37. Ahogy óhajtod

Helloo,
ugh kíváncsiak vagyunk mit szóltok a részhez, főleg mert eddig talán egy vagy két rész volt, ahol ilyen tartalom fordult elő, úgy hogy kicsit izgatottak vagyunk. :) Reméljük élvezitek a Harry szemszögeket, csak mert mi imádjuk őket írni. ^^ Jó olvasást! Xx♥

x HARRY STYLES x

Dúdolgatva állítottam le az autót a cukrászda előtt, aztán néztem ki az ablakon a bejárati ajtóra. Cora nyomát még sehol sem láttam, szóval kikötöttem magam és kiszálltam a kocsiból. Miután lezártam azt, átvágtam a járdán és bementem az üzletbe. Nem lepett meg, hogy tele volt, egy szabad asztal sem volt és a pultnál is végig ültek. Elmosolyodtam, hiszen büszke voltam Corára amiért, ennyire ügyes és profi és a süteményeivel hatalmas forgalmat csinál a cukrászdának. Persze, tudtam, hogy nem csak Cora süt és nem csak az ő érdeme az egész, de attól még igenis hiszem, hogy sokan csak miatta és az ő süteményei miatt járnak ide. A konyhaajtó kicsapódott, majd megláttam Nathant, amint egy tálcával a kezében a hűtőhöz lépett. Ő is észrevett engem, így feltoltam a napszemüvegemet a hajamba és elindultam felé. Az arcomon még mindig ott játszadozott a vigyor, most viszont már csakis azért, hogy kikergessem Nathant a világból.
- Hello – köszöntem neki, amíg megálltam a hűtő előtt – Cora még dolgozik? – kérdeztem, bár nem vártam tőle őszinte választ.
- Igen, mivel azért jár ide… – Nathan hangja elhalkult, amint az ajtó kicsapódott mögötte, én pedig a tekintetemet Corára vezettem. Már fájt az arcom a vigyorgástól, de nem érdekelt. Elképesztően nézett ki, úgy éreztem, hogy újra és újra belészeretek. Az ő arcán is egy édes mosoly terült el, táskáját megigazította a vállán, aztán már ki is jött a pultból és mellém állt.
- Szia – mosolygott fel rám – Mehetünk?
- Szia – vontam magamhoz vigyorogva, aztán közelebb vittem a fejem az övéhez, mire megforgatta a szemeit, de aztán lábujjhegyre állt, hogy az ajkainkat összetapaszthassuk – Igen, mehetünk – válaszoltam neki a csókunk után.
- Oké – fonta össze az ujjainkat – Szia, Nathan – mondta a srácra egy pillantást sem véve, aztán húzni kezdett, míg én a kezemet kihúztam a kezéből és a derekára csúsztattam. Nathannak csak hátra intettem, hogy azért ne tűnjek a legnagyobb köcsögnek, habár igazán megérdemelné azt a bánásmódot, majd kiléptünk a cukrászdából.
- Ugh, kezdett fojtogatni az az édes illat – szippantottam mélyet a kissé lehűlt levegőből.
- Nem is én mondtam, hogy gyere be értem.
- Jó, csak még nem voltál kint, szóval gondoltam benézek. Nehogy belefeledkezz a munkádba, vagy valami – néztem le rá vigyorogva, mire ő csak szemét forgatva a vállamra csapott, aztán elengedett és a kocsi másik oldalára sétált. Beültünk mindketten, aztán hozzá hajoltam és hosszan megcsókoltam. Nem tehetek róla, hiányzott, na – Akkor mozi? – kérdeztem, amint elhúzódtam tőle és bekötöttem magamat az övvel.
- Aha. Nem volt időm lecsekkolni a filmeket, amiket küldtél, szóval majd választunk ott. Ha csak te már nem döntöttél – pillantott rám, én pedig kisoroltam a parkolóhelyről.
- Akkor majd ott döntünk – mondtam – Milyen napod volt? – pillantottam rá oldalasan.
- Jó. Ma csináltam egy születésnapi tortát egy lánynak. Találd ki, milyen képet kellett ráraknom.
- Fogalmam sincs, Barbie babásat? – vigyorodtam el.
- Hát persze – forgatta meg a szemeit – A képen te voltál meg ő. Sokkal másabban néztél ki.
- Oh, tényleg?
- Mhm. Volt a hajadban egy bandana, meg nem tudom. Sokkal fiatalabb volt az arcod, azt hiszem – vigyorgott, miközben a szemeit rajtam tartotta – Olyan kisfiús. Édes kép volt.
- Hát akkor jó régi kép lehetett.
- Vajon azóta minden szülinapjára ezt a képet nyomtatja a tortájára? – kérdezte Cora, mindinkább magától, mire felnevettem.
- Lehetséges – kuncogtam.

A moziban persze már lehetetlen volt, hogy ne ismerjenek fel minket, noha senki sem jött hozzánk. A szemem sarkából én azért láttam a telefonokat, de Cora nem vette észre őket, úgy hogy én sem szóltam egy szót sem. Utána elmentünk pizzázni is, és míg Cora befalt egy extra húsosat, én maradtam a saláta mellett, a tegnapi kis rosszullétem miatt. Egyébként tetszett, hogy tudott enni és nem húzta a száját, meg nem csak két falatot vitt be a szervezetébe előttem. Noha Cora egyáltalán nem olyan volt, mint azok a lányok és ezt ideje lett volna végre felfognom.

A változatosság kedvéért, most hozzá mentünk, mert még belül nem is voltam nála és elmondása szerint, neki is hiányzott a saját lakása, hiszen mostanában minden idejét nálam töltötte. Rohadtul tetszett a ház, üvöltött Cora stílusáról és ez még inkább csak megvigyorogtatott.
- Tele vagyok, szóval elmegyek zuhanyozni, még mielőtt lefekszem, mert akkor többet felállni már nem tudok – mondta, amint a szobájába értünk és lámpát kapcsolt.
- Jól van, persze, menj csak – válaszoltam pár másodperces késéssel, hiszen még mindig a szobával voltam elfoglalva. Észre sem vettem, hogy már nem volt velem a szobában, az asztalához sétáltam és elvettem róla egy képkeretet.
A fényképen ő, Jai és Serena voltak, míg Cora barátai a kamerába vigyorogtak, addig Cora csukott szemmel nevetett valamin. Mindannyian fiatalabbnak tűntek a képen, de leginkább Cora és Serena. Aztán volt még egy fénykép, az éjjeliszekrényén. A családja volt rajta és ő, talárban és hosszú fekete köpenyben. A diplomakiosztón készült a kép, mikor először találkoztunk. Emlékszem, szinte rögtön megfogott benne valami, és ahogyan a nagy barnás-zöldes szemeivel pillantott rám, azt sosem fogom elfelejteni. Emlékszem, mennyire elkenődött voltam, miután egy kicsit jobban ismertük egymást, de még mindig úgy tudtam, hogy Jai a pasija és nem a legjobb barátja. Komolyan pikkeltem érte a srácra, és nem akartam elhinni, hogy volt olyan szerencsés és megszerezte magának Corát. Aztán az a hatalmas megkönnyebbülés, mikor megtudtam, hogy nem is voltak együtt. Legszívesebben táncra fakadtam volna örömömben, noha már azelőtt elhatároztam magamban, hogy Cora közelébe férkőzöm és bepróbálkozom nála. Vagyis nem nyíltan, hanem csak megpróbálom elszeretni őt Jaitől. Vajon ment volna, ha ők ketten tényleg együtt lettek volna? És hogy alakult volna az egész, ha sikerült volna elszeretnem őt? Elég hülyeség ilyeneken gondolkoznom, hiszen Jai és Cora sosem voltak egy dolog és Cora különben is már az enyém. Sikerült őt magamnak megszereznem és szándékom őt továbbra is magam mellett tartani.
- Itt vagyok – hallottam a hangját, mire megfordultam és hátra néztem rá, majd elakadt lélegzettel figyeltem, amint a gardróbjához ment. Visszaraktam a képet a szekrényre, és azelőtt felálltam az ágyáról, még mielőtt magamra parancsolhattam volna. A testét csak egy törülköző rejtette el előlem és hirtelen olyan vonzónak találtam, mint még soha. Talán mert még soha nem is volt előttem törülközőben. A haja egy gombócba volt fonva a feje tetején, így probléma nélkül pillanthattam végig meztelen nyakán és vállán. Megfordult a szobában, mielőtt levette volna magáról a törülközőt, és hirtelenjében ott állt velem szemben. Elmosolyodott és oldalra biccentette a fejét, én pedig még mindig a lélegzetemet kapkodva néztem rá – Végig akarod nézni, amint átöltözök, vagy mi? – kérdezte még mindig vigyorogva, én pedig kényszerítettem magam, hogy megszólaljak.
- Igen, um az nem lenne rossz – köszörültem meg a torkomat, mire felnevetett, aztán elindult felém. Éreztem, amint egyre szűkösebb lett a farmerom minden egyes lépéssel, amit felém tett. Megállt két-három méterrel előttem, és az elhúzhatós ajtónak támaszkodott, mire rögtön vettem a lapot és elindultam felé. Na, nem, biztosan nem fogja behúzni előttem az ajtót. Elindultam felé, mire az alsó ajkába harapott, ami mélyebb érzéseket váltott ki belőlem, mint valaha. Te jó ég, direkt csinálja ezt velem?
Kezeimet a derekára csúsztattam, aztán magamhoz húztam, miközben végig a szemeibe néztem. Az arcán még mindig ott játszadozott a mosoly, az alsó ajkát pedig még mindig nem engedte szabadon. Felemeltem a kezem, aztán a nyakára helyeztem, és a hüvelykujjammal kirántottam az ajkát a fogai fogságából.
- Igazából a legjobb lenne, ha fel sem öltöznél – suttogtam és a számat a még nedves halántékára nyomtam. Egy halk sóhaj szökött ki a száján, amiért muszáj volt elmosolyodnom.
Egyik kezét a mellkasomra csúsztatta és elkezdett simogatni fel és le, míg a másikkal még mindig a törülközőjét tartotta. A számmal tovább haladtam az arcán, végig csókoltam az egyik orcáját, majd nyomtam egy puszit a szája sarkába, mert tudtam, hogy úgy sem bírja ki. Rögtön a szám után kapott, mire egy morgás tört fel belőlem és rászorítottam a csípőjére. Még közelebb rántottam magamhoz, és az alsó felemet az övének préseltem, míg ő a kezét a mellkasomról felcsúsztatta a nyakamon keresztül a tarkómra, aztán meghúzta maga felé a fejemet, ezzel a száját erősebben az enyém ellen nyomva. Az alsó ajkába haraptam, majd meghúztam azt és így váltam el tőle. Hallottam heves lélegzetvételét, mely keveredett az enyémmel. Szemeimmel tökéletes arcát pásztáztam, nem akartam elhinni, hogy ennyire gyönyörű és, hogy az enyém. Kezével az ingembe markolt és azt kívántam, bárcsak letépné rólam. Felpillantottam a szemeibe és azon kaptam magam, hogy egyre jobban kezdem kiismerni őt. Láttam rajta, hogy mérlegel, láttam rajta, hogy nagyon akar engem, ugyanakkor valami mégis visszatartotta. Hüvelykujjammal végig simítottam az arcán és oldalra biccentettem a fejem, úgy ahogyan ő tette korában.
- Min gondolkodsz? – suttogtam a szájába, mielőtt újra, ezúttal lágyan és lassan megcsókoltam volna.
- Hogy haragudnál-e, ha letépném a gombokat az ingedről. Biztosan drága lehetett – suttogta vissza, mire felnevettem és megráztam a fejem, aztán újra megcsókoltam. Egy cuppanással váltak el újra ajkaink, miközben ő lassan az ingemet gombolta ki. Az ölembe kaptam törülközőbe bugyolált testét, mire felsikkantott és nevetve megkapaszkodott a vállamban. Leraktam az ágyra és megtámasztottam magamat felette, majd a szemeibe néztem, mire rögtön elhallgatott és elnyílt ajkakkal nézett rám.

A vonzalom erős volt és nagyon is nehéz volt visszataszítani az érzést, mely felgyülemlett bennem. Gyomrom aljában éreztem amint azok a bizonyos lepkék életre keltek, a testemet libabőr borította be és az agyamat felhők fedték el. Többet akartam tőle, mint amennyit terveztem csinálni, de tudtam, hogy még nem jött el az ideje. Nem tudtam, hogy készen állt-e már a szexre, szóval nem akartam semmilyen kellemetlen szituációt kreálni. Nem voltam a legjobb abban, mikor valaki arckifejezését kellett leolvasnom, azonban ha valaki megkérdezte volna, hogy Cora százszázalékosan benne lett-e volna a nagy ágytornába, meg tudtam volna mondani nekik, hogy egyelőre még nem. Noha éreztem, amint a vér az ereimben felforrósodott amint a mutatóujjamat végig húztam erős állkapcsán és az arcát az enyémmel szembe fordítottam majd lecsaptam édes ajkaira. Jobb kezét a nyakam oldalára helyezte, míg a ballal a hajamba túrt a tarkóm felől aztán én szépen lassan levezettem a jobb kezemet a testén, végig a törülközőn mely eltakarta őt előlem. Rámosolyogtam mikor az ajkaink elváltak majd egy apró kis kacsintással illettem meg őt. Próbáltam lenyugtatni őt, azt akartam, hogy relaxálva érezze magát, noha lehet, hogy nekem nagyobb szükségem volt rá abban a pillanatban.

Nem akartam eltolni az egész helyzetet, csak is azt akartam csinálni, amivel elérhetem, hogy Cora jól érezze magát.

Beleharaptam az alsó ajkamba mikor az ujjaimmal végig simítottam a lány combjain, egy picit nedves volt még a bőre, amitől szinte megőrültem. Felkaptam rá a tekintetem mikor a fejét hátra dobta és a mellkasa felemelkedett a matracról, az ajkai elnyíltak és a szemeit lecsukta. Alig érintettem meg, de már úgy tűnt, hogy a fellegekben lebegett. Ez persze csak etette az egómat, mert tudtam, hogy jó úton haladtam afelé, hogy jól érezze magát. Főleg akkor, mikor az ujjaim betévedtek a fehér anyag alá és Cora száját egy halk sóhaj hagyta el. Nem tudom miként sikerült elérnem, hogy már akkor nedves legyen, azonban a vigyorom csak nőtt miatta és sokkal, nagyobb magabiztossággal nyomtam a középsőujjam az ajkai közé. Ráérősen húztam fel az ujjam majd helyeztem azt csiklójára és kezdtem körkörös mozdulatokkal kényeztetni őt, amitől a lábai távolabb váltak egymástól. A fehér anyag mely védte a testét már majdnem teljesen leesett róla, ami izgatott és alig vártam, hogy végre felfedje előttem mindenét.
- Ha már nem is fekszel le velem ma este, legalább add meg azt az örömöt, hogy a térdeidre ereszkedsz, és megmutatod, mit tudsz a száddal – prüszkölte ki magából a szavakat melyek hallatán a vigyorom csak növekedett és növekedett. Nem parancsolt és nem is irányított, bár valamiért azt kívántam, hogy bárcsak azt tette volna. Roppant szexinek véltem, hogy kimerte mondani, amit akart tőlem, mert eddig ilyenben még nem volt esélyem. Egyetlen egy barátnőm sem volt ilyen szókimondó.
- Ahogy óhajtod, édesem – mosolyodtam el önelégülten aztán egy lusta csókot nyomtam az ajkaira mielőtt elváltam volna tőle.

Megragadtam a bokáit majd az ágy végébe húztam őt így kényelmesen elé tudtam térdelni. A nadrágom persze ki kellett gomboljam, a bokszeremben növekvő erekcióm alig tudott lélegezni pedig csak ártatlan képkockák futkorásztak a fejemben arról, ami történni fog ma este, vagy ami esetleg történhetne. Miután kényelmesen elhelyezkedtem, felnyomtam Cora lábait így a talpai a matracon voltak, terpeszben. Egy pillanatra sem tűnt szégyenlősnek az ágyon fekvő istennő, szóval nem lacafacáztam, egyből a tettek mezejére léptem. Feltoltam a törülközőt mely túlságosan az útban volt majd finom csókokkal kezdtem el behinteni a lány belső combjait. Ujjaimmal itt-ott finoman érintettem a bőrét, amitől libabőrbe burkolódzott a teste ezzel elárulva, hogy tetszett neki minden kisebb érintésem. Amint egyre közelebb haladtam nőiességéhez a csókjaimmal, észleltem, amint megfeszítette a testét, a kezein támaszkodott amint felnyomta magát és a feje hátra lógott a vállai között. Az egyik legszebb látvány volt amint teljesen tehetetlenül és ártatlanul feküdt, átadva a testét nekem hogy azt csináljak vele, amit akarok. Kéjes sóhaj hagyta el az ajkait mikor rácsókoltam forróságára és addig nem mozdultam el onnan, míg a nyelvemen meg nem jelent örömének bizonyítéka.

A teste remegett, míg elment aztán mikor befejeztem a munkámat vele odalent, felmásztam mellé és az oldalamon megtámaszkodva pillantottam le rá. Az arca pirospozsgás volt, a szemeit lehunyta és a haja össze-vissza volt a paplanon alatta. Mikor felnézett rám, gyönyörű szemei fényesebben csillogtak, mint a csillagok az égen azon az estén és a mosoly, melyet szépséges arcára festett megdobogtatta a szívemet.
- Na, mit tudok a számmal? – kérdeztem pimaszan amint elvigyorodtam. Cora megforgatta a szemeit amint a jobb kezét az arcomra tette és lejjebb húzott magához, hogy finoman megcsókoljon. Az apró puszik száma megduplázódott, amit szerintem egyikünk sem bánt, noha mikor el is húzódott a szavak melyek kicsúsztak duzzadt ajkain, a világon lévő legboldogabb emberévé varázsoltak.
- Szeretlek – mosolygott fel rám édesen. A hangja halk volt és fáradtnak tűnt, a mai nap után amúgy nem is csodáltam. Elvégre, elég egy produktív napot tudhatunk magunk mögött, amivel nem lenne bajom, ha megismételnénk a közeljövőben.