15. Aggódom miattad

Hellooo,

CUTE CHAPPIE AHEAD. :3 Újabb Harry szemszög, reméljük örültök neki!:3 Ahw, úgy örültünk a nyolc pipának és kommenteknek a legutóbbi rész alatt, elképesztőek vagytok!♥ Visszajelzéseitek mindig adnak egy kis löketet az íráshoz, habár hét közben aligha van időnk a történettel foglalkozni az iskola miatt, hétvégeken viszont mindig nagyon igyekszünk a részek írásával.:) 

• Nem tudom ki követi a Liames történetemet [Betrayal], de aki igen, az tudja, hogy hamarosan vége van és gőzerővel dolgozom az új sztorimon, melynek a blogja már elérhető! Complicated ezúttal Niall Horannel a főszerepben!:3 Még nem tudom pontosan mikor kerül fel a prológus, viszont úgy saccolom, hogy nem sokára, szóval nézzetek be és iratkozzatok fel vagy kérjetek cserét a chatben.:) - fakepatripayne 

Jó olvasást!Xx♥

x HARRY STYLES x

Cora bealudt. Király. Így még is hogy vigyem haza? Végül csak felsóhajtottam aztán ráhajtottam a főútra és eldöntöttem, hogy magamhoz viszem. Mi baj lehet belőle? Az öccse is élvezte az ott létet, szóval akkor neki is kell majd, nem? Eltekintve attól, hogy jelenleg nem vagyok a kedvenc embere. Amit nem csodálok, mert valóban be kellett látnom, hogy eléggé buta ötlet volt megkérni Carát arra, hogy játssza el a barátnőmet. Hallgatnom kellett volna Carára is, mikor mondta, hogy én húzom majd a rövidebbet, de hát persze, hogy a saját fejem után mentem és inkább megtapasztaltam a következményeit a hülyeségemnek. Viszont most, hogy ott ült mellettem a kocsiban, valamiért úgy éreztem, hogy adódott még egy esély számomra hogy jóvá tegyem, amit tettem és ezzel együtt tisztára is mossam a nevem nála. Ez persze csak akkor fog működni, ha ő is akarja, mert nem fogom ráerőltetni magam. Így hát egész úton arra készültem, hogy mit fogok mondani és hogyan fogom mondani, mert azért már tisztában voltam azzal, hogy Cora képes máshogy felfogni dolgokat, de ugyanakkor én is képes vagyok úgy fogalmazni és viselkedni, hogy az mások számára zavaró.

Cora még mindig aludt, mikor odaértünk hozzám, így miután leparkoltam a kocsit a hátsókertbe, gyorsan visszamentem, hogy becsukjam a kapukat, aztán előre kinyitottam a bejárati ajtót. A tőlem telhető legóvatosabban emeltem ki alvó testét aztán még figyelmesebben cipeltem őt be a házba aztán fel az emeletre a vendégszobába. Gondoltam, hogy azért még is csak okosabb döntés volt őt egy másik szobába vinni, mint sem az enyémbe. Felsóhajtottam, miután letettem őt az ágyba aztán levettem róla a cipőjét és betakartam. Cora nem volt nehéz, de nem volt pehely könnyű sem, annak ellenére is, hogy rendszeresen jártam edzőterembe. Miután becsuktam a szobaajtót, visszaindultam a kocsihoz, amiből kivettem a dobozt a hátsó ülésről, amiben sütemény pihent, aztán újra kinyitva az anyósüléshez való ajtót hogy kivegyem belőle Cora táskáját is. Miután betettem a hűtőbe az édességet, a szobába tettem a táskát, ahol Cora aludt.

Órák telhettek el azóta, hogy hazaértünk, az ebéd már rég kész volt. Nem vittem túlzásba, csupán csirke mellett csináltam, melyet befűszereztem aztán bedugtam a sütőbe, mellé barna rizst készítetten illetve brokkolit, melyet először megfőztem aztán befűszereztem és a sütőben megsütöttem. A fedőt éppen visszatettem a rizsre aztán megfordultam és eldöntöttem, hogy megnézem mi újság Corával. Amint a lépcsőn voltam már, hallottam, hogy a szobaajtó nyitódott, aztán egy kicsit álmos arcú lány lépett ki a helységből. 

- Helló – mosolyogtam rá halványan, mire ő csak biccentett egyet felém aztán a hajába túrt és láthatóan megszédült. Gyorsan utána kaptam, a kezeim a vállait fogták, meg hogy még véletlenül se essen el mire ő felsóhajtott – Minden oké? 
- Mhm – bólogatott, míg hümmögött egyet válaszul – Csak egy kis vízre van szükségem. Tudnál adni egy pohárral?
- Persze, gyere – indultam vissza, de egy percre sem engedtem el őt, ami láthatólag zavarta, de hát az előbb is megszédült. Amint a konyhába értünk, elengedtem, ő pedig felült egy bárszékre. Kivettem egy üvegpoharat a szekrényből, majd az ásványvizet a hűtőből és teli töltöttem neki a poharat. Elé helyeztem, ő pedig egy halvány mosollyal megköszönte, mire én is elmosolyodtam és kicsit megkönnyebbülten támaszkodtam a pultnak. 
- Te főztél? – szimatolt a levegőbe, miután megitta a pohara tartalmát.
- Igen – válaszoltam kicsit zavartan – Éhes vagy?
- Ami azt illeti, igen, de haza kellene mennem – fordult oldalra, hogy letudjon szállni a székről, én pedig elé mentem.
- Cora, kérlek. Maradj ebédre és beszéljük meg. 
Mélyen a szemeimbe nézett, nekem pedig még csak most tűnt fel, hogy milyen szép szemei is vannak. A barna keveredett a zölddel az íriszeiben, majd azon kaptam magam, hogy szinte térd gyengítő tekintete van. És egy nyitott könyv számomra. Tökéletesen láttam a szemeiben, hogy mennyire mérges rám, hogy szeretne is maradni, meg nem is, hogy gyerekesnek tart. Muszáj volt elmagyaráznom neki az én álláspontomat, ezért újra szólásra nyitottam a számat. 
- Sült csirkemell, barna rizs és egy kis párolt zöldség – mondtam gyorsan, és elmosolyodtam mellé, ő pedig elkapta a tekintetét, majd visszafordult a székben. 
Ezt egy igennek vettem, így mosolyogva mentem a sütőhöz és vettem ki belőle a tepsit. Miután szedtem mindkettőnknek, elé tettem az egyik tányért aztán evőeszközöket is. Kivettem a szekrényből magamnak is egy poharat és töltöttem mindkettőnknek még inni valót. 
- Van esetleg egy kis csípős szósz? – kérdezte halkan miközben belevágott a húsba. 
- Umm… – mondtam, míg kinyitogattam a szekrényeket, hogy a szósz után kutassak – Biztos, hogy jó ötlet csípőset enni? 
- Nem lesz semmi bajom – vont vállat én így csak átadtam neki az üveget – Köszönöm. 
- Szívesen – foglaltam újra helyet. Ezután beállt a csend. 
Csak azt lehetett hallani, hogy a villáink és késeink néha megkoccannak a tányéron vagy mikor valamelyikünk ivott aztán visszahelyezte a poharat az asztalra az koppant. Mikor egyszer-kétszer felpillantottam Corára, láttam, hogy mélyen gondolkodott, vagy csak ezt az érzést szerette volna kelteni. Nem voltam benne biztos. Azt kívántam, hogy bárcsak jobban ismerném őt, mert akkor talán ki tudtam volna találni, hogy min ment keresztül akkor. Igaz, haladásnak véltem, mikor mondtam neki, hogy nem kell elmosnia a tányérját, de ő csak azt mondta, hogy ragaszkodik hozzá, ha már elhoztam őt magamhoz és adtam neki kaját. Egy picit foglalkoztatott, hogy miért vette olyan könnyen azt, hogy nálam ébredt fel, ugyanakkor el is hessegettem a gondolatot, hiszen nem voltam rossz ember, nem akartam bántani. 

- Cora – szólítottam meg mikor újra leült velem szembe – Beszélhetnénk akkor? 

- Miről? – kérdezte csendesen. Oké, ez jobb volt, mint az, hogy elkezd velem veszekedni. A csütörtökit megértettem, de ha a mai nap folyamán is összeakad a bajszunk, én sem fogom visszafogni magam. 

- Arról, ami történt. 

- Oh, én már végeztem azzal a témával – vont vállat, míg a pultra könyökölt aztán felvette a poharat és beleivott – Nem akarok róla többet beszélni és azt hittem, hogy te is lemondtál a kis kapcsolat-féleségről, ami kezdett kialakulni köztünk. 

- Nézd, szeretném tisztára mosni a nevem. Megtehetem, vagy azt akarod, hogy ne is próbálkozzak? – kérdeztem őszintén. Ha még is a második opció mellett dönt majd, tudtam, hogy engednem kell neki. Nem lehetek önző. Viszont még is abban bíztam, hogy majd az elsőt választja és ad egy esélyt. 

- Nincs mit vesztenünk és amúgy sem tudok elmenni innen, úgy hogy kezdj neki – mondta közömbösen, én pedig felsóhajtottam. Köszönöm istenem. Egy pillanatra tényleg azt hittem, hogy majd arra kér, hogy vigyem haza, mert semmi értelme annak, hogy megpróbáljam elmondani azt, ami történt, és ahogy éreztem. 

- Tudnod kell, hogy mindig is nehezen ment, ha barátnőt kellett szereznem, akármilyen hihetetlen is. Sosem kellettem azoknak a lányoknak, akik nekem kellettek és ebbe beletörődtem anno. Viszont mikor veled találkoztam, valamiért más volt az egész és nagyon akartalak. Vagyis, még mindig. Borzalmasan rosszul esett, mikor nem kaptam semmiféle visszajelzést tőled a virágok után. Főleg mert azt hiszem a legelső csokornál a kis kártyába leírtam a telefonszámom és vártam, hogy majd esetleg felhívsz vagy valami, de nem történt meg. Az sem volt valami kellemes, mikor Nathan az arcomba vágta, hogy kidobtad az összes általam küldött csokrot – horkantottam fel – Bár nagyon rossz döntés volt hinnem neki, hiszen egyszer mondtad, hogy oda és vissza van érted, de te mindig elhajtod őt. Gondolhattam volna arra, hogy esetleg ő volt a ludas. 

- Miért nem személyesen nekem adtad át? – kérdezte kíváncsian – Ha észrevetted, hogy az első csokorra nem válaszoltam, sem a másodikra, a harmadikat miért nem személyesen adtad át? Miért nem vontál sosem kérdőre?

- Mert nem vagyok ilyen – nevettem el magam zavartan s megráztam egy kicsit a fejem – Igazából nagyon is csendes és elzárkózott vagyok, ha párkapcsolatokról van szó. De ebbe nem nagyon akarok bele menni, mert nem ez a lényeg most – sóhajtottam fel – Azért találtam ki az egész Carás ügyet, mert mint mondtam csütörtökön, bíztam abban, hogy sikerül valami reakciót kicsalnom belőled. Tudtam, hogy butaság volt, Cara maga is mondta, hogy megbánom majd. De tudnom kellett, hogy akarsz-e tőlem valamit. 

- Meg kérdezhettél volna. Egyszerűbb lett volna és talán most normális körülmények között lennék itt és nem kellene marhaságokról beszélnünk. 

- Tudom – értettem egyet aztán bólintottam egyet – De azt is tudom, hogy folyamatosan Nathannel, Jaiel és Niallel voltál körbevéve és úgy éreztem, hogy nem volt esélyem. 

- Mondtam már, hogy barátságon kívül nincs más köztem és köztük – mondta, míg összefonta a karját és a könyökeivel a pulton támaszkodott meg. 

- Valóban? – kérdeztem percekkel később, halkan, és totál bizonytalanul – Jaiel sem? 

- Harry… komolyan azt hitted, hogy Jai és én együtt vagyunk? – kérdezett vissza, a szemöldökét felvonva, míg az ajkain egy szórakozott mosoly játszott. Nyeltem egyet, mielőtt bólintottam volna egy aprót – Istenem – kuncogta el magát aztán megrázta a fejét és újra felnézett rám – Jai a legjobb barátom. Már pelenkás korunk óta ismerjük egymást. Fúj, sosem jönnék vele össze – nevetett tovább. 

- Oh – mondtam végül, míg totál hülyén éreztem magam. Egész végig abban a hitben voltam, hogy együtt voltak és bevallom, hogy mindig bökte az orromat a srác. Feleslegesen. Totál feleslegesen, mert csak legjobb barátok – A kurva életbe – motyogtam amint a tenyereimbe temettem az arcomat aztán zavaromban elnevettem magam. 

- Várjunk csak – szólalt fel újra – Akkor ezért nem rajongtál Jaiért annyira, mikor bevitt engem és Serenát a forgatás helyszínére, igazam van? – kérdezte. Felsóhajtottam, de nem válaszoltam. Cora túl okos volt, magától is kitalálta az egészet – Harry, miért nem kérdeztél rá?

- Nem tudom – válaszoltam, de tökéletesen tudtam. 

- Oké, akkor most az igazat – mondta szinte azonnal – Tudod, nagyon is hasonlítasz Jaire. Ő is mindig így válaszol és harapófogóval kell kihúznom belőle, ami bántja. 

- Nem akartam rákérdezni, mert mi van, ha igazam lett volna és azt mondtad volna, hogy nem elég nyilvánvaló, hogy együtt vagytok? Kínosabb lett volna, mint az, hogy most kellett rájönnöd arra, hogy eddig azt hittem, van valami köztetek – magyaráztam – Nem hazudok, megfordult a fejemben, hogy Jai miatt nem reagálsz semmit a virágokra. 

- Még is az ő házához küldted az utolsó csokrot. 

- Együtt laktok, nem? – kérdeztem zavartan.

- Nos, négy évig laktunk együtt, aztán miután befejeztük az egyetemet, külön költöztünk. 

- Oh – ismételtem meg magam. Nyugodtabban kellett volna éreznem magam, hiszen Cora szingli volt, de akkor is kellemetlen volt az egész – Szeretném, ha tudnád, hogy sajnálom, amiért azt éreztettem veled, hogy kevesebbet érsz annál, ami vagy. Tudom, hogy nagyon rossz döntés volt egy harmadik személyt belerángatni ebbe az egészbe és tisztában vagyok azzal is, hogy az én hibám, hogy az egész veszekedés megtörtént köztünk. Ha felkerestelek volna ahelyett, hogy bevágom a hisztit, akkor elkerültük volna a csütörtöki esetet. Ugye megbocsájtasz?

- Az nap este is elmondtam, szóval tudod, hogy mit éreztem. Azt is tudod, hogy mi a véleményem ezzel az egésszel kapcsolatban, és most az előbb elmondtad, hogy mit gondolsz róla te is. Azt hiszem nincs sok lényege tovább mérgesnek lennem, így igen, meg tudok bocsájtani, de többet nem akarok ilyen sületlenségek miatt veszekedni. 

- Köszönöm – mosolyodtam el szélesen – Ígérem, hogy többet nem fogok olyan dolgokhoz futamodni, amik később seggbe harapnak majd. 

- Remélem is – sóhajtott fel – Azonban nekem ideje lenne visszamennem a cukrászdába.

- Tessék? – kérdeztem összevont szemöldökkel – Cora, elájultál és még vissza akarsz menni? Az orvos is mondta, hogy a szervezetedben még mindig van egy kis alkohol, és már megbocsáss, de nem kell, hogy megint elájulj. 

- Édes tőled, hogy ennyire vigyázni szeretnél rám, de nagylány vagyok, és ha eddig sikerült túl élnem a mindennapokat, akkor egy kis ájulás nem fog visszatartani semmitől. 

- Oh, nem, az orvos azt mondta, hogy haza kell menned, pihenni. Szóval nagyon szívesen hazaviszlek, de csak azután, miután ettünk a sütiből, amit Jack küldetett velem. Valamint írnod kell neki egy üzenetet is, hogy minden rendben van veled.

- Oké, tudom, nem kell, hogy kioktass. És felnőtt vagyok, szóval meg tudom ítélni, hogy jól vagyok-e.

- Cora, én nem szeretnélek kioktatni! Jesszusom, eszem ágában sincs. Nem, miután a golf pályán sem voltál vevő az efféle humoromra. Csak nem egészen voltál magadnál akkor sem, mikor elhoztalak, szóval gondoltam, hogy nem hallottad, amit Jack…

- De igen, hallottam. Ne haragudj, hogy rád förmedtem – bámult a kezeire, én pedig elmosolyodtam.

- Semmi baj. De még mindig nagyon rossz ötletnek tartom, hogy visszamenj a cukrászdába.

- Harry, azóta már kialudtam magamat, nincs alkohol a szervezetemben. Ettem, ittam, jól vagyok – bizonygatta, nekem pedig őrült ötletem támadt.

- Akkor jövök veled, és addig ott leszek, amíg nem végzel. 

- Tessék? Nem, dehogy, nem kell – nevette el magát – Biztosan sok dolgod van és…

- Semmi dolgom. A forgatás csak hétfőn kezdődik. Azonkívül pedig az égvilágon semmi. 

- Biztos? Nem akarlak feltartani.

- Biztos Cora – mosolyogtam rá – Szóval akkor, kérsz a sütiből, mielőtt indulunk? – kérdeztem, majd a hűtőhöz mentem, ő pedig mosolyogva bólintott így kivettem az édességet.

Miközben azt ettük, már sokkal jobb volt a hangulat, tekintve, hogy tisztáztunk mindent. Bár így sem tudtam ellazulni, hiszen fogalmam sem volt, hogy Cora érdekesnek találja, amit mesélek, vagy közben halálra unatkozik, és alig várja, hogy megszabaduljon tőlem. Mikor a térdem véletlenül az övéhez ért, elpirult, én pedig bocsánatot kértem tőle. A pirulást jó jelnek vettem, még ha nem is jelentett valami sokat. Aztán az is eszembe jutott, amit ma reggel írt Niall. Azt írta, hogy állítólag tegnap Cora, miután találkoztunk, azt mondta Niallnek, hogy helyes vagyok, és szívesen megcsókolt volna, ha nem viselkedtem volna vele hülyén, korábban. Szóval ez sem egy rossz jel arra, hogy vonzódik hozzám és jól érzi magát a társaságomban.
Miután megettük a sütit, Cora elment a mosdóba, lehozta a táskáját, majd újra a kocsimba ültünk és elindultunk a cukrászda felé.
- Tényleg, hogy hogy ott termettél a cukrászdánál, mikor kijött a mentős? – kérdezte.
- Igazából, bíztam benne, hogy nyitva vagytok, és hogy ott talállak, és tisztázhatom magam előtted. Már tegnap meg akartam tenni, de egyértelműen nem voltál józan a klubban, szóval…
- Várjunk csak. Tegnap? A klubban? Te is ott voltál tegnap a bulin?
- Oh, nem emlékszel? Találkoztunk.
- Nem – ingatta meg lassan a fejét – Niall hívott meg, vagy Gemma?
- Egyikük sem – nevettem el magam – Igazából Cara barátnőjének a bulija volt, és csak elkísértem Carát. De sokkal inkább szerettem volna utána hozzátok odamenni, csak tudtam, hogy kiakadtál volna. És azt mondtad, hogy boldog volt a születésnapod, amíg nem találkoztunk, így nem akartam elrontani semmit sem.
- Oh – nevette el magát, de közben pedig édesen elpirult – Hát igen, elég egyértelműen nem voltam józan – nevetett fel, én pedig csatlakoztam hozzá.
- Nagyon aranyosan viselkedtél – kuncogtam tovább – Gyakorlatilag leszidtad Niallt, mikor elárulta a gonosz Harrynek, hogy a születésnapodat ünneplitek – mondtam, ő pedig a fejét fogva nevetett.
- Hát, ez még mindig jobb, mint, ha például lehánytalak volna, vagy kacérkodtam volna veled – kuncogott.
- Ami azt illeti… – kezdtem, ő pedig döbbenten nézett rám, amin muszáj volt nevetnem – Nyugi, nem hánytál le.
- Te jó ég – temette az arcát, újra a kezei közé.
- És nem is nekem mondtad személyesen, azt, amit – nevettem.
- Jaj, Harry, mondd már, és ne darabokként nyögd ki – nyögött fel.
- Miután elköszöntünk, megemlítetted Niallnek, hogy helyes vagyok és szívesen megcsókoltál volna, ha korábban nem viselkedek veled olyan gyerekesen.

- Uram atyám – motyogta, és teljesen elrejtette az arcát.

- Héj, semmi baj – nevettem – Elvégre, én akkor nyögtem ki, hogy megakarlak csókolni, mikor éppen veszekedtünk. Vagyis mikor helyre raktál. 

- És Niall meg mindezt elmondta neked?

- Igen.

- Az áruló! Neki még titkot sem lehet elmondani? – háborodott fel, míg én csak nevettem.

- Ne hibáztasd Niallt. Ő csak nekem akar jót. És ezzel, hogy elmondta, megadta a löketet, hogy elmenjek hozzád, a cukrászdába – mondtam, majd le is parkoltam a mélygarázsban miután Cora megadta a kódot, hiszen ez a része a mélygarázsnak csak a cukrászdához tartozott. 

Kiszálltunk az autóból, majd lifttel felmentünk. Jack már elment, így a cukrászda zárva volt, ami miatt Corának kellett kinyitnia az ajtókat. Hátra mentünk a konyhába, majd Cora lerakta egy kis asztalra a táskáját, és előhúzta a telefonját, meg a kötényét. Küldött egy sms-t Jacknek, majd felvette a kötényt, melyen Jai, Serena és ő volt rajta.

- De jó kötényed van – mosolyodtam el, és ő is mosolyogva lepillantott rá. 

- Jaitől és Serenától kaptam szülinapomra – mondta, miközben mosolyogva felpillantott a szemeimbe, majd újra felkötötte a haját. 

- Tudok segíteni? – kérdeztem, ő pedig elkezdett előpakolni a hűtőből. 

- Mindjárt meglátom. Előbb mossunk kezet – indult el a nagy csapokhoz, én pedig követtem. Miután kezet mostunk mindketten jó alaposan, visszaálltunk az asztalhoz, ahova elkezdett kipakolni – Nem akarlak igazából a szabadnapodon is befogni dolgozni – mondta, én pedig elmosolyodtam.

- Szívesen segítek neked Cora. Ez nem nagy ügy. 

- Rendben. Akkor elkészítheted a habot – mondta, majd elkezdte a hozzávalókat is előpakolni – Itt van minden leírva, csak a leírást kell követned, de, ha valami nem megy, nyugodtan szólj.

- Világos – bólintottam, ő pedig megosztotta velem, hogy a tortának a tésztáját folytatja. Egy kis idő múlva rákérdeztem óvatosan, hogy jól van-e, mire ő ragyogó mosollyal válaszolt, hogy igen, így hát én is mosolyogva csináltam tovább a dolgomat, amit kiszabott rám.

Öt óra lehetett, amikor Cora végül betolta a háromemeletes tortát a hűtőbe, míg én neki láttam elmosogatni az eszközöket melyeket használtuk. Persze erre is volt egy különös mód, így miután Cora elmondta és meg is mutatta, hogy miként csináljam, ő helyet foglalt az asztalnál. Mikor fél szemmel rá pillantottam, egy halk nevetés hagyta el a számat aztán lazán megráztam a fejem. Eszméletlennek véltem, hogy mennyi időt beleszánt a tortába és hogy mennyire keményen dolgozott. Egy kicsit magamra emlékeztetett az elszántsága, hiszen én is ugyanennyi, ha nem több erőt fektetek bele abba, amit csinálok. Jelenleg, hogy szüneten vagyunk és szerencsésen megkaptam a szerepet Nolan egyik filmébe, egy perc nyugtom sem volt, de nem volt vele problémám. Imádtam minden egyes pillanatát annak, amit a forgatáson töltöttem a többiekkel. Ebben a filmben szerepelni, azt hiszem teljesen más lesz, mint amikor a banda dokumentum filmjét forgattuk. Abban önmagamat kellett adnom, Harry Stylest, azonban Dunkirkben egy skót katonát kell eljátszanom, akinek mellesleg ugyanaz volt a második neve, mint nekem, és rettenetesen hasonlított rám. Twitteren is elterjedt a híre a rajongók között, és bevallom, nevetve néztem a reakciójukat amint kiakadtak a hasonlóság miatt.

A sütöde csillogott-villogott miután mindent elpakoltunk, letöröltünk és felmostunk. Olyan volt, mintha senki nem is lett volna idebent. Miután Cora bezárt mindent, elindultunk a lift fele, mely a mélygarázsba vezetett, de én végig csak azon tudtam gondolkodni, hogy nem akarok még hazamenni. Szeretnék még vele időt eltölteni. Végre újra minden oké köztünk és őszintén szeretném, ha még többet lóghatnánk együtt. Ha talán nem is ma, akkor, amikor mindkettőnknek van szabad ideje.
- Cora, erm, lenne kedved elmenni valahova? – böktem ki gyorsan, egy percre sem gondoltam végig az egészet. Azonban ez így volt jó, mert ha esetleg többet gondolkodtam volna rajta, lehet, hogy csak hagytam volna a fenébe az egészet, azt pedig később megbántam volna.
- Talán holnap? – pillantott fel rám, míg a kocsijához sétáltunk. Egy fehér Audi A1 volt mely tökéletesen illett hozzá, valamiért először még is egy Mercédeszt képzeltem el neki – Fáj még egy kicsit a fejem és el is fáradtam. A mai napon már csak aludni szeretnék.
- Persze, megértem – bólintottam egyet megerősítésképpen – Esetleg, um, cserélhetnénk számot? Csak hogy meg tudjuk beszélni, hogy akkor mikor találkozunk.
- Oké, ez jó ötlet – mondta mosolyogva. Elővette a telefonját, mely ugyanolyan színű és méretű volt, mint az enyém, feloldotta azt majd a kezembe adta – Írd be a számod, aztán amint hazaérek, megcsörgetlek vagy valami és akkor neked is meg van az enyém – hadarta – Oh, basszus, persze, nem akarod, hogy megtudják mások a telefonszámod – csapott a homlokára, míg a kezem felé nyúlt melyben már ott pihent a készülék.
- Cora, nyugalom – nevettem el magam, míg a tekintetem a telefon képernyőjére szegeztem és beírtam a számom aztán a teljes nevemmel elmentettem – Tessék – adtam vissza neki a készüléket miután lezártam – Bízom abban, hogy nem fogod mindenkinek elárulni a számomat.
- Uh, um, rendben – mondta – Akkor majd üzenek vagy valami. Ha nem felejtem el persze.
- Jobban jársz, ha üzensz – dorgáltam meg játékosan – Azok után, hogy ájultan találtalak a cukrászdában egy mentőssel és Jackel fölötted mikor ideértem, aggódom miattad.
- Ugyan, semmi bajom nem lett – vont vállat, míg kinyitotta a kocsiajtót és bedobta a táskáját az ülésre – De persze oda figyelek magamra, szóval tényleg nem kell aggódnod. És a bátyám meg Hailey és valószínűleg… basszus. Mennyi az idő? – kérdezte ijedt tekintettel mire az órámra néztem.
- Fél hét.
- Ugh, azt mondtam Hunternek, hogy legkésőbb hatra otthon leszek – sóhajtott fel – Muszáj, mennem, mert így is le lesz szedve a fejem.
- Hunter a bátyád? – kérdeztem kíváncsian. Cora hümmögött válaszul – Hát, üdvözlöm őt és Hailey gondolom a párja, szóval őt is.
- Rendben, átadom – mosolygott rám, amitől úgy éreztem, hogy a térdeim képesek lennének megremegni – Akkor később beszélünk.
- Igen, persze – bólogattam szélesen mosolyogva. Mert még ha ma már nem is megyünk sehova, a telefonszámomat már megkapta és holnap lehet, hogy találkozunk. Jobb gondolattal már nem is mehetnék haza és hajthatnám álomra a fejem.