17. Kiskanál

Hellooo,
Omy god, a vége haláli lesz. Probably a fejezet legjobb része. :3 17 feliratkozó as well, omg, nagyon szépen köszönjük! És az öt komment&nyolc pipa!!! Eszméletlen, hogy milyen jó visszajelzést kaptunk az előző rész alatt! Nagyon-nagyon örülünk annak, hogy ennyire tetszett a rész és remélhetőleg a továbbiakban is így lesz majd.:) Reméljük ezt a részt is ennyire ünneplitek majd, bc egy az egyben Carry (und maybe a little bit bátyós&barátnős, de csak egy icipicit:3). Agh, nekem tetszik a rész, akárhányszor visszaolvasom, és higgyétek el, elolvastam már párszor.:3 Okay, nem hablatyolunk tovább, jó olvasást! Xx♥

x CORA ASHFORD x

Folyamatos zümmögésre keltem fel, és amint felemeltem a fejem a párnáról grimaszolva, rá kellett jönnöm, hogy nem egy bogár adta ki az idegesítő hangot. Hanem a telefonom, mely az éjjeli szekrényen töltődött. Oldalra nyúltam érte, és amint a kezembe fogtam, megvakultam, hiszen teljes fényerővel világított a szemembe. A zöld karikán kívül nem láttam mást, így hát rányomtam és a fülemhez emeltem.

- Haló? – szóltam bele kába, kissé rekedtes hangon, a túlsó vonalról pedig egy ismerős kuncogást kaptam válaszul.
- Ne a füledhez tartsd a telefont, tortás lány – nevetett fel Harry, én pedig elhúztam a fülemtől a telefont és hunyorítva a telefonba bámultam, ahol megláttam Harry gödröcskés mosolyát. Te jó ég, hívást fogadtam az éjszaka közepén facetimeon, ráadásul Harrytől!
- Harry? Miért hívsz… hajnali három órakor facetimeon? – kérdeztem, miközben a kezemmel eltakartam az arcomat és megdörzsöltem a szemeimet.

- Ne haragudj, hogy felébresztettelek – mondta még mindig mosolyogva, noha most lebiggyesztette az ajkait, ami miatt rácuppantam volna a telefonra – Hazafelé tartok és… csak úgy éreztem, hogy megtehetem. Mármint megtehetem, hogy felhívlak. Plusz hiányzott a hangod. És nem akarok bealudni, szóval ébren kéne tartanod. Oké, tudom, ez nagyon önző húzás volt, tekintve, hogy felébresztettelek…

- Te vezetsz? – vettem el a kezemet az arcom elől és döbbenten bámultam a kamerába.

- Aha. Vissza Londonba. 

- Harry, de vezetés közben nem velem kéne beszélned! Elveszi a figyelmed és történni fog valami! Most azonnal lerakom!

- Ne! Cora, ne rakj le kérlek. Nem lesz gond, a két kezem a kormányon, a telefon a tartóban, látlak és hallak tökéletesen. Muszáj volt felhívnom téged, különben elaludnék – sóhajtott, én pedig most vettem észre, hogy mennyire fáradtan is néz ki.

- De azért hiányzott a hangom is – vigyorodtam el pimaszul, mire ő is így tett és rám pillantott. 

- Oh, azt csak úgy mondtam, hogy ne nyomj ki – vigyorgott, én pedig megforgattam a szemeimet. 

- Ramatyul nézel ki, Harry – mondtam neki őszintén, mire ő keservesen felnevetett.

- Tényleg? Kösz.

- Mármint hogy álmosan nézel ki. Elég álmosan. Mikor érsz haza?

- Még vagy két óra – sóhajtott.

- Akkor addig ébren tartalak. Leszek a kávéd – ajánlottam fel, ő pedig felnevetett.

- Rendben – kuncogott – Mesélj valamit.

- Nem neked kéne? Mármint, ha én elkezdek mesélni, olyan lesz majd, mintha az anyukád mesélne esti mesét, és szépen elalszol a volán mögött, én pedig élő egyenesen követhetem, miként hajtasz a szalagkorlátba. 

- Oké, oké, igazad van – nevetett fel, én pedig elmosolyodtam, pedig már a gondolattól is rosszul lettem, hogy Harry esetleg karambolozik – Szóval, mit szeretnél, mit meséljek?

- Hát, mit keresel most az úton? Mármint, nem kellene ott maradnod? Bárhonnan is jössz? 

- Dorset – javított ki, mire hümmögtem egyet és feljebb toltam magam az ágyon. Elvettem a hajgumimat a szekrényről aztán elkezdtem oldalra lefonni a hajam miután a plüssmackómat az ölembe helyeztem és annak támasztottam a telefonom. Harry tovább beszélt, és ennek örültem – Amúgy végeztünk a hétre. Most lesz egy kis szünetünk, aztán megyünk Kaliforniába a Warner Bros Stúdióba és ott folytatjuk, illetve fejezzük majd be a filmet. 

- Tényleg? – kérdeztem meglepetten – Oh, tényleg, a főstúdió Amerikában van. 

- Bizony – értett egyet aztán hallottam, hogy sóhajtott egyet – Bár egy eléggé nehéz hetet tudhatunk, magunk mögött szóval örülök, hogy végre hétvége. 

- Milyen olyan színészekkel dolgozni, mint Cillian Murphy és Tom Hardy? – kérdeztem izgatottan. Bevallom, a film után kerestem, és mikor megtudtam, hogy Harry Cilliannel és Tommal dolgozik, egy kisebb fangörcsöt kaptam. 

- Oh, nagy megtiszteltetés – mosolyodott el Harry – Meglepődnél, ha tudnád, mennyire átlagosak. Rengeteget hülyülünk a forgatások közben és tökre örülök, hogy barátokra találtam bennük. Meg hogy egyáltalán csipáznak engem. Tudod, van néhány színész, akik nyíltan nem bírnak engem, csak azért, mert a paprazzik mindenhol megtalálnak. Pedig még csak nem is ismerjük egymást.

- Ez a világon az egyik legundorítóbb dolog. Mármint ítéletet alkotnak a nélkül, hogy megismernének. És akkor még híresztelik is ezt.

- Nem igazán foglalkozom velük. Ha nekik így jobb, hát hibáztassanak nyugodtan. A helyemet a filmben miattuk úgy sem fogom elveszíteni. Mert Nolan tudja, mennyire szeretném ezt a szerepet, és hát nem is csinálom rosszul, amit csinálok – vigyorodott el, én pedig felkuncogtam. 

- Mikor is lesz a mozivásznon, Harry-Bo? – kuncogtam továbbra is, mire ő a kamerába nézett egy pillanatra. Gödröcskéi annyira elmélyültek, hogy kedvem lett volna belenyalintani. 

- Ezt hol hallottad? – kérdezte vigyorogva, én pedig legszívesebben a homlokomra csaptam volna, amiért hangosan is kimondtam ezt. 

- Twitter – nyögtem ki vörösödve, és legalább azért hálás voltam, hogy nem láthatta, miként pirulok.

- Oh, Cora, úgyis tudom, hogy elpirultál – kuncogott fel. A francba! – Szóval twitter, hm? – kérdezte felvont szemöldökkel, én pedig a párnába temettem a fejemet. Istenem, de kínos – Gondolom, akkor követsz pár fanoldalt – folytatta.

- Csakis egyet, úgyhogy dugulj el! – szólaltam fel, belőle pedig kitört a nevetés. 

- Egyébként jövő nyáron, Júliusban – felelt nevetve az eredeti kérdésemre.

- Hát az még elég messze van – biggyesztettem le a számat, és elgondolkoztam azon, hogy mi lesz egy év múlva ilyenkor. Vajon tartani fogom még a kapcsolatot Harryvel? Őszintén nagyon remélem. 

- Igen, viszont a forgatások nem sokára befejeződnek, és egy kicsit bánom, hogy ilyen hamar vége lett. Mert nagyon jól éreztem magam.

- Mhm, szóval másodállásban színészkedni szeretnél?

- Ezt nem mondtam – nevetett fel – Én még mindig úgy gondolom, hogy magamtól semmi pénzért nem hagynám ott a srácokat. Mármint, hogy nem lépnék ki a bandából. Ha közösen megegyezünk, hogy vége, az oké, de addig nem. És remélem, hogy a közös megegyezésre sem jutunk mostanában. 

- Ez az első, hogy ilyen hosszú szünetetek van, nem?

- Igen, és elég durva, ha azt nézzük, hogy már hat turnén vagyunk túl.

- Hat turné? – kérdeztem vissza meglepetten – Mennyi ideje vagytok együtt?

- Hat éve volt huszonharmadikán.

- Szóval akkor minden évben turnéztatok? – lepődtem meg. 

- Um, igen – nevetett – Ugye volt az X Factor turné 2011ben, amit befejeztünk Áprilisban aztán még abban az évben Decemberben volt a mienk, a legelső. Közben ugye voltak nagyobb szüneteink, szóval együtt dolgoztunk a Big Time Rushos srácokkal és mi volt a nyitóelőadók néhány koncertjükön, míg mi ugye szüneteltettük a mienket. 

- Ti mikor fejeztétek be a ti turnétokat? 

- 2012ben. Aztán még abban az évben neki láttunk a második albumunknak, amivel 2013ban mentünk turnéra. Turné alatt persze már írtuk a harmadik albumot, ami év végén megint csak kikerült. Azon a nyáron mellesleg még az egyik dokumentumfilmünket is kiadtuk. 2014ben turnéra mentünk a harmadik albummal és gondolom, már tudod mi történt ez alatt az idő alatt is – nevetett amint beleélte magát a mesélésbe. 

- Újabb albumot írtatok? 

- Telitalálat – bólintott egy nagyot – Közben fel lett véve még egy dokumentumfilm féleség, bár nem igazán mondanám annak, hiszen csak a koncert lett felvéve, mint még egy jó pár a múltbeli turnéinkon. De visszatérve a turnéra és az albumokra, a negyedik album 2014ben lett kiadva és um, mikor ugye úgy neveztük el, hogy FOUR egyikünk sem gondolta, hogy ez majd meghatározza a bandatagok számát. 

- Emlékszem eléggé nagy zűrt kavart az egész az interneten. Március 25. volt, nem? 

- Igen – mondta egy kicsit gyorsabban aztán felsóhajtott – De, um, mindegy is. Szóval, ezután a turnét négyen fejeztük be és az új albumon is már csak négyen voltunk mely majdnem egy évvel azután jött ki, hogy a negyedik kikerült. 

- Ezzel viszont nem mentetek turnézni – állapítottam meg, hiszen ahogy mesélte, eddig úgy mentek turnézni, hogy kiadták az albumot év végén és a következő év elején indultak útra. 

- Nem – sóhajtott fel – De már alig várom, hogy visszatérjünk és újra a buszra költözhessünk és bejárhassuk a világot. Az egészben az a kedvencem, mikor este felléphetünk a rajongók előtt és az a kapocs, mely köztünk és a rajongók között van csak életre kel és erősebbé válik, és ah. Imádom a munkámat. 

- Ezt jó hallani – mosolyodtam el – Manapság nem találni sok olyan előadót, aki őszintén élvezi azt, amit csinál és nem csak a pénzért van benne az egészbe. 

- Oh, nem, dehogyis. A pénz csak egy plusz. Kiskorom óta tudtam, és a családom is, hogy szórakoztatni akartam az embereket. Mindig is szerettem a középpontban lenni – nevetett – Emlékszem, mikor anyuval mindig elmentünk Gemmáért a suliba, és míg én hátul ültem az ülésemben mindig letekertem az ablakot és ordibáltam az embereknek hogy rám figyeljenek. 

- Igazán?

- Mhm – hümmögött válaszul – Szóval az, hogy ezt most végre megtehetem, olyan, mintha az egyik legnagyobb álmom vált volna valóra. 

- Ebben egyet értek – mondtam – Na, és a többiek mit csinálnak? Mármint, azt tudom, hogy Niall a golfpályákon tengeti a napjait, te meg forgatsz… 

- Hát, Niall sokat utazik amellett, hogy elkezdte a saját golf menedzsment cégét aztán mikor múltkor beszéltünk, körülbelül két órán keresztül facetimeon, említette, hogy nem sokára megy Chicagóba, hogy írjon egy-két dalt. Igen, um, én jelenleg forgatok, és ha van időm, akkor néha írogatok is dalokat illetve az edzőteremen töltök sok időt. Umm, mi van még? – gondolkodott el – Oh, igen. Louis Los Angelesben van a kisfiánál, nem régiben volt az America’s Got Talentben mint vendég mentor. Vagyis, inkább bíró.

- Oh, igen, valami ilyesmit olvastam és láttam képeket is – motyogtam – Mi van Liammel? 

- Ő nem régiben írt alá egy szóló szerződést a Doyan Global céggel szóval jó kezekben lesz – mosolyodott el amint ásított egyet aztán hirtelen hallottam, hogy süvíteni kezdett a szél.

- Ettől függetlenül még együtt jöttök vissza, nem? 

- Persze – nevetett – Ez igazán vicces amúgy. 

- Micsoda? 

- Hát, hogy az emberek azt hiszik, hogy nem jövünk majd vissza a szünet után. Attól, mert egy banda vagyunk, nem jelenti azt, hogy egyik pillanatról a másikra ketté megyünk majd. 

- Ne érts félre, nem akarok rosszat mondani vagy megbántani, de egy tag lelépett. És személy szerint az a véleményem, hogy eléggé vastag bőrnek kellett lennie néhány embernek a pofáján ahhoz, hogy egy facebook poszton keresztül közölje, hogy másik irányba szeretne menni. Szándékozott szójáték – ezután csend telepedett kettőnkre, a szél süvített és hirtelen meg is szomjaztam. A telefont a kezemben tartottam, míg az alsó emelet felé indultam, hogy igyak egyet, de Harry még mindig csak ült – Oké, talán nem kellett volna mondanom semmit. 

- Én csak… nem is tudom igazán – nevette el magát erőltetetten – Az igazság az, hogy nagyon senki nem szembesített ezzel. Mármint, talán anya, de egy családtag azért más, nem? 

- Sajnálom, ha ezzel megbántottalak, Harry – sóhajtottam fel amint kivettem a hűtőből a vizet aztán a pultra helyeztem és egy kézzel lecsavartam a kupakot, hogy aztán felemeljem az üveget és beleigyak – De nem fogok bocsánatot kérni a véleményem miatt. Őszinte volt és szerintem ez minden, aminek számítania kell, nem?  

- De, persze. Csak, mindenkinek nagyon nehéz volt, mikor Zayn bejelentette hivatalosan, hogy vége. Vagyis, hogy számára vége ennek az egésznek. Természetesen előtte már feljött többször köztünk az egész, hiszen láttuk, hogy nem élvezte teljesen, amit csinált és már az utolsó előtti albumon a tőlünk telhető legjobban próbáltunk úgy tenni-venni, hogy az az ő ízlésének is megfeleljen, és ne érezze magát kívülállónak. Azonban nem követelhettük tőle, hogy maradjon velünk és ne élvezze azt, amit csinál. 

- Igen, ezt értem is – mondtam – Nekem csak az nem tetszett, ahogy közölve lett az az emberekkel. Ha a rajongótok lennék, én elvártam volna egy videó üzenetet – magyaráztam tovább – De mindegy, ne beszéljünk erről. Miért tekerted le az ablakot? 

- Wow, gyors témaváltás – nevetett – Erm, csak mert kezdtem egy kicsit beálmosodni aztán gondoltam, hogy a hűvös levegő jót tesz majd. 

- Ah, értem – bólogattam, míg újra az emelet felé indultam. Amint a szobámba értem, elvettem a laptopom az asztalomról aztán visszabújtam az ágyba, amire Harry is felfigyelt és a kamerába nézett.

- Mi az? – kérdezte.

- Oh, csak visszadőltem az ágyamba. 

- Holnapra van valami programod? – kérdezte az alsó ajkába harapva, míg az utat figyelte, én pedig szélesen mosolyogva az ő arcát.

- Igazából semmi – mondtam, noha ez nem volt igaz. Terveztem bemenni a cukrászdába, valamint Serena is emlegette, hogy jó lenne, ha elmennék vele fodrászhoz, tekintve, hogy akar valami új frizurát, de fogalma sincs, milyen legyen. De Serenát lemondhatom, ráadásul láttam rajta, hogy ő maga sem gondolja komolyan ezt a frizura újítást, így valószínűleg megkönnyebbül majd, hogy még sem megyünk. A cukrászdába pedig nem kell mennem, magamtól mentem volna, hogy haladjak a megrendeléseimmel, de azok szintén ráérnek még.

- Remek, akkor um, átjöhetnél hozzám? – kérdezte – Főzhetnék valamit, meg filmeznénk, beszélgetnénk – mondta, és egyszer sem pillantott a kamerába, így éreztem, hogy zavarban van.

- Harry Styles, csak nem randizni akarsz hívni magadhoz? – kérdeztem szemtelenül és közben úgy vigyorogtam, hogy már fájt a szám. Harry a kérdésem hallatán azt hiszem elpirult, de nem vagyok benne olyan biztos.

- Um, de igen. Szóval? Benne vagy?

- Igen – vágtam rá vigyorogva.

- Oké – ragyogott fel az arca, én pedig csendben elolvadtam a látványtól. Annyira édes.

- Képzeld, csináltam neked egy sütit a héten – mondtam mosolyogva, miközben magamhoz öleltem a mackómat és a fülével kezdtem játszani.

- Tényleg? Akkor holnap megkapom? – kérdezte kisfiúsan izgatottan, én pedig felkuncogtam.

- Hát nem éppen, mivel gondoltam, hogy biztosan megengednéd, hogy megegyem. Így megettem – nevettem fel – De, csak mert nem akartam hűtőben tárolni sokáig. Akkor átvette volna a hűtő ízét. 

- Ne már, komolyan megetted előlem? – nyögött fel csalódottan. 

- Kénytelen voltam. De holnap süthetek neked egyet, ha szeretnéd – mosolyodtam el.

- Igen, az nagyon jó lenne – csillantak fel a szemei – Milyen süti? Csak mert holnap úgyis megyek bevásárolni, és megveszem a hozzávalókat a kajához, meg akkor a desszerthez is.

- Majd a sütihez beszerzem én a dolgokat – mondtam.

- Rendben – mosolyodott el.

Ezután egészen addig beszélgettünk, míg nem az ágyában feküdt. Éppen akkor kezdtem mesélni neki, hogy milyen születésnapi tortát sütöttem egy vendégnek, mikor arra lettem figyelmes, hogy horkant egyet. Csendben maradtam, és már csak az egyenletes szuszogását lehetett hallani. Az egész arcát nem láttam, csak az állát és a száját, pedig nagyon szívesen megfigyeltem volna alvás közben. Suttogtam még neki egy jó éjszakát, majd befejeztem a beszélgetést, mely pár perccel több volt, mint három óra. A telefonomat visszaraktam tölteni, majd magamhoz öleltem a mackómat és a takarót, és mosolyogva leraktam a fejem a párnára. Mielőtt elaludtam arról fantáziáltam, hogy Harry fekszik mellettem és szorosan ölel magához.

**

Másnap dél körül keltem fel, amin egyáltalán nem lepődtem meg, hiszen éjszaka baglyot játszottam Harry kedvéért. Meg persze az enyémért is. Vagyis, csak azt akarom mondani, hogy persze én is élveztem, hogy beszélgettünk és örültem is neki. Az alsó szinten ittam gyorsan egy kávét, miközben a bátyám cinkelését hallgattam, hogy mennyire kiüthettem magam, hiszen volt bent a délelőtt folyamán a szobámban, és úgy aludtam, mint egy mormota. Végül aztán csak rákérdezett, hogy miért aludtam ilyen sokáig, én pedig éppen nagyot kortyoltam a bögrémből, hogy kicsit húzni tudjam a válaszadást.
- Facetimeoltam Harryvel – mondtam lassan, a bátyám arcára pedig hatalmas vigyor kerekedett, amin muszáj volt megforgatnom a szemeimet.
- Harryvel? – kérdezte előbb Hailey – Jó képű, virágos Harryvel?
- Hány Harryt ismersz még? – sóhajtottam fel.
- Harry Pottert még, de ő ugye egy karakter, szóval ő nem él – vigyorodott el.
- Az éjszaka közepén facetimeoltál vele? – kérdezte Hunter.
- Igen. Miért fura ez? – kérdeztem, noha hülye kérdés volt, hiszen nyilvánvaló volt, hogy fura a dolog. Bár ha ő egy másik kontinensen lett volna, akkor az időzónák teljesen mások lettek volna, amit azt jelentette volna, hogy nála lehetett volna reggel.
- Apám, ti kamerán keresztül szexeltetek? – kérdezte nagyra kerekedett szemekkel Hunter, én pedig majdnem visszaköptem a kávét a bögrémbe.
- Elment az eszed ember? – förmedtem rá – Hogy jut ilyesmi az eszedbe? Ah, hagyjuk is – álltam fel és az emelet felé indultam, meg sem várva Hunter válaszát.

Miután megittam a kávémat, elvégeztem a szükséges teendőimet a fürdőszobában, majd felvettem egy egyszerű szürke felsőt, egy farmer shorttal és a már kitaposott fehér Conversemmel. A hajamat egy erős lófarokba kötöttem a fejem tetejére, majd felkaptam egy kis táskát, beledobáltam a fontosabb cuccaimat és leindultam az emeletről.
- Oké, remélem nem baj, hogy elmegyek – mondtam Hunternek és Haileynek amint leértem – Mielőtt még kombinálni kezdenétek, nem telefon szexeltem Harryvel, és nem is tervezem. És nem fogok Harryvel szexelni, még ha most hozzá is készülök és furcsa az egész. Gondolhattok akármit, és vigyoroghattok úgy, ahogy akartok, de nincs köztünk több mint barátság! – szónokoltam – Oké, talán egyszer randiztunk, de ennyi. Azt hiszem. Igazából fogalmam sincs. Felejtsétek el az egészet, amit mondtam, jó? Majd jövök – vettem le a kulcsaimat a tartóról, majd kinyitottam a bejárati ajtót, és be is csaptam magam mögött.

Beültem a kocsimba, majd a rádiót hangosra tekerve elindultam egy szupermarketbe, hogy megvegyem a málnás-fehércsokis browniehoz a hozzávalókat. Eléggé gyorsan megvoltam ezzel, annak ellenére is, hogy nem mostanában jártam fizikálisan bevásárolni. Még mindig egyszerűbbnek véltem, hogy online megrendelem azt, ami kell, azonban akkor nem volt időm erre. Leginkább, mert már mindenképpen Harryvel szerettem volna lenni. A tegnapi kis beszélgetésünk elérte, hogy jobban hiányozzon, mint eddig bármikor és ezt furcsának találtam. Nem akartam nagyon gyorsan hozzákötődni, mert a végén annyira megszokom, hogy mindig velem van vagy, vagy hogy én vagyok vele, hogy akkorát koppanok majd, hogy még a szüleim is meghallják Ausztráliában.

Örültem, hogy Harry azért pluszba megüzente a címét, mert egyedül még nem mentem el hozzá és tuti, hogy eltévedtem volna. Nem élt messze a külvárostól, de közel sem volt a belvároshoz, ami igazán meglepő, mert az ember azt hinné, hogy olyan messze laknak a híres emberek, mint ő, amennyire csak tudnak, hogy ne találják meg őket sosem. Mikor végül odaértem az ismerős házhoz, megcsörgettem és megmondtam neki, hogy megérkeztem mire ő csak azt mondta, hogy mindjárt nyitja a kaput. Amint beparkoltam az ő hatalmas Range Rovere mellé az én Audim kisebbnek tűnt, mint gondoltam, hogy fog majd. Nevetve szálltam ki végül, a táskámat a vállamra helyeztem és már készültem volna feltolni a napszemüvegem a kezemmel melyben a kulcsom pihent, de Harry egy ölelésbe vont. A karjai a derekam köré tekeredtek, az arcát a nyakam hajlatába temette, míg én átöleltem őt a nyaka körül. Éreztem, amint az arcom felmelegedett egy kicsit, amikor egy puszit nyomott rá, de szerencsére nem volt olyan vészes, mint általában szokott lenni.
- Hol vannak a cuccok, amiket vettél? – kérdezte, míg a kezében lévő kulcsán megnyomott egy gombot így a kapuk elkezdtek becsukódni.
- Csomagtartó – mondtam amint felnyitottam azt és kivettem belőle a narancssárga Sainsbury’s szatyrot – Nem hiszem el, hogy öt pennyt levonnak, ha veszel egy szatyrot.
- Oh, micsoda probléma – cukkolt Harry amint kivette a kezemből a két szatyrot – Tíz pennyvel többet fizettél.
- Igen is nagy probléma, oké? Én szerettem, hogy nem kellett érte fizetni.
- Hát, ez van, C.
- C?
- Mhm – hümmögött, míg a konyha fele igyekezett amint beléptünk a házba. A kellemes hűvösség miatt a testemet kirázta a hideg – Talán nem tetszik?
- Nincs vele bajom, csak eddig senki nem hívott így.
- Hát, akkor majd én így hívlak – kacsintott rám, míg elkezdte kipakolni a dolgokat – Popcorn? Milyen sütit csinálsz nekem?
- Erm, azt csak nasinak vettem – rántottam vállat
- Pizsi-partit tartunk? – vonogatta a szemöldökét, míg tovább csomagolta a dolgokat – Cora, most komolyan vettél tojást? Nekem is van – vigyorodott el.
- De ha elhasználjuk, akkor nem lesz. Szóval inkább köszönd meg.
- Nos, akkor köszönöm – mosolyodott el megint – Mit sütsz?
- Segíthetsz ám, ha akarsz – böktem az oldalába játékosan, mire ő megugrott egy kicsit aztán visszalépett mellém és a vállamra dobta a bal karját – Brownie?
- Miért érzem, hogy valami Cora féle csavar lesz benne?
- Nem tudom – vontam vállat, míg egy kis mosoly kerekedett az arcomra – Nem csinálom semmilyen különleges módon, pedig szerettem volna rávágni, hogy mert jól gondolod.
- Mondhatod még azt. Aztán mikor elkészül majd, ráteszek egy kis extra színészkedést, hogy mennyire jó.
- Ah, igaz is – vigyorodtam el gonoszul – Te már színész vagy, nem igaz? Meg van Leo DiCaprio teló száma? Meg tudod adni?
- Tudtam, hogy csak erre kellek majd – tettette amint megrázta a fejét és a szívére helyezte a kezét – Annyira tudtam, hogy te is csak ki fogsz használni amint esélyed adódik – folytatta, amint sírást kezdett el színlelni. Az arcát a tenyereibe temette, míg a könyökeivel a pulton támaszkodott – Pedig én tényleg komolyan gondoltam ezt az egészet veled, C!
- Aw, sajnálom, hogy össze kellett törjem a szíved, babycakes – simítottam a kezemet a hátára, aztán megveregettem finoman – De ez túl szép volt ahhoz, hogy igaz legyen.
- Tudom – szipogott, amint az ujjaival eltörölte a nem létező könnyeit – Azért megsütöd még nekem azt a süteményt? Csak mielőtt ténylegesen összetöröd a szívemet és kisétálsz azon az ajtón.
- Meglátom, mit tehetek – sóhajtottam fel ugyanolyan drámaian – Bár előtte tegyél el minden vegyszert, amit esetleg belekeverhetek „véletlenül” és bajod lehetne tőle.
- Az életem már amúgy is romokban hever, mert nem szeretsz valójában. Mindegy, hogy az alkohol, a fájdalom vagy valami vegyszer veszi el az életem.
- Istenem, nem csodálom, hogy megkaptad a szerepet – nevettem el magam amint a kezemet újra a hátára tettem aztán a fejemmel a vállának dőltem.
- Most már legalább biztosra tudod, hogy nem a hírnevem miatt vagyok a filmben.
- Eddig sem gondoltam azt – vontam vállat – Nolan nem adta volna neked a szerepet, ha nem lettél volna jó a válogatáson.
- Ez igaz – bólintott aztán felsóhajtott és összecsapta a tenyereit – Na, lássunk neki annak a süteménynek, mert tegnap óta kívánom.

Amint a málnás-fehércsokoládés finomságok elkészültek és lehűltek, két-két gombóc vanília fagylalttal lettek tálalva. Harry nappalijában ültünk a hihetetlenül kényelmes kanapéján, míg egy film ment a tévében. Nem igazán figyeltünk rá, mert inkább beszélgettünk, nevetgéltünk és csak henyéltünk. Idő közben rendeltünk vacsorát a Nando’sból, hiszen az annyira még sem volt egészségtelen, ami jól jött, mivel mostanában igen is oda figyelek arra, hogy mit eszek. Miután befejeztük az evést, Harry felkelt a kanapéról és a konyhába cipelte a tányérjainkat így én addig elfeküdtem a díványon. Tökéletesen elfértem rajta, szerintem még simán lehetett is volna rajta aludni. Erre gondolva egy nagy ásítás hagyta el a számat és mikor Harry visszaért a helységbe, nevetve nézett le rám.
- Kényelmes? – kérdezte szórakozottan, mire én csak elégedetten elmosolyodtam és bólintottam egyet.
- Tudtad, hogy elvileg tudományosan és pszichológiailag is igaz az, hogyha hosszabb ideig vagy valakivel fizikális kapcsolatba vagy csak közel vagy valakihez, akkor ez olyan vegyszereket szimulál az agyadban, amik előmozdítják a bizalmat?
- Igazán? – kérdezett vissza.
- Aha – mondtam aztán a szám elé téve mindkét kezemet ásítottam egy nagyot – Szóval, ha már aludtál valaki olyannal, akivel nem rég találkoztál és közben ölelkeztetek, akkor sokkal kényelmesebben érzed magad velük és elvileg olyan, mintha már régóta ismernétek egymást.
- Nem hallottam még ilyenről – mondta teljesen meglepett arckifejezéssel Harry – Honnan tudod ezt?
- A nővéremtől – nevettem el magam – Ha hiszed, ha nem, az ő kapcsolata Fletcherrel így lett olyan erős, amilyen.
- Mert együtt aludtak? – kérdezte zavarodottan.
- Fletcher ugyebár spanyol származású, a nővérem meg ugye bár ausztrál. Szóval elég hosszú ideig távkapcsolatban éltek. Szerintem kétszer szakítottak is – meséltem tovább. Ekkor Harry már a kanapén ült és a lábaim az ölében voltak, míg az ő ujjai fel és le siklottak a sípcsontomon amint simogatta őket – Majdnem két éven keresztül azt hiszem csak kamerán keresztül beszéltek aztán mikor végre találkoztak, mást sem csináltak szinte, mint együtt aludtak. Reagan azt mondta, hogy rengeteget segített nekik ez az egész, mert ugye a kapcsolatuk bizalmon alapult. Vagyis, ezt szerették volna, tekintve hogy hosszabb ideig nem lehettek együtt a különböző lakhelyeik miatt.
- Wow, ez furcsa – mondta még mindig teljesen elképedve – Mármint, számomra ez olyan hihetetlen.
- Tudom, eléggé hülyének érzem magam most – nevettem fel – Úgy értem én magam is hallottam, amiről itt hadováltam, és eléggé nehezen hihető. De ennek ellenére, akkor is csodálom a nővéremék kapcsolatát. Annyira tökéletesek.
- És gondolod, hogy nekünk is segítene, ha aludnánk egyet? Tökre egymásba gabalyodva meg minden?
- Meg szeretnéd próbálni? – pillantottam rá kérdőn.
- Őszintén szólva, eléggé fáradt vagyok, és jól jönne egy kis szieszta – nevetett fel halkan – Vagy te hogy bírod?
- Egész jól.
- Azért kaptad be majdnem a fejemet az előbb, nem? – kérdezett vissza vigyorogva – Láttam, ám hogy miket ásítottál ma mióta ide értél.
- Oké, talán álmos vagyok. De, te voltál az, aki fenn tartott tegnap este aztán bealudt! Miközben én beszéltem!
- Elnézést kértem már amiatt, úgy hogy ne próbáld meg még egyszer felhozni! – nevette el magát amint a fejemre dobta a pamut plédet aztán éreztem amint mellém dőlt. Mikor kikukkantottam a pléd alól, szembe találtam magam Harryvel amint szélesen vigyorgott – A kanapé elég lesz kettőnknek szerinted?
- Komolyan aludni akarsz?
- Miért ne?
- Hát jó – vontam vállat aztán egy kicsit arrébb mentem így nem rajtam feküdt, hanem a kanapén – Kicsi vagy nagy kanál?
- Kicsi, de csak érted, leszek nagy.
- Aw, komolyan? – kérdeztem vigyorogva, míg szembe fordultam Harryvel – Aw, te vagy a kicsi? Aw. Aw. Aw.
- Oké, elég legyen – húzta vissza a fejemre a takarót – Idejössz vagy mész a földre? – kérdezte amint kitárta a karjait.
- Lehetek én a nagy kanál akkor, kérlek? – pillantottam fel rá szórakozott tekintettel, míg a szempilláimat rebegtettem és lebiggyesztettem az ajkaim.
- Istenemre esküszöm, hogyha ezzel fogsz szívatni, az életbe többet nem alszok veled.
- Ezt majd azután döntsd el, hogy életed legjobb sziesztáján túl vagy – vigyorogtam rá mire ő csak megforgatta a szemeit aztán a nyakamhoz bújt az arcával és a jobb kezét a derekam köré tekerte.

- Mhm, jó illatod van – motyogta amint lélegzett egy mélyet. Az egyik lábát az enyéim közé dugta, míg az én kezem a nyakára csúszott így a hüvelykujjammal simogatni tudtam az arcát és erős állkapcsát. A fejem az övének döntöttem amint lehunytam a szemeim és nem tudtam visszafogni a mosolyom amint éreztem hajának puhaságát.