2016. december 9., péntek

18. Biciklizés

Hellooo,
A mai hírek után mindketten teljesen lesokkoltunk, ami azt illeti, jelenleg is ebben az állapotban vagyunk. Sajnáljuk a kései részt. Az ez alatt lévő szöveg nem ma lett írva. 
----
Woooo, another date 😀 Ha az elsőhöz hasonlítjuk, nekem ez jobban bejött but I mean azzal sem volt semmi gond lolz. :3 Damn, már 19-en vagyunk, ami teljesen elképesztő, hiszen nem gondoltuk volna, hogy majdnem minden rész feltevése után valaki csatlakozik majd hozzánk! Nagyon szépen köszönjük! Mindenképpen lépjetek be a csoportba, ha még nem tettétek így sosem maradtok le az újdonságokról. ^^ Patri belekezdett legújabb történetébe, melynek főszereplője Nialler, so mindenképpen kukkantsatok be és persze nekem is készülődőben van egy újabb történetem ahova nem tudom, hogy mikor kerül majd fel a prológus még. :D Jó olvasást!Xx♥

x CORA ASHFORD x

Nem tudtam mennyi ideig voltunk kiütve, vagy, hogy mennyi idő lehetett, amikor felkeltem, de a hatalmas ablak felé pillantva csak is a sötétséget láttam. A méretes plazma tévé a falon volt az egyetlen, amely fényt bocsájtott ki magából, hiszen nem kapcsoltuk ki azelőtt, hogy elaludtunk volna. Túlságosan belemerültünk az ölelkezésbe és a beszélgetésbe, még akkor is, ha a semmiről volt szó. Egy széles mosoly terült el az arcomon ennek gondolatára, aztán amint ásítottam egyet, a kezemet visszahelyeztem a még mindig mellkasomon alvó srác köré. Egy kicsit közelebb húzódtam hozzá és a fejemet az övére hajtva csúsztattam az ujjaimat puha hajába. Rövid volt, de a teteje már kunkorodott, ami megint csak mosolygásra késztetett. Elképzeltem, hogy milyen lenne, ha lenne egy kisfia, és kiköpött ő lenne, vagy ha egy kislánya lenne, és Harry haját örökölné. Vagy mi lenne, ha lenne neki mindkettő? Az olyan aranyos lenne! Simán el tudom képzelni, amint úgy öltözteti őket, mintha csak saját maga öltözne fel. Persze nem értettem, hogy miért gondolkodtam ilyen dolgokon, míg a srác az ölemben aludt és tartott közel magához, így végül arra fogtam, hogy még csak most keltem fel és az agyam túlfáradt. Vagy valami ilyesmi. 

Semmi kedvem nem volt felkelni, hogy megnézzem mennyi volt az idő, leginkább azért, mert túlságosan kényelmes volt a pozíció, amiben feküdtünk. Harry halk szuszogása a fülem mellett hallatszott, néha kirázott a hideg miatta, és ilyenkor csak közelebb bújtam hozzá. A barna, pamut paplan lecsúszott a hátán, szóval miután nehézkesen felhúztam azt, magunkra terítettem. Szemeimmel a távirányító fele kutattam, majd mikor végül megtaláltam azt az asztal másik oldalán, felsóhajtottam és végül visszafordultam Harry fele. Ki szerettem volna kapcsolni a tévét, de mivel messze volt, inkább feladtam az egészet. Egy jó ideig még jártattam a gondolataimat, melyek leginkább Harry és a jelenlegi szituáció körül forogtak, de végül annyira lefárasztottak, hogy egy csettintés alatt vissza is kerültem az álmok világába. 

Egyedül találtam magam a hatalmas kanapén mikor újra felkeltem, a számnak borzalmas íze volt mikor kinyitottam azt majd becsuktam és nyeltem egyet. A szemeimet dörzsöltem, míg felültem és csak később esett le, hogy a legrosszabb döntés volt így tenni, ugyanis elfelejtkeztem arról, hogy szempillaspirál volt rajtam. Megforgattam a szemeim miután felsóhajtottam aztán körbe néztem a nappaliban. A tévé már nem ment, a földön még mindig ott hevertek a párnák, melyek eredetileg a kanapén voltak. Egy halk „bassza meg” ütötte meg a fülemet aztán halkan elnevettem magam és megindultam a konyha fele. Harry hátával szemeztem, míg ő a hűtő előtt állt melynek az ajtaja tárva nyitva volt. Ha jól láttam, a tegnap készült browniet csipegette mely a hűtőben pihent, mert szerinte hidegen ugyanolyan finom, mint mikor melegen kikerül a sütőből. 
- Az mind a csípődre megy majd. Meg a hasadra. És a combjaidra – jegyeztem meg vigyorogva. Harry hirtelen megfordult, melynek következtéből bevágta a karját a hűtőajtóba. Ezen nem tudtam nem nevetni, aztán végül csak megráztam a fejem – Van egy plusz fogkeféd? Képtelen vagyok tovább elviselni, hogy nem tiszták a fogaim. 
- Persze, um, azt hiszem, a lenti fürdőben van egy pót – mondta, míg becsukta a hűtőt aztán biccentett egyet felém, hogy kövessem. Percekkel később kihúzott egy narancssárga színű fogkefét és felém nyújtotta – Vagy szeretnél egy rózsaszínűt? Kéket? – kérdései után megráztam a fejem aztán szinte azonnal a kagyló fele indultam. Nem volt bőr az arcomon úgy beszélni hozzá, hogy nem mostam fogat. Nem voltunk még annyira szoros kapcsolatban, hogy ezt megengedhessem magamnak. Mikor Jairől van szó vagy Serenáról, esetleg akármelyik testvéremről, egy ilyen szituációban, nem vagyok ennyire… hogy is fogalmazzak. Szóval, az ő társaságukban sokkal kényelmesebben és lazábbnak érzem magam. Harry azonban más téma. Ő részben még egy idegen srác, aki tetszik, és nem szeretném, ha undorodna tőlem akármi miatt is. Nem akarom elcseszni az összes esélyem, amim adódik. Gyorsan megmostam az arcom amint elöblítettem a fogkefét, hiszen muszáj volt eltűntetnem a tegnap fent maradt sminket az arcomról. Így amint végeztem a fogmosással, egy sokkal, szélesebb vigyorral az arcomon és frissebb lehelettel fordultam Harry felé, aki végig az ajtófélfának támaszkodva várta, hogy végezzek.
- Nem tudod, hogy hova tettem a telefonom tegnap? – kérdeztem, míg kisétáltunk a helységből.
- A konyhában volt a pulton, azt hiszem – mondta. Bólintottam egyet, aztán a szemeimet egy röpke pillanatra végig futtattam rajta. Elismerően vigyorodtam el amint a tekintetem felitta a srác látványát. Formás combjait egy fekete csőfarmer ölelte körbe, szinte rácuppant, amitől kedvem lett volna megmarkolni őket. Ha ez nem lett volna elég, egy fehér atléta volt rajta, mely láttatni engedte széles, izmos hátát és hatalmas karjait. Egy bicepsze volt körülbelül akkora, mint nekem a kettő együtt, ha nem nagyobb. Amikor szembe voltam vele, a szemeim akkor sem bírták ki, hogy ne csússzanak le a mellkasán, hogy aztán sunyin meglessék a mellkasán lévő tetkóit. Meg persze azokat, melyek a karján terültek el. Gyorsan elkaptam a tekintetem róla és a telefonomat a kezembe vettem.
- Um, lenne kedved elmenni, reggelizni valahova? – tettem fel a kérdést totál meggondolatlanul. Harry rám pillantott, elmosolyodott, aztán gyorsan magára kapott egy sötétbarna pulóvert.
- Éppen most akartam mondani, hogy foglaltam magunknak egy asztalt az egyik kedvenc kis helyemre – közölte velem – Isteni reggelit csinálnak, és szinte minden féle-fajtát kínálnak.
- Mennyi az idő? – kérdeztem, aztán végül lepillantottam a telefonomra és szembesültem azzal, hogy lassan tíz óra volt – Meddig adnak reggelit a „kedvenc kis helyeden”?
- Tizenegy-tizenegy harminc. Passz.
- Oké, akkor, um, először talán hazamennék – osztottam meg vele a gondolataim – Aztán megüzened a címet és akkor találkozunk ott, rendben? – kérdeztem, míg egy normális gombócba fogtam a hajam. Egy kicsi zavarban éreztem magam, nem igazán tudtam, hogy mi mást kellett volna mondanom. Mindig azon kaptam magam, hogy a közelében totál elmélyedek a saját kis világomban. Ez persze mindig ahhoz vezet, hogy elmerüljek a gondolataimban is, melyeknek, az elmúlt hetekben, szinte csak ő volt a főszereplője. Az, hogy ez egy jó dolog-e vagy sem, én magam sem tudom megmondani még egyelőre.
- Persze – válaszolt, mellyel megint sikerült visszarántani a valóvilágba – Mikor felkeltem esett az eső, szóval gondolom, egy kicsit hűvös van. Ha gondolod, adhatok egy kardigánt vagy valami?
- Szerintem meg leszek, de azért köszönöm – mosolyogtam rá. 

- Rendben – bólintott, majd el is indultam a bejárati ajtó felé – Nyitom a kaput – mondta, míg én kiléptem a szűrt fényre. Jól esett a hideg, friss levegőt belélegezni, miközben a kocsimhoz sétáltam. Akkor jöttem rá, hogy a táskámat bent hagytam, amiben a kocsi kulcsom van, így visszaindultam Harry felé.
- A táskámat bent hagytam – mondtam, ő pedig bólintott.
- Menj csak – mosolygott rám, mely miatt a szívem hevesebben kezdett verni a mellkasomban. Elpirultam, és besiettem a házba, majd a kanapé előtt a földről felkaptam a táskámat, végül felszedtem a ledobált párnákat és összehajtogattam a plédet is, amivel aludtunk. Ezután újra kiindultam, Harry az ajtóban várt – Akkor megüzenem az étterem címét és ott találkozunk egy fél óra múlva?
- Lehetne negyven perc? Biztos, ami biztos – vigyorodtam el, ő pedig felkuncogott és bólintott. 
- Akkor nem sokára – mosolygott, én pedig hirtelen felindulásból lábujjhegyre pipiskedtem, hogy felérjem az arcát, aztán pedig puszit nyomtam oda. Ezután sietősen beültem a kocsimba, miközben vörösödtem, mint egy rák. Néha elmegy a közelében az eszem.
A visszapillantó tükörben magam mögé pillantottam Harryre, mielőtt kikanyarodtam volna az utcára. Édesen mosolyogva integetett, melyen muszáj volt nekem is mosolyognom. Így hát egész úton vigyorogtam, még akkor is mikor berontottam a bejárati ajtón. Egy egész pillanatig csönd volt. Lerúgtam a cipőmet, majd a nappali felé indultam, mikor a fülemet megütötte egy nyögés. Aztán még egy.
- Bah, ne már srácok, miért kell ilyenkor csinálni? – kiáltottam el magam keservesen, majd az emelet felé indultam. Igazán nem akartam köcsög lenni, de örültem volna neki, ha legalább addig várnak a kielégüléssel, míg én újra elhúzom a csíkot. Különben is, miért nem este csinálják? – Héj, lehetne, hogy egy kicsit halkabbak lesztek? Köszi! – kopogtattam be, majd gyorsan a szobámba mentem és becsuktam az ajtót. Kinyitogattam az ablakokat a szobában, azután pedig a fürdőszobába mentem és gyorsan beálltam a zuhany alá. Villám gyorsan megmosakodtam, majd egy törülközőben a testem körül, a gardróbba csoszogtam és lehuppantam a bőr fotelba. Kihúztam a rengeteg nadrág közül egy fekete Topshopos farmert, hozzá pedig egy piros fehér csíkos rövid ujjút. Magamra húztam egy tiszta fehérnemű társaságával a ruhadarabokat, majd kifésültem a hajamat és hagytam, hogy eredeti hullámos állapotában a vállamra hulljanak a szőke tincsek. A nyakamba különböző félek nyakláncokat raktam, melyek mégis egyben vannak, attól, hogy különállóak, hiszen egyben vettem őket. Felraktam egy kis szempillaspirált, aztán befújtam magam parfümmel, majd felkaptam a szokásos Louis Vuitton táskámat és leindultam az emeletről.

Meglepett, mikor megpillantottam bátyámékat a nappaliban ülve, teljes öltözékben. Amint megláttak, Hunter rögtön szólásra nyitotta a száját.
- Hol voltál az éjszaka kisasszony? És miért nem vetted fel a telefont? Miért nem szóltál, hogy nem jössz haza? – esett nekem rögtön ezer kérdésével.
- Harryvel filmet néztünk, aztán meg bealudtunk és csak ma reggel keltünk fel.
- Az ágyában? – kérdezte rögtön Hailey, én pedig megforgattam a szemeimet, de azért mosolyogtam.
- A kanapén. Egyéb kérdés?
- Hova készülsz most? – kérdezte felvont szemöldökkel Hunter. Felsóhajtva dobtam le magam a kanapéra melléjük. Sokkal egyszerűbb volt, mikor egyedül voltam itthon, mert akkor sosem kellett megosztanom senkivel a hollétem. Teljesen elszoktam attól, hogy mindig számon kérik a teendőim, s őszintén, nem igazán hiányzott.
- Reggelizni megyek.
- Miért nem eszel itthon? – faggatott tovább mire csak felmorogtam aztán a fejemet a kanapé támlájának döntöttem és lehunytam a szemeim – Csak nem Harryvel mész?
- De, és valószínűleg megint nem láttok majd egész nap, szóval addig szexeljetek, amíg nem vagyok a házban.
- Te meg ne szexelj egyáltalán – szólt utánam mikor az ajtó fele igyekeztem. Gyorsan lekaptam a fekete bomber kabátom a fogasról aztán belebújtam.
- Ha kell plusz gumi, a fürdőmben találtok. Legalsó fiók – kiáltottam vissza aztán kiléptem az ajtón és becsuktam magam után. Amint beültem a kocsiba, megnyitottam az üzenetet, mely Harrytől jött, aztán bekapcsoltam a GPS-t, ami a műszerfalba volt építve és beírtam a címet. Negyedórányi távolságra volt a hely, aminek örültem, mert a hasam már megállás nélkül korgott. Amint odaértem, leparkoltam a kocsival aztán a sétányon fellépkedve szembe találtam magam egy zöldes-vajszínű építménnyel.
Egy mosoly terült el az arcomon amint a szemeimmel megvizsgáltam a környéket aztán végül beléptem. Szinte azonnal kiszúrtam Harryt, amint az egyik széken ült és a telefonját nyomkodta. Megköszörültem a torkom amint mellé értem s ő felkapta a fejét. 
- Cora, szia – mosolygott rám aztán már éppen készült fel állni mikor én magamtól helyet foglaltam vele szembe.
- Helló – köszöntem vissza – Mióta vagy itt?
- Pár perce érkeztem – jegyezte meg amint a telefonját lezárta aztán eltette azt a zsebébe – Akkor rendelhetünk?
- Igen – bólintottam izgatottan.
Amint a pincér mellénk ért, Harry rendelt elsőnek, míg én átnéztem gyorsan a menüt. Végül gofrit rendeltem, mely nutellával, eperrel, banánnal és áfonyával jön majd mellé még egy pohár narancslevet. A menüben voltak képek is, és a joghurtok nagyon jól néztek ki, de nem akartam azt is rendelni. Majd ha még éhes leszek a gofri után, talán így teszek.
- Van valami más terved mára? – kérdezte percekkel azután, hogy a pincér elment.
- Hát, nem hiszem, hogy kellemes lenne hazamennem – nevettem el magam amint visszagondoltam a kis beszélgetésre a bátyámmal azelőtt, hogy eljöttem volna.
- Miért? – kérdezett rá, mire én felsóhajtottam. Mielőtt belekezdhettem volna a beszélésbe, a reggelink megérkezett, így meg vártam, míg megint csak ketten voltunk.
- Ugye a bátyám és a barátnője nálam lesznek addig, míg nem megyünk Spanyolba, és hát ugyebár nekik is vannak olyan kívánságaik, melyeket csak intim módon lehet teljesíteni. Mikor hazaértem… nos, akkor is azt hiszem rájuk nyitottam, még ha a vendégszobában is voltak.
- Oh – nevette el magát – Értem. Hát, akkor mi lenne, ha egybe kapcsolnánk a mai teendőinket és együtt töltenénk a napot?
- Mire gondoltál? – pillantottam fel rá mosolyogva.
- Kölcsönözhetnénk bicikliket és tekerhetnénk egy kicsit. Mit szólsz?
- Utána elmehetnénk ebédelni.
- Olyan kettő, fél három fele hivatalos vagyok egy babazsúr féleségre.
- Igazán? – lepődtem meg.
- Vagyis, nem babazsúr. Szóval, a keresztlányom anyjának, az ikertesójának a fia tavaly Novemberben született. Azonban eléggé elfoglalt voltam, így még nem volt esélyem találkozni a kis sráccal aztán a nővérem amúgy is megy, szóval gondoltam, hogy én is csatlakozom.
- Aw, de jó! – mosolyodtam el – Én nem is tudom mikor voltam utoljára egy kisbaba közelébe – nevettem el magam – Vagyis, a bátyámék már egy jó ideje nálam vannak, szóval nem értem minek hazudok – forgattam meg a szemeim játékosan, mire Harry vigyorogva rázta a fejét.
- Lenne kedved eljönni velem? – tette fel a kérdést.
- Erm, biztos vagy benne?
- Persze, miért ne? Szerintem Lou is ott lesz illetve Lux. Meg Adam, Lou pasija.
- Mi történt Lux apukájával?
- Csak külön mentek Louval. De ugyanúgy foglalkozik Luxszal is és Louval is, mint azelőtt, hogy külön utakra eveztek volna.
- Oh, értem – mondtam bólogatva – Hát, erm, nem igazán tudom.
- Nem muszáj, ha nem szeretnél jönni – mosolygott rám – Ne érezd úgy, hogy rád erőltetem.
- Nem, dehogy. Szó sincs ilyenről.
- Rendben, csak gondoltam, megemlítem – magyarázta – Van még időd eldönteni, szóval ne rágódj most rajta.
- Oké – mosolyodtam el, aztán mindketten folyattuk a reggelink evését – A biciklizés hogy jött?
- Oh, hát nem tudom. Igazából csak úgy gondolkoztam, hogy mit tudnánk együtt csinálni – szólta el magát, így egy kissé elpirult, míg én csak szélesen vigyorogva figyeltem az édes arcát, magamban pedig elolvadtam – Miért, mást szeretnél csinálni? – szólalt meg gyorsan.
- Nem, jó lesz a biciklizés is – mosolyogtam rá.
- Korábban említetted, hogy utazol Spanyolországba? – kérdezte.
- Oh, igen. Huntertől és Haileytől azt kaptam ajándékba, hogy Augusztus két hetében náluk legyek Spanyolországban, aztán együtt repülünk végre haza, mármint Melbournebe és Miles születésnapjáig, vagyis szeptember végéig otthon leszek – meséltem szélesen vigyorogva.
- Wow – mosolyodott el – És mi lesz a cukrászdával?
- Elintézték a szabadságom – kuncogtam fel – Azóta nem voltam otthon, mióta elköltöztem és azóta nem is volt rendes szabadságom. Csak ilyen egy-két napok. Szóval Louise és Jack simán belementek – mosolyogtam boldogan.
- Ez nagyon király. Gondolom, hogy senkinek sem sikerült lehengerelnie ezt az ajándékot.
- Azért a randink sem volt ám semmi – mondtam szégyellősen, miközben a tányéromba bámultam – Mármint, hogy én kicsit azt is ajándéknak fogtam fel – pillantottam fel igéző szemeibe.
- Tudod, nagyon örülök, hogy ezt mondod.
- Egyébként visszatérve a cukrászdához, vesznek fel addig a helyemre egy kisegítőt.
- Oh, értem. Én még sosem voltam turistaként Spanyolországban. Mármint voltam, de sosem néztem még körül Madridban vagy Barcelonában. Úgy értem voltunk ott a srácokkal a turnén keresztül, de nem volt időnk lemenni a tengerpartra meg ilyenek.
- Értem – hümmögtem fel – Ez tényleg rossz lehet. Mármint egy csomó helyre lehetőséged van eljutni, ráadásul még pénzt is kapsz érte, de sehol sem nézhetsz meg semmit igazán.
- Igen. Niall lényegében ezért utazgat a szünetben.
- De hát azt mondtad, nem sokára vége vannak a forgatásoknak, utána még neked is lesz időd utazgatni, nem igaz? Mikor tértek vissza?
- Hivatalos időpont még nincsen, de a rajongóknak 2017 nyarára ígértük.
- Tehát még van egy éved.
- Igen. Nem tudom, először talán eltöltök egy kicsit több időt a családommal és barátaimmal. Aztán, ha találok partnert, mehetünk a nagyvilágba – vigyorgott, ahogy én is, és azon kaptam magam, hogy elképzelem, miként indulok el Harryvel egy hátizsákkal a hátamon. 

Reggeli után Harry fizetett, hiába szerettem volna én, azzal érvelt, hogy ő hívott meg, így hát nehezen, de belementem. Harry a telefonján csekkolta le, hogy merre lehet biciklit bérelni, végül leesett mindkettőnknek a probléma, hogy két kocsival vagyunk. Mert, hogy biciklizés után ebédelni szerettünk volna menni, és belementem abba is, hogy elkísérem őt a babazsúrra. Régen beszéltem már Gemmával, szóval már csak ő miatta is. A másik főbb ok pedig leginkább az volt, hogy nem akartam Harrytől elszakadni. Végül abban egyeztünk meg, hogy sétálunk, hiszen nem volt messze a bérlő. Időközben leginkább én kérdeztem kérdéseket Harrytől, mint például hogy milyen olyan helyekre járni, ahol minden alkalommal van esélye hozzá hasonló emberekkel találkozni. Mindig is szerettem volna elmenni egy díjkiosztóra, csupán azért, hogy elmondhassam milyen híres emberekkel voltam körülvéve. Ez a téma persze kitartott egészen addig, míg megszereztük a biciklijeinket és csodálkoztam, hogy Harrynek még nem esett le a füle a sok magyarázásomtól. Nem tudom, hogy neki leesett-e vagy, hogy csak észlelte-e, de minden találkozásunk alkalmával egyre felszabadultabban éreztem magam a közelében. Ebben persze Harry is rengeteget segített, hiszen minden egyes szavával, tetteivel elérte, hogy különlegesen érezzem magam, amikor vele vagyok. Az öcsém is így vélekedett a srácról miután vele töltötte a napot, és az, hogy Harry ilyenre képes, számomra lehengerlő. Sosem találkoztam még hozzá hasonló sráccal. Karizmatikus, pozitív, tiszteletteljes és elragadó egy személyisége van. Órákon, talán napokon keresztül tudnám sorolni, hogy milyennek találom őt, eltekintve attól a kis incidenstől, ami hetekkel ezelőtt történt. De ezen felül, ténylegesen komolyan gondolom azt, hogy Harry egy angyal. És ez talán nevetségesen hangzik, illetve többen megforgatnák, a szemeiket a kimondanám hangosan, az sem tudná megváltoztatni a véleményem.

Két óra múlva Harryvel úgy döntöttünk, hogy elindulunk vissza a biciklikölcsönzőhöz, utána pedig bemegyünk valahova kajálni. Próbáltam a gondolataimat elterelni, melyek újra és újra visszatértek Harry feszes combjaihoz és fenekéhez, melyet sikerült elég hosszan megbámulnom, míg tekertünk. Annyira szexin ült még azon a biciklin is, hogy legszívesebben letepertem volna a fűben. Ez a gondolat pedig megrémisztett.
Telefonom csörgése rángatott ki az álmodozásból, így hát nagy nehezen előhúztam a zsebemből, hogy megnézzem ki az, míg Harry lelassított.
- Uh, ez Jai az, és régen beszéltünk, szóval felvehetném? – kérdeztem Harryt, ujjaimmal pedig máris a zöld karika fölött játszottam.
- Persze, nem kell megkérdezned. Álljunk meg – fékezett le, mire én is így tettem, és miután leraktam a lábaimat a földre, felvettem a telefont.
- Szia Jai – mosolyodtam el.
- Minnie, te meg hova a francba tűntél el? Csak nem gőzerővel dolgozol? Esküszöm kirobbantalak a konyhából.
- Nem, most éppen nem dolgozom.
- Akkor meg mi jót csinálsz, hogy még egy sms-t sem bírsz írni? – kérdezte, én pedig próbáltam a hangjára koncentrálni, csak hogy közben Harry előttem arrébb gurult, így nehéz volt nem rá figyelni.
- Én um, randizom Harryvel – nyögtem ki, miközben éreztem, hogy az arcom felforrósodik.
- Ohohóóó! – kiáltott fel hangosan.
- Mi az? – hallottam a háttérből Serena hangját.
- Cora Harryvel randizik – jelentette Jai a barátnőjének, miközben kihallottam a hangjából, hogy vigyorog – Szóval Styles. Remélem, jól bánik veled – vette egy kicsit komolyabbra a figurát, mire elmosolyodtam.
- Nyugi Jai, nem történt még semmi, csupán csak… élvezzük egymás társaságát. Azt hiszem – mondtam halkan, hogy Harry ennek még csak véletlenül se legyen fültanúja.
- Rendben Minnie. Este jöttök Hunterékkal grillezni. Nem kell hoznotok semmit.
- Oh, rendben, alig várom! Meghívhatom esetleg Harryt?
- Miért ne hívhatnád meg? – nevetett fel – Az én lakásom a te lakásod is. És különben is, el kell, hogy beszélgessek Stylesal, ha már ilyen komolyan randizgattok. Gondolom, a bátyádnak is lesz egy két szava hozzá.
- Te jó ég – nyögtem fel, miközben megforgattam a szemeimet – Jól van akkor, este találkozunk. Puszi – bontottam a vonalat, majd Harry mellé gurultam.
- Este grill parti lesz Jaiéknél, van kedved jönni? – kérdeztem mosolyogva.
- Oké, persze – bólintott mosolyogva, én pedig elnevettem magam, amint arra gondoltam, amit Jai mondott az imént – Mi az? – kérdezte, közben pedig tovább indultunk.
- Csak Jai kérdezte, merre voltam mostanában, mert nem beszéltünk, én meg említettem, hogy randizunk és um, erre kitalálta, hogy majd neki meg Hunternek el kell beszélgetnie veled – forgattam meg a szemeim nevetve.
- Oh, hidd el, megértem. Én is elbeszélgettem Michalel annak idején, mikor randizni kezdtek Gemmával.
- Tényleg? És, átment a vizsgán? – viccelődtem – Nyílván, mert most együtt vannak – válaszoltam meg a saját kérdésem nevetve.
- Igen. Michal jó srác. Bírom őt, és Gemma is oda van érte. És ez így van fordítva is. Örülök, hogy a nővérem boldog.
- Szerintem is csak úgy tündököl mellette Gemma – mondtam mosolyogva – Bár Michal előtt is egy nagyon vidám személyiség volt. Noha jónak mondom ezt – kuncogtam.

Visszavittük a bicikliket a boltba, majd úgy döntöttünk, hogy haza dobjuk gyorsan Harry kocsiját, és az enyémmel megyünk tovább. Oda tartottunk, ahol korábban reggeliztünk, de mivel még nem jegyeztem meg az utat, Harry irányított. Sokkal jobban élveztem az ő hangját, amint betölti a kocsit, mint a GPS női, gépi hangját. Elég sokszor éreztem Harry tekintetét magamon, miközben vezettem, mely miatt zavarba jöttem, de próbáltam annyira kizárni amennyire csak lehetett. Míg ő beparkolt a kocsival, én bent maradtam a sajátomba és a telefonomat elővéve szemeztem a rengeteg bejövő üzenettel, melyek szinte felrobbantották a készüléket. Egy csoportbeszélgetésbe lettem betéve iMessagen melyben ott volt Jai, Serena, a bátyám, a nővérem és az öcsém. Meg sem kellett kérdeznem, hogy miről volt szó, hiszen a csoport neve elárulta az egészet: Cora & Harry aztán egy kis piros szívecske volt a végén. Megforgattam a szemeim, míg az írásrészre kattintottam aztán felnyitva az emoji billentyűzetet néhányszor megnyomtam azt a kezet, ahol bemutatnak majd elküldtem nekik. Erre persze csak röhögős emojikat kaptam válaszul majd mintha én meg sem jelentem volna az egész beszélgetésben, folytatták a dumcsizást egymással.

A délután nagy részét Samnél töltöttük. Ott volt Gemma, Michal, Louise, Lux illetve Tom és Adam is. Nem volt olyan vészes, mint gondoltam, hogy majd lesz. Mármint, nem arról volt szó, hogy nem ment az új emberekkel való találkozás, mert az igazat megvallva, eléggé jó voltam, mikor valakinek be kellett mutatkozni. Az idegeimen csupán annak a gondolata táncikált, hogy mi van, a rossz benyomást keltek? Mármint, Harry elhozott magával és nem szerettem volna, ha emiatt rossz szemmel néznek rá vagy valami. Muszáj volt, hogy a legjobb oldalamat mutassam, még akkor is, ha az egész helyzet nem volt olyan komoly.

Négy óra fele értünk oda Jaihez és Serenához ahol persze már ott voltak a bátyámék. A grill már ment mikor hátra értünk és az első dolog mely megkaparintotta a figyelmem, az Jai volt, amint a szájához emelte az elektromos cigit aztán beleszívott. Ki nem állhattam, mikor ezt csinálta, hiába gondolta azt, hogy ettől menő lesz meg szexi. Oké, bevallom, mikor azokat a karikákat fújta, akkor egy kicsit irigy voltam rá, de, csak mert tudtam, hogy én sosem voltam képes arra, hogy megcsináljam.
- Hogy elkerüljük a félreértést megint, Harry, ő itt Hunter, a bátyám. Ő itt Hailey, a barátnője, aztán ugyebár Jai, a legjobb barátom és Serena szintén a legjobb barátnőm, aki egyben Jai barátnője is – mentem körbe mindenkinek, néhány szót külön kiemelve. Harry csak zavartan elnevette magát, aztán kezet fogott mindenkivel és bemutatkozott még magától is.
Haileyt igazán lekötötte a srác, szóval, míg ők beszélgettek, én helyet foglaltam Serena mellett a hintaágyon. Felsóhajtottam, amint neki dőltem a vállának és törökülésben ültem.
- Mikor vettetek hintaágyat? – kérdeztem, míg magam elé bámultam.
- Passz – nevette el magát majd éreztem, amint a fejét az enyémre hajtotta – Szerintem online lett megrendelve, mert én is eléggé meglepetten nyitottam ajtót és írtam alá a papírt mielőtt átvettem volna a csomagot.
- Valószínűleg Jai volt.
- Én is erre tippeltem.
- Szóval nem is beszéltetek róla, hogy csak úgy a semmiből feltűnt egy hintaágy?
- Nem – mondta egyszerűen – Úgy tekintünk rá, mint egy ajándék az égiektől.
- Furcsa egy páros vagytok – jegyeztem meg vigyorogva. Erre Serena csak felhorkantott, és már tudtam, hogy nem fog egyetérteni velem.
- Jó mondja. Nem is értem, hogy miért nem te vagy Jaiel együtt.
- Fúj, nehogy már te is ezzel gyere – kaptam fel a fejem hirtelen melynek eredményeképpen megfejeltem Serena állát – Basszus, bocsi – nevettem, míg a kezemet az állára helyeztem aztán a nyakánál fogva a mellkasomra húztam a lányt és szorosan átöleltem – Aw, nem akartalak megfejelni – folytattam a nevetést amint a kezemmel a hátát simogattam.
- Nem fáj annyira, úgy hogy lenyugodhatsz – tolta el magát tőlem – Na, de mi az, hogy ne jöjjek én is ezzel? Mivel is pontosan?
- Hát csak tudod, mikor Harry azt hitte, hogy én és Jai… ah, még mindig nem tudom elhinni, hogy valóban ezt gondolta.
- Oh – nevetett fel amint leesett neki, hogy miről volt szó. Mikor először meséltem neki és Jainek, mindketten letaglóztak egy pár percre aztán egymásnak dőlve nevettek. A helyzeten, Harryn, rajtam. Gondolom mindenen egyszerre.
- Oh – vigyorodtam el amint megforgattam a szemeim. Mielőtt a beszélgetés tovább folytatódhatott volna, Hailey közeledett felénk aztán foglalt helyet Serena másik oldalán – Mi van? Csak nem meguntad a társaságukat?
- Szép szavakkal elküldtek a picsába – jegyezte meg aztán felsóhajtott – Nem értem, miért kellett eljönnöm. Harry a második kedvencem a bandából és itt az esélyem arra, hogy annyi időt töltsek, vele amennyit akarok, és nem tehetem meg.
- Csak nem most beszélgetnek el vele arról, ami közte meg Cora között van? – kérdezte Serena mint ha ott sem lettem volna.
- Valószínűleg – adott választ – Na, de Cora-Bora, mesélj csak nekem Harryről.
- Ah, sz’all most már észrevesztek – vigyorodtam el gonoszan, de aztán lebiggyesztett ajkait és kölyökkutya szemeit látva, megadtam magam amint megforgattam a szemeim – Mit akarsz tudni?
- Az ajkai tényleg olyan puhák, mint amilyennek tűnnek?
- Nem tudom, menj, smárold le és oszd meg velünk, ha kitaláltad – vontam vállat. Még is honnan a fenéből kellett volna tudnom a kérdésére a választ?
- Nem csókolóztatok még? – lepődött meg Hailey és Serena is egyszerre. Komolyan ennyire könnyűvérűnek tartottak? Vagyis, ez talán egy kicsit komoly kijelentés volt, hiszen nem minden esetben könnyűvérű valaki, ha idő előtt megcsókol egy másik embert. De ugyanakkor, nincs azaz isten, hogy én csak úgy megadom valakinek magam, még ha csak egy csókról is van szó.
- Um, egyszer, majdnem. De nem sikerült – mondtam végül, míg a szemeim előtt lejátszódott, amikor azon a parkos randin voltunk Harryvel – Ez is csak azt mutatja, hogy nem szabad elsietnünk, majd meg történik magától, ha meg kell.
A téma gyors változást vett ezután és a ruhák mezejére eveztünk. Serena és Hailey már totál izgatottak voltak a nyaralásom miatt és kikötötték, hogy a következő héten valamikor muszáj lesz elmennünk, vásárolni. Belementem az ötletbe, de tényleg csak azért, mert nem volt semmi olyan nyári ruhám, amit nyaraláson viselnék.

Az est további részét együtt töltöttük miután a bátyám és Jai telebeszélték Harry fejét mindenféle marhasággal. Persze rávettem Harryt, hogy később ossza majd meg velem, mire csak azért ment bele, mert addig nem szóltam hozzá, míg így nem tett. Jainél is működött ez és a tudata annak, hogy ezzel már Harryt is meg tudtam törni, egyszerűbbé tette a helyzetet és még mennyi helyzetet fog könnyebbé tenni a jövőben. Idővel be kellett mennünk a házba, hiszen az eső elkezdett esni. Serena nem volt túlságosan oda az ötletért, hiszen mindannyian bűzlőttünk a füsttől azonban mivel ismertem a barátnőmet, én voltam az első, aki kijelentette, hogy nem bírja tovább a saját szagát és muszáj lesz letusolnia. Így történt az, hogy míg Hunter és Hailey visszament hozzám, hogy rendbe szedjék magukat, én addig hazavittem Harryt. Amint eltűnt a kapu mögött egy gyors integetés után, letoltattam a feljáróról és már úton is voltam haza, hogy végre én is megszabaduljak a ruháimtól és a füst szagtól. 

6 megjegyzés:

  1. Fantastic😘😘❤️❤️❤️

    VálaszTörlés
  2. Egyre es egyre aranyosabb. 💞💞💞 ugy erzem, ez a sztori hatalmasat fog majd csattanni. Es a leheto legjobb ertelemben ertve. 😄💘

    VálaszTörlés
  3. Ismét nagyon jó lett! :D <3 <3
    Olyan édi, és szerintem ez csak fokozódni fog! Kíváncsi vagyok mennyi ideig fog tartani ez a boldogság! <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon örülünk, hogy tetszett. ^^ Ooo, hogy meddig fog tartani ez a boldogság, idővel kiderül. :3

      ♥xx

      Törlés