2016. augusztus 26., péntek

03. Cukrászda

Helloooo,
Omg, a dolgok kezdnek egy kicsit beindulni a mai részben, ami a főszereplőinket illeti. ;3 És hát innentől már minden gurulni fog majd, mint egy hógolyó és egyre csak nagyobbodik majd! Reméljük, hogy legalább fele annyira izgatottak vagytok a történettel kapcsolatban, mint mi. ^^ Nagyon szépen köszönjük a 9 feliratkozót és a három komit, illetve a nyolc (!!!) pipát és az oldalmegjelenítéseket. :3 Hihetetlenek vagytok, nagyon szépen köszönjük!:3♥ Ha eddig még nem tettétek, akkor nyugodtan csatlakozzatok a csoporthoz, melyet ITT elérhettek, hiszen néha napján szükségünk van a segítségetekre, mikor nem tudunk eldönteni valamit. :D Te jó ég egy hét múlva suli, feltudjátok ezt fogni? Mondjuk nekem még több, mint egy hetem van hátra a szünetből, Beccsunak meg asszem' jóval több, but ugh. Annyira gyorsan elment a nyár. :c Okay, mindegy, nem húzom tovább az időt, jó olvasást!:3 X♥


x CORA ASHFORD x

Délutánra szerencsére elmúlt a fejfájásom, köszönhetően a gyógyszernek, amit bevettem. Nem ittam sokat tegnap Gemma partiján, mégis nekem fájt a fejem és nem Jainek. Pedig, ő volt az, aki vedelt, és elhihetitek, hogy nem én. És nem olyan régen telefonon tájékoztatott, hogy micsoda mesés nap van, és hogy milyen borzasztóan jól érzi magát. Se fejfájás, se rosszullét, semmi. Én pedig ott álltam a konyhapult előtt, és éppen a cukormázzal kísérleteztem, miközben majd szétrobbant a fejem. Így visszagondolva, azt hiszem kicsit ingerülten nyomtam ki Jait.

Megfogtam a tálca süteményt, majd a hátammal belöktem az ajtót és máris a bolt előterében találtam magamat. Lehelyeztem a hátsó pultra a tepsit, majd előkészítettem a dobozt, amibe rakni fogom az édességeket. Ezután kesztyűt húztam, majd átpakoltam a sütiket, miközben egy párnak megigazítottam még a díszítést a tetején. Miután a doboz megtelt, előre fordultam az elülső pulthoz, majd a kassza mellől elvettem egy tollat és neki láttam kitölteni a szép kis kártyát, melyet minden doboz tetejére rárögzítünk. Ekkor csilingelni kezdett az ajtó feletti kis csengő, ami azt jelentette, hogy újabb vendég lépett be a cukrászdába. Fel sem néztem egészen odáig, amíg nem érzékeltem, hogy valaki a pult előtt áll. A toll kupakjával a számban, és egy kiszabadult előre hulló tinccsel néztem fel pontosan a zavarba hozó zöld szempárba. Ő meg mit keres itt?
- Oh, szia Cora! – vigyorodott el Niall, én pedig átnéztem rá. Te jó ég, ez annyira ciki!
Kivettem a kupakot a számból, majd gyorsan a pultra helyeztem. 
- Sziasztok – hebegtem halkan és hátra simítottam a tincset, mely elöl lógott. 
- Tortás lány – biccentett Harry miközben láttam rajta, hogy alig bírta visszatartani a nevetését. És már megint rajtam nevet. 
- Mit adhatok? – kérdeztem zavartan, miközben a dobozt félre toltam és a süteményes hűtő elé sétáltam. Harry szinte rögtön követett, persze a pult másik oldalán, majd hüvelyk- és mutatóujjával közre fogta az alsó ajkát, és végre abba hagyta az arcom bámulását és a süteményekre nézett. 
- Én szeretnék egy kávét tejszínhabbal és egy olyan sütit – mutatott a szőke az üvegen keresztül a mézes, piskótás mennyországra, én pedig bólintottam és feljegyeztem gyorsan egy papírra. Nem azért, mert én elfelejteném, hanem azért, mert Louise – a bolt vezetője, vagyis a főnököm – kérte, hogy minden rendelést vezessek le a füzetre. 
- Te? – kérdeztem meg egy kis idő után Harryt, mivel még mindig ugyanúgy – ajkát az ujjaival összecsippentve – állt az üveg előtt és a süteményeket tanulmányozta. 
- Én szeretnék egy tejeskávét és a vaníliás piskótát – mondta, én pedig elvesztem újra a bámulásában miközben beszélt, és csak akkor zökkentem ki, mikor rám nézett és azt mondta – Ennyi. 
Vörösödve firkantottam le gyorsan Niall rendelése alá Harryét, majd elkezdtem a kávékat csinálni. 
- Üljetek csak le, majd én kiviszem – mondtam nekik a vállam fölött, mire Niall egy rendbennel válaszolt és elléptek a pulttól. Kissé fellélegezve csináltam a két kávét, miközben kiszolgáltam egy idős bácsit. A két kávét a fém tálcára helyeztem, majd a konyhába mentem a két szelet süteményért. Kis villát raktam a tányérra, majd azokat is a tálcára helyeztem és kiindultam a rendeléssel hátra, ahol a két srác helyet foglalt egy négy személyes asztalnál. Niall ült háttal, így Harry pontosan látott, amint közeledtem feléjük. Nem néztem Harryre, mert éppen beszélt, és ahogyan a szája mozgott teljesen elbűvölt, így inkább Niall hátának a közepét fixíroztam, miközben ügyeltem rá, hogy a lehető legtöbb kecsességgel menjek és helyezzem le az ételeket és italokat a két fiúnak. Odaértem hozzájuk, mire felemelkedtek az asztalról, eközben pedig Niall beszélt tovább, és nem Harry, amiért hálás voltam. A hangja sem tesz túl jót nekem. 
- Te sütötted őket? – kérdezte Harry, amint Niall elhallgatott. 
- A vaníliásat igen, a mézes piskótát nem – feleltem – Szóljatok még, ha kértek valamit. 
- Úgy lesz – felelte megint csak Harry, én pedig halványan elmosolyodtam, majd visszasiettem a pult mögé.

Nem egészen voltam tisztában azzal, hogy még is mennyi idő telt el, de a vendégek száma igen csak megnőtt. Úgy hittem, hogy a két szupersztár miatt jöttek egyre többen, de ugyanakkor rá jöhettem volna arra, hogy ez nem igazán lehetséges, hiszen az egyik hátsó, eltakart asztalnál ültek. Talán Gemma posztja miatt jöttek ide, ki tudja. Minden esetre forgalmas egy délelőtt, később pedig délután volt. S ez idő alatt, vagy háromszor szolgáltam ki a srácokat. Furcsának véltem, hogy egész nap itt ültek bent, de próbáltam nem foglalkozni vele és ez szerencsére sikerült is, köszönhetően a hatalmas tömegnek. A cukrászdának amúgy is jó neve volt, de azt hiszem azóta, hogy Gemma tortáját én készítettem, ez csak még több vásárlót hozott nekünk. Még ebédelni sem volt időm elmenni, hiszen a négyünk, akik ma dolgoztak elől a pultnál, alig tudtuk fenn tartani a frontot. Azonban mikor az emberek elapadtak, Louise kijelentette, hogy mindannyian mehetünk és tarthatunk egy órás szünetet, aztán vár bennünket vissza.

Az öltözőben gyorsan áthúztam a szürke melegítőnadrágomat egy lyukas térdű farmerre, aztán a fekete felsőmet is levettem, melyen maszat foltok voltak és a bolt logója majd egy fehéret vettem fel helyette. Gyorsan belebújtam a papucsomba miközben újra csináltam a hajamat egy most már szorosabb gombócba, felkaptam a slusszkulcsom, a telefonom és a pénztárcám és már indultam is a hátsókijárat fele. Ez közelebb volt a mélygarázshoz, mely a cukrászdához tartozott, ami azt illeti, jobban szerettem használni a liftet, mint sem a lépcsőket. Amint a megfelelő szintre értem, a fehér Audim felé lépkedtem majd amint beültem, becsatoltam az övem és már indultam is. A hasam korogni kezdett mikor arra gondoltam, hogy mit fogok enni a kései ebédemként, így amikor megláttam a hatalmas, sárga Mc Donald’s táblát, lenyomtam az indexet és már úton is voltam a drive thru felé. Miután rendeltem egy húsz darabos csirkefalatkás dobozt egy nagy krumplival és egy nagy kólával meg édes curryvel mellé, előrébb gurultam és már meg is kaptam. 
- Ugh – morogtam fel amint megéreztem az illatát az ételnek, a zacskó alja totál forró volt és már alig vártam, hogy beleharaphassak az egyik falatkába. Végül annyira türelmetlen lettem, hogy amikor pirosat kaptam, muszáj volt kinyitnom a dobozt és a szószt, hogy neki láthassak enni. Talán nem a legokosabb döntés, de nem tehettem ellene. A hasam korgott és az étel illata sem segített azon, hogy ez csillapodjon. 

Mire visszaértem a cukrászdába, már csak pár darab falatka maradt meg egy kis sült krumpli, illetve inni való. Lusta voltam beparkolni a mélygarázsba, szóval a bolt elé álltam a kocsival. Az ajtón az „Ebéd Szünet” felirat szerepelt, még is mikor beléptem a helységbe, Harry és Niall ott ült. 
- Um, mi jót csináltok még itt bent? – kérdeztem, míg feléjük sétáltam a kezemben a kajámmal, telefonommal, kulcsommal és pénztárcámmal – Louise merre van? 
- Louise? – kérdezett vissza Niall. 
- Oh, igaz is, ti nem ismeritek – sóhajtottam fel, míg lepakoltam a magasított pultra és felültem a bárszékre – A főnököm.
- Vagy úgy – bólogatott Niall – Elment mindenki enni, de mivel elég sok rajongó megtudta, hogy Harryvel itt vagyunk, megengedték, hogy itt maradjunk.
- Értem – hümmögtem, bár egy kicsit szürreálisnak tartottam, hogy csak úgy rájuk bízták a helyet – Hát, most már szabad a pálya, mehettek.
- Csak nem ki szeretnél dobni minket, tortás lány? – szólalt fel Harry ezúttal. A kommentje hallatán megforgattam a szemeim és bekaptam egy krumplit, melyet előtte bele mártottam az édes curry szószba.
- Ti ettetek valami mást a süteményeken kívül? – érdeklődtem percekkel később, teljesen figyelmen kívül hagyva Harry kérdését.
- Nem – nevetett Niall – De én személy szerint nem vagyok éhes. 
- Én sem – adta hozzá Harry. 
- Hát jó – vontam vállat. 
- Nem idevalósi vagy, igaz? – faggatott Niall. Megráztam a fejem válaszul, tekintve, hogy éppen akkor kaptam be egy falatot – Ausztrália? – kérdezett rá újra, én pedig megint csak bólogattam – Én mondtam neked, haver – mutatott be az előtte ülő srácnak – Ismered a 5 Seconds of Summeres srácokat? 
- Hallottam már róluk, de nem feltétlenül vagyok oda értük, ha ez érdekel. 
- Talán a mi bandánkért oda vagy? – szólt közbe Harry. 
- A-a – ráztam a fejem – Ne érts félre, nem utállak titeket, elvégre ez egy eléggé durva kifejezés. Plusz van egy két számotok, ami tetszik, de ezen felül nem nagyon izgat, hogy kik vagytok. 
- Oh – kapott a mellkasához drámaian Niall, a fejét hátradöntötte a boxnak és lehunyta a szemeit. Harryvel mindketten nevetni kezdtünk a srácon, a tekintetem szinte azonnal rá irányult. A nevetése talán szebb volt, mint a beszédhangja? Egyáltalán van olyan, hogy szép nevetés? Na és szép beszédhang? 

Bekaptam az utolsó sült krumplikat, majd leugrottam a székről, és a dobozzal és a zacskóval beindultam a pult mögé, hogy a kukába dobhassam őket. Megfogtam a poharat, majd nagyot szívtam a szívószálon keresztül a jeges teából.
- Um, hátra megyek az öltözőbe, addig tudnátok még figyelni? – kérdeztem, és megálltam a pultban, miközben a két fiút vizslattam.
- Persze, nem mintha, bárki is betenné a lábát – válaszolta Harry, miközben beleivott a vizébe, én pedig gyorsan megfordultam és eltűntem az ajtó mögött. Ez már megint annyira ciki volt! 
Miután visszavettem a pólómat és a kényelmes melegítőalsómat, az apró kis szekrénybe zártam a pénztárcám és a telefonomat, majd visszamentem előre a srácokhoz, noha egyáltalán nem akartam. Harry állandóan zavarba hozott, és ez már előtte is ciki, Niall előtt pedig pláne. 
- Itt vagyok – szóltam nekik, magam sem tudom miért, hiszen biztosan meghallották volna, amint rendet teszek a pultban. 
- Szóval akkor… tegnap kitől is volt az az ital? – kérdezte Harry, én pedig megálltam és fülig vörösödtem már megint. 
- Niall hozta, én pedig azt hittem, hogy te küldted, mivel te ott voltál, mikor az elsőt rendeltem. Ennyi – hadartam el egy szuszra, miközben lassabban töröltem a pultot a szokásosnál, csak, hogy ne kelljen megfordulnom és a szemükbe néznem. 
- Mhm, értem – felelte Harry, én pedig ennél jobban már nem is éghettem volna. 
- Meddig dolgozol? – tett fel egy újabb kérdést Niall. 
- Ötig, néha hatig, miért? – pillantottam fel rá. 
- Csak kíváncsi voltam. 
- Hát, aki kíváncsi, az hamar megöregszik – viccelődtem mire a szőkeség jóízűen felnevetett. Ezzel oldotta a hangulatot és engem is egy sokkal jobb kedvbe hozott – Mondták már, hogy ragályos a nevetésed, Niall? 
- Néha – vigyorgott. 
- Akkor már egyike vagyok ezeknek az embereknek – mosolyodtam el, míg folytattam a törölgetést – Mellesleg merre van a két másik fiú? 
- Barátnő – válaszolt egyszerűen Harry. Miért bosszantott, amikor tömör, egyszavas válaszokkal dobált? 
- Mhm, értem. 
- Talán mi ketten már nem is vagyunk elegek? – kérdezte pimaszan. 
- Vicces egy alak vagy, Harry – jegyeztem meg eléggé bátran ahhoz képest, hogy minden alkalommal totál zavarba jövök attól, ha csak rám néz, vagy egy légtérbe kerülünk. 
- Örülök, amiért legalább te megbecsülöd a humorom. 
- Nem igazán volt esélyem megkóstolni még, úgy hogy ez a kijelentésed egy picit túl magabiztos és korai volt.
- Szerintem vissza is szívhatja nem sokára, mert amint kinyitja a száját, futva fogsz elrejtőzni a kopp-kopp viccei elől – adott hangot magának Niall. Kuncogva reagáltam arra, amit mondott, aztán mindhárman az ajtó fele kaptuk a tekintetünket mikor az kinyílt.
- Nathan, szia – köszöntem a srácnak, aki történetesen Louise fia volt. Mikor meglátott, egy hatalmas vigyor kerekedett az arcára, én pedig felsóhajtottam majd észrevehetetlenül megforgattam a szemeim mikor háttal álltam neki. 
A srácnak eléggé tetszettem és hiába mondtam el neki, hogy engem ő nem érdekelt olyan téren, nem hagyott nyugodni. 
- Szia Cora – intett felém, míg a hajába túrt aztán eltűnt a pult mögött. 
- Te jó isten – suttogtam, míg megráztam a fejem és folytattam a takarítást.
- Mi van azzal a gyerekkel? – hallatszott a kérdés – Csak nem ketyós vagy valami? 
- Tesó, ilyet nem mondhatsz csak úgy – nevetett fel Harry, míg rászólt a haverjára. 
- Nem, nem ketyós – erősítettem meg – Csak éppen túlságosan tetszek neki, de nem érti meg, hogy én nem akarok tőle semmit. 
- Héj, ülj már le ide egy kicsit – fogta meg a csuklómat a srác mikor mellette sétáltam el – Nincs itt senki, beszélgessünk egy kicsit. 
- Miről? – kérdetem kuncogva – Az én életem közel sem olyan érdekes, mint a tietek. 
- Honnan veszed, hogy a mi életünk érdekes? – kérdezett rá Harry. 
- A nap minden pillanatában utaztok, az egész világot bejártátok már. Vagyis, gondolom én. Aztán itt vagyok én, aki csak az egyetem miatt kötözött ide és minden szabadidőmet a konyhában vagy itt töltöm. 
- Uh, mesélj még arról, hogy miért költöztél ide meg kivel! – elevenedett fel Niall – Annyira érdekelnek az ilyen történetek! 
- Niall, nem kérdezheted csak így meg – reagálta le Harry a srácot – Még csak nem is tudod a vezetéknevét szegény lánynak! 
- Cora Ashford – forgatta meg a szemeit, míg megválaszolta. És azt kell, mondjam, hogy igazán meglepett, mert nem hittem, hogy tudni fogja majd – Mikor rendeltem a tortát akkor láttam egy papíron – nézett rám aranyosan mosolyogva, én pedig kuncogva megingattam a fejemet – Szóval? – kérdezett rá újra. 
- A barátommal költöztünk ide, egészen idáig egyetemre jártunk, mellette itt dolgoztam, és hát most végre dolgozhatok teljes időben – mondtam, miközben az asztalra szegeztem a tekintetem és vállat vontam. Én szóltam neki, hogy tök átlagos életem van semmi izgalommal. 
- A barátod, aki tegnap ott volt a klubban is, igaz? – kérdezte Niall. 
- Igen – bólintottam, majd felkaptam a fejem, mikor Nathan visszajött az öltözőből és megállt a pultban. 
- Cora? Tudnál jönni? – kérdezte, miközben értetlenségében a homlokát ráncolta. A srácokra mosolyogtam, majd felálltam és visszamentem Nathanhez a pultba.

Nem sokkal később visszajöttek a többiek is a szünetről, én pedig neki láttam egy sütemény elkészítésének. Nathan megkért rá, hogy süssem meg, utána pedig hazamehetek, így hát boldogan fogtam hozzá. Persze annak is örültem, hogy sütit kell sütnöm, de szerettem már volna végre hazaérni a vadonatúj lakásomba. Amibe nem mellesleg már beköltöztem, vagyis most már csak néhány dobozból kell kipakolnom. Nagyon furcsa lesz Jai társasága nélkül, de hát nem élhetek örökké vele. Lediplomáztunk, most már hivatalosan is az élet nagy kapujában állunk, és nem vagyunk többé gyerekek, vagy kamaszok. Felnőttünk, és tudom, hogy Jai és Serena is szeretnék a közös életüket elkezdeni. Mindenképpen fel kell sorolnom Jainek emlékeztetőileg pár ékszerbolt nevét, hogy ha netán kedve támadna ahhoz, hogy eljegyzési gyűrűt vegyen. Valamint Serenával is beszélnem kell, hogy milyen tablettát választ a női dokinál. Legutóbb, mikor felhoztam nekik ezt, mindketten kissé ijedten pislogtak rám, amin én elég jót derültem, aztán a téma annyiba is maradt. Persze, ez száz százalékosan az ő dolguk, és nekem semmi közöm hozzá, de, ha csak arra gondolok, hogy Serenával esküvői ruhaszalonba megyek ruhát nézni, vagy a gyógyszertárba rohanunk terhességi tesztet venni, lázba jövök. Imádom őket együtt, abszolút a tökéletes álompár a szemeimben. Néha, amint elnézem őket, rájövök, hogy nekem is hiányzik egy társ az életemből. Egy olyan ember, akit feltétel nélkül szeretek, aki viszont szeret engem és mindig mellettem van. Egyszerűen csak szeretnék édes üzeneteket kapni valakitől vagy meglepetés virágot, szeretném, ha otthon várna valaki, vagy, ha én várhatnék valakit haza. Szeretnék valakiről gondoskodni, akire főzhetek, moshatok, akivel elalszom és ébredek. És mikor Jai meg Serena eszembe jutnak, mindig az első gondolatom, hogy mennyire mázlisták, amiért egymásra találtak. A tökéletes álompár a szemeimben.

Gondolataim közepette elmentem a mosdóba, utána pedig a szekrényemnél lecsekkoltam a telefonomat. Milestől érkezett egy üzenet, hogy mit szeretnék vacsorára, mire válaszoltam rá, hogy nekem mindegy, mert valószínűleg nem fogok sokat enni, tekintve, hogy nem régen késői ebédeltem. Ezután visszazártam a telefonomat és visszatértem a süteményhez, mely a hűtőben várt rám.

A családtagjaim közül Miles maradt itt egyedül velem, melynek igazán örültem, hiszen imádom a kisöcsémet és elég régen töltöttem már vele pár napnál többet. Még nem tudja, hogy meddig marad, de remélem, nem un rám túl hamar. Plusz azért lesz segítségem a pakolásban. Oké, mondjuk, ha Miles nem maradt volna, akkor beszerveztem volna Jait vagy Serenát. Vagy mindkettejüket.
- Cora – szólt be Samantha, az egyik kollegám az ajtón. 
- Igen? – néztem fel rá mosolyogva. 
- Harry Styles kéret téged – vigyorgott, nekem meg kicsit elkerekedtek a szemeim és félbe hagytam a munkát. 
- Um, oké, mindjárt megyek – mondtam gyorsan, majd lemostam a kezeimet, és a hajamat igazgatva előre mentem. Harry és Niall a pulton túl vártak rám – Itt vagyok – szólaltam meg, hogy felhívjam magamra a figyelmet, mire egyszerre rám néztek és elmosolyodtak. 
- Lisztes az arcod – kuncogott fel Niall, mire én mindkét kezemmel rémülten odakaptam és dörzsölni kezdtem az arcomat – Nem vészes – mosolygott a szőke aranyosan, én pedig elpirulva lesütöttem a szemeimet. 
- Csak szerettünk volna elköszönni – szólalt meg Harry a mély hangján, mely libabőrbe bújtatta a testem. Ez történik, ha egy teljes óra után újra hallom a hangját. 
- Oh, rendben. 
- Jó volt látni téged Cora – mosolygott Niall. 
- Titeket is. Sziasztok! – intettem mosolyogva. 
- Később, Cora – mondta mosolyogva Harry, majd megfordultak és kimentek az üzletből. 
- Hát te meg mióta barátkozol szupersztárokkal? – csapódott mellém Nathan. 
- Harry az egyik barátnőm öccse, akinek a diplomapartijára tortát sütöttem – mondtam udvariasan Nathannek, majd megeresztettem egy mosolyt és kikerülve visszaindultam a konyhába. 
- Samantha szerint egész nap itt lógtak – folytatta, miközben jött utánam, én pedig mély levegőt vettem. Nathan alapjáratban egy kedves, helyes srác lenne, de totál visszataszít az, hogy ennyire nyomul rám. Mármint, ha nem lenne ennyire rámenős, még talán esélye is lenne nálam. De egyébként pedig akkor sem lenne jó ötlet, tekintve, hogy a munkát a magánélettel nem esélyes keverni. 
- Így van – feleltem, majd visszaálltam a helyemre és nekiálltam a hab elkészítésének.
- Akkor biztosan nagyon jóban lehettek. 
- Nathan, még csak háromszor találkoztam velük, és azért maradtak itt, mert néhány rajongó fülébe jutott, hogy itt vannak, ők pedig nem akartak védtelenül az utcára menni. Ennyi az egész – magyaráztam olyan kedvesen, amennyire csak tudtam, de komolyan, néha tényleg falra másztam tőle. 
- Attól függetlenül a barna hajú tuti sokat képzel bele, láttam, hogyan nézett rád. 
- Szerintem meg csak te képzelted be. Harry úgy nézett rám, mint a nővére barátnőjére. Nem értem, miért rágódsz ezen – hazudtam neki, pedig pontosan tudtam, hogy csak féltékeny volt a srácokra. Amit amúgy nem akartam, hogy az legyen. 
- Mindegy – mondta – Oh, a kislány szülei szeretnének virágokat és pillangókat a muffinokra – mondta, mintha nekem nem lenne világos, mivel, hogy már egyszer elmagyarázta. És a cetli, amin a rendelés és a kívánságok állnak, az is előttem lóg a csempén. 
- Tudom Nathan, köszi, az emlékeztetést – válaszoltam kedvesen, ő pedig rám vigyorgott, majd eltűnt a konyha hátsó részében. Kifújtam hangosan a levegőt, aztán pedig elővettem egy kiskanalat és megkóstoltam a habot, mely isteni lett, így boldogan kezdtem díszíteni a muffinokat.

4 megjegyzés:

  1. Megint nagyon tetszett! Harry olyan cuki lehet! Bár nem mintha Niall nem lenne az..... ❤❤❤❤❤❤❤

    VálaszTörlés
  2. Fantasztikus. Imadom :) alig várom a folytatást 😍

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülünk, hogy tetszett. ^^ Pénteken érkezik is! És elég jó résznek ígérkezik, szóval készüljetek, ;)

      ♥xx

      Törlés