2016. október 7., péntek

09. Barátnő

Helloooo,
Omg, Harry baby szemszög, a rész tele Carryvel so this should be a good one. :3 Ne felejtsetek el kommentelni és pipálni, aztán feliratkozni sem, ha még nem tettétek meg. ^^ Omg ha már itt tartunk, akkor nagyon szépen köszönjük a 15 feliratkozót, holy shit! Reméljük, hogy amint jobban beindul a sztori, a véleményeitek is meghosszabbodnak és megtöbbszöröződnek. :3 Jó olvasást. X

x HARRY STYLES x

Az ébresztőóra kegyetlen hangjára ébredtem. Felkaptam a fejemet, majd újra leraktam és a telefonom után nyúltam, hogy elhúzhassam a képernyőt, ezzel leállítva a fülsüketítő zajt. A készüléket újra a sötét színű éjjeliszekrényre helyeztem, majd nagy nehezen feltornáztam magam ülő helyzetbe, végül pedig felálltam. A fürdőszobába mentem, ahol előbb pisiltem, majd megmostam az arcomat és megmostam a fogaimat. Ezután felhúztam egy alsót, és a konyhába battyogtam. Beállítottam egy bögrét a kávéfőző alá, majd dobtam bele egy kapszulát, és megnyomtam a közepes adag gombot. Eközben még mindig a szemeimből próbáltam kidörzsölni a fáradtságot. Megvártam, míg lefőtt a kávé, majd elég gyorsan megittam, ahhoz képest, hogy még meleg volt. A szobába visszamenve előhalásztam egy szürke futónadrágot, és magamra húztam azt. Rávettem egy fekete közepes Nike rövidnadrágot, mely a térdeim fölött végződött. Egy sima fekete pólót vettem fel hozzá, valamint fehér zoknit, és a kék futócipőmet. A telefonomat a zsebembe raktam, behúztam a kis cipzárját, hogy ne essen ki, majd egy fekete pamutsapkát rendezetlen hajtincseimre húztam, majd kiindultam az apartmanból. Bezártam a bejárati ajtót, és a kulcsot a másik zsebembe raktam, végül jobbra indulva futni kezdtem.

Mint mindig, az nap reggel is rengeteg gondolat töltötte meg az elmémet ahelyett, hogy kitisztult volna. Nem bántam, de nem is igazán szerettem volna mélyen elmerülni az agyam által kreált világban. Leginkább azért nem, mert manapság minden egyes szabad percemben, egy bizonyos személy kerül a szemeim elé és akármennyire is próbálkozom azzal, hogy kiűzzem őt a gondolataimból, nem sikerül. Hogy áldás vagy átok-e, fogalmam nem volt. Ahogy arról sem, hogy mi volt ez a különös vonzalom közöttünk, leginkább az én felemről. Olyan volt, mintha egy mágnes lett volna és minden áron magához szeretett volna húzni és mivel túl nagy volt a vonzás, nem tudtam ellene menni. Bár a kérdés melyet a legtöbbször kérdeztem magamtól, az volt, hogy miért nem tudtam ellene menni? Miért engedtem, hogy szinte elnyeljen, amint kisebb darabokra szakadt és minden oldalamra rátapadva eltüntetett a világ felszínéről? 

Cora. Cora Ashford. Annyira szokatlan neve volt. Mikor kiejtettem a számon, olyan volt, mintha egy teljesen másik nyelven beszéltem volna. Idegen volt. Ő maga is meg az érzés is, amit kiváltott belőlem. Tetszett, mert eddig nem tapasztaltam ilyen erős és elengedhetetlen vonzalmat egy idegen ellen sem. De ugyanakkor Cora sem volt idegen számomra. Már találkoztunk egy párszor és beszélgettünk is. Szóval, nem voltunk még barátok, csak ismerősök. És ezzel egy ideig jól meg voltam. Nos, egészen addig, míg tegnap nem láttam őt újra. Az az idegen és szokatlan érzés újra belém költözött amint a karjaim köré fontam és belélegeztem édes illatát. Ami igazából nem is teljesen édes. Egy picit fűszeres. De leginkább édes. Cora illata van. Nehéznek találtam, hogy a gondolataim szavakba, aztán érthető mondatokba formáljam, ha róla volt szó. Nem mondanám, hogy megbolondított, de már közel jár ahhoz, hogy a térdeimre ereszkedjek előtte. Hogy ez egy jó jel-e vagy sem, nem tudtam, talán nem is akartam. Csupán abban bíztam, hogy a mai napon, melyet majd vele töltök, semmi marhaság nem hagyja majd el a számat, ami miatt esetleg zavarba jövök majd.

Miután meg voltam a szokásos, reggeli kocogásommal, egy vékony réteg izzadtsággal a testemen estem be az apartman ajtaján, melynek elhelyezkedéséről, szinte senki nem tudott. Ez minden alkalommal lelombozott egy picit, hiszen szívesebben maradtam volna a hotelben a többi sráccal, de bele kellett törődnöm. Imádtam minden egyes rajongónkat, de néha csak azt kívántam, hogy bárcsak hétköznapiabban viselkednének velem. Az ok, amiért én úgy mond el voltam „távolítva” a többiektől, csupán miattuk volt, hiszen a hotel előtt táboroztak és este volt, hogy hangosan énekeltek vagy kiabáltak. Ez nem volt előnyös senkinek, hiszen reggel hatkor volt az ébresztőnk így muszáj volt aludnunk, hogy frissen indulhassunk a forgatás helyszínére. Nem akartam ennél is nagyobb galibát okozni, még ha nem is az én hibám volt, így végül én ajánlottam fel, hogy kiveszek valami kisebb apartman magamnak, hogy elcsendesedjen egy picit a helyzet. Christopher Nolan, a film rendezője, persze nem engedte, hogy ez történjen, így ő fizetett a szállásomért, és nem is lehettem volna hálásabb érte. Már csak az is, hogy megkaptam a szerepet a filmben, olyan volt, mintha egy álmom vált volna valóra. Apait-anyait beletettem a meghallgatásba szóval, amikor csak pozitív visszajelzést kaptam, sírni tudtam volna örömömben. Soha életemben nem adnám fel a zenélést, hiszen azért élek-halok már kis korom óta, azonban mindig is ki szerettem volna próbálni, hogy milyen lenne egy filmben szerepelni. Így most, hogy esélyt kaptam rá, éltem vele és csak is a maximumot teljesítve vártam, hogy valami fantasztikus megszülessen melynek szerencsésen a részese lehettem.

Tusolás után felvettem egy fehér Calvin Klein bokszer alsót, a lábaimra húztam egy pár zoknit aztán belebújtam a fekete farmerembe is. Jobb kezemmel rövid hajamba túrtam, mely még mindig szokatlan volt majd a konyhába érve kinyitottam a hűtőt. A tojástartóból kivettem kettő darabot, elővettem egy serpenyőt meg az olajat és neki láttam rántottát csinálni. Miután az elkészült, kivettem egy szelet barna kenyeret majd az asztalra tettem a tányért, míg kerestem egy villát meg felkaptam a telefonom a pultról és neki is láttam enni. Közben persze rá kerestem a hotelra, ahol Cora és a barátnője szállt meg csak, hogy tudjam, hogy körülbelül merre is van. A folytonos forgatás miatt, sajnos nem tudtam annyi időt eltölteni a városban, mint szerettem volna, de a mai nap kedvezett. Amúgy is elmentem volt sétálni, hiszen nincs azzal semmi gond, ha az ember egyedül megy felfedező túrára, viszont a szimpla gondolata annak, hogy immáron nem magamban leszek, hanem Corával, még izgatottabbá tett. Amint végeztem az evéssel, gyorsan elmostam a tányért, amiből ettem, a villámat meg a serpenyőt és fakanalat is, amivel megcsináltam a rántottát. Öntöttem egy nagy pohár vizet magamnak, mellyel a kezemben indultam vissza a szobámba, hogy elkészüljek. Lassan kilenc óra volt már, azt terveztem, hogy majd olyan tíz-tíz harminc körül megyek a szállodához. Az egy elég korrekt idő, nem?

Amint teljesen elkészültem, magabiztosan zártam be magam mögött a bejárati ajtót majd ültem be az Audiba melyet már én magam béreltem ki a saját pénzemből. Az út meglehetősen rövid volt, még én magam is meglepődtem, hogy mennyire gyorsan a hotelhez értem. Amint leparkoltam a szemközti út szélén, se perc alatt a recepción találtam magam és Cora után érdeklődtem. A recepciós nő eleinte ferde szemmel nézett rám, gondolom azon töprengett, hogy valóban én voltam-e Harry Styles vagy sem. Végül értesített arról, hogy szólt a lánynak, és hogy ő perceken belül lent lesz. Helyet foglaltam a váróban ahonnan rá láttam a liftre és minden alkalommal mikor kinyitódott, oda kaptam a fejem. Egy mosoly kúszott az arcomra, mikor a lift leért a földszintre és felfedte Corát előttem. Szemeim szinte azonnal a lábaira csúsztak, hiszen mindkét combján egy hatalmas lyuk volt ezzel láttatni engedte a bőrét. Kék felsőt viselt, meg ugyanazt a barna kabátot, mint tegnap. A fején ott csücsült a napszemüvege, a vállán ott pihent a designer táskája, míg a lábán megint csak a már általam látott, fehér Converse cipő ékeskedett. Totál elbambulhattam amint a stílusát bontogattam magamban, hiszen hirtelen előttem állt, egy édes kis mosollyal az arcán, amit kedvem lett volna lecsókolni onnan. Azonban el kellett hessegetnem az ilyen gondolataim, hiszen ott volt neki Jai. Te jó ég, milyen egy szerencsés srác is ő valójában… egy stílusos, normális, gyönyörű és okos barátnője volt. Nekem miért nem sikerült sosem kifognom magamnak egy olyan lányt, mint Cora?

Felmosolyogtam rá, mikor nagy nehezen a gondolataim ellen mentem, aztán köszöntöttem őt.
- Szia, mióta vársz itt? – kérdezte miközben egy picit arrébb áll, így kényelmesen fel tudtam kelni a helyemről.
- Tíz perce körülbelül – válaszoltam amint megvontam a vállam.
- Bocsánat, siettem, ahogy tudtam – kuncogott, míg a füle mögé tűrte a haját. Időközben elindultunk kifele ahol az ajtóban álló őr kinyitotta nekünk az ajtót – Nem számítottam arra, hogy most jössz majd.
- Nem igazán beszéltük meg, hogy mikorra jöjjek, szóval úgy gondoltam, hogy a tíz óra egy elég jó idő – ismételtem el neki hangosan, amit fejben egyszer már kigondoltam. Megkönnyebbülten sétáltam mellette a kocsiig, hiszen egy fotós sem volt körülöttünk. Őszintén nem akartam az újságban végezni, mint ahogy azt ő és Niall tette. Ezt mellesleg mindenképpen fel szerettem volna hozni, mint egy téma. Szóval, hogy tisztában van-e a következményekkel, melyek velem és Niallel járnak. Nem akartam beleerőltetni őt semmibe, még akkor sem, ha én mindennél jobban szerettem volna az életének egy kis része lenni.
- Oh, igen, teljesen kiment a fejemből – jegyezte meg vigyorogva – Hát, most már mindegy – vont vállat, míg beült az anyósülésre én meg helyet foglaltam a volán mögött miután bezártam utána az ajtót – Na, és merre megyünk?
- Őszinte leszek és bevallom, hogy még nekem sem volt időm normálisan körbe járni a helyet, szóval mi lenne, ha együtt néznénk körül? – vetettem fel az ötletet, míg ráhajtottam az úttestre.
- Autóval vagy gyalog? – pillantott rám kíváncsian.
- Szerintem gyalog kellene – mondtam – Néhol vannak, keskenyebb utak szóval oda nem férnék be a kocsival, plusz ránk tapasztaná a kíváncsi emberek szemeit.
- Rendben – bólintott aztán a tekintetét előre szegezte – És sikerült tegnap felvennetek azt a részt, amiért behívtak? – kérdezte hirtelen a semmiből, én pedig kicsit meglepődtem. Nem csak azon, hogy beszélgetést kezdeményezett, de azon is, hogy emlékezett rá. Meg hogy érdeklődött felőlem. Oké, lassan talán be kéne látnom, hogy Cora nem olyan lány, mint azok a lányok, akik megpróbálnak rám akaszkodni, csak azért, mert helyes arcom van és sok pénzem. Corát egyik sem érdekli, noha ezt azt hiszem, kezdem sajnálni. Mármint, hogy nem érdekli az arcom.
- Oh, igen, minden remekül ment – válaszoltam egy kis késéssel – Bocs még egyszer, hogy tegnap megijesztettelek. Megint.
- Semmi baj – motyogta maga elé, én pedig ránéztem, hiszen jól érezhetően változott meg a hangulat. Most meg mi rosszat mondtam?
- És meddig vagy itt? – kérdeztem végül kicsit idegesen.
- Ma este indul a gépünk – mondta, én pedig fejbe verni szerettem volna magamat.
- Oh, igen, ezt tegnap már említetted – mondtam, miközben a szemeimet szigorúan az úttestre szegeztem. Éppen így nem akartam magamat zavarban hozni – Reggeliztél már?
- Umm, nem, nem volt időm – pillantgatott kifelé.
- Ne haragudj, nyilván én érkeztem korán. Ha szeretnéd, megállhatunk venni valamit?
- Az jó lenne, mivel éhes vagyok – mosolygott rám, mire én is szélesen elmosolyodtam, majd leparkoltam egy aprócska pékség előtt.
Amint beléptünk, dejá vum támadt. Az aprócska bolt szinte majdnem olyan volt, mint amelyikben én is dolgoztam fiatal koromban. Végig néztem a kínálaton, majd eldöntöttem, hogy kérek egy pudingos táskát. Ezután Cora arcát kezdtem figyelni, aki ajkaival kissé csücsörítve nézett végig a választékon. Az ajkamba haraptam, miközben tovább figyeltem a szőke hajú lányt, aki előrébb lépett, amint az előttünk lévő néni fizetett és távozott.
- Jó napot. Szeretnék egy áfonyás muffint – mondta az eladónak, aki mosolyogva bólintott, és kivett egy muffint, majd rám pillantott.
- Én pedig egy pudingos táskát – mondtam, ő pedig az édességeket egy zacskóba rakta.
- Egybe lesz?
- Nem.
- Igen – válaszoltuk egyszerre Corával, mire rám kapta a tekintetét – Ez a legkevesebb, főleg, hogy miattam nem volt időd normálisan reggelizni – mosolyogtam rá, majd mielőtt még bármit szólhatott volna, előhúztam a pénztárcámat.
- Még valamit? – kérdezte az eladó, én pedig újra Corára néztem.
- Kérsz még valamit? – kérdeztem meg őt, mintha csak nem hallotta volna az eladót az előbb.
- Nem, csak a muffin – válaszolta halkan, miközben mindenhova pillantott, csak a szemeimbe nem. Kifizettem a péksüteményeket, majd megfogtam a két zacskót, és magam előtt terelve Corát kiléptünk a boltból.
- Tessék – nyújtottam felé a barna zacskót, miután belekukkantottam, mivel fogalmam sem volt, hogy melyik az övé.
- Köszi, de nem kellett volna kifizetned – mondta.
- Ugyan, semmiség – ráztam meg a fejem, miközben kinyitottam az autót, majd mindketten beültünk.
- De utálok tartozni bárkinek is. Kivéve Jainek. Meg néha Serenának – mondta, miközben elgondolkodott, nekem pedig kedvem lett volna rávágni, hogy persze, mert a barátod. De az nem rám vallott volna.
- Nekem is nyugodtan tartozhatsz, egy muffin még semmiség. Arra gondoltam, hogy bent a belvárosban keresek egy parkolót, és utána sétálhatnánk.
- Rendben – felelte, miközben a sütit az ölébe helyezte és bekötötte magát.
- Miért nem eszel? – kérdeztem, miközben kifordultam az utcából.
- Nem szeretném összepiszkítani az autód – mondta, én pedig elmosolyodtam.
- Nem az én autóm, béreltem. Nyugodtan ehetsz.
- Akkor meg pláne nem – mondta, én pedig felkuncogtam és megingattam a fejemet – Most mi az? – kérdezte, én pedig újra felnevettem.
- Semmi – válaszoltam egy pimasz mosollyal az arcomon.
Cora nem nyúlt a muffinhoz, ami bár bosszantott, de nem erőltethettem, hogy egyen belőle. Ha neki úgy kényelmesebb, hogy majd megvárja, amíg kiszállunk az autóból, akkor tegye. Hiába tartom butaságnak, nem erőltethetem rá. Vagyis inkább magadat nem erőltetheted rá, Harry.

Amint találtam egy nyilvános parkolóhelyet, leparkoltam, majd kiszálltunk. A jegy automatához mentem, és bedobtam pár aprót, hogy kifizethessem az egész napos jegyet. Lényegtelen, hogy nem egész nap fogok itt parkolni, hiszen egy jó ideig biztosan, ha csak nem kezd szakadni az eső. Erre viszont lehetőséget nem látok, de hát kitudja.
A jegyet a szélvédő elé helyeztem, majd újra lezártam az ajtót, és Corára pillantottam, aki már a zacskóban turkált és a muffinját majszolta. Újra megnevettetett, pedig nem is csinált semmit. Csak úgy viselkedett, mint mindenki más, mikor éhes. Felnézett rám, majd elpirult, és leengedte a kezeit a zacskóval együtt. Abba kell hagynom a nevetést, különben megharagszik.
- Mehetünk? – kérdeztem miután megköszörültem a torkomat, noha nem bírtam ki, és csintalan vigyorom újra előbújt.
- Igen – indult el valamerre, én pedig szélesen vigyorogva és a fejemet ingatva követtem.
- Nézd, tudom, hogy jelenleg elég nyugodt minden körülöttünk, de szeretném, ha tudnád, hogy akármikor felbukkanhat egy-két fotós, vagy rajongó – kezdtem újra beszélni. A téma komoly volt, de mindenképpen szerettem volna, ha tisztában van vele.
- Igen, ezt megfigyeltem már akkor is, mikor Niallel voltam – mondta közben pedig egy kis labdává formálta a papírt melyben a muffint kapta – Azóta már privát minden közösségi oldalam is – kuncogott fel.
- Jó húzás volt – jegyeztem meg mosolyogva.
- Egy picit utánatok kerestem tegnap este. És hát néhány kép volt rólam is amint Milesel meg Niallel voltam szóval azt találtam a legjobbnak, ha még időben „elrejtőzök” – az utolsó szónál macskakörmöket rajzolt a levegőbe, én pedig bólintottam egyetértően – Egy kicsit furcsa volt magam a neten látni amúgy. Mármint, nem én tettem fel magamról a képet, és ezért volt szokatlan.
- Egy idő után hozzászokik az ember, azt hiszem – biztosítottam őt – Vagy, ha nem is szoksz hozzá teljesen, elfogadod, hogy ez az életed.
- Nem érzed úgy néha, vagy akármelyik srác, hogy folyamatosan jó példaképet kell mutatnotok a rajongóitoknak? Nem fárasztó néha?
- Számomra nem – ráztam meg a fejem – Mindig is magamat adtam, és úgy tűnt, hogy működött. Egyáltalán nem változtam meg, mindig is ilyen volt a személyiségem, és azt vettem észre, hogy ez valamiért és valahogyan inspirál másokat. Persze, ez mind a szüleimnek köszönhető, hiszen ők neveltek ilyenné.
- Szolid válasz, ez jó – hümmögött – Noha elég nagy felelősség van a vállatokon.
- És mi ezzel tisztában is vagyunk – erősítettem meg – A rajongóink a mindenünk, nélkülük nem lennénk sehol, szóval az a kötelék, amely köztünk van, elképesztően erős.
- Mhm, jó lehet tudni, hogy mennyi emberre számíthatsz az életedben.
- Felemelő érzés, bár néha azt kívánom, hogy bárcsak személyesen ismerném mindegyiküket.
- Hiszem, hogy ők is így vannak ezzel – mosolygott rám – Sőt, gyakorlatilag elég nagy mázlim van, nem? Mármint, állandóan beléd és Niallbe botlok, míg mások otthon a számítógép előtt várják, hogy valami újdonság kerüljön fel rólatok a netre. Mert emlékszem, mennyire odavoltam, mikor Niall felvetette Glastonburyn, hogy majd ő simán odavisz a Coldplay frontemberéhez. Aztán az állam akkorát koppant a padlón, mikor lepacsiztak, meg minden. És akkor arra gondoltam, hogy Niall mennyire szerencsés, hogy ismeri őt és jóban vannak. Persze, én nem várom minden pillanatban, hogy friss képek kerüljenek fel a netre Chrisről – nevetett – Csak megdöbbentett, iriggyé és egyszerre nagyon boldoggá tett a szituáció – emlékezett vissza mosolyogva.
- Oh, tudom, Niall elmesélte – nevettem fel, miközben az arcát figyeltem. Borzasztó édesen beleélte magát a mondanivalójába, én pedig minden figyelmem neki szántam amint kicsit elnyílt ajkakkal és csillogó szemekkel ittam magamba a szavait – Milyen zenéket hallgatsz még? – kérdeztem.
- Drake. Ugh. Az ember huszonöt éves, szóval nincs nagy korkülönbség köztünk, ami roppant jó. De ugyanakkor szerintem kavar Rihannával, vagy én nem tudom. Ugh, Rihanna és Drake. Atya-gatya. Olyan gyönyörű gyerekeik lennének – áradozott tovább, melyet vigyorogva hallgattam és néha el is nevettem magam.
- Esetleg Beyoncé nem tartozik a kedvenceid közé? – kérdeztem megdöbbenten, hiszen még egyáltalán nem hozta fel és manapság mindenki oda van az énekesért.
- Tehetséges nő, de úgy érzem, hogy néha túlértékelik, tudod? – pillantott rám elgondolkodott arckifejezéssel – Ne érts félre, imádom, de míg őt az egekig dicsérik, totál megfeledkeznek olyan előadókról, mint Jennifer Lopez. Vagy Little Mix. Tudom, hogy egy bandát nem a legjobb egy szóló énekeshez hasonlítani, de gyerünk már. Azok a lányok eszméletlenek.
- Egyetértek, a Little Mixes lányok valóban nagyon alábecsültek, hiszen roppant tehetségesek. Nem véletlenül nyerték meg az X Factort.
- Az X Factoros eseményeket totál nem tudtam követni, mivel, hogy akkor még Ausztráliában éltem. Viszont egy jó három éve követem már a lányokat, és imádom a dalaikat.
- Mikor költöztél Londonba?
- 2012 nyarán költöztünk Jaiel.
- Értem. És milyen az élet Ausztráliában?
- Ugyanolyan, mint itt – nevetett fel – Oké, ott többet süt a nap, és kevesebbet esik az eső, de lényegében – vont vállat.
- Meg azért gondolom a tenger, az hiányzik. Vagy nem éltetek közel a tengerhez?
- Oh, de igen. A tengerben indítottam a napomat, és zártam. A régi szobámnak az erkélyéről mesés kilátás van a strandra. Nagyjából csak sziklák, fű, aztán pedig homok és a tenger. Imádom a hangját, miközben hullámzik.
- Oké, akkor gondolom, az nagyon hiányozhat.
- Igen, eléggé. Valamint a családom is – fűzte hozzá.
- Azt meghiszem. Néha nekem is rettenetes honvágyam van. Mármint volt. Mikor nagyon sokáig turnéztunk a srácokkal, néha megőrültem, hogy csak kamerán keresztül láthatom az édesanyámat. Bár most is hiányzik, de most nem olyan vészes, mint akkor volt. Úgy értem, mikor turnéztunk, szinte minden este vártak ránk a rajongók, és őket nem hagyhattuk cserben. Ezért néha kaptunk hosszabb szüneteket, melyeken érdemes volt hazarepülni. Itt viszont tudom fixen, hogy meddig fogunk forgatni, mennyi szabadnapom lesz és, hogy mikor mehetek már végre haza. Meg azért Hollandia nem a világ másik fele. Két óra alatt újra Londonban vagyok, úgyhogy… Mondjuk, jónak mesélem, hiszen nem rég te is jöttél, valamint ma még mész is – pillantottam rá mosolyogva, ő pedig gyorsan elkapta a tekintetét és elpirult.
- Igen – mosolyodott el halványan, aztán beállt köztünk a csend. Vagy én gondoltam így, hiszen miután szóhoz engedtem jutni Corát, ő már folytatta is – Elég jó benyomást keltettél az öcsémnél.
- Igazán? – kérdeztem vissza mosolyogva, bár legszívesebben azt szerettem volna hallani, hogy nála keltettem jó benyomást. Megmagyarázhatatlan okok miatt, nagyon is szerettem volna, ha szimpatikus vagyok neki, de ugyanakkor emlékeztetnem kellett magam arra, hogy neki ott van Jai. Szóval, még ha jó fejnek is talál, akkor nem lesz barátságon kívül több köztünk.
- Mhm – hümmögött válaszul, ajkai egy apró kis mosolyba kerekedtek – Totál oda volt érted, meg azért, hogy elvitted golfozni, később pedig enni.
- Akkor megnyugodtam – nevettem el magam – Én is nagyon jól éreztem magam vele, de azt hiszem ezt már említettem valamikor – gondolkodtam el – Minden esetre remélem, hogy nem haragszol, amiért csak úgy elhívtam magammal meg minden. Lehet, hogy előbb beszélnem kellett volna veled, hiszen te voltál érte felelős.
- Oh, semmi gond – vont vállat egyszerűen – Tizenkilenc éves, meg tudja hozni a saját döntéseit. Bár bevallom, egy picit nyomta a csőrömet, hogy csak úgy elment veled. Mármint, nem is ismert téged igazán. Plusz eléggé bosszús is voltam az előző napi golfos incidens miatt.
Felnevettem az utolsó részen, de közben még mindig egy picit kellemetlenül éreztem magam, amiért nem úgy sült el a kis viccem, mint ahogy azt szerettem volna.

**

Az egész napot a városban töltöttük, és örömmel figyeltem, ahogy Cora kedve egyre csak jobb lett. Sokkal felszabadultabban viselkedett a közelemben a reggelihez képest. Az óra lassan hat órát ütött a kocsiban mikor felhúzódtam a hotel elé, hiszen Corának a repülőtérre kellett mennie. Felajánlottam, hogy majd én elviszem őt a repülőtérre miután közölte velem, hogy kapott egy üzenetet a barátnőjétől, miszerint ő már kijelentkezett és Jaiel már azután Amszterdamba mentek, hogy ő eljött volna velem. Ezt furcsálltam, hiszen ha Jai és Cora együtt vannak, akkor nem az lenne a logikus, ha megvárná a barátnőjét? Ahelyett, hogy a barátnőjének a barátnőjét furikázza mindenhova? Mármint, én igen is megvárnám a barátnőmet, hogy tudjam, biztonságban fog eljutni egyik helyről a másikra… de aztán lehet, hogy a bizalom eléggé nagy Jai és Cora között és ezért ilyen kényelmesek ilyen téren. Nem tudtam és nem is akartam. Túl bonyolultnak véltem ezt az egészet. A fejemben az is megfordult, hogy vajon Jai csalja-e Corát azzal a lánnyal? Serena a neve, azt hiszem. Hiszen, ők ketten mindig sok időt töltenek együtt, és Jai egyszer sem mutatta, hogy féltékeny lenne vagy valami, mikor Cora velem volt. Illetve, nem is féltékenység, hiszen nincs mire féltékenynek lennie… nem hiszem, hogy Cora akar valamit is tőlem, legalábbis nem igazán mutatta, hogy így lenne. Azon kívül, hogy sokszor elpirul a közelemben, nem nagy segítség számomra. Legalábbis én nem tudom, hogy ebből mit vegyek le. Az sem segít, hogy Jai a képben van, de én egyáltalán nem tudom, hogy milyen szerepet játszik a lány életében. Ha legalább ezt tudnám, talán könnyebb lenne minden.

Percekkel, talán órákkal később, Cora tűnt fel az út másik oldalán, egy bőrönddel a kezében. Észre sem vettem, hogy elbambultam és megint elmerültem a gondolataim sokaságában. Szinte azonnal kiszálltam a kocsiból és segítettem neki amint elvettem tőle a bőröndöt és a csomagtartóba tettem, míg ő beszállt a kocsiba. Furcsa módon nem ellenezte, mint mikor fizettem a muffinjáért, később pedig az ebédért is. Nos, azért közösen fizettünk, de akkor is. 

Elindultam a repülőtér felé, közben meg még mindig az foglalkoztatott, hogy Jai miért hagyta itt Corát, ha együtt vannak. Egész végig rá akartam kérdezni Coránál, hogy mi van közöttük, de egyszerűen nem tudtam. Ráadásul azt hiheti, hogy tetszik nekem, és ezért kérdezem. Ami igaz is, viszont, ha együtt vannak, akkor kínos lenne az egész, főleg, hogy ez után barátja is nehezen tudnék neki lenni.
Végül örültem, hogy ő beszél, én pedig hallgathatom édes akcentusát és aranyos hangját. Sőt annak is örültem, hogy van, amiről tudunk beszélgetni. Ha kifogyott belőle a szusz, általában bedobtam egy témát, ő pedig újra erőre kapott és csak mesélt és mesélt. Ezért aztán úgy tűnt, mintha percek alatt a repülőtéren lennénk. Mikor leparkoltam és leállítottam a motort Corára néztem, miközben mérlegeltem, hogy bemenjek-e, vagy ne, hogy megöleljem-e esetleg, vagy inkább csak intsek egyet búcsúzóul.
- Gondolom, nem kísérsz be, amit teljesen megértek. Így is nagyon köszönöm, hogy elhoztál idáig. Meg a reggelit és az ebédet is. Jól éreztem magam – mosolygott rám kedvesen, mire én is elmosolyodtam.
- De, persze, hogy bekísérlek.
- Tényleg?
- Persze. Ki tudja, mikor találkozunk megint, és szeretném addig, amíg még lehetséges a társaságodat kiélvezni.
- Rendben – pirult el, majd elfordította a fejét és kiszállt az autóból. Kihúztam a kulcsot, majd szélesen vigyorogva követtem őt ki a járműből, hiszen tetszett, hogy állandóan zavarba hozom őt. Megállt az autó végénél, jelezve, hogy ki kell vennem a bőröndjét, én pedig így is cselekedtem. Megköszönte, én pedig lecsaptam a csomagtartó tetejét és lezártam a kocsit, majd beindultunk.
Szótlanul lépkedtünk egymás mellett, és túlságosan hamar is érkeztünk meg a kapuhoz. Megálltunk, majd Cora felém fordult és felnézett rám mosolyogva.
- Én is örülök, hogy együtt töltöttük a mai napot, jól szórakoztam – szólaltam meg, még mielőtt ő tehette volna – Londonban majd találkozunk.
- Mikor… – kezdett bele, majd elhallgatott és mély levegőt vett, miközben másfelé tekintett el – Szóval hogy mikor lesz szüneted? – kérdezte félénken.
- Egyelőre sajnos még nem tudom. Viszont majd dobok egy üzenetet, vagy valami?
- Rendben – bólintott mosolyogva – Akkor hát… szia! – mondta végül lábujjhegyre állt és átölelt. Köré fontam a karjaimat mosolyogva, míg államat a vállára támasztottam. Mélyen beszippantottam isteni illatát, majd felemeltem a fejemet és egy puszit nyomtam puha arcára. Elpirult, majd elhúzódott tőlem, aztán megfogta a bőröndjét, intett egyet és elindult a kapu felé. Meg akartam várni, amíg becsekkol, figyelemmel akartam kísérni, hogy minden probléma nélkül felszáll a gépre. Odakint a nap már lemenőben volt, így őszintén reméltem, hogy mikor megérkezik majd Londonba, lesz valaki, aki várja őt a repülőtéren és hazaviszi. Összevont szemöldökkel figyeltem, amint hirtelen felkapta a fejét aztán a bőröndjét maga után húzva igyekezett egy srác felé. Hát persze. Jaitől is el kell búcsúznia, elvégre a srácnak maradnia kell. Azonban nem szerettem volna magam tovább hergelni sem szomorítani, amint ők is elbúcsúznak egymástól, így mielőtt még a szemeim előtt megcsókolhatták volna egymást, megfordultam és szinte kisprinteltem a repülőtérről. Néhány rajongó kint várt, így miután beszélgettem velük és készítettünk néhány képet, becsüccsentem a kocsiba és indultam is vissza Urkbe. 

4 megjegyzés:

  1. Oooooo shit! :DD Omfg én úgy tudtam, hogy ez lesz, jejja :"DD borzasztóan örülök, hogy igazam lett, és szinte látom is magam előtt, hogy ha Jai megcsókolja Serenát pl Harry előtt, akkor a srác hogyan fog viselkedni. Meg a feszkó a két fiú között lel :3 Imádom.
    De a sztorit is. Cora Ashford... nekem is nagyon tetszik a neve, és aw de aranyos volt már Harry! Kielemezgette a nevét, a pirulását, a farmerét... olyan gimis első randis benyomása volt, komolyan végig mosolyogtam. :) Csak így tovább, és siessetek, ahogy csak tudtok; szörnyen érdekel a folytatás! :DD
    xxx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Omg loooool. :D Nos, annyit elárulok, hogy Haz még egy ideig ebben a tévhitben lesz, so ez izgalmas lesz lol. :3 Aw omg nagyon örülünk annak, hogy tetszik Cora neve, obvs nekünk is lol. :D Máskülönben nem ez lett volna duh. ._. O yes, Haz baby totál oda van Coráért, és hát ez nem is baj bc így nagyobbat fog durranni a többi rész mikor.. dolgok történnek. :3

      ♥xx

      Törlés
  2. OMG.......
    Istenkém! Harry annyira cuki volt! Imádom!
    (Sajnálom, hogy az előzőhöz nem kommenteltem.... Nem volt ra időm!)

    Úgy imádtam ezt a részt is, ahogy volt! Olyan jó volt végre egy Harry szemszög! Kívancsi vagyok, mi lesz még itt.....
    Pusszancs!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Most viszont szántál ránk pár sort az idődből, aminek nagyon örülünk!:3 Aw, de jó, hogy tetszett a Harry szemszög is, lesz még szóval ne aggódj.;) Pénteken érkezik a következő rész! ♥X

      Törlés