47. Ne menekülj

Helloo,

omg ne haragudjatok a kései rész miatt!! Reméljük a tartalom egy picit kárpótól benneteket. :3 Jó olvasást! Xx♥

x CORA ASHFORD x

Órák óta feküdhettünk a homokban a sötét, csillagos ég alatt. Éjfél is biztosan elmúlhatott már, mi pedig még mindig ott pihentünk egymás mellett, szorosan összebújva, mint ahogyan órákkal ezelőtt, mikor a naplementét csodáltuk. A napot már sehol sem lehetett látni, ami azt illeti, talán már fel is kelt a világ másik oldalán.

Felettünk az ég teljesen sötét volt, már-már fekete. A csillagok fényesen világítottak le ránk, de nem elég fényesen, hogy bármilyen fényt adjon nekünk. Körülöttünk is csak sötétség volt, ami azt illeti, ha felkeltem volna, nem láttam volna el az orrom hegyéig sem.

De úgy ismerem már ezt a partszakaszt, mint a tenyeremet, ide születtem és itt is nőttem fel. A tájékozódás sötétben egyáltalán nem jelentett már gondot, ahogyan visszariasztani sem tudott. Tudtam, hogy csak kettesben vagyunk és semmilyen veszély nem leselkedhet ránk, még akkor sem, ha vízbe megyünk.

Felemelkedtem, aztán a bal oldalamra fordultam, majd lekönyököltem a pokrócra és a kezemben megtámasztottam a fejemet. Így néztem le a mellettem fekvő srácra, akinek a körvonalai már tökéletesen kirajzolódtak előttem és minden egyes tökéletes négyzetcentiméterét az arcának, láttam.

Harry a csillagokat nézte, úgy ahogyan pár másodperce még én is tettem, aztán persze megérezte, hogy figyelem, így rám vezette zöld tekintetét. Nem szóltam semmit, neki mégis egy aprócska mosoly kunkorodott a szájára, én pedig nem tehettem róla, utánoznom kellett őt.

Lehajoltam hozzá és egy lágy csókot nyomtam vékony szájára, ajkaink hangosan cuppantak ezzel az egyedüli hangot hallatva a környezetünkben a tenger morajlása mellett természetesen. Lehunytam a szemeimet és vettem egy mély levegőt, miközben a fejem még mindig nagyon közel volt Harryéhez, ami azt illeti, ha akarta volna, könnyen összekapcsolhatta volna újra az ajkainkat.

És hát ez is történt pár másodperc múlva, én pedig boldogan fogadtam csókját, noha nem teljes egészében tudtam rákoncentrálni. A fejemben a gondolataim hangosabbak voltak, mint valaha, egymás kergették és ezzel azt érték el, hogy nekem sem legyen semmi nyugtom tőlük.

Boldog voltam, de mindezek előtt elképesztően hálás, amiért Harryt magam mellett tudhattam. Sosem hittem volna, hogy a kapcsolatunk majd túléli ezt az egész zűrzavart, ami körülöttem folyt mostanában, és ha teljesen őszinte akarok lenni, ha rajtam múlott volna, most biztosan nem fekszünk így itt egymás mellett. És most talán önzőnek, gyávának és egy hülyének tűnhetek, megvoltak a nyomós okaim, amiért nem kerestem Harryt.

Sohasem akartam őt a problémáimmal traktálni, hiszen azon a véleményen vagyok, hogy mindenkinek megvan a saját keresztje, amit cipelnie kell élete során. Azzal is tisztában vagyok, hogy van neki is elég gondja, teendője és kötelessége, és semmi szüksége rá, hogy még rólam is gondoskodnia kelljen.

A makacs énem legalábbis így vélekedik még mindig az egész helyzetről.

A lényem másik része, aki viszont túlságosan szerelmes Harry Stylesbe, hogy elengedje őt, egyáltalán nem ért egyet a makacs énemmel.

A külön eltöltött két hónap, melyet én itthon, Melbourneben töltöttem, ő pedig vagy Londonban, vagy Los Angelesben, vagy egészen máshol, a lényeg, hogy jó messze tőlem, rájöttem, hogy jobban szeretem őt, mint bármikor hittem volna. Simán eltudom képzelni, hogy ha a makacs énem nem zavar közbe, és a sors is a kezünkre játszik, megöregszünk egymás mellett és ötven-hatvan év után is ugyanúgy fogom szeretni őt, mint most. Igen, láthatjátok, elképesztően mély érzések kötnek hozzá, és már nem tudok ellene mit tenni. Fülig beleszerettem a mellettem fekvő srácba, aki hajlandó volt a kapcsolatunkért, értünk, értem harcolni, és ez a szerelem egyáltalán nem olyan, mint amelyik egyik napról a másikra elmúlik.

Mert rákellett jönnöm, hogy ebben a kapcsolatban nem egyedül vagyok és nem csak én vagyok a főszereplő. Harryvel az oldalamon állok, szeretem őt és ő is engem, éppen ezért mindegy mi történik, össze kell tartanunk. Mert szeretjük egymást. Mert tűzbe mennénk a másikért. Mert mindenáron megvédjük egymást. Mert egyek vagyunk.

És akármennyire is fáj a magabiztos, makacs és független énemnek ezt belátnia, attól még ez így van. Ez egy tény, amire Harrynek hála sikerült rájönnöm. És amit mostantól minden erőmmel próbálok elfogadni.

- Minden rendben? – suttogta a számba, észre sem vettem, hogy a homlokomat az övének döntöttem, így éreztem, amint ráncok keletkeztek ott.

- Igen, persze – suttogtam vissza, aztán a számat újra az övéje ellen nyomtam. Belesóhajtott a csókba, mire erősebben nyomtam a számat az övére. Kezei a derekamra csúsztak és közelebb húzott magához, míg az én kezeim a vállaira csúsztak, majd a nyakára, onnan pedig a hajába.

Már csak az mérhetetlen boldogsággal töltött el, hogy megérinthettem őt, simogathattam csupasz bőrét és, hogy érezhettem magam alatt a testét. Az ujjaim szinte viszkettek utána, hogy megérintsem őt.

Hirtelen vált el tőlem, mire meglepődve húztam el a fejemet és pislogtam le rá a sötétségben. Elmosolyodott, ahogy meglátta meglepett arckifejezésemet, szemeibe izgatott csillogás kúszott, mosolygödröcskéi pedig egyre csak mélyültek, ahogy a mosolya is szélesedett.

- Mi az? – biccentettem oldalra a fejem és kíváncsian vártam válaszára.

- Belemegyünk a tengerbe? – kérdezte izgatottan, mire elmosolyodtam és rögtön rábólintottam ötletére.

- Persze, menjünk – emelkedtem fel róla, mire ő is felült.

- Várj, nincs rajtam fürdőgatya – mondta, miközben én már lehúztam magamról a pólómat, ami alatt melltartót sem viseltem – Oké akkor – válaszolta végül, mikor a tekintetünk újra összetalálkozott. Elvigyorodtam pajkos mosolyát látva, aztán letoltam a farmer shortomat, vele együtt pedig a bugyimat is.

Harry lekapta a galléros pólóját, aztán megemelkedett, míg én kiléptem a nadrágomból és a bugyimból, majd leléptem a pokrócról a meleg homokba. A homokszemcsék szétfolytak a lábujjaim között, ezzel egy kellemes bizsergetős érzést nyújtva. Tettem egy pár lépést, aztán megálltam és visszafordultam Harry felé, aki még mindig egy vigyorral az arcán figyelt engem, közben pedig a cipőjét ügyködte le. Amint megvolt vele, eldobta, aztán letolta a térdig érő gatyáját, én pedig éreztem, ahogy a fejembe tódul a vér, amiért végig néztem, hogyan vetkőzik.

A tekintetemet mégsem vettem le róla, egyrészt mert túl sötét volt ahhoz, hogy bármit is közelebbről láthassak, másrészt pedig nem igazán akartam elszakítani tőle a tekintetemet. Az az igazság, hogy nem is nagyon tudtam.

Elindult felém, mire mosolyogva kinyújtottam a kezemet, amit elkapott, amint elég közel ért hozzám. Meg sem vártam, hogy összefűzze az ujjainkat, rászorítottam a kezére és húzni kezdtem őt a víz felé, míg végül meg nem szaporáztam lépteimet és szinte már futva közelítettük meg a tengert.

Ahogy a lábaim besüppedtek a vizes homokba, és a tenger is felnyalta a lábfejemet a bokámig, elengedtem Harry kezét, aztán tovább futottam előle. Kuncogva hátrafordultam, hogy láthassam a reakcióját, még mindig ott állt ahol hagytam egy döbbent kifejezéssel az arcán.

Felnevettem és tovább futottam előle a vízben, majd hallottam a víz csobogását mögöttem, így biztos voltam benne, hogy Harry követett. Felgyorsítottam lépteimet, miközben a szívem eszeveszettül vert a mellkasomban, számat pedig kislányos kuncogások hagyták el. Úgy éreztem magam, mint gyerekként, mikor apa kergetett a kerten keresztül és próbáltam előle elmenekülni, és ugyanúgy váratlanul ért, mikor Harry a kezeit a derekam köré fonva felkapott a vízből, mint mikor apa tette ugyanezt velem jó pár évvel ezelőtt.

Egy sikkantás hagyta el a számat, miközben a testemet folyamatosan rázta a nevetés, füleimben visszhangzott Harry nevetése is, így meg sem próbáltam titkolni, hogy jól érzem magam. Kezeivel a térdhajlatomhoz nyúlt, aztán menyasszonyi pózban kapott az ölébe, mire én a kezeimmel megtámaszkodtam a vállán, végül a nyaka köré fontam azokat.

Lecsuktam a szemeimet, ő pedig lebukott velem a víz alá annyira, hogy a vállaink is eltűntek a hűs hullámok alatt. Felnyitottam a szemeimet, lábaimat összekulcsoltam a bokámon és Harry felé fordítottam a fejemet. Jobb kezemet elhúztam a nyakától, aztán megmártottam a vízben, majd az arca felé közelítettem. Lehunyta a szemeit és hagyta, hogy bevizezzem az arcát.

Először a jobb pofijára fektettem a kezemet, aztán a másik oldalra, majd felcsúsztattam a halántékánál a homlokára. Újra bevizeztem az ujjaimat, majd azokkal végighaladtam az állkapcsán, az állán, majd az orra alatt, ahol a bajuszkája nőtt. Tenyeremet végül megint az arcára csúsztattam, aztán közelebb hajoltam hozzá és megcsókoltam.

Minden egyes alkalommal odáig voltam, mikor bekebelezte az egész számat és szinte beszippantotta az ajkaimat az övéi közé. Képes lettem volna az ölébe olvadni, annak ellenére is, hogy a tenger kellemes hűs volt, már-már hideg.

- Nem fog meglátni minket senki? – mormogta a számba, mire elhúzódtam tőle és oldalra biccentve a fejemet néztem az arcára.

- Ha nem vetted volna észre, vak sötét van – suttogtam vissza, mire elmosolyodott és megrázta a fejét, mielőtt az ajkainkat újra összekapcsolta volna egy édes kis csók formájában.

- És mi van, ha apukád kinéz az ablakán és azt látja, hogy itt hempergünk meztelenül a tengerben? – tette fel újabb kérdését, mire halkan elnevettem magam és a vállára hajtottam a fejemet, miközben a házunkat mustráltam, ahol már egy lámpa sem égett odabent, ellentétben a többi házzal.

- Miért, hempergünk? – kérdeztem végül vissza egy szemtelen hangtónusban, miközben az ujjaimmal Harry mellkasán zongoráztam.

- Hát most nem, csak mondom, tudod, ha úgy alakulna… - válaszolta, mire újra elkuncogtam magam, végül közelebb csúsztattam a fejem a nyakához, és egy csókot nyomtam oda. 

- Azt hittem, úszni akarsz – mormogtam a bőrébe, miközben folyamatosan kis nedves puszikat szórtam el ott.

- Sosem mondtam, hogy úszni akarok – válaszolta valamivel mélyebb hangon, mire elvigyorodtam, de nem hagytam abba a nyaka csókolgatását.

- Hát én meg igen – fektettem a tenyeremet a mellkasára, majd felemelkedtem a válláról és mielőtt reagálhatott volna, lefordultam a kezeiből a vízbe. Szemeimet kinyitottam a víz alatt, noha sok mindent nem segített, hiszen vak sötét volt és semmit sem láttam. Talpamat megtámasztottam Harry combján, és mielőtt még elkaphatta volna a bokámat, gyorsan elrugaszkodtam tőle és elúsztam előle.

Egy kis idő után jöttem csak fel a víz alól, kezeimmel hajamat hátrasimítottam, míg a lábaimmal a vizet tapostam, hogy fent tartsam magam. Ahogy megfordultam, arra számítottam, hogy Harry még mindig ugyanott áll, esetleg elindult felém, arra viszont egyáltalán nem, hogy közvetlen mögöttem áll. Kezeit körém tekerte így ezzel engem megint elkapva, mire egy tiltakozó „héj” csúszott ki a számon, de persze a lehető legkevésbé sem bántam azt, hogy elkapott.

- Azt hittem, hogy a menekülést egymás elől már letudtuk – mormogta, mire elkaptam a tarkóját és a fejét közelebb húztam magamhoz, majd hevesen a szája után kapva megcsókoltam őt.

- Már nem menekülök előled Harry – suttogtam a szájába. A lehető legszorosabban öleltem magamhoz, miközben kitartóan csókoltam isteni ajkait, melyek most sós ízűek voltak a tengernek köszönhetően – Szeress Harry. Szeretkezz velem – motyogtam a szájába, közben pedig egy percre sem váltam el tőle, hanem csak tovább csókoltam őt akaratosan.

Egy halk nyögés hagyta el a száját és még erősebben szorított magához, miközben a derekamat lenyomta az övéhez. Rögtön éreztem megkeményedett erekcióját nekem nyomódni, ami megadta az utolsó löketet.

A testemben tűzijátékként robbant a vágy, Harry hímtagja nekem feszült és hirtelenjében úgy éreztem, nem bírom tovább. Éreznem kellett őt, magamon, magamban, száját az enyémen, kezeit a testemen. Megmagyarázhatatlan hiányérzet tört rám, és úgy éreztem, hogy ha nem teszek ellene semmit, menten felrobbanok.

Harry egy szó nélkül fordult meg velem a vízben és indult vissza kifelé, közben pedig egy percre se szakadt el tőlem. Éreztem, ahogy megvetette a lábát a homokban, ahogy egyre kintebb értünk, és mikor úgy saccoltam, hogy teljesen kint vagyunk a vízből lihegve elszakadtam tőle.

- Várj, ne arra menj – suttogtam a fülébe, aztán körülnéztem és amint megvolt, amit kerestem, visszanéztem az arcára – Jobbra menj, vagyis neked jobbra – mondtam, mire elindult velem a kezében, én pedig úgy tapadtam hozzá, amennyire csak tudtam. Egy kicsit engem is elfogott az aggodalom, hogy mi van, ha meglát minket valaki, végül mikor Harry felfedezte a szikla mögött a két nyugágyat, aminek az egyikére lerakott és velem együtt ő is lebukott, már nem aggódtam. Tudtam, hogy tökéletes takarásban vagyunk kíváncsi szemek elől, így hevesen szántottam vizes kezemmel a hajába és húztam le magamhoz egy újabb csókra.

A számba morgott, amint a csípője nekem feszült, erekciója pontosan odasimult, ahova kellett neki, és emiatt a szemhéjaim mögött is csillagokat láttam, nem csak akkor, mikor felnyitottam a szemeimet. Kezeimet a vállaira csúsztattam, aztán tovább, végig az oldalán, eközben ő ugyanezt tette velem. Kezeivel feltérképezte a testemet, óvatosan rámarkolt a mellemre és két ujja közé csippentette a mellbimbómat, ami miatt a vágy súlyosan nyilallott az alsó felembe. Egy apró kis nyögés csúszott ki a számon, mikor az alsó ajkamba harapott, aztán elhúzta a számat, végül teljesen rácuppant és újra megcsókolt, mocskosabbul, mint valaha. Kezei eközben már réges-régen lent jártak az alsó tájékomnál, körmeimet a bőrébe vájtam, mikor két ujját is lüktető nőiességem ellen nyomta.

Mindkettőnkből egy nyögés tört fel, de nem érdekelt, hogy milyen hangosan, vagy, hogy egyáltalán hallhatta –e bárki is. Harry lassan masszírozni kezdett a mutató- és középsőujjával, ezzel belőlem nyöszörgéseket kicsalva. Végigsimított a csiklómon, aztán az ujjait újra lentebb csúsztatta és mielőtt még azt hittem volna, hogy feltolja azokat, már vissza is indultak a vénuszdombomon. Egy csalódott nyögés szakadt ki belőlem, mire Harry elmosolyodott és egy csókot nyomott a szám sarkába.

Ahogy megemeltem a kezemet a céllal, hogy én is egy kis örömöt nyújtok neki, kihúzta a kezét kettőnk közül és az erekciójával előrébb nyomult, ezzel fájdalmas súrlódást kicsalva belőlünk. Olyan volt, mintha elektromos sokk ért volna, miközben ő újra meg újra megismételte a mozdulatot. A nyelvem hegyén volt, hogy felkiáltsak, vagy, hogy rászóljak, hogy ne szórakozzon velem, de ekkor ledermedt és elhátrált tőlem, mire kérdőn néztem fel rá.

- Cora – lihegte – nincs óvszerem – nyögte ki, mire elmosolyodtam, jobb karomat átvetettem a válla felett és visszahúztam magamra.

- Nem baj. Kaptam három hónapos injekciót – suttogtam a szájába.

- Minek kellett az? – szaladt ráncba a homloka.

- Azóta kapom, hogy összejöttünk.

- Oh – mondta, én pedig megint megcsókoltam – Akkor jó – lehelte a számra, én pedig mosolyogva élveztem az apró kis csókokat, amiket a számon és a körül szórt el. Szemeim rögtön lecsúsztak kettőnk közé, mikor jobb kezét elvette mellőlem és lenyúlt. Figyeltem, ahogy az ujjait vastag erekciója köré fonja, egyedül a látványtól görcsbe rándult a gyomrom. A szemeim valószínűleg hátrafordultak az élvezettől, mikor puha bőrével hozzám ért, és a makkjával kezdett izgatni a bejáratomnál. Egy feszült nyögés tört fel belőlem, míg ő egy sziszegést préselt ki a fogai között. Láttam, amint megfeszítette az állkapcsát, aztán újra lenéztem kettőnk közé és megint nyögnöm kellett. Bal kezemmel a hajába markoltam, míg a másikkal szorosan átöleltem a hátát és a körmeimet a bőrébe engedtem.

Megakartam csókolni őt, a szám kétségbeesetten kereste az övét, de sehol sem találta, mégpedig azért, mert Harry is élvezetet talált benne, ha figyelheti, miként csusszan belém.

- Jóságos ég – motyogta, ahogy finoman belém nyomult, aztán felemelte a fejét és a száját az enyémre tapasztotta, ezzel a hangos nyögésemet elnyomva. A szívem hevesen dübörgött a mellkasomban, hallottam, ahogy a füleimben pumpált a vér, és emiatt a tenger nyugtató moraja sem jutott el hozzám.

Harry megragadta a térdeimet és még jobban széjjel húzta őket, végül felnyomta a lábaimat a levegőbe, így még tovább belém tudott hatolni. Levegő után kapkodtam, miközben élveztem az érzést, ahogy kitöltött.

- Mélyen magamban akarlak tudni – motyogtam a fülembe, mire felnyögött, jobb kezét felcsúsztatta a hasamon, aztán rámarkolt a jobb mellemre és még előrébb nyomult bennem.

Pontosan azt nyújtotta nekem, amire kértem. Mélyen, nagyon mélyen volt bennem, a testünk szinte egybeolvadt és már teljesen egyek voltunk. A fejem hátraesett a párnára, szemeimet összeszorítottam, míg kezeimmel barna fürtjeit szorítottam.

A levegő nehéz volt körülöttünk, már-már fullasztó. Hirtelen sokkal hangosabban és jobban érzékeltem mindent. Mintha feltekerték volna a hangerőt, és a tenger még hangosabban hánykolódott, csak hogy mi bújtatva maradhassunk a világ elől.

- Cora… nézz rám – kért Harry, mire hunyorogva felnyitottam a szemeimet. Tekintetem annak a férfinek az arcába ütközött, akit jobban szerettem, mint valaha bárkit. Ajkai elnyíltak egymásétól, kapkodta a levegőt és a gyönyörtől sötétre változott szemekkel pillantott rám – Soha az életben nem akartam semmit annyira, mint téged – vallotta be, miközben a tekintetemet nem tudtam elszakítani az övétől, és miközben a csípője szorgalmasan mozgott, ezzel mindkettőnknek gyönyört okozva.

- A tiéd vagyok – suttogtam vissza.

- Örökké – préselte ki magából, aztán egy erős csókot nyomott a számra, majd bal kezével lenyúlt, elkapta a bal lábamat és még fentebb nyomta, így egy újabb szögből tudott belém csapódni.

- Harry! – kérleltem összeszorított szemekkel, a gyönyör úgy kínzott, mint még soha és kétségbeesetten vágytam már a közös kielégülésre. Vele.

- Élvezz el baby. Nekem. Add ide mindened nekem – mormogta a számba, én pedig felkaptam a szemeimet és a végtelen éjszakába bámulva, tátott szájjal hagytam, hogy az orgazmus eluralja a testemet.

Hosszú nyögések csúsztak ki a számon, miközben éreztem, hogy Harry rángatózik bennem és szintén elélvez, ugyanolyan hevesen, mint én. A levegőt kapkodtam, úgy tűnt, hogy ennek a pillanatnak soha vége nem lesz.

Rekedtesen nyögve rogyott rám, fejét a nyakamba temette, míg én teljesen elengedtem magam és szinte szétfolytam alatta a fehér anyaggal bevont matracon. Kezeim két oldalra csúsztak és lelógtak az ágyról, míg Harryé mellettünk feküdtek. Szájával apró csókokat nyomott a nyakamra, testével teljesen rám nehezedett, de egy pillanatra sem bántam. Hülye lettem volna.

- Hogy én mennyire szeretlek – mondta, ahogy felemelte a fejét a nyakamból és rám nézett. Egy lusta mosoly terült el az arcomon, miközben laposakat pislogtam és egy ásítást fogtam vissza.

- Én is nagyon szeretlek – suttogtam vissza, aztán felemeltem a kezét, és a hajába szántva, lehúztam magamhoz egy édes csókra.