem vettem le a pulóverem így miután kiöveltem magam, lehúztam magamról a meleg felsőt.

- Oké, bemegyek érte, mindjárt jövök – válaszolta végül aztán kicsatolta az övét, kiszállt a kocsiból és már el is tűnt a cukrászdában. Fogalmam nem volt, hogy mit keresett itt, vagy, hogy miért az ő kocsijához hozott a helyett, hogy a garázsba vitt volna, hogy a saját kocsimmal mehessek haza. Végül csak felsóhajtottam, hiszen már láttam, hogy jön ki a Louis Vuitton táskámmal a vállán meg egy tálcával a kezében, amin valószínűleg valamilyen sütemény lehetett melyet Jack sózott rá. 

13. Születésnap

Hellooo,
Ooooo, a mai rész tele lesz családdal illetve Serenával és egy kis... nos, majd meglátjátok. :3 Nem akarjuk az egész részt totál eladni. :D Mindenesetre tartalmas és jó részre sikeredett, még ha a kedvenc szereplőnk nem is bukkant fel benne. :c Mindenki tisztában van vele, hogy ki a kedvenc szereplőnk, nem?:3♥ Jó olvasást! Xxx

x CORA ASHFORD x

Másnap reggel mikor megébredtem, egyből tudtam, hogy késésben vagyok, pedig még csak az órára se pillantottam. Amint viszont szembesültem a telefonom kijelzőjével, rájöttem, hogy ilyenkor kellene beérnem a cukrászdába. Kipattantam az ágyból, villám gyorsan elvégeztem a reggeli teendőimet, majd kikaptam egy új pólót a szekrényből, magamra húztam a melegítőnadrággal és a cipőmmel, felkaptam a táskámat, amibe előtte beledobtam a telefonomat és a hajamat gumizva indultam le a lépcsőn. Megtorpantam, amint a nappali küszöbéhez értem, és hajgumival a számban figyeltem Jaire, Serenára, Hunterre és Haileyre. Pislogtam egyet, de ők még mindig ott ültek a kanapémon, valamint a foteljeimben, idióta mosollyal az arcukon, aztán egyszer csak felugrottak és elkiáltották magukat, hogy meglepetés. Furán pillantottam végig a szeretteimen, miközben ők felém igyekeztek, hogy csontropogtató ölelésben részesítsenek.

- Boldog szülinapot Törpilla! – nevetett bátyám a fülembe, én pedig átkaroltam, közben pedig kivettem a hajgumit a számból és a csuklómra gurítottam.
- Sziasztok – csupán ennyi volt, amit ki tudtam nyögni a meglepettség miatt. Totál nem számítottam rá, hogy majd megjelennek Hunterék, arra meg végképp nem, hogy majd reggel a házamban csücsülve várnak, hogy felébredjek. 
- Nézzétek, hogy megleptük – kuncogott Hailey, és ő is egy szoros ölelésbe vont, nekem pedig végre egy vigyor terült el az arcomon.
- Ti meg mit kerestek itt? – kérdeztem tőle és bátyámtól.
- Örülj már nekünk húgocskám – bökött az oldalamba Hunter, mire ugrottam egyet, ő pedig felnevetett.
- Örül ő nekünk, csak még meg van lepve – mosolygott Hailey, majd Serena vett a karjai közé.
- Boldog szülinapot Cora! – ölelt át szorosan.
- Köszönöm – mosolyodtam el, majd puszit nyomtam az arcára, és az utolsó személy nyakába vetettem magam, aki nem volt más, mint Jai.
- Boldog szülinapot Minnie – vigyorgott idétlenül, én pedig felnevettem és átöleltem. 
- Köszönöm srácok – nyomtam az ő arcára is puszit, végül Hunter és Hailey is kapott egyet-egyet. 
- Villásreggeli a szülinaposnak. Gyere csak Minnie – kezdett Jai az étkező felé tolni, majd kissé döbbenten pillantottam a terülj-terülj asztalkámra, ami előttem volt. 
- De nekem mennem kell dolgozni. Már így is késésben vagyok – pillantottam fel rájuk, míg Serena mosolyogva megrázta a fejét.
- Oh, nem, ma szabadnapos vagy drágám. Csüccs, le – nyomott le az egyik székre, középre, majd ők is helyet foglaltak körülöttem. 
- Oké, be kell, valljam, hogy tényleg nagyon megleptetek – mondtam, miközben a srácokra néztem.
- Tudjuk, hiszen az arcodról tökéletesen le lehet olvasni – vigyorgott Hunter.
- Szerintem együnk, mert nem bírok sokáig szemezgetni az ételekkel – szólalt fel Jai, mire mind felnevettünk, majd jó étvágyat kívántunk egymásnak. 
Töltöttem kávét, majd mindenből alaposan szedtem a tányérra és neki láttam enni. Elképesztő boldogság járt át, amiért megleptek ezzel a reggelivel, valamint Hunterrel és Haileyvel. Természetesen eszemben volt a születésnapom, viszont azt hittem, hogy majd csak Jaiel és Serenával csinálunk valamit délután, majd kikísérjük Jait a repülőtérre, mivel ma mennie kell vissza. De jobban örültem, mint bárki más, hogy itt vannak a bátyámék is, ráadásul elintéztek nekem egy szabadnapot, így az egész napot együtt tölthetjük. Remélhetőleg, azt csináljuk, amit én szeretnék, hiszen szülinapom van, nem de?

Reggeli után felindultam a szobámba, hogy átöltözhessek egy normális szerelésbe. Mivel már készen álltam arra, hogy a napot a városban töltsük, ezzel a gondolattal kutakodtam a ruháim között. Választásom végül egy piszkos-rózsaszínű playsuitra esett, melynek mély, V alakú dekoltázsa volt. A ruha szélei csipkézettek voltak és derékban meglehetett húzni így miután felvettem, oldalt be is húztam azt. Felvettem egy titokzoknit aztán belebújtam a fehér, bőr Vansomba, a nyakamba akasztottam egy arany nyakláncot és neki láttam kifésülni a hajamat. Nem tudtam, hogy mit kezdhettem volna vele, szóval szabadon hagytam és a csuklómra görgettem egy, a hajam színéhez hasonló színű gumit. Gyorsan kiegészítettem a szemöldökeim, átpödörtem a szempillámat szempillaspirállal aztán bekentem az ajkaimat a kedvenc ajakbalzsamommal melyet később a táskámba dobtam, hogy ne felejtsem otthon. Muszáj volt, hogy mindig velem legyen. Miután újra lementem az alsó emeletre, már mindenki indulásra készen állt így amint a fejemre csúsztattam a napszemüvegem, elvettem a kulcsaim a kis tartóból aztán Hunter kinyitotta az ajtót és már mentünk is. Mivel nem fértünk volna el egy autóban mindannyian, ezért a metró mellett döntöttünk. Hunter és Hailey amúgy sem volt jártas a londoni tömegközlekedéssel kapcsolatban úgy hogy ez egy újabb ok volt, amiért emellett döntöttünk.

Mikor beértünk a Trafalgar térre, csupán akkor esett le, hogy mennyire is meleg volt, és hogy mennyire jól döntöttem, amikor lengén öltöztem fel. A hajamat muszáj volt összefognom egy lófarokba, mert a tarkómon szinte folyt a víz és elviselhetetlen volt.
- Ki gondolta volna, hogy Londonban majdnem melegebb van, mint Spanyolban – nevetett fel Hailey.
- Látod, Anglia nem mindig esős – vontam vállat vigyorogva. Éppen a Hyde Park fele igyekeztünk, hiszen szerettem oda járni, és mivel a születésnapom volt, természetesnek véltem, hogy oda megyünk, ahova szeretnék. Plusz Hunterék amúgy sem voltak még nagyon az egyetemen és a lakásomon kívül máshol.
- Ebéd után menünk kell ám haza – emlékeztetett Jai amint mellém lépett és átdobta a jobb karját a vállamon, míg a másikkal Serena kezét fogta.
- Igazán? – kérdeztem vissza nevetve – Még is miért?
- Meglepetés, duh – forgatta meg a szemeit amint ő is felnevetett – Amúgy Louise, Jack és Nathan jönnek át, noha nem tudnak sokáig maradni, mert sietniük kell valami rokonhoz.
- Jól van, nem is bánom – mondtam bólogatva és felsóhajtottam – Nincs sok kedvem egy légtérben lenni Nathannel.
- Mi történt? – kérdezte Serena.
- Ki az a Nathan? – szólt közbe a bátyám is – Nem azzal az énekes gyerekkel kavarsz?
- Milyen énekes gyerekkel? – tett fel egy újabb kérdést Hailey is – Oh, a szőkéről van szó? Niall Horan?
- Te jó ég – nevettem el magam, míg besétáltunk a park kapuin – Mi lenne, ha vennénk, valami fagyit aztán állnánk neki beszélni az én izgalmas életemről, hm?
- Tőlem rendben van – egyezett bele azonnal Jai.

Szóval, amint megvoltunk az édességek megvásárolásával, tudtam, hogy nem tudok hova menekülni ezek után. A kérdések csak úgy ömlöttek a bátyám és annak, barátnőjének szájából melyeket a tőlem telhető legjobban próbáltam megválaszolni. Így miután már mindenki tisztában volt azzal, hogy én és Niall csak haverok vagyunk, Nathan egyáltalán nincs a jó emberek listáján, ami engem illet, és hogy a tegnapi napról egyáltalán nem akarok beszélni, a téma szerencsére elterelődött. A fűben ültünk egy fa alatt, mely elég árnyékot adott mindannyiunknak. Fülledt volt a levegő, a szél egyáltalán nem fújt és legszívesebben megmártóztam volna a szökőkútban mely a park közepén volt. Mikor már mindenki kezdett éhezni, hosszas gondolkodás után, végül egy Nando’s felé vettük az irányt. Hailey még sosem evett az étteremben, viszont már hallott róla, és meg volt bizonyosodva arról, hogy csak is csirkét árulnak. Ez persze egy hatalmas marhaság volt, hiszen több mindent is kínáltak, csupán utána kellett keresni a dolgoknak.

Ebéd után, mint Jai azt mondta is, sajnos vissza kellett mennünk. Percekkel azután, hogy mindannyian beestünk a házba, már csöngettek is, ám amikor én akartam felkelni, hogy ajtót nyissak, Serena felpattant és ő cselekedett így. Mindannyian a kanapén folytunk szét amint élveztük a hideg levegőt a házban, tekintettel léve a klímára, melyet felkapcsoltam mielőtt elmentünk volna otthonról. Mivel arról voltam informálva, hogy Jack, Louise és Nathan jönnek majd át, eléggé meglepődtem mikor Gemma, Michal és Niall került a szemeim elé.
- Oh, helló – nevettem el magam, míg feltápászkodtam és egy ölelésbe vontam Gemmát, aztán Michalt és Niallt – Mi szél hozott erre benneteket?
- Serena említette, hogy egy kis összejövetelt rendeznek a szülinapod alkalmából, szóval gondoltuk, hogy csatlakozunk – válaszolta egyszerűen Gemma – Oh, és boldog születésnapot, drágám – mondta amint a kezembe nyomott egy szatyrot aztán megint megölelt.
Őt követte Michal, aki egy csokor rózsát adott át nekem, majd Gemma hozzáfűzte, hogy a szatyor tartalma és a virágok is kettőjüktől van. Niall hasonlóképpen egy kisebb szatyrot adott át meg egy csokrot, amin magamban nevettem. Hihetetlen, hogy minden alkalommal Harryre gondolok, ha virágokat látok. Amint az új vendégek bemutatkoztak a bátyámnak és Hailynek, persze rávettek arra, hogy nyissam ki az ajándékaim éppen ezért nem volt sok választásom. Még akkor sem, ha jobb szerettem, akkor kinyitni őket, mikor egymagamban voltam. Niall ajándékával kezdtem és nem tudtam visszafogni a nevetésem mikor kiemeltem egy albumot a szatyorból. Made In The AM. Kuncogva ráztam a fejem amint láttam, hogy nem csak az ő aláírása volt rajta, hanem a másik három srácé is. Ezen felül találtam még néhány lakkot és sminkecsetet amint szépen be voltak csomagolva megy egy szülinapi kártyát is melyben egy édes kis üzenet pihent. Eszméleten aranyosnak találtam az egészet, hiszen nem kaptam tőle semmi drágát, de még is figyelmesen válogatta ki, amit beletett a szatyorba. Mikor rákérdeztem az albumra, csak azt mondta, hogy muszáj lesz meghallgatnom, ha van rá időm, mert a srácokkal nagyon büszkék erre az albumra és sokat jelentene neki, ha belehallgatnék. Gemmától és Michaltől egy Starbucks poharat kaptam, amin nevetnem kellett, hiszen ezzel a pohárral azóta szemezgetek, hogy Gemmával rendszeresen a kávézóba kezdtünk járni. Viszont belül nem üres volt, hanem tele volt fehér papírokkal, így leszedtem a tetejét és kihúztam egy papírt legfelülről.
- Mangós joghurtos smoothie – olvastam fel hangosan, majd elnevettem magam és kihúztam egy újabb fehér cetlit a sok közül – Mandulatejes spenót smoothie.
- Mhhm – nyögött fel Jai, én pedig felnevettem és Gemmára néztem.
- Hány receptet írtál le? – néztem újra a pohárba, Niall pedig mosolyogva közelebb hajolt, hogy ráláthasson a papírra.
- Számold majd őket, mikor csinálod, ha tudni akarod – kuncogott Gemma, én pedig szépen visszaraktam a cetliket, és megint a zacskóba nyúltam. A kezem egy kemény tárgyba ütközött, majd mikor elkezdtem kihúzni, már rájöttem mi volt az. Egy képkeret. A képkeretben pedig én és Gemma voltunk, természetesen egy Starbucks előtt pózoltunk. A kép egy-két éves lehetett, tökéletesen emlékszem, hogy ki készítette.
- Ahw, ez nagyon aranyos. Jai, ezt a képet te csináltad, emlékszel? – tartottam elé, a fehér keretet.
- Nem, de, ha te mondod, akkor én voltam – mondta, mire mi felnevettünk, én pedig átöleltem Gemmát és Michalt.
- Nagyon szépen köszönöm az ajándékokat – mosolyogtam rájuk, Gemma pedig örömében összecsapta a tenyereit, amiért tetszenek az ajándékai. Ekkor megszólalt a csengő, de mire újra talpra állhattam volna, Serena már pattant és sietett kinyitni az ajtót megint. Louise és Jack hangját hallottam meg, így visszaraktam a dolgokat a tasakokba, és arrébb raktam őket, hogy felállhassak.
- Cora, kedveském, boldog születésnapot! – ölelt át egyből Louise.
- Köszönöm szépen – öleltem át én is őt, azután Jacket, végül sokkal távolságtartóbban, mint a szüleit, Nathant. Ő egy csokor virágot nyújtott át, én pedig azon gondolkoztam, hogy kidobom én is az ő csokrát, hátha leesik neki, hogy tudok a dologról. Persze ehelyett mosolyogva megköszöntem és átvettem tőle, ahogy a plüss mackót is, ami akármilyen édesen mosolygott rám, haragudtam az állatra, mert Nathantől volt.
- A mi ajándékunkat később a többiek odaadják – mondta Louise – Valamint a szabadságodat a bátyádnak köszönd – mutatott a bátyámra, mire hátrafordultam kérdő tekintettel, de Louise újra felhívta magára a figyelmemet, azzal, hogy megszólalt – Sajnálom, hogy nekünk mennünk is kell, viszont még családi eseményre vagyunk hivatalosak.
- Ugyan, semmi baj. Az ajándékokat köszönöm szépen, bár igazán nem kellett volna – mosolyogtam a házaspárra.
- További szép napot Cora – ölelt át újra Jack, majd elköszöntek a többiektől is, én pedig kikísértem őket. Megvártam, míg elmennek, majd visszamentem a többiekhez.
- Oké, akkor azt hiszem, mi jövünk az ajándékozással – mondta Hunter, majd Hailey a táskája után nyúlt, és kihúzott belőle egy fehér borítékot. Nagy szemekkel bámultam a borítékra, majd felálltam és átöleltem és megpusziltam őket, mielőtt elvettem volna a fehér papírt melyben számomra egy akkor még titokzatos valami lapult. Visszaültünk, én pedig felnyitottam a borítékot, és kihúztam a benne lapuló papírt. Egy jegy volt. Egy repülőjegy a nevemen Barcelonába.
- Te jó ég Hunter! – kiáltottam fel – Mehetek hozzátok? Imádlak! – ugrottam az ölébe, ő pedig felnevetett és átkarolta a derekamat.
- Bíztam benne, hogy ennek jobban fogsz örülni, mint egy pár cipőnek. Amit amúgy majd Miles akar beszerezni, de erről nem tudsz – vigyorgott, én pedig csókokkal leptem el a fejét. Aztán persze megszorongattam Haileyt is, hiszen náluk fogok lakni, ki tudja mennyi ideig.
- Király, mész süttetni a hasadat a tengerpartra? – kérdezte Jai, én pedig vigyorogva bólogattam.
- Vigyél magaddal – sóhajtott fel Gemma, én pedig felkuncogtam.
- De még van valami a borítékban – szólalt fel Hailey, mire Niall mosolyogva átnyújtotta nekem, így maradtam Hunter ölében.
- Még egy repülőjegy. Te jó ég, haza! – kiáltottam fel – Akkor ezért mondta Louise a szabadságot… de…
- Augusztus utolsó két hete nálunk Barcelonába, aztán harmincadikára otthon vagyunk apu születésnapjára, és Miles szülinapja után egy nappal pedig jössz vissza – vigyorgott, én pedig tátott szájjal meredtem rá.
- De hát Miles szülinapja huszonnegyedikén van! Az hónap vége!
- Igen – bólintott Hunter.
- Négy hetet leszek otthon?
- Igen – bólintott újra.
- De hogyan beszélted ezt meg Jackékkel? És ki lesz addig helyettem a cukrászdában?
- Törpilla, ne forogjon az agyad állandóan a munka körül – nevetett fel – Jackék simán belementek, mivel mióta elköltöztél nem voltál otthon. Egyszer sem vettél ki a négy év alatt hosszabb szabadságot, így nem kellett sokáig győzködnöm őket. Már kerestek addig valakit a helyedre, amíg nyaralsz.
- De mi van, ha az a valaki jobb, mint én vagyok és miután visszajöttem nem is kell többet ott dolgoznom?
- Jaj, te munkamániás – nevetett fel Serena – Hát hogy lehetne már bárki is jobb nálad?
- Ez igaz – bólintott Gemma, én pedig Hunterre pillantottam, hiszen még mindig nem voltam biztos benne.
- Jackék nem is akarnak hosszútávra másik munkaerőről hallani. Csak addig, amíg nyaralsz, Cora. Utána minden visszazökken a normális kerékvágásba.
- Úristen, köszönöm szépen! – öleltem át Huntert és Haileyt.
- Wow, mi fel sem érhetünk ezzel az ajándékkal szemben – biggyesztette le a száját Jai, mire Serena meglökte őt.
- Ne izélj már, a miénket is imádni fogja.
Felálltam bátyám öléből, majd átöleltem Serenát és Jait, ők pedig átnyújtották utána a tasakot. Egy kisebb sóhaj hagyta el a számat, aztán felvont szemöldökkel néztem Jaire aztán Serenára mikor kivettem a CD-t a szatyorból. Letettem az ölemből a szatyrot aztán a konyhába siettem, hogy felvehessem a macbookom a pultról. Gyorsan összekötöttem a tévével aztán betettem a lemezt a laptopomba és miután felhangosítottam azt, elindítottam majd lecsüccsentem Jai és Serena közé.
- Helló, szőkeség, itt Jai, a legjobb haver a világon…
- Serena, a legjobb barátnő a világon – kacsintott a lány a kamerába, mire Jai megforgatta a szemeit aztán játékosan kilökte őt a képből. Már ezen nevettem.
- Szóval, ezzel a videóval szeretnénk neked egy nagyon boldog születésnapot kívánni, mert egy öreg banya lettél – jegyezte meg pimaszan vigyorogva, mire a vállába bokszoltam – Huszonhárom éves vagy, pft.
- Majd csak este hat harminckor lesz huszonhárom éves – vágott közbe Serena megint és ezen mindannyian felnevettünk a nappaliban.
- Te jó ég, maradj csöndben – nevetett Jai a videóban – Na, mindegy. Akkor még nem vagy huszonhárom. Bár lehet, hogy az vagy. Passz, hogy mikor nézed. A lényeg még mindig az, hogy öreg vagy. De ezzel nincs semmi gond, elvégre, nézz csak rám – vigyorodott el amint mindkét kezével mutatta a peace jelet – Én vagyok a legszexibb srác Londonban – kacsintott a kamerába.
- Hogy mennyire imádod magad – jegyezte meg Serena – Na, mindegy. A lényege ennek a videónak az, hogy boldog születésnapot kívánjunk neked, mert mindened meg van és nem tudtuk, hogy mit vegyünk.
- Baby, ezt nem kellett volna elárulnod! – jegyezte meg lebiggyesztett ajkakkal Jai.
- Ez az igazság, és tudod nagyon jól, hogy nem hazudunk egymásnak – vont vállat egyszerűen Serena – Máskülönben Cora felrobban, mint egy bomba, és nem ússzuk meg egy rendes fejmosás nélkül – húzta el a száját Serena aztán végül elnevette magát.
- Oké, ezt mind ki fogom szerkeszteni a videóból szerintem.
- Nem fogod.
- Talán – veszekedtek tovább – Ugh, szóval, komolyra fordítva a szót, reméljük, hogy tetszeni fog ez a kis videó, meg hogy örültél a bátyádnak és Haileynek.

- Remélem, hogy a kötény is tetszett, ugyanis drága volt, főleg mert személyre szabott meg minden – adta hozzá barátnőm. Felhorkantottam, amint totál elárulták az ajándékaikat, de végül nem zavartattam magam miattuk csak tovább néztem a videót.

A képernyő ezután elsötétedett, és megjelent rajta Miles. A számat bizonyára elhagyta egy halk „aw” amint hallgattam őt beszélni. Tökéletesen tudtam, hogy a hátsókertünkben ült a hintákon és hallani is lehetett a tengert a háttérben, amitől még jobban hiányzott ő is és a hely is. Felhozta egy párszor, hogy mennyire tetszett neki az itt lét, és hogy szívesen visszajönne, mert élete legjobb nyaralása volt. Mondott néhány szívmelengető dolgot is, mint például hogy büszke rám és hogy szeret, és alig várja, hogy újra hazamenjek és egyik este az egész napot a tengerparton töltsük, mint anno. Amint boldog születésnapot kívánt, a képernyőn drága nővérem és vőlegénye tűntek fel ahol közösen köszöntöttek fel. Időm sem volt elpislogni a könnyeket a szemeimben melyek Miles szavaitól formálódtak meg, már jött is a következő családtagom. Mindinkább családtagjaim. Ők annyira nem mentek bele a témába, mint Miles, de azt hiszem, hogy jobban is jártam, hiszen több mint valószínű, hogy elsírtam volna magam. A fejem már így is Serena vállán pihent, míg az egyik kezem az övével volt összekulcsolva a másik meg Jaiével. Reaganék után Hunter és Hailey jelent meg és ők is rövidre fogták a mondani valójukat, azzal indokolva, hogy jelenleg úgy is ott vannak velem és lesznek is még egy hétig legalább. Utánuk anya és apa jelent meg, és tudtam, hogy ha eddig nem sírtam el magam, akkor ez majd most megtörténik. Szélesen vigyorogva hallgattam amint elmondták, hogy mennyire büszkék rám és hogy mennyire szeretnek, és amikor anya elsírta magát, egy hangtalan könny szántott végig az arcomon. Az ajkaim elnyíltak egy kicsit, mikor mindketten integettek egyet a kamera felé aztán eltűntek. Serena egyedül volt, mikor újra felbukkant tökéletes arca a képernyőn. Több könny futott végig az arcomon amint hallgattam őt beszélni és amint felidézett jó pár közös emléket. Ő utána természetesen Jai jött, és azt hiszem nem is kell mondanom, hogy teljesen elérzékenyültem. Főleg amikor az ő hangja is néha megremegett és azt egy köhintéssel próbálta meg eltitkolni. Megjegyezte, hogy nem akarta még ezt a videót megcsinálni, mert az ötletet a huszonötödik vagy harmincadik születésnapomra tartogatta, de aztán mivel tényleg nem tudta, hogy mit adjon nekem, muszáj volt felhasználnia ezt az ötletet.

A videó képekkel és videókkal fejeződött be és éreztem, hogy mindenki engem nézett.
- Na, hogy tetszett? – kérdezte vigyorogva Jai mire én csak a vállába bokszoltam aztán a nyakába vetettem magam – Nem is tudom mikor láttalak utoljára sírni – jegyezte meg amint szorosan átölelt.
- Menj a fenébe – nevettem el magam aztán elhúzódtam tőle és Serenát is megöleltem – Fogalmam nincs, mi lenne velem nélkületek – mondtam szipogva aztán a kezeimmel megtöröltem az arcomat.
- Ahw, tudtam, hogy imádni fogja. Látod, meg mondtam – mondta Serena, miközben szorosan ölelt, és feltehetőleg Jainek jártatta a száját, aki kételkedett az ajándékban.
- Igen, igen, nagyon imádom, és alig várom, hogy majd évek múlva előszedjem, és újra nézzem – mondtam, miközben a fejem, még mindig Serena nyakában pihent elrejtve a többiek tekintete elől.
- Tényleg nagyon aranyos lett – szólalt fel Gemma, én pedig felemeltem a fejem, így láthattam, hogy Niall és Michal bólogatnak.
- Héj, nézd meg a kötényt is – bökött az oldalamba Serena, mire előrehajoltam a tasakért, amiben még az állítólagos kötény lapult. Megfogtam a csomagot, majd kihúztam és elkezdtem kibontani az átlátszó, csillogós csomagolópapírból. Miután kiszabadítottam, feltartottam, és szembe találtam magunkkal, köpenyben, kalapban, a diplománkkal a kezünkben. Serena bal oldalt, Jai középen, én pedig jobb oldalt.
- Aw, de jó! Nagyon tetszik – néztem a barátaimra, akik csak vigyorogtak az ömlengésemen, majd a kötény körbe járt mindenkinél – Nagyon szépen köszönöm az összes ajándékot srácok! – néztem végig mindannyiukon.

- Oké, akkor most jöhet Louisék meglepetése – tapsolt kettőt Jai, majd felállt, őt pedig követte Serena – Mindenki az étkezőbe – vezényelt minket oda Jai, majd ők ketten eltűntek a konyhában. Sejtettem, hogy mi következik, így hát Niall és Hunter mellett megállva, apró vigyorral vártam a tortámra, melyet ezer százalék, hogy Louise és Jack sütöttek. Kis idő múlva Jai és Serena elkezdték énekelni a „Boldog szülinapot”, mire a többiek is csatlakoztak, ők pedig előbújtak a nagy tortával. Az oldala fehér és rózsaszín árnyalatokban pompázott, fehér csokoládé csíkok csorogtak le róla, és az egész virágokkal, gyöngyökkel, valamint eperrel volt díszítve.

Amint befejezték a dalt, mosolyogva elfújtam a meggyújtott gyertyákat rajta, ők pedig éljeneztek. Készítettünk néhány csoportképet, majd leültünk, és megvágtam a tortát. Természetesen a valaha volt egyik legfinomabb süteményét ettük, és amint elfogyasztottam, küldtem egy sms-t Louisenak, amiben megköszöntem a tortát, valamint a virágot és a plüss mackót még egyszer.
- Cora? – hallottam meg a nevem amint Niall megszólított így rá pillantottam, míg bekaptam egy falat tortát – Feltehetem a képet a tortádról instagramra?
- Mhm – bólogattam – Csak ne tegyél semmilyen kétértelmű megjegyzést, ha lehet.
- Ah, ne már – sóhajtott fel – Nem tudlak megjelölni, mert nem is tudom a felhasználóneved meg nem is követlek.
- Um, Cora x Vivienne – osztottam meg vele a nevemet – Mindjárt visszakövetlek. Bár eléggé nagy port fog kavarni, ha meglátják a rajongók.

Niall csak megvonta a vállát aztán megvárta, míg én elfogadtam a követését és vissza is követtem őt. Másodpercekkel később már jött is az értesítő Nialltől miszerint megjelölt egy képben. Mosolyogva ráztam meg a fejem aztán lájkoltam azt a gyűrűsujjammal, hiszen a mutató és hüvelykujjam tortás volt, tekintve hogy kézzel ettem. Hogy mekkora fennforgás lesz még ebből…