02. Parti

Helloooo,
Második rész yey!:3 Omfg, így visszaolvasva egészen jó fejezetre sikeredett. Annyira örülünk a nyolc feliratkozónak és a kommenteknek&pipáknak, amikkel megmutatjátok nekünk, hogy máris elnyerte a tetszéseteket a blog, pedig még csak prológus és első rész volt fent!! Azt hiszem ennyire sikeres blogom még sosem volt lolz, but tudom, hogy ebben Beccsu írása&jelenléte is eléggé közrejátszik, szóval természetesen nem csak az enyém az érdem. Hanem az övé is. Szall mindkettőnké, és őszintén, imádok vele írni, pedig még alig vagyunk túl az első húsz fejezeten a történettel. Őszintén remélem, hogy lesz még legalább nyolcvan lol.:D Omg Beccsu remélem te is így gondolod!:D OKAY EZ TELJESEN MINDEGY, A JÖVŐ ZENÉJE, ÉS MOST PEDIG HAGYLAK TITEKET OLVASNI. lol. Jó olvasást!:3 X♥

x CORA ASHFORD x

Mindig is egy kisebb fejfájást okozott, amikor ki kellett választanom egy felszerelést. Természetesen lányból voltam, így oda és vissza voltam a ruhákért, mely azt jelentette, hogy tömérdeknyi volt a szekrényemben, még sem tudtam sosem eldönteni, hogy mit is vegyek fel. Plusz nyomást éreztem magamon, amikor arra gondoltam, hogy hova is készülődök, hiszen száz százalékosan biztos voltam abban, hogy ő is ott lesz. Igen-igen-igen. Harry Stylesről beszélek. Akárcsak a világon lévő populáció nagy százaléka. De basszus, az első pillanattól kezdve megkaparintotta a figyelmem! Életemben nem láttam még őt, vagy akármelyik banda tagját élőben, eltekintve attól az egy esettől, amikor Niall bejött a cukrászdába, hogy megrendelje az idősebbik Styles tortáját. Szóval, természetesnek véltem, hogy egy kicsit elkapott a rajongói láz, még ha sosem voltam annyira oda a bandáért. Volt egy-két számuk, ami igazán tetszett, és a mai napig is tetszik, de nem voltam olyan nagy rajongójuk, mint a sütésnek. A tortakészítés, díszítés, eladás, bármi, ami ehhez kapcsolódó, az én babym, az én mindenem, a jövőm. Kis korom óta imádok sütni, mindig is szerettem volna, ha lehetett volna egy sajátos kis cukrászdám.

Kopogás zavarta meg elkalandozó gondolatmenetem, nem sokkal később pedig, amint megfordultam, az ajtó kinyílt és felfedte az én legjobb barátomat. Amint becsukta maga mögött az ajtót, az ágyamra telepedett és lefeküdt rá. A kezeivel eltakarta az arcát mire én csak rádobtam az egyik felsőmet, hogy felkeltsem a figyelmét.

- Mi van veled? – kérdeztem percekkel később, hiszen nem szedte le magáról a ruhadarabot, mint ahogy azt minden alkalommal tenni szokta szinte azonnal. 

- Komolyan kiköltözöl holnap? – pillantott rám kérdő szemekkel, noha megbújt bennük a csíntalanság is. 

- Aha – vigyorogtam rá – Végre megszabadulok a fingos fenekedtől – nevettem el magam, míg megböktem a hasát.

- Szóval nem is fogok hiányozni? – biggyesztette le az ajkait, míg a szemeit kidüllesztette. Muszáj volt elnevetnem magam, máskülönben valószínű, hogy felröfögtem volna, mint az esetek többségében. Azt hiszem, az ilyen pillanatokban jövök rá arra, hogy milyen hatással van rám az, hogy egy sráccal élek és hogy egy srác a legjobb barátom. De hát mit lehet tenni? Most már nem sok mindent, elvégre totál átformált olyanná, mint amilyen ő maga. 

- Persze, hogy hiányozni fogsz, Mickey – pöcköltem meg az arcát, míg a feje mellé ültem az ágyamon törökülésben – De ugyanakkor be kell látnod, hogy ideje, hogy különköltözzünk – mondtam – Lesz esélyed összeköltözni Serenával! Nem mondom azt, hogy vele, sokkal jobb lesz élni, de nézd a jó oldalát. 

- Mi a jó oldala azon kívül, hogy te nem leszel ott? 

- Jai, nem fogok elköltözni Londonból! – nevettem el magam – Úgy hangzol, mintha elhagynálak vagy valami, mikor mindkettőnk új háza egy utcában lesz! 

- Pft, bocs, hogy hiányozni fog a legjobb barátom – forgatta meg ezúttal ő a szemeit, míg hozzám vágta a cinikus, ugyanakkor játékos megszólalását. 

- Oké, akkor, állj így a dolgokhoz – kezdtem – Annyiszor szexeltek Serenával egy nap, amennyiszer csak szeretnétek, mert együtt éltek majd. Ez nekem is előnyös lesz, mert így nem kell hallgatnom, amint magadhoz nyúlsz és elélvezel meg minden, ugyanis had említsem meg, mióta az eszemet tudom, ezzel kell együtt élnem! 

- Mondod te – vonta fel a szemöldökét felháborodottan – Ugyanolyan hangos vagy, mint én. 

- Ah, maradj csöndbe! – nyújtottam el az utolsó szót amint széttúrtam a haját a kezeimmel. Emiatt persze mérgesen nézett rám és szinte azonnal fel is kelt fekvő pozíciójából – Inkább segíts, mert nem tudom, hogy mit vegyek fel erre a partira. 

- Hát jó – vont vállat, míg a jobb kezével a haját piszkálgatta és a gardróbomhoz sétált. Elhúzta a szekrényajtót aztán felsóhajtva fonta össze a karjait a mellkasa előtt – Miért érzem azt, hogy holnap majd befogsz még azért, hogy segítsek neked kiválogatni a ruháidat, amik kellenek, meg amik nem kellenek? 

- Mert már ismersz, mint a tenyeredet – szóltam vissza azonnal – De ez most nem lényeg. Kell valami felszerelés. 

- Csak vegyél fel valami rövidet és voilá – vont vállat, míg felém fordult – Mikor is volt utoljára bakod? – kérdezte ráncolt homlokkal. 

- Normális? – kérdeztem vissza, aztán gondolkodó fejet vágva meg vontam a vállam – Nem mostanában. Randizgattam egy-két sráccal tavaly, de tisztában vagy azzal, hogy nem működött a dolog szóval nem erőltettem. 

- Hihetetlennek találom, hogy nincs senkid amúgy – beszélt tovább. 

- Az őrséged mellett, én nem csodálom – sóhajtottam fel – Akárhol vagyunk, az emberek mindig azt hiszik, hogy együtt vagyunk, még ha Serena is velünk van meg minden. 

- Nélkülem nem mész sehova, úgy hogy ne reklamálj. 

- Én nem megyek nélküled sehova? Álljon meg a menet, Brooks! Te vagy az, aki mindig bepattan mellém a kocsiba és minden kérdezés nélkül velem jön! 

- De nincs vele bajod, legalábbis eddig egyszer sem mondtad, úgy hogy fogd be az édes kis pofikád, Minnie. 

- Blah-blah-blah – motyogtam a bajszom alatt – Te mibe jössz ma amúgy? 

- Ebbe – mutatott magára – Nincs értelme átöltözni. Mármint, ki fogja látni a sötétben? Senki. 

- Igaz-igaz – értettem egyet – Viszont én még mindig nem tudom, hogy mit vegyek fel. 

- Mi lenne, ha befejeznéd a panaszkodást, ide tolnád a hátsó feled és segítenél egy kicsit, hm? 

- Annyira gonosz vagy! – jelentettem ki amint leszálltam az ágyról majd a jobb kezemmel rácsaptam kerek fenekére. 

- Remélem akkor is ezt mondod majd, mikor adok, valami szexi összeállítást aztán összeszedsz valami fasza csávót, aki később a pasid lesz. 

- Tudsz valamiről, amiről én nem? – néztem rá összeszűkített szemekkel. 

- Dehogy – nevetett – Csak egy eshetőség, ami történhet a mai este. 

**

A parti egész jó volt. Az egész hely ki volt bérelve, nagydarab biztonsági őrök védték a helyet és nem engedték be azokat, akiknek nem volt a neve és képe a meghívottak listáján. Miket meg nem tudnak csinálni az emberek, ha van pénz a zsebükben. Na, nem mintha az én családom olyan szegény lett volna, de akkor sem voltam olyan szinten, mint a One Direction srácok. Mellesleg, azután a nagy dilemma után, hogy nem tudtam mit vegyek fel a partira, végül, Serena segítségével sikerült megtalálnunk a tökéletes felszerelést. A fehér pántos felső és halványkék szoknya mely egy V alakban kereszteződött elől, olyan hatást keltett, mintha rám öntötték volna a darabokat. Roppantul tetszett, de ugyanakkor életemben nem tudtam, hogy tulajdonosa voltam a felsőnek és a szoknyának. Ami talán elég rosszul hangzik, de ez volt a csúfos igazság. A hajam oldalra fontam, ami egy jó ötlet volt, hiszen annak ellenére, hogy ment a légkondicionáló a teremben, attól még eléggé levegőtlen volt. 

A barátaimat gyorsan elvesztettem az épületben, szinte azon nyomban, hogy beléptünk. Mivel még sosem jártam a helyen, egyáltalán nem tudtam, hogy hova kellett volna mennem vagy mit kellett volna csinálnom, ami nem lett volna kínos. A végén eldöntöttem, hogy veszek valami innivalót, elvégre, azt hiszem ez volt a lényege az egész jövetelemnek. A pulthoz érve, a kiszolgáló lány szinte azonnal előttem termett és egy széles mosollyal az arcán már kérdezte is, hogy mit szeretnék inni. A válaszom szinte azonnal jött, mint mindig, akkor is egy Spiced Mojitot kértem. Felültem a székre, míg vártam az italomra, a táskámat az asztalra helyeztem és elővettem a telefonom. Wow, szép munka, Cora. Sóhajtva zártam le a képernyőt, amikor semmi újat nem láttam, a tekintetem hirtelen oldalra kaptam, mikor észleltem, hogy valaki mellém lépett. 

Tekintetemet vonzotta a mély piros ing, melynek fel volt tűrve az ujja, szemeim később lecsúsztak formás combjaira, melyekre szinte rácuppant a sötét színű farmer. Nem tudtam elpillantani az ajkairól, amikor leadta a rendelését – vodka tonik – így aztán mikor felém nézett, az arcom totál elvörösödött.

- Tortás lány – mosolyodott el és felém biccentett.

- Szia – köszöntem neki vissza halkan, miközben szigorúan az italomra meredtem. 

- Nagyon finom volt a torta – jegyezte meg, miközben egy bankjegyet csúsztatott a pulton a pincér lánynak. Én mindezt csak a szemem sarkából figyeltem, hiszen még mindig vörösödtem amiatt, hogy rajta kapott, amint őt nézem.

- Örülök neki.

- Egyedül vagy itt? – fogta meg a poharát és felém fordult vele. 

- Nem, a barátaimmal jöttem – feleltem, miközben újra körbe néztem utánuk kutatva. 

- Máris elvesztetted őket? – kérdezte egy apró mosollyal az arcán, én pedig újra lesütöttem a szemeimet és az italomban úszkáló jégkockákat figyeltem. Most kinevet engem? 

- Aha – motyogtam. 

- Cora! – kiáltotta a nevemet Gemma, mire megfordultam és rámosolyogtam a lányra – De örülök, hogy eljöttél – ölelt át. Oh, esetleg elfelejtettem volna mondani, hogy Gemma Styles év végi egyetemi bulijára jöttem a barátaimmal? Mert akkor majd most mondom: Gemma Styles év végi egyetemi bulijára jöttem a barátaimmal – Annyira finom volt a torta, köszönöm szépen. 

- Ugyan, semmiség. Örülök, hogy ízlett. 

- Hogy érzed magad?

- Hát, még csak most érkeztem meg. 

- Oh, rendben. Majd gyere oda hozzánk, ha gondolod. De most köszönnöm kell másoknak is. Később találkozunk – mosolygott, majd újra magunkra hagyott minket.

Harry nem szólt egy szót sem, csak szórakozottan a távolba meredt, miközben kortyolt egyet az italából. Az ádámcsutkája mozgását figyeltem, majd nagyot nyeltem én is és inkább elszakítottam a tekintetem tőle. Annyira zavarba hoz ennek a srácnak a közelsége! Erőt kell vennem magamon és meg kell próbálnom nem elpirulni minden alkalommal, amikor rám néz vagy nekem szenteli minden figyelmét! Elvégre, ő is egy ugyanolyan ember, mint én. Hogyan éri el, hogy zavarban érezzem magam? Szinte már nevetséges, hogy milyen hatással van rám, és ez a második alkalom, hogy találkoztam vele személyesen. 

- Héj, minden oké? – hirtelen megugrottam, amikor meghallottam a hangját nagyon közel a fülemhez. Mély levegőt kellett vennem, hogy felfogjam, mi is történt az előbb. Azonnal felé fordítottam az arcom és egy félénk kis mosollyal az arcomon figyeltem, amint ő kuncogott a reakciómon.

- Oh, um, bocsánat – jegyeztem meg percekkel később – Mondtál valamit? 

- Csak azt kérdeztem, hogy mióta vagytok barátok a nővéremmel – ismételte, meg amit valószínűleg mondhatott nekem az előbb – A ceremónia előtt, nem igazán beszélt rólad. 

- Nem tudtam, hogy ennyire nyomon tartod azt, hogy kivel barátkozik a nővéred – jegyeztem meg egy picit bátrabban aztán kortyoltam egyet az italomból az átlátszó szívószálam segítségével. 

- Nem tartom nyomon, csupán a barátainak többségét, ismerem. 

- Vagy úgy – bólogattam – Nos, nem vagyunk nagyon szoros barátnők, de jóban vagyunk. Néha tanultunk együtt. 

- Értem – válaszolt, majd újra elcsendesedett. 

- Cora, végre, hogy meg vagy. Gyere, találtunk egy asztalt – jelent meg Jai a másik oldalamon és kezével máris megfogta az enyémet. Nem számítottam arra, hogy megjelenik, főleg akkor mikor Harryvel vagyok. 

- Oké. Um, szia, Harry – pillantottam rá, ő pedig szintén minket nézett. 

- Később, Cora – mondta lassan, majd megfordult és elindult az emberek között, én pedig kissé tátott szájjal néztem utána. A nevem a szájából úgy hangzott, mint egy gyönyörű dallam. És azt mondta, hogy később. Ez még csak egy rendes köszönés sem volt! 

- Minnie? – hajolt hozzám Jai, mire felé fordultam és inkább lesütöttem a szemeimet. 

- Menjünk – indultam el, ő pedig követett, majd átvette az irányítást, hiszen nekem fogalmam sem volt róla, hogy merre menjünk.

Úgy döntöttem, hogy kiűzöm Harryt a fejemből, hiszen kezdtem megijedni a saját gondolataimtól. Kétségkívül nagyon vonzónak találtam, és ezért jövök állandóan zavarba tőle. Valamint ez a bámészkodásomat is megmagyarázza. Régen volt barátom, azt sem tudom, hogy mikor feküdtem le utoljára valakivel, szóval lehet kicsit kiakadtam a srác megjelenésétől. Mikor már közelebb értünk az asztalhoz, tudtam, hogy össze kell szednem magam, vagy még több kérdésre számíthatok Jaitől. És talán még Serenától is, ha észre veszi, hogy történt valami. 

- Ah Cora, végre, hogy előkerültél – mondta Serena, amint az asztalhoz értünk és felfedeztem pár ismerős arcot, akikkel ült.

- Sziasztok – köszöntem nekik, majd helyet foglaltam Serena barátnőm mellett, mellém pedig beült Jai – És ti hagytatok engem el, én pedig a bárnál ültem és untam az életem.

- Oh, hát én azt nem hinném – szólalt meg Jai, mire felvont szemöldökkel felé fordultam – Mármint ott volt Harry, és elszórakoztatott nem?

- Csak nem rajta kaptad őket? – csapta meg a fülem Serena izgatott hangja, mire oldalba vágtam. Már csak ez hiányzott.

- Dugulj el Jai! – szólaltam fel, mielőtt folytathatta volna – Ott volt Gemma is… 

- Akkor nem, mikor én ott voltam – szakított félbe Jai, mire az ő karját is megütöttem. 

- És csak megdicsérték a tortát, amit Gemmának sütöttem. 

- Közben pedig az az énekes srác úgy guvasztotta a szemeit, hogy azt hittem kiesnek a helyükről – szólt közbe megint Jai. Néha csak azt kívántam, hogy bárcsak befogná a száját, mert igazán az agyamra tudott menni. 

- Akkora egy sügér vagy! – kiáltottam fel és mindkét kezemmel ütlegelni kezdtem miközben nem tudtam mit tenni, mint nevetni. 

- Hát az meglehet – nevetett – De igazat mondok. 

- A frászokat! Mindig másfelé nézett, egyszer sem rám – védtem magam – Fogalmam sincs, miket képzelsz be magadnak. Inkább azt figyeld, hányan szemeznek a barátnőddel! 

- Hol, kicsoda? – kapta fel a fejét, mire elvigyorodtam, Serena pedig megforgatta a szemeit. 

- Minnie csak ugratott – állította le Serena a pasiját, én pedig vigyorogva újabbat szívtam az italomból. 

- Mit iszol? – kérdezte Jai mintha nem lenne tisztában a választásommal. 

- Nem vagy az apám, ne ellenőrizgess – válaszoltam kapásból és megforgattam a szemeimet. Látjátok? Képes vagyok én normálisan viselkedni srácok közelében, egyedül Harry Styles az, aki eléri, hogy úgy érezzem magam, mintha a világ összes embere engem bámulna. 

- Apám, már ezt sem kérdezhetem meg? – akadt ki, mire én újra elvigyorodtam. 

- Ha annyira tudni akarod, akkor ez a lötty, nagyon erős – feleltem, mire ő forgatta meg a szemeit. 

- Már rájöttem, hogy a kedvenc löttyöd az – válaszolta pufogva, én meg felnevettem. 

Szerencsére ezután elterelődött a téma rólam és arról, ami történt, de tisztában voltam azzal, hogy amint elmegyünk a partiról, Jai egy kész tárgyalást fog kreálni az egészből. Felemeltem a tekintetem a telefonom képernyőjéről, amikor észleltem, hogy valaki az asztalunk mellé állt és a meglepettség minden egyes formája belém költözött, amikor felfedeztem Niall Horant mellettünk. 

- Helló, bocsi a zavarásért, de ezt neked küldték, Cora – nyújtott felém egy poharat, melyben a kedvenc szeszes italom volt megtalálható. 

Félszemmel Jaire néztem aztán Serenára, végül előre nyúltam, hogy elvehessem a szőke hajú énekestől az italt. 

- Erm, köszönöm – szólaltam fel ezután – Ez nagyon, um kedves tőled? 

- Oh, nem tőlem van – nevetett – De nagyon szívesen. 

- Hát kitől? – kérdeztem kíváncsian – Még a legjobb barátom sem tudja néha, hogy mi a kedvenc italom, egy totál idegen hogy lenne képes rá? 

- Remek kérdés, de választ nem tudok rá adni – vont vállat – Na, és hogy tetszik a parti, srácok? 

- Fantasztikus – szólt közbe azonnal Jai – Baromi jó végre úgy bulizni, hogy tudom, nem kell aggódnom amiatt, hogy másnaposan kell órákra mennem. 

- Igazad van. Most már másnaposan kell menned, dolgozni – nevette ki a barátját Serena. Úgy tűnt, hogy csak a hármunk figyelmét keltette fel az énekes srác, aki az előbb lepett meg a kedvenc italommal. Nos, nem is Niall volt az, hanem valaki más. És az a valaki más, csak Harry lehet. Úgy értem, ott ült mellettem mikor rendeltem az italom, szóval meghallhatta… De ugyanakkor kétlem. Elvégre, mit akarna tőlem egy multi milliárdos srác? Mikor rám sem tud nézni, mert lehet, hogy megijesztettem a folytonos bámulásommal?

Nem tudom mi ment végig rajtam, amikor elnézést kérve végül távoztam az asztaltól. Az első gondolatom az volt, hogy megkeresem Harryt és megköszönöm neki az italt. De aztán elbizonytalanodtam, mert mi van, ha nem is ő vette nekem? Akkor totál beégek és még jobban zavarba jövök. Végül aztán a sorsa bíztam. Mély levegőt vettem aztán közelebb lépkedtem a bárpulthoz ahova ő idővel visszament. Megköszörültem a torkom, amikor leültem és ezzel sikeresen meg is kaparintottam a figyelmét. 

- Um, köszönöm az italt – szólaltam fel aztán ennyibe is maradt minden. Nem válaszolt. Fél szemmel ránéztem, de ő a telefonjának szentelte a figyelmét. Wow, ok. Még egyszer megköszörültem a torkom, mire felkapta a fejét és rám nézett. 

- Oh, bocsánat, nekem beszéltél? – kérdezte ártatlanul, a szavak a torkomon akadtak zölden csillogó szemei láttán. 

- Erm, csak… csak megköszöntem az italt. 

- Milyen italt? – nézett rám összevont szemöldökkel, a zavarodottság tiszta volt a szemeiben és a hangjában is hallani lehetett. 

- Uh, um, akkor lehet nem te voltál… Niall azt mondta, hogy… mindegy, bocsánat, nem akartalak zavarni. Nem lényeges – habogtam össze-vissza, míg a hajamat a fülem mögé tűrtem. 

Lábra álltam aztán eltoltam magam a pulttól, abban a pillanatban imádtam volna, ha a föld el tudott volna nyelni. 

- Minden oké, Cora? – érdeklődött mély hangján, az Angol akcentusa miatt a nevemet hosszabban ejtette ki. 

- P-persze, um, most mennem kell. 

- Rendben – mosolygott rám, amikor rájött, hogy megint zavarba hozott. Biztos voltam abban, hogy ez is csak növelte a magabiztosságát, de ugyanakkor hihetetlenül vonzónak találtam a fél oldalas, gödröcskés mosolyát, mellyel már nem egyszer illetett meg.