13. Születésnap

Hellooo,
Ooooo, a mai rész tele lesz családdal illetve Serenával és egy kis... nos, majd meglátjátok. :3 Nem akarjuk az egész részt totál eladni. :D Mindenesetre tartalmas és jó részre sikeredett, még ha a kedvenc szereplőnk nem is bukkant fel benne. :c Mindenki tisztában van vele, hogy ki a kedvenc szereplőnk, nem?:3♥ Jó olvasást! Xxx

x CORA ASHFORD x

Másnap reggel mikor megébredtem, egyből tudtam, hogy késésben vagyok, pedig még csak az órára se pillantottam. Amint viszont szembesültem a telefonom kijelzőjével, rájöttem, hogy ilyenkor kellene beérnem a cukrászdába. Kipattantam az ágyból, villám gyorsan elvégeztem a reggeli teendőimet, majd kikaptam egy új pólót a szekrényből, magamra húztam a melegítőnadrággal és a cipőmmel, felkaptam a táskámat, amibe előtte beledobtam a telefonomat és a hajamat gumizva indultam le a lépcsőn. Megtorpantam, amint a nappali küszöbéhez értem, és hajgumival a számban figyeltem Jaire, Serenára, Hunterre és Haileyre. Pislogtam egyet, de ők még mindig ott ültek a kanapémon, valamint a foteljeimben, idióta mosollyal az arcukon, aztán egyszer csak felugrottak és elkiáltották magukat, hogy meglepetés. Furán pillantottam végig a szeretteimen, miközben ők felém igyekeztek, hogy csontropogtató ölelésben részesítsenek.

- Boldog szülinapot Törpilla! – nevetett bátyám a fülembe, én pedig átkaroltam, közben pedig kivettem a hajgumit a számból és a csuklómra gurítottam.
- Sziasztok – csupán ennyi volt, amit ki tudtam nyögni a meglepettség miatt. Totál nem számítottam rá, hogy majd megjelennek Hunterék, arra meg végképp nem, hogy majd reggel a házamban csücsülve várnak, hogy felébredjek. 
- Nézzétek, hogy megleptük – kuncogott Hailey, és ő is egy szoros ölelésbe vont, nekem pedig végre egy vigyor terült el az arcomon.
- Ti meg mit kerestek itt? – kérdeztem tőle és bátyámtól.
- Örülj már nekünk húgocskám – bökött az oldalamba Hunter, mire ugrottam egyet, ő pedig felnevetett.
- Örül ő nekünk, csak még meg van lepve – mosolygott Hailey, majd Serena vett a karjai közé.
- Boldog szülinapot Cora! – ölelt át szorosan.
- Köszönöm – mosolyodtam el, majd puszit nyomtam az arcára, és az utolsó személy nyakába vetettem magam, aki nem volt más, mint Jai.
- Boldog szülinapot Minnie – vigyorgott idétlenül, én pedig felnevettem és átöleltem. 
- Köszönöm srácok – nyomtam az ő arcára is puszit, végül Hunter és Hailey is kapott egyet-egyet. 
- Villásreggeli a szülinaposnak. Gyere csak Minnie – kezdett Jai az étkező felé tolni, majd kissé döbbenten pillantottam a terülj-terülj asztalkámra, ami előttem volt. 
- De nekem mennem kell dolgozni. Már így is késésben vagyok – pillantottam fel rájuk, míg Serena mosolyogva megrázta a fejét.
- Oh, nem, ma szabadnapos vagy drágám. Csüccs, le – nyomott le az egyik székre, középre, majd ők is helyet foglaltak körülöttem. 
- Oké, be kell, valljam, hogy tényleg nagyon megleptetek – mondtam, miközben a srácokra néztem.
- Tudjuk, hiszen az arcodról tökéletesen le lehet olvasni – vigyorgott Hunter.
- Szerintem együnk, mert nem bírok sokáig szemezgetni az ételekkel – szólalt fel Jai, mire mind felnevettünk, majd jó étvágyat kívántunk egymásnak. 
Töltöttem kávét, majd mindenből alaposan szedtem a tányérra és neki láttam enni. Elképesztő boldogság járt át, amiért megleptek ezzel a reggelivel, valamint Hunterrel és Haileyvel. Természetesen eszemben volt a születésnapom, viszont azt hittem, hogy majd csak Jaiel és Serenával csinálunk valamit délután, majd kikísérjük Jait a repülőtérre, mivel ma mennie kell vissza. De jobban örültem, mint bárki más, hogy itt vannak a bátyámék is, ráadásul elintéztek nekem egy szabadnapot, így az egész napot együtt tölthetjük. Remélhetőleg, azt csináljuk, amit én szeretnék, hiszen szülinapom van, nem de?

Reggeli után felindultam a szobámba, hogy átöltözhessek egy normális szerelésbe. Mivel már készen álltam arra, hogy a napot a városban töltsük, ezzel a gondolattal kutakodtam a ruháim között. Választásom végül egy piszkos-rózsaszínű playsuitra esett, melynek mély, V alakú dekoltázsa volt. A ruha szélei csipkézettek voltak és derékban meglehetett húzni így miután felvettem, oldalt be is húztam azt. Felvettem egy titokzoknit aztán belebújtam a fehér, bőr Vansomba, a nyakamba akasztottam egy arany nyakláncot és neki láttam kifésülni a hajamat. Nem tudtam, hogy mit kezdhettem volna vele, szóval szabadon hagytam és a csuklómra görgettem egy, a hajam színéhez hasonló színű gumit. Gyorsan kiegészítettem a szemöldökeim, átpödörtem a szempillámat szempillaspirállal aztán bekentem az ajkaimat a kedvenc ajakbalzsamommal melyet később a táskámba dobtam, hogy ne felejtsem otthon. Muszáj volt, hogy mindig velem legyen. Miután újra lementem az alsó emeletre, már mindenki indulásra készen állt így amint a fejemre csúsztattam a napszemüvegem, elvettem a kulcsaim a kis tartóból aztán Hunter kinyitotta az ajtót és már mentünk is. Mivel nem fértünk volna el egy autóban mindannyian, ezért a metró mellett döntöttünk. Hunter és Hailey amúgy sem volt jártas a londoni tömegközlekedéssel kapcsolatban úgy hogy ez egy újabb ok volt, amiért emellett döntöttünk.

Mikor beértünk a Trafalgar térre, csupán akkor esett le, hogy mennyire is meleg volt, és hogy mennyire jól döntöttem, amikor lengén öltöztem fel. A hajamat muszáj volt összefognom egy lófarokba, mert a tarkómon szinte folyt a víz és elviselhetetlen volt.
- Ki gondolta volna, hogy Londonban majdnem melegebb van, mint Spanyolban – nevetett fel Hailey.
- Látod, Anglia nem mindig esős – vontam vállat vigyorogva. Éppen a Hyde Park fele igyekeztünk, hiszen szerettem oda járni, és mivel a születésnapom volt, természetesnek véltem, hogy oda megyünk, ahova szeretnék. Plusz Hunterék amúgy sem voltak még nagyon az egyetemen és a lakásomon kívül máshol.
- Ebéd után menünk kell ám haza – emlékeztetett Jai amint mellém lépett és átdobta a jobb karját a vállamon, míg a másikkal Serena kezét fogta.
- Igazán? – kérdeztem vissza nevetve – Még is miért?
- Meglepetés, duh – forgatta meg a szemeit amint ő is felnevetett – Amúgy Louise, Jack és Nathan jönnek át, noha nem tudnak sokáig maradni, mert sietniük kell valami rokonhoz.
- Jól van, nem is bánom – mondtam bólogatva és felsóhajtottam – Nincs sok kedvem egy légtérben lenni Nathannel.
- Mi történt? – kérdezte Serena.
- Ki az a Nathan? – szólt közbe a bátyám is – Nem azzal az énekes gyerekkel kavarsz?
- Milyen énekes gyerekkel? – tett fel egy újabb kérdést Hailey is – Oh, a szőkéről van szó? Niall Horan?
- Te jó ég – nevettem el magam, míg besétáltunk a park kapuin – Mi lenne, ha vennénk, valami fagyit aztán állnánk neki beszélni az én izgalmas életemről, hm?
- Tőlem rendben van – egyezett bele azonnal Jai.

Szóval, amint megvoltunk az édességek megvásárolásával, tudtam, hogy nem tudok hova menekülni ezek után. A kérdések csak úgy ömlöttek a bátyám és annak, barátnőjének szájából melyeket a tőlem telhető legjobban próbáltam megválaszolni. Így miután már mindenki tisztában volt azzal, hogy én és Niall csak haverok vagyunk, Nathan egyáltalán nincs a jó emberek listáján, ami engem illet, és hogy a tegnapi napról egyáltalán nem akarok beszélni, a téma szerencsére elterelődött. A fűben ültünk egy fa alatt, mely elég árnyékot adott mindannyiunknak. Fülledt volt a levegő, a szél egyáltalán nem fújt és legszívesebben megmártóztam volna a szökőkútban mely a park közepén volt. Mikor már mindenki kezdett éhezni, hosszas gondolkodás után, végül egy Nando’s felé vettük az irányt. Hailey még sosem evett az étteremben, viszont már hallott róla, és meg volt bizonyosodva arról, hogy csak is csirkét árulnak. Ez persze egy hatalmas marhaság volt, hiszen több mindent is kínáltak, csupán utána kellett keresni a dolgoknak.

Ebéd után, mint Jai azt mondta is, sajnos vissza kellett mennünk. Percekkel azután, hogy mindannyian beestünk a házba, már csöngettek is, ám amikor én akartam felkelni, hogy ajtót nyissak, Serena felpattant és ő cselekedett így. Mindannyian a kanapén folytunk szét amint élveztük a hideg levegőt a házban, tekintettel léve a klímára, melyet felkapcsoltam mielőtt elmentünk volna otthonról. Mivel arról voltam informálva, hogy Jack, Louise és Nathan jönnek majd át, eléggé meglepődtem mikor Gemma, Michal és Niall került a szemeim elé.
- Oh, helló – nevettem el magam, míg feltápászkodtam és egy ölelésbe vontam Gemmát, aztán Michalt és Niallt – Mi szél hozott erre benneteket?
- Serena említette, hogy egy kis összejövetelt rendeznek a szülinapod alkalmából, szóval gondoltuk, hogy csatlakozunk – válaszolta egyszerűen Gemma – Oh, és boldog születésnapot, drágám – mondta amint a kezembe nyomott egy szatyrot aztán megint megölelt.
Őt követte Michal, aki egy csokor rózsát adott át nekem, majd Gemma hozzáfűzte, hogy a szatyor tartalma és a virágok is kettőjüktől van. Niall hasonlóképpen egy kisebb szatyrot adott át meg egy csokrot, amin magamban nevettem. Hihetetlen, hogy minden alkalommal Harryre gondolok, ha virágokat látok. Amint az új vendégek bemutatkoztak a bátyámnak és Hailynek, persze rávettek arra, hogy nyissam ki az ajándékaim éppen ezért nem volt sok választásom. Még akkor sem, ha jobb szerettem, akkor kinyitni őket, mikor egymagamban voltam. Niall ajándékával kezdtem és nem tudtam visszafogni a nevetésem mikor kiemeltem egy albumot a szatyorból. Made In The AM. Kuncogva ráztam a fejem amint láttam, hogy nem csak az ő aláírása volt rajta, hanem a másik három srácé is. Ezen felül találtam még néhány lakkot és sminkecsetet amint szépen be voltak csomagolva megy egy szülinapi kártyát is melyben egy édes kis üzenet pihent. Eszméleten aranyosnak találtam az egészet, hiszen nem kaptam tőle semmi drágát, de még is figyelmesen válogatta ki, amit beletett a szatyorba. Mikor rákérdeztem az albumra, csak azt mondta, hogy muszáj lesz meghallgatnom, ha van rá időm, mert a srácokkal nagyon büszkék erre az albumra és sokat jelentene neki, ha belehallgatnék. Gemmától és Michaltől egy Starbucks poharat kaptam, amin nevetnem kellett, hiszen ezzel a pohárral azóta szemezgetek, hogy Gemmával rendszeresen a kávézóba kezdtünk járni. Viszont belül nem üres volt, hanem tele volt fehér papírokkal, így leszedtem a tetejét és kihúztam egy papírt legfelülről.
- Mangós joghurtos smoothie – olvastam fel hangosan, majd elnevettem magam és kihúztam egy újabb fehér cetlit a sok közül – Mandulatejes spenót smoothie.
- Mhhm – nyögött fel Jai, én pedig felnevettem és Gemmára néztem.
- Hány receptet írtál le? – néztem újra a pohárba, Niall pedig mosolyogva közelebb hajolt, hogy ráláthasson a papírra.
- Számold majd őket, mikor csinálod, ha tudni akarod – kuncogott Gemma, én pedig szépen visszaraktam a cetliket, és megint a zacskóba nyúltam. A kezem egy kemény tárgyba ütközött, majd mikor elkezdtem kihúzni, már rájöttem mi volt az. Egy képkeret. A képkeretben pedig én és Gemma voltunk, természetesen egy Starbucks előtt pózoltunk. A kép egy-két éves lehetett, tökéletesen emlékszem, hogy ki készítette.
- Ahw, ez nagyon aranyos. Jai, ezt a képet te csináltad, emlékszel? – tartottam elé, a fehér keretet.
- Nem, de, ha te mondod, akkor én voltam – mondta, mire mi felnevettünk, én pedig átöleltem Gemmát és Michalt.
- Nagyon szépen köszönöm az ajándékokat – mosolyogtam rájuk, Gemma pedig örömében összecsapta a tenyereit, amiért tetszenek az ajándékai. Ekkor megszólalt a csengő, de mire újra talpra állhattam volna, Serena már pattant és sietett kinyitni az ajtót megint. Louise és Jack hangját hallottam meg, így visszaraktam a dolgokat a tasakokba, és arrébb raktam őket, hogy felállhassak.
- Cora, kedveském, boldog születésnapot! – ölelt át egyből Louise.
- Köszönöm szépen – öleltem át én is őt, azután Jacket, végül sokkal távolságtartóbban, mint a szüleit, Nathant. Ő egy csokor virágot nyújtott át, én pedig azon gondolkoztam, hogy kidobom én is az ő csokrát, hátha leesik neki, hogy tudok a dologról. Persze ehelyett mosolyogva megköszöntem és átvettem tőle, ahogy a plüss mackót is, ami akármilyen édesen mosolygott rám, haragudtam az állatra, mert Nathantől volt.
- A mi ajándékunkat később a többiek odaadják – mondta Louise – Valamint a szabadságodat a bátyádnak köszönd – mutatott a bátyámra, mire hátrafordultam kérdő tekintettel, de Louise újra felhívta magára a figyelmemet, azzal, hogy megszólalt – Sajnálom, hogy nekünk mennünk is kell, viszont még családi eseményre vagyunk hivatalosak.
- Ugyan, semmi baj. Az ajándékokat köszönöm szépen, bár igazán nem kellett volna – mosolyogtam a házaspárra.
- További szép napot Cora – ölelt át újra Jack, majd elköszöntek a többiektől is, én pedig kikísértem őket. Megvártam, míg elmennek, majd visszamentem a többiekhez.
- Oké, akkor azt hiszem, mi jövünk az ajándékozással – mondta Hunter, majd Hailey a táskája után nyúlt, és kihúzott belőle egy fehér borítékot. Nagy szemekkel bámultam a borítékra, majd felálltam és átöleltem és megpusziltam őket, mielőtt elvettem volna a fehér papírt melyben számomra egy akkor még titokzatos valami lapult. Visszaültünk, én pedig felnyitottam a borítékot, és kihúztam a benne lapuló papírt. Egy jegy volt. Egy repülőjegy a nevemen Barcelonába.
- Te jó ég Hunter! – kiáltottam fel – Mehetek hozzátok? Imádlak! – ugrottam az ölébe, ő pedig felnevetett és átkarolta a derekamat.
- Bíztam benne, hogy ennek jobban fogsz örülni, mint egy pár cipőnek. Amit amúgy majd Miles akar beszerezni, de erről nem tudsz – vigyorgott, én pedig csókokkal leptem el a fejét. Aztán persze megszorongattam Haileyt is, hiszen náluk fogok lakni, ki tudja mennyi ideig.
- Király, mész süttetni a hasadat a tengerpartra? – kérdezte Jai, én pedig vigyorogva bólogattam.
- Vigyél magaddal – sóhajtott fel Gemma, én pedig felkuncogtam.
- De még van valami a borítékban – szólalt fel Hailey, mire Niall mosolyogva átnyújtotta nekem, így maradtam Hunter ölében.
- Még egy repülőjegy. Te jó ég, haza! – kiáltottam fel – Akkor ezért mondta Louise a szabadságot… de…
- Augusztus utolsó két hete nálunk Barcelonába, aztán harmincadikára otthon vagyunk apu születésnapjára, és Miles szülinapja után egy nappal pedig jössz vissza – vigyorgott, én pedig tátott szájjal meredtem rá.
- De hát Miles szülinapja huszonnegyedikén van! Az hónap vége!
- Igen – bólintott Hunter.
- Négy hetet leszek otthon?
- Igen – bólintott újra.
- De hogyan beszélted ezt meg Jackékkel? És ki lesz addig helyettem a cukrászdában?
- Törpilla, ne forogjon az agyad állandóan a munka körül – nevetett fel – Jackék simán belementek, mivel mióta elköltöztél nem voltál otthon. Egyszer sem vettél ki a négy év alatt hosszabb szabadságot, így nem kellett sokáig győzködnöm őket. Már kerestek addig valakit a helyedre, amíg nyaralsz.
- De mi van, ha az a valaki jobb, mint én vagyok és miután visszajöttem nem is kell többet ott dolgoznom?
- Jaj, te munkamániás – nevetett fel Serena – Hát hogy lehetne már bárki is jobb nálad?
- Ez igaz – bólintott Gemma, én pedig Hunterre pillantottam, hiszen még mindig nem voltam biztos benne.
- Jackék nem is akarnak hosszútávra másik munkaerőről hallani. Csak addig, amíg nyaralsz, Cora. Utána minden visszazökken a normális kerékvágásba.
- Úristen, köszönöm szépen! – öleltem át Huntert és Haileyt.
- Wow, mi fel sem érhetünk ezzel az ajándékkal szemben – biggyesztette le a száját Jai, mire Serena meglökte őt.
- Ne izélj már, a miénket is imádni fogja.
Felálltam bátyám öléből, majd átöleltem Serenát és Jait, ők pedig átnyújtották utána a tasakot. Egy kisebb sóhaj hagyta el a számat, aztán felvont szemöldökkel néztem Jaire aztán Serenára mikor kivettem a CD-t a szatyorból. Letettem az ölemből a szatyrot aztán a konyhába siettem, hogy felvehessem a macbookom a pultról. Gyorsan összekötöttem a tévével aztán betettem a lemezt a laptopomba és miután felhangosítottam azt, elindítottam majd lecsüccsentem Jai és Serena közé.
- Helló, szőkeség, itt Jai, a legjobb haver a világon…
- Serena, a legjobb barátnő a világon – kacsintott a lány a kamerába, mire Jai megforgatta a szemeit aztán játékosan kilökte őt a képből. Már ezen nevettem.
- Szóval, ezzel a videóval szeretnénk neked egy nagyon boldog születésnapot kívánni, mert egy öreg banya lettél – jegyezte meg pimaszan vigyorogva, mire a vállába bokszoltam – Huszonhárom éves vagy, pft.
- Majd csak este hat harminckor lesz huszonhárom éves – vágott közbe Serena megint és ezen mindannyian felnevettünk a nappaliban.
- Te jó ég, maradj csöndben – nevetett Jai a videóban – Na, mindegy. Akkor még nem vagy huszonhárom. Bár lehet, hogy az vagy. Passz, hogy mikor nézed. A lényeg még mindig az, hogy öreg vagy. De ezzel nincs semmi gond, elvégre, nézz csak rám – vigyorodott el amint mindkét kezével mutatta a peace jelet – Én vagyok a legszexibb srác Londonban – kacsintott a kamerába.
- Hogy mennyire imádod magad – jegyezte meg Serena – Na, mindegy. A lényege ennek a videónak az, hogy boldog születésnapot kívánjunk neked, mert mindened meg van és nem tudtuk, hogy mit vegyünk.
- Baby, ezt nem kellett volna elárulnod! – jegyezte meg lebiggyesztett ajkakkal Jai.
- Ez az igazság, és tudod nagyon jól, hogy nem hazudunk egymásnak – vont vállat egyszerűen Serena – Máskülönben Cora felrobban, mint egy bomba, és nem ússzuk meg egy rendes fejmosás nélkül – húzta el a száját Serena aztán végül elnevette magát.
- Oké, ezt mind ki fogom szerkeszteni a videóból szerintem.
- Nem fogod.
- Talán – veszekedtek tovább – Ugh, szóval, komolyra fordítva a szót, reméljük, hogy tetszeni fog ez a kis videó, meg hogy örültél a bátyádnak és Haileynek.

- Remélem, hogy a kötény is tetszett, ugyanis drága volt, főleg mert személyre szabott meg minden – adta hozzá barátnőm. Felhorkantottam, amint totál elárulták az ajándékaikat, de végül nem zavartattam magam miattuk csak tovább néztem a videót.

A képernyő ezután elsötétedett, és megjelent rajta Miles. A számat bizonyára elhagyta egy halk „aw” amint hallgattam őt beszélni. Tökéletesen tudtam, hogy a hátsókertünkben ült a hintákon és hallani is lehetett a tengert a háttérben, amitől még jobban hiányzott ő is és a hely is. Felhozta egy párszor, hogy mennyire tetszett neki az itt lét, és hogy szívesen visszajönne, mert élete legjobb nyaralása volt. Mondott néhány szívmelengető dolgot is, mint például hogy büszke rám és hogy szeret, és alig várja, hogy újra hazamenjek és egyik este az egész napot a tengerparton töltsük, mint anno. Amint boldog születésnapot kívánt, a képernyőn drága nővérem és vőlegénye tűntek fel ahol közösen köszöntöttek fel. Időm sem volt elpislogni a könnyeket a szemeimben melyek Miles szavaitól formálódtak meg, már jött is a következő családtagom. Mindinkább családtagjaim. Ők annyira nem mentek bele a témába, mint Miles, de azt hiszem, hogy jobban is jártam, hiszen több mint valószínű, hogy elsírtam volna magam. A fejem már így is Serena vállán pihent, míg az egyik kezem az övével volt összekulcsolva a másik meg Jaiével. Reaganék után Hunter és Hailey jelent meg és ők is rövidre fogták a mondani valójukat, azzal indokolva, hogy jelenleg úgy is ott vannak velem és lesznek is még egy hétig legalább. Utánuk anya és apa jelent meg, és tudtam, hogy ha eddig nem sírtam el magam, akkor ez majd most megtörténik. Szélesen vigyorogva hallgattam amint elmondták, hogy mennyire büszkék rám és hogy mennyire szeretnek, és amikor anya elsírta magát, egy hangtalan könny szántott végig az arcomon. Az ajkaim elnyíltak egy kicsit, mikor mindketten integettek egyet a kamera felé aztán eltűntek. Serena egyedül volt, mikor újra felbukkant tökéletes arca a képernyőn. Több könny futott végig az arcomon amint hallgattam őt beszélni és amint felidézett jó pár közös emléket. Ő utána természetesen Jai jött, és azt hiszem nem is kell mondanom, hogy teljesen elérzékenyültem. Főleg amikor az ő hangja is néha megremegett és azt egy köhintéssel próbálta meg eltitkolni. Megjegyezte, hogy nem akarta még ezt a videót megcsinálni, mert az ötletet a huszonötödik vagy harmincadik születésnapomra tartogatta, de aztán mivel tényleg nem tudta, hogy mit adjon nekem, muszáj volt felhasználnia ezt az ötletet.

A videó képekkel és videókkal fejeződött be és éreztem, hogy mindenki engem nézett.
- Na, hogy tetszett? – kérdezte vigyorogva Jai mire én csak a vállába bokszoltam aztán a nyakába vetettem magam – Nem is tudom mikor láttalak utoljára sírni – jegyezte meg amint szorosan átölelt.
- Menj a fenébe – nevettem el magam aztán elhúzódtam tőle és Serenát is megöleltem – Fogalmam nincs, mi lenne velem nélkületek – mondtam szipogva aztán a kezeimmel megtöröltem az arcomat.
- Ahw, tudtam, hogy imádni fogja. Látod, meg mondtam – mondta Serena, miközben szorosan ölelt, és feltehetőleg Jainek jártatta a száját, aki kételkedett az ajándékban.
- Igen, igen, nagyon imádom, és alig várom, hogy majd évek múlva előszedjem, és újra nézzem – mondtam, miközben a fejem, még mindig Serena nyakában pihent elrejtve a többiek tekintete elől.
- Tényleg nagyon aranyos lett – szólalt fel Gemma, én pedig felemeltem a fejem, így láthattam, hogy Niall és Michal bólogatnak.
- Héj, nézd meg a kötényt is – bökött az oldalamba Serena, mire előrehajoltam a tasakért, amiben még az állítólagos kötény lapult. Megfogtam a csomagot, majd kihúztam és elkezdtem kibontani az átlátszó, csillogós csomagolópapírból. Miután kiszabadítottam, feltartottam, és szembe találtam magunkkal, köpenyben, kalapban, a diplománkkal a kezünkben. Serena bal oldalt, Jai középen, én pedig jobb oldalt.
- Aw, de jó! Nagyon tetszik – néztem a barátaimra, akik csak vigyorogtak az ömlengésemen, majd a kötény körbe járt mindenkinél – Nagyon szépen köszönöm az összes ajándékot srácok! – néztem végig mindannyiukon.

- Oké, akkor most jöhet Louisék meglepetése – tapsolt kettőt Jai, majd felállt, őt pedig követte Serena – Mindenki az étkezőbe – vezényelt minket oda Jai, majd ők ketten eltűntek a konyhában. Sejtettem, hogy mi következik, így hát Niall és Hunter mellett megállva, apró vigyorral vártam a tortámra, melyet ezer százalék, hogy Louise és Jack sütöttek. Kis idő múlva Jai és Serena elkezdték énekelni a „Boldog szülinapot”, mire a többiek is csatlakoztak, ők pedig előbújtak a nagy tortával. Az oldala fehér és rózsaszín árnyalatokban pompázott, fehér csokoládé csíkok csorogtak le róla, és az egész virágokkal, gyöngyökkel, valamint eperrel volt díszítve.

Amint befejezték a dalt, mosolyogva elfújtam a meggyújtott gyertyákat rajta, ők pedig éljeneztek. Készítettünk néhány csoportképet, majd leültünk, és megvágtam a tortát. Természetesen a valaha volt egyik legfinomabb süteményét ettük, és amint elfogyasztottam, küldtem egy sms-t Louisenak, amiben megköszöntem a tortát, valamint a virágot és a plüss mackót még egyszer.
- Cora? – hallottam meg a nevem amint Niall megszólított így rá pillantottam, míg bekaptam egy falat tortát – Feltehetem a képet a tortádról instagramra?
- Mhm – bólogattam – Csak ne tegyél semmilyen kétértelmű megjegyzést, ha lehet.
- Ah, ne már – sóhajtott fel – Nem tudlak megjelölni, mert nem is tudom a felhasználóneved meg nem is követlek.
- Um, Cora x Vivienne – osztottam meg vele a nevemet – Mindjárt visszakövetlek. Bár eléggé nagy port fog kavarni, ha meglátják a rajongók.

Niall csak megvonta a vállát aztán megvárta, míg én elfogadtam a követését és vissza is követtem őt. Másodpercekkel később már jött is az értesítő Nialltől miszerint megjelölt egy képben. Mosolyogva ráztam meg a fejem aztán lájkoltam azt a gyűrűsujjammal, hiszen a mutató és hüvelykujjam tortás volt, tekintve hogy kézzel ettem. Hogy mekkora fennforgás lesz még ebből…