2017. május 5., péntek

39. Kommentek

Helloo,
oh man szerintem egészen jóra sikeredett a mai rész, de kíváncsiak vagyunk a ti véleményeitekre is! ;) Mostanában egy kicsit megcsappantak a visszajelzések, már ami a kommenteket illeti, úgy hogy ha valamit nem találtok rendben a részekkel, vagy van valami ami nem tetszik, akkor szóljatok, hogy minél hamarabb tudjunk rajta változtatni. :) Szép hétvégét mindenkinek és jó olvasást! Xx♥

x CORA ASHFORD x

Az idő már délután kettő-háromfelé mozoghatott és én reggel nyolc óta meg sem álltam egy percre sem. Eleve hamarabb jöttem be, hiszen tudtam, hogy sok dolgom lesz és mennyire is igazam volt. A rendelések csak úgy jöttek be, közben odakint is fogytában voltak a sütemények a hűtőből, ráadásul Louise sem jött be ma dolgozni, mert megbetegedett és Jack nem engedte neki, hogy kikeljen az ágyból. Olyan volt, mintha mindenkinek éppen most lenne születésnapja, szalagavatója, előléptetése, diplomakiosztója, vagy minden Londonban élő nő egyszerre menstruálna és a megszokottnál még több cukor adagra lenne szüksége. Gondolom Jack is elég nehezen tudott bezárni ebédszünetre, hiszen még mindig nem szólt, hogy most már álljak le én is és tartsak szünetet. Mondjuk nem is bántam, mivel éppen egy torta díszítésének a közepében voltam, ráadásul elég pepecses volt az egész és nyugalomra, valamint időre volt szükségem, hogy be tudjam fejezni. Még azt sem észleltem, hogy a rádióban hangosan szóló zene ki lett kapcsolva, ijedtemben pedig ugrottam egyet a széken, amin ültem, mikor valaki megérintette a vállamat.
- Ne haragudj Cora, hogy megijesztettelek – mondta Jack, mire mosolyogva felnéztem rá.
- Semmi baj Jack, de most nincs időm szünetre, be szeretném fejezni ezt a díszítést – néztem is vissza a kétemeletes tortára.
- Hát pedig Harry van itt, és nem hiszem, hogy addig elmenne, amíg ki nem mész hozzá – felelte, hangjából hallottam, amint mosolyog, aztán már el is tűnt mellőlem. Felsóhajtottam, aztán a tortát betoltam a hűtőbe, majd megmostam a kezemet és azt a kötényembe törölve indultam ki előre. A cukrászda már kiürült, Harry a kedvenc asztalánál ült és a telefonjába mélyedt. Felcsillantak a szemeim amint láttam előtte a zacskót egy étterem logójával, és emiatt elvetettem az ötletet, hogy ráijesztek. Minél hamarabb enni akartam, úgy hogy lehuppantam eléje, mire ijedten nézett fel a telefonjából és ezzel egy időben le is zárta azt.
- Szia – mosolyogtam rá.
- Szia, baby. Gondoltam, hozok neked ebédet. Mi újság? – kérdezte, míg kezével közelebb tolta hozzám a zacskót.
- Semmi sok. Úszok a torták között. És te hivatalosan is a megmentőm vagy. Egy szendvicsen kívül még ma nem ettem semmit.
- Hát akkor ideje, hogy megtömd a hasad – válaszolta egy kis mosollyal az arcán, majd hátra dőlt a székben, közben hosszú ujjai között folyamatosan a telefonját forgatta. Szinte rögtön neki estem a fokhagymakrém levesnek, amit hozott, közben pedig már a következő kajás műanyagba kukkantgattam befelé. Oh, te jó ég, rizs, párolt zöldség és rántott csirkemell.
- Ah, köszönöm – nyögtem teli szájjal – Veled mi a helyzet? Mi jót csináltál eddig ma? – kérdeztem, míg lenyeltem az ízletes levest.
- Voltam megint edzeni és nagyjából ennyi – vont vállat, miközben az asztalt szuggerálta – Mesélj, hány sütit és milyeneket varázsoltál már ma? – erőltetett magára egy mosolyt, én pedig kissé kételkedően néztem vissza rá. Rögtön láttam rajta, hogy nyomja valami, de nem akartam azonnal neki esni, tudtam, hogy időre van szüksége, amíg megfogalmazza, a gondolatait aztán rászánja magát, hogy meg is ossza azokat velem.
- Mhm, ha nem számoljuk azokat a sütiket, amiket ide előre készítettem, akkor négy tortát fejeztem be és most vagyok az ötödik végén. Csak hogy tisztázzuk, ha nem jöttél volna, akkor addig nem ültem volna le kajálni, amíg kész nem vagyok vele. Nem szeretem, mikor félbe kell hagynom valamit, pláne ha az egy torta és éppen díszítem.
- Értem – hümmögött, én pedig tovább ecseteltem neki az eddigi napomat, hogy ezzel egy kis időt adjak neki. Szerintem nem is figyelt rám, úgyhogy abba hagytam a beszélést és egy ideig mindketten csendben voltunk. Végül nem bírtam tovább, és a kezemet előre nyújtottam, majd elvettem a telefonját és lefektettem az asztalra. Kérdőn nézett fel rám, én pedig a kezeimet az övéire helyezve néztem vissza rá ugyanolyan kérdő tekintettel.
- Harry, látom, hogy van valami, ami bánt, szóval hajrá. Csak mondd el egyszerűen, hogy mi az, hogy segíteni tudjak – mosolyogtam rá megnyugtatólag, de látszólag ez nem vált be, mert sóhajtva felült, kihúzta a kezeit az enyéim alól és rövid tincsei közé túrt. Kezeivel az asztalra könyökölt és arcát elrejtette hatalmas tenyerei mögött – Harry? – hangom halk volt és bizonytalan. El nem tudtam képzelni, hogy mi történt, amiért ennyire megzuhant.
- Csak hiba volt kirakni a képet instagramra – motyogta, és ha nem hajoltam volna közelebb hozzá, valószínűleg nem értettem volna, mit mondott.
- De hát miért? – kérdeztem meglepődötten, homlokom ráncba szaladt, míg szemöldökeimet összevontam. Emiatt ilyen? – Harry, beszélj velem – kértem, ő pedig elvette a kezeit az arca elől, lefektette őket az asztalra és rám nézett – Miért gondolod, hogy hiba volt kirakni a képet? – kérdeztem rá óvatosan.
- Mert… – mély levegőt vett és már emelte a kezeit, hogy az arcát újra elrejtse előlem, de nem hagytam neki, azzal, hogy megfogtam és összekulcsoltam ujjainkat – Mert olvasgattam a kommenteket alatta, meg twitteren is. És, hát sok csúnya volt. Eléggé sok – mondta halkan. Vártam egy ideig, hogy folytassa, de nem tette, ezért ösztönöznöm kellett magamat, hogy megszólaljak.
- És?
- Mi és Cora? El kéne tűrnöm, hogy így beszéljenek rólad? Rólunk? Hogy olyanokat terjesszenek, amik nem igazak, hamisak és egyáltalán nem tartozik senkire?
- Harry… én azt hittem, hogy az ilyen dolgok nem érdekelnek téged? Mármint azt hittem, hogy eleve nem is olvasol kommenteket.
- Hát… alap esetben nem is, de most rólad van szó. És egyáltalán nem akarom, hogy így beszéljenek rólad az emberek. Nem akarlak ilyeneknek kitenni, szóval hatalmas meggondolatlanság és felelőtlenség volt kirakni azt a képet rólad. Sajnálom, amiért ezzel elindítottam ezt a sok hülyeséget. De ígérem, hogy tenni fogok róla, hogy minden szarság eltűnjön a világhálóról.
- És mégis hogyan akarod azt csinálni? Harry a te kezed nagyon sok felé elér, de azért annyira nem, hogy minden hazugságot letöröltess, vagy jelenthess minden instagram profilt – mondtam mosolyogva – És nem is akarom, hogy ilyen hülyeségeken törd magad. Komolyan azt hittem, hogy te nem foglalkozol ilyenekkel, még akkor sem, ha rólam van szó. Szóval légy szíves tegyél is így és vedd, be a leszarom tablettádat. Azt posztolsz és annyit, amennyit te akarsz. Engem pedig ne félts, mert én már azelőtt bevettem a leszarom tablettámat, mielőtt elmentem volna a Dunkirk vetítésére akkor viszont még azzal a céllal, hogy rád teszek – vigyorogtam, és végre az ő arcára is egy őszinte mosoly kúszott – Engem nem érdekel, mit írnak az emberek rólam, mondjuk, azon lehet én is felhúznám magam, ha téged pocskondiáznának. És remélem nem törölted le a képet, mert elég cuki vagyok rajta – fűztem hozzá utoljára vigyorogva, mire elnevette magát, aztán a lábaival eltolta magát a székkel együtt az asztaltól és kitárta a karjait. Mosolyogva felkeltem, aztán megkerülve az asztalt oldalasan az ölébe ültem és átöleltem – Olyan kis buta vagy – kuncogtam a nyakába, aztán nyomtam oda egy puszit – De szeretem ezt a buta fejedet – húzódtam el tőle, hogy rá tudjak nézni, noha a karjaim még mindig a vállain voltak a nyaka köré fonva, ujjaim pedig a barna tincsek között turkáltak.
- Én is szeretlek – mosolygott, aztán megcsókolt, én pedig mosolyogva csókoltam neki vissza.


**

Harry gyengéd érintéseire és kellemes hangjára rázódtam ki az álmomból. Laposakat pislogtam rá, miközben az arcomra egy mosoly kúszott, végül visszaraktam a fejemet a párnára. Még mindig ugyanabban a pózban feküdtem, mint amiben elaludtam, a hasamon, kezeim a párnám alatt pihentek és ezért totálisan elzsibbadtak. Kihúztam őket onnan, aztán a hátamra fordulva elkezdtem azokat rázni, míg a szemeim még mindig csukva voltak.
- Cora? Jól vagy? – Harry halk hangja rántott vissza az álmosságomból, így hát újabbakat pislogva néztem rá. Bántotta a szememet a fény, mely közvetlen az ágyam mellől jött az éjjeli lámpából. Harry mellettem ült az ágyon, keze még mindig az arcomon volt és aggódó tekintettel mustrált – Szólalj már meg kérlek. Mi történt? – kérdezte.
- Tessék? – a hangom kába volt és rekedtes, éppen ezért megköszörültem a torkom és hunyorogva néztem fel Harryre – Hogy érted, hogy mi történt?
- Veled! Hogy jutottál haza? És jól érzed magad? Kell valami?
- Hogy hogy jutottam haza? – raktam vissza a fejemet a párnára és a karomat átdobtam a szemeim felett – Hát a kocsimmal és a két lábammal.
- Cora, mondd már légy szíves pontosan, hogy mi történt! Megint pánikrohamod volt?
- Mi van? – vettem le a kezemet az arcomról – Tudtommal nem. Te miről hadoválsz itt össze-vissza?
- A városban voltál, lerohantak a rajongók és elájultál – hadarta, én pedig a homlokomat ráncolva néztem rá.
- Tessék? Harry, álmodtál valamit?
- Inkább te álmodtál! Vagy agyrázkódásod van és emlékezetkiesésed – tapogatta az arcomat, mire felemeltem a kezemet és ujjaimat a csuklójára kulcsoltam.
- Harry, mi a faszról beszélsz? – kérdeztem nevetve, aztán lerántottam magamra és a fejemet a nyakába temettem.
- Olvastam twitteren, hogy lerohantak a rajongók, te pedig elájultál. Hogy jutottál haza?
- Tessék? – nevettem fel – Harry, azt hittem ezt megbeszéltük korábban. Nincs több komment vagy tweet olvasgatás.
- Szóval azok nem voltak igazak? – húzódott el tőlem és elkerekedett szemekkel meredt rám.
- Nem – ráztam meg a fejemet – Hatkor végeztem a cukrászdában, hét volt mire hazaértem, mivel dugó volt, és úgy ahogy voltam bezuhantam az ágyba. Idáig aludtam.
- De akkor… de azt mondtad, hogy majd menned kell valamit venni… és én azt hittem, hogy akkor támadtak le a rajongók. És nem vetted fel a telefonodat.
- Igen, de Nathan megvette a dolgokat a cukrászdába, amikért nekem kellett volna a belvárosba mennem, szóval nem mentem. Nem futottam össze rajongókkal és a telefonom biztosan le van merülve.
- Oh, te jó ég, komolyan bedőltem egy ilyen hazugságnak? – könyökölt a térdeire, míg fejét a kezei közé fogta.
- Aw Harry, megbeszéltük, hogy többet nem olvasgatsz ilyen hülyeségeket – térdeltem fel az ágyban és hátulról átöleltem – Jól vagy baby? Komolyan megijedtél, igazam van? – motyogtam a hátába.
- Igen, rohadtul – csúsztatta a kezét az enyémre, ami a válláról lógott le.
- Sajnálom, hogy megijesztettelek. Fel kellett volna raknom, tölteni a telefonomat amint hazaértem, de nem volt még arra sem erőm.
- Nem, inkább hogy lehettem én ilyen hülye. Mindegy, a lényeg, hogy jól vagy és nem történt semmi ilyesmi – mozdult meg, mire elengedtem, aztán felállt, majd lerúgta a cipőjét és lekapta magáról a felsőjét. Vigyorogva figyeltem, amint kigombolta a farmerját, aztán lerugdosta magáról a félhomályban, majd bemászott mellém az ágyba és a karjai közé húzott.
- Innentől kezdve, tényleg semmilyen utálkozó poszt vagy komment. Semmilyen! Értetted? – motyogtam a bőrébe.
- Igen, értettem, felfogtam, soha többet – suttogta vissza.
- Mennyi az idő egyébként?
- Nyolc óra.
- Még csak? – nyögtem fel – El kéne menni, zuhanyozni.
- Vacsoráztál valamit?
- Nah, de nem is kell semmi – ráztam meg a fejem – Ha jól ebédelek, akkor már nem szoktam vacsorázni. Tudom, tudom, borzasztó életmódom van, de ismersz, munkamániás vagyok – sóhajtottam fel, aztán felemelkedtem a mellkasáról és nyomtam egy csókot a mosolygó ajkaira – Elmegyek tusolni. És magammal viszem a telefonodat, nehogy véletlenül is bármilyen közösségi oldalra tévedj – bújtam ki az öleléséből.
- Nem kell elvinned, nem fogom még csak a kezembe se fogni a készüléket. Elég volt mára az internetből – dőlt hátra az ágyamon, kezeit a feje alá rakta és úgy nézett fel rám. Az alsó ajkamba harapva végigpillantottam rajta, és a tekintetemet alig bírtam elszakítani tőle.


Tetkói dögösebbé tették őt, mint bármikor máskor, a bokszer alsó hívogatóan és eléggé alul feküdt rajta. Ráláttam a V vonalára, valamint a nemi szőrzetére, végül szemeim tovább siklottak a kis barátocskájára, ami ott dudorodott a fekete anyag alatt. Nagyot nyeltem, aztán elszakítottam tőle a tekintetemet és egy további pillantást sem mertem megkísérteni, különben tuti, hogy elsüllyedtem volna Harry előtt. Egyenesen a gardróbomba mentem, ahonnan kivettem egy tiszta fekete csipke tangát és egy fehér túlméretezett pólót, majd a törülközőmet felkapva mentem be a fürdőbe. Még mindig piros volt a fejem, mikor a tükör elé léptem, így aztán gyorsan ledobáltam magamról mindent és beálltam a zuhany alá. Megmostam a hajamat is és miután készen voltam, turbánt ültettem a fejemre, míg a testem köré egy másik törülközőt csavartam. Ha most így kimennék, nem kizárt, hogy ledobnám magamról a törülközőt és azt mondanám Harrynek, hogy tegyen velem azt, amit csak akar, csak csináljon valamit. Erre viszont nem volt itt az alkalom, hiszen szegény valószínűleg még mindig azon rágódott, hogy bedőlt egy buta pletykának, amit unatkozó rajongók indítottak útra.

Gyorsan megszárítkoztam, aztán vizes hajjal mentem ki hozzá. Még mindig ugyanúgy feküdt ott az ágyon, ahogyan ott hagytam és ezért szinte rögtön újra elpirultam. Kiterítettem a törülközőmet, aztán leültem a sminkes asztalom elé, hogy kifésüljem a hajamat, közben végig éreztem a tekintetét magamon. Miután megvoltam, úgy tettem, mintha rendet pakolnék, valójában pedig csak az időt húztam, mert még mindig kínos volt számomra, hogy megbámultam. Nem tudtam mit tovább újra a helyére rakni, ezért felálltam, majd rápillantva visszamásztam mellé az ágyra. Lefeküdtem mellé, fejemet a vállára raktam és az oldalamra fordultam, majd átdobtam a kezemet a hasán. Még mindig nem szólt egy szót sem, én pedig nem tudtam, hogy mit mondjak.
- Ma beszéltem anyával – szólalt meg hirtelen, hangjától kirázott a hideg, az arcomra viszont egy mosoly kúszott – Utána láttam az egészet twitteren. Igazából pont hívni akartalak, meg indulni hozzád. Anya felhozta, hogy miért nem megyünk el Holmes Chapelbe amíg lenyugodnak a kedélyek… körülöttünk.
Meglepődöttségemben még a levegő is a tüdőmben rekedt, hirtelen azt se tudtam, hogy mit válaszoljak neki. Egyáltalán nem számoltam még azzal, hogy megismerem a családját, noha nem lenne hülyeség, hiszen Harryvel régóta ismerjük egymást és most végre klappol minden, szóval miért ne? Hogy miért ne? Igazából én sem tudtam rá a választ, mégis azt éreztem, hogy szinte azonnal ideges leszek. Nem csak a szüleiről beszélünk, hanem a gyerekkori otthonáról, városáról, szobájáról. És bár szinte száz százalékig biztos voltam benne, hogy nem kéne miért idegesnek lennem, nem tudtam elnyomni az érzést. És még csak bele sem egyeztem.
- Cora? Alszol? – suttogta, közben éreztem, hogy megemeli a fejét, így én is az enyémet felé fordítottam és felnéztem rá.
- Nem, csak megleptél – mondtam – Tudod jól Harry, hogy nem tudok csak úgy napokra, hetekre lelépni, mert dolgoznom kell, és ezt a kártyát különben is nem régen kijátszottam Jackéknél, méghozzá miattad.
- Tudom. És hidd el, nem is vagyok büszke rá, hogy elkergettelek az országból. De akkor jól lenne csak hétvégére menni. Vagy egy hosszúhétvégére talán? – kezdett mocorogni, aztán felém fordult, mire sokkal közelebb kerültünk egymáshoz, de végre ráláttam az arcára, ahogyan ő is az enyémre – Szeretném, ha elmennénk és be tudnálak mutatni anyáéknak – mosolyodott el, miközben a mutatóujjával a bőrömet cirógatta. Ki tudna egy ilyen mosolynak nemet mondani?
- Rendben – mondtam és közben lehunytam a szemeimet, mert jól esett a cirógatása.
- Tényleg? – kérdezett vissza, mire újra ránéztem.
- Aha – mosolyodtam el – De intézkedned kell róla, hogy Gemma is ott legyen.
- Megbeszéltük – vigyorodott el szélesen – És mikor megyünk?
- Megpróbálom a pénteket kivenni, és akkor mondjuk, csütörtök délután indulhatnánk? Mennyire van innen?
- Két és fél- három óra autóval, attól függ, hogy milyen a forgalom.
- Akkor egyáltalán nincs messze.
- A-a – ingatta meg a fejét Harry, de közben folyamatosan vigyorgott.
- Mi az? – kérdeztem vissza mosolyogva.
- Csak örülök neki – nyomott csókot a homlokomra – Anya is fog. Gyakorlatilag lecseszett a telefonban, amiért nem szóltam róla, hogy végre sikerült elnyernem a szívedet – vigyorgott – Nem is merek belegondolni, mit fog mondani Gemma.
- Az biztos, hogy nagyot fogsz kapni tőle, mert még emlékszem, mennyire kiborult rád Louis buliján is – vigyorogtam én is.
- Oh, akkor kifejezetten örültem is neki, mert úgy gondoltam, hogy kell valaki, aki helyre rak. De mindegy ne is beszéljünk róla.
- Egyetértek. Holnap megkérdezem majd a cukrászdában, hogy ki vállalná be a pénteket helyettem.
- Oké. Én meg leszervezem neked Gemmát és megtankolom a kocsit.
- Melyiket? – nevettem fel.
- Nem tudom. Melyikkel menjünk? – kérdezett vissza vigyorogva.
- Erm… menjünk az újjal. Anyukádnak meg szeretnéd azt is mutatni, nem?
- De, igaz – bólintott gondolkodó fejet vágva, én pedig kuncogva nyomtam egy puszit az állára.
- Egyébként én is kaptam, amiért nem szóltam Hunteréknek… – mondtam az ajkamba harapva.
- Oh, igen? – vonta fel a szemöldökét – Mikor beszéltetek? És mit mondtak? Haragszanak rám, nem?
- Még tegnap írt Hunter a családi csoportba, szóval már mindenki tud róla – forgattam meg a szememet – Vagyis nem a családiba, hanem ahol mi vagyunk bent testvérek. De fogadom, hogy már anyáék is tudják, mert Milesnek lepcses szája van. De amúgy igen, Hunter és Miles totál berágott rád – mondtam komolyan – Csak Reagan állt mellém, mert azt mondta, hogy ha térden csúszva könyörögtél, akkor minden meg van bocsájtva.
- T- tessék?
- Szerintem fel kéne hívnod őket, vagy valami, hogy megbéküljenek – mondtam, közben pedig alig bírtam visszatartani a vigyoromat.
- Oh, a francba! Miért nem szóltál róla hamarabb?
- Erm? Esetleg mert te egésznap azzal voltál elfoglalva, hogy magadat emészd mások hülyeségei miatt?
- Oké, ez igaz.
- Amúgy meg csak hülyülök. Szerintem jobban örültek neki, mint én magam. Azért már ez sem normális, nem?
- Tessék?
- Jaj ne aggódj, senki sem rágott be rád – nevettem fel, míg mindkét tenyeremet az arcára csúsztattam, aztán lehúztam magamhoz és egy csókot nyomtam az ajkaira – Még. De ha megint összetöröd a szívemet, megismered az Ashfordok haragját. 

4 megjegyzés:

  1. ohhhh de édes ahogy H aggódott 😍Irtó edesek egyutt ☺️ Szuper rész lett mint mindig ❤️😍😍😍😍😍

    VálaszTörlés
  2. Awww.... De édes volt!❤❤
    Viszont miért érzem úgy, hogy a rajongókból még lesznek gondok?

    Imádom még mindig! Várom a következő részt! ❤❤❤

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ahaha, szeretem az ilyen olvasói megérzésket. :3 Néha totálisan beletrafál az ember, néha pedig teljesen mellé nyúl a dologgal. ;) Xx♥

      Törlés