48. Valami spontán

Helloo,
negyvennyolcadik rész izz dahh. :3 Ahh carry, carry, carry. Másról nem is szól a rész.:D Oh meg még felbukkan egy nem régen emlegetett szereplő, mondjuk nem mintha carry olyan sokat foglalkozna vele.:D Okay, többet nem rizsázunk, jó olvasást! Xx♥

x CORA ASHFORD x

Az ágyamon fekve gondolkodtam azon, hogy mennyire el szerettem volna menni valahova. Nyaralni volt kedvem, hiába volt ott a tenger szó szerint egy köpésre. Levegő, hely és emberváltozást akartam. Kétségbeesetten. Mindenképpen el akartam menni valahova és tekintve hogy mennyire rezegő volt a kapcsolatom Harryvel abban a pillanatban, tökéletes időnek véltem, hogy kiruccanjunk valahova. Noha tudtam, hogy ő már attól is el volt ámulva, hogy Melbourneben volt és alapvetően ő ezt már egy nyaralásnak könyvelhette el, én el akartam menni máshova. Egy helyre, ahova nem mindennap mennék csak úgy el és egy örök emlék marad majd. Valami spontán.

A kerekek az agyamban úgy forogtak, mint ha készültek volna felrepíteni az égbe s kezdtem úgy érezni, hogy nem sokára mások is hallani fogják a gondolataim. A szobámban csend volt amint én a párnának dőltem, Harry feje a combjaimon pihent és a jobb tenyere a térdemen helyezkedett. Kezeim a hajába túrtak, mely rövid volt és a fürtjei kezdtek megjelenni. Kellemes volt a csend, amely ránk telepedett annak ellenére, hogy a tévé ment és valami sorozat játszódott Netflixen. Aztán hirtelen, nem egészen tudtam hogyan, de csak annyit hallottam meg a szereplő szájából kijönni, hogy:
- Las Vegas – suttogtam bár Harry meghallotta, hiszen mint mondtam, csendesség honolt a szobában.
- Hmm? – hümmögött fel, míg a szemeit a tévén tartotta, a jobb keze lassan simogatni kezdte a lábamat majd idővel egy puszit nyomott a combomra amint egy kicsit oldalra fordította a fejét. Istenem, annyira hiányzott, hogy szeressen, és a közelemben legyen, a múltkor történtek után, meg még jobban úgy érzem, hogy össze vagyunk kötve a csípőnknél. 
Azóta, hogy lefeküdtünk, minden szabad időnket együtt töltöttük, sosem mentünk sehova egyedül. Még fürödni is együtt mentünk és volt, hogy reggelinél, sőt, ebédnél is az ölében ülve ettem, ha az asztalnál voltunk. Nevetséges volt, amit csináltunk, de ennek ellenére még mindig úgy éreztem, hogy van min dolgoznunk, ami a kapcsolatunkat illeti.
- El kellene mennünk nyaralni valahova – adtam tudtára percekkel később. A gondolataim elhúztak egy másik világba és minden alkalommal egy kész csata volt elszakadni onnan majd visszalépni az eredeti univerzumba.
- Mármint, kettesben? – kérdezett vissza. A hangja mély volt, lassú és vastag a fáradtságtól.
- Mhm – hümmögtem, míg kicsúsztattam az ujjaim a fürtjei közül és ő megfordult. Feljebb nyomtam magam az ágyon így fel tudtam venni a takarómat magam alól majd alá bújtam és Harry is követett percekkel később – Eljönnél velem Las Vegasba? – kérdeztem suttogva mialatt közelebb csúsztam hozzá az ágyban, a mutatóujjam végig húztam az alsó ajkán, le az állára majd hagytam, hogy a kezem lecsússzon így az a mellkasának dőlve pihent az ágyon.
- Vegasba akarsz menni? – mosolyodott el édesen mire én az alsó ajkamba harapva biccentettem egy kicsit. Harry felkuncogott, lágyan és finoman, alig hallhatóan majd tovább beszélt – Hogy hogy Vegas, Cora?
- Spontán jött, hallottam az előbb mondta az egyik szereplő. Szerintem jó lenne, ha elmennénk valahova, nem? Plusz sosem jártam még Las Vegasban. Los Angeles volt az első és az utolsó amerikai város, ahol jártam, neked köszönhetően.
- Mikor lettél te ilyen random? – nevette el magát viszont mikor én csak halványan elmosolyodtam, ő felsóhajtott. Azt hitte, hogy csak hülyéskedtem? – Biztos, hogy ezt akarod? Mármint, alig tudsz elkéretőzni a munkahelyedről mikor beteg vagy, gondolod, hogy csak úgy elengednek majd két hétre? Akár háromra?
- Elég lesz nekünk egy hét, nem? – húztam fel a szemöldököm kérdőn. Elnevette magát amint közel hajolt hozzám és adott egy csókot a számra majd megnyalta az ajkait.
- Baby, számításba kell venned az idő eltolódást. Arról nem beszélve, hogy Vegas hatalmas. Nem lenne időnk egy hét alatt körbejárni, tekintve hogy az első két napot nem is tudnánk felhasználni.
- Igazad van – sóhajtottam fel amint bevallottam az igazat pár perc gondolkodás után. Nem is értem hogyan gondolhattam, hogy minden simán működne – Nos, ennyit a spontán ötleteimbe.
- Nem, nem, baby, jó ötlet és benne vagyok – mondta gyorsan amint felnyomta magát így a könyökén támaszkodott és a jobb kezét az arcomra simította. Hüvelykujjával simogatni kezdte az arcomat, míg a szemeim ide-oda cikáztak, mert próbált mindkét szemembe nézni egyszerre – Egy kész álom lenne veled elmenni Vegasba, de előtte szerintem beszélned kellene a főnökeiddel. Csak hogy tudják, hogy tervezed, még ha egy spontán ötlet is volt. Tekintve hogy eltérő munkánk van, nekem kell hozzád alkalmazkodnom és ezzel nekem nincs bajom. Ha idén nem kapsz több szabadságot, elmegyünk jövőre, ha még mindig szeretnél.
- De én most akarok elmenni – makacskodtam, míg az ajkaimmal csücsörítettem egy kicsit és a homlokom ráncba szaladt. Harry lehajolt és megcsókolt, egymás után több puszit is nyomott a számra és a homlokát az enyémnek döntötte.
- Elviszlek Las Vegasba a születésnapodon, huh? – osztotta meg velem a gondolatait mire a szemeim kitágultak és az ajkaim elnyíltak – Még csak Június eleje van, a szülinapod következő hónapban van, szóval két héttel bőven tudsz előbb szólni, hogy szeretnél kivenni két hét szabadságot. A szülinapodat mindig kiveszed, nem?
- Ezt most komolyan tőlem kérdezted? – nevettem el magam amint a hátamra fordultam, a hajam a párnámra esett és a mellkasom rázkódott a nevetéstől. Jobb oldalra fordítottam a fejem és Harryre néztem – Most mondtad az előbb, hogy mikor beteg vagyok, engem akkor is bent esz a fene. Oh, és, emlékszel arra a napra, mikor totál másnaposan bementem aztán elájultam meg meleg volt meg minden bajom? Mhm, igen, jó kis idők, nem?
- Nézd, te dobtad fel az ötletet. Én csak mondtam, hogy nincs értelme elmenni Vegasba, ha csak egy hetet maradunk. Ennyi erővel elmehetnénk valahova Európában is, biztos, hogy van valami hely, ami olyan, mint Vegas.
- Most lehangoltál ezzel – mondtam meg neki őszintén amint lehervadt a mosolyom az arcomról és keresztbe fontam a karjaimat a mellkasom előtt – Én igazi Vegast akarok, nem valami hasonmást.
- Akkor már pedig lépned kell ez ügyben, vagy soha nem váltod valóra az álmod – mondta – Nagyon komolyan veszed a munkád és a főnökeid hozzá vannak szokva ahhoz, hogy mindig ott, vagy amikor kell nekik valaki, lehet akár a legkisebb dologról is szó.
- Ez így van, de én szeretem csinálni amit, csinálok. Mindig is ez volt az álmom, mást nem is láttam magamnak, mint jövőbeli karrier – válaszoltam hevesen – Most azonban úgy érzem, mintha megállítana egyes dolgokban. Dolgokban, melyeket te szabadon vihetsz véghez, mert te vagy a saját főnököd.
- Nem feltétlenül – rázta meg a fejét és a jobb kezével a hajába túrt – Te is csinálhatod azt, amit akarsz, csak időben kell mindent lerendezni. Mikor hazamegyünk, bemész a cukrászdába és beszélsz Jackel. Elmondod neki, hogy mi a terved, és ha tetszik neki, akkor elfogadja, ha meg nem, akkor meg kell küzdenie vele, mert te akkor is tartod magad ahhoz, amit kitaláltál.
- Nem mehetek ellene, a végén még kirúgna! – jelentettem ki fenn hangon, míg komolyan néztem Harryre. Még mindig a könyökén támaszkodott és úgy nézett le rám.
- Mhm, talán megfenyítene, de semmiképpen nem rúgna ki. Valószínűleg te vagy a legjobb cukrász a kerületben, talán London nagyobb részében, buta lenne kitenni a szűröd.
- Miért vagy ennyire biztos benne?
- Azért vagyok ennyire biztos benne, mert tudom, én is és ők is, hogy ha kitesznek a cukrászdából, te találsz majd magadnak egy sokkal jobb munkát és ők sosem fognak tudni pótolni téged.
- Túl nagyra becsülsz, nem gondolod?
- Dehogy – hallatott egy leheletes nevetést – Láttam, amit csinálsz, a munkád már-már tökéletes és mesterszintű. Személyes véleményem az, hogy ott kellene hagynod a cukrászdát és valami nagyobb és magasabb szintű munkahelyed kellene keresned. De tudom, hogy mennyire szereted azt a helyet, így azzal is tisztában vagyok, hogy ha rajtad múlik és csak a karrieredre koncentrálsz, egész életed végéig ott fogsz dolgozni.
- Nos, ebben igazad van. Nem hiszem, hogy valaha is ott hagyom majd a cukrászdát. Viszont attól még mindig menni akarok Las Vegasba. Gondolj bele milyen jó klubbokba már bárokba juthatnánk be! És a sok szerencsejáték, te jó ég, Harry, mi lenne, a megütnénk a jackpotot? Basszus, többet nem is kellene dolgoznom – nevettem el magam amint belelendültem a beszélésbe és a gondolataim már messze jártak. Pontosabban Las Vegasban.
- Előbb intézzük el a szabadságod, utána álmodozhatsz arról, hogy megüssük a jackpotot – kacagott Harry, ajkait az enyémekre nyomta egy kis ideig aztán lefeküdt és a válláig húzta a takarót. A kezei a derekam köré tekeredtek és az arcát a vállamra fektette majd egy puszit nyomott a kulcscsontomra – Szóval, huszonnégy éves leszel nem sokára.
- Ne is emlékeztess. Még csak most lettem huszonhárom és nem vagyok képes elengedni.
- Aw, ha ez számít is valamit, szerintem nem tűnsz annyinak, amennyi idős vagy – csúsztatta a tenyerét a felsőm alá mely két számmal nagyobb volt. És valószínűleg az övé. Upsz – Gyönyörű vagy és tehetséges. Ennek fejébe az enyém. Szerintem én már megütöttem a jackpotot.
- Harry! – húztam el a nevét amint elrejtettem az arcomat a tenyereimmel és kuncogni kezdtem csendesen – Shh, nem mondhatsz ilyet, mikor nekem itt vagy te. Totálisan te vagy a jackpot, én meg sem közelítem.
- Oh, ugyan már – mondta amint felém kerekedett a takaró alatt, a száját folyamatosan közel tartotta a nyakam bőréhez, és míg a lábai a derekam két oldalán voltak, a kezei felmásztak a felsőmbe. Ajkaival nedves csókokat hagyott maga után, míg az orrával az arcomnak ütközött mikor feljebb ért – Te vagy Gucci én meg Poundland.
- Bazdmeg! – ütöttem meg a mellkasát amint elnevettem magam és a szemeim összehúztam – Én Gucci? Életem, nincs egyetlen egy Gucci termékem sem, már hogyan lennék Gucci? A te szekrényed pedig tele van vele. Úgy hogy ezt mindketten befejezhetjük, rendben?
- Pft, mindegy – forgatta meg a szemeit. Láttam rajta hogy gondolkodott valamin és a mosolya nem sokkal később ki is törött – A szülinapodat Vegasban töltjük, segg részegen.
- Lehet, még meg sem kapom-,
- Már huszonegyedikétől vedd ki a szabadságot, mert az péntek, elmegyünk valami kis hotelbe, ott alszunk, szombaton felkelünk, azt csinálunk, amit akarunk, mert az a szülinapod aztán az nap este utazunk, hogy vasárnapra odaérjünk. Lesz elég időnk aludni a repülőn meg ott ahol megszállunk majd, lehet, kibérelünk valami apartmant vagy valamit, aztán hétfőtől kezdve indul minden két héten keresztül.
- Nagyon kitervelted az egészet, nem igaz? – pillantottam rá vigyorogva, míg a karjaim a nyaka köré csúsztak és összekulcsoltam őket – Szóval, tizennégy napig más sem fog lemenni a torkomon csak alkohol.
- Meg a farkam – suttogta a fülembe és mikor elhúzódott tátott szájjal meg elnyílt szemekkel bámultam rá amint vigyorgott – Egyszer el kell kezdeni – kacsintott rám majd visszadobta magát mellém. Kidugtam egy kicsit a nyelvem amint a plafont bámultam és nem akartam elhinni, amit az előbb mondott.
Harry alapvetően arra kért, hogy elégítsem ki. És wow így jobban belegondolva, nem is lepődtem meg, hiszen ezelőtt csak kézmunkámat mutattam be és azt hittem az elég volt. De úgy tűnik, hogy nem.

Összeszedtem a bátorságom és felültem Harry csípőjére, a szám az övére tapadt, míg a kezeit a derekamra tette. Kezeimmel a nyakát fogtam majd amint az ajkaim egyre lejjebb vándoroltak az övéről a vállain támaszkodtam.
- Cora – ejtette ki a nevemet, mire felnéztem rá. A szemeim nagyok voltak, az övéi is, és szerintem neki is leesett, hogy a szavai nagy hatással voltak rám. Elvégre, elég jó ismert – Nem akartalak-, nézd, nem akarom, hogy azt tedd, amire nem vagy kész.
- Oh – mondtam csendesen. Az arcom felhevült és valószínűleg tökéletesen passzolt a hajam színéhez mely vörösesen festett. Totál kínosan éreztem magam – Azt hittem ezt szeretted volna, mindegy, bocsánat – dadogtam amint leszálltam róla meg az ágyról is.
- Baby, ne menj el – szólt utánam amint felült, legalábbis hallottam amint a matrac megnyikkant egy kicsit – Cora, kérlek, gyere ide.
- Um, csak, vécére megyek – böktem ki gyorsan amint kiléptem a szobámból és becsuktam magam mögött az ajtót. Lefele igyekeztem a lépcsőn aztán a fokok mögötti kis folyóson mentem végig, míg nem elértem az öcsém szobájáig. Bekopogva az ajtaján halottam, amint azt mondta szabad, szóval benyitottam.
- Oh helló – mondta mosolyogva és kihúzta a füléből a fülhallgatót. Leültem az ágyára, míg ő maga mellé tette a macbookját és feljebb nyomta magát – Mi az?
- Istenem, akkora hülyét csináltam magamból – nyomtam a tenyerem az arcom ellen majd megdörzsöltem a szememet, míg egy halk nevetés csúszott ki a számon – Miért vagyok ennyire kínos? Miért nem hagy el Harry? Én már rég megfordultam volna az ajtóban, ha magammal kellene együtt lennem.
- Én is megfordulnék, csak hogy tudd – szólt be, mire megforgattam a szemeim és eldőltem az ágyon – Hol vannak anyuék amúgy? Hallottam amint elköszöntek, de ennyi, bent volt a fülesem szóval nem hallottam.
- Nem tudom, lehet a városba – mondtam. Lejjebb húztam a felsőmet mely felcsúszott a hasamon majd összekulcsoltam az ujjaimat és Miles fele fordítottam a fejem – Szerinted Harry beköltözne velünk?
- Mi van? – nevetett fel – Az előbb még azt mondtad, hogy nem érted miért van veled. Most már azt akarod, hogy beköltözzön hozzánk? – dobált kérdésekkel – Amúgy tuti nem. Az ő élete Londonban van.
- Amerikában úgy érted – javítottam ki – Minden idejét ott tölti, nos, a legtöbbet.
- Akkor Amerikában – vont vállat – Oh, te elköltöznél vele Amerikába? Ha megkérne, persze.
- Nem tudom – válaszoltam és az oldalamra fordultam – Nem lenne szívem ott hagyni a cukrászdát.
- Ugh, sokkal jobb munkák vannak a világon, mint az az egérfészek.
- Te is?! – horkantottam fel – Harry is ezzel jött. Komolyan mondom, összebeszéltek.
- Akkor szerintem neked is ideje lenne átgondolnod a jöv-, – kopogás zavarta meg a szavait amint ugyanazt mondta, mint Harry, majd pár másodperc múlva az emlegetett szamár jelent meg előttünk – Oh, helló, Harry.
A bokszerében volt meg egy pólóban, az ajkai fénylettek tekintve, hogy folyamatosan nyalta. Felsóhajtottam mikor nem mozdult meg és felkeltem az ágyról. Visszanéztem az öcsémre, aki csak vigyorgott majd már ott sem voltunk mikor az ajtó becsapódott mögöttünk.
- Cora, kérlek, nézz rám – mondta amint húztam magam után, egyenesen fel az emeletre. Nem akartam lent beszélni, Miles több mint valószínű, hogy mindenre figyelt volna.
- Harry, nézek rád – mondtam amint becsuktam az ajtót magam mögött majd fel is kenődtem rá mikor a srác oda tolt és az egyik kezét a derekamra tette a másikat a nyakamra simította.
- Ugye tudod, hogy nem akartam semmit erőltetni? Ha nem akarsz orálist adni, nekem nincs vele bajom. Azt akarom, hogy teljesen biztos legyél magadban és ne azért csinálj valamit, mert én mondtam.
- Oké, én ezt tudom – mondtam neki – Viszont összeszedtem magam és mikor megállítottál, totál hülyének éreztem magam. Eleinte nem is gondoltam, hogy végig megyek vele vagy valami, de-, mindegy, nem lényeg.
Kezeivel meg fogta az arcomat és felemelte a fejem így egyenesen a szemeimbe nézett. Nem tudom mennyi idő telt el így, de végül megcsókolt és azt hittem, hogy össze fogok esni. A térdeim remegtek amint édes és puha ajkai finoman mozogtak az enyémek ellen és minden érzelmét bele nyomta abba az egy gesztusba.
- Szeretlek – mondta komolyan a szemeimbe nézve. Pislogtam egyet, kettőt és megnyaltam az ajkaim amint piros pozsgás arccal elmosolyodtam egy kicsit.
- Szeretlek.