19. Megéri?

Hellooo,
Holy shiiiiiit, a mai rész bomba lesz, a lehető egyik legjobb! Szerintem azon felül, hogy rohadt édes lett, még szexi is, pedig nem sok dolog történik benne lolz.:D But omg többet nem mondhatok, bc rájöttök majd, hogy mi fog történni.:D Beccsu tegnap elindította az új blogját, szóval, ha még nem tettétek be, nézzetek be oda mindenképp!:) Szép hétvégét és jó olvasást kívánunk! Xx♥

x CORA ASHFORD x

A mai napom a cukrászdában elég hamar befejeződött, tekintve, hogy megérkezett a kisegítő lány, aki a helyemen fog dolgozni, míg én nyaralni fogok. Nekem volt a feladatom, hogy megmutassak neki mindent, így hát reggel nyolckor találkoztunk és bele is vetettük magunkat. Kilenc után pár perccel végeztem, és mielőtt haza indultam volna beugrottam egy Starbucksba kávéért és reggeliért. A karamellás frappémmal, valamint a szendvicsemmel indultam haza, ahol már Hailey és Serena tűkön ülve vártak. Jai is itt volt, hogy Hunter ne unatkozzon, így míg mi csajos napot terveztünk, addig ők pasisat. 

- Végre már Cora! – pattant fel rögtön Serena – A kávédat az autóban is meg tudod inni, induljunk! 
- Szia Jai – nyomtam egy morzsás puszit az arcára, mire ő csak fintorgott egyet és megtörölte az arcát. Nevetve az oldalába könyököltem, aztán Serena felé fordultam, aki nem a legszebb tekintetével méregetett – Jól van, jól van, megyünk már. Sziasztok, fiúk! – intettem nekik, majd újra kiléptem a házból – Kinek a kocsijával megyünk?
- A tiéddel – felelte Serena, én pedig megnyomtam a kocsi kulcson a nyitó gombot, hogy be tudjunk ülni.
Beültünk mindhárman, majd elindultunk egy bevásárlóközpont felé. Amint a belvárosban voltunk, egy mélygarázsba parkoltam a kocsival aztán Serena és Hailey vezetésével egyik boltról a másikra jártunk. Már mindenütt leárazások voltak, szóval ennek örültem, mert így legalább nem kellett száz fontokat fizetni minden boltban. Az első és legfontosabb darab, ami után jártam, az fürdőruha volt, ugyanis amik voltak otthon már nem tetszettek illetve a fele nem volt jó. Meg valljuk be, minden évben másikat vettem.
- Ez nagyon dögös – mondta Hailey, amint a kezembe vettem egy fürdőruhát.
- Mutasd – jött mellém Serena, majd szemügyre vette ő is a darabot – Próbáld fel – lökött be egy fülkébe, én pedig nevetve megcsóváltam a fejem és elkezdtem vetkőzni – Egyébként, Harry ötlete volt a színház, nem? – kérdezte kintről, én pedig felhümmögtem válaszol.
- Igen, miért?
- Csak kérdeztem. Eléggé teper érted.
- Szerintem is, és roppant édesnek találom – olvadoztam, a lányok odakint pedig felnevettek.
- A vak is látja, hogy egymásba vagytok zúgva.
- Mi? – húztam el a függönyt gyorsan.
- Wow, ha ebben látna Harry – vigyorgott Hailey, de én csak Serena felé fordultam.
- Mi az, hogy egymásba vagyunk zúgva?
- Hát nem így van? – kérdezett vissza – Tetszik neked, nem?

- De igen, csak… szerintetek én is tetszem neki?

- Különben bombázna állandóan randikkal? Vagy aludt volna veled?

- Hát… nem tudom.

- Jaj Cora, ne legyél már buta – nevetett fel Serena – Harry oda meg vissza van érted. Ez látszik rajta. Nagyon remélem, hogy egyikőtök sem szúrja el.

- Elszúrjuk? Mégis mivel szúrhatnánk el?

- Nem tudom. Mondjuk, Harry hírneve bekavar. Eleged lesz a sok rajongóból. Vagy csak szimplán ő a hülye, mert, hogy ugye, ne felejtsük el, hogy féltékennyé akart tenni – szónokolt Serena, míg Hailey folyamatosan bólogatott, hiszen szőke barátnőm mindent megfogalmazott, és már nem tudott volna újabb dolgot hozzáfűzni.

- Igen, nem felejtem el. De azt már jóvá tette. És, ha engem Harry érdekel, akkor nem hagyom, hogy a rajongói, vagy a hírneve, vagy a média eltántorítson. 

- Jól teszed csajszi – mosolygott rám Hailey.

- Tényleg drukkolok nektek Cora! Rád férne már egy srác. És valljuk be, Harry azért tényleg kész főnyeremény – kuncogott fel Serena, én pedig velük együtt nevettem. 

- Aztán mi legyünk az elsők, akiknek szólsz az első csók elcsattanása után! – kuncogott Hailey.

- Lehet, hogy első csóknál meg sem állnak, és akkor majd hallgathatjuk, hogy Harry mekkora isten az ágyban – cinkelt tovább Serena, én pedig vörös fejjel nevettem ki őket, és böktem mindkettejüknek az oldalába. 

- Héj lányok! – nevettem – Ti lesztek az elsők, akiknek beszámolok róla. És köszönöm – mondtam, és mindannyian tudtuk, hogy mire értettem. Támogatnak és drukkolnak nekem, ami miatt borzasztóan boldog vagyok, ráadásul sok erőt is adnak. Annyira, hogy legszívesebben máris felhívnám Harryt, de tudom, hogy ezt későbbre kell halasztanom.

Az idő telt, a szatyrok a kezeinkben pedig megint csak növekedtek. Mikor eldöntöttük, hogy elmegyünk ebédelni, muszáj volt kivinni a kocsiba a táskákat, ugyanis képtelenség lett volna beülni velük akárhova is. Nando’sra esett a választásunk, ami megint csak Harryre emlékeztetett és mikor ennek gondolatán elvigyorodtam, a lányok addig nem hagytak nyugton, míg el nem meséltem nekik vidámságom okát. Tényleg ennyire szokatlan volt engem ilyen pezsgőn és szeleburdin látni? Annyira aggasztott a kérdés, hogy muszáj volt feltennem nekik, míg ebédeltünk, mire azt a választ kaptam, hogy nem, de amikor ennek az oka egy srác, akkor igenis furcsa. Mármint, persze, évek óta nem volt barátom, és a legközelebbi dolog is, ami egy baráthoz volt, az egy egy-éjszakás kis kaland volt itt-ott. Szóval, ha ilyen szempontból nézzük, akkor igen, valóban szükségem volt már egy pasira, aki marad is azután hogy megfektet.

Ebéd után még sétálgattunk egy kicsit a városban, de még azután is hogy haza vittük Serenát majd mi is hazamentünk Haileyvel tökéletesen hallottam és láttam a történteket magam előtt. Amint a nappaliban ültem Hunter társaságában a telefonomat a kezembe vettem és belekattintottam a twitter appba majd beírtam Harry nevét a kis kereső mezőbe. Még rá sem kattintottam a kis nyílra, már feljött egy lehetőség mely csupán csak annyi volt, hogy „Harry és lány”. Kifújtam az eddig bent tartott levegőmet és rákattintottam mely végül bedobott egy oldalra melyen csak olyan tweetek voltak, amelyek ehhez voltak kapcsolódóak. Az elmém visszajátszotta minden egyes percben, ami történt a Trafalgar téren azzal a pár lánnyal. Ez az eset szerencsére nem volt olyan vészes, mint mikor Gemmával voltam. Két lány oda jött hozzánk aztán mutattak egy képet rólam amint a biciklin ültem és a telefonomon beszéltem. Természetesen Harry is rajta volt a képen, más különben nem jöttek volna oda hozzám és kérdezték volna meg, hogy én vagyok-e a szőke hajú lány a kedvenc énekesükkel. Miután végül persze rábólintottam majd gyorsan hozzáadtam azt, hogy csak barátok vagyunk, megköszönték a válaszom és békén hagytak. Így döntöttem el azt, hogy én is megkeresem ezeket a képeket és melyik másik közösségi oldalra mehetnék, mint twitter. Egy csomó kép és tweet jelent meg előttem amint kirázódtam a gondolataimból melyek között végig görgettem aztán egyet-kettőt le is mentettem. Néhány tweet elérte, hogy a szívem egy kicsit megremegjen és ennek ellenére is azok után kutattam, melyekben rosszat mondtak rólam. Noha a kedves és pozitív megszólalások is szembe jöttek velem, én azt akartam tudni, hogy mi hibát találtak bennem az idegenek. Egy nagyobb sóhaj szökött ki a számból miután kiléptem az appból és helyette az üzeneteimet nyitottam meg és kattintottam a Harryvel való beszélgetésemre. Elküldtem neki a képeket, melyeket lementettem aztán a „kézbesített” kis szó szinte rögtön átváltozott „olvasott”-á. Írott válasz helyett azonban a telefonom csörögni kezdett és Harry neve villogott a képernyőn. Miután megnyomtam a zöld kis kört, a fülemhez emeltem a készüléket és Harry szinte azonnal beleszólt.
- Haragszol? – egy sóhajt hallatott ezután, én pedig a kanapé támlájának döntöttem a fejem.
- Kellene? – kérdeztem vissza lehunyt szemekkel és egy játékos vigyorral az arcomon melyet ő nem láthatott – Képzeld, ma két lány oda jött hozzám és megkérdezték, hogy én voltam-e a képeken veled.
- Mit mondtál?
- Az igazat.
- Nézd, nem tudom, hogy mondjam, de… kérlek, ne vedd magadra, amit az emberek mondanak neked, rendben? Legyen az szemtől-szembe vagy online.
- Nem vagyok annyira buta, Harry. Nem fogom elhinni, ha azt mondják, hogy pénzéhes vagyok, hogy öljem meg magam illetve, hogy igyak fehérítőt – soroltam fel, amit olvastam pár röpke perc alatt. Éreztem, amint Hunter rám irányította a figyelmét és mikor én is rá néztem, eltátogott egy „mi a fasz”-t én meg csak megráztam a fejem.
- Ugye nem mondod komolyan, hogy ilyeneket mondanak neked?
- Nem személyesen – nevettem el magam – De nem nagyon érdekel, szóval te se húzd fel magad.
- Kurva szarul érzem magam emiatt – mondta mérgesen – Annyira sajnálom, C.
- Héj, minden rendben, hallod? Nem vettem a szívemre – nevettem el magam halkan, hogy megpróbáljam legalább egy kicsit oldani a helyzetet – Tisztában vagyok azzal, hogy nem mindenki szeretne engem már a koporsómban tudni.
- Istenem, ez olyan égő – sóhajtott fel – Ugye ettől még benne vagy a színházban, igaz? És a többiek is?
- Persze – kuncogtam.
- Akkor nem haragszol, amiért lekaptak minket, míg bicikliztünk?
- Nem – válaszoltam.
- Oké, akkor jó – mondta aztán hallottam amint lélegzett egy mélyet – Akkor nem sokára találkozunk?

- Aham. Már alig várom! – vigyorodtam el. Pár percig ezután még beszéltünk, majd elköszöntünk egymástól. Hunter ekkor már nem volt a nappaliban, így gondoltam, hogy ő is elment készülődni, elvégre már lassan mennünk kellett Jaiékhez. Úgy döntöttünk, hogy az ő Mercijével megyünk majd, hiszen az nagyobb és kényelmesebb, mintha az én vagy Serena Audijába nyomorognánk.

Egy kisebb gondolkodás után, a gardróbomban állva kihúztam egy fekete, magasított derekú farmert az egyik polcról, meg egy fehér, csipkés hosszujjút akasztottam le a vállfáról. Fehér melltartót húzta alá, ami tökéletesen illett a felsőhöz aztán a lábaimra egy pár fekete magas sarkút húztam. A hajamat kifésültem aztán visszalépve a szobámba, leültem a tükrös szekrényem elé mely a szobám bal falán terült el. Felkentem egy egyszerű sminket aztán a csuklómra csatoltam az egyik órámat, a nyakamba akasztottam egy arany nyakláncot meg felhúztam egy gyűrűt, mely magányosan pihent az egyik polcon. Befújtam magam egy kis parfümmel aztán felkapva a telefonomat leindultam az alsó emeletre. Felkaptam a kedvenc Louis Vuitton Nano táskámat melybe belecsúsztattam a telefonom aztán megvárva, míg Hunter is lejött az emeletről elhagytuk a lakást és megindultunk Jaiékhez.

Sétáltunk, hiszen közel laktak. Amint közeledtünk láttam már két legjobb barátomat, amint kijöttek az ajtón. Mindannyian eléggé flancosra fogtuk a figurát, de hát színházba megyünk, így érthető volt. Amint végig néztem a társaságon, megállapítottam, hogy nekem van a világon leghelyesebb bátyám és legjobb barátom, valamint barátnőim. Serena és Hailey roppant csinosak voltak, míg szőke barátnőm inkább kihívóbb ruhát vett fel, addig Hailey szolidabbat, de annál divatosabbat. A srácokon pedig a szokásos volt, mint majdnem minden férfin. Farmer, egy ing félig kigombolva, fekete zakó. Hajuk tökéletesen belőve, frissen borotválkozva, férfi parfümmel befújva. Mikor Jai mellé értem vigyorogva, a vállára raktam a kezem, aztán belenyúltam a hajába, mire felhorkantott és eltolta a kezem. Felnevettem, aztán beültem hátra, ő pedig a volán mögé, és addig nem indultunk el, amíg a visszapillantó tükörben meg nem igazította a haját. 

A színház előtt nagy volt a nyüzsgés, tekintve, hogy premierre jöttünk, így hát nem lesznek kevesen. Harry szerezte a jegyeket, szóval ülőhelyünk száz százalék, hogy volt. Mikor megláttam Harryt, a lélegzetem is bent akadt, annyira helyes volt. Szokásos szakadt fekete farmerét viselte, mely elképesztően tapadt a lábaira. Felül egy mintás felső volt rajta, egy szövetkabáttal. A felső sajnos nem engedett kilátást a mellkasára, így a kereszt nyakláncát sem láttam. Kezei a zsebében voltak, és amint meglátott, hatalmas vigyor terült el imádnivaló pofiján. Gödröcskéi rögtön előbújtak, én pedig úgy festhettem, mint egy tizenéves kamasz. Csak álltam ott, a szám már fájt a vigyorgástól, miközben látványosan szétfolytam a kinézetétől. A haja úgy állt, mint mindig, talán párszor beletúrt, de neki azt hiszem ennyi, és nem különösebben fordít rá sok időt. Amint hozzánk ért, szét tárta a karjait és meleg ölelésben részesített.
- Szia Cora – suttogta a fülembe, mintha csak valami titok lenne.
- Szia, Harry – mondtam vigyorogva, majd muszáj volt tőle elhúzódnom, hiszen mindenki figyelt, a barátaim legalábbis biztosan.
- Sziasztok – intett a többieknek is, ők pedig visszaköszöntek és elfordultak, majd társalogni kezdtek, hogy legyen egy pár pillanatunk kettesben. Igazából tudtam, hogy egytől egyig mindegyikőjük hegyezi a fülét és megpróbálják kihallgatni a beszélgetésünket – Elképesztően nézel ki – mondta vigyorogva Harry, mire fülig pirultam.
- Köszönöm. Te is nagyon helyes vagy – motyogtam, miközben még mindig nagyon zavarban voltam.
- Régóta vártok rám?
- Nem, dehogy, csak most érkeztünk mi is. Azon gondolkoztam, hogy hogyan sikerült jegyeket szerezned az előadás premierjén, de aztán feladtam, mert ez is biztos valami híresség dolog – nevettem el magam, ő pedig még mindig engem mustrált mosolyogva.
- Hazudnék, ha nem így lenne, mert tényleg így volt – bólintott vigyorogva – Félre ne érts, nem szoktam kihasználni az embereket, azért mert híres vagyok – kezdte rögtön, mire én nevetve leállítottam.
- Jaj, Harry, nekem nem kell magyarázkodnod, tudom, hogy nem vagy olyan.
Mosolyogva kifújta a levegőt, majd odaléptünk a társaságunkhoz és mindannyian beszélgetni kezdtünk, míg nem elindultunk befelé.

**

Az előadás végén szinte utolsókként mentünk ki a nézőtérről. Meg sem lepődtem, mikor Harry a páholy felé indult befelé, persze, hogy neki sikerül olyan jegyeket vennie ráadásul az előadás napján. A páholy első sorában ültünk, Jaiel elkezdve a sort, mellette Serena, mellette Hailey, utána Hunter, őt követve pedig én és végül Harry. Tökéletes kilátásunk volt a színpadra, ráadásul roppantul élveztem, nagyon tetszett az előadás. Voltak viszont olyan jelenetek, mikor Harry jobban lekötött. Még mikor kint álltunk az előadás előtt, és beszélgettünk, szótlanul a kezem után nyúlt, majd összekulcsolta ujjainkat. Már ez úgy megdobogtatta a szívemet, hogy féltem, Harry esetleg meghallja, mennyire dübörög a mellkasomban. Természetesen kézen fogva indultunk is be, és az előadás alatt sem engedte el a kezemet. Összekulcsolt ujjainkat a combján pihentettük, hüvelykujjával a bőrömet simogatta, néha hozzám hajolt, súgott valamit az előadásról a fülembe, a végén pedig apró puszit nyomott az arcomra. Olyan is volt, mikor csak simán megpuszilt, így hát vörös fejjel néztem végig az előadást. Sötét volt, úgy sem látta senki. Meg, nem mintha zavart volna. Valószínűleg én voltam a világ legboldogabb embere. Az estének még vége sincs, de máris úgy gondoltam, hogy tökéletes volt az egész, és semmi sem ronthatja el. Harry úgy megdobogtatja a szívemet, mint még soha senki és tetszik ez az érzés, ugyanakkor meg is rémiszt. De nem akarom homokba dugni a fejemet, különben örökre egyedül maradok. Harryvel valami gyönyörű és különleges kezdődik, én pedig tárt karokkal fogadom.

Ezekkel a gondolatokkal ballagtunk kifelé a színházból, míg a többiek az előadásról beszélgettek. Harry persze kifelé is fogta a kezemet, melyet a többiek is észrevettek és csak sunyin vigyorogtak az orruk alatt. Egyszer csak Harry megtorpant, mire rögtön megálltam én is és ránéztem.
- Mi az? – kérdeztem.
- Oh, ezt nem hiszem el. Paparazzik. Odakint. Sokan vannak – bámult ki az üvegajtókon, és én is arra néztem, amerre ő. Észrevettem jó pár fekete ruhás embert, akiknek a kezükben hatalmas kamerák voltak.
- Messze parkolsz az autóddal? – kérdezte tőle Jai.
- Nem, nem annyira, de ezek rászállnak mindenkire és nagyon erőszakosak. Szólok a biztonsági őröknek, hogy kísérjenek ki titeket, én pedig megyek a kocsimhoz és elterelem a figyelmüket.
- És veled mi lesz? Mármint biztonsági őr nélkül mész ki? És hova? – kérdeztem, mire Harry rám nézett, és kezét a karomra simította.
- Cora, én sem akarom, hogy így végződjön az este, de tuti, hogy letáboroznak a házam elé. Jobb, ha most megyek, mielőtt többen lesznek.
- Oh – motyogtam kicsit csalódottan, hiszen azt hittem együtt hazamegyünk majd és beszélgetünk még egy kicsit. Oké, talán titkon azt is reméltem, hogy nálam alszik vagy én nála.
- Sajnálom, hogy elrontottam az estét – nézett végig mindannyiunkon.
- Ugyan már, nem tehetsz róla – mosolygott Serena – Biztos akkor, hogy megleszel egyedül?
- Igen – erősítette meg az előbbi kijelentését Harry szavakkal, aztán bólintott is egyet – Egy darabig megyek veletek, aztán amint odaértek a kocsihoz én leválok.
- Hozzánk megyünk vissza, ha szeretnél még átjönni vagy valami – jegyezte meg Jai mielőtt Harry még elmehetett volna, hogy megkeresse a biztonságiakat, hogy a segítségünkre legyenek. Te jó ég. Mit meg nem adtam volna azért abban a percben, hogy Harry ne legyen ennyire ismert.
Mikor ő elment, éreztem, amint Hunter keze a vállamra tévedt és közel húzott magához. Egy puszit nyomott a hajamba, aztán simogatni kezdte a karomat.
- Ugye minden oké lesz, amint kimegyünk? – kérdezte aggódó hanggal. Tudtam, hogy a klausztrofóbiámról beszélt, azonban biztos választ nem tudtam neki adni. A tömeg hatalmasnak bizonyult odakint, és az esélye annak, hogy egy kicsit elveszítem majd a kontrollt saját magam felett, magas volt. Egy ideje nem volt már semmi bajom, úgy hogy azt hiszem az égiek eldöntötték, hogy most már illendő lenne egy kicsit játszani velem. Bár reméltem, hogy visszafogják majd magukat és nem kergetnek sírógörcsbe.
- Rendben leszek – válaszoltam végül – Csak, maradj mellettem, kérlek – pillantottam fel a szemeibe. Hunter bólintott egyet aztán megpuszilta a fejem. Hailey tekintetébe ütközött az enyém, kedves mosolya elérte, hogy egy kicsit jobban érezzem magam.
Amint Harry visszaért, vagy négy biztonsági őr volt mögötte. Szinte azonnal mellém lépett, bemutatott mindenkit a nagydarab embereknek, akik attól a perctől kezdve csak minket tartottak szem előtt. Serena és Jai ment ki elsőnek egy biztonsági őrrel, aztán Hailey egyedül egy másik biztonsági őrrel és végül maradtam én, Hunter, Harry meg a másik kettő pasas. Az egyik előttünk ment és törte az utat amint kiléptünk a színházból, míg a másik szorosan mögöttünk maradt és terelt minket a jó irányba. Az egyik felemen a bátyám volt a másikon Harry, de ez sem segített azon, hogy ne érezzem magam rosszul. Csak a kamerák kattogását és emberek kiabálását hallottam, míg a tekintetemet a földre szegeztem és próbáltam nem kitörni a bokáimat amint a kövezett padlón igyekeztem meg eltűnni az emberek szemei elől.

A levegőm hirtelen beszorult és amint felkaptam a tekintetem, éreztem, ahogy megszédültem. Az egyik hapsi éppen akkor kapott le minket mikor én felnéztem így a vaku pont belevillogott a szemeimbe és ezelőtt, amint rálátást nyertem arra, hogy milyen sok ember vett minket körül, azonnal vissza szerettem volna fordulni. Elkezdtem izzadni és a kezeim is remegtek, a torkomban egy csomó keletkezett és a szívem dobogásának üteme is megduplázódott.
- C, gyerünk, ne állj meg – beszélt Harry a fülembe amint az egyik keze a derekamra csúszott a másik meg a kezemet markolta – Baby, nem sokára odaérünk a kocsihoz, Jai már kinyitotta.
- Kérem, vigyázzanak! Félre az útból! – hallottam amint a biztonsági előttünk ordibált amint próbált utat törni nekünk. Igaz, eléggé gyengén, hiszen összemosódott a zaj mely egy különös, de ugyanakkor már jól ismert fülcsengéssel érte el, hogy lassan, de biztosan minden formában kizárjam a körülöttem lévő embereket és történéseket. Teljesen összezavarodottan éreztem magam, a szám teljesen száraz lett és már csak akkor eszméltem fel, mikor egy kisebb kis pofon érte az arcomat.
- Cora, figyelj már ide, bassza meg! – kiáltott rám Hunter mire gyorsan megráztam a fejem. A légzésem gyors volt, a talpaimban éreztem egy fajta bizsergést és a csöngés a füleimben még mindig jelen volt, de már nem olyan erősen, mint odakint.
- Inni – motyogtam amint a fejemmel a bátyám vállának dőltem és lehunytam a szemeim. Régen éltem már át egy pánikrohamot mely keveredett egy kicsit a klausztrofóbiámmal is. A kezeim remegtek mikor készültem megfogni a vizes palackot így Hunter itatott meg. És hogy én mennyire utáltam, ha másoknak kellett gondoskodnia rólam.
- Jól van, nyugalom – mondta Hailey amint a bal oldalamon ült és a combomat simogatta. Próbáltam egy hálás mosolyt küldeni felé, de még mindig szédültem és émelyegtem is egy kicsit.
- Harry! – kaptam fel hirtelen a fejem, a szemeim Hunterre tapasztottam amint minden áron tudni akartam, hogy mi történt a sráccal – Harry – mondtam sokkal halkabban és lassabban amint meleg könnyek szántották végig az arcom és a bátyám vállába temetve az arcom hagytam, hogy totál kínos helyzetbe hozzam saját magam.
- Minden rendben van Harryvel, azt mondta, hogy nem sokára át jön, oké? – nyugtatgatott a bátyám amint engedte, hogy összesírjam a zakóját. Bólintottam egyet és felhúztam a lábaimat a mellkasomhoz így teljesen rá tudtam cuppanni Hunterre.
Az út alatt próbáltam nem gondolni arra, ami történt, de eléggé nehéz volt. Nem mostanában veszítettem el az uralmat magam fölött annyira, mint kifele jövet abból a színházból.
- Harry babynek hívott, azt hiszem – motyogtam egyszer csak. A kocsiban csendesség honolt, csak azt lehetett hallani, ahogy a kocsi motorja morgott meg a hangom mikor bevallottam, hogy mi történt. Vagyis, ami gondoltam, hogy történt. Lehet, hogy csak beképzeltem a nagy rohamom közepén.
- Igazán? – kérdezett vissza Hunter ugyanolyan halkan, mint ahogy én beszéltem. A feje az enyémnek támasztva pihent, ahogy hagyta, hogy teljesen lenyugodjak. Mindenki, aki az autóban volt, tisztában volt azzal, hogy mennyire elcseszett voltam ilyen téren és hogy magamtól kellett mindig helyre jönnöm – Nagyon tetszhetsz neki, ha már beceneveket ad neked.
- Nekem is nagyon tetszik ő – vallottam be egy újabb dolgot, noha nem hiszem, hogy meglepetésként érte őket. Az arcomat ezennel nem öntötte el a pír, sőt, azon is kellett egy kicsit dolgoznom, hogy a hangom ne legyen monoton. A pánikrohamok igen is fárasztóak voltak, még ha az, ami történt, nem is volt olyan nagy. Az, hogy bezártság érzetem volt, csak rátett az egész helyzetre egy hatalmas lapáttal.
- Igen, tudom – sóhajtott fel Hunter – De biztos, hogy ez a srác megéri ezt az egész felhajtást?
- Remélem – feleltem percekkel később. Magamnak is fel kellett tennem a kérdést. Megérte? Aztán persze emlékeztetnem kellett magam arra, hogy persze, hogy megérte. Elvégre, boldoggá tett, és ez volt minden, aminek számítani kellett, nem igaz?

- Én is remélem, hugi, én is – mondta aztán egy puszit nyomott a hajamba és az arcát újra a fejem tetejének támasztotta.

Mikor visszaértünk Jaiékhez, Hunter az ölébe kapva cipelt fel az emeletre, annak ellenére is, hogy azt mondtam, képes vagyok magamtól eltalálni akárhova. Miután lepakolt az ágyra, Jai jelent meg a szobaajtóban, a kezében pedig egy felső volt és egy melegítőnadrág. Amint elfeküdtem az ágyon elkezdtem kigombolni a farmerom aztán amint az lent volt, Hunter az apámként viselkedve guggolt le elém és nyitotta szét a melegítőnadrágot, hogy belebújjak. Jai ekkor már nem volt ott, de őszintén nem zavart volna, ha maradt volna. Miután belebújtam a nadrágba, mely Serenáé volt és a felsőt is átkaptam, mely pedig legjobb barátomhoz tartozott, Hunter betakart, a kezembe nyomta a telefonom és egy puszit nyomott a homlokomra.
- Nem megyünk még mi sem vissza hozzád – értesített – Ha Harry valóban eljön, akkor szeretnék vele beszélni.
- Miről? – kérdeztem, noha tudtam pontosan, hogy mit hozna fel majd a beszélgetés alatt.
- Néhány dologról a ma estét illetően – válaszolta megfontoltan – Ne rágódj rajta, nem lesz semmi baja az énekesednek.
- Akkor jó – mondtam csendesen – Nem szeretném, ha te és Jai is elkergetnétek, őt mielőtt még apa megteheti.
- Szóval ennyire komoly a dolog? Be szeretnéd mutatni őt apuéknak?
- Idővel – vontam vállat – Nem tudom pontosan, hogy hol állunk. De eddig jónak tűnik, bármi is legyen köztünk.
- Boldoggá tesz? – kérdezte felvont szemöldökkel amint helyet foglalt az ágyon a lábam mellett.
- Ugh, Hunter, komolyan?
- Igen, Cora, komolyan. A bátyád vagyok, tudnom kell, hogy miként bánnak veled a mai fiúcskák.
- Ez olyan kínos – temettem az arcomat a tenyereimbe, míg hagytam, hogy a telefonom kiessen a markomból és új otthon találjon magának az ágyon.
- Ez egy egyszerű kérdés – folytatta – Igen vagy nem?
- Mert ha azt mondom, hogy nem?
- Akkor bizony több mindenről kell vele elbeszélnem, mint gondoltam.
- Oké-oké – sóhajtottam fel – Igen, boldoggá tesz. Nagyon – mosolyodtam el szégyenlősen.
- Akkor jó – mondta vidáman amint bólintott egyet aztán a kezét a lábamra téve, megszorította azt egy kicsit a takarón keresztül – Most megyek és hagylak egy kicsit. Ha bármi kell, akkor csak ordibálj vagy hívd fel valamelyikünket telefonon.
- Úgy lesz – forgattam meg a szemeim aztán intettem egyet Hunter felé mikor már kinyitotta az ajtót és eltűnt mögötte.
Megfogadva bátyám tanácsát, végül belevetettem magam a Best Fiendsek virtuális világába. A játék mindig is lekötött, szóval tökéletes idő elütésnek bizonyult. Noha nem tudtam, hogy miért voltam az ágyban, mikor már teljesen jól éreztem magam, nem panaszkodtam. Mindig azért sírt a szám, mert korán kellett kelnem és mindig volt valami tenni valóm így nem volt soha időm lustálkodni. Most azonban itt van az esélyem, úgy hogy ki kell élveznem. Bár nem sokáig tartott az egyedüllétem, hiszen kopogás töltötte be a szobát aztán rá pár másodpercre az ajtó ki is nyílt és felfedte előttem Harryt.
- Oh, helló – mosolyogtam rá, míg gyorsan visszapillantottam a telefonom képernyőjére ahol láttam, hogy még volt három lépésem vissza. Mire lejátszottam őket, Harry már az ágyamon ült szóval gyorsan lezártam a telefonom és ránéztem – Mi újság?
- Ezt nekem kellene tőled kérdeznem – nevetett fel mereven aztán a kezében lévő csokorra nézett melyet először nem is vettem észre – Ezt, um, neked hoztam.
- Köszönöm – mosolyodtam el szélesen amint átadta nekem a virágokat – Szóval, akkor gondolom sikerült egyben elszöknöd a fotósok elől.
- Ne is említsd – rázta meg a fejét – Nagyon rosszul érzem magam, amiért belekevertelek titeket ebbe az egészbe. Tudhattam volna, hogy az egész így fog végződni, de valamiért még is bíztam abban, hogy szerencsénk lesz.
- Héj, semmi gond, oké? – néztem rá megnyugtatóan amint a kezem az övére simítottam – Talán egy kicsit hektikus volt, ami történt, de túléltem.
- De miként élted túl, huh? Azt hittem egy pillanatra, hogy elájulsz majd vagy valami – mondta mérgesen, a hangjának erejét még is halkan tartotta, aminek örültem – Nem így kellett volna végződnie az estének. Teljesen elrontottam és valószínűleg borzalmas benyomást keltettem a bátyádnál is. A mai estének arról kellett volna szólnia, hogy lenyűgözöm őt és a barátnőjét is, hogy lássák, hogy velem jól járnál, de ezek után kétlem, hogy pozitívan fognak rám tekinteni vagy gondolni. Mikor bejöttem, a bátyád úgy nézett végig rajtam, mint akinek tökéletesen ki van tervelve, hogy miként végez velem.
- Harry, semmi ok az aggodalomra, hallod? – próbáltam bíztatni, azonban nem tudtam, hogy sikerült-e. Nem ismertem őt annyira, hogy meg tudjam állapítani az arckifejezéseiből és kisebb tevékenységeiből, hogy mire gondolt vagy, hogy érzett.
- Nagyon szeretném, ha működne az, ami köztünk van – sóhajtott fel – Furcsa vonzalom köt hozzád, de nem tudom pontosan megmondani, hogy mi az. Szóval, mindent meg fogok tenni annak érdekében, hogy működjön a kapcsolatunk. Persze, csak ha szeretnéd. Mert ha nem, akkor nem fogok rád nyomulni. Isten ments és őrizz, hogy rád erőltessem magam vagy ezt a kapcsolatot.
Mosolyogva hallgattam amint hadarta a szavait és közben nem igazán pillantott fel rám. Nem tudtam, hogy zavarban volt vagy, hogy még mindig mérges a történtek miatt azonban a vágy, mely afelé hajtott, hogy a számat az övére tapasszam egyre csak nagyobbodott és nagyobbodott. Elég közel ült hozzám ahhoz, hogy egy szempillantás alatt összeforrasszam az ajkainkat, de ő vajon szerette volna? Megráztam a fejem mikor már nem hallottam mély hangját a füleimben csengeni, a tekintetemet elkaptam a szájáról. Éreztem amint a vér az arcomba tódult aztán mikor a szemeibe néztem, nem tudtam tovább türtőztetni magam. A fejemet az övéhez dugtam aztán az ajkaimat az övére nyomtam. Hallottam amint egy sóhaj szökött ki a száján mikor egy pár másodperce elhúzódtunk egymástól aztán a kezeim után nyúlt és a nyaka két oldalára helyezve őket, közelebb húzott magához a derekamnál fogva. A csók nem tartott sokáig, mindinkább csak egy kis puszi volt, de tökéletesnek bizonyult, mint egy első csók. Mikor felnyitottam a szemeim, Harry széles mosolyával találtam szembe magam mely engem is arra késztetett, hogy viszonozzam a gesztust.
- Talán az egyik valaha volt legjobb első csókom egy lánnyal – jegyezte meg vigyorogva aztán megnyalta a száját.
Pirulva túrtam a hajamba aztán dőltem hátra a párnára és temettem az arcomat a tenyereimbe.
- Nem hiszem el hogy csak úgy rád mozdultam.
- Szerintem elég szexi volt – mondta, míg mellém dőlt. Mikor ránéztem, láttam, amint a könyökén támasztotta meg magát és kaján vigyora még mindig ott ékeskedett helyes arcán.
- Kétlőn hiszem – forgattam meg a szemeim.
- Mi lenne, ha újra próbálnánk, akkor? – kérdezte felvont szemöldökkel, ahogy egyre csak közelített az arcomhoz az övével. Megnyalta a száját mielőtt az enyémekhez illesztette volna aztán lágyan és finoman csókolt. Nyelv nélküli volt, lassú és édes. Az igazság az, hogy nem is akartam volna, hogy máshogy legyen – Na, ez milyen volt? – kérdezte, míg én megint elpirultam.

A karjaimat a nyaka köré tekertem és lehúztam őt magamhoz így el tudtam rejteni az arcomat nyakának hajlatába. Ő csak nevetett és engedte, hogy a páncélomként használjam őt.