10. Rajongók

Helloooo,
So, a mai részben drága Gemmánknak lesz főszerepe és drága kis öcsikéje is természetesen meg lesz említve benne. :3 omg guys köszönjük a két kommentet és a sok pipát mindig úgy örülünk a visszajelzéseiteknek, dehát melyik író ne örülne az olvasók véleményeinek!:D Az előző részben végre megismerkedhettek Harry érzéseivel Corát illetően, ma viszont újra Coráé a főszerep, ami azt illeti a kettős érzései Harry felé. Kíváncsiak vagyunk rá, mit szóltok a részhez, noha akkora nagy dolog nem történt benne, de na. Komizzatok bátran!:3 Jó olvasást és szép hétvégét kívánunk! Xx♥

x CORA ASHFORD x

Kész őrület volt minden. Vagy ez talán túlzás volt, nem tudom. De amint a ruháim között turkáltam, hogy megtaláljam a megfelelő felszerelést, vagy kétszer leizzadtam. Elképesztően meleg volt, aminek természetesen örültem, de mióta Angliában élek, totál átvettem a Brit szokást, és mást sem csinálok, csak az időjárás miatt panaszkodom. Ha túl meleg van, az a bajom, ha túl hideg van, az a bajom. Ha esett az eső, az volt a bajom, ha nem esett az eső, az volt a bajom. Ez igazából meg is nevettetett, míg a barátaimat az őrületbe kergette. Meg a családomat is. Volt, hogy mikor anyuval beszéltem facetimeon, vagy fél órán keresztül az időjárásról magyaráztam neki.
A telefonom fel volt állítva az egyik polcra, hiszen Gemmával facetimeoltam. Mindketten készülődtünk, hogy együtt töltsük a napot, hiszen egyikünk sem dolgozott és a barátaink pedig mind foglaltak voltak. Véletlen egybeesés.
- Oké, én szerintem maradok a rövidnadrágomnál egy ujjatlannal – adtam fel egy sóhajjal, míg a telefonom elé sétáltam. Gemmánál csak a falat láttam, aztán egy halk „ouch” jött tőle, amin muszáj volt elkuncognom magam.
A videó chat hirtelen megszakadt, mire összevont szemöldökkel vettem el a készüléket a polcról.
- Most vagy lemerült a telefonja vagy valami szellem kinyomta – jegyeztem meg aztán végül is lezártam a telefonom és neki láttam elkészülni.

Tekintve, hogy a hajam nem volt a legjobb állapotban, de a mai napot még kibírja, felkötöttem aztán egy kék bandanát tekertem még a fejem köré. Egy fehér bodyt vettem fel, aminek a része mely a mellkasomon pihent, csipkés volt. Kék farmer rövidnadrágot húztam a lábaimra mely feljött a köldökömig aztán egy fekete papucsba bújtam. A nyakamba akasztottam egy nyakláncot meg egy chokert, az ujjaimra gyűrűt húztam aztán a bal karomra egy borostyán levelekkel díszített karkötőt húztam. Miután felöltöztem, leültem az asztalom elé és neki láttam feltenni egy kis sminket, mely nem állt sok mindenből. Kiegészítettem egy kicsit a szemöldökeim, szempillaspirállal átpödörtem a szempilláim aztán egy nude színű rúzzsal kikentem a számat. Befújtam magam parfümmel, egy picit kihúzkodtam a hajamat a copfból itt-ott, hogy ne legyen annyira feszes és késznek is nyilvánítottam magam. 

Miután egy kicsit rendbe szedtem a nappalit, a telefonomon lévő órámra pillantottam mely fél egyet mutatott. Alatta egy üzenet volt Gemmától, amiben csak elmondta, hogy a telefonja lemerült és még készülődik szóval, ha én mindennel meg voltam, akkor menjek el hozzá. Így hát, mivel nem volt mást tennem, bezártam magam mögött a házat, a szemeim elé csúsztattam a napszemüvegem aztán beültem a kocsimba és már úton is voltam Gemma barátnőm fele. Közben kettős érzéseim voltak az egész nappal kapcsolatban, mert nem akartam, hogy mindenki azt higgye, hogy csak hírességekkel lógok meg azoknak családtagjaival. Mindennap megköszöntem magamnak, amiért időben privátoltam minden közösségi oldalam, hiszen mostanra már mással sem lenne tele a telefonom, csak az utálattal és negatívummal, amire ugye nekem nincs szükségem. Elég volt nekem az, hogy a képek rólam és Niallről terjengtek a neten illetve néhány újságban, valamint egy pár homályosabb amint Harry elköszönt tőlem a repülőtéren még szerdán. Nem tudom, hogy ki kapott le minket, bár szerintem néhány rajongó lehetett, tekintve hogy egyetlen fotóst sem láttam sehol. Mindenesetre, mint mondtam, a képek homályosak voltak, így nem igazán lehetett kivenni belőle semmit, azon kívül, hogy Harry megölelt. Ebből az okból kifolyólag voltam egy kicsit bizonytalan, mert nem akartam felvágni mások előtt azzal, hogy kikkel is töltöttem a napjaim. Noha pontosan a Gemmával való barátságomtól kellene a legkevésbé félnem, hiszen őt azért ismerem, ellenben a két énekes sráccal.

Miután nagy nehezen kirángattam magam a cifra gondolataimból, kihúztam a kulcsot a kocsiból, aztán egy kisebb sóhajjal kiszálltam. Amint felértem a bejárati ajtóhoz, csöngettem, és szinte azonnal ki is nyílt az ajtó ezzel feltárva a ház tulajdonosát előttem.
- Wow, elég gyorsan ideértél – nevette el magát – Gyere beljebb – mondta aztán félre állt az útból. Miután beléptem, lerúgtam magamról a papucsomat ő meg bezárta az ajtót.
- Szóval, mi a mai program? – kérdeztem kíváncsian, míg helyet foglaltam a kanapén – Úgy érzem, hogy egész héten nem csináltam semmit.
- Hát, szeretnék menni fodrászhoz, mert meguntam a rózsaszín hajam – osztotta meg velem gondolatait. Gemma mellesleg eléggé stílusos volt és néha napján igen csak magamra találtam a lányban. Mint például ma. Egy fekete kezeslábas volt rajta meg egy csíkos felső valamint egy pár Vans cipő – Aztán elmehetnénk megcsináltatni a körmeinket vagy valami? Esetleg elmehetnénk Stratfordba?
- Westfield? – kérdeztem szinte azonnal, mikor meghallottam a város nevét. Imádtam a helyet, bár legalább egy órányira volt onnan, ahol laktam most. Mikor még Jaiel éltem, sokkal közelebb volt, éppen ezért töltöttük ott minden időnket szinte.
- Aham – vigyorgott Gemma – Szóval, akkor hogy hangzik?
- Fodrászat, körmös, Westfield. Nekem megfelel – mondtam bólogatva.
- Akkor zúzzunk is – csapta össze a tenyereit – Vezetsz te vagy vezessek én?
- Menjünk az enyémmel – ajánlottam.

- Oké, akkor rajtam vannak a parkoló jegyek – alkudozott, melybe belementem. Kifizettem volna én azt is, de ha ő szerette volna, akkor nem elleneztem.

Szóval, mint ahogy azt megbeszéltük, az első úti célunk a fodrászat volt. Bleach London. Gemma már egy jól ismert személy volt a helyen, hiszen elmondása szerint, nem ez volt az első, hogy ide jött. A hely egészen aranyos volt, hangulatos, és szinte azonnal beleszerettem mely elérte, hogy itt akarjak dolgozni. Azonban túl nagy ugrásnak véltem volna azt, ha a cukrászdából egy hajszalonba mentem volna dolgozni. Gemma rámutatott pár színes fotelra, hogy foglaljak helyet, őt pedig már vezették is a székekhez, ahol a vendégek ültek. Elvettem egy magazint az asztalról, és teljesen belemerültem.

Két órával később Gemma frissen illatozva és újra szőkén lépett ki az oldalamon, a fodrászszalon ajtaján.
- Oké, akkor manikűrös? – kérdezte, én pedig bólintottam, míg beültünk a kocsiba.
- Van egy hely, ahova járni szoktál?
- Igen, nem messze innen. Csak indulj el jobbra – mondta, én pedig bólintottam, bekötöttem magam, elindítottam az autót és kitolattam a parkolóhelyről – Szóval, már egy ideje gondolkodom azon, hogy miként hozzam fel az egészet, de csak nem alakulóban van valami Niallel? Vagy az öcsémmel talán?
Hirtelen fékeztem le mikor pirosat kaptunk, és még milyen jó volt, hogy pirosat kaptunk. Nyeltem egy nagyot miután az agyam lassacskán felemésztette, hogy mit is kérdezett Gemma pontosan, aztán elnevettem magam. A tény, hogy mindkét srác nevét felhozta és totál kényelmesen érezte magát, amint a száján kiejtette, hogy az öccsével kavarok-e vagy sem, számomra vicces volt.
- Erm, nem, nincs semmi kialakulóban – jegyeztem, meg míg a mutatóujjaimmal a kormányon doboltam és vártam, hogy újra zöld legyen a lámpa. Mikor ez megtörtént, újra elindultunk és Gemma közben irányított is – Miért kérdezed?
- Csak mert néhány újság ezt írta, illetve twitteren is eléggé felkeltetted az emberek figyelmét – kuncogott fel – De ha nem, hát nem – mondta, mire rá pillantottam ő meg csak megvonta a vállát.
- Nem egészen vagyok oda azért, ha az emberek oktalanul ellenszenvesek vagy csak irigyek, tudod? Nem csináltam semmit annak érdekében, hogy utáljanak, vagy mint említettem, féltékenyek legyenek rám.
- Én ezzel tisztában vagyok, ahogy azzal is, hogy vannak eléggé… vad rajongók.
- Mhm – hümmögtem, mert én már lezártnak tekintettem a témát. Nem volt kedvem erről beszélni, de ugyanakkor nem akartam bunkónak sem tűnni – Nézd, lehetne, hogy nem feszegetjük ezt tovább? – kérdeztem egy picit bizonytalanul.
- Oh, basszus, persze. Sajnálom, Cora – sóhajtott fel – Csak annyira nem szeretném, hogy bajod essen. Mármint, egy nagyon édes lány vagy és egyáltalán nem érdemled, meg hogy rosszul beszéljenek rólad és megbántsanak.
- Hálás vagyok emiatt és köszönöm is, amiért ilyen nagylelkűen gondolsz rám és próbálsz, um, védeni, de nincs mitől – ráztam meg a fejem amint lenyomtam az indexet így annak kattogása töltötte be a kocsit egy pár másodpercig – Kétlem, hogy tartani fogom a kapcsolatot Harryvel vagy Niallel, hiszen mindkettejüknek meg van a saját dolga, rólam nem is beszélve. Külön életeink vannak, és ha a sors nem akarja úgy, akkor hát ezek az életek nem fogják keresztezni egymást.
- Értem – sóhajtott fel – Hát, azért remélem, hogy mi barátok maradunk meg minden.
- Persze, hogy azok maradunk, Gem! – nevettem el magam – Évek óta ismerlek, nem foglak csak úgy elfelejteni. Te vagy az én Starbucks pajtásom.
- Huh, köszönöm istenem! – jegyezte meg játékosan, aztán elnevette magát.

Mikor megérkeztünk a körmöshöz, szinte üres volt, aminek mindketten örültünk. Én személy szerint nem szerettem, ha sokan voltak egy helyen, szóval sokkal felszabadultabban éreztem magam. Kiskorom óta klausztrofóbiás voltam, és bár mostanra már nem olyan rossz, mivel meg tanultam kontrollálni, néha még totál kicsúszik a kezemből az irányítás és akkor képes vagyok elsírni magam. Noha szerencsére, ez nem mostanában történt meg és reméltem, hogy nem is fog.

Kevesebb, mint egy óra alatt, a körmeim el is készültek. Szürkés-kéken pompáztak, mandula alakban, és bár Gemma megkérdezte, hogy képes leszek-e ilyen kapákkal dolgozni, magabiztosan bólintottam. Dolgoztam már sokszor úgy, hogy műköröm volt fent, és mivel Louise és Jack sem volt ellene, nem láttam problémáját az egésznek.

Végül egészen gyorsan eljutottunk Stratfordba. Ahhoz képest, hogy fél négy volt, az utak eléggé tiszták voltak így gyorsan elértünk a hatalmas bevásárlóközponthoz – Westfield. Ott persze nyüzsögtek az emberek mikor betértünk, de nem volt olyan rossz, hogy kellemetlenül érezzem magam vagy valami. Mivel mindketten éheztünk, egy Pizza Express felé vettük az irányt az épületben ahol szinte azonnal kaptunk egy asztalt majd a pincérnő le is tett elénk egy-egy étlapot. Gemma egy „Sloppy Giuseppe” pizzát rendelt, melyen csípős-fűzeres marhahús, zöldpaprika, vöröshagyma, mozzarella és paradicsom volt. Én is szemeztem azzal a pizzával, végül megbeszéltük Gemmával, hogy majd megkóstoljuk a másikét, szóval nyugodtan rendeljek mást, hiszen nem érné meg két ugyanolyan pizzáért fizetni. A választásom egy „Pollo Forza” pizzára esett, melyen volt csirke, füstölt chili, fokhagyma olaj, szárított chili pehely, piros, sárga és egy különleges nevű paprika, mozzarella, paradicsom, chili olaj, friss petrezselyem illetve Gran Milano sajt. Bírtam a fűszeres és csípős ételeket szóval elég izgatott voltam, hogy végre megkóstolhassam a pizzát, mellyel igazából már hónapok óta szemezgetek, de sosem volt esélyem kipróbálni.

Szinte mindketten felnyögtünk, amint elénk helyezték a két pizzát, majd egymásra pillantottunk vigyorogva és neki láttunk az első szeletnek. Mindkét pizza isteni volt, így hát miután tele lettünk fizettünk és távoztunk.
- Na, melyik boltba nézzünk be előbb? – kérdeztem Gemmát, ő pedig már el is kapta a kezemet és behúzott egy Topshopba. Egy eladó köszönt nekünk mosolyogva, mire mi is visszaköszöntünk, majd belevetettük magunkat a ruhák sokaságaiba.
- Szerinted ez milyen? – tartott fel Gemma egy farmerdzsekit, melynek hátulján színes virágok voltak.
- Szerintem jól állna – mondtam, mire felpróbálta és egy tükörhöz ment, hogy megnézhesse magát.
- Nekem is tetszik – vigyorgott rám.

Miután jó pár ruhadarabot összeszedtem, szóltam Gemmának, és a próbafülkékhez mentünk, melyek természetesen tele voltak, és sor is volt előttünk, így várnunk kellett, míg sorra jutunk. Viszont amint beszabadultunk mindketten egybe, próbálgatni kezdtünk, ruhákat cseréltünk a ruhafülke tetején át adogatva, valamint hangosan kommunikáltunk egymással. Volt egy felső, mely borzasztóan tetszett, és mikor felvettem, mintha rám öntötték volna. Tökéletesen simult a derekamra, a csipke szegélye pedig még szexibbé tette a ruhadarabot. Amúgy is az volt köszönhetően a V alakú kivágásnak a mellénél, viszont a kettő együtt nem volt semmi. Visszaraktam a vállfára, majd abba a kupacba tettem, ahol azok a ruhák voltak, amiket meg szeretnék venni. Végül meggondoltam magam, és a felét visszaraktam, mikor kimentünk és csak egy térdnél szakadt farmert – mert az mindig kell –, a fekete felsőt, és egy szintén fekete bodyt vittem a kasszához, melynek pántjait a vállrészre tervezték, és aranyos fodrok voltak benne. Gemma kiválasztotta a farmerdzsekit, szintén egy farmert, valamint egy szürke ruhát, melynek ujjai hosszúak voltak. A sor a kasszáknál hatalmas volt, így hát beálltunk külön-külön egymás mellé egybe, melyekről azt gondoltuk, hogy a leggyorsabban halad.

Amint kiszabadultunk a boltból Gemma húzott rögtön a következőbe, és ez így ment, míg nem fáradtan rogytunk le millió tasakkal a kezünkben egy éppen szabad padra.
- Még nézzünk be a Victoria’s Secretbe, utána pedig eszünk egy fagyit – ígérte Gemma, én pedig bólintottam, majd felálltunk volna, mikor két lány állt elénk. Meglepődve néztem rájuk, majd pillantottam Gemmára, aki már kedvesen rájuk mosolygott.
- Sziasztok – köszönt nekik, én pedig követtem a példáját és én is elmotyogtam egy köszönés félét. Volt egy olyan érzésem, hogy rajongókkal állunk szemben.
Oké, talán egy kicsit belülről kicsinált az, hogy bevásárlás közben idegenek jönnek oda hozzánk, akik egyenes kérdéseket tesznek fel nekünk és fényképet szeretnének készíteni. Mármint, velem? Képet készíteni? Világéletemben nem voltam híres, még az iskolában sem. Sosem tartoztam a menő lányok közé, akiket mindenki ismert, és akinek mindenki köszönt a suliban. Én mindig is jól megvoltam Jaiel, az osztálytársaimnak és évfolyamtársaimnak köszöntem, valamint a röplabdás lányoknak, akikkel együtt jártunk edzésre, és ennyi. Ez körülbelül lehetet durván negyven ember. Szóval, sosem voltam nagy menő.
Most viszont totál idegenek kérnek arra, hogy csináljunk egy képet. Fel sem fogtam még, hogy mibe csöppentem bele, csak azért, mert Niallel együtt mutatkoztunk a Glastonburyn. Végül kénytelen voltam szolidan a lányok telefonjába mosolyogni, mivel Gemma rám bólintott egy aprót, mikor ránéztem segítségképpen. Így hát, mivel ő mondta, és mert nem vagyok ennyire udvariatlan, hagytam, hogy megcsinálják a képeket. Viszont ezt meg is bántam, amint támadni kezdtek illetlen kérdéseikkel, melyek körülbelül így hangzottak:
- Mi van köztetek Niallel?
- Mióta jártok együtt?
- Honnan jössz?
- Mit dolgozol?
- Miért privát minden közösségi oldalad?
- Hol laksz?
- Mit dolgozol?

Kezdtem begőzölni, néhány kérdést direkt hagytam, hogy elmenjenek a fülem mellett, majd biztosítottam őket arról, hogy ezer százalék, hogy nincs köztünk szimpla barátságnál több Niallel. Persze ők ezt nehezen akarták elhinni, így olyanokat hoztak fel, hogy de nincs barátom, Niallnek is tök régóta nincs barátnője, és tuti, hogy kavarunk. Nem akartam tovább hallgatni idiótaságaikat, így felálltam és közöltem Gemmával, hogy kimegyek a mosdóba, majd minden cuccomat ott hagyva rohantam a női illemhelyre. A mosdókagylónál megtámaszkodtam, és legalább úgy éreztem magamat, mintha most futottam volna, tíz kilométert. Végül megembereltem magam, hiszen ezek a lányok, nem szedhetnek széjjel. Egyáltalán, hogy jönnek ők ahhoz? Csupán csak el kell engednem a fülem mellett túlságosan személyes kérdéseiket, és tovább rángatnom Gemmát boltról boltra. Ha látják, hogy így kiakasztottak, annak híre megy, és nem csak, hogy az egész világ előtt beégek, de legfőképpen Harry előtt, akinek biztosan a szeme elé ötlik néhány rajongó bejegyzése rólam. 

Felfrissítettem magam, majd visszamentem Gemmához, aki éppen elköszönt a két rajongótól. Köszöntem nekik, majd felkaptam a szatyraimat, és bevárva Gemmát közösen a Victoria’s Secretbe sétáltunk be.

- Ne haragudj Harry és Niall nevében is, amiért ezt el kellett tűrnöd. Tudod, nem mindannyian ilyenek. Vannak nagyon aranyos rajongók is. Csak most pont nem olyanokat fogtunk ki. Egyébként le a kalappal előtted, amiért ilyen profin válaszolgattál a kérdéseikre. Semmi konkrétumot nem mondtál, a durvább kérdéseknél pedig úgy tettél, mintha meg sem hallottad volna őket.
- Nem kell bocsánatot kérned Gemma – mosolyogtam rá – Tény és való, hogy kicsit kiborítottak, és elképesztettek, de ennyi. Kérlek, ne említsd ezt senkinek.
- Rendben, persze, ha így akarod.
- Ezután aztán tényleg fagyizhatnánk? És szomjazom is.
- Persze – mosolyodott el.

Mindig is imádtam ezeket a fehér neműket, így miután egyre beljebb kerültünk a boltban, annál jobban felejtkeztem el a rajongókról, és arról, hogy szomjas vagyok. Összesen három új fehérnemű szettet vásároltam, valamint egy új pizsamát. Viszont Gemma engem is felülmúlt, hiszen ő öt komplett fehérnemű szettet vett és két pizsamát. A Calvin Kleinben is rendesen bevásároltunk, így hát feljegyeztem magamban, hogy egy ideig nem kell alsóneműket vásárolnom illetve le kell állnom a ruhák vásárlásával egy időre. Gemmát kicsit megirigyeltem, hiszen neki van barátja, és, ha az embernek barátja van, sokkal, több örömmel vásárol ebben a két boltban.
Miután fizettünk, kisétáltunk a boltból, miközben én a bolt kirakatában lévő hatalmas plakáton szemeztem Kendall Jennerrel, akin egy elképesztően szép fekete és fehér színű csipkés összeállítás volt.
- Hű, ez nagyon szép – mutattam az üveg felé, mire Gemma is odanézett, majd megrántotta a vállát.
- A csaj, vagy a fehérnemű?
- A fehérnemű – nevettem – De Kendall is szép.
- Ha nekem mondod. Élőben nem néz ki ilyen jól – mondta, én pedig kissé döbbenten néztem rá. Oké, hát persze, hogy már találkozott Kendall Jennerrel.
- Találkoztatok már? – kérdeztem rá az amúgy egyértelműre, hiszen fogalmam sem volt, hogy mit reagálhatnék kissé fura kijelentésére. Úgy beszélt róla az előbb, mintha nem csípné a csajt.
- Igen. Sajnos Harry kavart vele.
- Mi? – döbbentem le teljesen, ő pedig rám pillantott, így muszáj volt az arcvonásaimon rendezni.
- Újévkor, egy jachton voltak, aztán történt köztük valami, amit a paparazzik lefotóztak, szóval így hivatalos lett, vagy mi. De amúgy Harrynek nem jelentett semmit, ahogy Kendallnek sem. Hiszen ő már mással kavar. Harrynek pedig régen volt barátnője, szóval gondolom ki kellett engedni a gőzt. Oké, ez fura, ne beszéljünk erről – vágott egy grimaszt, amin, alapjáraton felkuncogtam volna, azonban annyira sokkolt az egész, hogy képtelen voltam egy ép kéz láb mondatot összetákolni.

Mivel Gemma lezárta a témát, így hát esélyem sem volt többet kérdezni róluk. Rossz érzés költözött a mellkasomba, mely egyáltalán nem tetszett. Bár aztán számíthattam volna erre, vagyis leginkább gondolhattam volna erre a teóriára. Harry eszméletlen helyes és híres, Kendall természetesen tökéletes a testvéreihez képest és megint csak elég nagy hírneve van, hiszen VS modell az istenit! Természetes, hogy karrierjeik alatt egymásba botlottak és történt valami köztük. Nem is értem, hogy miként felejthettem ezt el, amikor az esetleges kapcsolatuk minden egyes közösségi oldalon illetve újságpapírban meg volt jelenítve az év elején… meg úgy három évvel ezelőtt is.

A szimpla gondolata a párosnak totál megbélyegezte a kedvem ezután. Valamiért folyamatosan rajtuk kattogott az agyam pedig tényleg nem akartam leragadni olyan dolgokon, amik már megtörténtek és valószínűleg már rég nem volt jelentésük. Számukra sem, számomra meg megint nem kellett volna, hogy legyen. Semmi közöm egyikükhöz sem, úgy hogy tényleg nagyon nem értettem, hogy miért zavart ennyire. Szerencsére sikerült egy kicsit elfelejtenem ezt az egész szituációt, amikor egy fagylaltos felé vettük az irányt, még annak ellenére is, hogy én végül jégkását kértem. Míg a parkoló fele mentünk, nem jött már oda hozzánk senki, aminek örültem. Haza szerettem volna jutni, hiszen lejártam már a lábaim, és míg Gemma otthona fele vezettem, máson sem járt az eszem csak azon, hogy mikor ülhetek be egy káddal teli, kellemesen langyos vízbe.

Ez az ötletem, mindinkább tervem szinte azonnal fuccsba ment, amikor Gemma beinvitált magához, hiszen amint kiszúrta a barátjának kocsiját, ragaszkodott ahhoz, hogy menjek be. Utoljára a diplomakiosztón láttam Michalt, szóval lehet, hogy ideje volt beköszönni hozzá és éppen ezért adtam be a derekam. Arról nem beszélve, hogy semmi erőm nem volt hazavezetni azonnal, mert nem csak a lábaim fájtak, hanem a hólyagom is kis híján kipukkadt a jégkásának köszönhetően.
- Michal! – kiáltotta el magát Gemma, míg mindkettőnk keze tele volt szatyrokkal. Nos, Gemma szatyraival, mivel az enyémek még mindig a kocsimban voltak.
Az említett srác mosolyogva kelt fel a kanapéról, amikor meglátott minket aztán vonta egy ölelésbe a barátnőjét. Miután én letettem a szatyrokat a fotel mellé és megfordultam, Michal kettétárt karokkal állt előttem és invitált egy ölelésbe melyet szívesen fogadtam. Azonban mikor átöleltem őt és a szemeimmel átpillantottam a válla fölött, egy féloldalasan mosolygó Harryvel találtam szembe magam.
- Oh, helló, Harry – köszöntem a srácra miután újra szabadon mozoghattam – Már is szabadnapod van?
- Szia, igen, várjuk az új cipőket, hogy megérkezzenek – informált, én pedig bólintottam egy aprót, mutatva, hogy hallottam, amit mondott és figyeltem is rá – Na, és hogy telt a napod?

- Egész jó volt – jegyeztem meg tömören egy kis keserűszájízzel. Hogy miért érintett ennyire érzékenyen a téma, leginkább arra fogtam, hogy ez az egész rajongósdi dolog új volt számomra. Noha nem mintha ezzel kell majd élnem, hiszen valószínű, hogy napok kérdése és az életemből kipottyan ő is és Niall is. És őszintén? Egy kicsit várom is már, hogy megtörténjen, mert mióta felbukkantak, különös érzések kötnek Harryhez. Arról a furcsa gombócról nem is beszélve, mely minden reggel ott csücsül a hasam aljában, ha csak arra gondolok, hogy bár nem teljesen, de egy kicsit még is csak felbolygatták az életem.