22. Gyakorlatilag felültetett

Hellooo,
Az év első része lolz. :3 Szépen lassacskán azért haladunk a történettel, az események bonyolódnak és szerintem mindenki érti, ha azt mondom, hogy olyan vihar előtti csend van! But omg már így is túl sokat elárultunk. :D Ermmm köszönjük szépen a sok-sok pipát és kommenteket, mindig annyira jól esnek visszajelzéseitek! Azért kicsit szemetek vagyunk, hogy itt hagytuk abba a részt, but akkor nem lenne mire várnotok a következő alkalommal haha. Jó olvasást. xx

x CORA ASHFORD x

Legszívesebben felképeltem volna Harryt, amikor megtudtam, hogy első osztályra vett nekem jegyet. Végül mikor kihúztak nekem egy fehér, egy személyes bőr fotelt, amiben aludni is lehet normálisan feküdve, az égiekig istenítettem őt, habár alig vártam, hogy visszafizessem neki. Így hát az úton zenét hallgattam, olvastam és jó részt aludtam. Mégis elképesztő fura volt reggel hét órára megérkezni Los Angelesbe, ugyanazon a napon, mikor elindultam Ausztráliából. Elég nehéz szívvel váltam el mindenkitől, hiszen egy hónap alatt teljesen visszaszoktam a családomhoz. Viszont megbeszéltük, hogy megérdeklődöm Louiseéknál, hogy karácsonykor és szilveszterkor kik mennek szabadságra, és, ha én nem tudok, akkor majd az egész család jön Londonba az ünnepekre. Az út utolsó óráit pedig már végig szenvedtem, aludni akartam még, de nem tudtam, a könyv nem kötött le többé, ahogy a zenehallgatás sem. A magazinokat már kétszer átlapoztam, és még egy stewardessel is szóba elegyedtem. Mikor végre landoltunk, el sem akartam hinni, hogy Amerikában vagyok. Leginkább kapkodtam a fejem, hiszen én már a repülőtérre való landolást is úgy éltem meg, mintha legalább a Hollywood feliratnál jártam volna. Pedig a bőröndjeimet kellett volna összeszednem, hiszen Harryt kirángattam az ágyából a szabadnapján korán reggel.

Amint megkaparintottam a csomagjaimat, Harry után a fejemet kapkodva lépkedtem az emberek között. Erősen próbáltam kiszúrni a barna hajú srácot, aki tuti egy sapka alá rejtette göndör fürtjeit és szemüveg mögé elbűvölő zöld szemeit. Egy mosoly terült el az arcomon amint megpillantottam őt egy kopasz pasival mellette – gondolom ő lehetett a testőre. Amint hozzáértem, egy szoros ölelésben részesített, az arcát a nyakamhoz fúrta és egy lágy puszit nyomott a nyakam bőrére. Amint elhúzódott tőlem, az ajkait a homlokomra nyomta aztán a kezem után nyúlt és összefonta az ujjait az enyémekkel. Egy pillanatra megrémültem, hiszen rengeteg ember volt körülöttünk és nem igazán szerettem volna, ha milliónyi képet készítenek rólunk. Viszont nem tehettem ellene és végül teljese ki is löktem a fejemből a lehetséges paparazzik jelenlétét és inkább Harryre mosolyogtam. 

- Na, milyen eddig Los Angeles? – kérdezte pimaszan vigyorogva. Megforgattam a szemeim, mire ő elnevette magát – Cora, ő itt Dale a testőröm. Dale, ő itt Cora. 
- Örülök a találkozásnak, Cora – mosolygott rám. Viszonoztam a gesztust mielőtt elfogadtam volna a kezét, melyet felém nyújtott és megráztam azt.
- Részemről a szerencse, Dale.
- Mindened meg van? – kérdezte Harry amint a két bőröndöm felé biccentett. Dale közben már maga mellé húzta az egyiket, míg Harry a másikért nyúlt.
- Um, igen – mondtam felvont szemöldökkel – Én is tudom ám hozni a cuccaim – nevettem el magam.
- Tudom, de amint kiérünk, olyan lesz, mintha egy harci tanyára érkeztél volna – jegyezte meg mereven Harry. Aztán leesett, hogy miről beszélt. Ha idebent még nem is találkoztam vagy láttam pontosan fotósokat, akkor tuti, hogy odakint lesz egy csomó. Elvégre, Harry Stylesről beszéltünk. Minden egyes léptét követik, de tudtam, hogy ez ellen nem tud semmit csinálni, csupán beletörődni – Héj, minden oké lesz – szorította meg egy kicsit a kezem, hogy megkaparinthassa a figyelmem.
- Remélem – sóhajtottam fel aztán egy halvány mosoly húzódott az arcomra. Akaratlanul is visszagondoltam a napra, amikor elmentünk a színházba aztán az onnan való távozásra. Egy hosszú idő után, az volt az első, hogy megmutatkozott az elcseszett oldalam, és őszintén reméltem, hogy a mai napon ez nem fog megtörténni. Elég volt mind az a figyelem, melyet egy héten keresztül kaptam azután az eset után. Niall barátnője után, Harryé lettem arról nem beszélve, hogy a rohamomra is rátapintottak egy-két cikkben. És nem volt fincsi.
- Mi lenne akkor, ha Dale kimenne előbb veled? – ajánlotta – A kocsi a parkolóban van, Rob benne ül, szóval megkérem, hogy álljon a bejárat elé és akkor csak be kell pattannod.
- És akkor te? – kérdeztem fel vont szemöldökkel. Nem volt, azaz isten, hogy ott hagyom őt egy magára és akkor majd ő rá tapadnak a fotósok, csak hogy az én irhám mentve legyen. Még akkor is, ha ő már hozzá volt szokva ehhez az egészhez.
- Előbb te ülsz be, és ha minden oké, akkor megyek én is a csomagjaiddal – biztosított.
- Oké – bólintottam végül. Feleslegesnek véltem, hogy tovább veszekedjek vele ezen. Úgy tűnt, hogy már mindent eltervelt és nem tudtam volna sehogy megváltoztatni a gondolatait – De legyél óvatos, rendben?
- Én mindig az vagyok, C – nevetett – Na, menjetek, amíg nincsenek sokan.
Aztán úgy éreztem, mintha beledobtak volna egy medencébe. Ráadásul egy mély medencébe. Váratlanul ért az embertömeg annak ellenére is, hogy Harry figyelmeztetett. Dale szorosan mellettem jött, szóval ez részben megnyugtatott és mikor felpillantottam, láttam, amint a kocsi felhúzódott elénk. Dale kinyitotta nekem az ajtót aztán amint beszálltam, rám is csukta azt. Fellélegeztem aztán a fejtámlának döntöttem a fejem. Több ezer képet készítettek rólam odakint, röpke öt perc alatt. Kíváncsi vagyok, hogy mennyi lett jó közülük.
- Miss. Cora Ashford, igaz? – hallatszott egy mély hang a kocsiban, ami miatt megijedtem egy picit. Ezt egy halk nevetés követte, én pedig halványan elmosolyodtam, mikor leesett, hogy ő volt a pasas, Rob, akit Harry említett – Elnézést, nem szerettem volna megijeszteni. 

- Semmi gond – mondtam végül – És igen, én vagyok az. Um, lehetne, hogy tegeződünk? Szeretném azt gondolni, hogy a huszonhárom évemmel nem vagyok még olyan idős. 

- Természetesen – mosolygott rám a visszapillantó tükrön keresztül Rob – A nevem Rob. 

- Örvendek – nyújtottam felé a kezem, mire ő megfordult egy kicsit és megrázta azt az övével. A kis csevegésünk persze abba maradt amint a kocsi ajtó újra kinyílt és megjelent Harry mellettem. Amint az ő ajtaja becsapódott, hallani lehetett amint a csomagtartó kinyílt majd be lett csukva később pedig Dale beszállt a kocsiba és helyet foglalt az anyósülésen. 

- Látod, minden jól ment – mondta Harry amint becsatolta az övét. Bólintottam egyet, míg elmosolyodtam – Mi van, csak nem elvitte a cica a nyelvedet? – kuncogott, ami miatt a szívem ezerszer gyorsabban kezdett el dobolni a mellkasomban és csodáltam, hogy még nem ütötte át magát a bordáimon. Hihetetlen, hogy milyen nagy hatással volt rám, bármit is csinált.

- Oh, maradj csendben – forgattam meg a szemeim, míg megböktem a combját a mutatóujjammal – Hova megyünk most? 

- A hotelbe – válaszolta – Vagy szeretnél máshova menni? 

- Át kellene, öltözzek, nem? – kérdeztem vissza. Végig nézve a felszerelésemen, elkáromkodtam magam gondolatban. Már csak a puszta gondolata annak, hogy melegítőben örökítették meg a jövetelem, tudtam, hogy elég volt ahhoz, hogy szaftos cikkeket írjanak rólam. Na meg a Harryvel való kapcsolatomról. 

- Szerintem így is jó vagy – mosolygott rám, amivel elérte, hogy higgyek neki. Tisztában van azzal, hogy a markában tart és elég neki, ha mosolyog egyet rám, mert már a lábainál térdelek és minden egyes szavában hiszek – De mivel a hotel volt az eredeti úti célunk, szerintem akkor tartsuk is azt meg. 

- Rendben – egyeztem bele – Amúgy is régen láttam már Jait és a kis köcsög nem is keresett igazán szóval meg kell egy kicsit csapkodnom a fenekét – sóhajtottam fel mire Harry elnevette magát.

Mikor odaértünk a hotelhez, egyáltalán nem lepődtem meg a látványán. Pedig csak az épület előtt álltam. Mikor felértünk az emeletre aztán a kártyával kinyitottam az ajtót és szembe találtam magam a szobával melyet Harry foglalt nekem, az állam megint a padlót súrolta. Az első dolog, ami megragadta a figyelmem, az a hatalmas ablakok voltak melyek a plafontól indultak aztán a padlónál értek véget. Másodiknak a hatalmas ágyat szemléltem majd a vele szemben lévő falon elhelyezkedő tévét. A helységben az arany és fehér volt domináns, ami igen is tetszett, hiszen az ízlésem nagyon is hasonló volt. Szerettem a letisztult dolgokat, bár ez szerintem a szobámon is meglátszott Londonban, tekintve hogy szinte minden fehér volt. Meg persze a ház többi része is azt sugallta, hogy én éltem ott. Jai már többször megjegyezte, hogy néha úgy érzi magát, mintha az IKEA-ba sétálna be. Ezt persze mindig bóknak vettem, mert én imádtam minden egyes zugát a háznak és senki kedvéért nem cseréltem volna semmit rajta.
- Jó lesz? – kérdezte Harry percekkel később. Tetszett, hogy hagyta, hogy normálisan körbenézzek és nem támadott le azonnal a kérdéssel. Noha ezt már megszoktam, mert Harry mindig is intelligensen viselkedett velem illetve a közelemben, így nem is vártam mást tőle. Roppant jó ember volt és emiatt irigyeltem is őt egy kicsit. Én valahogy nem voltam olyan tökéletes, mint ő. Persze tudtam, hogy ő ezzel nem értene egyet, ha hangosan megjegyezném, de ez természetes. Főleg ha róla van szó. Nincs olyan ember, aki egyet értene egy ilyen kijelentéssel, hacsak nem viccelődik vagy beképzelt. Esetleg Harry Styles a neve mert akkor elfogadható. Rövid idő alatt sikerült megtanulnom, hogy ő igen is tökéletes, mert a hibái teszik őt olyanná, amilyen.
- Oh, um, igen – bólogattam – Persze.
- Akkor jól van – mosolygott, mint leült az ágyra. Később eldőlt rajta és amint feldobta a kezeit a feje két oldalára, a felsője felcsúszott és kilátszott a hasa. Hirtelen kaptam el a tekintetem róla, mert nem akartam, hogy észrevegyen, amint megbámulom őt. Aztán végül is nem bírtam a véremmel és visszanéztem rá. Éreztem, amint az orcáim felhevültek fedetlen bőre láttán, az ajkaim akaratlanul is megnyaltam mikor a szemeimet végig vezettem a kis szőr csíkon mely a köldöke alól futott majd tűnt el a bokszerében.
Lazán megráztam a fejem mielőtt megdörzsöltem volna az arcomat a tenyeremmel egy kicsit s megköszörültem a torkom. Ha nem fegyelmeztem volna magam időben, akkor simán el tudtam volna még ácsorogni ott amint őt nézem.
- Harry, erm, mennyi volt a repülőjegy? És ez a szoba? – kérdeztem végül. Valamivel kellett oldanom a számomra kínos csendet és a figyelmemet is el kellett terelnem mielőtt megint eléri, hogy olyan dolgokhoz folyamodjak, amikről neki nem kell majd tudni. Khm, egyszeri alkalom volt, de ha továbbá is ilyen szexi lesz vagy még szexibb, akkor szorosabb lesz a kapcsolatom az ujjaimmal, mint Nathannel valaha is volt. 
- Miért is? – pillantottam rám felvont szemöldökkel és egy pimasz vigyorral az arcán. A könyökein támasztotta magát az ágyon, a lábai terpeszben voltak és nem tudta elkerülni a tekintetemet a nadrágjában lévő barátocskája – Héj – csettintett egyet mire felkaptam a fejem. Totál elvörösödtem, mikor egy még szélesebb fél oldalas mosolyra húzta a száját – A szemeim ide fent vannak, cukorbogyó.
- Oh, kopj le – forgattam meg a szemeim amint összefűztem a karjaimat a mellkasom előtt. Nagyon is tudta, hogy miként lehet engem zavarba hozni és élt minden lehetőségével – Inkább mondd, hogy mennyit kell átutalnom a kártyádra. Oh, és kell valami kód is, amin keresztül ezt meg tudom csinálni.
De hát magyarázhattam én neki. Ő csak bámult, azzal az idegesítően helyes, bugyi szaggató vigyorával és zölden csillogó szemeivel. Képzelem mennyire mulatságos lehettem amint a pénzről beszéltem, amivel tartozok neki. Ugyanis tudni illik, nem szeretem, ha az emberek sokat költenek rám. Vagy, ha ez még is megtörténik, akkor szeretem visszafizetni nekik legalább a felét – persze csak ha nem a családomról vagy Jairől esetleg Serenáról van szó. Noha Serenának előbb visszafizetek dolgokat, mint Jainek. Ha Jai vesz nekem valamit, általában az úgy is marad… elvégre, ajándék. Nekem tőle.

- Szeretnél még pénzügyről beszélni, vagy szeretnél találkozni a legjobb haveroddal esetleg Cillian Murphyvel? 

- De hát nem azt mondtad, hogy már befejeztétek a forgatást? 

- Ez így is van, azonban a film nem fog magától elkészülni rendesen, nem? – tett fel egy újabb kérdést, a hangjában megbújt egy kis fiús szemtelenség és játékosság. Igen is jó hangulatba hozott a komolytalanságával és néha legszívesebben csak szétcsókoltam volna az arcát mikor így viselkedett. Régen voltam már szeretetteljes vagy gyengéd egy olyan valakivel, aki nem volt családtag vagy barát és az, hogy Harry most itt volt és tulajdonképpen esélyem volt vele úgy viselkedni, ahogy szerettem volna, egy féle kapukat nyitott ki előttem.

- És szerinted csak úgy lenne ideje Cilliannek rám? – vontam fel a szemöldököm. 

- Cora, vele dolgoztam – nevetett – Ha megkérdezem, hogy szeretne találkozni-e az egyik legnagyobb rajongójával, szerinted cserben hagy majd? 

- Gonosz vagy, mondtam már?

- Már hogy lennék gonosz, édes szívem? – kérdezte amint felült teljesen. A karjaim még mindig össze voltak fonva a mellkasom előtt így ez csak könnyebbé tette azt, hogy ő a derekam köré tudja fonni az övét és közelebb húzhasson magához. Amint megéreztem a testéből áradó meleget a testem körül, a szívem hevesebben kezdett dobolni. Néha nem tudtam, hogy jó vagy rossz dolog volt az, hogy ilyen hatással volt rám egy olyan egyszerű dolog, mint ez – Valóra váltom az egyik álmod. 

- Ez mind szép és jó, de előbb a kártya számod kell megtudnom, hogy át tudjam utalni a pénzt a kártyádra. 

- Oh, C, gyerünk már – döntötte a homlokát a karjaimnak amint nevetett – Azt hittem már elértem, hogy elfelejtsd az egészet.

- Nos, rosszul hitted, öcskös – forgattam meg a szemeim.

- Oké, akkor… mi lenne, ha előbb benéznél Jaihez? Nem mondtam el neki, hogy jössz, szóval egy király meglepetés lehetne számára, ha csak úgy besétálnál, nem? 

- Nem akarok csak besétálni. Mármint, kellene valami, amire nem számít. 

- Te elég vagy – nézett fel rám vigyorogva – Nem tudom, min lepődhetne meg jobban, mint hogy csak úgy besétálsz a szobájába. Mármint, ha az én szobámba csak úgy besétáltál volna… nos, teljesen megleptél volna vele, arról nem beszélve mennyire örültem volna neki. Ahogy most is örülök neked. Szóval, hogy eljöttél. Hirtelen jött az, hogy ide repülsz és csak úgy kicsúszott a számon mikor beszéltünk. Aztán féltem, hogy nem mész bele, esetleg kapásból visszautasítasz.

- Harry már hogy utasíthatnék vissza egy ilyen ajánlatot? Azt hiszem, te nem fogod fel, milyen boldoggá tettél vele. Egyáltalán azzal, hogy Amerikában lehetek, aztán ott van a rendezvény, amit alig várok. Hónapok óta nem láttalak téged, ahogy Jait sem. Szóval mindent neked köszönhetek – csúsztattam a kezeim az arcára, mire ő szélesen és olyan kisfiúsan elmosolyodott, amit imádok. 

- Örülök, hogy boldoggá tettelek vele. 

Egy ideig még álltunk így, egymás szemeibe bámulva és mosolyogva. Próbáltam kiolvasni a tekintetéből, hogy mire gondolhat, ugyanakkor ajkai is nagyon vonzották a szemeimet. Hüvelykujjaimmal cirógattam puha arcát, míg két kisujjammal a nyakát. Végül feleszméltünk mindketten a másik bámulásából, Harry kézen fogott és kiindultunk a lakosztályból át Jaihez. A folyosó végén volt az ő ajtaja, ami tárva nyitva volt, így hát óvatosan belestünk. Egy számomra ismeretlen srác ült, leginkább feküdt a kávészínű bőr kanapén, míg Jai nekünk háttal állt és hangosan nevetett valamin. Elengedtem Harry kezét, majd beindultam a szobába. Végül úgy döntöttem, hogy Jai hátára ugrok, hátha megszakad, meg hát jó bulinak is tűnt halálra rémiszteni. Találkozott a tekintetem az ismeretlen srácéval, majd vigyorogva Jaire vetettem magam hátulról. 

- Mi? Ki az? – fordult meg Jai, mire persze Harryvel találta szemben magát, aki csak vigyorgott rá – Oh, ez az illat túl ismerős nekem. 

Jai hátra rakta az egyik kezét, pont a fenekemre, mire felnevettem és a sarkammal a combjába rúgtam.

- Csak nem egy csinos kis Ashford segget tartok éppen a kezemben? – kérdezte amint belemarkolt a fenekembe így megcsíptem a mellkasát.

- Jai, neked most meg kéne lepődnöd, nem letapperolnod engem! 

- Te jó ég Cora, hogy kerülsz ide? – változtatta meg a hangját, mire nevetni kezdtem, majd lecsúsztam a hátáról és megvártam, míg megfordul felém.

- Szia Mickey – öleltem át mosolyogva szorosan, mire a kezeit ő is körém fonta. 

- Aw Cora de hiányoztál! Komolyan, hogy a francba kerülsz ide? – tolt el kicsit magától, mire én újfent felnevettem és puszit nyomtam az arcára. Újra magához ölelt, majd a száját a fejemre nyomta, én pedig boldogan fúrtam a fejemet a mellkasába. Most döbbentem rá igazán, hogy mennyire hiányzott a legjobb barátom. Igen, beszéltünk, de szemtől szemben látni és végre átölelni őt, más. Nem igazán voltunk úgy távol egymástól sokat, hogy mindketten különböző kontinenseken voltunk, ezért ez fura volt. 

- Meglepetés – húzódtam el tőle mire ő csak nevetve rázta a fejét. Tudtam, hogy nem hitt nekem. Hogy is hihetett volna? Közel sem voltam olyan jó meglepetések terén, mint ő. Mármint, ha tudtam volna, hogy jövök majd, szerintem ő lett volna az első, akinek elújságolom az egészet. 

- A te kezed is benne van, ugye? – nézett Jai Harryre, aki csak vigyorogva vállat vont.

- Hát az ő ötlete volt. Ő beszélt rá. És tulajdonképpen a jegyet is ő vette meg nekem. Úgy hogy mindent ő intézett. Plusz még a bankszámla számát is meg kell adnia – mondtam, miközben Jait ölelve Harryt néztem, aki csak nevetett és a fejét csóválta.

- Pont, ahogy mondtad, az ötlet az enyém volt, én beszéltelek rá, ezért én fizetem a költségeid. 

- Ez hülyeség! – vágtam rá kapásból – Magamtól jöttem. Semmilyen költségeket nem kell fizetned! 

- Harry én a helyedben megadnám neki a bankszámla számodat… Mármint én régebb óta ismerem Corát, és bármikor én vettem neki valamit, sosem ragaszkodott hozzá, hogy visszafizesse – mondta szórakozottan, mire én is elnevettem magam és a karjára csaptam – Emlékszem mikor még Serenának igen. Huh, komolyan mondom, add meg neki – mondta kicsit komolyabban.

- Te teljesen más eset vagy Jai. Tőled el is várom, hogy fizess nekem. Akármit is – nevettem, ő pedig cüccögött, de az ölelésén szorított, ami nagyon jól esett.

Végül, persze naná, hogy kiharcoltam, hogy a repülőjegyem árának a felét és a lakosztályt visszafizessem, a másik felén pedig végül is nem pörögtem annyit, hiszen tisztában vagyok azzal is, hogy ez Harrynek kellemetlen. És ha már a kellemetlenségeknél tartunk. Jai kollégája, akivel egy lakosztályon osztozik megemlített a srácok előtt valami olyasmit, hogy elég csinos vagyok, és megadhatnám a számom neki, mire Harry rávágta, hogy túl késő haver és a fejét ingatta. Az egész jelenetből nem értettem semmit, főleg nem Harryt. Borzasztóan fúrta az oldalamat a kíváncsiság, hogy mit érthetett az alatt, hogy túl késő. Esélyem viszont rákérdezni nem volt, hiszen nem maradtunk a továbbiakban egy percre sem kettesben, így a kérdéseim egész nap emésztettek.

**

Ahhoz képest, hogy a szemeim a nap folyamán többször is le-lecsukódtak eléggé jól bírtam az ébren maradást. Mondom ezt úgy, hogy azért bedobtam a szunyát olyan fél egy körül és két órán keresztül csak szundítottam. Harry és Jai persze nem keltett fel, amiért egy jó ideig játékosan bevágtam a durcát, aztán képtelen voltam tovább játszani az eszemet és inkább feladtam. Sokkal jobb volt így amúgy is. Az egész napot a városban töltöttük és meglepett, hogy egyetlen egyszer sem jöttek oda hozzánk vagy találtak ránk fotósok. Persze örültem neki, hiszen inkább töltöttem az időmet nyugalmasan a két kedvenc srácommal, ahelyett, hogy minden lépésünk követve lett volna. Eléggé forgalmas napunk volt amúgy, hiszen minden nevezetes helyre elrángattam őket. Természetesen elmentünk a West Hollywoodban található rózsaszín falhoz mely a Melrose Avenueon volt megtalálható, aztán később a Walk of Fame sétányra is elmentünk, hogy megleshessem a földön lévő csillagokat melyekbe hírességek nevei voltak vésve. Eléggé régóta szerettem volna már eljutni Amerikába szóval most, hogy esélyem volt itt lenni, nem akartam a seggemen ülni a hotel szobában, hiába volt gyönyörű az is. Este azt hiszem, eleget lehetek ott, míg alszok.

Ezért volt az, hogy Harry és Jai is az én ágyamon feküdtek miután visszaértünk a hotelben lévő étteremből, vacsora után. Egyikünk sem akart egy kinti étterembe menni, így döntöttünk az itt lévő mellett. És gondolom, nem kell mondanom, de azért megteszem, az étel mennyei volt és volt egy olyan érzésem, hogy a mai este még rendelek szoba szervizt. 

- Oh, ember, én megyek – pattant fel Jai az ágyról. Emiatt Harry is gyorsan felült és én is felütöttem a fejem a telefonomból amint a kényelmes kanapén hevertem – Um, Serenával lebeszéltünk egy videó chatet, szóval megyek, mert most van ideje. 
- Rendben – mosolyogtam fel rá amint oda lépett hozzám és egy gyors puszit nyomott a homlokomra. Miután visszalépett Harryhez, lepacsiztak aztán mielőtt kiment volna a szobából, utána szóltam – Mondd meg a nődnek, hogy üdvözlöm.
- Meg lesz – mondta, majd már csak az ajtó csapódását lehetett hallani, mely tudtunkra adta, hogy távozott köreinkből.
Feltápászkodtam a kanapéról percekkel azután hogy kettesben maradtunk Harryvel és mellé dobtam magam az ágyon. Egy halk „héj”-jel illetett meg, de az arcán egy békés mosoly pihent amint a telefonját nyomkodta még mindig. Gondoltam egyet, aztán az arcommal a nyakához bújtam és az egész testemmel szinte rácuppantam a srác oldalára. Lehunytam a szemeim amint sóhajtottam egy mélyet és közben totál ellazultam.
- Álmos vagy? – kérdezte halkan amint az egyik kezét a derekamra rakta. Elhúzódtam tőle, míg ő szembe fordult velem majd visszabújtam hozzá amint megtartotta magát a könyökén és a tenyerébe fogta az arcát. Hümmögtem egy aprót válaszként mire ő csak egy puszit nyomott az arcomra – Nem csodálom, tortás lány.

- Oh, kérlek – jegyeztem meg – Muszáj így hívnod?
- Mert hogyan máshogy kellene?
- C, vagy Cora. Igazából tetszik, mikor Cnek szólítasz. Sosem tette még így senki.
- Miért tortás lánynak hívott már más is? – vonta fel a szemöldökét, miközben az arcán egy szép, önelégült mosoly terült el.
- Nem, még nem – kuncogtam fel – Különben miért hívsz így?
- Mondjuk azért, mert valami különleges képességed folytán tortákat és süteményeket varázsolsz elő?
- Azt a különleges képességet tudásnak hívják barátocskám.
- Mhm, hát persze – engedte el a kezével az arcát, majd rám fordult. Fél testével rajtam feküdt, a másik féllel pedig az ágyon, míg jobb keze a fejem mellett pihent a balt pedig az álla alá rakta támaszként.
Felnyitottam a szemeimet, mert tőle nem megszokott módon, csendben maradt. Vártam, hogy tovább szívja a vérem a „különleges képességemmel”, viszont ez nem történt meg. Zöld szemei mosolyogtak, viszont az arca egészen komoly volt. A következő pillanatban pedig már csak azt vettem észre, hogy szemeim újra hunyva vannak, puha ajkai pedig az enyémeket érintik meg. Ajkai után akartam kapni, és végre normálisan megcsókolni, de ekkor már el is távolodott tőlem, sőt, mi több, felemelkedett rólam, majd leszállt az ágyról. Értetlenül meredtem rá, míg ő a fejét egy picit félre billentette, és úgy mosolygott le rám.

- Elmegyek fürdeni. Ha te is készen vagy, kopogj be, tudod melyik a szobám – mondta, majd már ott sem volt. Totál döbbenten meredtem az ajtóra, ami becsukódott utána. Az előbb tényleg megcsókolt, vagy csak én képzeltem be az egészet? Nem, az előbb tényleg megcsókolt! Utána pedig felpattant és elhúzott. Gyakorlatilag felültetett. Elérte, hogy sóvárogjak utána. Azt a kutya fáját! Totál tudatosan járatja a bolondját velem!

Felpattantam az ágyból, majd a bőröndjeimhez caplattam. Elővettem egy fehér atlétát, egy fekete csipkés fehérnemű szettet, valamint egy rövidgatyát, amiben majd alszok, és a neszesszeremmel a fürdőszobába vonultam. Beálltam a zuhany alá, és próbáltam magam átlagos idő alatt megmosni, és nem rohanva, mint egy őrült. Miután elkészültem, megtöröltem magam, felvettem a kikészített pizsamámat, majd fogat mostam, bekentem magam testápolóval és átszaladtam párszor a hajkefével a hajamon. A sminkemet lemostam, majd az arcomat is bekentem krémmel, utána pedig visszamentem a szobába. Vetettem egy pillantást a telefonomra, de mivel semmi újat nem mutatott, csak az időt, ezért nem is foglalkoztatott különösképpen tovább. A konyhában megittam lassan egy nagy pohár vizet, majd a hotel mamuszába bújva megfogtam a kártyámat és kiindultam a lakosztályból. A kártyát a nadrágomba csúsztattam, majd lassan és alaposan körül tekintve megindultam Harry ajtaja felé. Mikor elé értem, vettem pár mély lélegzetet, végül bekopogtam. Én magam sem értettem, hogy minek izgultam, de így volt, ehhez kétség sem férhetett. Aztán, ha eddig nem dübörgött a szívem eszeveszettül a mellkasomban, amint felfedte az ajtó Harryt, ki akart szakadni a helyéről. Dereka körül lazán lógott egy törülköző, míg a mellkasán felfedeztem pár vízcseppet. Egy törülközővel a haját törölte, majd mikor meglátta a totál sokkolt arckifejezésem, csak szemtelenül elmosolyodott és megfordult.

- Gyere be! – mondta, miközben ő elindult visszafelé, én pedig azt hittem, hogy a lábaim a földbe gyökereztek, mégis maguktól indultak meg Harry után.