26. Levi

Hellooo,

Mint azt a mai cím elárulja, újabb szereplő bukkan fel, kinek nevét "Líváj"-ként kell kiejteni, ha esteleg megfordulna a fejetekben az egész. ^^ A mai rész amolyan "filler", tekintve hogy nem sok minden történik benne. Valahogy fel kell alapozni a következő részeket, nem igaz? ;) Az előző részhez érkezett kommentek nagyon aranyosak voltak és mindkettőnket rettentően boldoggá tett mind az, amit mondtatok! Hihetetlenül örülünk annak, hogy tetszik a történet és hogy minden alkalommal alig várjátok már a folytatást! 20 feliratkozó? Wow! Fantasztikusak vagytok!:3 Reméljük ez a rész is tetszeni fog! :) Jó olvasást! Xx♥ 

x CORA ASHFORD x

Borzalmas volt a forgalom Londonban és ezzel szerintem mindenki tisztában volt. Semmi értelme nem volt kimozdulni autóval, mert szinte lehetetlen volt eljutni az egyik helyről a másikra. Legalábbis, ha a belvárosról beszélünk. És én pedig ott voltam, hiába nem akartam. Szinte megfőttem a kocsimban, a nap égetett, de a szél fújt és az egyik oldalon koromfekete volt az ég. Na, jó, talán nem olyan sötét, de nem is volt felhőmentes. Nos, és hogy mit kerestem én a belvárosban, a kocsimban, a tumultusban a cukrászda helyett? Elsősorban, szabadnapos voltam aztán mivel nem kellett dolgoznom, nekem kellett elmennem az én drága barátnőmért, aki még nyolc, lassan kilenc hónapos terhesen is eljárt jógázni. Nem tudtam, hogy bírta, de egyszer sem nyávogott miatta, ami arra engedett következtetni, hogy jót tett neki. Én személy szerint nem tudom, hogy jártam volna-e még ilyen helyekre ilyen állapotban. De hát nem mindenki feledkezne bele az életbe és enné el a fájdalmait ahelyett, hogy fitten tartaná magát terhesség közben is.

Fél órával azután, hogy negyed órán keresztül egy helyben álltam a kocsival, végül megérkeztem a már jól ismert épülethez. Elvettem a telefonom a mellettem lévő ülésről, feloldottam aztán a névjegyek között kutakodva rákattintottam Serena nevére és felhívtam őt. Miután értesítettem őt arról, hogy hol voltam, bontottam a vonalat ám bár mielőtt lezárhattam volna a telefonom, egy üzenet érkezett Jaitől. Csak azt állította benne, hogy van egy meglepetése számomra, és hogy ne is próbáljam meg kihúzni belőle, hogy micsoda az, mert nem fogja elárulni, várnom kell, míg oda nem érek hozzá. Megforgattam a szemeim aztán nem válaszoltam neki semmit csak az ölembe dobtam a telefonom. Elnevettem magam, amikor megláttam Serenát kijönni az épületből, a táskájával a vállán, hatalmas hassal és telefonnal a kezében. A mai napig nem tanulta meg, hogy nem kellene, azt a kütyüt böngésznie miközben sétál és a gyereke még a hasába van. 

- Már alig várom, hogy ez a kölyök kint legyen belőlem – mérgelődött amint meglátta, hogy kiszálltam és segíteni szerettem volna neki. Elvettem a kezéből a táskát, kinyitottam neki az anyósülés ajtaját, aztán míg ő beült a csomagtartó fele igyekeztem, hogy betehessem oda a cuccát. Csípőre tett kezekkel álltam végül mellette, míg beült normálisan aztán becsuktam az ajtaját és az én oldalamra igyekeztem, hogy én is helyet tudjak foglalni. 
- Hát, minden, amit mondani tudok, csupán annyi, hogy védekezni kellett volna – nevettem el magam amint beöveltem magam – Azt hittem, hogy nekünk lesz gyerekünk, erre mész és megcsalsz Brooksal. Ezek után ne várd el, hogy hű maradjak hozzád.
- Bocsáss meg, baby – ment tovább a színjátékkal. Az emberek az utcán többször megbámultak minket ilyenkor, mert valószínűleg azt hitték, hogy komolyan gondoljuk az egészet, holott ez csak a mi humorunk volt. Teljesen különböző a többi emberétől, de hát ez tett minket azzá, akik voltunk – Tudod, Jait csak kihasználtam. Kellett valaki, aki segített létrehozni ezt a babát. Ő a mienk, rendben?
- Ez megnyugtató – bólintottam drámaian amint lehunytam a szemeim és sóhajtottam egy nagyot – Már alig várom, hogy végre összeköltözzünk, és boldog családként éljünk hármasban. 

- Én is, baby – mosolygott rám szélesen amint megfogta a combomat és megszorongatta egy kicsit. 

- Oi – nevetve söpörtem le magamról a kezét aztán indítottam be a kocsit – Milyen volt a jóga mellesleg? 

- Jó – vont vállat. Megforgattam a szemeim a rövid és tömör válasza hallatán – Bár most képes lennék befalni egy Big Macet – mikor rá néztem, ő már engem nézett.

- Én nem veszek neked semmit – jegyeztem meg amint kihajtottam a főútra – Beszéld meg a pasiddal hogy rendeljen neked házhoz. 

- Pft, most bezzeg a pasim, mi? De az előbb nyávogtál, hogy megcsaltalak! 

- Jól van, na Serena, nem úgy értettem – biggyesztettem le a számat – De ha van pasi, akit lehúzhatsz, akkor miért ne tennéd? Az én pénzem pedig marad későbbre, mikor megszabadulunk Jaitől! – vigyorogtam rá, mire Serena nevetve megforgatta a szemeit – Képzeld amúgy az előbb írt, hogy van valami meglepetése számomra. Gondolom, te tudsz róla, szóval elcsicsereghetnéd, hogy mi az – közben egy meki felé vettem az irányt, mivel már rosszul éreztem magam, amiért olyan durván kijelentettem, hogy nem veszek neki semmit. Néha gondolkoznom kéne, mielőtt kinyitom a szám. 

- Nem, fogalmam sincs róla. Honnan tudjam, hogy ő mit szervezget neked – nevetett fel. 

Oldalasan rásandítottam, mire elnevette magát és megcsóválta a fejét.

- Cora, tényleg nem tudok semmiről. 

- Hát jó – sóhajtottam fel, hiszen, ha nem mondana igazat, akkor nem így viselkedne. Túl jól ismertem már.

Mire eljutottunk a mekiig, egy negyed óra telt el, mire pedig hazaérkeztünk újabb fél óra. De Serena imádott a kajáért, meg hát nekem is jól esett az egészségtelen kaja, szóval nem panaszkodtam. A ház üres volt, mely miatt muszáj voltam megforgatni a szemeimet, hiszen Jai azt állította, hogy, ha megérkezünk hozzájuk, akkor tudom meg mi az a nagy meglepetés. Serena elment tusolni, én pedig neki láttam kipakolni a jógás táskájából. Mivel ezzel túl hamar kész lettem, fogtam magam és leindultam a konyhába, előszedtem a turmixgépet, majd neki láttam gyümölcsöket megmosni és feldarabolni, egy finom smoothiehoz. Hiába ettem egy almástáskát, kívántam az édességet, Serena pedig biztosan nem fog rá nemet mondani. Habár végül is ki tudja, elég válogatós lett a terhessége során. Leginkább úgy kell elképzelni, hogy felborult az étrendje. Amit eddig szeretett, attól most hányingere lett, amit pedig utált előszeretettel megevett. Azt hiszem, mire megszületik a kicsi, addigra megundorodik minden kajától.
- Jai még mindig nem érkezett meg? – kérdezte amint csatlakozott hozzám a konyhában. Haja lazán a vállára omlott, felül egy hatalmas felsőt viselt, lábain pedig egy mackónadrág volt.

- Nem. Csináltam gyümölcs turmixot, kérsz?
- Naná – ült fel a bárszékre kezében a telefonjával. Öntöttem két nagy pohárba, majd raktam bele egy-egy szívószálat és elé helyeztem az italt – Köszi – ivott is bele rögtön, miközben egyik kezében a telefonját tartotta, a másikat pedig kerek pocakjára simította. Mosolyogva figyeltem a gesztust, hiszen imádtam már most a kicsit és egyszerűen boldoggá tett maga a tény, hogy a legjobb barátaim családot alapítanak közösen. Pontosan úgy, ahogy én azt már réges-régen megjósoltam. Persze akkor még kinevettek, én viszont mindig is tudtam, hogy igazam lesz. Egy éve ilyenkor emlékszem mennyire güriztünk a diplomáért, éjjel nappal tanultunk, jó, ha észrevettük a másikat a lakásban és egy hellót elmotyogtunk egymásnak. Én egyfolytában ingáztam a szobám és a konyha között, sütemény sütés közben is magoltam és magolás közben is sütöttem.
- Emlékszel tavaly ilyenkor mennyire a halálunkon voltunk? – szakítottam félbe a csendet, mire Serena felpillantott rám, majd lezárta a telefonját és lerakta a pultra.

- Aha. Kész őrület volt. Olyan, mintha már ezer éve lett volna. Ki gondolta volna, hogy egy év múlva már nagy pocakkal ülök a kanapén és várom, hogy megszülessen a kisfiam – simogatta a hasát, én pedig mosolyogva beleszívtam a halvány rózsaszínes italba.

- Én – válaszoltam – Én tudtam, hogy lesz gyereketek.

- Jó, de nem gondoltad volna, hogy amint lediplomázunk, teherbe is esek.

- Hát, nem éppen a diplomakiosztó után lettél terhes – nevettem fel – És én mindig is mondtam nektek a gyerekeket, de sose vettetek komolyan.

- Jól van, mondhatod, hogy én megmondtam, én megmondtam – sóhajtott fel – Igazából mikor arról beszéltél, mindig költözött egy furcsa érzés belém. Mármint nem teljesen voltam biztos benne, hogy Jaitől lesz gyerekem – mondta lassan, miközben a szívószálával a turmixot kevergette. Én meg majdnem visszaköptem a pohárba a szám tartalmát.

- Mi? – döbbentem le, miután gyorsan lenyeltem a turmixot.

- Hát sosem gondoltam volna, hogy ennyire fiatalon majd anya leszek. Azt hittem, hogy majd mikor idősebb leszek, mikor megállapodok egy férfi mellett, miután megvettük a családi házunkat, neki látunk a gyerekprojektnek. És mikor egy éve ezekre gondoltam, akkor még nagyon messzinek tűnt az egész.

- Jó, de ezeket a dolgokat nem Jaiel láttad?

- De, de igen. Csak… nem tudom. Voltak olyan gondolataim, hogy bármi történhet, lehet, nem leszünk már együtt öt év múlva. Vagy hat. Ugyanakkor el sem tudnám képzelni az életem Jai nélkül és most már a kicsi nélkül sem, szóval töröld le ezt az arckifejezést az arcodról. Szeretem Jait és a kicsit is és nekem már ők a jövőm. Meg persze te.

- Aw – csúszott ki a számon és a könnyfátyoltól, mely ellepte a szemeimet, homályosan láttam Serenát. Hirtelen olyan volt, mintha a lány terhességi hormonjai rajtam is kihatottak volna. 

- Na, ne már, nehogy sírj, akkor én is sírok – nevetett fel, mire lecsusszantam a székről, megkerültem a pultot és szorosan magamhoz öleltem a legjobb barátnőmet. 

- Úgy szeretlek – motyogtam, aztán elnevettem magam és gyorsan letöröltem a könnycseppet, mely végül csak kibuggyant. 

- Én is nagyon szeretlek Minnie – mondta Serena, aztán egy nagy puszit nyomott az arcomra. Ekkor matatást hallottunk a bejárati ajtó felől, de nem igazán érdekelt, nem szándékoztam elengedni Serenát. 

- Oh, a két kedvenc csajom éppen megcsal egymással – hallottam Jai hangját a nappaliból, mire Serena felemelte a kezét mögöttem és gondolom felé mutatta a középső ujját.

- Öregem, akkora mázlista vagy ezekkel a nőkkel! – hallottam meg egy erős és ismerős Ausztrál akcentust. 

- Levi? – visított a fülembe Serena, majd rögtön elengedett és az illető felé futott. Szóval Serena terhessége során nem csak étrendváltozás, de erős hangulatváltozások is felléptek. Talán sosem láttam még ennyire gyermekded oldalát Serenának, melyet az elmúlt hónapok alatt mutatott. Mindig határozott, mégis laza, vicces, eltökélt volt, most pedig mintha teljesen kicserélték volna. 

Megfordultam, majd szembe találtam magam Jai kiköpött másával, tulajdonképpen az unokatestvérével, de simán elmehetnének testvéreknek. 

- Héj, szia Serena, de rég láttalak – ölelte át Levi mosolyogva a barátnőmet, én pedig a pulttól figyeltem őket. Levi elég sokat változott azóta, mióta legutóbb találkoztunk Ausztráliában. Az akkor volt, mielőtt Jaiel ideköltöztünk volna, azóta viszont Jai és Serena voltak otthon, így Serenának volt esélye megismerkedni Levial. Vagy legalábbis csak gondolom, hiszen nem sokat tudok a nagy családi megismerkedésről.

- Öregem, de rohadt helyes vagy – borzolta Serena össze Levi haját, miközben vigyorogva nézett rá – Csak nem nőd van, amitől így kikupáltad magad? – kérdezte Serena, mire Levi felemelte a fejét és egyenesen rám nézett.

- Nincs barátnőm, de nem bánnám, ha ugyanezt valaki más is megjegyezné – húzódott egy hasonló vigyor az ajkaira, mint Jaién szokott lenni, mire én is önkénytelenül elmosolyodtam. Levinak mindig is tetszettem, és Jai mindig is össze akart vele boronálni, de én mindig hárítottam, magam sem tudom miért. Furcsa lett volna Jai unokatesójával összejönni olyan fiatalon, utána pedig elköltöztünk, szóval esélyünk sem lett volna rá. Távkapcsolatot semmiképpen sem akartam, szóval itt az ügy lezáródott. Most pedig el kell ismernem, Levi tényleg sokkal helyesebb lett azóta, hogy utoljára találkoztunk volna. Kamaszkorunkban egy kissé duci volt, noha már akkor is nagyon hasonlítottak egymásra Jaiel. Most viszont teljesen kiizmosodott, már amennyire ezt méterekre tőle megtudtam állapítani. Az arca ugyanolyan gyermekded maradt, mint volt, mely megmosolyogtatott, sőt mindinkább megnevettetett, hiszen emlékszem mennyi hülyeséget műveltünk gyerekkorunkban együtt – Tyű az anyját Cora, micsoda bombázó lett belőled – füttyentett, mire elnevettem magam, majd ellöktem magam a pulttól és felé indultam. 

- Szia, Levi, rég láttalak – üdvözöltem mosolyogva, majd átöleltem őt. Kellemes aftershaveje rögtön az orromba kúszott és egy kissé zavartan mosolyoghattam rá, amint elhúzódott tőlem. 

- Apám, ez a balfék totál átvette a Brit akcentust, te viszont még mindig úgy hangzol, mintha az Ausztrál tengerparton tengetnéd a napjaidat – vigyorgott, én pedig nevetve Jaire pillantottam, aki csak megforgatta a szemeit és átkarolta Serenát. 

- Hát igen, Jai mindig is könnyen befolyásolható volt – mondtam nevetve, Levi pedig csatlakozott hozzám, miközben a keze még mindig a derekamon pihent. Mikor ez Jainek is leesett, szélesen elvigyorodott és rám nézett.

- Látom azért, Levi sem sokat változott. Még mindig oda van az én Corámért. De tudod mit? Nem bánom! Legyen, a tiéd lehet Cora, nekem már úgy is van egy nő, aki mindennap boldoggá tesz.

- Aw, te gazember, ne merj így beszélni Coráról! Ő az én csajom, habár Levinak én is odaadnám.

- Oké, le lehet állni – nevettem el magam kínosan, majd lassan kihúzódtam Levi szorításából. Megdörzsöltem az arcomat, hogy leplezzem, mennyire zavarba hozott az állítólagos két legjobb barátom, akiket most legszívesebben egy serpenyővel ütnék le. Egyszerűen imádom őket, mikor ilyen bájosak!

- Szóval most meg is kínálsz, egy teával, és apró süteménnyel? Szeretném beiktatni az első teázásomat Londonban – mondta flancosan Levi, mire mindannyian elnevettük magunkat és a nappaliba indultunk.

Elég furán éreztem magam egész délután, fogalmam sincs, miért. Nem számítottam Levira, és vegyes érzelmeket keltett bennem a felbukkanása. Aztán amint telt az idő, azon kaptam magam, hogy élveztem a történeteit, melyet nekünk mesélt és jó volt vele beszélgetni. Jó volt Melbournről hallani, hogy mi újság otthon, és hogy zajlik az élet a Brooks családnál. Eléggé hiányoztak nekem, Jai szüleivel utoljára a diplomakiosztón találkoztam. Viszont tudtam, hogy nem sokára jönnek, hiszen a fiúknak gyereke születik és azt ki nem hagynák. Ezért persze Serena családjával is nem sokára találkozok, csak győzzem kivárni, mire előbújik a kicsi Brooks.

**

E G Y   H É T T E L  K É S Ő B B

Ideges voltam, de nem azért, mert izgatott voltam. Mindinkább rettegtem attól, hogy újra szembe kell néznem Harryvel de egy kicsit vártam is már hogy egy légtérbe legyünk. Azóta nem találkoztunk vagy beszéltünk mióta Louis szülinapi partiján azt mondta, hogy nem akar tőlem semmi és Kendallt választja. Azok után egyáltalán nem tartottam fel, hogy mi történt vele. Annyit tudtam, hogy a filmet befejezték és idén nyáron lesz a mozikban, de azt is csak azért, mert Jai elárulta. És bár nem Harry miatt, de mindenképpen elmegyek majd, hogy megnézzem, hiszen Jai is nagy szerepet játszott a filmrendezésében. Ami Harryt illeti, nem igazán gondoltam rá, egészen tegnapig. Eléggé jól megvoltam a sajátos kis életemmel. A sütés újra nagy szerepet töltött be az életembe, azok a cégek, melyek anno a ruhákat küldték, megint megtaláltak így az is elvette minden szabadidőm. De hát a mai nap, illetve este ezt teljesen felborítja majd.

Tegnap kaptam egy üzenetet, melyben meg lettem hívva a nyitó partira a magazinhoz melyben szerepel. Another Man volt a neve azt hiszem. Mivel fogalmam nem volt, muszáj volt az interneten utána keresnem és őszintén letaglózott a képek látványa. Harry rettentően jól nézett ki, a szívem egy kicsit meg is fájdult a képek láttán és hiányozni kezdett. Izgatott voltam, mert látni szerettem volna, annak ellenére is, hogy összetörte a szívem mikor egy másik lányt választott helyettem és még mindig ideges is voltam. Azonban túl kellett lépnem ezen az egészen. Ma este jól kellett kinéznem, már csak azért is, mert egy ideje nem voltam sehol ahova egy kicsit jobban ki kellett volna rittyentenem magam. a szekrényemből kihúztam egy ruhát, mely össze volt hajtva ahelyett hogy egy vállfán lett volna. Szürke volt, a pántja keresztezve ment fel a nyakamba és a combom közepéig ért. Ez volt az egyik ruha a sok közül melyet nekem küldtek annak érdekében, hogy írjak róla és posztoljam. A hajamat egy egyszerű kontyba fogtam a tarkómon, a sminkem natúr maradt egy finomabb tónusú lila rúzzsal az ajkaimon. Fekete Saint Laurent magas sarkút vettem a lábaimra miután elkészültem és az egyik fekete kuplungtáskámba pakoltam néhány fontos és apró dolgomat. 

Jai unokabátyával megyek ma este, tekintve hogy az üzenetben meg volt említve hogy vihetek magammal egy plusz személyt. Jai semmiképpen nem jött volna velem, Serena meg megint nem, így maradt Levi. Az utóbbi napokban közelebb kerültünk egymáshoz, elmentünk egy-két randira is mikor volt elég időm rá, de ettől függetlenül nem történt semmi komolyabb. Viszont mikor megláttam őt a nappaliban, sötétkék nadrágban, fehér ingben, csokornyakkendőben és egy bársony anyagú, sötétkék zakóban, simán berángattam volna a szobámba őt aztán kulcsra zártam volna az ajtót mögöttünk. 

- Hát helló – nevettem el magam, ahogy megpróbáltam elhessegetni a gondolataimat. De hát meg kellett hagyni, elképesztően helyesen nézett ki. Az illatáról nem beszélve. Ha egy pasinak jó illata van, sokkal jó-képűbbnek tűnnek. 
- Csinosan festesz, babycakes – mondta amint rám kacsintott. Nem tudom, hogy mi volt ez a becenév melyet rám akasztott az itt léte alatt, azonban nem bántam. Élveztem, amint húzta az agyamat, de, csak mert én is mindig ilyen voltam vele.
- Köszönöm – küldtem felé egy légpuszit amint közelebb lépkedtem felé – Te sem vagy semmi.
- Ha te ilyen jól nézel ki, nekem is oda kell tennem magam – vont vállat lazán aztán nyomott egy puszit az arcomra – Mehetünk? – kérdezte, s én bólintottam. Felkaptam a fekete kabátom a kanapéról, aztán belékaroltam és elindultunk a kocsijához.