2017. április 7., péntek

35. Szerencséd van Styles

Helloo,
Újabb aranyos jelenetekkel megtelített rész, ami Corát és Harryt illeti, a nagy boldogság egyelőre még mindig jelen van. Mindenki élvezze ki amíg lehet, főszereplőink is ezt teszik jelenleg. ;) Kíváncsiak vagyunk, hogy hogyan tetszenek nektek a részek, szóval, hogy így képzeltétek -e el Corát és Harryt együtt, meg hogy szerintetek merre fog haladni a kapcsolatuk, szóval mindenképpen írjátok meg nekünk ötleteiteket és észrevételeiteket!:) Jó olvasást! Xx♥
P.S: WE ARE SO FUCKING PROUD OF YOU HARRY!!!!!♥♥



x HARRY STYLES x

Ed Sheeran egyik idei singleje – Shape Of You – volt a következő dal a soron melynek szövegét torkom szakadtából énekeltem így egy pillanatig sem lehetett hallani jó barátom hangját. Mindig jó hangulatba hozott mikor Ed számait hallgattam, noha azon az estén már csak Cora szimpla gondolata is elérte, hogy az arcomon egy fültől-fülig érő vigyor ékeskedjen. Nem tudtam volna pontosan meg mondani, hogy mi miatt tett ilyen boldoggá, de azt hiszem nem is volt rá szükségem plusz nem is lettem volna rá képes. Ha valaki természetesen éri el, hogy jól érezd magad, azt úgy gondolom, hogy lehetetlen normális, érthető szavakba, avagy mondatokba foglalni.  

Fogalmam nem volt, hogy Cora mikor ér majd ide ugyanis megadtam neki a kapu kódot és a bejárati ajtót sem zártam be kulccsal, szóval simán be tud majd jönni. Minden egyes kis porcikámmal bíztam benne, nem volt okom másként tenni, hiszen nem tett semmi olyat, ami miatt kételkednem kellett volna benne. Ami azt illeti, mindent el akartam mondani Corának, még akkor is, ha nem volt semmi titkom, amiről esetleg nem tudott volna. Az igazság az volt, hogy a semmiről is szívesen beszélgettem volna vele, csak úgy, mint régen tettük. Vele még ez is mókás volt és tele értelemmel.

Ez az.

Értelmet adott a dolgoknak! Fogalmam nem volt, hogy hogyan vagy miként, de sikerült neki. És ezzel teljesen elvarázsolt. Meg a szemeivel, a szavaival, a tetteivel, a kinézetével, az illatával. A lényével. Egyszerűen mindenével. Mint azt mondtam Niallnek is ma, rohadt szerencsés egy srác vagyok, hiszen Cora velem volt. Valamit látott bennem, ami velem tartotta, és soha nem akartam, hogy vége legyen ennek az egésznek.
- Boo! – majd kiugrottam a bőrömből és a kezemben lévő kanalat is majdnem a plafon fele dobtam mikor valaki körbeölelte a derekam hátulról és mély hangot adott ki. Persze se perc alatt leesett, hogy Cora volt az, az illata bekúszott az orromba és az ujjai, mint mindig, akkor is hidegek voltak – Olyan könnyen megijedsz – kuncogott, míg én a számba vettem a kanalat melyen Nutella volt aztán megfordultam és a kezeimbe vettem az övét.
- Mimbig tiszta hibeg a keved – mondtam az evőeszközzel a számban mire Cora felvonta a szemöldökét majd kihúzta az egyik kezét az enyémből és elvette tőlem a kanalat.
- Most mondjad, butus – forgatta meg a szemeit amint a karjait a nyakam köré tekerte és a testsúlyával rám dőlt. Arcára egy lusta mosoly húzódott mely nem sokkal később megjelent az enyémen is és körbeöleltem a derekát. Szippantott egyet a levegőből, mielőtt folytatta volna a beszélést – Mit főzöl? Remélem, hogy már készen van, mert éhezem.
- Tészta meg sajtos-paradicsomos szósz hússal – kacsintottam rá amint láttam, hogy megnyalta a száját. Zöldes-barna szemei csillogtak a konyhában lévő lámpától, ami totálisan levett a lábamról, noha ez mindig így volt.
- Ugye teszel nekem rá sajtot is? – kérdezte felvont szemöldökkel amint továbbá is rajtam támaszkodott, az ujjai felváltva játszottak a nyakláncom láncával meg a hajammal.
- Talán – néztem rá összeszűkített szemekkel. Erre persze szinte azonnal felállt normálisan két lábra és az arcát olyan közel dugta az enyémhez, hogy az orraink összeértek.
- Eszkimó puszi – mondta vigyorogva amint az orrát az enyémhez dörgölte én meg nem tudtam nem elnevetni magam finoman. Annyira édes volt, ahogy viselkedett, hogy mást sem akartam csinálni, csak egy csontropogtató ölelésbe vonni őt és soha el nem engedni – Most pedig tegyél sajtot a tésztámra, papi – váltott hirtelen komolyra, a mosolya eltűnt az arcáról, noha a szemeiben még mindig megbújt.
- Miért nem teszel magadnak, huh? Akkor az kerül rá, amit enni akarsz vele.
- Mert…
- Igen? – kuncogtam, míg ő elhúzódott tőlem teljesen és a pultnak dőlt, ami a konyha közepén volt. Formás lábait egy szürkés-fehéres mintájú, feszes melegítőnadrág védett mely a bokája fölé volt húzva egy fehér, lenge pólóval melyből egy picit kilógott a hasa mikor nyújtózkodott azon felül meg egy kötött kardigánt viselt, aminek nem volt cipzárja se semmi. Kétségtelenül jól nézett ki, a rendezetlen gombóc mely a feje tetején volt, a sminktelen arc és a szemüveg, amit viselt, egy pillanatra sem ábrándított ki belőle. Mindinkább csak elérte, hogy még jobban beléessek.
- Passz, a te házad, te főztél, én csak vendég vagyok. Szolgálj ki – vont vállat, míg felült az egyik fekete bőrszékre aztán a jobb lábát keresztezte a ballon és a könyökével a pultra támaszkodott.
Felvont szemöldökkel léptem közelebb hozzá aztán léptem a lábai közé és tettem a tenyereim a márványpultra mögötte, mire ő vigyorogva nézett fel rám.
- Szóval szolgáljalak ki? – kérdeztem vissza, a hangom halk volt, ő meg felhorkantott és nevetett egyszerre amint hátravetette a fejét.
- Haz, kérlek – folytatta a kacagást amint az egyik kezét a mellkasomra tette. Egy féloldalas mosoly csúszott az arcomra, míg hegyezett fülekkel vártam a mondandóját – Nagyon nem megy neked ez a komolyság, mondták már?
- Hát, most hogy így említed, valami rémlik – gondolkodtam el – Azt hiszem egy korod-beli lány adta tudtomra, vicces módon, szőke haja volt meg barnás szemei, ha jól emlékszem. Oh, és azt hiszem Ausztráliából származott? Talán Ausztria, nem tudom.
- Igen? – kíváncsiskodott – Mi volt a neve? Tudod, hátha ismerem?
- Cordelia Ashcroft, azt hiszem – találtam ki gyorsan egy nevet és meglepően majdnem olyan volt, mint Cora Ashford. Erre persze a lány előttem felnevetett és a lábait a derekam köré, a karjait meg vissza a nyakam köré fonta.
- Szerinted Henry Stailey és Cordelia Ashcroft szeretne találkozni? Mármint, szerintem egy elég jó párost alkotnának, nem gondolod?
- Mhmmm, nem rossz ötlet – vágtam gondolkodó fejet, a szerepjátszás nem állt messze tőlem. Mindig is szerettem másokat szórakoztatni, örömet leltem abban, ha sikerült a körülöttem lévő embereket boldoggá tenni – De mit szólnál előbb ahhoz, ha ennénk? Csak mert én igen éhes vagyok.
- Benne vagyok, de…
 - De?
- Sajt?
- Mi van vele? – húztam az agyát, mint ahogy ő tette azt velem ma reggel, mikor telefonon beszéltünk.
- Bubu, kérlek, tegyél rá nekem – kérlelt, lebiggyesztett ajkakkal és közben egyre közelebb húzta az arcomat az övéhez. A végén már összeért a homlokunk és teljesen meglepődtem, mikor az ajkait lágyan és finoman, szinte aligha az enyémekhez érintette – Naaa – suttogta a számra aztán újabb puszival ajándékozott meg. Aztán még egyel, és még egyel. Meg még sokkal. És én nem tudtam betelni vele, egészen addig, míg úgy tűnt, hogy feladta, hiszen az ártalmatlan puszikból, egy nyelves és nyálas, elmélyített csók lett. Széles vigyorom miatt kellett elválnunk egymástól, ámbár amint meghallottam halk hangját, egy pillanatig sem bántam – Szeretlek.
- Hmm, csak azért mondod, mert nem akarok neked szedni kaját, mi? – csipkelődtem amint elhúzódtam tőle így a kezei a mellkasomon végig csúsztak, míg nem teljesen leváltak rólam a lábaival együtt.
- Nem – rázta meg a fejét és enyhén duzzadt és rózsaszín ajkait megnyalta – Tényleg szeretlek.
- Én is tényleg szeretlek – vigyorogtam rá.
- Remek, akkor, kapok sajtot a tésztámra? – pillantott rám reményteli szemekkel és mosollyal, amin nem tudtam nem elnevetni magam.
- Hihetetlen vagy – ráztam meg a fejem.
- Az ágyban, igen. Meg, amúgy is – jegyezte meg mit sem törődve azzal, hogy mit is mondott igazán. És ez valamiért lenyűgözött és még jobban elérte, hogy oda meg vissza legyek érte. Annyira laza volt és gyönyörű és vicces és elképesztő, hogy ezek a szavak sem nyújtottak elég jelentést arra, hogy valójában milyen is volt ő.
Mielőtt reagálhattam volna valami perverz beszólással, az ő szája már újra nyitva volt, de nem bántam, hiszen imádtam hallgatni őt – Egyébként programom van. Szóval miután kajáltunk lépnem kell.
- Várj, mi? – fordultam felé, míg ő a telefonjába mélyedt.
- Most üzent Henry, hogy meg akarja ismerni Cordeliat, szóval kerítőnőt játszom az estére – sóhajtott fel, én pedig elnevettem magam, megráztam a fejem és visszafordultam a tűzhely felé – Most kinevetsz? – kérdezte, miközben elzártam a szósz alatt a gázt, és áttoltam egy másik körre, hogy minél hamarabb kihűljön – Oké, tényleg nem Henryékkel találkozom, de tényleg programom van. Szóval vegyél komolyan – erősködött, de én továbbra is csak nevettem – Harry. Jól van, akkor nevess – horkantott fel, és szinte láttam magam előtt, amint megforgatta szép szemeit.
- Tudod egy ideig poén, de mostanra már nem sikerül komolyan vennem, szóval – fordultam felé a tállal, amiben a tészta volt egy alátéttel, amire majd a szószt teszem.
- Ah, elrontottad az egészet! – akadt ki – Harry, tényleg nem poén, ha elrontod a szórakozásom! – biggyesztette le az ajkait.
- Ne haragudj cukorbogyó – nyomtam nevetve egy puszit az arcára – De akkor hova is megyünk? – kérdeztem, míg tányérok után nyúltam.
- Jackékhez. A cukrászda tizenötödik születésnapjára csapnak egy kis összejövetelt dolgozókkal meg törzsvendégekkel.
- Lesz süti is?
- Lesz, de te nem kapsz. Azt hittem beéred velem is – válaszolta szemtelenül, mire egy kaján vigyor csúszott az arcomra.
- Oh, így is van – fordultam felé, aztán lehelyeztem a két tányért és az evőeszközöket – De ahhoz, egyfolytában testi kapcsolatban kell állnunk, például valami olyasmibe hogy a szád az enyémen van, a kezeid meg a hajamban, esetleg a fenekemen – mondtam, miközben kivettem a jeges teát a hűtőből és leraktam még két üvegpoharat magunk elé.
- Oké, kapsz sütit, de aztán majd később, ha hazamegyünk, nehogy az legyen, hogy bezabáltál és akkor már rám nem is lesz szükséged. Vagy az ajkaimra – mosolygott csintalanul, én pedig kivettem még a sajtot a hűtőből, és a reszelőt egy fiókból, majd helyet foglaltam vele szemben.
- Oh, ne aggódj, az nem történhet meg – mondtam mosolyogva, miközben szedtem neki tésztát, aztán szószt és végül sajtot is reszeltem a tetejére, pontosan, ahogy kérte. Öntöttem a poharába jeges teát, majd felnéztem rá és úgy éreztem, hogy újra meg újra belészeretek.
Miután megvacsoráztunk, Cora elpakolt a konyhában, én pedig gyorsan átöltöztem. A hajamba túrtam egyszer kétszer, miközben leszaladtam a lépcsőn, aztán megálltam a konyha küszöbén és az ajtófélfának támaszkodva néztem Corát, amint bepakolt mindent a hűtőbe.
- Készen vagy? – kérdezte, nekem még mindig háttal, míg én csak továbbra is figyeltem őt mosolyogva. Elképesztő könnyedséggel és természetességgel mozgott a konyhámban, amiért odavoltam.
- Igen, mehetünk – feleltem picit késve, aztán kiindultunk a házból.
- Nem hiszem el, hogy vettél egy új kocsit magadnak. Mi bajod van a Roverrel? – kérdezte, amint a kezével végig simított az új Mercim motorháztetőjén.
- Oh, az égvilágon semmi, nagyon szeretem, hidd el. Igaz szerelem van közöttünk. Csak aztán megláttam őt, és nem tudtam ott hagyni, érted? Biztosan neked is volt már ilyen mondjuk, egy pár cipővel? Szemezgettél vele és olyan gyönyörűek voltak, hogy nem érdekelt, hogy már van egy párral, esetleg többel, akkor is megvetted – játszottam, míg ő csak kacagva beszállt az autójába, én pedig követtem őt.
- De Harry… ah, mindegy – rázta meg a fejét, miközben bedugta a kulcsot a zárba és elindította az autót.
- Várj, kösd be magad – állítottam meg, mire felvont szemöldökkel nézett rám – Komolyan mondom, kösd be magad. Csak most kaptalak meg, nem akarlak máris elveszíteni.
- Aw – mosolyodott el, aztán odahajolt hozzám és egy csókot nyomott a számra, utána pedig bekötötte magát – Indulhatunk? – kérdezte mosolyogva, mire bólintottam, ő pedig elkezdett kifelé tolatni.

A mellkasom dagadt, akárhányszor fejbe kólintott a tény, hogy Cora tündököl és még hozzá mellettem. Elképesztően gyönyörű volt a lenge ruhájában, ami a májusi meleg estén meg-meglibbent körülötte. Nem győztem szemeimmel beinni a látványát, erős késztetést éreztem arra, hogy végig csókoljam mindenütt barna bőrét, ahol nem fedte bármilyen anyag. El is határoztam, hogy bármi legyen, így fogok tenni ma este, amint hazaértünk. Nem fog érdekelni, hogy másnap dolgozni megy, és korán kell kelnie. Önző leszek, mert nem bírom tovább. Cora őrültté tesz.
Széles vigyor volt az arcomon, amint néztem őt és Collint, aki nagy szemekkel, kezével a szájában pillantgatott körbe és akárhányszor megtalálta édesanyját szemeivel, egy fültől fülig érő vigyor terült el arcocskáján. Elképesztően édesek voltak az ikrek, Corával együtt pedig azt hiszem, nem kell részleteznem. Alig tudtam a szemeimet elszakítani róluk, de aztán muszáj volt, mert az ölembe került a másik Brooks és az apja kinyírt volna, ha helyette a barátnőmön legeltettem volna szemeimet.
- Mi a helyzet haver? – kérdezte, amint lehuppant mellém a hintaágyra, én pedig magunk felé fordítottam Alfiet és egyik kezemet hátra csúsztattam a fejecskéjére, hogy kényelmesen feküdjön a karjaimban – Tudod rég láttam már Corát ennyire boldognak. Örülök, hogy összejöttetek. Ideje volt már.
- Kösz Jai – mosolyodtam el, miközben a másik kezemmel megcsiklandoztam Alfie hasát, amire a kicsi összehúzta magát a kezeimben és szélesen elmosolyodott – Nem igazán tudom, mi lenne velem nélküle. Ami talán borzalmasan nyálasan hangzik, és valószínűleg korainak tűnik, de egy ideje szoros érzelmek kötnek hozzá, szóval számomra teljesen normális.
- Nem, dehogy, értelek – mondta bólogatva – De azért kevesebb infó jó lenne, huh? – nevette el magát.
- Fejbe vésve – vágtam rá azonnal – Nem te vagy az első a mai napon, akinek végig kell hallgatnia az áradásom. Niall már kapott egy nagy adagot.
- Ah, és nekem nem csak veled kell megbirkóznom, hanem Ashforddal is, ha rá jön, a magyarázatnék.
- Megbírod majd – vontam vállat. A figyelmemet teljesen elterelte a kezeimben lévő kisbaba, Alfie édes kis mosolya és fintorai megnevettettek és se perc alatt a legjobb kedvemre derítettek. Aztán egyik pillanatról a másikra sírni kezdett, amivel hirtelen nem tudtam mit kezdeni, még jó, hogy Jai mellettem volt és kezelésbe vette a fiát.
- Valószínű, hogy éhes. Már egy ideje a szájában turkál és lassan három órája nem evett.
- Oh, oké – mondtam amint egy kicsit megnyugodtam. Nem igazán tudtam volna, hogy miként véljem azt, ha esetleg miattam kezdett el sírni.
- Szerintem be is megyünk, hogy Serena meg tudja etetni őket. Mindjárt jövünk – állt fel mellőlem, én pedig mosolyogva bólintottam és figyeltem Cora miként adja át Collint Serenának. Ezután a kis család Louise felé indult, míg Cora mosolyogva felém közeledett és leült mellém. Hátradőlt, lábát átvetette a másikon, míg kezeit az ölébe ejtette. Éreztem, hogy néz, így hát hátradőltem én is és felé fordítottam a fejemet, míg a kezem csupasz térdére csúszott. Alig bírtam ki, hogy ne csússzon a kezem tovább felfelé a combján.
- A kicsik éhesek – mondta Cora egy édes mosollyal az arcán, miközben az arcomat vizslatta és ezt onnan tudom, hogy nem nézett a szemeimbe.
- Tudom. Az előbb Alfie még vigyorgott, aztán elkezdett hirtelen sírni.
- Mhm, Collin is. Fárasztó lehet két ilyen pici babával. Bele sem merek gondolni vajon mióta nem aludták ki magukat normálisan.
- Valószínűleg azóta, hogy megszülettek – mondtam, míg közelebb húzódtam hozzá, aztán a számat az arcára nyomtam – Látod, most sem tudok betelni veled – suttogtam, miközben az ajkaim tovább vándoroltak az arcán.
- Szerencséd van Styles – kapta el a tarkóm, majd magához húzott és mosolyogva megcsókolt. 

4 megjegyzés:

  1. Imadom hogy ilyen nagyon edesek es boldogok egyutt :) egyszerűen nagyszerű lett a rész mint mindig :) de a boldog pillanatokat mindig megzavarják a derűs idők....🤔🤔🤔
    Csak igy tovább ügyesek vagytok❤️❤️❤️❤️❤️

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Aw, örülünk, hogy tetszett a rész!:3 A derűs időkkel kapcsolatban, majd meglátjuk, hogy egyáltalán lesznek -e? ;) Xx♥

      Törlés
  2. Aww.... a vége de édi lett! Még ilyen babás pillanatot! 😯😯

    Annyira de annyira szeretem őket együtt! ❤❤❤

    Kívancsi vagyok hogyan fog véget érni ez a boldogsá! 💓❤❤

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát igen, ki ne tudna ellen állni Harrynek és a babáknak:3 Mi is nagyon szeretjük őket együtt, szóval örülünk, hogy ti is! :) Ermmm, azt pedig majd meglátjuk. ;) Xx♥

      Törlés