11. Edzőterem

Hellooo,
Kedves hármasunknak lesz nagy szerepe so reméljük, hogy élvezni fogjátok. :3 A rész végén én ugyanannyira meglepődtem, mint Beccsu, mikor megírta, meg mint ti fogtok, but omg szerintem kellett bele.:3 Ermerm nem tudom, mi mást mondhatnánk még, szóval ne felejtsetek el pipálni és kommentelni! Jó olvasást! X♥

x CORA ASHFORD x

Ma reggel mosolyogva sétáltam be a cukrászdába, ahogyan általában minden reggel teszem. Köszöntem Joenak, aki mint mindig, már most is elöl pörgött, hátul pedig a konyhában üdvözöltem Louiset és Jacket. Az elmúlt két napban ki sem látszottam a munkából, annyi megrendelés érkezett szombaton, illetve hétfőn és kedden. Mindannyian gőz erővel dolgoztunk, én pedig egyszerűen imádtam, hogy van mit csinálnom, így még többet beleadtam. Percre sem unatkoztam, este kutya fáradtan keveredtem haza, másnap reggel pedig egy élőhalott kinézetével keltem fel. Mégis mosolyogva indítottam a napomat és zártam is azt. Boldog voltam, amiért van egy ilyen nagyszerű munkám. 

Jaiel és Serenával is csak üzenetben kommunikáltunk, legtöbbször reggel, a késői ebédszünetemben és miután hazaértem és belefeküdtem egy kád langyos vízbe. Milesel és anyával is beszéltem, és mind a négyen azt mondták, hogy nem kellene ennyire túlhajtanom magam. Persze csak mosolyogtam azon, hogy ennyire aggódnak értem, de megfogadni tanácsukat eszem ágában sem volt. Boldog voltam, ha dolgozhattam, és nem vagyok hülye. Ha nem bírom, úgyis leállok és szólok Louisenak vagy Jacknek. Azonban mivel ezzel még nem volt gondom, nem tartottam fontosnak, hogy feleslegesen rinyáljak a rengeteg munka miatt. Ha ezt szerettem volna csinálni egész életemben, akkor össze kellett szednem magam és beletenni apait-anyait.

És este általában elalvás előtt, mindig az eszembe ötlött egy barna, rövid hajú, zöld szemű, gödröcskés mosolyú srác, akit Harrynek hívnak, és aki jelenlétével felforgatta az életem. Legalábbis pár nappal ezelőtt, mikor utoljára találkoztunk, valamint Gemmával lógtam és volt esélyem összefutni pár rajongóval, akkor még ezt gondoltam. Viszont két végig dolgozott nap után, rá jöttem, hogy egyáltalán nem történt semmilyen drasztikus változás az életemben. Oké, lehet privátra állítottam a közösségi oldalaimat, de hát abból nekem csak hasznom lehet, nem igaz? Így legalább nem nézi meg mindenféle idegen a képeimet például instagramon. És túl kellett élnem pár személyes kérdést két ártalmatlan lánytól. Akkor még dramatikusan láttam a helyzetet, mert kiborultam, viszont most pedig nevetek, a saját hülyeségemen. Ha hagynám, se tudná Harry Styles megváltoztatni az életem.

Fáradtan és szomjasan ültem le hátul, míg Joe volt olyan kedves, hogy betolja az elkészült születésnapi tortát a hűtőbe. A lábaim szinte remegtek az egész napi, bocsánat, heti állástól, de ugyanakkor büszke voltam magamra, amiért hétfő óta tíz tortát sikerült befejeznem. Hozzá kell tennem, hogy ma szerda van, szóval igazán az előnyömre vált az, hogy a hét első két napján tovább maradtam, mint öt óra, hogy minden kész legyen a kívánt időpontra. Tudtam, hogy a kemény munkám gyümölcse majd pozitívan köszön vissza rám, mikor a vendégek boldog mosolyába ütközik a tekintetem. Szív melengető volt a reakciójuk, amikor olyan tortát kaptak, amit elképzeltek, így a puszta gondolata annak, hogy ebben én lehettem segítségükre, a világot jelentette. Persze ezzel segítették is a megélhetésem, hiszen az összeg, mely havonta a bankkártyámra került, nem volt alacsony. Igaz, nem szerettem erről beszélni, mert nem a pénz volt az oka annak, hogy cukrásznak tanultam. Egyszerűen csak boldogsággal tölt el, ha süthetek, és azzal örömet okozhatok másoknak. És persze ezzel sikerül megmutatnom a kreatív oldalamat is, melyet igazán szeretek.

A tenyeremmel dörzsöltem a szemeimet, míg kilöktem a kétszárnyú ajtót mely a bolt részhez vezetett, csak hogy Nathannel találjam magam egy helységben. Felkapta a fejét mikor észlelte, hogy már nem egyedül van, és még ha időben is meglátott volna, még akkor sem tudta volna elrejteni a hatalmas virágcsokrot, melyet a kezében tartott.
- Csak nincs barátnőd? – kérdeztem nevetve, elkerülve annak az esélyét, hogy azt mondja, nekem hozta. Valószínűleg elástam volna magam a padló alá. Úgy értem, Nathan egy kedves srác, de hozzám túlságosan is kedves és hiába mondom el neki minden alkalommal, hogy nem akarok tőle semmit barátságon kívül, olyan, mintha a falnak beszélnék.
- Um, nem – rázta meg a fejét – Valaki itt hagyta, szóval gondoltam, hogy kiviszem a nagykukába.
- Héj, ez elég szemtelen, nem gondolod? – kérdeztem összefont karokkal – Mi van, ha esetleg visszajönnek érte?
- Majd azt mondom, hogy valaki más elvitte – rántotta meg a vállát – Na, mindjárt visszajövök.

Mélyen ráncolt homlokkal néztem a srác után mikor kilépett az ajtón, végül csak kimentem a pult mögül és leültem az egyik asztalhoz a telefonommal a kezembe. Jaiel beszélgettem üzenetben, a munkájáról kérdezgettem meg arról, hogy ő miként van. Persze a téma valahogy mindig visszarepült oda, ahonnan egyszer már nagy nehezen eljöttünk: én és Harry. Meg Niall. Imádtam Jai minden egyes kis centiméterét, de amikor túlságosan is rá állt egy témára, a hajamat tudtam volna tépni. Csomóstul. És ő ezt tudta, de azzal is tisztában volt, hogy mennyire szerettem őt, szóval totál leszarta, hogy nem volt kedvem a két srácról beszélni.

Louise haza küldött mielőtt ő és Jack elmentek volna ebédelni, mondván hogy keményen dolgoztam az elmúlt napokban, és megérdemlem, hogy egy kicsit lepihenjek. Abban egyet értettem, hogy sokat dolgoztam, de az nem jelentette azt, hogy le akartam állni vele. Szerettem, hogy a nap minden percében volt mit tennem, de ugyanakkor figyelemmel kellett lennem az egészségemre is, szóval elfogadtam az ajánlatot. Összeszedtem a cuccaimat aztán elköszöntem mindenkitől a cukrászdában és hazaindultam. Mikor a házhoz értem, felvont szemöldökkel vizslattam Serena Audiját, mely ugyanolyan volt, mint az enyém, csak szürke. Amint bezártam az enyémet, a hajamba túrtam, ami egy totál szétesett gombócban lógott a fejemről és a bejárati ajtó fele indultam.
- Serena? – kiáltottam el magam miután becsuktam az ajtót aztán lerúgtam magamról a már széthasznált Conversem.
- Konyha – válaszolt végül így oda csoszogtam. Parketta volt, szóval így egészen egyszerűen ment és amint odaértem, legjobb barátnőm egy széles mosollyal fogadott – Mit keresel itthon?
- Louise elengedett… de, um, te mit keresel nálam? – kérdeztem nevetve. Közben átöleltük egymást és két-két puszi után ő folytatta is a főzőcskézést.
- Ismerlek és tudom, hogy az elmúlt napokban csak ebédet ettél, meg néha reggelit, és azok sem normális kaják voltak. Szóval, mivel voltál olyan édes, hogy adtál nekem és Jainek egy kulcsot a házadhoz, eljöttem, hogy mire hazaérsz, legyen főtt kaja, amit ehetsz.
- Aw, köszönöm – öleltem meg újra a lányt szorosan aztán a pultra tettem a táskámat meg a kulcsaimat – És persze, hogy adtam pótkulcsot, nekem is van a ti házatokhoz, plusz nincs mit titkolnom előletek, szóval a bejárás számotokra is engedélyezett. De remélem, tudod, hogy nem kellett volna ezért ide jönnöd. Tudtam volna rendelni is valamit.
- Megválaszoltad a saját kérdésed vagy kijelentésed. Bármi is volt az.
- Néha olyan mondta az anyám lennél – nevettem el magam – De nem panaszkodom, inkább megint megköszönöm, mert néha tényleg nem tudom, hogy mi lenne velem nélküled és Jai nélkül.
- Ugyan már – intett le – Erre valóak a barátok – kacsintott rám mire én csak kuncogva megráztam a fejem és a hűtőhöz indultam. Reggel még csináltam egy smoothiet, de nem volt gyomrom meginni, így kivettem a hűtőből, megkevertem egy kanállal aztán beleittam.
- Mióta vagy itt? – kérdeztem, míg felültem az egyik bárszékre. Elnyújtóztam a táskámért aztán kihúztam belőle a telefonom.
- Már az utca végén voltam, mikor átjöttem reggel – nevetett fel – Boltba akartam menni, de aztán gondoltam, hogy neked is tele a hűtőd szóval inkább ide jöttem és itt főztem.

- Oh – mondtam kuncogva – Hát, amíg főzöl rám, addig maradhatsz.

Miután Serena elkészült, mindketten ettünk aztán én mentem is letusolni. A szemeim le-leragadtak miközben ettem, és amint a tusoló alatt álltam, mást sem szerettem volna, csak aludni. Így hát, miután megfürödtem, felvettem a pizsamámat és az ágyba bújva hajtottam álomra a fejem míg Serena sütit csinált. Nem mondta el, hogy miért, bár nem volt vele bajom, hiszen egy jó kis muffinhoz mindig van kedve az embernek. Fogalmam nem volt, hogy meddig aludhattam és mikor végül felkeltem, nem egyedül voltam az ágyamban. Hunyorítva ültem fel, míg a hangom rekedtesen töltötte meg a szobát amint halkan motyogtam, és próbáltam meg kitalálni, hogy ki volt mögöttem. Persze amint megdörzsöltem a szemeim és azok hozzászoktak a sötétséghez, szinte rögtön felismertem a legjobb barátomat amint a mellkasához ölelte az én mackómat.
- Jai? – kérdeztem halkan, aztán elnevettem magam. Tudtam, hogy nem aludt, és amikor végül megtört és egy fél oldalas, öntelt vigyor húzódott az arcára, csak bebizonyította, hogy igaz volt a kijelentésem – Mit keresel itt?
- Meglepetés – nevetett ő is, a hangja mély volt és rekedtes, szóval valószínűleg ő is aludhatott – Tudod, még mindig horkolsz egy kicsit, ha nagyon fáradt vagy.
- Még mindig nem értem, hogy mit keresel itt – ragoztam tovább a meglepettségem, míg a hátammal kényelmesen az ágy támlának dőltem – Nem dolgoznod kellene?
- Péntekig itthon vagyok – vigyorodott el amint megosztotta velem a híreket. Egy halk, újonnan meglepett „istenem” hallatszott felőlem aztán ráborultam a srácra amint a karjaimmal átöleltem a nyakát és a lábaim lelógtak az ágy széléről amint elnyújtóztam.
- Muszáj lesz valamit csinálnunk akkor! – jelentettem ki amint elhúzódtam tőle – Mármint, felőlem lehetünk itt is vagy nálatok és netflixezhetünk egész nap, nekem mindegy. De muszáj lesz normálisan időt együtt töltenünk, mert ez már nem állapot.
- Egyetértek – mondta mosolyogva – Viszont előbb normálisan ki kell pihenned magad – nézett rám mindent tudó tekintettel.
- Jól vagyok – rántottam vállat, míg a könyökeimen támaszkodtam. Felkaptam a fejem, amikor kopogást hallottam, csak hogy szembe találjam magam Serenával – Te tudtad, hogy jön, nem igaz? – kérdeztem a lányt nevetve – Ezért jöttél át, sütöttél-főztél meg minden.
- Is – értett egyet – És mert tudom, hogy mennyire makacs vagy és nem figyelsz oda magadra, mikor túl sok munkád van, szóval ideje volt közbe lépnem.
- Argh, gyere ide, Mrs. Brooks – szóltam neki vigyorogva. És bár nem láttam, tudtam, hogy megforgatta a szemeit a név hallatán.
- Az még messze van – sóhajtott fel amint az ágy másik oldalára ment és oda hasalt így Jai volt közöttünk.
- Ha nem házasodtok össze, szerintem összetörik majd a szívem – mondtam őszintén, és bár ők nevettek rajta, tudták, hogy komolyan gondoltam – Ugh kicsi Jairől és kicsi Serenáról már ne is beszéljünk. De édes család lesztek – vigyorogtam, miközben láttam magam előtt a jövőbeli Brooks családot.
- Cora, fogalmam sincs, milyen gyerekekről beszélsz, még csak most diplomáztunk le – nevetett Jai – Vagy Serena mondta ezt neked? – nézett ijedten a barátnőjére, mire ő is megrázta a fejét.
- Dehogy! Egy véleményen vagyok veled.
- Akkor jó.
- Lehangolóak vagytok – biggyesztettem le a számat, majd kikeltem az ágyból és a fürdőszoba felé indultam, majd megtorpantam és visszafordultam a legjobb barátaim felé, akik még mindig az ágyamon feküdtek – Ne kezdjetek babagyártásba az én ágyamon, amíg pisilek! – mutattam rájuk, ők pedig felröhögtek, én meg mosolyogva a fürdőbe mentem.
- Cora, tudod mit találtunk ki? – kérdezte Jai, amint kiléptem a fürdőszobából.
- Na, mit?
- Hogy régen voltunk jógázni. Diplomakiosztó után valahogy totál elfelejtettük.
- Ugh igaz, de azért nem mintha lett volna rá időnk. Mármint te egyből mentél forgatni – mondtam – És mi is dolgoztunk. De persze, menjünk. Aztán kajálhatnánk a városban?
- Megbeszéltük – ugrott fel Serena az ágyról – Pattanj Jai, nekünk még össze kell szednünk otthon a cuccunkat.
- Megvártok? És akkor tőletek mehetünk is egyből az edzőterembe.
- Persze – mondta Serena.

- Akkor még feküdhetek – nyújtózkodott Jai, én pedig megforgattam a szemeimet.

Bementem a gardróbomba, ami még mindig tele volt a szatyrokkal, melyeket még múlt héten hoztam haza a Gemmával való vásárlásomról. Egyáltalán nem volt kedvem kipakolni őket, szóval csak betettem őket a fiókos szekrény elé azzal a gondolattal, hogy majd megcsinálnom. Hümmögve húztam ki az említett szekrény egyik fiókját melyben leggingsek hada sorakozott. Egy szürke színűre esett a választásom, aminek a bal lábán volt három csík – kettő fekete meg egy fehér. Mellé csak egy szürke felsőt húztam aztán felvettem még két chokert csak mert a szekrény tetején pihentek. A hajamat felkötöttem egy nagy gombócba a fejem tetejére, míg felkaptam a fehér Vans cipőimet a földről és visszamentem a szobámba. Jai és Serena ekkor már nem voltak ott, így amint felvettem a telefonom, kiléptem a helységből és az alsó emelet felé indultam. Beszélgetés ütötte meg a fülemet, és amikor megjelentem, így szóltam.
- Mehetünk – mondtam, ők pedig bólintottak és már kint is voltunk a házból. Bezártam mindent, majd Serena kocsijába ültünk és elindultunk hozzájuk. Mindketten elég gyorsan elkészültek, és hozzám hasonló, kényelmes szerelésbe bújtatták magukat. Serenán egy fekete, Adidas leggings volt, egy kék croptoppal meg egy lenge, szürke színű kardigánt vett a falatka felsőre.

- Oh, látom, valaki stílusosan megy jóga órára – cinkeltem Jait mikor megláttam, hogy egy Saint Laurent pólót viselt, amit tőlem kapott még két évvel ezelőtt a születésnapjára. Mivel nem igazán figyeltem oda mikor rendeltem az oldalról, egy-két számmal nagyobb felsőt vettem így egy ideig nem is tudta hordani. De amint az nap viselte, megveregettem magam a vállamon, mert eléggé jó munkát végeztem. Legalábbis, nekem nagyon tetszett a felső. A szürke Adidas melegítő anyagú térdnadrág pedig egészen jól ment hozzá és a fekete Vans cipőhöz.

Mikor megérkeztünk az edzőteremhez, ahol a jóga órák szoktak lenni, Serena leparkolt a parkolóban, majd bementünk és a szkennelőre téve az érvényes kártyáinkat, be is regisztráltuk magunkat. Lifttel mentünk fel a második emeletre, hiszen ott volt a terem, és amikor bementünk, mosolyogva köszöntöttük a tanárnőt. Tíz perce csinálhattuk az általunk egyáltalán nem ismert gyakorlatokat, de már látatóan gyöngyözött mindenkinek a bőrén az izzadtság. A kezeim és lábaim egy kicsit remegtek, néha amikor hosszabb ideig ki kellett tartani egy pózt, de ez is csak azt mutatta, hogy egyáltalán nem voltam formában. Az óra végére, érezhetően folyt rólam a víz amint a hátamon feküdtem a parkettán, abban reménykedve, hogy az majd kellően lehűti a felhevült testem. Ez persze nem történt meg, mert csak azt értem el vele, hogy miután felkeltem, a fejem, a hátam, a kezeim és talpaim nyomata meglátszott a földön. Segítettünk feltekerni minden matracot miután mindenki magához tért egy kicsit és vagy egy liter vizet benyakalt, ha nem többet.
- Ember, ideje visszarántani magam az egészséges életmódba – nevettem el magam, míg a női öltözőben álltam és a hajamat csináltam újra.
Megmostam az arcomat, mely szinte vörös volt bár nem csodáltam, hiszen majdnem két órás volt az óra. Befújtam magam egy kis dezodorral, melyet Serenától kértem kölcsön, mert nekem nem volt annyi eszem, hogy hozzak magammal. Őszintén szólva, nem számítottam arra, hogy ennyire elhanyagoltam a mozgást még akkor is, ha a cukrászdában órákon át álltam és dolgoztam. Az akkor sem ugyanaz, mint edzeni, járni és normálisan étkezni.
- Én közel sem eszek annyi egészségtelen ételt, mint te és Jai, de el kell mondanom, hogy rám is rám fér a heti kétszeres jóga és esténkénti esetleg reggeli futás. 
- Héj! Mi sem eszünk sokat, csak rendszeresen szinte – nevettem el magam – Bár ez is rosszul hangzik, folyamatos munka mellett, elég nehéz normálisan étkezni. Sajnos, ezt még nem sikerült egyensúlyoznom.
- Idővel menni fog – mosolygott rám Serena amint visszavette a cipőit – Na, menjünk.
Jai már a hatalmas ablakok előtt állt és várt ránk, így miután oda értünk hozzá, már mentünk is.
- Elég éhes lettem ettől az egésztől – sóhajtott fel – Bemegyünk a boltba?
- Van kaja Coránál, mit akarsz a boltból? – kérdezte komolyan Serena. Néha tényleg olyan volt, mintha anyámat hallottam volna, de lássuk be, hogy nekem is és Jainek is szükségünk volt rá. Kitudja, hogy mi lenne velünk a csaj nélkül. Eléggé sokat tanultam tőle és a mai napig igazán felnézek rá, hiszen eszméletlen egy személyiség és nagyon is becsülöm őt, amiért olyan magabiztos és büszke arra, hogy nő lehet. Mióta megismertem, ámulattal tekintettem rá és ő ezzel nagyon is tisztában van. Bár ahelyett, hogy ezzel csak felvágna előttem vagy valami, igen is megdolgozik azért, hogy elérje, hogy a legjobb énem lehessek. Félre értés ne essék, nem kontrollál engem sem a cselekedeteim, de végig velem van, és ha szükségem van extra kezekre, akkor ő ott terem és tökéletes támaszt nyújt.
- Valami fagyit szerettem volna igazából, de visszagondolván arra, hogy mit szenvedtem le azon a jóga órán, talán nem kellene – nevetett.
- A Tescoba találtam múltkor egy nagyon finom szörbetet. Málnás volt azt hiszem. Pontosan olyan, mintha fagylaltot ettem volna, de egészségesebb volt, mert cukor helyett édesítőszer volt benne. Vagy lehet, hogy volt benne cukor is, de minimálisan és nem éreztem úgy, hogy rosszat csináltam – magyarázta.
- Oké, akkor irány a Tesco – nevettem fel, Jai meg csatlakozott és Serena csak a fejét rázta – A hűtőm tele van minden szarral, szóval be kellene majd vásárolnom egyszer – folytattam a magyarázkodást ezennel én, míg beléptünk a liftbe.

Persze magamban tudtam, hogy majd valószínűleg megrendelem online a cuccokat, mert nem hiszem, hogy lesz időm vagy kedvem akármikor is bemenni a boltba ilyen dolgok miatt. Mióta Angliába költöztem, nem igazán mentem én magam vásárolni, mindinkább megrendeltem mindent online. Jaiel mindig osztoztunk mindenen, szóval együtt is vásároltunk és azt találtuk a legegyszerűbbnek, ha maradunk a házban és mindent a boltok oldaláról veszünk meg.

Mikor kiléptünk a liftből, a tekintetem azonnal oldalra vezettem, hiszen az egyik terem ajtaja nyitva volt és ütések hangja hallatszott ki. A levegő hirtelen a torkomon akadt, mikor felismertem egy ismerős alakot amint oldalasan állt nekem és hátra hajtott fejjel nevetett. Harry. Bokszkesztyű védte az ökleit melyek egészen a csuklója fölé értek. A fején egy fekete beanie volt, a felsőtestét egy szürke felső védte, melyen több sötét folt is volt valószínűleg az izzadtságtól. Automatikusan lenéztem magamra, hiszen ugyanolya színű póló volt rajtunk és ez valamiért megmosolyogtatott. Furcsa gondolataim annyira összekuszálódtak, hogy ismeretlen okok miatt édesnek találtam azt, hogy még ha nem is terveztük, de ugyanolyan színű ruhadarabra esett a választásunk. Majdnem olyan, mintha egyszerre gondolkodtunk volna, mikor mindketten kivettük a darabot. Állj le, Cora. Túl sokat gondoltam ebbe az egész szituba, egy fránya felsőről volt szó és kétlő hiszem, hogy akárcsak egy pillanatra is gondolt volna rám. Ha addig nem akadt el a lélegzetem, akkor amint Harry levette a felsőjét egy húzással, ez megtörtént. Hirtelen mást sem szerettem volna csak egy nagy pohár, jéghideg vizet hogy elűzhessem azt a fránya száradtságot a torkomból. Akaratlanul is az alsó ajkamba haraptam izmos karja, háta és hasa láttán melynek bár csak az oldalát láttam, kétség kívül biztos voltam abban, hogy meg volt mind a hat kocka. Odébb akartam menni, hogy jobb rálátásom lehessen a testére, aztán észbe kaptam és inkább elrántottam a fejem az irányából. Elég volt az, hogy elindította a mocskos fantáziámat és olyan képjelenetek jelentek meg előttem, amiknek talán nem szabadott volna.

Az idő alatt, míg a Tescoban voltunk, egy pillanatra sem tudtam kitörölni a memóriámból amint Harry ott állt a teremben, nevetve, aztán mikor lekapta a felsőjét. Kezdtem már egy picit megijedni magamtól amint másra sem tudtam gondolni csak rá, és az sem segített, hogy mikor hazaértem, lefürödtem aztán az ágyamba fekve keresgéltem a srácról képeket a neten. Azzal magyaráztam az egészet, hogy a tetkói érdekeltek, mert már nem egyszer vetettem rájuk egy szerény kis pillantást. Valóban felkeltette a figyelmem a rengeteg minta, hiszen nekem is van néhány, többje leginkább közös tetkó Jaiel, ami néhány embernek talán túl extra és felesleges, de sosem érdekelt igazán, hogy mit gondoltak mások.

Megmagyarázhatatlan vágy futott végig a testemen amint a hideg is kirázott. Lehunytam a szemeim, míg éreztem, hogy a szívem egyre hevesebben és hevesebben kezdett el dobogni mely olyan érzést keltett, mintha rá lett volna kötve valami gépezetre, ami kihangosítja azt így az egész szobában lehetett hallani. Összeszorítottam a combjaim miközben éreztem, hogy a mellbimbóim maguktól keményedtek meg aztán egy „ugh” hagyta el a számat amint végül a pizsama nadrágom alá vezettem a jobb kezem. Lehunyt szemeim előtt végig Harry lebegett és minden egyes alkalom, amikor találkoztunk. Egy halk sóhajt szökött ki a számból amint a középsőujjam kapcsolatba lépett a testem egyik legérzékenyebb pontjával s mindeközben a bal kezem felcsúszott a felsőm alá, hogy a mellemet masszírozzam. Nem tudtam pontosan megmondani, hogy mikor volt az utolsó, hogy magamhoz nyúltam vagy, hogy más tett volna így, szóval nem lepett meg a hirtelen vágyódásom az érzés felé. Bár jobban preferáltam volna, ha valaki más éri el, hogy jól érezzem magam, az azzal járult volna, hogy meg kell ismernem valakit mielőtt a testem közelébe, engedem. Jai mindig azzal jött, hogy simán elmehetnék, egy klubba ahol össze tudnék szedni akárkit egy estére, de minden alkalommal ellene mentem. Köszönöm, de nincs szükségem semmilyen STD-re. Ha már választanom kellett egy ismeretlen meg a saját ujjaim között, akkor inkább a másodikkal mentem. Úgy gondoltam, hogy elég jó munkát végzek én magamon, hiszen amint a csípőm megállás nélkül emelkedett fel a matracról és amint a fejem ide-oda mozgolódott a párnán, míg egy vékony réteg izzadtság terítette be a testem, tudtam, hogy már közel vagyok. Nem voltam szégyenlős ilyen téren, szóval a hangomat sem fogtam vissza. Amint a csúcsra értem, egy hangos nyögés szökött ki az ajkaimon és hagytam, hogy teljesen szétessek a frissen vetett ágyamban, míg egyetlen egy személyre gondoltam, aki nem más volt, mint Harry Styles. Noha nem hiszem, hogy akárkit is meglepett…