04. Minigolf

Helloooo,
Oh shiiiit. :D A mai részben váratlan események fognak történni, bízunk benne, hogy készen álltok egy kis kavarásra. :3 Természetesen a mai rész is főszereplőinkben gazdag, így emiatt nem kell aggódni. :3 Ne felejtsétek el megosztani a véleményeiteket a komment szekcióban vagy a csoportban. ;) ÉS MAN, AKI ISMER, AZ TUDJA, HOGY ÉN A VÉGÉT IMÁDOM A RÉSZNEK. ;) Patri szerint is jól lett megírva, szóval remélhetőleg mindenkinek tetszeni fog. :D Ugh man nektek már suli, nekünk meg mindjárt suli. Bah. Kitartás srácok!! Most pedig leljétek örömötöket Carryben, omfg, haha.:D Jó olvasást! X♥

x CORA ASHFORD x

Másnap reggel amint megébredtem az új ágyamban, az új szobámban, rögtön mosoly kúszott az arcomra. Újra és újra szembesülök a ténnyel, hogy vége van az egyetemnek, nem kell többet bemennem, tanulnom, esszék vagy professzorok miatt idegeskednem. Még csak túl korán kelnem sem kell többé, hiszen a cukrászda tízkor nyit, én pedig általában fél tizenegy-tizenegy felé szoktam bemenni.

Felpattantam az ágyamból, majd megigazítottam az ágyneműt és kiszedtem a szekrényből a díszpárnákat. Gondosan ráraktam mindet az ágyra, majd mosolyogva végighúztam a kezem a fehér szekrényen és a fürdőszobába mentem, ahol elvégeztem a reggeli dolgaimat. Miles ajtaja előtt még horkolás szűrődött ki, így hát hagytam őt és a konyhába mentem, ahol kávét kezdtem főzni. Tudom, hogy amint finom illatok terjengnek majd a házban, a hasa úgyis felébreszti és lehúzza hozzám. Otthon is mindig így volt.

Amint lefőtt egy közepes adag krémhabos kávé, megízesítettem mézzel és cukorral, majd a telefonommal és a kedvenc bögrémmel kiültem a teraszra az egyik kényelmes kerti székbe. Kortyolgatni kezdtem a kávét, miközben az interneten szörföltem, küldtem egy jó reggelt sms-t Jainek, melyben megérdeklődtem, hogy milyen terveik vannak mára Serenával.

A bögrém hamar kiürült, így visszaindultam a konyhába, de a terasz ajtót nyitva hagytam, hogy szellőzzön ki egy kicsit a lakás. Neki láttam egy sonkás sajtos omlettnek, és amint készen lettem vele, megjelent Miles álmos fejjel és kócos hajjal, pont, mint ahogy sejtettem.
- Jó reggelt! – köszöntöttem mosolyogva az öcsémet, miközben ő felült az egyik bárszékre. Elé helyeztem a megpakolt tányért, majd puszit nyomtam a fejére és leültem mellé az enyémmel – Hogy aludtál?
- Szia – nyomott el egy ásítást – Jól. Te?
- Én is. Mit csináljunk ma? – kérdeztem, miközben a villámat a tojásba szúrtam.
- Mhm, nem tudom. Valami bulisat.
- Oké, de mégis mit? – nevettem fel és belekortyoltam a narancslevembe.
- Te élsz itt több éve, neked kell elvinned engem valami bulis helyre – vágott vissza, én pedig mosolyogva megforgattam a szemeimet.

Reggeli után Miles elmosogatott, én pedig twitteren találtam egy hirdetést, miszerint valahol a külvárosban lehet mini golfozni. Rámentem a honlapra, de nem is kellett sokáig nézegetnem, hiszen rögtön tudtam, hogy megvan a mai programunk. Kimásoltam a címet, majd beillesztettem a telefonomban a GPSbe, utána pedig mentem a vendégszobába Milesnek szólni, hogy öltözzön.
- Szundi, öltözz, mert megyünk mini golfozni – álltam meg az ajtóban és vigyorogva figyeltem az ágyon kockuló öcsémet.
- Mini golf? Király! – örült meg hirtelen és szinte azonnal felpattant az ágyról majd a szekrénye elé sietve neki látta kivenni a ruháit.

Visszamentem én is a szobámba, onnan pedig a gardróbomba, majd csípőre tett kézzel néztem végig a választékot, miközben azon gondolkoztam, hogy mit vegyek fel. Végül kivettem egy kék farmert, hozzá pedig egy vékony szürke felsőt, majd átöltöztem. A felsőt bedugtam a farmer alá, majd egy lófarokba fogtam a hajam és felraktam a szokásos alap sminkemet. A számat egy kicsit élénkebb piros szájfénnyel bekentem, majd elvettem egy Ray Ban napszemüveget, és a fejemre csúsztattam. Fogtam egy kis fekete táskát és belepakoltam a kellhető dolgokat. Ezután elővettem még a fehér Adidas cipőmet, majd az ágyra leülve felhúztam azt. Miután készen voltam indultam Mileshez, aki szintén indulásra készen állt.

Kicsit hosszú volt az út a mini golf pályához, de megérte, hiszen amint a környékre értünk, gyönyörű pázsitos kilátás fogadott bennünket. A nap sütött, az égen egy felhő sem volt. Amint közeledtünk a pályához, kiderült, hogy a mini golf mellett van egy normális golf pálya is. Leparkoltam a parkolóban, majd kivettem a telefont a tartóból és kiléptem a GPSből. Milesel kiszálltunk, és amint felpillantottam, ismerős szőke tincseket véltem felfedezni egy szürke baseball sapka alatt. Mostantól komolyan mindenütt ebbe a srácba fogok botlani?

Mivel eszem ágában sem volt udvariatlannak lenni, Niall mögé léptem és megkocogtattam a vállát, mire felém fordult és szélesen elmosolyodott.
- Szia Niall – köszöntem előbb én.
- Cora, nahát, szia. Nem hittem, hogy itt találkozunk. Csak nem golfozni jössz?
- Nem, az öcsémmel jöttünk a mini golfot kipróbálni. Miles, ő itt Niall egy…
- Barátja. Helló Miles, örülök, hogy megismerhetlek – nyújtotta felé Niall a kezét, amibe Miles belecsapott és kezet is ráztak.
- Helló Niall, én is örülök – mosolygott barátságosan a kisöcsém, majd rám pillantott és szélesen elvigyorodott. Elég jól ismertem őt, és tudtam, hogy ennek a vigyornak több jelentése van, mint azt szeretném.
- Te golfozni jöttél? – kérdeztem Nialltől.
- Igen. Ti nem akarjátok inkább azt kipróbálni?
- Erm, még soha életemben nem golfoztam, szóval inkább előbb kipróbálnám a mini golfot – kuncogtam fel, Niall meg mosolyogva bólintott.
- Meddig terveztek itt maradni? Csak mert akkor úgy csinálom, hogy egyszerre végezzünk és ebédelhetnénk együtt az étteremben – bökött a fejével az épület felé.
- Hát, fogalmam sincs.
- Hosszú a mini golf pálya, szóval mi lenne, ha olyan kettő körül találkoznánk? – kérdezte, miközben beindultunk.
- Rendben. Hol? – kérdeztem.
- Mindjárt megmutatom beljebb – mosolygott Niall, majd előre ment a pulthoz, mellém pedig Miles felzárkózott.
- Barát, mi? – dünnyögte a fülembe, majd tovább is ment Niallhez, én pedig elképedve és bosszúsan mosolyogva néztem utána. Ezzel meg mégis mit akart mondani? 

Nagyon élveztem a golfozást, még ha csak mini golf is volt. Ráadásul több pontom volt, mint Milesnek így még jobban tetszett az egész. Noha, ő egész idő alatt azzal fárasztott, hogy szerinte több van köztünk, mint szimpla barátság Niallel, és nem akarta megérteni, hogy alig egy pár napja ismerem a szőke srácot.
Éppen lendítettem, és figyeltem, ahogyan a fehér golyó a lyuk felé gurul, mikor mögöttem megszólalt egy mély ismerős hang.
- Nahát, tortás lány. Helló – köszönt Harry szélesen vigyorogva, én pedig gyenge térdekkel pillantottam a szemeibe.
- Szia, Harry – köszöntem neki vissza, majd csak nagy nehezen bírtam a tekintetemet az ő gyönyörű szempárjától elszakítani. Ekkor vettem észre, hogy egy szőke kislánynak a kezét fogja, aki felfelé bámul rám – Szia – köszöntem neki mosolyogva, mire ő is elmosolyodott és édes kis hangján visszaköszönt.
- Cora, ő itt Lux a keresztlányom.
- Szia, Lux, örülök, hogy megismerhetlek – hajoltam le hozzá miközben tündéri kis arcát figyeltem.
- Szia Cora – köszönt vissza aranyosan.
- Cora? – hallottam magam mögül az öcsém hangját, majd nem sokára már mellettem volt.
- Harry, ő itt az öcsém Miles. Miles, ő itt Harry…
- Egy barát – fejezte be Harry helyettem a mondatot ugyanúgy, ahogy korábban Niall tette. Komolyan?
- Helló Harry – fogott vele is kezet öcsém, én pedig közben a tündéri kislányt figyeltem, aki még mindig fogta Harry egyik kezét. Persze gondolatban már készültem arra, hogy Miles megint húzni fogja majd az agyamat, ez esetben viszont Harryvel.
- Szóval, meddig maradtok? – rántott vissza a jelenbe Harry hangja, tekintetemet azonnal ráirányítottam és közben éreztem, hogy az öcsém engem nézett. Mindinkább megpróbált átlátni a lelkemen.
- Lassan egy órája jöttünk, és, um, Niall meghívott minket ebédelni, szóval kettőkor találkozunk vele.
- Szóval, Niall, mi?! – vigyorodott el féloldalasan, Miles meg ráérősen felnevetett. Mikor ránéztem, ő csak megrázta a fejét aztán megfogta a golfütőjét, mellyel a földön támaszkodott és a mellettünk állás helyett inkább tovább játszott.
- Harry, én is! – hívta fel magára a figyelmet a szőke hajú kislány.
- Oh, bocsánat, nem szerettelek volna feltartani titeket – kértem elnézést azonnal, később leesett, hogy Harry zavart meg minket és nem fordítva. Annyira éreztem, hogy az öcsém nem fog nyugton hagyni emiatt az egész nap miatt…

**

Lux és Miles eléggé összehangolódtak a délelőtt folyamán, így amikor arra került a sor, hogy ebédelni menjünk, a kislány és az öcsém totál lepasszoltak engem és Harryt. Ez talán olyan szempontból volt jó, hogy Harryvel lehettem csak, de ugyebár ez azzal járt, hogy minden alkalommal szinte elvörösödtem. Nem egyszer oktatott ki arról, hogy miként kell fogni a golf ütőt, és hogy mi lenne a legpraktikusabb beállás ahhoz, hogy beüssem a labdát a lyukba, de ugyanakkor élveztem? Egy kis részem folyamatosan azon gondolkodott, hogy milyen lenne, ha mögém állna és segítene belökni a golyót a lyukba, mint ahogy azt Troy tette Sharpayyel a High School Musicalben. Emiatt többször is elbambultam, és Harry ilyenkor megbökte az oldalam, amikor elsétált mellettem. Ez persze csak arra ösztönzött, hogy minden alkalommal elvigyorodjak még akkor is, ha totál kínosan éreztem magam amiatt, hogy elmerültem a gondolataimban. Még jó, hogy nem mondtam ki hangosan, amire gondoltam.

Harry éppen újra kioktatott, miután egy elég rosszat ütöttem. Én sem értem, hogy hogyan sikerült ilyen rosszra, miközben figyeltem mindenre, amiről az elmúlt órában beszélt és próbáltam úgy beállni, ahogy ő mutatta. Kicsit lekezelően oktatott már újra ki, mely idegesített és azt hiszem egy kicsit rosszul is esett. Mármint, mit foglalkozik velem, ha idegesíti, hogy szarul lendítek?
- Elsőre is megértettem Harry – szakítottam félbe, mire felegyenesedett és rám nézett azzal a szemtelenül helyes mosolyával.
- De hát mégsem úgy csináltad az előbb – sétált vissza hozzám.
- Oké, elrontottam, tudom. Megpróbálom még egyszer – vettem ki a kezéből a botomat, és amíg a kiinduló ponthoz sétáltam, hallottam magam mögött a nevetését, melyet gondolom próbált titkolni.
- Vicces vagyok? – álltam meg és felé fordultam felvont szemöldökkel.
- Tessék? Dehogy – rázta meg a fejét szélesen vigyorogva, én pedig felsóhajtottam és inkább visszafordultam a labda felé. Végül egy lökéssel belement a lyukba és ezért nagyon örültem.

Az órámra pillantva jöttem rá, hogy már öt perce is eltelt két óra, szóval miután kiszedtem a fehér labdát a lyukból, Miles és Lux felé indultam meg. Ők már két pályával feljebb voltak, mint én, Harry pedig csak folyamatosan visszajött hozzám hogy idegesítsen. Hát, remélem, tisztában van azzal, hogy sikerrel járt ugyanis szívesen adtam volna neki egy finom kis pofont emiatt.

Lux Miles hátán talált magának kényelmes helyet melyen Harry csak nevetett, én pedig csak azért is komor arccal, semmi kommentár nélkül hagytam az egészet. Niall lepacsizott mindkét sráccal, Lux arcára egy puszit nyomott és bár az enyémre is szeretett volna, csak biccentettem egyet felé és a lehető legmesszebb ültem le mindenkitől. A pincér szinte se perc alatt megjelent mellettünk, elsőnek adtam le a rendelésem mely rántott csirke csíkok, sült krumplival és mézes-mustárral volt. A legbiztonságosabb étel, amit egy olyan étteremben lehet rendelni, ahol sosem voltál még.
- Cora, minden oké? – kérdezett rá végül Niall, mire egy aprót biccentettem és hümmögtem is mellé – Nem hangzol túl magabiztosnak.
- Jól vagyok – adtam végül hangot magamnak, bár lehet, hogy nem kellett volna. Túlságosan gorombának és gonosznak hangozhattam. Miles kérdőn nézett rám, amikor rá pillantottam mire csak megvontam a vállam. Nagyon bosszantott Harry, de ezt persze sosem árultam volna el senkinek. Talán csak Milesnek, viszont a két jó barát orrára biztosan nem kötöttem volna.
- Szerintem csak rosszul esett neki, amiért megmondtam, hogy rosszul golfozik – szólalt meg Harry, nekem pedig leesett az állam.
- Ez nem igaz! – ellenkeztem azonnal, pedig nyilvánvaló volt, hogy ez a bajom. De ezt senkinek sem kell tudnia – Egyáltalán nem erről van szó. Én bírom a kritikát – húztam ki magam, miközben a tányéromba bámultam. És hát ez így is volt. Tényleg bírom a kritikát. Nem azzal volt a baj, hogy Harry megmondta, hogy nem jól játszok. Az volt a baj, ahogy mondta. Ahogyan kioktatott. Egyáltalán nem tetszett, és azt hiszem csalódtam is benne. Bár alig ismertem őt, az előző találkozásainkból nem azt vettem le, hogy egy ilyen arrogáns, öntelt seggfej lenne, aki lenéz és kioktat.

Ez után szerencsére békén hagytak, aminek örültem. Niall és Harry Milesel társalgott, míg én Luxszal kezdtem beszélgetni. Borzasztó aranyos kislány volt, máris a szívembe zártam az apró kis teremtést. Állandóan nevetgélt és aranyosan mesélt, én pedig figyelmesen hallgattam őt. Majd egy kis idő után Harry is bekapcsolódott a beszélgetésbe, és olyan aranyosan viselkedett a keresztlányával, hogy mindenről elfelejtkezve, mosolyogva néztem és hallgattam őket. Harry néha mosolyogva rám pillantott, én pedig nem tehettem róla, ugyanúgy mosolyogtam, mint ő. 

Ebéd után, Niall meghívta mindannyiunkat a nagy pályára, hogy nézzük meg, miként játszik. Igazán illett hozzá az egész golfos felszerelés és mikor oda került a sor, hogy tényleg meglendítse a golfütőt és elüsse a labdát, úgy éreztem magam, mintha csak a tévéből néztem volna egy profit.
- És így – kezdte Harry az idegesítő kommentelését, megint – Kell elütni a golf labdát, normálisan.
- Mhm – reagáltam le egy hümmögéssel aztán elsétáltam mellőle, mert nem volt kedvem tovább hallgatni amint húzza az agyam.
Nem tudtam, hogy csak tettette, vagy tényleg ennyire nem volt tisztában a helyzettel, de a pálya ahol mi játszottunk, mini golfra volt megépítve, míg ahol a bandatársa játszott, azért volt, hogy profik gyakorolhassanak és tölthessék az idejüket. De ezt nem akartam neki mondani, hiszen ezzel azt értem volna el, hogy azt higgye, nyert. És nem akartam, hogy ő nyerjen. Ha szembesül a ténnyel, hogy igen is felhúzott, akkor még szemtelenebb lesz és már így is alig bírok a nagyképűségével, ami számára talán csak egy kis játékosság. Noha lehet, hogy én is eltúlzom ezt az egészet, nem tehetek semmit az ellen, hogy ennyire felhúz a mai napon. Egyáltalán mit keres pont itt?
- Héj, Cora, minden oké? – csapódott mellém az öcsém és egészen meglepett, hogy egyedül volt és nem Luxszal.
- Persze – sóhajtottam fel – Csak annyira elegem van abból, hogy Harry minden áron ki akar oktatni a golffal kapcsolatban!
- Szard le – vont vállat és kijelentése egészen egyszerűnek hangzott. A helyzet csupán az volt, hogy kétszer, ha nem többször olyan nehéz volt teljesíteni az egészet – Szerintem csak bejössz neki és azért piszkál.
- Pft, hogyne – forgattam meg a szemeim – Kétlem, hogy így lenne.
- Mi van, ha még is megmozgattál benne valamit? – kérdezte felvont szemöldökkel – Elvégre, te mesélted nekem, hogy Niall és ő is bent ültek a cukrászdába egész nap.
- Igen így volt. De az nem jelent semmit. A rajongók miatt voltak ott – magyaráztam.
- És mit mondasz arra, hogy lehetséges, hogy tetszel neki?
- Eléggé szarul mutatja, ha így van – válaszoltam meg végre a kérdését, melyre már oly régóta vágyott – Nem vagyunk már általános iskolában, ahol piszkálni kell a másikat ha tetszik. Különben sosem értettem, hogy ez miért olyan menő dolog? Miért nincs annyi a fiúkban, hogy oda menjenek a lányhoz és megmondják neki, amit éreznek?
- Nem hiszem el, hogy a két évnél idősebb nővéremet kell informálnom erről, de minden fiúban ott van az a másod-gondolat, hogy mi van, ha elutasítják őket?
- Akkor majd feldolgozzák! – vágtam rá szinte azonnal – Mindegy, nem is ez a lényeg.
- Nézd, szerintem teszik neked és te is tetszel neki – rántott vállat – De ha ez kajak így van, akkor ne lódítsd Niallt.
- Most meg miről beszélsz?
- Nem kellene, hogy egy szerelmi háromszögbe keveredj, jó? – kérdezte nevetve – Lehet, hogy te nem gondolsz Niallre úgy, de lehet, hogy ő rád igen. És ha ez kiderül, de te közben Harry után loholsz… atyám. Lenne miről írnia a sajtónak!
- Miles, mi a faszról beszélsz?! – kérdeztem totál megzavarodottan és lehetséges, hogy a hangom is megemelkedett – Komolyan, honnan vannak neked ilyen ötleteid? Nem tetszik sem Niall, sem Harry szóval örülnék, ha nem kevernél be! Így is totál ideges vagyok, Harry egész délelőtt az idegeimen táncolt és legszívesebben elsírtam volna magam, amikor elkezdett kioktatni! Egy normális, nyugodt és békés napot szerettem volna veled, az öcsémmel eltölteni, erre olyan, mintha az egész nap felfordult volna!

Tehetetlenül felsóhajtottam miután kiadtam magamból frusztráltságom egy részét, de arra nem számítottam, hogy az öcsémen kívül mások is hallani fogják majd. Eleve rosszul éreztem magam amiatt, hogy Milesen vezettem le a feszültségem, hát még milyen jó volt, amikor megfordultam és szembe találtam magam a két hírességgel. Pompás. Ötletem nem volt, hogy mennyi mindent hallottak abból, amit kiejtettem a számon, de abban biztos voltam, hogy kedvem már nem volt ott maradni. Jó volt, amíg tartott, de azt hiszem, mára ennyi elég is volt. Szóval, vetettem még egy mindent tudó pillantást az öcsémre aztán kikerültem a két srácot és a kislányt majd megindultam a kijárat fele. Könnyek homályosították el a látásom, de nem engedtem meg nekik, hogy végig gördüljenek az arcomon. Már csak azért sem, mert nem feleslegesen sminkeltem ki magam és a smink sem olcsó.

Amint felkaptam a táskámat a szekrényből, visszazártam az ajtót majd leadtam a kulcsot a recepción, és informáltam a pult mögött ülő nőt, hogy az öcsém is nem sokára jön. Mielőtt elfelejthettem volna, természetesen fizettem is majd kivettem a táskámból a slusszkulcsom és már nyitottam is a kocsimat. Amint beültem a volán mögé, pár percre rá már láttam, amint Miles is kilépett az épületből és szemeivel a kocsi után kutatott. Míg ő megtalálta a felém vezető utat, lehajtottam a napellenzőt aztán elhúztam a kis tükröt védő takaró féleséget, hogy lecsekkoljam, miként néztem ki. Félszemmel az öcsémre néztem, amikor beült mellém és becsapta a kocsi ajtót. Lehunytam a szemeim, míg egy mélyet lélegeztem, hiszen irritált, amikor az emberek szó szerint becsapták az ajtót. Nem slozi ajtóról volt szó, hanem egy kocsiról. Lehet azért idegesített a kelleténél jobban is, mert nem voltam, hű de jó kedvemben, de azért annyira még tudtam magam kontrollálni, hogy ne kezdjek bele egy veszekedésbe. Már csak azért is, mert nem akartam, hogy Miles itt töltött ideje egy kész rémálom legyen. Nem azért döntött amellett, hogy marad velem, hogy folyton veszekedjünk, hanem hogy felfedezhesse Londont, mint ahogy azt mindig is szerette volna.