16. Regent's Park

Hellooo,
Omg carry is so cute! Reméljük, hogy a mai rész tetszeni fog bc tele van carryvel és yeah. Élvezzétek ki a boldogságot míg lehet. ;) Omg 16 feliratkozó, nagyon szépen köszönjük! ^^ Um a rész nekem egy kicsit Night Changes feelingű lett, és lehet ezzel már sokat el is árultam, szall többet nem mondok.:3 But tényleg élvezzétek ki amíg még lehet.:3 Reméljük, hogy mindent jól leírtunk és Cora szerepébe tudjátok képzelni magatokat.:3 Okay nem húzom tovább az időt, jó olvasást! Xx♥
P.S: I Found A Girl - queenxxbee & Complicated - fakepatripayne ;)

x CORA ASHFORD x

Ruha? Szoknya? Farmer? Mi lett volna a megfelelő viselet erre az egészre? Sosem voltam jó, mikor arról volt szó, hogy fel kell öltözni. Rengeteg ruhám volt, a felét soha nem is használtam és már sokszor gondoltam arra, hogy eladományozom őket, de sosem találtam rá időt. A többsége a daraboknak nekem nem került semmibe, hiszen Serena ingyen kap ruhákat különböző márkáktól, hogy kipróbálja, őket aztán később reklámozza azokat. Természetesen pénzt is kap érte, mely a normális munkája mellett csak bónusz. Tipikus csajos munkahelye van, többen is irigyek rá, hiszen még huszonkettő sincs, de már olyan cégnél dolgozik, mint újság-szerkesztő, ahol kapcsolata van olyan nagyvonalú cégekkel, mint Vouge és Elle. Idővel engem is beleszőtt ebbe az egész ingyen-ruha-reklámozd-pént-kapsz-érte dologba, noha sajnos jó néhány ajánlatot le kellett mondanom már egy ideje. Minden közbe jött és egyáltalán nem volt időm semmire. 

Fújtattam egyet amint az egész alakos tükröm előtt ültem és bámultam a tükörképem. Egy fekete melltartóban meg pizsama nadrágban voltam, bár a felsőm nem tudom, hogy miként került le rólam. Vasárnap volt, szóval semmi tenni valóm nem akadt, ez pedig azt jelentette, hogy az egész napot a kanapén henyélve töltöttem a bátyámmal és Haileyvel. Idővel persze ők is elmentek itthonról csavarogni valahova, így totál egyedül voltam a házba. Bár nem sokáig, hiszen nem sokára találkozok Harryvel. Ugh, nem hiszem el, hogy beadtam neki a derekam! A helyzet az, hogy miután hazaértem tegnap, üzentem neki aztán le sem tettük a telefont olyan hajnali egyig, de akkor is csak azért, mert a telefonom totál lemerült. Akaratlanul is elmosolyodtam a gondolat miatt aztán felsóhajtottam és négykézláb elkezdtem a ruháim fele kúszni. Egész nap meleg volt, szóval volt egy olyan érzésem, hogy estére sem fog nagyon lehűlni az idő. Felnyújtózkodtam a kezemmel és végig simítottam minden ruhának az alján aztán végül lerántottam egyet a vállfáról. A tárgy persze koppant egyet a fejemen, míg a pamut ruha a földre esett előttem. Lerúgtam magamról a nadrágomat, míg elfeküdtem a szőnyegen aztán újra felültem s átdugtam a fejem a ruhán később meg a karjaimat. Mikor felálltam, az anyag egyszeriben kiegyenesedett rajtam aztán egy picit oldalra döntve a fejem megkötöttem azt a derekamnál, hogy azért mutasson is egy kicsit rajtam és ne nézzek úgy ki, mint egy rakás krumpli. Bár bevallom, még ha nem is néztem úgy ki ezután kívülről, belül igen is sírtam. Nem tudtam pontosan megmondani, hogy mi bajom volt, mert izgatott voltam a kis találkozó miatt Harryvel de ugyanakkor nem is akartam elhagyni a házat. A puszta gondolata annak, hogy a mai este is talán le fognak kapni a fotósok, vagy emberek megközelítenek majd minket, mert felismerik Harryt, elérte, hogy egy kis csomó nőjön a hasam aljába. 

Olyan fél órával azután, hogy magamra küszködtem a ruhámat, felvettem egy pár barnás színű chelsea csizmát, a hajamat összefogtam egy elfogadható kis kontyféleségbe és az arcomat is magamra varázsoltam egy kis smink segítségével, készen álltam arra, hogy az este elkezdődjön. Mielőtt persze még elindulhattam volna, a karomra csatoltam egy órát, a nyakamba akasztottam egy-két nyakláncot meg felvettem egy szemüveget, mert volt hozzá kedvem. A házat bezártam magam mögött miután teljesen elkészültem aztán a közeli park fele indultam, mert azt beszéltük meg Harryvel, hogy onnan vesz majd fel. Valamiért nem szerettem volna még, ha megtudja, hogy hol lakom. És ez a valami csupán az volt, hogy nem akartam, hogy kitudódjon más emberekhez is. Furcsa érzéssel töltött az is el, hogy Niall volt már nálam, még ha Gemmával is jött.

Negyed órával lehetett később, hogy egy fekete Range Rover húzódott fel a park bejárata előtt mely akaratlanul is elérte, hogy elvigyorodjak. Majdnem elbotlottam, amikor elkezdtem a jármű fele sétálni és ezen nem tudtam nem elnevetni magam. A fejemet felkaptam, amikor hallottam, hogy a kocsi ajtó nyitódott aztán Harry csizmájának koppanása a járda ellen töltötte be a csendességet.
- Minden oké? – kérdezte mosolyogva – Láttam, hogy megbotlottál…
- A saját lábamban, igen – nevettem el magam – De nincs semmi bajom.
- Akkor jó – mondta – Oh, csizma haverok – érintette az ő csizmájának az elejét az enyémhez amin muszáj volt nevetnem. Hogy lehetett valaki ennyire édes?
- Jól van, menjünk inkább – tettem a jobb kezem a felkarjára és megtoltam egy kicsit hogy végre elinduljon. A tekintetem persze többször is végig futtattam rajta és tetszésem halk hümmögéssel adtam a tudtára. Bár nem hiszem, hogy meghallotta. Nem viselt semmi flancosat, csak egy pár csizmát, fekete farmert meg egy fehér inget, amin fekete kis négyzetek voltak. Az ujjait feltűrte, a felső három gomb szabadon volt hagyva így a keresztnyaklánc melyet viselt egy másikkal, amin csak egy gömb volt teljesen látszódott. Mikor egy sunyi pillantást vetettem a mellkasára, néha még egy kis részét is láttam a tetoválásának.
Amint beültünk a kocsiba, az első kérdésem persze az volt, hogy hova megyünk, mire ő azt felelte, hogy egy parkba aztán elvigyorodott én meg a szemeim forgattam. Direkt csinálta, mert azt akarta, hogy kérdezzek rá, hogy milyen parkba megyünk. Így hát miután teljesítettem a vágyát, végül kibökte, hogy Regent’s Park, és amikor tudtára adtam, hogy még nem voltam ott, úgy tűnt, hogy eléggé meg volt magával elégedve.
- A másik karod hogy hogy üres? – kérdeztem kíváncsian. A bal kezével a két ülés között lévő kis tartón támaszkodott és mivel fel volt tűrve az ingének az ujja, tökéletesen ráláttam a karjára mely tetoválásokkal volt beterítve.
- Nem üres az – mondta egyszerűen, míg levette a jobb kezét a kormányról és kinyújtotta azt, így mindketten ráláttunk – Van itt egy sas, nem elég az? – kérdezte játékosan.
- Csak érdekesnek találom, hogy az egyik kezed tele van a másik meg nem – folytattam a beszélést a tetkókról – Mennyi idős voltál, mikor az elsőt csináltattad?
- Tizennyolcat töltöttem.
- Mit csináltattál?
- Egy csillagot, melyet később feltöltettem. Szóval, üres volt, de végül megcsináltattam úgy, hogy teljesen fekete legyen.
- Oh, értem – bólogattam – Én is tizennyolc voltam, mikor az első tetoválásom csináltattam.
- Tényleg? És mi volt az? – érdeklődött.
- Hát, mivel ugye Jai és én mindig szoros kapcsolatot ápoltunk, az első tetkónk persze közös lett – kezdtem bele a mesélésbe, és bár így hangosan mondva az egészet, eléggé bénának hangzik, de én akkor is imádom, hogy van egy közös tetkóm a legjobb barátommal. – Nem is tudom, hogy hogyan, de valahogy és valamiért már elég régóta Minnienek hív én meg Mickeynek őt, szóval gondoltuk miért ne lehetne az az első tetkónk? Nem lenne nagy, lenne jelentősége és remélhetőleg egyikünk sem bánná meg. Szóval, ez lett az eredménye – mondtam aztán felhúztam a ruhám ujját, hogy meg mutassam Harrynek a tetkót.

- Jainek gondolom nincs a masni, nem? – kérdezte miután rá pillantott a mintára én pedig válaszul hümmögtem egyet – És ez az egy tetoválásod van?
- Nah, van még egy – vigyorogtam amint úgy csavartam a kezemet, hogy a csuklócsontom alatt pihenő jelre rá lehessen látni – Ennek is a párja Jainél van. Ez volt a második.
- Szeretnél még ezeken kívül?
- Igen, bár nem tudom, hogy mit. Serenával gondolkodtunk egy közösen, aztán az is szóba esett, hogy hárman csináltatunk majd egyet, de egyelőre még nem lett belőle semmi.

A beszélgetés a tetoválásokról sokáig fent maradt, aminek örültem. Mindketten szerettük őket és éppen ezért sikerült sokáig elmerülnünk a témában. Emiatt persze észre sem vettük, hogy megérkeztünk, legalábbis én nem, csak amikor a kocsi motorja leállt és Harry mosolyogva felém fordult. Miután kiszálltunk a kocsiból, beindultunk a parkba, ahol voltak néhányan és emiatt a gyomrom hirtelen összezsugorodott. Egy mély levegőt vettem annak érdekében, hogy lenyugtassam magam és szerencsére sikerrel is jártam, hiszen amint elsétáltunk az emberek mellett, mindannyiuk idősebb volt. Ennek örültem, mert az esélye annak, hogy előkapják a telefonjaikat és ide rendelnek mindenkit, nagyon alacsony. Minden, ami történhet, maximum annyi, hogy egy képet készítenek Harryvel hogy azt megmutassák az unokáiknak vagy valami.

Már hét óra volt, a nap fénye már kezdett halványodni és narancssárgásba váltani. Fogalmam sem volt, hogy Harry hova akar kilyukadni, vagy, hogy mit fogunk csinálni, de kezdtem egyre izgatottabb lenni. Az arcán állandóan ott ült az az édes, aranyos, gödröcskés mosoly, melytől képes lettem volna szétfolyni mellette. Eszemben sem jutott, hogy tulajdonképpen mi is ez, addig, amíg meg nem pillantottam előttünk a tavon ringatózó csónakot, melyben pár pokróc, párna és tucatnyi gyertya világított. Minden úgy volt elhelyezve, hogy ha egy gyertya felborulna, ne gyulladjon ki minden.
A lélegzetem elakadt, amíg egyre csak a csónakot figyeltem, mely előtt végül megálltunk. Fogalmam sem volt, hogy mit kellett volna mondanom, és valamiért zavarban voltam, ami miatt képtelen voltam Harryre pillantani.
- Csak azt ne mondd, hogy tengeribeteg vagy. Vagy vízfóbiás. Vagy valami ilyesmi… – szólalt meg mögöttem egészen közelről Harry kicsit bizonytalan hangja, mire elmosolyodtam és az alsó ajkamba haraptam.
- Nem, egyik sem, csak éppen… megleptél – nyögtem ki nagy nehezen a mondanivalómat, mire Harry mellém lépett. Éreztem, amint tekintetével az arcomat pásztázta, ami miatt az még jobban felhevült. Még mindig nem mertem rá pillantani.
- Jó értelemben? – kérdezte halkan, bársonyos hangja simogatta a fülemet, még a hideg is kirázott.
- Igen, Harry… totálisan. Hű – suttogtam, miközben végig néztem a tavon, a fákon, és az égen, mely egyre jobban kezdett narancssárga lenni.
- Szálljunk be – mondta, majd a kezét a derekamra csúsztatta, ami miatt újra elpirultam. Magam sem tudom miért, hiszen már az ölében is fogott tegnap.
Elhessegettem buta gondolataimat és arra koncentráltam, ami éppen történik. Harry a kezemet és a derekamat fogva besegített a csónakba, utána pedig beszállt ő is. Leült a párnákra, én pedig követtem példáját. A csónak máris ringatózott alattunk a vízben, de egyikünket sem zavarta, ahogy a gyertyákat sem, amik stabilan álltak a gyertyatartókban.
- Tudsz úszni? – kérdezte, én pedig bólintottam, miközben a környezetünket pásztáztam – A tó nem mély, és mivel úszni is tudunk, ezért nem hiszem, hogy szükségünk lenne mentőmellényre.
- Igen, nem kell. Jól tudok úszni, ha felborulnánk – kuncogtam el magam, mert már a feltételezés is, hogy esetleg felborulunk, mulatságos volt.
- Mi olyan vicces? – kérdezte ő is mosolyogva, majd a kötelet eloldozta, amivel a csónak ki volt kötve. Az evezők után nyúlt, majd ellökött minket a parttól és evezni kezdett.
- Semmi, semmi – ráztam meg mosolyogva a fejemet – Hogy sikerült ezt elintézned? Vagy tiéd a csónak? – kérdeztem rá, bár lehetetlennek véltem, hogy az övé legyen. Nem tudom miért, csak így éreztem.
- Ez maradjon az én titkom – mosolygott huncutul.
- Nagyon tetszik Harry!
- Biztos? Nyugodtan megmondhatod, ha nem tetszik, vagy ha neked ez túl nyálas, vagy bármi… – hadarta, én pedig elkuncogtam magam, miközben a kezemet a térdére helyeztem, hogy rám figyeljen. Az érintésem után azonnal elhallgatott és zöld, buja szemeivel csak az enyéimbe nézett.
- Tényleg tetszik Harry! Én csak nem számítottam ennyire… romantikusra, talán? Nem tudom – mondtam én is bizonytalanul – Viszont megleptél, és tetszik, szóval nem kell aggódnod – mosolyogtam rá, mire ő is megkönnyebbülten így cselekedett.
- Szóval akkor um… – köszörülte meg a torkát – Hívhatjuk ezt egy első randinak? – kérdezett rá, én pedig az alsó ajkamba harapva bólintottam.
A pillangók vadul verdesni kezdtek a hasamban, a kérdése miatt. Nem gondoltam volna, hogy majd ő rákérdez, vagy mikor elhívott, tényleg randinak gondolta-e. El sem hiszem, hogy vele randizom. Mármint, pár napja még féltékennyé akart tenni, és nagyon megbántottnak éreztem magam, most pedig már tisztáztunk mindent és itt vagyunk kettesben. A közelgése repdeső pillangókat a gyomromban és fejembe tóduló vért vált ki belőlem. Szinte elvesztem szája mozgásában, amint éppen mondott nekem valamit. Azt sem tudom mit, hiszen a figyelmemet lekötötte a kinézete. Az arca, vékony, rózsaszín ajkai, a kis borostája, barna bőre és a fekete vonalak, melyeket a mellkasán láttam. A kezein az izmok megfeszültek, miközben evezett, és ezt elképesztő szexinek találtam. Nem volt egy kigyúrt srác, de nem is volt elhanyagolt, sem pedig duci. Te jó ég, mennyire messze állt a ducitól! Hiszen a lábai vékonyabbak és formásabbak, mint az enyéim. Tekintetem az említett végtagokra csúszott, melyek fekete farmerba voltak bújtatva. Eszembe ötlött, miként pillantottam meg őt félmeztelenül az edző teremben, az arcom pedig máris pírba borult. Semmi rossz nem volt abban, hogy láttam a meztelen felsőtestét, elvégre nyilvános helyen történt, és nem csak kettesben voltunk, ráadásul nem azért vette le, hogy nekem imponáljon vele. Leginkább azért, mert melege volt az edzéstől.
- Cora? – kérdezte bizonytalanul, én pedig megráztam a fejem és újra csillogó, zöld szemeibe néztem.
- Igen? Ne haragudj Harry, hogy elbambultam. Ez nem vall rám – mondtam pirulva, mire ő elmosolyodott és megrázta a fejét.
- Semmi baj.

- Megismételnéd, amit mondtál?

Végül próbáltam elhessegetni minden idióta gondolatomat és teljes mértékben Harryre koncentrálni. Persze, újra és újra leragadtam és szinte nyál csorgatva figyeltem elmélyülő gödröcskéit, mikor mosolygott, vagy nevetett valamin. A hangja miatt állandóan kirázott a hideg, ráadásul eszembe jutott, mikor magamon segítettem és őt képzeltem el közben. Az arcom újra versenyre hívta a paradicsomot, melyikük-a-pirosabb vetélkedőre, Harry pedig emiatt állandóan bókokkal bombázott. Az idő egyszerűen tökéletes volt, meleg volt, de nem a fülledt, izzadós időjárás, langyos szellő fújt, és csakis ketten voltunk. Már messze voltunk a parttól, az egész tavon csak mi voltunk, és a vízben élő állatok, illetve madarak, amik néha elhúztak a fejünk fölött. Azt hittem nem is lehetne jobb az este, mikor Harry közölte, hogy nem csak csónakázni jöttünk.

Ekkor megpillantottam mögötte egy fényességet, majd lassan elém tárult a tó másik oldalán fekvő asztal, megterítve, gyertyákkal kivilágítva, az asztal közepén egy szál vörös rózsa pihent egy vékony vázában. Míg én próbáltam az egész látványt elraktározni, addig Harry engem vizslatott, hiszen éreztem a tekintetét magamon. Megállt az evezéssel, majd finoman a földhöz ütköztünk a csónakkal. Harry felállt, majd kiszállt, és nyújtotta felém a kezét, így hát megfogtam, felálltam és én is kiszálltam a csónakból. Még mindig a kezemet fogva vezetett az asztalhoz, majd megálltunk előtte. Elengedte a kezem és az egyik székhez lépett, amit aztán kihúzott nekem, de amint odaugrott a tekintetem, elnevettem magam. Harry is lenézett, majd elkerekedett szemekkel hajolt közelebb az üléshez, de én már onnan láttam, hogy az bizony egy jó kora sirály ürülék az ülőalkalmatosságon.
- Oh, basszus. Rohadt madarak – túrt a hajába, én pedig még jobban nevettem. Odaléptem a másik székhez, ami természetesen ugyanúgy le volt kakálva, így hát ott álltunk az asztalnál, székek nélkül, én nevettem, míg Harry a tarkóját vakargatta és fancsali képpel meredt az asztalra.
- Semmi baj Harry, ehetünk a csónakban is. Ott vannak pokrócok meg párnák – mondtam kuncogva, mire rám nézett és egy kicsit elpirult.
- De ez annyira… ciki – mondta halkan, én pedig újfent felnevettem és mellé sétáltam.
- Nem az. Ne hidd azt, hogy rajtad nevetek. Dehogy, sosem nevetnélek ki. Kivéve, ha tanyáznál egyet a tóban. Tudod, én olyan típus vagyok, aki előbb kineveti a barátait, ha azok elesnek, és majd csak utána segítek nekik – kuncogtam, mire ő is elmosolyodott – Most a szituáción nevetek, hiszen egy pár madár képes tönkre tenni a randevúnkat.
- Fránya sirályok – nevetett fel ő is, nekem pedig megmagyarázhatatlan okokból kedvem támadt őt szorosan átölelni. A fejemet a nyakába fúrtam volna és mélyen beszívtam volna az illatát, míg ujjaimat a tarkója felett a hajába csúsztattam volna és feltekertem volna néhány barna tincset – Akkor eszünk a csónakban? – rántott ki az ábrándozásomból, én pedig mosolyogva bólintottam és az asztal felé fordultam.

- Mit segítsek? – kérdeztem, végül a csónakba vittük a tányérokat, ahogy az evőeszközöket is és kényelmesen elhelyezkedtünk ott. Mindegyikünk tányérja le volt fedve, így gőzöm nem volt, hogy mit fogunk enni és addig nem mertem leemelni a fedőt, amíg Harry nem szólt.

A kaja isteni volt, észre sem vettem, hogy már majdnem éhen haltam. A kaját Harry főzte, amin egyáltalán nem lepődtem meg, hiszen tegnap is nagyon finom ebédet produkált. Tetszett, hogy tudott főzni, elég szexinek találtam. Elképzeltem őt, amint egy bokszerben és kötényben áll a konyhában, és a telefonjáról lesi a receptet, hogy el tudja nekünk készíteni a vacsorát. Azon kaptam magam, hogy annyira szívesen meglestem volna a konyhájában és szívesen főznék vele. A desszert után visszapakoltunk mindent az asztalra, majd mikor rákérdeztem, hogy ki viszi el ezeket a dolgokat, azt mondta, hogy ez az ő titka marad. Kivette a rózsát a vázából, majd átnyújtotta gödröcskés mosolyával nekem, én pedig fülig pirulva vettem el. Nem csak azért, mert zavarba hozott, hanem azért is, mert rögtön azok a virágcsokrok jutottak az eszembe, amik sosem érkeztek meg hozzám.

Visszaültünk a csónakba, majd Harry újra evezni kezdett, miközben tovább beszélgettünk. A téma valahogy a családra terelődött, így a családjáról és a gyerekkoráról mesélt nekem. Mosolyogva hallgattam, miközben a rózsát forgattam a kezemben. Észre se vettem, mennyire boldog voltam akkor, de így volt. Harry elvarázsolt, és teljesen levett a lábamról a mai estével. Nem akartam, hogy máris vége szakadjon. Ő pedig mintha a gondolataimban olvasott volna, megállt a tó közepén, majd hátra feküdt, végül megkért, hogy feküdjek mellé. Ekkor már teljesen sötét volt, így amint a fejemet a párnára hajtottam, melyen az övé is pihent, a sötét, csillagos égboltot pillantottam meg. A szívem eszeveszettül kalimpált a mellkasomban Harry közelsége miatt. Mámorító illata az orromba kúszott, és megőrjített. Még az illatát is szexinek találtam. Totál beindított ez a srác.

A csillagokról kezdtünk beszélgetni, vékony kezét felnyújtva pedig próbált megmutatni egy csillagképet, melyet én nem láttam. És most sem azt figyeltem, hanem hosszú ujjait, gyönyörű tetoválásait. Még a kezét is szexinek találtam te jó ég!
- Látod már? – kérdezte, én pedig elpirultam, mert egyáltalán nem is figyeltem rá.
- Nem, még mindig nem – motyogtam még mindig pirulva, mire felkönyökölt és lenézett rám azzal a dögös mosollyal az arcán. Ettől aztán még jobban vörösödtem, fogalmam sincs, miért.
- Valld be, hogy megint elkalandoztak a gondolataid – mormogta mély hangján halkan, én pedig az alsó ajkamba haraptam, majd a szemeibe néztem.
- Nem – ingattam meg aprót a fejem.
- De úgy is tudom Cora – kuncogott fel – És érdekelne, hogy mire gondolsz állandóan. Van valami más dolog, ami leköti a figyelmed? Vagy szimplán csak untatlak.
- Dehogy untatsz Harry! – háborodtam fel.
- Akkor valami elvonja a figyelmed… – állapította meg, nekem pedig kicsúszott a számon a válasz, még mielőtt még megállíthattam volna.
- Te – suttogtam – Te vonod el a figyelmem.
Harry zöld szemei ragyogtak, magam sem tudom miért fénylettek ennyire, de teljesen megbabonázott. Egyszerűen gyönyörűnek találtam szeme színét, ahogy gödröcskéit, a mosolyát, ajkait, az egész arcát, a borostáját, álla vonalát is. Az egész srác tetszett nekem, úgy ahogy van. Azóta tetszik nekem, mióta megpillantottam a diplomakiosztón a sorok között. Erre pedig csak most jöttem rá. Éppen ezért el sem akartam hinni, mikor arcával még közelebb jött hozzám. Tudtam, hogy meg fog csókolni, hiszen már említette, hogy megakart csókolni. És én is átkozottul akartam, hogy rózsaszín ajkaival bekebelezze az enyéimet. Még közelebb jött, én pedig automatikusan lehunytam a szemeimet, de aztán a csónak másik végében felborult valami, ami elterelte mindkettőnk figyelmét a másikról és nem sokkal később tisztán lehetett érezni a gyertya szagát. Harry hátra nézett, majd villám gyorsan, mégis óvatosan leszállt rólam – te jó ég, gyakorlatilag rajtam feküdt – én pedig követtem a példáját és rémülten meredtem a csónak végébe, ahol a felborított tárgy miatt kigyulladt egy gyönyörű díszpárna. Végül hamarabb cselekedtem, mint Harry, feltérdeltem, megragadtam a párnát, majd felszisszentem és elhúztam a kezemet onnan. Szerencsére a mozdulat közben a párnát a vízbe hajítottam, így már nem égett a csónakban semmi, viszont a gyűrűs ujjamat egy kicsit megégettem, ami fájt.
- Jézusom Cora, jól vagy? Mutasd a kezed? Megsérültél? Megégetett nagyon a párna? – vette azonnal a kezei közé a kezemet, mely egy kicsit fájt, de nem volt vészes.
- Nem, csak egy kicsit. Nem olyan gáz – válaszoltam, miközben az ő tetovált kezét fixíroztam, mellyel az enyémet fogta.
- Várj – kezdet matatni a zsebében, majd előhúzott egy zsebkendőt, és egy picit a vízbe mártotta. Rányomta a megégett ujjamra, én pedig felsóhajtottam, olyan jól esett neki a hideg.
- Jobb?
- Igen – bólintottam.
- Induljunk vissza az autóhoz, jó? Ne haragudj az előbbiért – motyogta, és előrébb mászott, hogy normálisan tudjon ülni miközben, evez.
- Dehogy haragszom, Harry – mosolyogtam, bár ő nem pillantott rám, amiből tudtam, hogy valami nem stimmel.

El sem akartam hinni, hogy meg sem szólalt, amíg a park bejárata elé evezett. Én is csendben maradtam, így hát a tücskök ciripelését és a fák zörgését lehetett hallani. Valamint ahogy Harry evezett. Kínosan éreztem magam, azért amiért nem szólt hozzám, és legszívesebben elmenekültem volna. Nem értem, miért lett ilyen, hiszen csak egy kis baleset történt. Talán úgy gondolja, hogy az én hibám? De ez hülyeség, hiszen nem is csináltam semmit. Kivéve, hogy eldobtam az égő párnát. Előtte pedig annyira aranyos volt, kedves, figyelmes és vicces.

Amint megérkeztünk és a földhöz ütődtünk, felálltunk mindketten, azonban én túlságosan is gyorsan és nagy lendülettel léptem a szárazföldre, ami miatt Harry megbillent, így pontosan szemtanúja lehettem, amint hátra esik a vízbe. Én pedig nem hazudtoltam meg magam, hiszen kitört belőlem a nevetés. Nem hiszem el, hogy lehetek ennyire szerencsétlen?
Harryhez akartam lépni, hogy felsegítsem, de ekkor ő már a lábain állt. A nadrágja és ingjének egy része hátul csurom víz volt, ahogyan a kezei is, mivel azokat lerakta.
- Harry, ne haragudj, nagyon sajnálom – mondtam, miközben próbáltam visszatartani a nevetést, kevesebb sikerrel. Kirobbant belőlem, legszívesebben lekuporodtam volna a fűbe. Sokat segített, hogy ő is nevetni kezdett. Hosszú kacagás tört fel mindkettőnkből, végül nem bírtam tovább és Harrynek dőltem, így egymást támogatva nevettünk saját magunkon. Mikor nagyjából sikerült lenyugodnunk, Harry kikötötte a csónakot, közben pedig még mindig kuncogtunk, ha egymásra pillantottunk. A rózsaszálamat fogva indultam meg mellette, pár lépés után pedig magától a kezem után nyúlt és megfogta azt. A gesztus miatt elpirultam, de már hozzá szoktam, hogy állandóan zavarba hoz – Harry, tényleg ne haragudj – mondtam apró mosollyal a számon, utalva arra, hogy miattam borult bele a vízbe.
- Te ne haragudj, hogy elrontottam a randinkat. Először a madár kakik, aztán a kigyulladt párna, most pedig a vízbe borultam, ahogy azt te előre megmondtad.
- Hidd el, hogy nem szándékos volt! Csak bosszantott és szarul éreztem magam, amiért nem szóltál hozzám miközben visszajöttünk, így túlságosan is nagy hévvel álltam fel és szálltam ki a csónakból.
- Te ne haragudj rám, amiért olyan bunkón viselkedtem. Csak borzasztóan szégyelltem magam a történtek miatt.
- De nem kell szégyellned magad Harry! – néztem rá mosolyogva – Bárkivel előfordul. És ezektől lett tökéletes a randink. Arról nem is beszélve, hogy nagyon tetszett minden, isteni kaját főztél és… levettél a lábamról – halkultam el a végére, mivel leesett, hogy hangosan is kimondtam a gondolataimat. Természetesen fülig pirultam.
- Tényleg? Ennek nagyon örülök Cora! – ragyogott fel az arca. Megengedtem felé egy mosolyt és örömmel vizslattam amint az ő arcán is fent ragadt egy a kis bevallásom után.
- És, hogy fogsz így beülni a kocsiba? – kérdeztem mikor oda értünk a járműhöz.
- Oh, um, lennie kell egy pokrócnak vagy valami takarónak a csomagtartóban, ráülök arra vagy valami.
- Ah, oké – bólogattam – Vegyem ki neked? A végén még vagy beütöd, a fejed a csomagtartó ajtóba vagy oda csukod az ujjad – jegyeztem meg egy pimasz vigyorral az arcomon amint cinkeltem egy kicsit, persze csak is játékosan.
- Menj a fenébe – nevetett, míg kinyitotta a kocsit a gombbal mely a kulcson volt. Miután kivettem a csomagtartóból a barna színű, pamut plédet, elhúztam a kezemet a kis fémjelző előtt így az ajtó magától lecsukódott – De, tudlak kárpótolni az egész este miatt – mondta szinte azonnal, ahogy beültem az anyósülésre és ő is helyet foglalt a saját székében melyre rátette a plédet.
- Nincs semmi szükség rá, Harry. Nekem tökéletesen tetszett minden.
- Nos, én nem voltam megelégedve az egésszel és amúgy is megvettem már az ajándékod mielőtt eljöttem volna érted. Csak nálam van.
- Ajándék? Minek? – kérdeztem meglepetten ő pedig közben elindult a kocsival.
- Nem rég volt a szülinapod és nem vettem semmit, szóval gondoltam miért ne lephetnélek meg valamivel?
- Most komolyan mondod? – pillantottam rá elnyílt szemekkel és szájjal – Harry, én…
- Sh! Cora, csak köszönd majd meg – nevetett – Egy kis semmiség az egész, mert nem igazán tudtam, hogy mit szeretsz és mit nem. Azonban tudtam, hogy egy valamivel nem nyúlhatok rosszra, így megvettem azt.
- Ugh, ez azt jelenti, hogy nekem is kell vennem valamit a szülinapodra.
- Hát, az nem fog működni – mondta vigyorogva – Februárban volt.
- Lesz még Február, ne aggódj – böktem meg a kezét, ami a kéztartón pihent köztünk. 

Elég gyorsa odaértünk a házához, majd amikor a kocsi leállt és kiszálltunk eléggé otthonosan mentem a srác után majd indultam meg a hűtő fele, hogy igyak. Azt mondta, hogy érezzem magam otthon, míg ő átöltözik, szóval nem is nagyon gondolkodtam rajta sokat. A hűtőben még mindig ott volt a tálca és még mindig volt rajta süti, szóval felemeltem a fedőt róla és kivettem egy szelet habos, csokis, málnás finomságot és azon nyammogtam amint a bárszéken ültem. Az utolsó falatot kaptam be mikor Harry a konyhába ért, a kezében egy doboz volt.
- Szóval, ez az egyik – tette le a pultra a dobozt – A másik pedig itt van – vette el a vázát a kerek asztalról – Boldog kései szülinapot, Cora.
- Aw, köszönöm – motyogtam, míg lenyeltem a falatot, ami a számban volt aztán lenyaltam az ujjaimról a habot és fél kézzel megöleltem Harryt – Ah, Lush?
- Nem tetszik? – kérdezte azonnal és az arcáról egy pillanatra lefagyott a mosoly.
- Jaj, nem úgy értettem – mosolyodtam el – Igen is tetszik, csak nem hiszem el, hogy eltaláltad a kedvencemet! Vanília illatú a hab, és ah, imádom! Meg a bombákat is!
- Akkor jó – nevetett – Uh, erm, ez talán egy kicsit személyes kérdés, és nem kell megválaszolnod, ha nem akarod, mert tudom, hogy néhányan megsértődnek, ha ilyen nyitottan rákérdeznek, de…
- Huszonhárom – szólaltam fel mikor a hangja elhalt és elpillantott a szemeimből.
- Oh – lepődött meg – Nem számítottam arra, hogy egy évvel idősebb vagy.
- Idősebb vagyok nálad? – kérdeztem vissza – Aw, ez, de jó!
- Igazán?
- Mhm – bólogattam, míg kortyoltam egyet a vizemből – Mellesleg köszönöm a csokrot – vigyorodtam el amint a virágokra pillantottam.

- Szívesen, Cora.