44. Cora? Cora Ashford?

Helloo,
omggg abszolut fav rész!! Idk miért nagyjából csak carry van benne, meg Hazz családja but akkor is ugh. Reméljük nektek is legalább annyira fog tetszeni, mint nekünk!^^ Jó olvasást! Xx♥

x CORA ASHFORD x

Izgatottan dúdoltam a zene szövegét, mely Harry telefonjából szólt, míg az ágyon ültem a kerek tükörrel az ölemben. A sminkes cuccaim szanaszét voltak körülöttem, míg egy elfogadható arcot varázsoltam magamnak azután, hogy letusoltam meg hajat mostam. A grillezés miatt tiszta füst szaga lett szóval nem akartam úgy elmenni az étterembe, hogy bűzlik a fejem plusz az egyáltalán nem érte volna el, hogy jó benyomást keltsek Harry szüleinél. Habár meg kell említenem, hogy Annel igazán jól kijöttem, ami elérte, hogy a kövek melyek a vállamat húzták lefele eltűnjenek onnan. Biztosra akartam menni azzal kapcsolatban, hogy Annenek szimpatikus vagyok illetve Robnak is, hiszen ők Harry szülei, és ha nem vagyok jóban velük, nos, valljuk be, hogy az egy totál gáz lenne. Plusz, nem hiszem, hogy elbírnám viselni, hogy ha a srácnak a szülei, akit szeretek, nem kedvelnének.

Úgy hogy miután készen lettem a sminkemmel, mindent leszórtam az ölemből az ágyra, majd fehérneműben sasszéztam a táskámhoz. Kivettem a halványrózsaszín felsőt és hozzáillő szoknyát, majd belebújtam először a szoknyába, mikor kijött Harry a fürdőből. Hozzám lépett, aztán nyomott egy puszit a fejemre, míg a kezét rövid időre a derekamra csúsztatta, aztán már el is lépett tőlem. Megmosolyogtatott a gesztus, hiszen imádtam, mikor ilyen édes szeretet megnyilvánulásai voltak és nagyon jól is estek persze. Miközben felvettem a hosszú ujjú felsőt, amiből kilátszott a hasam egy kis része, őt figyeltem, hogyan készülődik.

Elvigyorodtam, mikor a törülköző lekerült róla és csupasz fenekével szemeztem. Kerek volt és markolni való, ami miatt legszívesebben mögé osontam volna, de akkor valószínűleg sosem jutottunk volna le az alsó szintre. Így hát végül elfordultam, aztán a fürdőbe sétáltam és ellenőriztem még egyszer a sminkemet. A hajamat leengedtem a gombócból, amibe fontam, aztán játszani kezdtem vele. Fogalmam sem volt, hogy mit kezdjek vele, így hát megnéztem milyen lenne lófarokban, esetleg egy szebb kontyban, vagy kiengedve. Kicsit összerezzentem, mikor meghallottam Harry hangját, hiszen annyira belemerültem a gondolataimba, hogy nem észleltem, mikor belépett mellém.
- Szerintem leengedve hagyd – mondta, aztán mellém lépett, és a kezét a karomra csúsztatta, majd nyomott egy puszit a halántékomra – Ne haragudj, nem akartalak megijeszteni.
- Ah, de nem néz ki így furán? Vagy rendezetlenül? – meredtem a tükörképemre.
- Nem – állt mellém, aztán a pultnak dőlt, így felemelhette a kezét és kisimíthatta a ráncokat a homlokomról – Nekem mindenhogyan tetszik a hajad, de szerintem, most maradjon kiengedve. Különben is, most mostad meg, nem?
- De igen – sóhajtottam, aztán leengedtem a kezeimet, majd pár tincset előre dobáltam a vállamra – Hát akkor így marad. Ha így szeretnéd – néztem rá mosolyogva, mire ő is elmosolyodott és egy édes kis csókot nyomott a számra.
- Gyönyörű vagy – suttogta a számra, aztán további apró puszikkal látta el, mire én felkuncogtam és a kezemet a vállaira csúsztattam.
- Köszönöm – suttogtam vissza – Te is nagyon jól nézel ki – húzódtam el tőle, aztán végig mértem őt és elégedetten elvigyorodtam.
- Örülök, hogy tetszem – terült el az ajkain egy játékos mosoly.
- Harry?
- Hm? – biccentette oldalra a fejét.
- Jövő hét hétvégén elvihetlek én valahova? – mosolyodtam el.
- Persze – csillantak fel a szemei – És hova megyünk?
- Az titok – nyomtam puszit az orrára, aztán kiindultam a fürdőből, ő pedig követett.
- Ne már, mondd el Cora!
- A-a, majd akkor megtudod – kuncogtam el magam – Ne légy kíváncsi, hamar megöregszel – böktem a mellkasára, mire elkapta a csuklómat és az ujjait finoman köré fonta.
- Te idősebb vagy nálam – vigyorgott rám, mire felhorkantottam és megforgattam a szemeim.
- Örülnék, ha erre nem emlékeztetnél – mondtam, mire felkuncogott és visszaadta a kis puszit az orromra. Aztán meg a számra. Majd a szám sarkába – Na, menjünk – sóhajtottam fel – Különben sosem jutunk le.
- Elcsábítalak, igaz? – kérdezte egy pimasz mosollyal az ajkain, mire eltávolodtam tőle és kihúztam a kezemet is a szorításából, miközben megráztam kicsit a fejem.
- Álmaidban Styles – vágtam rá, aztán felvettem a táskámat és áttúrtam, hogy minden kellhető dolog benne van-e. Eközben nem figyeltem, hogy Harry mit csinál, ezért kicsit értetlenül néztem fel, mikor belém jött hátulról.
- Oh, bocsánat. Cora? Cora Ashford? Te jó ég, kérhetnék egy képet? – emelte fel a telefonját, aztán tátott szájjal vigyorgott a kamerába, míg én csak totál hülyén bámultam rá – Egyet esetleg, ahol megpuszil? – mutatott az arcára, mire elnevettem magam és nyomtam egy puszit az arcára – Oh, igen, most pedig, mikor…
- Sajnos arra már nincs időm, majd legközelebb – vigyorogtam rá, aztán elindultam, ő pedig nevetve jött utánam.
- Alig várom, hogy elmeséljem a srácaimnak, hogy találkoztam veled! Te jó ég, példaképem vagy és végre beteljesült az álmom! Köszönöm, köszönöm, köszönöm, királynőm!
- Istenem, Harry, ssh! – nevettem el magam amint a jobb kezem a nyaka köré fontam aztán magamhoz húztam. Az egyik keze a derekam köré tekeredett, míg az orrát az enyémhez dörgölte én meg egy csókot nyomtam az ajkaira.
- Csak nem megszégyenítelek? – vigyorgott rám, míg a keze egyre lejjebb csúszott, egészen a fenekemig, amibe belemarkolt. Emiatt közelebb léptem hozzá, bár nem tudom, hogy ez miként volt lehetséges, hiszen már így is teljesen a mellkasához voltam tapadva. A melleim szinte a szájában voltak, de kétlő hiszem, hogy bánta. Mindinkább élvezte.
- Sosem tudnál megszégyeníteni – mosolyogtam rá huncutul – A kettőnk közül szerintem én vagyok az, akinek sikerülne. Vagy te hogy látod?
- Személy szerint úgy gondolom, hogy te képtelen lennél olyat csinálni – magyarázta – Túlságosan jól nevelt vagy és bár az ágyban egy kész őrült vagy, tudom, hogy nyilvánosan nem csinálnál semmi olyat, amivel magadra hívhatnád a figyelmet.
- Most meg kellene sértődnöm, amiért egy őrültnek hívtál az ágyban? – vontam fel a szemöldököm. Az arca egy pillanatra lefagyott a komoly és száraz hangtónusom miatt, szerintem még a szíve is kihagyott egy ütemet, legalábbis így éreztem a saját mellkasom ellen.
- Nem úgy értettem, én, baby – motyogott amint a szemei elnyíltak egy kicsit én meg elnevettem magam. Vigyorogva nyomtam az ajkaimat az övére és hagytam rajta egy-két puszit, az ujjaim a hajába túrtak hátulról és kuncogva váltam el tőle mikor nem reagált a csókjaimra.
- Csak húzatlak, Styles – pusziltam meg ezennel az orrát, amit ő felhúzott aztán elnyomtam magam tőle – Tudom, hogy őrült vagyok a hálóban, nem kell bemutatnod magamat nekem.
- Magamat nekem, oké, Cora Ashford, egyetemi diplomával a neve mellett meg mit tudom, én még milyen díjakkal nem tudja beszélni az anyanyelvét.
- Addig baszogatsz…
- Jelenleg nem baszogatlak mert valljuk be, eléggé illetlen lenne itt csinálni, míg a szüleim pár méterre vannak tőlünk – kacsintott rám amint megigazította a gallérját. Elnyílt ajkakkal néztem rá amint a pimasz megszólalás elhagyta az ajkait bár mielőtt még mondhattam volna valamit, letombolt a lépcsőn, az utolsóról leugorva – Jössz? – kérdezte amint visszafordult és rám nézett.
Én csak bemutattam neki, aztán oda figyelve a lépteimre tekintve hogy magas sarkú volt rajtam, lassan lementem a lépcsőn.

Az étterembe érve, gyorsan kaptunk egy asztalt, ahol én Harry mellett foglaltam helyet, Anne pedig Robin mellett. Harry anyukája ült velem szemben, míg a barátom a nevelőapjával szemezett, de így kényelmesen éreztem magam. Nem tudom, hogy képes lettem-e volna úgy végig ülni az estét, hogy Robinnal szemezek, akármikor felpillantok.

Harry kuncogva dőlt nekem, míg az étlapot lestük, tekintve, hogy taxival jöttünk, mindannyian alkoholos italt rendeltünk melyet pár perccel ezelőtt adtunk le. Harry azt mondta, hogy ő állja a mai estét, szóval azt eszünk, amit csak akarunk és tudván ezt, kiéltem a lehetőséggel. Roppant éhes voltam, annak ellenére, hogy teleettem magam ebédkor, hiszen a grillezett finomságok eszméletlenül jól illatoztak a kinézetéről nem is beszélve. Plusz szerintem azt is meg kell, említsem, hogy tudok enni, csak azzal nem vagyok tisztában, hogy hova megy mindaz, amit a szervezetembe viszek.
- Harry – nevettem el magam amint a srác elkezdte fújni a hajamat így az mindig a számba ment. Ujjaival a fülem mögé tűrte a tincset aztán egy puszit nyomott az arcomra és a fejét a vállamra fektette egy pár perc erejéig.
- Úú, rendelünk rántott gombát olyan sajtos szósszal? – kérdezte amint a mutatóujjával, melyen egy érdekes gyűrű pihent, rámutatott az ételre. Ez persze csak egy előétel volt, de amint rágondoltam, összefutott a nyál a számban és a hasam megkordult – Oké, akkor ez egy igen – kuncogott aztán ajkait az állkapcsomra nyomta egy édes kis puszi formájában – Anyu, ti esztek valamit a fő kaja előtt?
- Igen, szerintem rendelünk egy lencselevest a kettőnk között – bólogatott Anne, míg lehelyezte az asztalra az étlapot.
Harry keze otthont talált magának a combomon, az ujjai hosszan lenyúltak a lábaim közé, de nem zavart. Sőt, élveztem, hogy ott volt és volt valami, ami összekötött minket. A melegség áradt a tenyeréből mely automatikusan felmelegítette a testemet és észre sem vettem, hogy a jobb kezemmel körbeöleltem a felkarját. Annyira nagyon szerettem őt, hogy szóba sem tudtam foglalni és emiatt néha féltem, hogy mi van, ha ő ezzel nincs tisztában?
- Cora, kérsz még inni, baby? – szorította meg egy kicsit a combomat, mire felé kaptam a fejemet. Az orrunk majdnem összeért, az ajkai mosolyra húzódtak az én arcom meg totál elvörösödött – Minden oké?
- Igen persze. Mit kérdeztél? Oh, igen, um, csak egy vizet kérek, ha ez rendben van – mondtam a pincérnek az utolsó szavaim amint rájöttem, hogy ott volt és valószínűleg rám várt. Bólintott egyet majd mondta, hogy pár perc és itt is lesz mindennel, amit rendeltünk, majd megfordult és elment. Harry nevetni kezdett, Anne és Robin pedig mosolygott, míg én totál elvörösödtem. Megint.
- Fáradt vagy, Cora? – kérdezte Anne kedvesen, egy megértő kis mosollyal az arcán.
- Jól vagyok, csak elgondolkodtam – válaszoltam végül – Talán ha megiszom, ezt a koktélt felébredek egy kicsit – nevettem el magam, míg az italért nyúltam. Belekortyoltam a poharamba majd mikor már készültem táralgást indítani, a pincér megjelent az előételeinkkel és onnantól totálisan el voltam kussolva.
- Baby, ne edd meg előlem az összeset – motyogta Harry amint a rántott gombákat faltuk be, a szülei halk kuncogása tudtunkra adta, hogy igen is élvezik a kis civakodásunkat a kaja fölött.
- Rendelned kellett volna magadnak külön és akkor nem kellene az enyémet enned – szóltam vissza.
- Héj, én rendeltem magamnak, te csak belementél! – védte magát.
- Mindig ilyen harcias gyerek volt? – kérdeztem Annet és Robint amint felnéztem rájuk, míg megtöröltem a számat meg az ujjaimat.
- Folyton veszekedtek Gemmával, le sem lehetett állítani őket – jegyezte meg Rob – Persze mikor az anyukájuk jelen volt, úgy viselkedtek, mint az angyalok. Egy rossz szóval sem lehetett őket megilletni.
- Nem nehéz elhinni, hiszen már megtapasztaltam, amint egyszer-kétszer egymásnak esnek a szavaikkal – mosolyodtam el, míg az italom után nyúltam és Harry csak felhorkantott – Héj, viselkedj az asztalnál, Styles.
- Igen is, királynő! – vágta haptákba magát amint felült egyenesen. Egészen addig az én székem karfáján támaszkodott a könyökével és majdnem, hogy teljesen nekem dőlt, míg tömte magába a rántott falatkákat.
- Hihetetlen, hogy mennyire megnevelted, Cora – kuncogott Anne miután letette a kanalát és egy szalvétáért nyúlt. Éreztem, amint az arcom kezdett megint felhevülni a komment hallatán, bár nem értettem, hogy miért viselkedtem így mióta megérkeztünk az étterembe. Semmi bajom nem volt, míg otthon voltunk és beszélgetésbe léptem Harry anyukájával.
- Azt hiszem ez az a pillanat, amikor én elosonok a mellékhelységbe és ti elbeszélgettek rólam – közölte Harry amint kitolta maga alól a széket bár mielőtt elment volna, egy hosszú puszit nyomott az arcomra. 

A fejemet ingatva néztem utána amint elsétált, a hajába túrt aztán lejjebb húzta az ingjét mely valószínűleg többet ért, mint a felszerelés, melyet én viseltem. Nem is említve a zakóját, melyet a székén hagyott, meg a csizmáit, az óráját és szerintem még a farmere is drágább, mint akármi, amit aznap viseltem. Bár be kell vallanom, imádtam, hogy ennyire jó ízlése volt. Dögösebbé tette őt és csak még jobban tetszett és szerettem őt emiatt, amit talán furcsa, ez volt az igazság.
- Mikor hallottad amúgy, hogy veszekedtek? Vagy min? Remélem, nem ölik meg egymást nyilvánosan és hoznak ránk szégyent – ingatta a fejét, mire kínosan elnevettem magam.
- Az az igazság, hogy miattam kaptak össze.
- Oh? – vonta fel a szemöldökét Anne, én pedig az alsó ajkamba haraptam.
- Um, ez még tavaly volt, mikor erm… szóval, mikor volt az az ügy…
- Oh! – esett le Annenek, én pedig megkönnyebbülve néztem rá, hogy kapcsolt – Igen, persze, emlékszem rá – bólintott – Mindketten felhívtak, aztán én raktam rendet kettejük között – mondta, én pedig kínosan pillantottam az üres tányéromra, végül elvettem a vizemet és kortyoltam belőle egyet. Eközben a fejemben sürgősen kerestem valami téma után, hogy nehogy beálljon a kínos csend, de Anne hamarabb megszólalt, így mosolyogva néztem fel rá – Harry mesélte, hogy a barátaidnak gyerekük születtek.
- Igen – mosolyodtam el szélesen, amint a kis Brooks családra gondoltam. Istenem, de hiányoznak, mostanában alig beszéltem velük – Az egyik fiuk az egész terhesség alatt nem mutatta magát az ultrahangon és makkegészségesen született – meséltem.
- Hihetetlen, hogy nem látták őt egyszer sem a kilenc hónap alatt.
- Igen, ráadásul elég nagy meglepetés volt, mikor a várt egy gyerek helyett kettő jött. De Jaiék jól megbirkóznak a helyzettel. Remek szülők! – mosolyogtam büszkén.
- Jai a legjobb barátod, igaz? – kérdezte Anne, én pedig bólintottam egyet válaszképpen.
- Pelenkás korunk óta ismerjük egymást. A szüleink szomszédok, meg nagyon jó barátok. Együtt jöttünk Londonba is.
- Akkor olyan, mintha a bátyád lenne – mosolygott, én pedig újabbat bólintottam.
- Azt hiszem, fiú-lány barátság nem létezik – jegyezte meg egy apró kis mosollyal az arcán Rob, mire Anne döbbenten és felháborodottan egyszerre nézett rá.
- Robin! – dorgálta, nekem pedig egy kis kuncogás csúszott ki a számon – Persze, hogy létezik fiú-lány barátság. Tessék, itt van az orrod előtt, Cora és a barátja példák rá.
- Jai tényleg olyan nekem, mintha a bátyám lenne. Habár, meg kell, említsem, hogy mikor megismerkedtünk Harryvel, sokáig azt hitte, hogy mi együtt vagyunk – kuncogtam el magam, hiszen még mindig hihetetlennek találtam, hogy ezt gondolta.
- Tényleg? Erről nem is mesélt – mosolyodott el újra szélesen Anne.
- Persze, mert kellemetlen neki – nevettem – Szegényt kegyetlenül kinevettem, mikor elmerte mondani, de már akkor is sok gondot kikerülhettünk volna, ha az elején szól.
- Ki szól, miről és kiről? – huppant le újra mellém Harry, mire mosolyogva fordítottam felé a fejemet.
- Nem is említetted, hogy a kapcsolatotok elején vetélytársad akadt – mondta Anne, a vigyorát visszafogva, mire az ujjaimat a számra csúsztattam, nehogy én is felnevessek Harry értetlen arcát látva.
- Ja, igen, Cora munkatársa – bólintott aztán, én pedig Annere pillantottam, majd újra kortyoltam egyet a vizemből, hogy palástoljam, mennyire jól szórakozok a barátomon.
- Na, még róla sem hallottam, de én most amúgy valaki másról beszéltem.
- Hát… eleinte jóban voltak Niallel…
- Héj – csaptam a karjára – Még mindig jóban vagyok Niallel! Anyukád arra gondolt, mikor azt hitted, hogy én meg Jai.
- Oh – komolyodott el Harry – Nos, eléggé félreérthető volt, már ne is haragudj – fordult felém felháborodottságot játszva, de a szemeinél összegyűlt ráncokból tudtam, hogy ő is jól szórakozik.
- Nem, nem volt az, mert mindig velünk volt Serena, csak te nem láttad a sártól a fejeden, hogy fogják egymás kezét.
- Pft, persze – forgatta meg a szemeit, de aztán elmosolyodott én pedig kuncogva megráztam a fejemet és nyomtam egy puszit az arcára. Hihetetlen, hogy néha mekkora majom tud lenni, de valljuk be, imádom, mikor majomkodik.
- Szóval nem is egy férfivel kellett megküzdened, hanem hárommal, fiam – nevetett fel Rob.
- Egyel, igazából – vallotta be a fájó igazságot – Niall és Jai húgként szeretik Corát, a munkatársa azonban ferde szemekkel pillantgatott rám, mikor itt-ott megjelentem a cukrászdában.
- Oh, a cukrászda! – szólalt meg Anne – Annyiszor hallottam már róla Gemmától és Harrytől is, muszáj lesz ellátogatnom egyszer. És istenem, míg itt vagyunk, sütnünk is kell valamit együtt.
- Persze! – ragyogtak fel a szemeim – Mindenképpen kell sütnünk mielőtt, hazamegyünk és muszáj lesz eljönnöd a cukrászdába! Louise biztosan megengedné, hogy egy délelőtt hátra gyere és besegíts, vagy csak körülnézz, esetleg megkóstold a sütiket. 

Anne és én annyira belemerültünk a sütis témába, hogy észre sem vettem, mikor a pincér megérkezett a főételekkel melyet rendeltünk. Evés közben is folytattuk a kis csacsogásunkat a finomságokról, míg Harry és Rob a sajátos kis társalgásukban vesztek el. Idővel persze mind a négyen egy közös témáról beszéltünk, ami jó volt és őszintén élveztem.