Helloooo,
Oh gawdddd, 11 feliratkozó! Királyak vagytok bbz. :3 Köszönjük ezt is, illetve az előző részhez érkezett pipákat és kommentet! Nyugodtan osszátok meg a véleményeteket vagy a rész alatt vagy a chatban esetleg a csoportban mely oldalt linkelve van. :) Omg a részről annyit, hogy szerintünk elég jó lett. :3 Van benne Jerenától kezdve át, Milesig mindenki.:3 Reméljük nektek is tetszeni fog! Legyen szép hétvégétek. ^^ Jó olvasást. X
Éppen egy Jim Carrey filmet néztünk Jaiel,
amikor csöngettek. Jai csak rám nézett, aztán vissza a képernyőre, közben még
jobban elkényelmesedett és ezzel jelezte, hogy már pedig nekem kell ajtót
nyitni, még ha nem is az én házam volt. Feltornásztam magam az elfolyt
pozíciómból, újra magam köré tekertem a barna, szuper puha plédet, melyet már
nem egyszer próbáltam meg elcsórni Jaitől, majd elkezdtem a bejárati ajtó fele
csoszogni. Mikor elmentem a tükör mellett, mely a falon volt, egy halk „wow”
hagyta el a számat a hajam láttán, de nem sokáig foglalkoztam vele, hanem
inkább az ajtóhoz igyekeztem, hogy megnézhessem, ki volt az. Feltárva az ajtót,
szembe találtam magam az öcsémmel, majd amint balra vezettem a tekintetem,
Harry is mellette volt. Küldtem egy halvány mosolyt mindkettejük fele közben
pedig lazán felvont szemöldökkel néztem, amint lepacsiztak és bólintottak
egymás fele mielőtt Miles belépett volna a házba.
- Cora – kezdte Harry, mielőtt az arcába csuktam volna az ajtót, hiszen nem igazán volt mit mondanom számára. Vagyis, talán volt. Elvégre, elnézést kellett volna kérnem a viselkedésem miatt, vagy ha nem is elnézést, akkor legalább dióhéjban el kellett volna mondanom neki, hogy mi történt.
- Igen? – kérdeztem végül, egy sóhajjal megtoldva a végén. Az igazság az volt, hogy nagyon is szerettem volna vele beszélni, talán jobban, mint én azt be szerettem volna vallani magamnak.
- Bocsánatot szeretnék kérni a tegnapi viselkedésem miatt. Egyáltalán nem volt hozzám fogható, amit csináltam, elvégre nem ismerjük egymást, és bár én viccként fogtam fel az egészet, te ezt bizonyára nem tudtad így megbántottalak vele. Szeretném, ha tudnád, hogy nem szándékosan cukkoltalak, mindössze csak szerettem volna egy kicsit bohóckodni, de nem úgy alakult, ahogy azt elképzeltem.
- Hát, az biztos, hogy én totál komolyan vettem az egészet – szólaltam fel végül amint lassan becsuktam magam mögött a bejárati ajtót. Ekkor esett le, hogy a hajam egy kész katasztrófa lehetett, de ugyanakkor nem érdekelt, hiszen ha elkezdtem volna megcsinálni, valószínűleg leesett volna rólam a pléd, azért pedig nem érte meg – De említettem, hogy bírom a kritikát. Szóval, nem azzal volt baj, hogy megosztottad velem a tippjeid és hogy mit hogyan kellene csinálnom. Azzal volt a baj, ahogy mondtad. Totál lekezelően beszéltél velem és nem egyszer fordult meg a fejemben, hogy ha még egyszer kinyitod a szádat, kapsz egy maflást.
- Hát, lehet, hogy jobban jártunk volna – mosolyodott el halványan – Miután elmentetek az öcséddel, elég rosszul éreztem magam, amiért sikerült elérnem, hogy kiborulj. Ha talán tényleg kaptam volna egy pofont, lehet, hogy bosszús lettem volna, de legalább leálltam volna.
- Sosem emelnék kezet olyasvalakire, akit nem ismerek. Vagy ha meg is ütök valakit, azt játékosan teszem, mert a verekedés nem megoldás semmire.
- Ez igaz – értett egyet azonnal – Szóval, akkor megbocsájtasz? Tényleg nem gondoltam komolyan, csak szerettem volna oldani a hangulatot. Igaz, rosszul csináltam és ezt most már belátom.
- Igen, megbocsájtok – adtam meg magam miközben elengedtem egy kicsit feltűnőbb és szélesebb mosolyt, mint eddig – Ami azt illeti, nekem is bocsánatot kell kérnem, elvégre elég rosszul reagáltam erre az egészre és mondtam egy-két csúnya dolgot, amire így vissza emlékezve, nem gondoltam komolyan.
- Én nem emlékszem semmi sértőre, ami engem és Niallt illet – mondta azonnal – Talán eltekintve attól, amikor azt mondtad, hogy egyikünk sem tetszik neked, hiszen ezzel arra utalsz, hogy nem vagyunk jó képűek, ami lehet, hogy igaz, de a lányok többsége az ellenkezőjét mondja. Szóval, most nem tudjuk, hogy kinek higgyünk. Egy ausztráliai lánynak vagy a lány populáció nagy részének? Hmm, ez érdekes.
Nem tehettem ellene, amikor felnevettem. Harry össze-vissza magyarázott, a bolhából elefántot csinált és ezt viccesnek véltem. Túldramatizálta a helyzetet, ami ráébresztett arra, hogy talán én is ezt csináltam a golf pályán.
- Oké-oké, értem – ráztam meg a fejem vigyorogva. Mikor újra beszélni kezdtem, láttam, hogy kiráztam a gondolataiból vagy a bambulásából, míg az arcán egy kis édes, kisfiús mosoly terült el – Túlkomplikáltam a történteket és ezt most már belátom. De tudod, elég furcsa, hogy te és Niall már négy, igazából öt napja folyamatosan mindenütt feltűntök, ahol én vagyok.
- Hát, szerencsés egy nő vagy – vont vállat, míg összefonta a karjait a mellkasa előtt. A tekintetem szinte azonnal oda tévedt, hiszen amint megfeszítette a karjait, a tetkói szinte elterültek az egész alkarján és vállán – Akkor szent a béke? – kérdésével kirántott a gondolatmeneteimből, így rögtön visszapillantottam a szemeibe. Emiatt persze elpirultam, és vissza kellett fogjam magam attól, hogy ne forgassam meg a szemeim. Mikor már azt hittem, hogy megúszom pirulásmentesen…
- Igen, szent a béke – bólintottam megerősítésképpen – Tudod mit, mivel annyira nagylelkű vagyok, ha holnap bejössz a cukrászdába, kapsz ingyen sütit.
- Biztos, hogy nem azért, mert rosszul érzed magad a kiborulásod miatt? – vonta fel a szemöldökét.
- Visszavonom, ha nagyképű leszel. Nem azért bocsátottam meg, hogy újra az idegeimre menj a cifra kis megszólalásaiddal – húztam el a szám, míg én is felhúztam az egyik szemöldököm. Persze nem gondoltam komolyan, csak húzni akartam az agyát, ahogy azt ő is tette velem.
- Oh, um, persze, bocsánat – habozott hirtelen és nem is, mert rám nézni. Oké, szóval talán túlságosan is jó vagyok ebben az állkomolyságban. Csupán azért lepett meg ennyire ez az egész, mert a családom, Jai és Serena egyáltalán nem vette be. Ők már túlságosan hozzá vannak szokva a furcsa személyiségemhez.
- Csak hülyülök – nevettem. Rám kapta meglepett tekintetét aztán vett egy mély levegőt.
- Ezt visszakaptam – mosolyodott el.
- Jó tudni, hogy legalább te benyelted – vontam vállat.
- Ezt hogy érted?
- A családom és barátaim csak megforgatják a szemüket és totál leszarják, amit mondok – osztottam meg vele az igazat – Jó érzés, hogy van még, aki bedől a színészi tehetségeimnek.
- Oh, értem – bólintott egyet – Akkor jó. Nos, hát, akkor majd holnap látlak?
- Ha kell az ingyen süti, akkor minden bizonnyal – kuncogtam.
- Az az igazság, hogy ki nem hagynám – mosolyodott el édesen, mire én is így cselekedtem – Jó éjszakát!
- Neked is – válaszoltam, ő pedig megfordult és leindult a kis lépcsőn, én pedig bementem a házba.
A nappaliból Jai és Miles nevetése szűrődött ki, én pedig hatalmas vigyorral az arcomon csatlakoztam hozzájuk.
- Mi tartott ennyi ideig? – kérdezte Jai, amint beléptem a helyiségbe, majd helyet foglaltam a korábbi helyemen.
- Harry bocsánatot kért a tegnapi miatt, mire én is bocsánatot kértem tőle, amiért csúnyaságokat mondtam róla meg Niallről Milesnek – mondtam közömbösen és vállat vontam, miközben felemeltem a telefonomat és feloldottam az ujjlenyomatommal.
- Nem is érdekel, hogy mit csináltam vele egész nap? Vagy, hogy hol voltunk? Hogyan viselkedett?
- Erm, gondoltam, majd elmondod, mikor akarod? – pillantottam fel az öcsémre felvont szemöldökkel – Különben meg golfozni voltatok.
- Ja, tényleg, már említettem – motyogta – Mindegy, azért nagyon jó volt. Életemben nem golfoztam még igazi pályán, szóval nagyon király volt. Harry tényleg nagyon jól tud játszani, és elég sokat tanultam tőle – áradozott, én pedig úgy tettem, mintha a telefonom nagyon lekötött volna, pedig igazából nagyon is odafigyeltem arra, amit Miles mondott – Aztán nem volt kedvünk újra az étteremben vacsorázni, szóval beugrottunk egy hamburgeresbe. Apám, telezabáltam magam. És ittam egy sört is – mondta büszkén – De azt már persze Harrynél. És ő alkoholmentest fogyasztott – fűzte hozzá, én pedig bólogatással reagáltam az egészet.
- Várjunk csak, voltál nála? – kérdeztem.
- Aha. Nagyon pöpec kérója van. Hatalmas külön mozi szobával, játékteremmel. Benti, kinti medence. Jakuzzi. Oltári.
- Ühüm – hümmögtem, miközben visszamélyedtem a telefonba és próbáltam elképzelni Harry házát.
- Ja és az utcán találkoztunk egy rajongójával. Nagyon durva volt, egyszer csak a csajszi odajött, köszönt nekünk, Harry meg átölelte, és csináltak egy képet. A kiscsaj sírt örömében.
- Tyű, ilyen egy szupersztár élete – füttyentett Jai, Miles pedig bólogatott.
- Megjött a kedvem a burgerhez – ültem fel – Jai rendelek, oké?
- Miért kérsz rá engedélyt?
- Mert te fogod fizetni – kerestem rá egy hamburgeresre a telefonomban, azután pedig rendeltem egy extra húsosat magamnak és Jainak is, sült krumplival, hagyma karikákkal és kólával.
Miután megjött a rendelés, a nappaliban a dohányzó asztalon szét osztottuk a kaját, majd Jaivel enni kezdtünk, míg Miles kockult a telefonján és néha csórt egy-két darab sült krumplit. Közben folytattuk a filmnézést, aztán pedig betoppant egy halom táskával Serena.
Belepakoltam a táskámba mindent, ami kellhet,
aztán miközben leindultam egy smst kezdtem pötyögni Milesnek, hiszen azt úgyis
hamarabb észrevenné, mint a post it noteot a hűtőn. Ráadásul post it-em sincs.
Bezártam az ajtót, beültem az autómba, majd kitoltattam a garázsból és
elindultam a cukrászda felé. Az egész úton Drake egyik slágerét hallgattam – One Dance – és annyira meghozta a
kedvem, hogy mikor pirosat kaptam, muszáj volt összedugnom a telefonom a
kocsival, hogy a legújabb albumát – Views
– hallgatni tudjam, míg a cukrászdához nem érek.
Oh gawdddd, 11 feliratkozó! Királyak vagytok bbz. :3 Köszönjük ezt is, illetve az előző részhez érkezett pipákat és kommentet! Nyugodtan osszátok meg a véleményeteket vagy a rész alatt vagy a chatban esetleg a csoportban mely oldalt linkelve van. :) Omg a részről annyit, hogy szerintünk elég jó lett. :3 Van benne Jerenától kezdve át, Milesig mindenki.:3 Reméljük nektek is tetszeni fog! Legyen szép hétvégétek. ^^ Jó olvasást. X
x CORA ASHFORD x
- Cora – kezdte Harry, mielőtt az arcába csuktam volna az ajtót, hiszen nem igazán volt mit mondanom számára. Vagyis, talán volt. Elvégre, elnézést kellett volna kérnem a viselkedésem miatt, vagy ha nem is elnézést, akkor legalább dióhéjban el kellett volna mondanom neki, hogy mi történt.
- Igen? – kérdeztem végül, egy sóhajjal megtoldva a végén. Az igazság az volt, hogy nagyon is szerettem volna vele beszélni, talán jobban, mint én azt be szerettem volna vallani magamnak.
- Bocsánatot szeretnék kérni a tegnapi viselkedésem miatt. Egyáltalán nem volt hozzám fogható, amit csináltam, elvégre nem ismerjük egymást, és bár én viccként fogtam fel az egészet, te ezt bizonyára nem tudtad így megbántottalak vele. Szeretném, ha tudnád, hogy nem szándékosan cukkoltalak, mindössze csak szerettem volna egy kicsit bohóckodni, de nem úgy alakult, ahogy azt elképzeltem.
- Hát, az biztos, hogy én totál komolyan vettem az egészet – szólaltam fel végül amint lassan becsuktam magam mögött a bejárati ajtót. Ekkor esett le, hogy a hajam egy kész katasztrófa lehetett, de ugyanakkor nem érdekelt, hiszen ha elkezdtem volna megcsinálni, valószínűleg leesett volna rólam a pléd, azért pedig nem érte meg – De említettem, hogy bírom a kritikát. Szóval, nem azzal volt baj, hogy megosztottad velem a tippjeid és hogy mit hogyan kellene csinálnom. Azzal volt a baj, ahogy mondtad. Totál lekezelően beszéltél velem és nem egyszer fordult meg a fejemben, hogy ha még egyszer kinyitod a szádat, kapsz egy maflást.
- Hát, lehet, hogy jobban jártunk volna – mosolyodott el halványan – Miután elmentetek az öcséddel, elég rosszul éreztem magam, amiért sikerült elérnem, hogy kiborulj. Ha talán tényleg kaptam volna egy pofont, lehet, hogy bosszús lettem volna, de legalább leálltam volna.
- Sosem emelnék kezet olyasvalakire, akit nem ismerek. Vagy ha meg is ütök valakit, azt játékosan teszem, mert a verekedés nem megoldás semmire.
- Ez igaz – értett egyet azonnal – Szóval, akkor megbocsájtasz? Tényleg nem gondoltam komolyan, csak szerettem volna oldani a hangulatot. Igaz, rosszul csináltam és ezt most már belátom.
- Igen, megbocsájtok – adtam meg magam miközben elengedtem egy kicsit feltűnőbb és szélesebb mosolyt, mint eddig – Ami azt illeti, nekem is bocsánatot kell kérnem, elvégre elég rosszul reagáltam erre az egészre és mondtam egy-két csúnya dolgot, amire így vissza emlékezve, nem gondoltam komolyan.
- Én nem emlékszem semmi sértőre, ami engem és Niallt illet – mondta azonnal – Talán eltekintve attól, amikor azt mondtad, hogy egyikünk sem tetszik neked, hiszen ezzel arra utalsz, hogy nem vagyunk jó képűek, ami lehet, hogy igaz, de a lányok többsége az ellenkezőjét mondja. Szóval, most nem tudjuk, hogy kinek higgyünk. Egy ausztráliai lánynak vagy a lány populáció nagy részének? Hmm, ez érdekes.
Nem tehettem ellene, amikor felnevettem. Harry össze-vissza magyarázott, a bolhából elefántot csinált és ezt viccesnek véltem. Túldramatizálta a helyzetet, ami ráébresztett arra, hogy talán én is ezt csináltam a golf pályán.
- Oké-oké, értem – ráztam meg a fejem vigyorogva. Mikor újra beszélni kezdtem, láttam, hogy kiráztam a gondolataiból vagy a bambulásából, míg az arcán egy kis édes, kisfiús mosoly terült el – Túlkomplikáltam a történteket és ezt most már belátom. De tudod, elég furcsa, hogy te és Niall már négy, igazából öt napja folyamatosan mindenütt feltűntök, ahol én vagyok.
- Hát, szerencsés egy nő vagy – vont vállat, míg összefonta a karjait a mellkasa előtt. A tekintetem szinte azonnal oda tévedt, hiszen amint megfeszítette a karjait, a tetkói szinte elterültek az egész alkarján és vállán – Akkor szent a béke? – kérdésével kirántott a gondolatmeneteimből, így rögtön visszapillantottam a szemeibe. Emiatt persze elpirultam, és vissza kellett fogjam magam attól, hogy ne forgassam meg a szemeim. Mikor már azt hittem, hogy megúszom pirulásmentesen…
- Igen, szent a béke – bólintottam megerősítésképpen – Tudod mit, mivel annyira nagylelkű vagyok, ha holnap bejössz a cukrászdába, kapsz ingyen sütit.
- Biztos, hogy nem azért, mert rosszul érzed magad a kiborulásod miatt? – vonta fel a szemöldökét.
- Visszavonom, ha nagyképű leszel. Nem azért bocsátottam meg, hogy újra az idegeimre menj a cifra kis megszólalásaiddal – húztam el a szám, míg én is felhúztam az egyik szemöldököm. Persze nem gondoltam komolyan, csak húzni akartam az agyát, ahogy azt ő is tette velem.
- Oh, um, persze, bocsánat – habozott hirtelen és nem is, mert rám nézni. Oké, szóval talán túlságosan is jó vagyok ebben az állkomolyságban. Csupán azért lepett meg ennyire ez az egész, mert a családom, Jai és Serena egyáltalán nem vette be. Ők már túlságosan hozzá vannak szokva a furcsa személyiségemhez.
- Csak hülyülök – nevettem. Rám kapta meglepett tekintetét aztán vett egy mély levegőt.
- Ezt visszakaptam – mosolyodott el.
- Jó tudni, hogy legalább te benyelted – vontam vállat.
- Ezt hogy érted?
- A családom és barátaim csak megforgatják a szemüket és totál leszarják, amit mondok – osztottam meg vele az igazat – Jó érzés, hogy van még, aki bedől a színészi tehetségeimnek.
- Oh, értem – bólintott egyet – Akkor jó. Nos, hát, akkor majd holnap látlak?
- Ha kell az ingyen süti, akkor minden bizonnyal – kuncogtam.
- Az az igazság, hogy ki nem hagynám – mosolyodott el édesen, mire én is így cselekedtem – Jó éjszakát!
- Neked is – válaszoltam, ő pedig megfordult és leindult a kis lépcsőn, én pedig bementem a házba.
A nappaliból Jai és Miles nevetése szűrődött ki, én pedig hatalmas vigyorral az arcomon csatlakoztam hozzájuk.
- Mi tartott ennyi ideig? – kérdezte Jai, amint beléptem a helyiségbe, majd helyet foglaltam a korábbi helyemen.
- Harry bocsánatot kért a tegnapi miatt, mire én is bocsánatot kértem tőle, amiért csúnyaságokat mondtam róla meg Niallről Milesnek – mondtam közömbösen és vállat vontam, miközben felemeltem a telefonomat és feloldottam az ujjlenyomatommal.
- Nem is érdekel, hogy mit csináltam vele egész nap? Vagy, hogy hol voltunk? Hogyan viselkedett?
- Erm, gondoltam, majd elmondod, mikor akarod? – pillantottam fel az öcsémre felvont szemöldökkel – Különben meg golfozni voltatok.
- Ja, tényleg, már említettem – motyogta – Mindegy, azért nagyon jó volt. Életemben nem golfoztam még igazi pályán, szóval nagyon király volt. Harry tényleg nagyon jól tud játszani, és elég sokat tanultam tőle – áradozott, én pedig úgy tettem, mintha a telefonom nagyon lekötött volna, pedig igazából nagyon is odafigyeltem arra, amit Miles mondott – Aztán nem volt kedvünk újra az étteremben vacsorázni, szóval beugrottunk egy hamburgeresbe. Apám, telezabáltam magam. És ittam egy sört is – mondta büszkén – De azt már persze Harrynél. És ő alkoholmentest fogyasztott – fűzte hozzá, én pedig bólogatással reagáltam az egészet.
- Várjunk csak, voltál nála? – kérdeztem.
- Aha. Nagyon pöpec kérója van. Hatalmas külön mozi szobával, játékteremmel. Benti, kinti medence. Jakuzzi. Oltári.
- Ühüm – hümmögtem, miközben visszamélyedtem a telefonba és próbáltam elképzelni Harry házát.
- Ja és az utcán találkoztunk egy rajongójával. Nagyon durva volt, egyszer csak a csajszi odajött, köszönt nekünk, Harry meg átölelte, és csináltak egy képet. A kiscsaj sírt örömében.
- Tyű, ilyen egy szupersztár élete – füttyentett Jai, Miles pedig bólogatott.
- Megjött a kedvem a burgerhez – ültem fel – Jai rendelek, oké?
- Miért kérsz rá engedélyt?
- Mert te fogod fizetni – kerestem rá egy hamburgeresre a telefonomban, azután pedig rendeltem egy extra húsosat magamnak és Jainak is, sült krumplival, hagyma karikákkal és kólával.
Miután megjött a rendelés, a nappaliban a dohányzó asztalon szét osztottuk a kaját, majd Jaivel enni kezdtünk, míg Miles kockult a telefonján és néha csórt egy-két darab sült krumplit. Közben folytattuk a filmnézést, aztán pedig betoppant egy halom táskával Serena.
- Sziasztok – köszönt, közben pedig láttam a legjobb barátnőm arcán, hogy
elterült egy meglepődött arckifejezés.
- Szia Serena – köszöntem neki elsőként – Hamburgert?
- Nem köszi, már ettem anyával. Lerakom a cuccaim – intett a fejével az emelet felé, majd fel is indult, én pedig sóhajtottam egyet, leraktam a hamburgert, és beleittam a kólámba.
- Beszélek vele – töröltem meg a kezem a szalvétába, majd felálltam és felindultam, míg Jai csak a tévét nézte tovább.
Halkan bekopogtam a hálószoba ajtón, és Serena engedélyezése után beléptem a szobába. Nem láttam senkit sem odabent, aztán jöttem rá, hogy valószínűleg a gardróbban van. A földön ült, miközben egy szép lila felsőt hajtogatott össze.
- Mi újság? – kérdeztem és leültem mellé a földre.
- Jai küldött, hogy beszélj velem?
- Nem, én jöttem magamtól. Elmesélte, hogy mi történt.
- És most én vagyok a gonosz barátnő, igaz? Fogadom, hogy haragszik rám.
- Nem vagy gonosz Serena. Megértelek téged és őt is. De ez egy nagyszerű lehetőség neki. És örülnünk kell neki.
- Persze, tudom én is, csak… Most költöztünk össze. Még csak most kaptuk meg a diplomát. Erre ő már el is utazik Franciaországba – mondta elkeseredve – Cora én nem akarom, hogy hetekre elmenjen itthonról és majd csak FaceTimeon tudjunk beszélni. Alig lesz ideje telefonálni is, hiszen filmforgatásra megy.
- Jó, de nem ő fogja a főszerepet játszani. Csak egy kisegítő lesz a stábban. Biztosan lesz majd ideje telefonálni. És nem csak te fogod zaklatni, hanem én is.
- Azt sem tudjuk, mennyi időt lesz távol.
- Serena, Jai biztosan haza fog majd tudni repülni. Sőt, minden alkalmat meg fog ragadni rá, hiszen nem csak nekünk fog ő hiányozni. Fordítva is így lesz, hidd el. De most örülnünk kéne a sikerének.
- Tudom. Nagyon haragszik rám?
- Egyáltalán nem haragszik. Csak szomorú.
- Fel tudnád küldeni? – kérdezte, én pedig bólintottam, puszit nyomtam az arcára és felálltam – Köszi Minnie – mosolyodott el, és én is rámosolyogtam, majd leindultam újra a nappaliba.
- Jai – szóltam neki, aztán az emelet felé biccentettem a fejemmel, mire kérdő tekintettel nézett rám – Menj már! – húztam fel a kanapéról, majd lehuppantam öcsém mellé.
- Gubanc van? – kérdezte.
- Csak egy kis félreértés. Jai nem mesélte el?
- Nem mondott semmit.
- Felvették, mint stáb kisegítőt Franciaországba egy filmhez.
- Ez óriási!
- Igen, csak Serena kicsit megijedt attól, hogy elmegy, így akadt egy kis probléma. De biztosan meg is oldották már – mondtam, miközben visszaültem korábbi helyemre és befejeztem a vacsorámat.
Nem sokkal később a szerelmespár mosolyogva jött le, ami miatt megkönnyebbültem. Örülök Jainek, és biztosan hiányozni fog nekünk nagyon, de ezt a lehetőséget akkor sem hagyhatja ki. Lehet, hogy sikerül beindítani a karrierjét.
- Szia Serena – köszöntem neki elsőként – Hamburgert?
- Nem köszi, már ettem anyával. Lerakom a cuccaim – intett a fejével az emelet felé, majd fel is indult, én pedig sóhajtottam egyet, leraktam a hamburgert, és beleittam a kólámba.
- Beszélek vele – töröltem meg a kezem a szalvétába, majd felálltam és felindultam, míg Jai csak a tévét nézte tovább.
Halkan bekopogtam a hálószoba ajtón, és Serena engedélyezése után beléptem a szobába. Nem láttam senkit sem odabent, aztán jöttem rá, hogy valószínűleg a gardróbban van. A földön ült, miközben egy szép lila felsőt hajtogatott össze.
- Mi újság? – kérdeztem és leültem mellé a földre.
- Jai küldött, hogy beszélj velem?
- Nem, én jöttem magamtól. Elmesélte, hogy mi történt.
- És most én vagyok a gonosz barátnő, igaz? Fogadom, hogy haragszik rám.
- Nem vagy gonosz Serena. Megértelek téged és őt is. De ez egy nagyszerű lehetőség neki. És örülnünk kell neki.
- Persze, tudom én is, csak… Most költöztünk össze. Még csak most kaptuk meg a diplomát. Erre ő már el is utazik Franciaországba – mondta elkeseredve – Cora én nem akarom, hogy hetekre elmenjen itthonról és majd csak FaceTimeon tudjunk beszélni. Alig lesz ideje telefonálni is, hiszen filmforgatásra megy.
- Jó, de nem ő fogja a főszerepet játszani. Csak egy kisegítő lesz a stábban. Biztosan lesz majd ideje telefonálni. És nem csak te fogod zaklatni, hanem én is.
- Azt sem tudjuk, mennyi időt lesz távol.
- Serena, Jai biztosan haza fog majd tudni repülni. Sőt, minden alkalmat meg fog ragadni rá, hiszen nem csak nekünk fog ő hiányozni. Fordítva is így lesz, hidd el. De most örülnünk kéne a sikerének.
- Tudom. Nagyon haragszik rám?
- Egyáltalán nem haragszik. Csak szomorú.
- Fel tudnád küldeni? – kérdezte, én pedig bólintottam, puszit nyomtam az arcára és felálltam – Köszi Minnie – mosolyodott el, és én is rámosolyogtam, majd leindultam újra a nappaliba.
- Jai – szóltam neki, aztán az emelet felé biccentettem a fejemmel, mire kérdő tekintettel nézett rám – Menj már! – húztam fel a kanapéról, majd lehuppantam öcsém mellé.
- Gubanc van? – kérdezte.
- Csak egy kis félreértés. Jai nem mesélte el?
- Nem mondott semmit.
- Felvették, mint stáb kisegítőt Franciaországba egy filmhez.
- Ez óriási!
- Igen, csak Serena kicsit megijedt attól, hogy elmegy, így akadt egy kis probléma. De biztosan meg is oldották már – mondtam, miközben visszaültem korábbi helyemre és befejeztem a vacsorámat.
Nem sokkal később a szerelmespár mosolyogva jött le, ami miatt megkönnyebbültem. Örülök Jainek, és biztosan hiányozni fog nekünk nagyon, de ezt a lehetőséget akkor sem hagyhatja ki. Lehet, hogy sikerül beindítani a karrierjét.
Elpakoltam a kaja maradékokat, és kidobtam a
szemetet, utána pedig beszélgetni kezdtünk mindannyian, leginkább Jai
munkájáról. Serena kibontott egy üveg bort is, amivel megkínált Milest és engem
is, mi pedig örömmel fogadtuk el. Időközben felnéztem a telefonomra, végül
totál meglepődve konstantáltam twitteren egy szembe jövő képet Harryről. Ilyen
még sosem volt, most viszont ott virított a kezdőlapomon gödröcskés vigyora,
hosszú haja és szép zöld szemei. Akaratlanul elmosolyodtam én is, majd gyorsan
tovább vittem, mielőtt még bárkinek is feltűnhetett volna.
**
Másnap reggel hétkor ébresztett az
ébresztőórám. Nyöszörögve kinyomtam, majd lerúgtam magamról a takarót és
feltápászkodtam, hiszen tudtam, hogy, ha tovább maradtam volna az ágyban, úgyis
csak visszaaludtam volna. A fürdőszobában megmostam az arcom, ami miatt már
kicsit jobban éreztem magam, majd a szobába visszaérve elhúztam a függönyt és
kitártam az ablakokat. A nap gyéren sütött, de legalább sütött valamennyire,
így máris egy kicsit jobb kedvem lett. Halkan leindultam a konyhába, és
lefőztem egy kávét a kedvenc bögrémbe, közben pedig reggelit kezdtem csinálni.
Müzlit öntöttem egy tálba, szedtem rá natúr joghurtot, majd megmostam és
felszeleteltem pár szem epret, és szederrel elszórtam a tálban. Kanalat nyomtam
a müzli közé, és miután megízesítettem a kávémat, kiültem a bögrével és a
tállal a teraszra.
Miután elfogyasztottam, egyszerűen a
mosogatóba raktam őket, ezzel Milesnek célozva, hogy elmoshatja, ha nagyon
unatkozna. Miközben készülődtem, végig Jai járt az eszemben. Nagyon fog
hiányozni, de ugyanakkor már alig várom, hogy meséljen, hogy milyen az egész
forgatás, meg minden. És a szuvenírekre is kíváncsi vagyok, amiket majd
Franciaországból kapok. Arról nem beszélve, hogy majd mindenképpen igyekeznie
kell, hogy legyen hol maradnom nekem és Serenának amikor meglátogatjuk majd őt.
Mindennél biztosabb voltam abban, hogy egyikünk sem bírja majd ki egy hétnél
tovább, hogy ne lássuk egymást, szóval már most készen álltam arra, hogy végre
újra találkozzunk, csak éppen egy másik országban.
Belepakoltam a táskámba mindent, ami kellhet,
aztán miközben leindultam egy smst kezdtem pötyögni Milesnek, hiszen azt úgyis
hamarabb észrevenné, mint a post it noteot a hűtőn. Ráadásul post it-em sincs.
Bezártam az ajtót, beültem az autómba, majd kitoltattam a garázsból és
elindultam a cukrászda felé. Az egész úton Drake egyik slágerét hallgattam – One Dance – és annyira meghozta a
kedvem, hogy mikor pirosat kaptam, muszáj volt összedugnom a telefonom a
kocsival, hogy a legújabb albumát – Views
– hallgatni tudjam, míg a cukrászdához nem érek.
Miután beparkoltam a mélygarázsba, felkaptam a
táskám, kiszálltam a kocsiból és bezártam azt. A liftet használva felmentem az
első emeletre és éppen mikor kiléptem Joe is akkor ért fel a lépcsőn.
- Jó reggelt – mosolyogtam rá, míg köszöntem, mire ő is viszonozta a gesztust aztán ő is köszönt.
- Készen állsz egy pörgős hétfőre? – kérdezte nevetve amint beléptünk a helységbe. Néhány tészta már a sütőben volt, és már lehetett érezni az illatukat mely azt jelentette, hogy Louise vagy Jack már régóta sürögnek-forognak a konyhában.
- Oh, ennél jobban már nem is lehetnék felkészülve – mosolyogtam a srácra, majd a kezemmel belöktem az ajtót, ami a konyhába vezetett – Jó reggelt! – kiáltottam el magam mosolyogva, mire rögtön jött is a válasz.
- Jó reggelt Cora – jött felém jókedvűen Jack, majd lisztes kezeit eltartva magától és tőlem is, megállt mellettem és egy puszit nyomott a homlokomra. Én csak mosolyogtam a gesztuson, hiszen elmondhatatlanul jól esett, hogy Jack és Louise befogadtak ide, és úgy kezelnek, akár a saját lányukat. Álmodni sem tudnék ettől a munkától jobbat.
- Szervusz, aranyom – lesett ki Louise, én pedig mosolyogva intettem neki.
- Mondd, hogy van sok tenni való, amit elvégezhetek – mondtam, közben pedig leghátulra mentem egy ajtóhoz, ami mögött a kisebb öltöző volt a szekrényekkel. Beraktam a táskámat, aztán felkötöttem egy erős gombócba a hajam, kezet mostam alaposan és már Louise mellé is álltam.
- Oké, szóval szombaton rengeteg rendelés érkezett, amikhez neki láthatsz. Én is azokat csináltam, de jó pár blokk áll az asztalodon.
- Jó reggelt – mosolyogtam rá, míg köszöntem, mire ő is viszonozta a gesztust aztán ő is köszönt.
- Készen állsz egy pörgős hétfőre? – kérdezte nevetve amint beléptünk a helységbe. Néhány tészta már a sütőben volt, és már lehetett érezni az illatukat mely azt jelentette, hogy Louise vagy Jack már régóta sürögnek-forognak a konyhában.
- Oh, ennél jobban már nem is lehetnék felkészülve – mosolyogtam a srácra, majd a kezemmel belöktem az ajtót, ami a konyhába vezetett – Jó reggelt! – kiáltottam el magam mosolyogva, mire rögtön jött is a válasz.
- Jó reggelt Cora – jött felém jókedvűen Jack, majd lisztes kezeit eltartva magától és tőlem is, megállt mellettem és egy puszit nyomott a homlokomra. Én csak mosolyogtam a gesztuson, hiszen elmondhatatlanul jól esett, hogy Jack és Louise befogadtak ide, és úgy kezelnek, akár a saját lányukat. Álmodni sem tudnék ettől a munkától jobbat.
- Szervusz, aranyom – lesett ki Louise, én pedig mosolyogva intettem neki.
- Mondd, hogy van sok tenni való, amit elvégezhetek – mondtam, közben pedig leghátulra mentem egy ajtóhoz, ami mögött a kisebb öltöző volt a szekrényekkel. Beraktam a táskámat, aztán felkötöttem egy erős gombócba a hajam, kezet mostam alaposan és már Louise mellé is álltam.
- Oké, szóval szombaton rengeteg rendelés érkezett, amikhez neki láthatsz. Én is azokat csináltam, de jó pár blokk áll az asztalodon.
- Rendben – bólintottam, majd az munkaterületemhez andalogtam, és átnéztem az
összes blokkot.
**
Órákkal később Jack ültetett le és rakott elém
egy zacskót, melyen a Subway felirata
díszelgett. Amint a zacsiba néztem, megcsapott a kaja illata, az én hasam pedig
hatalmasat kordult, így hát nem haboztam, és kivettem mindent a táskából. Pár
falat után vigyorogva megköszöntem Jacknek a kaját, és hogy kiszakított az
ördögi körforgásból, melyben reggel kilenc óra óta vagyok. Az eredeti
blokkjaimmal, melyeket reggel kaptam már rég végeztem, de mivel elöl akkora
forgalom volt, hogy Louisenak utánpótlást kellett sütnie, ezért odaadta az
összes megmaradt blokkot, melyeken ő és Jack osztoztak. Így hát ki sem láttam a
sütni valóból. Egy percre sem álltam le és nem is bántam, hiszen imádtam ezt
csinálni. Azt hittem, hogy majd megbírom enni mindkét hatalmas szendvicset,
persze a másodikhoz hozzá se nyúltam, úgy tele voltam az elsőtől. A hideg ice
tea a legjobb választás volt hozzá, hiszen csak úgy borítottam magamba a
folyadékot. Ennek következtében pedig azonnal mennem kellett a mosdóba,
tekintve, hogy még ott sem voltam, mióta felvettem a műszakomat. Ezután
lecsekkoltam a mobilom, ahol egy üzenet várt Milestől, miszerint nem hal éhen,
és inkább nem ment át Jaiékhoz, mivel szeretné őket kettesben hagyni, amíg még
lehet. A kajára nem írt semmit, de az ő érdekében, ajánlom neki, hogy szedje
össze magát, és főzzön valami ehetőt, mert vacsorára főtt ételt szeretnék enni,
és nem valami rendelt egészségtelent.
Fáradtan sóhajtva löktem be az ajtót, mely a
cukrászda elejéhez vezetett ahol a kassza, a sütemények és a vendégek voltak
általában. A csuklóm köré fonódott órára pillantottam, csak hogy szembesüljek
azzal, hogy már lassan három óra, ami azt jelenti, hogy a mai ebéd, mindenki
számára elhúzódott. A bolt eleje sötét volt, de amint beléptem a helységbe, a
villanyok felkapcsolódtak. A pultra könyökölve előhúztam a telefonom és
elnyomva egy hatalmas ásítást, az instagram ikonjára kattintottam. A vér szinte
megdermedt az ereimben mikor láttam, hogy egy hatalmas árnyék fölém kerekedett
és a számat is elhagyta egy sikítás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése