08. Urk

HIIIIIII,
Omg gyerekek annyiszor elolvastam már ezt a részt, mióta megírtuk, hogy az hihetetlen. :D Nagyon kíváncsiak vagyunk a véleményeitekre, hiszen mi imádtuk ezt a részt írni, mely megint főszereplőinkben gazdag lett. :3 Ugh idk mit mondjak, amivel nem árulnám el, hogy mi lesz a részben lol. xd Köszönjük a hat pipát és az egy kommentet az előző rész alatt, ne féljetek megosztani a véleményeteket a mainál sem. :3 Jó olvasást. X

x CORA ASHFORD x

Az elmúlt két hét zsúfolt volt programokkal, leginkább azért, mert szerettem volna, ha Miles jól tölti az idejét Angliában. Plusz ez egy amolyan elő szülinapi ajándék is volt, mindkettőnk számára. Az enyém e hónap huszonkettedikére esik, amely egy pénteki nap, míg az öcsémé Szeptemberben van. Igen, valóban eléggé messze van még, tekintve, hogy még csak Július második teljes hete kezdődik, de mivel nem voltam biztos abban, hogy képes leszek-e hazamenni az ő szülinapjára vagy apáméra, muszáj volt legalább az öcsémmel eltöltenem egy kis időt. Amúgy is nagyon régen láttam már, szóval szívesen voltam vele az elmúlt hetekben. Mindig is szerettem a születésnapokat, hiszen akkor mindig süthettem, az egyetlen hátránya az egésznek azonban csupán annyi, hogy lehetetlen felpostázni és elküldeni embereknek, akik Anglián kívül laknak.

Szóval, mint említettem, sok mindent csináltunk az utolsó két hétben, hiszen Miles hazautazott múlt pénteken. Könnyes búcsút vettünk egymástól a repülőtéren, és egy kis szívfájdalommal konstatáltam, hogy megint egyedül leszek majd otthon. Ne értsetek félre, imádtam egyedül élni a saját lakásomban, melyet a családomtól kaptam, mint egy ajándék a diplomámért. De néha elég magányos tudott lenni. Hiányzott Jai a mindennapjaimból és Serena is, hiszen mindhárman dolgoztunk és próbáltuk létre hozni a jövőnket, amiről mindig is álmodtunk. 

Egy nedves ronggyal töröltem le a pultot miután kiszolgáltam egy idős nénit aztán hátraindultam az öltözőbe, hiszen az óra éppen délután kettőt mutatott. A repülő hatkor indul, és még haza kell mennem, hogy, átöltözhessek.

- Louise, akkor én megyek is – szóltam a nőnek, aki felém kapta a fejét és elmosolyodott.
- Persze, drágám, menj csak – lépett felém miközben megtörölte a kezeit a kötényében – Vigyázz magadra aztán Hollandiában. Üdvözlöm Jait és Serenát is.
- Átadom, nekik amint találkozok velük – mosolyogtam, míg megöleltük egymást.
Hosszabb búcsúzkodásra nem volt idő, hiszen szoros időbeosztáson voltam. Ahhoz, hogy két órával előbb a reptéren legyek Serenával az oldalamon, indulnom kellett haza, hogy elkészüljek. Roppant izgatott voltam, hogy végre újra láthassam Jait, már több mint két hete elment és ez alatt az idő alatt, csak telefonon beszéltünk. Így amint hazaértem, szinte kipattantam a kocsimból, lezártam azt majd amint kinyitottam a bejárati ajtót, berontottam a házba és száguldottam fel az emeletre. Útközben levetkőztem így mire a fürdőbe értem már csak a melltartómat és bugyimat kellett levennem és már a tusolóban is voltam. Egy gyors hajmosás és testmosás után már kint is voltam a párás helységből majd amint magamhoz vettem a telefonom, az csörögni kezdett. Serena neve villogott rajta, így miután megnyomtam a zöld kis kört, a fülemhez emeltem.
- Cora, nem pakoltam még össze, mindjárt sírok – jegyezte meg dramatikusan, mire én felkuncogtam és az ágyamra ültem. Oldalra fordítottam a fejem és úgy néztem magam a tükörben, míg hallgattam Serena barátnőm nyafogását – Figyelsz?! – kiáltotta el magát, mire egy kisebb sikítás hagyta el a számat.
- Igen, mond – szólaltam meg végül – Ugh, tiszta víz vagyok még, siess.
- Nekem meg pakolni kell, szerinted melyik rosszabb?
- Mit csináltál egész délelőtt? – kérdeztem nevetve – Mert, hogy nem dolgoztál, az biztos, mert a snapchatjaid elárulták.
- Foglaltam szobát magunknak, duh – okított ki, amin nevetnem kellett – Mindegy, készülj el gyorsan és segíts, mert megőrülök. Nem tudom, mit pakoljak és te általában jó vagy az ilyen dolgokban.
- Oké-oké, meglátom, mit tehetek – sóhajtottam fel – Amint megvagyok, megyek hozzád, de dugd be a hajvasalót, hogy felmelegedjen, mire odaérek.
- Okika, kész, várlak – mondta majd letette a telefont.
Nevetve tettem le magam mellé a telefont és kezdtem el készülődni. Ha el akartuk érni a gépet, akkor muszáj volt erőt vennem magamon. Ismertem már annyira Serenát hogy tudjam, tök nyugodtan ült az ágyon, míg azon veszekedett magában, hogy ideje elkészülődnie, de semmi fizikális tevékenységet nem tesz ennek érdekében.

**

Serenával izgatottan bámultunk ki az ablakon, közben pedig próbáltunk jó képeket lőni. A taxi sofőr szerint, nem sokára megérkezünk Urkbe, onnan pedig pár perc, amíg elérünk a szállodához. Háromnegyed nyolcat mutatott az óra a telefonom kijelzőjén, mikor megnyomtam a középső gombot. Alig vártam, hogy lássam Jait és egész este csak beszélgessünk. Meg együnk. Utoljára a cukrászdában ettem, a felszállás előtt pedig nem szerettem volna, így hát most eszméletlenül korgott a gyomrom. 

- Ugh, én is éhes vagyok – jegyezte meg Serena, miután a hasamból egy hangos jel érkezett, hogy ideje ennem valamit.
- Az első dolgom a szobaszerviz lesz, ne aggódj.
- Rendben – kuncogott fel barátnőm, én pedig rávigyorogtam.

Mikor megérkeztünk kifizettük a taxi sofőrnek a borsos összeget, aki segített kivenni a két bőröndöt a csomagtartóból.  Egy egyenruhában álló dolgozó már hozzánk is lépett. Köszönt mosolyogva, majd megkérdezte, hogy beviheti-e a csomagjainkat. Megköszöntük neki, majd beindultunk a szállodába. Míg Serena nézelődött és fotózott – a szállodát nem értem miért fotózta, de rá van kattanva a snapchatra szóval, már meg sem lepődök – addig én kézen fogtam és a recepciós pulthoz húztam. Miután bejelentkeztünk, megkaptuk a belépő kártyáinkat, végül átvettük a csomagokat, hiszen nem nehezek és lifttel megyünk felfelé. Megköszöntük az alkalmazottnak, majd áthúztam a hatalmas előcsarnokon Serenát és persze a bőröndömet, a lifthez. A szobánk a 105-ös volt, így a harmadik emeletre kellett mennünk. Beléptünk az én kártyámmal, majd behúztuk a bőröndöket és becsuktuk magunk mögött az ajtót. A lakosztályunk egy kis előszobából, egy hatalmas szobából állt, melyben egy egyszemélyes ágy és egy kétszemélyes ágy állt, egy tévé és egy aprócska étkező asztal, székekkel. A fürdőszoba szintén elég nagy volt. Kád és fürdőkabin is volt odabent, valamint vécé, mosdókagylók és hatalmas tükör. A bőröndömet odaállítottam az egyszemélyes ágy mellé, majd rögtön az éjjeliszekrényhez léptem, mely a két ágy között állt, kivettem a telefontöltőm meg az átformáló dugót, hogy be tudjam dugni a konnektorba a töltőt aztán csatlakoztattam hozzá a telefonom is mely idő közben igen csak lemerült.
- Mit kérsz enni? – kérdeztem Serenát, mielőtt tárcsázhattam a számot, mely a szobatelefon mellett pihent egy papíron.
- Um, zöldborsófőzeléket tükörtojással. Két tükörtojással. Vízzel és barna kenyérrel.
- Rendben – mondtam, majd rendeltem. Magamnak szezámmagos csirkét rizzsel és savanyúsággal, valamint gyümölcslével.
- Azt mondták, hogy húsz perc, max fél óra – tájékoztattam Serenát, aki eldőlt az ágyán.
- Alig várom, hogy kilenc legyen, és hívhassam Jait – szorította magához a telefonját, én pedig felnevettem és szintén eldőltem a saját ágyamon.

Serena éppen Jaiel telefonált, mikor kopogtak az ajtón, és tudtam, hogy a szobaszerviz volt az így szinte azonnal felpattantam. A fiatal srác betolta a szobába a gurulós asztalt miután köszönt aztán miután mondta, hogy toljuk ki a folyósóra amint végeztünk, már távozott is. Nem is várva Serenára, én levettem a fedőt az én tálamról aztán egy kést és villát fogtam a kezembe és neki láttam enni. Szinte csak úgy tömtem magamba az ételt és miután elfogyott a savanyúság, még a levét is megittam. Serena ekkor csak az orrát húzta és megjegyezte, hogy gusztustalan vagyok mire én csak felé büfögtem egyet és eldőltem az ágyon.
- Komolyan mondom, ha nem tudnám, hogy van egy öcséd, bátyád és Jaiel éltél több éven keresztül, beíratnálak egy etikett iskolába, ahol megtanítják, hogy hogyan kell viselkedni egy lánynak.
- Pft, maradj meg magadnak, Serena – nevettem el magam, míg csatlakoztam a hotel ingyen WiFijéhez a telefonomon – Mikor jön Jai?
- Tíz perc, azt mondta, hogy most ült kocsiba – virult meg hirtelen, mire rá kaptam a tekintetem, csak hogy szembe találjam magam fültől-fülig érő vigyorával.
- Hogy lehetsz ennyire szerelmes a legjobb barátomba? Bruh – jegyeztem meg amint kirázott a hideg – Egyáltalán hogy lehet valaki ennyire szerelmes?
- Majd megtudod, ha lesz pasid – kacsintott rám – Vagy barátnőd. Nem foglak elítélni.
- Hát, el kell, szomorítsalak, a pénisz jobban izgat, mint a vagina – vontam vállat fekve aztán felnyomtam magam egy picit így a könyökeimen támaszkodtam – Mi van? – kérdeztem nevetve mikor csak bámult rám aztán ő is elnevette magát.
- Csak hiányzott a hülye fejed, ennyi – mondta egyszerűen aztán a szobatelefon csörögni kezdett. Serena szinte odarepült és a füléhez kapva köszöntötte a vonal túlsó felén lévő személyt – Igen, persze, kérem, küldje fel – aztán amint letette a kagylót, elsikította magát és rám ugrott.
- Mi a faszt csinálsz, Serena? Most ettem – toltam le magamról a lányt mire ő leesett az ágyról, tekintve hogy csak egyszemélyes volt és már így is a szélén voltunk. Így, amikor kopogtak az ajtón, én voltam az első, aki felpattant és rohant, hogy kinyithassa azt.
- Nem ér – üvöltött fel mögöttem Serena, én pedig feltéptem az ajtót és Jaire ugrottam.
- Oh, a rohadt életbe Cora – nevette el magát, miközben hátratántorodott, majd kezeit körém fonta.
- Úgy hiányoztál – fúrtam a fejemet a nyakába, majd felsóhajtottam, ő pedig eltolt kicsit magától.
- Te is nekem Minnie – nyomott puszit az arcomra, végül nagy nehezen leváltam róla, hiszen mögöttünk Serena hisztizve toporzékolt.

- Baby – vigyorgott Jai, miközben magához húzta szőke barátnőjét és megcsókolta. Én inkább más felé tekintettem, miközben még mindig ott álltam mellettük az ajtóban és hányást szimuláltam amint kidugtam a nyelvem és a mutató valamint középső ujjaim a számba tettem. Miután elváltak egymástól, Jait behúztuk a lakosztályba, majd leültünk mindketten magunk közé szorítva szegény srácot és el sem engedtük. Mindenféle kérdést dobáltunk felé, mint például hogy mit evett reggelire vagy, hogy milyen volt a munka. Azt hiszem, mindenki tisztában van azzal, hogy melyik kérdést tettem fel én és melyiket tette fel Serena. Ha még sem, akkor megsúgom, hogy a kaja a legfontosabb dolog a világon, szóval jobb, ha mindenki tudja a helyét az életemben. 

**

Másnap reggel a napsütésre ébredtem fel, mely beáradt az ablakon. Az első dolog, amit megláttam, az Jai feje volt, ami miatt rögtön elvigyorodtam és a hátamra fordultam.
- Jó reggelt – suttogta, az arcán egy ugyanolyan vigyor ült, mint az enyémen.
- Szia – suttogtam vissza. Elvettem a telefonomat az éjjeli szekrényről, majd csekkoltam az időt. Fél tíz volt. Felálltam és a fürdőszobába indultam, majd miután pisiltem és megmostam a fogaimat, visszamentem a szobába – Most legszívesebben közétek bújnék – suttogtam Jainek vigyorogva.
- Gyere – kuncogott halkan fel.
- Ah, inkább nem, Serena kicsinálna, amiért mellettem ébredne és nem melletted – másztam vissza az ágyamra.
- Lehet. Pisilnem kell, de rám tekeredett.
- Oldd meg hős szerelmes – dőltem a fehér ágyneműbe, majd feloldottam a telefonomat. Nevetve figyeltem, amint Jai nagy nehezen kikászálódott Serena szorításából, majd elszaladt pisilni.
- Korán bealudtam, igaz? – kérdeztem, mikor visszatért.
- Igen. Ráadásul a mi ágyunkon, szóval átraktalak ide.
- Oh, milyen kedves tőled – vigyorogtam rá, ő pedig úgy döntött, hogy rám hasal – Te idióta – szitkozódtam halkan nevetve, ő pedig a hideg kezeit a hasamra nyomta, ami miatt majdnem felkiáltottam.
- Hiányoztál Minnie.
- Te is nekem Mickey.
- Van egy meglepetésem neked – emelte fel vigyorogva a fejét.
- Tudooom! Holland csoki!
- Nem – nevetett ki – A csokinál sokkal jobb. Mondjuk nem mindenkinek. Nekem speciel nem, de neked biztosan – vigyorgott.
- Úgy van, húzd még csak az agyam – forgattam meg a szemeimet. Szinte biztos voltam benne, hogy valami sütéshez való dolgot vásárolt. Ha pedig nem, akkor remélem, hogy jó magyarázata van rá, ugyanis nincs másra szükségem. 

Miután nagy nehezen összekapartam magam, felnyitottam a bőröndöm aztán az időhöz passzoló felszerelést próbáltam meg összedobni. Nem akartam megfagyni egész nap, de nem is akartam megsülni, így végül egy egyszerű, hétköznapi outfitre esett a választásom. A fürdőben belepasszíroztam magam a fehér, térdnél szakadt farmeromba miután felvettem egy Victoria’s Secretes bugyit és a hozzá passzoló melltartót. Felülre egy egyszerű fekete, fehér szegélyes rövid ujjút húztam, aztán míg a hajamat fésültem, visszasétáltam a szobába. Serena már ébren volt ekkor, így felé lépve átöleltem őt miközben jó reggelt kívántam neki s ő is így tett. Jai reggelit rendelt, mert elmondása szerint, roppant éhes volt. Én és Serena inkább nem rendeltünk semmit, mert az itteni kaját szerettük volna megpróbálni. Míg a szerelmespár készülődött, feldobtam egy gyors sminket az ágyamon ülve, a kis tükrömet használva majd a lábaimra vettem a magas szárú, fehér Conversem. Egy kis parfümöt is fújtam a nyakamra, a csuklóim belsejére végül a füleim alá és a pólómra. Meg igazából minden hova a testemre. Nem csoda, hogy mindig se perc alatt elfogytak a parfümjeim, de hát ez van. Kinyitva a Louis Vuitton táskámat, melyet még Jaitől kaptam – tökéletesen emlékszem, hogy meddig rágtam a fülét, hogy megkaphassam a Nano változatot, míg nem végül feladta és teljesítette a kérésem – csak hogy lecsekkoljam hogy benne volt-e a testpermetem, ajakbalzsamom és napszemüvegem. Mikor sikeresen megtaláltam benne mindent, gyorsan bevetettem az ágyamat aztán leülve rá, vártam, hogy indulhassunk.

Jai elmondása szerint, Urk egy történelmi helyszín volt, mely tökéletesen megfelelt a filmnek is melyet forgattak. A film címe Dunkirk, ezért kezdték el éppen Dunkirkben forgatni, de itt folytatják majd. Nem voltam oda a háborús, katonás filmekért, de mivel a legjobb barátom segít a rendezésében, megígértem neki, hogy kilépek a komfort zónámból és megnézem, csak is miatta. Érdeklődve hallgattuk Serenával amint Jai a forgatásról beszélt, és hogy mennyire kedvesen fogadták őt, aminek nagyon örült. Említette, hogy már most nagyon sokat tanult és hogy rettentően élvezi, hogy a hét legtöbb napján, mindig van valamit csinálnia. 

Olyan fél tizenkettő fele, beültünk a kocsiba, melyet Jainek biztosítottak a forgatás alatt és azt mondta, hogy végre elvisz bennünket a kikötőhöz ahol a nagy és kisebb hajók is vannak. Izgatott lettem emiatt, hiszen olyan volt, mintha a kulisszatitkok mögé látnánk majd be és eddig még egyszer sem volt esélyem ilyet csinálni. A kikötőben leparkoltunk, majd az elektromos kapuhoz léptünk, mely a forgatás miatt le volt zárva, és Jai a kapott kártyájával kinyitotta azt. Megjátszva magát, szélesen vigyorogva elrakta a kártyát, mi pedig kinevettük, majd beléptünk a sötét színű fa deszkákra. A kapu mögöttünk hangos zúgással becsukódott, majd lassan megindultunk a sétányon. Két oldalról látni lehetett a forgatás nyomait, én folyamatosan forgattam a fejemet jobbra és balra, de nem hiszem, hogy ez Serenával másképp lett volna. Közben Jai mesélt és mutogatott a hajókra, én pedig nem messze tőlünk egy hajót figyeltem, mely le volt takarva. A kék műanyagot állandóan fújta a szél, ezzel nagy robajt előcsalva. Még mindig azt bámultam, mikor lefordultunk egy sarkon. Előttünk még mindig a véget nem érő sétány volt, a hajók pedig két oldalt sorakoztak.

- És itt. Ez a főhajó. A leggyönyörűbb mind közül – álltunk meg egy hatalmas hajó előtt, mely tényleg nagyon szép volt. Az egész olyan festménybe illő látvány volt, ezért próbáltam minél jobban magamba szívni. Míg Serena Jainek mondott valamit, addig én előhúztam a telefonomat, és lefotóztam a hajót, majd újra zsebre is raktam a készüléket. Fel sem eszméltem, hogy legjobb barátaim tovább sétáltak, hiszen azt hittem, hogy egészen végig mögöttem vannak. A fadeszkák nyikorogtak, így hát jogosan hittem azt, viszont akkor megláttam a hajó visszatükröző oldalában egy nagy zöld ruhás embert, aki halálra rémisztett. Ijedtemben felkiáltottam, és olyan erővel fordultam meg, hogy elvesztettem az egyensúlyomat, és, ha a zöld ruhás ember nem kap utánam, a hajó mellé zuhantam volna a vízben. 

A srác arca totálisan sárral volt bevonva, amiből a barna kabátomra csöppent, de ez foglalkoztatott most a legkevésbé. Amint az ismerős zöld szemekbe pillantottam, szívem szerint újra kiáltottam volna egyet, hiszen mióta Harryvel találkoztam, csak zöld szemű srácokat látok. Viszont előttem ő maga Harry volt.
- Cora? Jól vagy? – kiáltotta Jai, majd hallottam lábaik kopogását a deszkákon. Harry még mindig tartott, egyik keze a hátamon volt, a másik pedig a derekamat ölelte át, hogy véletlenül se essek hátra. Kezdett kínossá válni az egész, így felemelkedtem, és próbáltam a fogásából kihátrálni.
- Már másodjára sikítasz miattam – jegyezte meg Harry, nekem pedig először nem esett le, hogy ez totál kétértelműen hangzott.
- M-mármint n-nem úgy – dadogtam Jainek és Serenának, akik túl gyorsan értek mellénk, így hallották Harry megjegyzését. Az egész fejem vörös lehetett, akár csak egy paradicsom, és újra azt kívántam, hogy bárcsak el tudnék süllyedni szégyenemben. Érdekes, hogy Harry közelében, mindig van egy ilyen kívánságom.
- Ne haragudj, hogy megijesztettelek. Megint – mondta nekem Harry, közben pedig tekintete egy percre se szakadt el az arcomtól, ami miatt, még jobban pirultam, már, ha ez lehetséges lenne.
- S-semmi baj – dadogtam, sőt, mindinkább sisteregtem, így megfogadtam, hogy többet nem nyitom ki a számat, amíg újra nem hárman leszünk. Serena, Jai és én. Alig ígértem ezt meg magamnak, már nyitottam volna a számat, mely a következő kérdést formálta volna, hogy mégis mit keres itt Harry. És miért sáros az arca. És hogy mi ez a hacuka rajta.
- Oh, helló, Harry – intett felé Jai egy kedves kis mosollyal az arcán – Mit keresel bent? Nem úgy volt, hogy szabad napja van mindenkinek?
- Fel kellett vennünk egy részt, ami nem sikerült tegnap, szóval Chris behívott néhányunkat – válaszolta Harry. A hangja egy picit megváltozott, mintha mélyebb lett volna és az a játékosság, mely az előbb még ott díszítette Brit akcentusát és szavait, hirtelen a semmibe veszett – Na, és ti? Nem tudtam, hogy bemutatót tartunk. Már elnézést, hölgyeim – pillantott rám és Serenára. Felvont szemöldökkel figyeltem az énekest amint megpróbálta kihívni a legjobb barátomat és készen álltam arra, hogy a védelmére keljek, ha eldurvul a helyzet. Azért, mert helyes volt és tetszett, meg persze több millióan ismerték, nem jelentette azt, hogy baszakodhat a legjobb barátommal.
- Beszéltem Chrisszel és megengedte, hogy elhozzam a lányokat. Problémád van vele? – kérdezte ugyanolyan csípősen, amiért megengedtem magamnak egy kis mosolyt. Örültem, amiért Jait sem tántorította meg az, hogy Harrynek mekkora neve és ereje volt.
- Oh, vagy úgy – bólintott, míg a karjait összefonta a mellkasa előtt – Hát, akkor további szép napot és kirándulást, hölgyeim.
- Köszönjük, Harry – szólalt fel Serena is.
- Később találkozunk – mondta Jai aztán rám pillantott és maga elé biccentve jelezte, hogy menjek utánuk. Azonban én tudni akartam, hogy Harry miért nem csipázta Jait. Már ha ez így volt egyáltalán. Ha meg csak én találtam ki, akkor tökéletes ok volt arra, hogy beszéljek Harryvel. Már ha lesz elég önbizalmam és tudom csökkenteni a folytonos pirulásom.
- Mindjárt megyek utánatok – mondtam Jainek és Serenának, aztán mikor ők bólintottak, mentek is tovább. Mikor már hallótávolságon kívül voltak, Harry fele fordultam aztán így szóltam – Szóval ezt csinálod a szünet alatt.
- Ha a színészkedésre gondolsz, akkor igen – bólintott egyet egyetértően.
- Nem hittem volna, hogy van tehetséged ehhez is – jegyeztem meg elismerően elmosolyodva.
- Tele vagyok meglepetésekkel, nem igaz?! – kérdezte ironikusan amint felnevetett.
- Mhm – hümmögtem – Jai nem említette, hogy együtt dolgoztok.
Vártam, hogy az arcmimikája megváltozzon a srác nevének említése után, de ez nem történt meg.
- Oh, nos, nem igazán látjuk egymást forgatás alatt – mondta tömören aztán a tekintete mögém csúszott, ami miatt megfordultam. Egy hozzá hasonlóan öltözött srác jelent meg köreinkben hogy értesítse Harryt arról, hogy az öltözőben vár rá Chris és a többi színész, aztán már ott sem volt – Úgy tűnik, hogy mennem kell, de jó volt újra látni – mosolygott rám.
- Persze, menj csak nyugodtan – kaptam észbe, azonban egy picit bosszantott, hogy nem tudtam belőle több mindent kihúzni Jait illetően.
- Um, lenne kedved találkozni valamikor? – kérdezte bizonytalanul. A kezével a tarkójához nyúlt az én tekintetem pedig követte a mozdulatát mintha csak mágnes lett volna. A szám elnyílt a kérdése miatt és rövid haja láttán. Még csak akkor tűnt fel, hiszen eddig mikor találkoztunk, minden alkalommal egy beanie alá rejtette a frizuráját. Furcsa volt így látni őt, hiszen az interneten, az újságok címlapján és a tévében mindig hosszú haja volt. Elképesztően jól állt neki, talán még fiatalította is egy kicsit és valamiért még jobban bejött.
- Erm, persze – mondta percekkel később.
- Meddig maradsz? – kíváncsiskodott tovább – Mármint, Urkben.
- Holnap este, azt hiszem, kilenckor megy a gép vissza Londonba, szóval a holnapi napon még itt vagyok – informáltam őt – Ma már nem szeretnék semmit tervezni, hanem inkább Jaiel tölteni az időt, míg itt vagyok.
- Oh, rendben. Akkor, mi lenne, ha találkoznánk, holnap valamikor aztán majd onnan eldöntjük, hogy mit szeretnénk csinálni?
- Tőlem rendben van – mosolyogtam fel rá – Bár tudod mit? Nem lenne egyszerűbb, ha eljönnél a hotelhez? Nem igazán ismerem, a helyet szóval valószínűleg eltévednék, és sosem találnálak meg.
- Oké, ez igaz – nevetett – Mondanám, hogy üzend meg a címet, de még nem cseréltünk számot…
- Oh, várj – mondtam, míg kinyitottam a táskámat aztán elővettem a tollamat meg a kis noteszem, amely mindig nálam van aztán lefirkantottam a papírra a hotel nevét – Tessék – nyomtam a kezébe vigyorogva miután kitéptem a lapot és visszahelyeztem a táskámba a cuccaim.
- Szép kézírásod van – jegyezte meg miután felnézett a papírból. Az arcát körbeölelte az az édes mosolya, melyet már nem egyszer mutatott meg én pedig próbáltam nem szétolvadni tőle – Hát, akkor holnap látlak.
- Köszönöm és igen, holnap látlak én is – bólintottam vigyorogva. Mikor rám kacsintott, akaratlanul is az alsó ajkamba mélyesztettem a fogaim, viszont ő ezt nem látta, hiszen már régen elsétált mellettem. Ugh, miért volt már most ilyen hatással rám?!