21. Los Angeles

Hellooo,
Omg, totál elfelejtettük, hogy péntek van, sorry lovers! Sok szereplő felbukkan a mai részben, so reméljük bírjátok tartani a tempót.;) Ne felejtsetek el visszajelezni a rész végén sem! Boldog új évet&jó olvasást babies! Xx♥

x CORA ASHFORD x

Ma reggel kilenckor szó szerint magától felpattantak a szemeim. Vigyorogva ébredtem, hiszen Milesnek ma van a szülinapja és én imádom a szülinapokat. Miután pisiltem, arcot és fogat mostam a köntösömet magamra kapva lerohantam az emeletről, egyenesen a konyhába, ahol már anya javában a reggelit készítette.

- Jó reggelt – nyomtam egy puszit az arcára, majd nagy hévvel felrántottam a hűtőt, ami miatt az ajtajában megrázkódtak az üvegek, dobozok és a tojások a legfelső részében. A torta, amit sütöttünk anyuval sértetlenül, tökéletesen állt a helyén, így lassabban visszacsuktam az ajtót és a hűtőszekrénynek dőltem.
- Mit hittél, majd a frigó elnyeli a tortádat reggelre? – kérdezte szórakozott hangon, én pedig csak megforgattam a szemeimet és leültem egy bárszékre.
- Vagy, hogy éjszaka Miles lelopódzik és belenyomja a virsli ujját a süteménybe.
- De az ő tortája – nevetett ki anyu.

- Attól még én készítettem! Szóval az én tortám is!

- Ahogy akarod – felelte kuncogva, én pedig bekaptam egy virslit a rántottás tányérból. 

- Megyek, felébresztem Reaganéket meg aput, utána pedig vihetjük a tortát Szundinak – mondtam, aztán bekaptam még egy virsli karikát, majd apuhoz siettem. Bebújtam mellé az ágyba, és kicsit feküdtem mellette hozzábújva, mire megébredt és én is rávettem magam arra, hogy kikeljek mellőle az ágyból. Ezután bekopogtam Reaganékhez, mert véletlenül sem akartam rájuk nyitni lepedőakrobatikázás közben. Szerencsére Fletcher pólóban és alsónadrágban nyitott ajtót kissé álmos fejjel, de csak mosolyogva bólintott, mikor közöltem vele, hogy ébressze fel Reagant és jöjjenek le. Persze mire a konyhába visszaértem, az öcsém már rég a pultnál ült és a könyökével támaszkodott meg a márvány pulton, míg az álmos fejét a tenyerében tartotta. Felsóhajtottam, végül mögé sétáltam és a karjaimat a nyaka köré csúsztattam majd összekulcsoltam az ujjaimat a mellkasán. Erre persze megugrott egy kicsit aztán egy halk „bazdmeg” hagyta el a száját. 

- Már nem vagy tini többé, haha! – jegyeztem meg cinikusan aztán egy cuppanós puszit nyomtam az arcára – Milyen érzés húsznak lenni? 

- Ugyanolyan, mint tizenkilencnek – horkantott fel, míg a lefejtette magáról a kezeim. 

Helyet foglaltam a mellette lévő széken aztán a kezeimet a pultra téve figyeltem, amint anya mondta Milesnek, hogy csukja be a szemeit, mert jön a torta. Erre ő csak azt mondta, hogy este már megleste, szóval nem lesz olyan hatalmas meglepetés. 

- Olyan egy kis görcs vagy – mondtam áll-duzzogva – Minden évben előre meglesed a tortáid. 

- Örülj neki, hogy ebbe nem ettem bele – nevette el magát. Megforgattam a szemeim aztán a vállába bokszoltam és a figyelmem a tortára irányítottam. 

Anya belenyomta a sütibe a kettest, aztán mellé a nullát és meggyújtotta őket. Reagan éppen akkor lépett be a helységbe, mikor neki láttunk énekelni, így amint az öcsénk ölébe ült a karjait a srác nyaka köré tekerte és a fülébe dalolt.

Reggeli után természetesen felvágtuk a tortát is, mely Miles kedvence volt. Vaníliás illetve csokoládés tészta, sóskaramellás és vaníliás krémmel töltve. Az egész torta fondanttal volt betekerve, a tetején pedig Hulk volt, hiszen ő volt Miles kedvenc Marvel karaktere. Anyu és apu voltak az elsők, akik átadták neki az ajándékot, aztán Reagan és Fletcher végül pedig én. Hiába mondta, hogy nem kért tőlem semmit, tekintve, hogy a nyár elejét velem töltötte, nem jöhettem vissza üres kézzel. Hunter és Hailey még Szeptember elején visszamentek Spanyolba, mert a bátyám tanárként dolgozott így nem maradhattak sokáig. A nővéremékkel más volt a helyzet, elvégre a bolt ahol dolgozott, anya neve alatt volt. Reagan volt a főnök a helyen, de mivel anyu volt a fő-főnök, így nem volt gond azzal, hogy egy kicsivel hosszabbra fogta a nyaralását. Fletcher is a családi bizniszbe dolgozott, hiszen az étterem, melyet vezetett, eredetileg az apjáé volt. Ennek persze örültem, mert mindig úgy éreztem, hogy a nővéremmel sosem tudok elég időt eltölteni. A négyünk közül, azt hiszem én voltam a legragaszkodóbb és ez meg is látszott mikor arra került a sor, hogy el kell búcsúzkodni. Könnyen érzelmesedtem el, és ennek meg volt a jó és rossz oldala is bár be kell, valljam, hogy több rossz oldala van, mint jó.  

Az ágyamon fekve böngésztem a neten különböző torták után kutatva. A képek nagy részével már találkoztam, szóval egy kis időbe telt, mire olyanokat találtam, amiket még nem láttam és érdekesnek bizonyultak. Szerettem itt-ott felturbózni azt, ahogy sütöttem vagy, ahogy díszítettem és ebben nagy segítségemre volt az internet. Meg süteményes fesztiválok és bemutatók. És hát lényegében bármi, aminek köze volt a sütéshez. Oly annyira képes voltam belemerülni a YouTube videókba, vagy akár csak különböző oldalak nézegetésében, hogy néha észre sem vettem, hogy valaki a figyelmemet próbálja megszerezni. Abban a pillanatban, noha könnyű volt, igazán megijedtem, mert nem számítottam rá. A képernyőmön felvillant egy kis téglalap a „Harry is calling…” felirattal aztán alatta volt két lehetőség – elutasítás, elfogadás. Végül rámentem az elfogadásra, aztán amint betöltötte normálisan a képernyőt, szembe találtam magam Harryvel amint hasonló pozícióban volt, mint én. Ő is a tenyerébe támasztotta az arcát mely miatt az egyik szeme szinte eltűnt és a szája is nyitva volt. Ezen elnevettem magam aztán a jobb könyökömre is rátámaszkodtam így mindkét tenyerembe tudtam tartani az államat.
- Helló-helló – szólaltam fel elsőnek én amint a szemeimmel beittam tökéletes arcának látványát. Már egy ideje nem beszéltünk, sőt, ha pontos szeretnék lenni, akkor azt hiszem még e hónap elején volt utoljára esélyünk facetimeon beszélni. Addig csak üzenetben beszéltünk. Harry haja kócosan ült a feje tetején és amint a hasán feküdt, a tank toppja mélyen lelógott így a nyaklánca ide-oda himbálózott és rá is láttam a fecskékre melyek a mellkasán voltak. Kedvem lett volna a nyakához bújni és csak közel lenni hozzá, belélegezni finom illatát, de erre sajnos nem volt esélyem.
- Szia, mi újság? – kérdezte totál nyugodtan, az arcán egy édes kis mosoly pihent és ő is egy, az enyémhez hasonló pózt vett fel.
- Semmi különös – mondtam unottan – Tortákat nézegettem a neten aztán hívtál sza’ll félbe kellett hagyjam.
- Aw, bocsánat. Ha gondolod, akkor hagylak és folytathatod…
- Dehogy – nevettem fel – Ne legyél már buta. Szívesebben beszélek veled, mint hogy a gépem képernyőjét bámuljam.
- Családod mit csinál?
- Apu meg anyu dolgoznak, Fletcher assz’em bealudt, Reagan a hátsókertben napozik, Miles meg a haverjaival van, valahol mert ugye szülinapja van. Um, a bátyámék meg már rég hazamentek.
- Miles szülinapja van? – kérdezett vissza meglepetten, aztán gyorsan felült normálisan, amit nevetve figyeltem – Basszus, tényleg! Fel kellene hívnom őt.
- Még van időd – vontam vállat egy széles vigyorral – Bár eléggé szégyen, hogy elfelejtetted a kedvenc Ashfordod születésnapját. Nem vagy valami jó barát.
- Oh, fogd be, Cora – nevetett és megforgatta a szemeit – Miles igen is a kedvencem és jó barát vagyok, oké?!
- Mhm – hümmögtem.
- Most le is raklak, mert fel kell, hívjam a kedvenc Ashford testvérem.
- Pft, még mielőtt te raknál le engem – vágtam vissza azonnal. Egy ideig meredtünk egymásra aztán olyan volt, mintha egyszerre tettük volna, de én biztosan a piros kis körre kattintottam így megszakadt a videó chat.
Egy fél óra múlva megint megjelent Harry neve a képernyőn, így hát miután rendeztem arcvonásaimat a széles vigyorból, felvettem az elfogadásra kattintottam.
- Bocsánat, Milessel alig bírtuk letenni a telefont – játszotta már megint nekem magát, amit én egy nevetéssel reagáltam le.
- Remek színész vagy Styles, ezt már számtalanszor bebizonyítottad – ingattam a fejemet.
- Köszönöm-köszönöm – biccentett a fejével meghajlásként.
- És, örült az idióta öcsém a megtisztelésnek, hogy felhívtad?
- Hát, sokkal hálásabb, mint te vagy, az biztos – felelte kicsit lenézően, én pedig, ha mellette lettem volna, tuti, hogy megcsaptam volna egy párnával. Ugyanakkor különösen imádtam, hogy képesek voltunk ennyire játékosak, lenni egymással, még akkor is, ha totál másik kontinensen voltunk.
- Dugulj el! – kiáltottam fel nevetve – Harry?
- Igen? – nézett rám édes arcával, ami egyben volt szexi férfias, és aranyos kisfiús. Nem tudom, hogyan csinálja, de engem totál levesz vele a lábamról – Err, mennyi az idő nálad?
- Umm – motyogta aztán a karórájára nézett és vissza rám – Hajnali öt.
- Miért vagy ébren? – néztem rá felvont szemöldökkel.
- Hat, hat-harminc fele úgy is megyek edzőterembe. Feleslegesnek véltem, hogy visszaaludjak.
- Szóval felhívtál helyette engem?
- Nem kellett volna? – kérdezte komolyan, a hangjában megbújt a bizonytalanság.
- Nem azért kérdeztem, csak hát nálad eléggé korán van és őszintén nem számítottam a hívásodra – magyaráztam – De mindegy is. Mesélj, milyen Amerika?
- Hát, már kezd az otthonommá válni – vigyorodott el – Nem ez az első, hogy itt vagyok, ha erre céloztál a kérdéseddel.
- Ah, igaz – forgattam meg a szemeim játékosan – A bandával voltatok már gondolom.
- Igen – értett egyet – De ezen kívül nagyon jó. Szeretem a helyet. Többször is gondolkodtam már azon, hogy itt szeretnék majd élni a családommal meg minden.
- Véglegesen?
- Ha nem is véglegesen, mindenképpen szeretnék egy házat venni itt, hogy mikor esetleg kijövünk ide, legyen hol maradnunk.
- Ez jó ötlet – mondtam – Én nem voltam még Amerikában – jegyeztem meg lehangoltan, mire Harrytől egy halk „aw” jött.
- Merre jártál akkor? – kíváncsiskodott.
- Um, alapvetően ugye Ausztrália több részén, Anglia, Spanyol bár ott még csak Madridba és Barcelonába volt esélyem elmenni. Jaiel és Serenával sokszor voltunk már Franciába, hiszen az utóbbi években csak oda volt esélyünk elmenni. Görögországba régen sokat jártunk a családdal, mert ott volt apunak egy ismerőse szóval mindig volt hol maradnunk, és nagyjából ennyi. Oh, Jaiel és a családjával voltam még Máltán is azelőtt az év előtt, hogy kiköltöztünk volna Londonba.
- Akkor azért egy szép mennyiségű kis helyen voltál – mondta mosolyogva – Én sosem voltam még Máltán vagy Görögben.
- Mindkét hely eszméletlen! – jelentettem ki – Muszáj, lesz elmenned egyszer! Biztos vagyok, hogy miután meglátogatod, ott is veszel majd egy házat magadnak – nevettem.
- Na, majd meglátjuk – kacsintott rám – Milyen helyekre szeretnél elmenni?
- Amerikába biztosan. New York! Igaz, talán a klausztrofóbiámnak nem kedvezne az embertömeg, de egyszer mindenképpen szeretnék egy újévet ott tölteni.
- Észben tartom – mondta komolyan, mire én csak elmosolyodtam. Nincs azaz isten, hogy ő elvigyen egyszer majd oda és vele töltsem az újévet. Mármint, ki tudja, hogy mi lesz köztünk? Lehet, hogy mire újra találkozunk, már nem is akarunk egymástól semmit. Ezek a gondolatok persze rögtön megrémisztettek, így próbáltam eltolni őket a gondolataim egy távolabbi zugába.
- Mikor is mész haza? Úgy értem Londonba – szakított ki a gondolataim közül, amiért nagyon is hálás voltam neki.
- Erm holnap.
- Menned kell dolgozni?
- Igazából az egész Szeptembert megkaptam, de Hunter holnapra foglalta a jegyem. Szóval még van egy hét, amíg dolgozni megyek? Nem tudom már – mondtam, miközben próbáltam erősen visszagondolni a naptárra, hogy hogyan vannak a napok és mikor kell mennem, dolgozni, de nem ment.
- Tehát akkor nem kell rögtön munkába állnod.
- Nem. De miért? – szaladt ráncba a homlokom. Nem igazán értettem, hogy miért szerette volna tudni, hiszen ő még Los Angelesben lesz, mikor én hazaérek.
- Fogalmam sincs igazából, hogy miként jutott az eszembe, de az az igazság, hogy alig várom, hogy újra lássalak – mondta, miközben maga előtt figyelt valamit, és nem pillantott rám a kamerába. Azt hiszem zavarban volt és azért. Ezt pedig totál édesnek találtam. Mármint, hogy egy srác amiatt érezte magát zavarban, mert az érzéseiről beszélt nekem, melyeket irántam érzett. Régen volt már ilyenben részem – És jövő hét kedden, szerdán és csütörtökön cukrász napok lesznek itt Los Angelesben, amire mindenképpen el akartam menni, hogy nézzek neked valami apróságot, esetleg küldjek pár képet, de azt hiszem, láthatod te is a saját szemeiddel, már, ha benne vagy – pillantott rám, az én állam pedig a földet súrolta. Most komolyan meghívott magához Amerikába?
- Harry, te jó ég, komolyan? Mármint, hogy neked nem dolgoznod kéne? Én, nem akarlak zavarni, vagy láb alatt lenni!
- Nem fogsz zavarni! A forgatás már befejeződött, már csak azért kell, maradjak, hogy a közelben legyek, ha esetleg újra kell venni egy jelenetet valamiért – mondta gyorsan, az én arcomra pedig hatalmas vigyor kerekedett.
- Nem bírod tovább nélkülem, igaz? – az előtt csúszott ki a számon a kérdés, mielőtt átgondolhattam volna, hogy mit készülök mondani.
Harry kínosan elnevette magát, aztán megrázta a fejét, amolyan „nem hiszem el, hogy tényleg ezt mondtam” stílusban, de ezzel szerintem nekem is jelezni akarta válaszát.
- Ha tényleg így gondolod, és nem leszek útban, valamint nem foglak zavarni, akkor benne vagyok! Biztos vagyok benne, hogy rengeteg ihletet meríthetnék a rendezvényből, valamint pár technikát is elleshetnék más cukrászoktól. Te jó ég, naná, hogy benne vagyok! – ugrottam fel fekvő helyzetemből, mire Harry arca is felragyogott. Kis híján levertem a laptopom az ágyról, de időben utána kaptam, szóval semmi baja nem lett.
- Komolyan? Cora komolyan mondom, nem bánod meg! Akkor átíratom a Londonba szóló jegyedet, a hotelünkbe foglalok neked szobát, kaja lesz, meg elmegyünk majd enni, megmutatom a kedvenc kávézómat! Meg majd fürödhetünk a tengerben is, meg amit csak akarsz! – lelkesedett fel ő is. Ez megmosolyogtatott és igazán boldoggá tett. Jó volt hallani, hogy ő is ugyanannyira szeretett volna velem időt eltölteni, mint én vele. Az meg, hogy már alig várta, hogy végre újra lásson, elérte, hogy az izgatottnál is izgatottabb legyek. Képes lettem volna sikítani örömömben és végig táncolni a házon, de tekintettel kellett lennem Fletcherre, aki valószínűleg még mindig aludt.
- Oké, igen, aj, Harry el sem hiszem, hogy Amerikába repülök! – vetettem magam megint hátra az ágyon vadul vigyorogva. Ezt egyszerűen nem hiszem el! Los Angelesbe repülök Harryhez. Mekkora kalamajka lesz még ebből!

Miután vagy még fél órán keresztül kitomboltuk magunkat mindketten, elhadartuk egymásnak, hogy ki hova szeretne menni, lehiggadtunk és nyugodtan is átbeszéltük újra az egészet. Harry elmagyarázta, hogy gyakorlatilag visszarepülök az időben, és eléggé korán fogok megérkezni hozzá, és persze kutya fáradt leszek, hiszen az út nem egy és nem is két órás. Ezután elköszöntünk egymástól azzal, hogy ő átíratja a jegyemet, én pedig azzal, hogy informálnom kell a családomat a programváltozásról. Már dél volt, szóval anyuéknak lassan haza kellett érniük a munkából. Fogalmam nem volt, hogy miként fognak majd reagálni az egészre, hiszen azért Amerika nem Anglia. És Harryvel még sosem találkoztak, szerintem azzal sincsenek nagyon tisztában, hogy ki ő. Vagy, ha még is így van, akkor ki tudja, hogy megengednék, hogy csak úgy elmenjek hozzá. Bár aztán már elmúltam huszonegy, ami az angliai törvény szerint azt jelenti, hogy már nagykorú vagyok, szóval nem igazán akadályozhatnák meg, hogy mehetek-e vagy nem.

Elköszöntem Harrytől, aztán még vagy tíz percig feküdtem az ágyamban a plafont bámulva és úgy vigyorogtam, hogy kezdett fájni az arcom. Végül elhagytam a szobámat és az alsó szint felé igyekeztem, ahol persze nem volt senki. Mivel a hűtőszekrény tele volt kajával tegnapról, meg azelőttről, így nem láttam értelmét, hogy neki lássak valamit főzni. Mivel éhes még nem voltam, a napra meg nem akartam menni, mert nem volt kedvem, levetődtem a kanapéra, elfeküdtem kényelmesen és kezembe vettem a telefonomat. Feloldottam azt, majd már jött is egy üzenetem Harrytől, miszerint elintézte a jegyemet, azonban mivel nem tudta megváltoztatni, helyette egy újat vett, melyet elküld emailbe nem sokára szóval majd csak ki kell, nyomtassam, de most megy edzőterembe, később pedig majd ír. Visszaírtam neki, hogy köszönöm, aztán bejövő hívásom volt Serenától facetimeon, így hát elfogadtam és máris szőke hajú barátnőm köszönt vissza rám a képernyőről.
- Halihó Minnie! – köszönt vidáman – Mi újság? – kérdezte.
- Szia – nyújtottam el az „a” betűt – Semmi különös. Illetve, mégis.
- Mhmm, mesélj – hümmögött fel amint egy pimasz vigyorra húzta a száját.
- Azt hiszem, egy kicsit ki fogsz akadni – húztam el a számat, mire neki komoly lett az arca.
- Mit műveltél, Ashford?
- Harry… ermm hívott. És beszélgettünk. Aztán egyszerűen csak meginvitált magához. Los Angelesbe. Szóval holnap nem kell jönnöd értem a reptérre – fejeztem be és félve pillantottam a képernyőre, hiszen tudtam, hogy Serena ki fog akadni, még hozzá jogosan. Nagyon régen láttuk már egymást, és rendesen hiányzik is nekem, de ezt az ajánlatot nem hagyhatom ki. Nem csak Harry és Amerika miatt. Hanem a cukrász rendezvény miatt sem.
- Te Amerikába repülsz London helyett? – kérdezte döbbenten, én pedig bólintottam – Cora Vivienne Ashford! Ez a srác elcsavarta a fejed! – kiáltotta, én pedig behúzott nyakkal vártam következő támadásait – Simán belemész és elrepülsz hozzá a vak világba? Mármint Jai is ott lesz, és felnőtt vagy, de…
- Te jó ég, Jai, totál kiment a fejemből! Úristen, Jai is ott lesz – sikítottam fel, mire Serena ösztönösen hátrébb hőkölt a telefontól, belőlem pedig kitört a nevetés – Fel kell hívnom!
- Nem, Cora, várj! Mondd el részletesen mit mondott Harry!
- Oké. Beszélgettünk, felmerült, hogy hol voltam már életemben meg ilyenek, és mondtam, hogy Amerikában még sosem. Aztán megkérdezte, hogy mikor megyek haza, meg mikor kezdek dolgozni, és akkor én elmondtam neki, és akkor mondta, ugyan ezekkel a szavakkal, hogy alig várja, hogy lásson – néztem a kamerába, és Serena is kis híján felsikított újra velem együtt, mert hát Harry elmondta, hogy hiányzom neki. Te jó ég! – És akkor mondta, hogy cukrász napok lesznek LA-ben és amúgy is menni akart, hogy vegyen nekem valami apróságot, de láthatom akár a saját szemeimmel is. És mondta, hogy nem zavarnék, meg hogy, a hoteljükben foglal nekem szobát, amire amúgy szerintem nem is lesz szükségem, mivel nem hinném, hogy külön ágyban töltenénk az éjszakát – csacsogtam, mire Serena felvihogott. Hát persze. Serenának csak olyan eleven a fantáziája, mint nekem és Jainek. Meg sem kellene lepődnöm, mikor így reagál valamire, mert az agya elcsavarja a dolgokat egy másik irányba.
- Te perverz! – kiáltott rám – Oh, szóval te is alig várod, hogy lásd Harryt, hogy kielégíthesd a vágyaidat!
- Nem igaz! – nevettem – Csak már aludtunk együtt, szóval… De honnan veszed, hogy rá gondoltam? Én a te barátodat akartam behálózni, amíg te a világ másik végén vagy – vigyorogtam.
- Pfuj, ez undorító Cora! – visongott Serena, miközben mindketten röhögtünk – Te meg Jai bruh! – borzongott meg.
- Oké-oké, vicc volt – nevettem, míg megforgattam a szemeim – Én is ugyanígy meredtem Harryre, miután kiderült, hogy azt hitte, hogy mi… szóval, hogy én meg Jai – vihogtam.
- Az a srác néha elképesztően gyerekes – forgatta meg a szemeit vigyorogva.
- Mintha a te „gyereked” – utánoztam – nem lenne az! – vágtam rá ezzel Jaire utalva.
- Oké, szóval ott tartottunk, hogy nem fog kelleni neked külön szoba, mivel ráveted magad Harryre. Oh, meg Jaire is. Szóval Los Angeles ribanca leszel.
- Igen, Los Angeles ribanca leszek – nevettem – Csak hogy tudd, ez a ribanc legalább majd a címlapon végzi, nem úgy, mint te!
- Állj le a színészkedéssel ribikém – nevetett Serena.
- Oké. De amúgy komolyra fordítva a szót, csak vicceltem. Nem akarok még Harryvel egyelőre semmit. Vagyis az biztos, hogy nem én fogok kezdeményezni.
- Teljesen igazad van, és, ha nem így vélekednél, valószínűleg már rég felpofoztalak volna.
- Oké, basszus, kímélj meg – nevettem.
- Szóval Harry Kicseszett Styles kiejti a száján, hogy hiányzol neki és te, rohansz hozzá LA-be? Hm – hümmögött, én pedig felnevettem. Valóban eléggé abszurdnak tűnt az egész, ha ennyire ki volt teregetve.
- Jól van már, na, ne szívd a véremet – nyávogtam – Inkább örülj velem!
- Én örülök is Cora. Csak azért féltelek is. Meg már vártam, hogy haza gyere.
- Tudom baby, én is, és te is nagyon hiányzol nekem, de említettem már a cukrászos rendezvényt? Nem hagyhatom ki! Én is cukrász vagyok!
- Igen tudom Minnie, és persze, én is azt mondom, hogy menj csak. Csak érted – vonta meg a vállát amint egy halkan sóhajtott egyet aztán végül elmosolyodott.
- Igen, és ne haragudj – biggyesztettem le az ajkaim – Hozok majd neked valamit jó?
- Az a minimum kislány – vigyorgott – Jait pedig csókolt szét helyettem, jó? – sóhajtott fel.
- Bleh! – kiáltottam fel, Serena pedig röhögni kezdett.
- Az arcára gondoltam! Ennyire kielégíthetetlen lettél kisasszony? – vonta fel a szemöldökét.
- Jaj, már, ne cinkelj ezzel – nevettem – Nem izgultam fel, ha erre gondolsz.
- Te mondtad, hogy Harryvel egy ágyban lesztek.
- És úgy értettem, hogy alszunk! – vágtam rá.
- De nem azt gondoltad – mondta mindent tudóan mosolyogva mire kicsit én is elbizonytalanodtam. Mármint, ha valami elkezdődne köztünk, nem hiszem, hogy megállítanám a dolgokat tekintve hogy már egy ideje nem volt intim kapcsolatom… senkivel. Nos, a kezeimen kívül.
- Nem is igaz! – vágtam rá végül, hiszen semmiképpen nem akartam neki igazat adni, ráadásul nekem is el kell még gondolkodnom ezen. Mármint, ha részegen állnánk neki a dolgoknak, alap, hogy leállítanám, mert hát ez lenne az első együttlétünk. És mivel eléggé komolynak érzem a köztünk lévő kapcsot, nem akarom elcseszni az első intimebb pillanatunkat.
- Oh Cora – vigyorgott Serena – Harry egy nagyon-nagyon attraktív srác, tudom. De azért gondold át a dolgokat jó? Meg nyugodtan hívhatsz, ha beszélni akarsz róla. Mert látom most még rajtad, hogy fogalmad sincs, mi van, mit akarsz, vagy, hogy, hogy álltok Harryvel.
- Wow, tényleg elég jól ismersz – nevettem fel halkan – Ennél jobban meg sem fogalmazhattam volna. És köszi Serena. Imádlak.
- Én is téged csajszi – nevetett fel – Te jó ég, már ennyi az idő?
- Csak nem randid lesz? – nevettem el magam – Oké, akkor valószínűleg elverném a feneked.
- Még jógázni akartam menni, szóval most leraklak, oké? Um, írj, ha indulsz Los Angelesbe, meg, ha megérkeztél hívjatok Jaiel mindenképp!
- Persze. Jó jógát. És sajnálom, Serena.
- Ugyan baby, ez jó lehetőség neked, ráadásul bimbózóban van a kapcsolatod, szóval muszáj menned. Én tudok még várni. Na, szia! – integetett.
- Szia – integettem én is mosolyogva a kamerába, aztán az elsötétült, és a hívás lista villant fel.
Amint a telefont letettem a kanapéra, gyorsan az alsó szinten lévő mosdóba szaladtam, hogy pisiljek, hiszen már azelőtt kellett, hogy Harry hívott volna, de nem volt időm sem kedvem elmenni míg chateltünk. Mire újra visszaértem a nappaliba, megérkezett anyu és Reagan is bejött a kertből.
- Szia, anyu. Milyen volt a munka? – mentem a konyhába rögtön és sündörögni kezdtem körülötte. Régen is mindig ezt csináltam, szóval ez egy amolyan berögzült kis teendő-féleség volt. Anyut már meg sem lepte szerintem.
- Jó, de örülök, hogy mára ennyi – mesélte, majd felsóhajtott – Te mit csináltál? Mert látom a nővéred süttette a hasát – mosolygott amint a lány fele biccentett.
- És milyen jó is volt – sóhajtott fel Reagan, amint helyet foglalt mellettem.
- Hát én beszéltem Serenával. Tortákat nézegettem. Tévéztem. Hívott Harry is – próbáltam a hangommal könnyedséget megütni, de persze anyu is és Reagan is egyszerre fordultak felém, amint elhagyta Harry neve az ajkaimat. Ez még egy szép kis társalgás lesz.
- Harry, mi? – lökött meg vigyorogva a nővérem – Nem akarsz egy-két dologba minket, mondjuk, beavatni? – mászott a képembe, mire én nevetve eltoltam a fejét.
- Oké, mit akartok tudni? – kérdeztem, miközben anyát figyeltem, aki újra a hűtő felé fordult, hogy kiszedje a kajákat és megmelegítse.
- Mindent! Az elejétől akarom hallani! – mondta anyu, én pedig vigyorogva bólintottam és aztán bele is kezdtem. Nem sokat tudtak kihúzni belőlem, mert megérkezett apa, így a beszélgetés abba maradt. Reagan felment átöltözni és felébreszteni Fletchert, míg én megérdeklődtem Milesnél sms-ben, hogy merre van, és mikor látjuk majd itthon. Mikor lejött Reagan és Fletcher is, ebédelni kezdtünk, kaja után pedig miután elrámoltam anyuval, a nappaliba gyűltünk mind. És akkor újra rám terelődött a figyelem.
- Szóval Cora… – szólalt meg Reagan – Mi is van Harryvel?
- Ki az a Harry? – folyt bele rögtön apu homlok ráncolva.
- Cora bepasizott! – kiáltotta Reagan, mire az oldalába könyököltem.
- Ez nem igaz! Harry… egy barát.
- Hát persze, egy elég jó barát, ahogyan beszélsz róla – vigyorgott Reg össze anyuval, mire megforgattam a szemeimet aztán újra kezdtem a mesélést. Nem voltam egészen addig zavarban, amíg meg nem említettem, hogy együtt aludtunk. Aztán elmeséltem nekik a színházas esetet is és következtettem a csókra is. Persze, ekkor már anyu és Reagan hangosan mondták a magukét, hogy totál belezúgtam a srácba. És ekkor teljes volt a káosz. Anyu és Reagan kórusban nyomatták, Fletcher csak mosolygott az egészen, apu totál értetlen volt, és nem értette, mi baja van anyáéknak. Aztán betoppant Miles.
- Oh, csak nem Harryről meg Coráról van szó? Én ott voltam, mikor az egész elkezdődött! Cora először Harry haverját is szédítette – mondta, miközben levágódott az egyik fotelba, én pedig eltátottam a számat.
- Ez nem is igaz!
Miles csak nevetett, míg Reagan követelte, hogy mondjam el, milyen haverról van szó.
- Niall, Harry barátja, banda társa, egy jó fej srác. Vele is találkoztam az elején gyakran és csak ennyi.
- Ja, mert én mondtam, hogy ne keveredj szerelmi háromszögbe.
- Nem keveredtem volna – forgattam meg a szemeimet.
- Oké, most már mindennel képben vagyunk – bólintott anyu.
- Igen, de azzal még nem, hogy miről beszélgettetek ma – vigyorgott Reagan.
- Hát, um, Harry most ugye Los Angelesben van. Jaiel. És um, meghívott magához. Mármint, hogy mondta, hogy utazzak oda még a jövő hétre. Szóval már vett nekem másik jegyet is. Még vissza kell, fizessem neki.
- Mi van? – akadt ki egyszerre anya, apa, Reagan és Miles. Szegény Fletcher, csak szótlanul figyelte az eseményeket. Bár szerintem ő is ki lett volna, ha a tesójáról lett volna szó. Oh, ember, mi lesz, ha lánya lesz? Tuti, hogy akkor nem fog így ülni.

- Különben is, még sosem voltam Amerikában, és cukrász napok lesznek LA-ben! Azon ott kell lennem! Egy csomó ihletet meríthetek, tanulhatok néhány technikát profiktól! Remek lehetőség. Oh, említettem már, hogy Jai is ott lesz? – kérdeztem, mikor megláttam az arckifejezésüket.

Aztán persze lassan, de biztosan sikerült telebeszélnem a szüleim fejét azzal, hogy minden rendben lesz. Igaz, apunak kellett volna még az, hogy személyesen találkozzon Harryvel az elmenetelem előtt, de hát ez nem igazán volt megvalósítható. Plusz nem igazán akartam, hogy így legyen, mert bevallom, hogy arra vártam, hogy Harry a barátom legyen, és akkor el tudjam hozni haza bemutatni őt. De hát addig szerintem még sok víz lefolyik majd a Temzén. Meg a lefolyón is. 

20. Elveszett bárány

Helloooo,
Aw, a mai rész egészen édes lesz és nem csak Carry miatt. :3 A történet egyre csak növekszik és épül, az események melyek megváltoztatják Cora és talán Harry életét is pedig egyre csak közelednek! Azt hiszem, senki nem fog számítani a fordulásra, ami ezt a történetet illeti és emiatt nagyon is izgatottak vagyunk. ^^ Pihenjétek ki magatokat a szünet alatt, egyétek magatokat betegre a töltött káposztából és mákos bejgliből és csínján a pezsgővel szilveszterkor! ;) Boldog karácsonyt kívánunk minden kedves olvasónknak! Xx♥
P.S: Oh és persze, ne felejtkezzünk el Louisról sem.:3 Boldog szülinapot Tommo, we love you!♥♥♥

x CORA ASHFORD x

Mióta megcsókoltam Harryt hétfő este a színház után Jaiéknél, azóta azt hiszem sokkal szorosabb lett a kapcsolatunk. Mondjuk, ez lehet ugyanúgy attól is, hogy egy éjszakát sem töltöttünk külön. Még mindig hiszek abban, amit Reagan, a nővérem mondott, hogy, ha alszol egy idegennel, akkor sokkal mélyebb és bizalmasabb kapcsolatod lesz vele, mint egy régi barátoddal. És mivel én hiszek benne, ezért Harry is. Amit amúgy roppant édesnek találok. De azt hiszem, a csók is közbe játszott. Illetve csókok. Vagyis azóta nem is egy csattant el közöttünk, de sosem mentünk nagyon messzire. Sőt, ezek a csókok sima szájra puszik voltak, mégis egy szájra puszinál sokkal több, de még nem csókolóztunk elmélyülve. És azt hiszem nem is fogunk egy hosszú darabig még. Mivel Harry nem sokára hívni fog, hogy menjek le hozzá a mélygarázsba elbúcsúzni, ugyanis repül Los Angelesbe, hogy befejezzék a filmet. Nem tudja, meddig lesz LA-ben, viszont én vasárnap Barcelonába repülök a bátyámmal és barátnőjével két hétre, azután pedig repülünk Melbournebe, ahol majdnem az egész Szeptembert fogom tölteni. Szóval egy jó ideig azt hiszem nem fogunk találkozni, mely szomorúsággal tölt el. Rengeteget beszélgettünk Harryvel, és volt ideje velem azt is megosztani, hogy teljesen komolyan gondolja a kapcsolatunkat. Amit már tudtam ez előtt is, de megkönnyebbültem, mikor ezt újra megerősítette, miután szinte rávetettem magamat és én csókoltam meg őt először. Harry elmesélte azt is, hogy régen volt barátnője, és nagyon tetszem neki, szóval nem akarja elszúrni. Szerintem mondanom sem kell, hogy fültől fülig érő vigyor ült az arcomon, mikor ezeket a dolgokat mondta. A szívem állandóan hevesebben kezd verni már attól is, ha Harry ilyen dolgokat mondd, mikor hozzám ér pedig bensőmben elszabadul a pokol. A szívem ki akar törni, a hasamban ezer pillangó verdesi a szárnyát, és eluralkodnak rajtam az olyasfajta gondolatok, mint például, hogy miért tetszem neki pont én ennyire, vagy, hogy éreztem-e már valaha életemben ilyet. Azt hiszem, sosem kötődtem még érzelmileg ennyire egy fiúhoz. Egy olyan fiúhoz, aki tetszik nekem. Mert persze Jaiel más a helyzet. Ahogy Hunterrel és Milesel is. Ők a tesóim, még Jai is, szóval őket teljesen máshogy szeretem. Mármint, nem mintha Harryt szeretném. Azért, ott még nem tartok. Azon is csodálkozom, hogy ennyire kötődöm hozzá ilyen rövid idő alatt. Hiszen nem régen ismertem még csak meg őt. De máris a kapcsolatunkról beszélünk, együtt alszunk, és megcsókoltam őt. A fenébe is, igen lehet, hogy belé zúgtam. 

A telefonom a lehető legrosszabbkor csörrent meg, de nem érdekelt semmi. Éppen tésztát gyúrtam be, de lisztes kézzel kihalásztam új kötényem zsebéből a készüléket és felvettem a telefont.

- Máris megyek – szóltam bele rögtön izgatottan, Harry pedig csak nevetett és azt válaszolta, hogy oké. Leraktam a telefont, majd gyorsan lemostam a kezem, levettem a kötényem és a hajamat igazgatva siettem a lifthez, hogy lejussak a mélygarázsba. Akaratlanul is mosoly kúszott az arcomra, amíg a felvonóval lementem. Az üvegen keresztül rögtön megpillantottam Harryt, amint a kocsijának dőlve várt rám. A vigyorom még szélesebb lett, majd amint elnyílt az ajtó, szinte futva közelítettem meg. Nevetve ellépett a kocsijától, így nyugodtan vethettem magam a nyakába, attól nem tartva, hogy esetleg kárt teszek a nagy lendületemmel és nehéz testemmel az autójában. Lábujjhegyre állva pipiskedtem fel hozzá, kezeimet a nyaka köré fontam, fejemet pedig meleg bőréhez nyomtam. Mélyen beszívtam az illatát, miközben mosolyogva szorítottam magamhoz és egy pár pillanatra megrémültem, hogy hogyan fogom azt az időt, amíg távol leszünk egymástól az ölelése és csupán csak a jelenléte nélkül kibírni, aztán magamban fejbe kólintottam magamat emiatt az abszolút nyálas gondolat miatt. Ő dolgozik, én nyaralni megyek, ez van. Lehet hiányozni fog, de majd újra találkozunk, és akkor azt hiszem, gond nélkül vághatunk bele a kapcsolatunkba.
- Te is hiányozni fogsz nekem C, de meglátod, hogy időd sem lesz rám gondolni a nyaralásod alatt – mondta, mintha csak kitalálta volna a gondolataimat. Vagy esetleg hangosan ki is mondtam mindent?
- Igen, persze, tudom – váltam el tőle mosolyogva – Sőt, inkább örülök is, hogy megszabadulhatok tőled – mondtam viccelődve, mire ő lebiggyesztette az alsó ajkát, amitől olyan imádnivaló lett. Mondjuk ajakbiggyesztés ide, vagy oda, ő mindig imádnivaló.
- És újra bedőltem neked. Tudtam, hogy csak a hírnevem kell. Pedig egyszer már bevallottad, és én mégis hiú reményekbe ringattam magam – játszott, én pedig felnevettem és újra magamhoz húztam.
- Kérem a szereplést még egy kicsit felfüggeszteni Mister. Egyelőre szeretnék egy búcsúcsókot adni.
- Abbahagyom, ha kettőt kapok – felelte kisfiúsan vigyorogva.
- Neked akár hármat is – vigyorogtam, aztán lassan megcsókoltam őt. Pont úgy, mint az összes többi alkalomkor, a hasam görcsbe rándult, miközben a lepkék durván verdesték szárnyaikat, a térdem elgyengült és legszívesebben egész súlyommal Harryre támaszkodtam volna – Hívj majd, ha megérkeztél – mondtam, mielőtt újra csókot adtam volna neki.
- Reggel hatkor? – ráncolta a homlokát, közben pedig apró puszikat nyomott a számra.
- Kinek reggel hatkor? – kérdeztem vissza kuncogva.
- Neked – válaszolta mosolyogva.
- Oh. Akkor csak dobj egy üzenetet. Vagy felébredek rá, vagy nem, de mikor felkelek, legalább látom egyből, hogy rendben megérkeztél. Utána pedig felhívlak.
- Majd én hívlak, mert ott este lesz és gondoltam, lefekszek majd aludni – viccelődött, én pedig elpirultam és a karjába csíptem.
- Akkor végül is egy teljes egész nap múlva fogom hallani a hangodat.
- Igen – bólintott.
- Rendben – bólintottam – Facetime?
- Facetime – bólintott ő is, én pedig elmosolyodtam és újra átöleltem. 

- Jó repülést és jó munkát. Mindenképpen üzenj majd, jó?

- Persze. Neked pedig jó nyaralást. És ne hidd, hogy megszabadulsz tőlem. Kérem majd az élménybeszámolókat, fotókat. És ne hagyd, hogy elcsavarja bármilyen spanyol srác az eszed – mosolygott, én pedig felkuncogtam – A családodat üdvözlöm, Milesnek pedig előre is boldog születésnapot. Bár addig úgyis beszélünk még. Lehet, felhívom őt is, tudod ő a kedvencem az Ashfordok közül – jegyezte meg pimaszan, én pedig felnevettem.
- Szia, Harry – suttogtam mosolyogva.
- Szia, Cora – suttogta ő is, majd adott egy utolsó hosszú csókot, amivel teljesen elgyengítette a lábaimat. Elváltam tőle, majd hátrálni kezdtem, míg ő beült a volán mögé. Visszamentem a lift elé, és onnan figyeltem amint kitolat, majd a feljáró felé indul. A lift mellett még megállt és lehúzta az ablakot, amit én hevesen dobogó szívvel figyeltem – Ne felejts el nekem egy I love Barcelona feliratú baseball sapkát venni – mondta szélesen vigyorogva, majd már tovább is hajtott.
- Tudtam, hogy csak ezért kellek! – kiáltottam utána hisztérikus hangon, mire ő kimutatta a hüvelykujját az ablakon, és felment a feljárón. Mosolyogva megfordultam, majd megnyomtam a liftet hívó gombot, míg Harry kocsiját figyeltem hátulról. Még akkor is ott állt, mikor a lift elindult velem felfelé, így gondoltam, hogy nem engedték őt kikanyarodni. A cukrászdába visszaérve úgy döntöttem, hogy elkészítem még a tortát, amelyiknek neki láttam, majd hazamegyek. 

**

Kilenc után pár perccel ébredtem meg, melynek kifejezetten örültem, hiszen nem akartam az utolsó Spanyolországban töltött napomat ágyban tölteni. Viszont ébresztőórát sem állítottam be, mert hát ki az a hülye, aki a vakációján ébresztőórát állít be, még akkor is, mikor fent áll a veszély, hogy elalszik. Én biztos nem. De azt is tudom, hogy, ha elaludtam volna, akkor egész biztosan durmognék, és mérges lennék mindenkire. De leginkább magamra.

Miután elvégeztem a reggeli teendőimet a fürdőszobában, rögtön a szekrény felé vettem az irányt, amibe bepakoltam az érkezésem után, hogy ne bőröndben álljanak a cuccaim két hétig. Azonban amint erre gondoltam, eszembe jutott, hogy nem sokára ideje lesz összepakolnom minden cuccom, hiszen holnap már megyünk is tovább. Melbournebe. Istenem, még most sem tudom elhinni, hogy a bátyám és Hailey elintézték, hogy velük töltsek két hetet aztán szinte egész Szeptembert a családdal! 
- Oi, Cora, készen vagy már? – kiáltotta el magát Hunter pont, ahogy beléptem a nappaliba – Oh – nevette el magát – Azt hittem, hogy sosem készülsz el.
- Mire fel ez a nagy sietség? – kérdeztem felvont szemöldökkel.
- A mai napunk forgalmas lesz – mondta, amint a kezeit a vállamra tette, míg elkezdett fel- és le ugrálni és a konyha fele tolt – Hails, igaz, hogy a mai nap izgalmas lesz?
- Hát, ha szerinted a tengerparton tölteni a napot izgalmas, akkor igen – nevetett Hailey amint egy tányért csúsztatott elém a pulton. Volt rajta két szelet pirítós meg avokádó és tükörtojás illetve bors meg paprika. Mellé egy pohár narancslevet kaptam aztán Hunter is ugyanazt kapta, mint én így mellém leülve kezdtünk el együtt enni. 

- El sem hiszitek mekkora megkönnyebbülés lesz anyu húsos kajáit otthon zabálni – nyögött fel kaja közben Hunter, mire nevetve megforgattam a szemeimet, Hailey pedig a kezére csapott – Hiába bántasz, így van. Lássuk be, az asszony vega kaján él, és, ha az asszony vega kaján él, akkor a jó képű barátja is – magyarázta, Hailey pedig felkiáltott és a kezébe bokszolt, de közben mindhárman nevettünk.
- Szóval akkor ma egész nap a parton? – kérdeztem két falat között.
- Igen. Feljövünk ebédelni, aztán úgy gondoltam, hogy pakolhatnánk, meg elmehetnénk gyorsan bevásárolni, aztán délutántól estig még lehetünk a parton – ismertette Hunter a tervet – De, hamar lefekszünk aludni, mivel ugye korán kelünk.
- Rendben, tökéletes – mosolyodtam el – Srácok, annyira köszönöm, hogy összehoztátok ezt nekem!
- Örülök, hogy itt vagy velünk Cora, és hogy jól érezted magad nálunk – mosolygott Hailey.

Felvettem egy fürdőruhát, majd a törülközőmet, a strandtáskámat és a telómat felkapva elindultunk Hunterék háza mögött a strandra. Totál elképesztett, mikor először megláttam a házat. Persze az előtt láttam fotókat, viszont élőben közel sem látszik, milyen jó helyen laknak Hunterék. És most csak nem a nagy házról beszélek, melyet anyuék és Hailey szülei álltak közösen. Hanem a környékről, a városról, arról, hogy a kertjükből csak pár métert sétálnak lefelé, és máris a homokos tengerparton találják magukat. Persze, ez így van odahaza Melbourneben is, és mosolyogva konstantáltam, hogy Hunter egyszerűen nem tudta elengedni azt az életstílust, amibe beleszületett. Mármint tengerparti gyerek, és évek múlva, mikor elköltözött barátnőjével, olyan helyre költöztek, ahol élhet a tengerpartnál. Emiatt mindig mosolyognom kellett, akárhányszor lementünk, vagy feljöttünk a partról, hiszen Hunter gyermekded énjét jutatta eszembe. Eljátszottam a gondolattal, hogy legközelebb talán akkor jövök ide, mikor már egy mini Hunter, esetleg mini Hailey fogja a szerelmespárt boldogítani, és hogy Hunter milyen jó apa is lesz. Hailey pedig remek anya. Bár nem hiszem, hogy lesz még akármilyen gyerek is azelőtt, hogy a bátyám leereszkedik egy térdre aztán összeházasodnak. Egyikük sem akarta siettetni az egészet, valószínűleg ezért sem jegyezték még el egymást. Ő és Hailey régebb óta együtt vannak, mint Reagan és Fletcher, még akkor is, ha az ember azt hinné, hogy fordítva vannak a dolgok, mert ugye Reagan már Fletcher menyasszonya.

Amint a homokon lévő felfújt matracon feküdtem, lehunyt szemekkel élveztem, amint a nap sütötte a bőrömet, és amikor mélyebb levegőt vettem, a tenger sós illata töltötte meg a bensőmet. A mosolyom mindig ott pihent az arcomon és még az sem zavart, hogy néha gyerekek rohangáltak körülöttünk. Túl kényelmesen és relaxáltan éreztem magam. Már csak Harry hiányzott mellőlem. Oh. Hát már megint ő jött a képbe. Egyszerűen olyan nyugalmas és kényelmes kis helyet szőtt magának mind az elmémbe, mind a szívembe, hogy néha volt, hogy észre sem vettem, hogy rá gondoltam. Meg arra, ami történt, míg volt esélyünk személyese látni egymást. Illetve amikor web kamerán keresztül beszélgettünk. Mert, hogy a kapcsolatunk inkább volt megfogalmazható úgy, mint egy távkapcsolat, mint sem egy normális. És őszintén? Nagyra tartottam azokat a párokat, akik távkapcsolatban éltek. Legalábbis én biztos voltam abban, hogy számomra egy kisebb feladatnak bizonyult volna az, ha így kellett volna lennem Harryvel. Néhány alkalommal már most azt kívántam, hogy bárcsak ide repülhetne, vagy én ő hozzá, esetleg mindketten vissza Londonba, de tudtam, hogy ez nem így működik. Sőt, lehet, hogy ami köztünk van, csak erősödik majd ennek a különlétnek köszönhetően. Így legalább megtanuljuk majd megbecsülni a másikat, hiszen mindketten eléggé komolyak vagyunk ezzel az egésszel kapcsolatban. Éppen ezért nem is fordult meg egyszer sem a fejemben, hogy mi van, ha útközben találkozunk más valakivel, aki talán majd elcsábít minket egy kicsit. Ez az én esetemben eléggé valószerűtlennek tűnt, hiszen az életem nagy részét a konyhában töltöttem, ellenben Harryvel, akinek a munkája olyan lehetőséget adott számára, hogy utazzon, lássa a világot és új emberekkel találkozzon. Noha nem akartam ebbe belegondolni, mert mint említettem, mindketten szerettük volna, ha a köztünk lévő kapcsolat működne.

Ebéd után sétáltunk egy kicsit a boltok között, ami a tengerparton volt, így végül volt esélyem megvenni Harrynek a sapkát, amit oly annyira szeretett volna. Az elmúlt két hétben, minden egyes beszélgetésünk alatt megkérdezte, hogy megvettem-e már neki, de minden alkalommal el kellett szomorítanom őt a csúfos igazsággal, miszerint nem. Tudtam, hogyha azonnal megvettem volna, megmutattam volna neki és akkor pedig ez nem lett volna meglepetés. Én már pedig azt szerettem volna, a meglepődik, még ha pontosan tudja is majd, hogy mit kap. Terveztem venni egy hasonló sapkát neki Melbourneben is, noha nem említette, úgy gondoltam, hogy egy kedves kis gesztus lenne. Meg azért ne hogy már egy sapkával állítsak be elé, mikor legközelebb látom. Na, de hogy az mikor lesz, roppant jó kérdés. Hasonló gondolatok szántották végig az elmémet, míg persze kiélveztem az időmet a bátyámmal és barátnőjével. Azt hiszem már mondanom sem kell, hogy tömérdekszer eljátszottam olyan gondolatokkal, hogy mi lenne, ha Harry velem lenne, és úgy sétálhatnék vele, ahogy azt Hunter és Hailey tette. Ezzel persze csak magamnak ártottam, így mikor a gondolataim ilyen témára terelődtek, általában csak felsóhajtottam hangosan, és vagy Hunter vagy Hailey vette az adást és gyorsan elterelték a figyelmem valamivel.

Betértünk nem messze a parttól egy kisebb élelmiszer áruházba is, majd elkezdtünk minden féle dolgot bedobálni a kosárba, ami kellhet a holnap utazáshoz. Egész nap úton leszünk, és muszáj néhány doboz jegeskávéval és péksüteménnyel feltankolni. Persze Hailey nem engedte, hogy megvegyünk mindenféle egészségtelen dolgot, így hát mindannyian egy édességet választhattunk, ami először kevésnek tűnt, de aztán arra gondoltam, hogy biztosan megosszuk majd egymással és akkor már nem is tűnik csekély édességnek. A zacskókkal elindultunk gyalog haza, és az utat végig szidta Hunter, amiért nem kocsival jöttünk el vásárolni, és amiért cipekednünk kell. És bár én is izzadtam, és nehezek voltak a táskák, elég jól szórakoztam Haileyvel a bátyámon. Amint lepakoltunk a konyhában, én úgy döntöttem, hogy felmegyek, lezuhanyozok, utána pedig neki állok az egyik bőröndömbe visszapakolni, mivel a másik sértetlenül áll az egyik sarokban. Zenét kapcsoltam a telefonomon, aztán dúdolgatva és a seggemet riszálva pakoltam a bőröndbe, miközben azon gondolkoztam, hogy milyen is lesz újra otthon lenni annyi év után. Bár anyáékkal nem régen találkoztam, borzasztóan hiányoznak, ahogy Miles és Reagan, valamint Nutmeg a Golden Retriever kutyánk is. Kíváncsi voltam, hogy hogyan néz ki a szobám, hogy milyen lesz a régi ágyamban aludni, és hogy anyuék mit fognak szólni, mikor majd másnap reggel, apu szülinapján megjelenek a nappaliban. Anyuval tuti neki látok majd tortát sütni, később pedig Hunterrel átadjuk a közös ajándékunkat apának, ami egy roppant drága horgászbot. Imád horgászni hobbiként, mi pedig úgy gondoltuk, hogy ideje lenne ősrégi pecabotját lecserélni egy újra. Megkérdeztük Milest, Reagant, valamint anyut, hogy ők akarnak-e társulni hozzánk, de már mind azt válaszolták, hogy meg van az ajándékuk. Így hát mi vettük ezt közösen Hunterrel, valamint persze Hailey is velünk van. Harry is velünk lenne, ha kimondtuk volna már, hogy egy párkapcsolatunk van… És látjátok, Harry állandóan felbukkan és befúrja magát a gondolataim közé.

A délután folyamán fürödtünk a tengerben hatalmas úszógumikkal és matracokkal, valamint napoztam és kihasználtam a jó időt. Elég jó színem lett a két hét alatt, és csak remélem, hogy Ausztráliában is jó idő lesz, hogy folytatni tudjam a napozást. Az idő gyorsan szaladt, amit utáltam, így hét óra felé összeszedtük a cuccainkat és visszaindultunk a házba. Szomorú voltam, amiért itt kell hagynom ezt a csodálatos helyet, ugyanakkor izgatott a hazaút miatt, valamint már a saját lakásom és a cukrászda is hiányzott. Ilyen vegyes érzelmek kavarogtak bennem egész vacsora alatt, majd mielőtt felmentem volna fürdeni és lefekvéshez készülődni, még egyszer megköszöntem Haileynek és Hunternek azt, hogy itt lehettem, átöleltem mindkettőjüket, majd felbattyogtam az emeletre. Éppen mikor kiszálltam a fürdőkádból jött az első sms Harrytől, ami után rendszerint ezer szokott még érkezni, így képes vagyok vele az egész éjszakát végig beszélni. Vagy órákig facetimeolni. Miután pizsamát vettem fel és megtöröltem törülközővel a hajamat, töltőre dugtam a telefonom, aztán ágyba ugrottam vele és válaszoltam Harrynek. Azt mondta, hogy nem hív most, mert hamarabb kell elaludnom, és holnap egész nap utazni fogok. Eszeveszettül megvigyorogtatott, hogy így figyel rám és aggódik miattam, így hát mikor kilenckor azt mondta, hogy irány az ágy, némi kötekedés után, de szót fogadtam neki, elköszöntem tőle és leraktam a telefont az éjjeliszekrényre. 

**

Az ujjaimat ropogtatva ültem a taxi hátsó ülésén, míg Hunter az anyósülésen ült a taxis mellett. Az idő eléggé ramaty volt – borús, szeles és néha csöpögött egy kicsit az eső is, de nem volt hideg, aminek örültem. Egész gyorsan a repülőtérre értünk egy kicsivel előbb, mint három óra, szóval miután leadtuk a csomagjainkat elmentünk becsekkolni. Amint átmentünk az ellenőrzésen, az első utunk a vámmenteshez vezetett ahol mindhárman vettünk parfümöt. Sokkal olcsóbb volt, mintha ugyebár drogériában vettük volna meg, plusz egy üveggel mindenképpen szerettünk volna adni apunak is. Az izgatottságom miatt az a három óra mindinkább tűnt egy évtizednek. Mikor Hunter végre felkelt a kis szundizásából és a hangosbemondón is bejelentették, hogy nem sokára megnyitják a kapukat a járatunkra, szinte felpattantam, aztán a többieket a kapu elé rángatva várakoztunk. Mi voltunk az elsők, aminek örültem, hiszen már alig vártam, hogy a járaton legyek és aludhassak egész úton.

Éjfél volt pontosan, mikor a gép leszállt aztán még egy fél órába telt mire bejutottunk a repülőtérre. Az idő már biztosan volt olyan hajnali egy mikor kikerültünk a terminálból a csomagjainkkal aztán beültünk egy taxiba. Még egy fél óra volt az út a repülőtérről a házunkig és még az sem csökkentette az izgalmam, hogy mennyire korán volt. Időközben felhívtuk Milest is, aki eleinte nagyon fáradt volt és mikor mondtam neki, hogy nem sokára ott vagyunk, csak azt mondta, hogy ne szívassam hanem menjek és csináljam a dolgom. Erre persze csak úgy feleltem, hogy akkor majd meglátja, hogy valóban itt vagyok, ha belépek a házba. Természetesen kellett vennem egy másik telefonkártyát, hogy az ittlétem alatt tudjam a telefonom használni máskülönben nem is tudtam volna felhívni az öcsémet.
- Oh, hogy menj a fenébe – morogta Miles amint magához ölelt aztán elengedett és köszöntötte a bátyánkat és Haileyt is – Miért nem tudtál előbb szólni, hogy jössz? Azt hittem, hogy csak Hunterék jönnek – biccentett oldalra.
- Meglepetés – vigyorogtam rá – Na, most maradjunk csendben és segíts felcipekedni. Attól, mert aludtam az egész repülőút alatt, még szeretnék újra az ágyamba lenni és aludni még egy kicsit.
- Igyekezz – sürgetett Hunter mire megforgattam a szemeim aztán hirtelen megálltam és Milesre néztem.
- Hol van Nutmeg?
- Gondolom, a hátsókertben alszik a házában – válaszolta halkan az öcsém – Csodálom, hogy a nagy hangoddal nem keltetted fel.
- Megcsapnálak, ha nem szeretném meglepni anyuékat és nem lenne ilyen késő – motyogtam – Jobban jársz, ha holnap reggel nem kotyogod el az itt létünk.
- Nyugodj meg, nem fogom – lökött meg amint felkapta az egyik bőröndöm és csendesen megindult az emelet felé. 

Nem kockáztattam meg a tusolást miután behordtuk a táskáimat a szobámba, mely mellesleg semmit nem változott mióta elmentem itthonról. Helyette csak levettem magamról a melegítő felsőm aztán a leggingsben és felsőben, ami rajtam volt, bebújtam az ágyba aztán vigyorogva öleltem magamhoz az egyik plüss állatomat.

**

Másnap reggel egy vigyor kerekedett az arcomra amint felnyitottam a szemeim, hiszen már csak a puszta gondolata is annak, hogy otthon voltam, a legjobb hangulatba hozott. Szinte felpattantam az ágyamból hogy felnyithassam a bőröndöm és kivehessek belőle pár ruhát, melyet a tusolásom után felveszek majd. Nem volt hozzá kedvem, azonban elalvás előtt sem fürödtem, szóval fel kellett frissítenem magam valahogy. A telefonomon lévő órára nézve szembesültem azzal, hogy nem sokára tizenegy óra, aminek örültem, mert így nem aludtam olyan sokat. Bár be kell, valljam, hogy az éjszaka alatt többször is felkeltem, hiszen hatalmas volt az idő eltolódás. Tusolás közben jutott eszembe, hogy nem is üzentem tegnap este Serenának és Jainek hogy megérkeztem Ausztráliába, így amint kint voltam a tus alól, az ágyam szélén ülve már meg is nyitottam a csoportbeszélgetésünket és értesítettem őket a hollétemről. Amint meg voltam vele, gyorsan átöltöztem aztán kilépve a szobából szembe találtam magam Hunterrel amint a mutatóujját a szájára nyomva jelezte, hogy maradjak csendben. Olyan óvatosan lépkedtünk, mintha a padló tele lett volna tűkkel, míg abban bíztunk, hogy semmilyen plusz hangot nem kreálunk, ami felkeltette volna a szüleink figyelmét. Amint leértünk a lépcsőn, megálltunk a folyosón a fal takarásában, majd bevártuk Haileyt, aki illatozva jött le a lépcsőn. 

- Fiam, te miért vigyorogsz ennyire reggel óta? Becsajoztál? – hallatszódott tompán anya hangja a konyhából, mire mindhárman elvigyorodtunk.
- Nem – nevetett fel Miles – Csak jó kedvem van.
Ekkor előléptem, majd a konyha bejáratához mentem és megszólaltam:

- Vagy a dugi drogjait szopogatta, mielőtt lejött volna. Jó reggelt – mondtam totál normálisan, mintha minden reggel eljátszanánk ezt. Az igazság az volt, hogy évek óta nem robbantam már be így egy közös délelőttbe.
- Cora! – kiáltott fel anya hangosan, majd ledobta a csirkecombot a kezéből, és villám gyorsan megkerülte a pultot, hogy a karjaiban tudhasson.
- Jaj, anyu, úgy hiányoztál – szorítottam magamhoz, míg államat a vállán pihentettem és orromat barna hajtincsei közé dugtam.
- Nem hiszem el, hogy itthon vagy. De mégis hogyan? Mióta? Te is nagyon hiányoztál nekem – mondta, és ő is szorosan magához ölelt, én pedig úgy éreztem, mintha végre megnyugodtam volna. Pedig nem is voltam ideges.
- Helló ősök, öcskös – biccentett Hunter komolyan Milesnek, mire belőlünk anyával kitört a nevetés, és magunkhoz húztuk őt is.
- Sziasztok – hallottuk magunk mögül még Hailey hangját is, mire anyu csak kinyújtotta az egyik kezét, ezzel jelezve neki, hogy csatalakozzon hozzánk.
- Hé, nézzétek, összegyűltek a gyerekeink a világ minden feléről az apjuk születésnapjára. Ez ám a család! – állt fel apu a pulttól, majd egyre közelebbről hallottuk a hangját, végül pedig megéreztem az egyik kezét a vállamon. Ugyanis anya és Hunter körbe vett, így esélyem sem volt mást megölelni. Végül persze Miles sem maradt ki, így családi ölelést tartottunk, ahonnan már csak Reagan és Fletcher hiányoztak. 

Miután anyu elengedett, átöleltem aput, aki a fülembe nevetett és azt mondta, hogy nagyon hiányoztam neki. Egy kicsit elérzékenyültem, de a könnyeimet sikeresen visszatartottam és még szorosabban öleltem az édesapámat. Apa után megszorongattam még Milest is, majd anya leültetett minket a pulthoz és máris pörögni kezdett.

- Mit kértek reggelire? Főzök kávét, teát, kakaót.

- Uh, én kakaót szeretnék – vigyorodtam el, közben pedig kivettem a zsebemből a telefont és a kőre helyeztem a kijelzőjével lefelé. Miles felvont szemöldökkel pillantott rám, mire én kiöltöttem rá a nyelvemet. Felnevetett és megcsóválta a fejét, ebből pedig pontosan tudtam, hogy nem fogja ennyiben hagyni a dolgot.

- Hailey? Hunter?

- Én csak egy narancslevet kérek – mosolygott fel anyura Hailey. 

- Nekem jöhet a kávé – vágta rá szinte azonnal Hunter, mire Hailey csak meglökte a kezét. Haileynek amúgy nem volt semmi baja azzal, ha Hunter kávét ivott, vagy akárki körülötte, azonban szerette húzni az agyát a bátyám meg imádta.

A reggeliben már rendesen benne voltunk, mikor léptekre kaptam a fel a fejem és amint a nappali boltíve fele pillantottam, szembe találtam magam a nővérem barna fejével. Viccesnek véltem amúgy, hogy a családból én voltam egyedül szőke, mindenki másnak barna volt a haja. Emiatt többször is megkaptam, hogy adoptáltak, s ami a legviccesebb volt, azaz volt, hogy apám is ezzel viccelkedett. Voltak, akik valóban benyelték és voltak, akik már immunisak voltak az Ashford-féle viccekre szóval csak a szemeiket forgatták és fejet ráztak.
- Nézzenek oda, hazatalált az elveszett bárány – vigyorgott felém, aztán míg én felálltam, hogy kettétárjam a kezeim, ő közelebb lépett és szorosan átölelt – Mit keresel itt? 

- Azt, amit te – nevettem el magam – Kincset. 

- Meddig maradsz? – kérdezte amint elhúzódott tőlem – Oh, hát ti is itt vagytok? – lepődött meg amint szembe találta magát Hunterrel és Haileyvel. 

- Együtt jöttünk – vont vállat a bátyánk, míg vigyorogva átölelte Reagent.
Míg ők beszélgettek, én köszöntöttem Fletchert, aki anya ölelésében kötött ki először. Aztán miután mindenki köszönt mindenkinek, újra helyet foglaltunk az asztalnál majd a beszélgetés egy csettintés alatt elindult. Persze leginkább tőlem kérdeztek kérdéseket, mely miatt úgy éreztem, hogy elvonom apuról a figyelmet, de azt mondta, hogy nem bánja. Sőt, mivel örült annak, hogy végre itt voltam velük, egyáltalán nem érdekelte, hiszen az elmondása szerint, nagyon régen volt már olyan, hogy az egész család együtt volt egy reggeli alkalmával. 

19. Megéri?

Hellooo,
Holy shiiiiiit, a mai rész bomba lesz, a lehető egyik legjobb! Szerintem azon felül, hogy rohadt édes lett, még szexi is, pedig nem sok dolog történik benne lolz.:D But omg többet nem mondhatok, bc rájöttök majd, hogy mi fog történni.:D Beccsu tegnap elindította az új blogját, szóval, ha még nem tettétek be, nézzetek be oda mindenképp!:) Szép hétvégét és jó olvasást kívánunk! Xx♥

x CORA ASHFORD x

A mai napom a cukrászdában elég hamar befejeződött, tekintve, hogy megérkezett a kisegítő lány, aki a helyemen fog dolgozni, míg én nyaralni fogok. Nekem volt a feladatom, hogy megmutassak neki mindent, így hát reggel nyolckor találkoztunk és bele is vetettük magunkat. Kilenc után pár perccel végeztem, és mielőtt haza indultam volna beugrottam egy Starbucksba kávéért és reggeliért. A karamellás frappémmal, valamint a szendvicsemmel indultam haza, ahol már Hailey és Serena tűkön ülve vártak. Jai is itt volt, hogy Hunter ne unatkozzon, így míg mi csajos napot terveztünk, addig ők pasisat. 

- Végre már Cora! – pattant fel rögtön Serena – A kávédat az autóban is meg tudod inni, induljunk! 
- Szia Jai – nyomtam egy morzsás puszit az arcára, mire ő csak fintorgott egyet és megtörölte az arcát. Nevetve az oldalába könyököltem, aztán Serena felé fordultam, aki nem a legszebb tekintetével méregetett – Jól van, jól van, megyünk már. Sziasztok, fiúk! – intettem nekik, majd újra kiléptem a házból – Kinek a kocsijával megyünk?
- A tiéddel – felelte Serena, én pedig megnyomtam a kocsi kulcson a nyitó gombot, hogy be tudjunk ülni.
Beültünk mindhárman, majd elindultunk egy bevásárlóközpont felé. Amint a belvárosban voltunk, egy mélygarázsba parkoltam a kocsival aztán Serena és Hailey vezetésével egyik boltról a másikra jártunk. Már mindenütt leárazások voltak, szóval ennek örültem, mert így legalább nem kellett száz fontokat fizetni minden boltban. Az első és legfontosabb darab, ami után jártam, az fürdőruha volt, ugyanis amik voltak otthon már nem tetszettek illetve a fele nem volt jó. Meg valljuk be, minden évben másikat vettem.
- Ez nagyon dögös – mondta Hailey, amint a kezembe vettem egy fürdőruhát.
- Mutasd – jött mellém Serena, majd szemügyre vette ő is a darabot – Próbáld fel – lökött be egy fülkébe, én pedig nevetve megcsóváltam a fejem és elkezdtem vetkőzni – Egyébként, Harry ötlete volt a színház, nem? – kérdezte kintről, én pedig felhümmögtem válaszol.
- Igen, miért?
- Csak kérdeztem. Eléggé teper érted.
- Szerintem is, és roppant édesnek találom – olvadoztam, a lányok odakint pedig felnevettek.
- A vak is látja, hogy egymásba vagytok zúgva.
- Mi? – húztam el a függönyt gyorsan.
- Wow, ha ebben látna Harry – vigyorgott Hailey, de én csak Serena felé fordultam.
- Mi az, hogy egymásba vagyunk zúgva?
- Hát nem így van? – kérdezett vissza – Tetszik neked, nem?

- De igen, csak… szerintetek én is tetszem neki?

- Különben bombázna állandóan randikkal? Vagy aludt volna veled?

- Hát… nem tudom.

- Jaj Cora, ne legyél már buta – nevetett fel Serena – Harry oda meg vissza van érted. Ez látszik rajta. Nagyon remélem, hogy egyikőtök sem szúrja el.

- Elszúrjuk? Mégis mivel szúrhatnánk el?

- Nem tudom. Mondjuk, Harry hírneve bekavar. Eleged lesz a sok rajongóból. Vagy csak szimplán ő a hülye, mert, hogy ugye, ne felejtsük el, hogy féltékennyé akart tenni – szónokolt Serena, míg Hailey folyamatosan bólogatott, hiszen szőke barátnőm mindent megfogalmazott, és már nem tudott volna újabb dolgot hozzáfűzni.

- Igen, nem felejtem el. De azt már jóvá tette. És, ha engem Harry érdekel, akkor nem hagyom, hogy a rajongói, vagy a hírneve, vagy a média eltántorítson. 

- Jól teszed csajszi – mosolygott rám Hailey.

- Tényleg drukkolok nektek Cora! Rád férne már egy srác. És valljuk be, Harry azért tényleg kész főnyeremény – kuncogott fel Serena, én pedig velük együtt nevettem. 

- Aztán mi legyünk az elsők, akiknek szólsz az első csók elcsattanása után! – kuncogott Hailey.

- Lehet, hogy első csóknál meg sem állnak, és akkor majd hallgathatjuk, hogy Harry mekkora isten az ágyban – cinkelt tovább Serena, én pedig vörös fejjel nevettem ki őket, és böktem mindkettejüknek az oldalába. 

- Héj lányok! – nevettem – Ti lesztek az elsők, akiknek beszámolok róla. És köszönöm – mondtam, és mindannyian tudtuk, hogy mire értettem. Támogatnak és drukkolnak nekem, ami miatt borzasztóan boldog vagyok, ráadásul sok erőt is adnak. Annyira, hogy legszívesebben máris felhívnám Harryt, de tudom, hogy ezt későbbre kell halasztanom.

Az idő telt, a szatyrok a kezeinkben pedig megint csak növekedtek. Mikor eldöntöttük, hogy elmegyünk ebédelni, muszáj volt kivinni a kocsiba a táskákat, ugyanis képtelenség lett volna beülni velük akárhova is. Nando’sra esett a választásunk, ami megint csak Harryre emlékeztetett és mikor ennek gondolatán elvigyorodtam, a lányok addig nem hagytak nyugton, míg el nem meséltem nekik vidámságom okát. Tényleg ennyire szokatlan volt engem ilyen pezsgőn és szeleburdin látni? Annyira aggasztott a kérdés, hogy muszáj volt feltennem nekik, míg ebédeltünk, mire azt a választ kaptam, hogy nem, de amikor ennek az oka egy srác, akkor igenis furcsa. Mármint, persze, évek óta nem volt barátom, és a legközelebbi dolog is, ami egy baráthoz volt, az egy egy-éjszakás kis kaland volt itt-ott. Szóval, ha ilyen szempontból nézzük, akkor igen, valóban szükségem volt már egy pasira, aki marad is azután hogy megfektet.

Ebéd után még sétálgattunk egy kicsit a városban, de még azután is hogy haza vittük Serenát majd mi is hazamentünk Haileyvel tökéletesen hallottam és láttam a történteket magam előtt. Amint a nappaliban ültem Hunter társaságában a telefonomat a kezembe vettem és belekattintottam a twitter appba majd beírtam Harry nevét a kis kereső mezőbe. Még rá sem kattintottam a kis nyílra, már feljött egy lehetőség mely csupán csak annyi volt, hogy „Harry és lány”. Kifújtam az eddig bent tartott levegőmet és rákattintottam mely végül bedobott egy oldalra melyen csak olyan tweetek voltak, amelyek ehhez voltak kapcsolódóak. Az elmém visszajátszotta minden egyes percben, ami történt a Trafalgar téren azzal a pár lánnyal. Ez az eset szerencsére nem volt olyan vészes, mint mikor Gemmával voltam. Két lány oda jött hozzánk aztán mutattak egy képet rólam amint a biciklin ültem és a telefonomon beszéltem. Természetesen Harry is rajta volt a képen, más különben nem jöttek volna oda hozzám és kérdezték volna meg, hogy én vagyok-e a szőke hajú lány a kedvenc énekesükkel. Miután végül persze rábólintottam majd gyorsan hozzáadtam azt, hogy csak barátok vagyunk, megköszönték a válaszom és békén hagytak. Így döntöttem el azt, hogy én is megkeresem ezeket a képeket és melyik másik közösségi oldalra mehetnék, mint twitter. Egy csomó kép és tweet jelent meg előttem amint kirázódtam a gondolataimból melyek között végig görgettem aztán egyet-kettőt le is mentettem. Néhány tweet elérte, hogy a szívem egy kicsit megremegjen és ennek ellenére is azok után kutattam, melyekben rosszat mondtak rólam. Noha a kedves és pozitív megszólalások is szembe jöttek velem, én azt akartam tudni, hogy mi hibát találtak bennem az idegenek. Egy nagyobb sóhaj szökött ki a számból miután kiléptem az appból és helyette az üzeneteimet nyitottam meg és kattintottam a Harryvel való beszélgetésemre. Elküldtem neki a képeket, melyeket lementettem aztán a „kézbesített” kis szó szinte rögtön átváltozott „olvasott”-á. Írott válasz helyett azonban a telefonom csörögni kezdett és Harry neve villogott a képernyőn. Miután megnyomtam a zöld kis kört, a fülemhez emeltem a készüléket és Harry szinte azonnal beleszólt.
- Haragszol? – egy sóhajt hallatott ezután, én pedig a kanapé támlájának döntöttem a fejem.
- Kellene? – kérdeztem vissza lehunyt szemekkel és egy játékos vigyorral az arcomon melyet ő nem láthatott – Képzeld, ma két lány oda jött hozzám és megkérdezték, hogy én voltam-e a képeken veled.
- Mit mondtál?
- Az igazat.
- Nézd, nem tudom, hogy mondjam, de… kérlek, ne vedd magadra, amit az emberek mondanak neked, rendben? Legyen az szemtől-szembe vagy online.
- Nem vagyok annyira buta, Harry. Nem fogom elhinni, ha azt mondják, hogy pénzéhes vagyok, hogy öljem meg magam illetve, hogy igyak fehérítőt – soroltam fel, amit olvastam pár röpke perc alatt. Éreztem, amint Hunter rám irányította a figyelmét és mikor én is rá néztem, eltátogott egy „mi a fasz”-t én meg csak megráztam a fejem.
- Ugye nem mondod komolyan, hogy ilyeneket mondanak neked?
- Nem személyesen – nevettem el magam – De nem nagyon érdekel, szóval te se húzd fel magad.
- Kurva szarul érzem magam emiatt – mondta mérgesen – Annyira sajnálom, C.
- Héj, minden rendben, hallod? Nem vettem a szívemre – nevettem el magam halkan, hogy megpróbáljam legalább egy kicsit oldani a helyzetet – Tisztában vagyok azzal, hogy nem mindenki szeretne engem már a koporsómban tudni.
- Istenem, ez olyan égő – sóhajtott fel – Ugye ettől még benne vagy a színházban, igaz? És a többiek is?
- Persze – kuncogtam.
- Akkor nem haragszol, amiért lekaptak minket, míg bicikliztünk?
- Nem – válaszoltam.
- Oké, akkor jó – mondta aztán hallottam amint lélegzett egy mélyet – Akkor nem sokára találkozunk?

- Aham. Már alig várom! – vigyorodtam el. Pár percig ezután még beszéltünk, majd elköszöntünk egymástól. Hunter ekkor már nem volt a nappaliban, így gondoltam, hogy ő is elment készülődni, elvégre már lassan mennünk kellett Jaiékhez. Úgy döntöttünk, hogy az ő Mercijével megyünk majd, hiszen az nagyobb és kényelmesebb, mintha az én vagy Serena Audijába nyomorognánk.

Egy kisebb gondolkodás után, a gardróbomban állva kihúztam egy fekete, magasított derekú farmert az egyik polcról, meg egy fehér, csipkés hosszujjút akasztottam le a vállfáról. Fehér melltartót húzta alá, ami tökéletesen illett a felsőhöz aztán a lábaimra egy pár fekete magas sarkút húztam. A hajamat kifésültem aztán visszalépve a szobámba, leültem a tükrös szekrényem elé mely a szobám bal falán terült el. Felkentem egy egyszerű sminket aztán a csuklómra csatoltam az egyik órámat, a nyakamba akasztottam egy arany nyakláncot meg felhúztam egy gyűrűt, mely magányosan pihent az egyik polcon. Befújtam magam egy kis parfümmel aztán felkapva a telefonomat leindultam az alsó emeletre. Felkaptam a kedvenc Louis Vuitton Nano táskámat melybe belecsúsztattam a telefonom aztán megvárva, míg Hunter is lejött az emeletről elhagytuk a lakást és megindultunk Jaiékhez.

Sétáltunk, hiszen közel laktak. Amint közeledtünk láttam már két legjobb barátomat, amint kijöttek az ajtón. Mindannyian eléggé flancosra fogtuk a figurát, de hát színházba megyünk, így érthető volt. Amint végig néztem a társaságon, megállapítottam, hogy nekem van a világon leghelyesebb bátyám és legjobb barátom, valamint barátnőim. Serena és Hailey roppant csinosak voltak, míg szőke barátnőm inkább kihívóbb ruhát vett fel, addig Hailey szolidabbat, de annál divatosabbat. A srácokon pedig a szokásos volt, mint majdnem minden férfin. Farmer, egy ing félig kigombolva, fekete zakó. Hajuk tökéletesen belőve, frissen borotválkozva, férfi parfümmel befújva. Mikor Jai mellé értem vigyorogva, a vállára raktam a kezem, aztán belenyúltam a hajába, mire felhorkantott és eltolta a kezem. Felnevettem, aztán beültem hátra, ő pedig a volán mögé, és addig nem indultunk el, amíg a visszapillantó tükörben meg nem igazította a haját. 

A színház előtt nagy volt a nyüzsgés, tekintve, hogy premierre jöttünk, így hát nem lesznek kevesen. Harry szerezte a jegyeket, szóval ülőhelyünk száz százalék, hogy volt. Mikor megláttam Harryt, a lélegzetem is bent akadt, annyira helyes volt. Szokásos szakadt fekete farmerét viselte, mely elképesztően tapadt a lábaira. Felül egy mintás felső volt rajta, egy szövetkabáttal. A felső sajnos nem engedett kilátást a mellkasára, így a kereszt nyakláncát sem láttam. Kezei a zsebében voltak, és amint meglátott, hatalmas vigyor terült el imádnivaló pofiján. Gödröcskéi rögtön előbújtak, én pedig úgy festhettem, mint egy tizenéves kamasz. Csak álltam ott, a szám már fájt a vigyorgástól, miközben látványosan szétfolytam a kinézetétől. A haja úgy állt, mint mindig, talán párszor beletúrt, de neki azt hiszem ennyi, és nem különösebben fordít rá sok időt. Amint hozzánk ért, szét tárta a karjait és meleg ölelésben részesített.
- Szia Cora – suttogta a fülembe, mintha csak valami titok lenne.
- Szia, Harry – mondtam vigyorogva, majd muszáj volt tőle elhúzódnom, hiszen mindenki figyelt, a barátaim legalábbis biztosan.
- Sziasztok – intett a többieknek is, ők pedig visszaköszöntek és elfordultak, majd társalogni kezdtek, hogy legyen egy pár pillanatunk kettesben. Igazából tudtam, hogy egytől egyig mindegyikőjük hegyezi a fülét és megpróbálják kihallgatni a beszélgetésünket – Elképesztően nézel ki – mondta vigyorogva Harry, mire fülig pirultam.
- Köszönöm. Te is nagyon helyes vagy – motyogtam, miközben még mindig nagyon zavarban voltam.
- Régóta vártok rám?
- Nem, dehogy, csak most érkeztünk mi is. Azon gondolkoztam, hogy hogyan sikerült jegyeket szerezned az előadás premierjén, de aztán feladtam, mert ez is biztos valami híresség dolog – nevettem el magam, ő pedig még mindig engem mustrált mosolyogva.
- Hazudnék, ha nem így lenne, mert tényleg így volt – bólintott vigyorogva – Félre ne érts, nem szoktam kihasználni az embereket, azért mert híres vagyok – kezdte rögtön, mire én nevetve leállítottam.
- Jaj, Harry, nekem nem kell magyarázkodnod, tudom, hogy nem vagy olyan.
Mosolyogva kifújta a levegőt, majd odaléptünk a társaságunkhoz és mindannyian beszélgetni kezdtünk, míg nem elindultunk befelé.

**

Az előadás végén szinte utolsókként mentünk ki a nézőtérről. Meg sem lepődtem, mikor Harry a páholy felé indult befelé, persze, hogy neki sikerül olyan jegyeket vennie ráadásul az előadás napján. A páholy első sorában ültünk, Jaiel elkezdve a sort, mellette Serena, mellette Hailey, utána Hunter, őt követve pedig én és végül Harry. Tökéletes kilátásunk volt a színpadra, ráadásul roppantul élveztem, nagyon tetszett az előadás. Voltak viszont olyan jelenetek, mikor Harry jobban lekötött. Még mikor kint álltunk az előadás előtt, és beszélgettünk, szótlanul a kezem után nyúlt, majd összekulcsolta ujjainkat. Már ez úgy megdobogtatta a szívemet, hogy féltem, Harry esetleg meghallja, mennyire dübörög a mellkasomban. Természetesen kézen fogva indultunk is be, és az előadás alatt sem engedte el a kezemet. Összekulcsolt ujjainkat a combján pihentettük, hüvelykujjával a bőrömet simogatta, néha hozzám hajolt, súgott valamit az előadásról a fülembe, a végén pedig apró puszit nyomott az arcomra. Olyan is volt, mikor csak simán megpuszilt, így hát vörös fejjel néztem végig az előadást. Sötét volt, úgy sem látta senki. Meg, nem mintha zavart volna. Valószínűleg én voltam a világ legboldogabb embere. Az estének még vége sincs, de máris úgy gondoltam, hogy tökéletes volt az egész, és semmi sem ronthatja el. Harry úgy megdobogtatja a szívemet, mint még soha senki és tetszik ez az érzés, ugyanakkor meg is rémiszt. De nem akarom homokba dugni a fejemet, különben örökre egyedül maradok. Harryvel valami gyönyörű és különleges kezdődik, én pedig tárt karokkal fogadom.

Ezekkel a gondolatokkal ballagtunk kifelé a színházból, míg a többiek az előadásról beszélgettek. Harry persze kifelé is fogta a kezemet, melyet a többiek is észrevettek és csak sunyin vigyorogtak az orruk alatt. Egyszer csak Harry megtorpant, mire rögtön megálltam én is és ránéztem.
- Mi az? – kérdeztem.
- Oh, ezt nem hiszem el. Paparazzik. Odakint. Sokan vannak – bámult ki az üvegajtókon, és én is arra néztem, amerre ő. Észrevettem jó pár fekete ruhás embert, akiknek a kezükben hatalmas kamerák voltak.
- Messze parkolsz az autóddal? – kérdezte tőle Jai.
- Nem, nem annyira, de ezek rászállnak mindenkire és nagyon erőszakosak. Szólok a biztonsági őröknek, hogy kísérjenek ki titeket, én pedig megyek a kocsimhoz és elterelem a figyelmüket.
- És veled mi lesz? Mármint biztonsági őr nélkül mész ki? És hova? – kérdeztem, mire Harry rám nézett, és kezét a karomra simította.
- Cora, én sem akarom, hogy így végződjön az este, de tuti, hogy letáboroznak a házam elé. Jobb, ha most megyek, mielőtt többen lesznek.
- Oh – motyogtam kicsit csalódottan, hiszen azt hittem együtt hazamegyünk majd és beszélgetünk még egy kicsit. Oké, talán titkon azt is reméltem, hogy nálam alszik vagy én nála.
- Sajnálom, hogy elrontottam az estét – nézett végig mindannyiunkon.
- Ugyan már, nem tehetsz róla – mosolygott Serena – Biztos akkor, hogy megleszel egyedül?
- Igen – erősítette meg az előbbi kijelentését Harry szavakkal, aztán bólintott is egyet – Egy darabig megyek veletek, aztán amint odaértek a kocsihoz én leválok.
- Hozzánk megyünk vissza, ha szeretnél még átjönni vagy valami – jegyezte meg Jai mielőtt Harry még elmehetett volna, hogy megkeresse a biztonságiakat, hogy a segítségünkre legyenek. Te jó ég. Mit meg nem adtam volna azért abban a percben, hogy Harry ne legyen ennyire ismert.
Mikor ő elment, éreztem, amint Hunter keze a vállamra tévedt és közel húzott magához. Egy puszit nyomott a hajamba, aztán simogatni kezdte a karomat.
- Ugye minden oké lesz, amint kimegyünk? – kérdezte aggódó hanggal. Tudtam, hogy a klausztrofóbiámról beszélt, azonban biztos választ nem tudtam neki adni. A tömeg hatalmasnak bizonyult odakint, és az esélye annak, hogy egy kicsit elveszítem majd a kontrollt saját magam felett, magas volt. Egy ideje nem volt már semmi bajom, úgy hogy azt hiszem az égiek eldöntötték, hogy most már illendő lenne egy kicsit játszani velem. Bár reméltem, hogy visszafogják majd magukat és nem kergetnek sírógörcsbe.
- Rendben leszek – válaszoltam végül – Csak, maradj mellettem, kérlek – pillantottam fel a szemeibe. Hunter bólintott egyet aztán megpuszilta a fejem. Hailey tekintetébe ütközött az enyém, kedves mosolya elérte, hogy egy kicsit jobban érezzem magam.
Amint Harry visszaért, vagy négy biztonsági őr volt mögötte. Szinte azonnal mellém lépett, bemutatott mindenkit a nagydarab embereknek, akik attól a perctől kezdve csak minket tartottak szem előtt. Serena és Jai ment ki elsőnek egy biztonsági őrrel, aztán Hailey egyedül egy másik biztonsági őrrel és végül maradtam én, Hunter, Harry meg a másik kettő pasas. Az egyik előttünk ment és törte az utat amint kiléptünk a színházból, míg a másik szorosan mögöttünk maradt és terelt minket a jó irányba. Az egyik felemen a bátyám volt a másikon Harry, de ez sem segített azon, hogy ne érezzem magam rosszul. Csak a kamerák kattogását és emberek kiabálását hallottam, míg a tekintetemet a földre szegeztem és próbáltam nem kitörni a bokáimat amint a kövezett padlón igyekeztem meg eltűnni az emberek szemei elől.

A levegőm hirtelen beszorult és amint felkaptam a tekintetem, éreztem, ahogy megszédültem. Az egyik hapsi éppen akkor kapott le minket mikor én felnéztem így a vaku pont belevillogott a szemeimbe és ezelőtt, amint rálátást nyertem arra, hogy milyen sok ember vett minket körül, azonnal vissza szerettem volna fordulni. Elkezdtem izzadni és a kezeim is remegtek, a torkomban egy csomó keletkezett és a szívem dobogásának üteme is megduplázódott.
- C, gyerünk, ne állj meg – beszélt Harry a fülembe amint az egyik keze a derekamra csúszott a másik meg a kezemet markolta – Baby, nem sokára odaérünk a kocsihoz, Jai már kinyitotta.
- Kérem, vigyázzanak! Félre az útból! – hallottam amint a biztonsági előttünk ordibált amint próbált utat törni nekünk. Igaz, eléggé gyengén, hiszen összemosódott a zaj mely egy különös, de ugyanakkor már jól ismert fülcsengéssel érte el, hogy lassan, de biztosan minden formában kizárjam a körülöttem lévő embereket és történéseket. Teljesen összezavarodottan éreztem magam, a szám teljesen száraz lett és már csak akkor eszméltem fel, mikor egy kisebb kis pofon érte az arcomat.
- Cora, figyelj már ide, bassza meg! – kiáltott rám Hunter mire gyorsan megráztam a fejem. A légzésem gyors volt, a talpaimban éreztem egy fajta bizsergést és a csöngés a füleimben még mindig jelen volt, de már nem olyan erősen, mint odakint.
- Inni – motyogtam amint a fejemmel a bátyám vállának dőltem és lehunytam a szemeim. Régen éltem már át egy pánikrohamot mely keveredett egy kicsit a klausztrofóbiámmal is. A kezeim remegtek mikor készültem megfogni a vizes palackot így Hunter itatott meg. És hogy én mennyire utáltam, ha másoknak kellett gondoskodnia rólam.
- Jól van, nyugalom – mondta Hailey amint a bal oldalamon ült és a combomat simogatta. Próbáltam egy hálás mosolyt küldeni felé, de még mindig szédültem és émelyegtem is egy kicsit.
- Harry! – kaptam fel hirtelen a fejem, a szemeim Hunterre tapasztottam amint minden áron tudni akartam, hogy mi történt a sráccal – Harry – mondtam sokkal halkabban és lassabban amint meleg könnyek szántották végig az arcom és a bátyám vállába temetve az arcom hagytam, hogy totál kínos helyzetbe hozzam saját magam.
- Minden rendben van Harryvel, azt mondta, hogy nem sokára át jön, oké? – nyugtatgatott a bátyám amint engedte, hogy összesírjam a zakóját. Bólintottam egyet és felhúztam a lábaimat a mellkasomhoz így teljesen rá tudtam cuppanni Hunterre.
Az út alatt próbáltam nem gondolni arra, ami történt, de eléggé nehéz volt. Nem mostanában veszítettem el az uralmat magam fölött annyira, mint kifele jövet abból a színházból.
- Harry babynek hívott, azt hiszem – motyogtam egyszer csak. A kocsiban csendesség honolt, csak azt lehetett hallani, ahogy a kocsi motorja morgott meg a hangom mikor bevallottam, hogy mi történt. Vagyis, ami gondoltam, hogy történt. Lehet, hogy csak beképzeltem a nagy rohamom közepén.
- Igazán? – kérdezett vissza Hunter ugyanolyan halkan, mint ahogy én beszéltem. A feje az enyémnek támasztva pihent, ahogy hagyta, hogy teljesen lenyugodjak. Mindenki, aki az autóban volt, tisztában volt azzal, hogy mennyire elcseszett voltam ilyen téren és hogy magamtól kellett mindig helyre jönnöm – Nagyon tetszhetsz neki, ha már beceneveket ad neked.
- Nekem is nagyon tetszik ő – vallottam be egy újabb dolgot, noha nem hiszem, hogy meglepetésként érte őket. Az arcomat ezennel nem öntötte el a pír, sőt, azon is kellett egy kicsit dolgoznom, hogy a hangom ne legyen monoton. A pánikrohamok igen is fárasztóak voltak, még ha az, ami történt, nem is volt olyan nagy. Az, hogy bezártság érzetem volt, csak rátett az egész helyzetre egy hatalmas lapáttal.
- Igen, tudom – sóhajtott fel Hunter – De biztos, hogy ez a srác megéri ezt az egész felhajtást?
- Remélem – feleltem percekkel később. Magamnak is fel kellett tennem a kérdést. Megérte? Aztán persze emlékeztetnem kellett magam arra, hogy persze, hogy megérte. Elvégre, boldoggá tett, és ez volt minden, aminek számítani kellett, nem igaz?

- Én is remélem, hugi, én is – mondta aztán egy puszit nyomott a hajamba és az arcát újra a fejem tetejének támasztotta.

Mikor visszaértünk Jaiékhez, Hunter az ölébe kapva cipelt fel az emeletre, annak ellenére is, hogy azt mondtam, képes vagyok magamtól eltalálni akárhova. Miután lepakolt az ágyra, Jai jelent meg a szobaajtóban, a kezében pedig egy felső volt és egy melegítőnadrág. Amint elfeküdtem az ágyon elkezdtem kigombolni a farmerom aztán amint az lent volt, Hunter az apámként viselkedve guggolt le elém és nyitotta szét a melegítőnadrágot, hogy belebújjak. Jai ekkor már nem volt ott, de őszintén nem zavart volna, ha maradt volna. Miután belebújtam a nadrágba, mely Serenáé volt és a felsőt is átkaptam, mely pedig legjobb barátomhoz tartozott, Hunter betakart, a kezembe nyomta a telefonom és egy puszit nyomott a homlokomra.
- Nem megyünk még mi sem vissza hozzád – értesített – Ha Harry valóban eljön, akkor szeretnék vele beszélni.
- Miről? – kérdeztem, noha tudtam pontosan, hogy mit hozna fel majd a beszélgetés alatt.
- Néhány dologról a ma estét illetően – válaszolta megfontoltan – Ne rágódj rajta, nem lesz semmi baja az énekesednek.
- Akkor jó – mondtam csendesen – Nem szeretném, ha te és Jai is elkergetnétek, őt mielőtt még apa megteheti.
- Szóval ennyire komoly a dolog? Be szeretnéd mutatni őt apuéknak?
- Idővel – vontam vállat – Nem tudom pontosan, hogy hol állunk. De eddig jónak tűnik, bármi is legyen köztünk.
- Boldoggá tesz? – kérdezte felvont szemöldökkel amint helyet foglalt az ágyon a lábam mellett.
- Ugh, Hunter, komolyan?
- Igen, Cora, komolyan. A bátyád vagyok, tudnom kell, hogy miként bánnak veled a mai fiúcskák.
- Ez olyan kínos – temettem az arcomat a tenyereimbe, míg hagytam, hogy a telefonom kiessen a markomból és új otthon találjon magának az ágyon.
- Ez egy egyszerű kérdés – folytatta – Igen vagy nem?
- Mert ha azt mondom, hogy nem?
- Akkor bizony több mindenről kell vele elbeszélnem, mint gondoltam.
- Oké-oké – sóhajtottam fel – Igen, boldoggá tesz. Nagyon – mosolyodtam el szégyenlősen.
- Akkor jó – mondta vidáman amint bólintott egyet aztán a kezét a lábamra téve, megszorította azt egy kicsit a takarón keresztül – Most megyek és hagylak egy kicsit. Ha bármi kell, akkor csak ordibálj vagy hívd fel valamelyikünket telefonon.
- Úgy lesz – forgattam meg a szemeim aztán intettem egyet Hunter felé mikor már kinyitotta az ajtót és eltűnt mögötte.
Megfogadva bátyám tanácsát, végül belevetettem magam a Best Fiendsek virtuális világába. A játék mindig is lekötött, szóval tökéletes idő elütésnek bizonyult. Noha nem tudtam, hogy miért voltam az ágyban, mikor már teljesen jól éreztem magam, nem panaszkodtam. Mindig azért sírt a szám, mert korán kellett kelnem és mindig volt valami tenni valóm így nem volt soha időm lustálkodni. Most azonban itt van az esélyem, úgy hogy ki kell élveznem. Bár nem sokáig tartott az egyedüllétem, hiszen kopogás töltötte be a szobát aztán rá pár másodpercre az ajtó ki is nyílt és felfedte előttem Harryt.
- Oh, helló – mosolyogtam rá, míg gyorsan visszapillantottam a telefonom képernyőjére ahol láttam, hogy még volt három lépésem vissza. Mire lejátszottam őket, Harry már az ágyamon ült szóval gyorsan lezártam a telefonom és ránéztem – Mi újság?
- Ezt nekem kellene tőled kérdeznem – nevetett fel mereven aztán a kezében lévő csokorra nézett melyet először nem is vettem észre – Ezt, um, neked hoztam.
- Köszönöm – mosolyodtam el szélesen amint átadta nekem a virágokat – Szóval, akkor gondolom sikerült egyben elszöknöd a fotósok elől.
- Ne is említsd – rázta meg a fejét – Nagyon rosszul érzem magam, amiért belekevertelek titeket ebbe az egészbe. Tudhattam volna, hogy az egész így fog végződni, de valamiért még is bíztam abban, hogy szerencsénk lesz.
- Héj, semmi gond, oké? – néztem rá megnyugtatóan amint a kezem az övére simítottam – Talán egy kicsit hektikus volt, ami történt, de túléltem.
- De miként élted túl, huh? Azt hittem egy pillanatra, hogy elájulsz majd vagy valami – mondta mérgesen, a hangjának erejét még is halkan tartotta, aminek örültem – Nem így kellett volna végződnie az estének. Teljesen elrontottam és valószínűleg borzalmas benyomást keltettem a bátyádnál is. A mai estének arról kellett volna szólnia, hogy lenyűgözöm őt és a barátnőjét is, hogy lássák, hogy velem jól járnál, de ezek után kétlem, hogy pozitívan fognak rám tekinteni vagy gondolni. Mikor bejöttem, a bátyád úgy nézett végig rajtam, mint akinek tökéletesen ki van tervelve, hogy miként végez velem.
- Harry, semmi ok az aggodalomra, hallod? – próbáltam bíztatni, azonban nem tudtam, hogy sikerült-e. Nem ismertem őt annyira, hogy meg tudjam állapítani az arckifejezéseiből és kisebb tevékenységeiből, hogy mire gondolt vagy, hogy érzett.
- Nagyon szeretném, ha működne az, ami köztünk van – sóhajtott fel – Furcsa vonzalom köt hozzád, de nem tudom pontosan megmondani, hogy mi az. Szóval, mindent meg fogok tenni annak érdekében, hogy működjön a kapcsolatunk. Persze, csak ha szeretnéd. Mert ha nem, akkor nem fogok rád nyomulni. Isten ments és őrizz, hogy rád erőltessem magam vagy ezt a kapcsolatot.
Mosolyogva hallgattam amint hadarta a szavait és közben nem igazán pillantott fel rám. Nem tudtam, hogy zavarban volt vagy, hogy még mindig mérges a történtek miatt azonban a vágy, mely afelé hajtott, hogy a számat az övére tapasszam egyre csak nagyobbodott és nagyobbodott. Elég közel ült hozzám ahhoz, hogy egy szempillantás alatt összeforrasszam az ajkainkat, de ő vajon szerette volna? Megráztam a fejem mikor már nem hallottam mély hangját a füleimben csengeni, a tekintetemet elkaptam a szájáról. Éreztem amint a vér az arcomba tódult aztán mikor a szemeibe néztem, nem tudtam tovább türtőztetni magam. A fejemet az övéhez dugtam aztán az ajkaimat az övére nyomtam. Hallottam amint egy sóhaj szökött ki a száján mikor egy pár másodperce elhúzódtunk egymástól aztán a kezeim után nyúlt és a nyaka két oldalára helyezve őket, közelebb húzott magához a derekamnál fogva. A csók nem tartott sokáig, mindinkább csak egy kis puszi volt, de tökéletesnek bizonyult, mint egy első csók. Mikor felnyitottam a szemeim, Harry széles mosolyával találtam szembe magam mely engem is arra késztetett, hogy viszonozzam a gesztust.
- Talán az egyik valaha volt legjobb első csókom egy lánnyal – jegyezte meg vigyorogva aztán megnyalta a száját.
Pirulva túrtam a hajamba aztán dőltem hátra a párnára és temettem az arcomat a tenyereimbe.
- Nem hiszem el hogy csak úgy rád mozdultam.
- Szerintem elég szexi volt – mondta, míg mellém dőlt. Mikor ránéztem, láttam, amint a könyökén támasztotta meg magát és kaján vigyora még mindig ott ékeskedett helyes arcán.
- Kétlőn hiszem – forgattam meg a szemeim.
- Mi lenne, ha újra próbálnánk, akkor? – kérdezte felvont szemöldökkel, ahogy egyre csak közelített az arcomhoz az övével. Megnyalta a száját mielőtt az enyémekhez illesztette volna aztán lágyan és finoman csókolt. Nyelv nélküli volt, lassú és édes. Az igazság az, hogy nem is akartam volna, hogy máshogy legyen – Na, ez milyen volt? – kérdezte, míg én megint elpirultam.

A karjaimat a nyaka köré tekertem és lehúztam őt magamhoz így el tudtam rejteni az arcomat nyakának hajlatába. Ő csak nevetett és engedte, hogy a páncélomként használjam őt. 

18. Biciklizés

Hellooo,

A mai hírek után mindketten teljesen lesokkoltunk, ami azt illeti, jelenleg is ebben az állapotban vagyunk. Sajnáljuk a kései részt. Az ez alatt lévő szöveg nem ma lett írva. 

----

Woooo, another date 😀 Ha az elsőhöz hasonlítjuk, nekem ez jobban bejött but I mean azzal sem volt semmi gond lolz. :3 Damn, már 19-en vagyunk, ami teljesen elképesztő, hiszen nem gondoltuk volna, hogy majdnem minden rész feltevése után valaki csatlakozik majd hozzánk! Nagyon szépen köszönjük! Mindenképpen lépjetek be a csoportba, ha még nem tettétek így sosem maradtok le az újdonságokról. ^^ Patri belekezdett legújabb történetébe, melynek főszereplője Nialler, so mindenképpen kukkantsatok be és persze nekem is készülődőben van egy újabb történetem ahova nem tudom, hogy mikor kerül majd fel a prológus még. :D Jó olvasást!Xx♥

x CORA ASHFORD x

Nem tudtam mennyi ideig voltunk kiütve, vagy, hogy mennyi idő lehetett, amikor felkeltem, de a hatalmas ablak felé pillantva csak is a sötétséget láttam. A méretes plazma tévé a falon volt az egyetlen, amely fényt bocsájtott ki magából, hiszen nem kapcsoltuk ki azelőtt, hogy elaludtunk volna. Túlságosan belemerültünk az ölelkezésbe és a beszélgetésbe, még akkor is, ha a semmiről volt szó. Egy széles mosoly terült el az arcomon ennek gondolatára, aztán amint ásítottam egyet, a kezemet visszahelyeztem a még mindig mellkasomon alvó srác köré. Egy kicsit közelebb húzódtam hozzá és a fejemet az övére hajtva csúsztattam az ujjaimat puha hajába. Rövid volt, de a teteje már kunkorodott, ami megint csak mosolygásra késztetett. Elképzeltem, hogy milyen lenne, ha lenne egy kisfia, és kiköpött ő lenne, vagy ha egy kislánya lenne, és Harry haját örökölné. Vagy mi lenne, ha lenne neki mindkettő? Az olyan aranyos lenne! Simán el tudom képzelni, amint úgy öltözteti őket, mintha csak saját maga öltözne fel. Persze nem értettem, hogy miért gondolkodtam ilyen dolgokon, míg a srác az ölemben aludt és tartott közel magához, így végül arra fogtam, hogy még csak most keltem fel és az agyam túlfáradt. Vagy valami ilyesmi. 

Semmi kedvem nem volt felkelni, hogy megnézzem mennyi volt az idő, leginkább azért, mert túlságosan kényelmes volt a pozíció, amiben feküdtünk. Harry halk szuszogása a fülem mellett hallatszott, néha kirázott a hideg miatta, és ilyenkor csak közelebb bújtam hozzá. A barna, pamut paplan lecsúszott a hátán, szóval miután nehézkesen felhúztam azt, magunkra terítettem. Szemeimmel a távirányító fele kutattam, majd mikor végül megtaláltam azt az asztal másik oldalán, felsóhajtottam és végül visszafordultam Harry fele. Ki szerettem volna kapcsolni a tévét, de mivel messze volt, inkább feladtam az egészet. Egy jó ideig még jártattam a gondolataimat, melyek leginkább Harry és a jelenlegi szituáció körül forogtak, de végül annyira lefárasztottak, hogy egy csettintés alatt vissza is kerültem az álmok világába. 

Egyedül találtam magam a hatalmas kanapén mikor újra felkeltem, a számnak borzalmas íze volt mikor kinyitottam azt majd becsuktam és nyeltem egyet. A szemeimet dörzsöltem, míg felültem és csak később esett le, hogy a legrosszabb döntés volt így tenni, ugyanis elfelejtkeztem arról, hogy szempillaspirál volt rajtam. Megforgattam a szemeim miután felsóhajtottam aztán körbe néztem a nappaliban. A tévé már nem ment, a földön még mindig ott hevertek a párnák, melyek eredetileg a kanapén voltak. Egy halk „bassza meg” ütötte meg a fülemet aztán halkan elnevettem magam és megindultam a konyha fele. Harry hátával szemeztem, míg ő a hűtő előtt állt melynek az ajtaja tárva nyitva volt. Ha jól láttam, a tegnap készült browniet csipegette mely a hűtőben pihent, mert szerinte hidegen ugyanolyan finom, mint mikor melegen kikerül a sütőből. 

- Az mind a csípődre megy majd. Meg a hasadra. És a combjaidra – jegyeztem meg vigyorogva. Harry hirtelen megfordult, melynek következtéből bevágta a karját a hűtőajtóba. Ezen nem tudtam nem nevetni, aztán végül csak megráztam a fejem – Van egy plusz fogkeféd? Képtelen vagyok tovább elviselni, hogy nem tiszták a fogaim. 
- Persze, um, azt hiszem, a lenti fürdőben van egy pót – mondta, míg becsukta a hűtőt aztán biccentett egyet felém, hogy kövessem. Percekkel később kihúzott egy narancssárga színű fogkefét és felém nyújtotta – Vagy szeretnél egy rózsaszínűt? Kéket? – kérdései után megráztam a fejem aztán szinte azonnal a kagyló fele indultam. Nem volt bőr az arcomon úgy beszélni hozzá, hogy nem mostam fogat. Nem voltunk még annyira szoros kapcsolatban, hogy ezt megengedhessem magamnak. Mikor Jairől van szó vagy Serenáról, esetleg akármelyik testvéremről, egy ilyen szituációban, nem vagyok ennyire… hogy is fogalmazzak. Szóval, az ő társaságukban sokkal kényelmesebben és lazábbnak érzem magam. Harry azonban más téma. Ő részben még egy idegen srác, aki tetszik, és nem szeretném, ha undorodna tőlem akármi miatt is. Nem akarom elcseszni az összes esélyem, amim adódik. Gyorsan megmostam az arcom amint elöblítettem a fogkefét, hiszen muszáj volt eltűntetnem a tegnap fent maradt sminket az arcomról. Így amint végeztem a fogmosással, egy sokkal, szélesebb vigyorral az arcomon és frissebb lehelettel fordultam Harry felé, aki végig az ajtófélfának támaszkodva várta, hogy végezzek.
- Nem tudod, hogy hova tettem a telefonom tegnap? – kérdeztem, míg kisétáltunk a helységből.
- A konyhában volt a pulton, azt hiszem – mondta. Bólintottam egyet, aztán a szemeimet egy röpke pillanatra végig futtattam rajta. Elismerően vigyorodtam el amint a tekintetem felitta a srác látványát. Formás combjait egy fekete csőfarmer ölelte körbe, szinte rácuppant, amitől kedvem lett volna megmarkolni őket. Ha ez nem lett volna elég, egy fehér atléta volt rajta, mely láttatni engedte széles, izmos hátát és hatalmas karjait. Egy bicepsze volt körülbelül akkora, mint nekem a kettő együtt, ha nem nagyobb. Amikor szembe voltam vele, a szemeim akkor sem bírták ki, hogy ne csússzanak le a mellkasán, hogy aztán sunyin meglessék a mellkasán lévő tetkóit. Meg persze azokat, melyek a karján terültek el. Gyorsan elkaptam a tekintetem róla és a telefonomat a kezembe vettem.
- Um, lenne kedved elmenni, reggelizni valahova? – tettem fel a kérdést totál meggondolatlanul. Harry rám pillantott, elmosolyodott, aztán gyorsan magára kapott egy sötétbarna pulóvert.
- Éppen most akartam mondani, hogy foglaltam magunknak egy asztalt az egyik kedvenc kis helyemre – közölte velem – Isteni reggelit csinálnak, és szinte minden féle-fajtát kínálnak.
- Mennyi az idő? – kérdeztem, aztán végül lepillantottam a telefonomra és szembesültem azzal, hogy lassan tíz óra volt – Meddig adnak reggelit a „kedvenc kis helyeden”?
- Tizenegy-tizenegy harminc. Passz.
- Oké, akkor, um, először talán hazamennék – osztottam meg vele a gondolataim – Aztán megüzened a címet és akkor találkozunk ott, rendben? – kérdeztem, míg egy normális gombócba fogtam a hajam. Egy kicsi zavarban éreztem magam, nem igazán tudtam, hogy mi mást kellett volna mondanom. Mindig azon kaptam magam, hogy a közelében totál elmélyedek a saját kis világomban. Ez persze mindig ahhoz vezet, hogy elmerüljek a gondolataimban is, melyeknek, az elmúlt hetekben, szinte csak ő volt a főszereplője. Az, hogy ez egy jó dolog-e vagy sem, én magam sem tudom megmondani még egyelőre.
- Persze – válaszolt, mellyel megint sikerült visszarántani a valóvilágba – Mikor felkeltem esett az eső, szóval gondolom, egy kicsit hűvös van. Ha gondolod, adhatok egy kardigánt vagy valami?
- Szerintem meg leszek, de azért köszönöm – mosolyogtam rá. 

- Rendben – bólintott, majd el is indultam a bejárati ajtó felé – Nyitom a kaput – mondta, míg én kiléptem a szűrt fényre. Jól esett a hideg, friss levegőt belélegezni, miközben a kocsimhoz sétáltam. Akkor jöttem rá, hogy a táskámat bent hagytam, amiben a kocsi kulcsom van, így visszaindultam Harry felé.

- A táskámat bent hagytam – mondtam, ő pedig bólintott.

- Menj csak – mosolygott rám, mely miatt a szívem hevesebben kezdett verni a mellkasomban. Elpirultam, és besiettem a házba, majd a kanapé előtt a földről felkaptam a táskámat, végül felszedtem a ledobált párnákat és összehajtogattam a plédet is, amivel aludtunk. Ezután újra kiindultam, Harry az ajtóban várt – Akkor megüzenem az étterem címét és ott találkozunk egy fél óra múlva?

- Lehetne negyven perc? Biztos, ami biztos – vigyorodtam el, ő pedig felkuncogott és bólintott. 

- Akkor nem sokára – mosolygott, én pedig hirtelen felindulásból lábujjhegyre pipiskedtem, hogy felérjem az arcát, aztán pedig puszit nyomtam oda. Ezután sietősen beültem a kocsimba, miközben vörösödtem, mint egy rák. Néha elmegy a közelében az eszem.
A visszapillantó tükörben magam mögé pillantottam Harryre, mielőtt kikanyarodtam volna az utcára. Édesen mosolyogva integetett, melyen muszáj volt nekem is mosolyognom. Így hát egész úton vigyorogtam, még akkor is mikor berontottam a bejárati ajtón. Egy egész pillanatig csönd volt. Lerúgtam a cipőmet, majd a nappali felé indultam, mikor a fülemet megütötte egy nyögés. Aztán még egy.

- Bah, ne már srácok, miért kell ilyenkor csinálni? – kiáltottam el magam keservesen, majd az emelet felé indultam. Igazán nem akartam köcsög lenni, de örültem volna neki, ha legalább addig várnak a kielégüléssel, míg én újra elhúzom a csíkot. Különben is, miért nem este csinálják? – Héj, lehetne, hogy egy kicsit halkabbak lesztek? Köszi! – kopogtattam be, majd gyorsan a szobámba mentem és becsuktam az ajtót. Kinyitogattam az ablakokat a szobában, azután pedig a fürdőszobába mentem és gyorsan beálltam a zuhany alá. Villám gyorsan megmosakodtam, majd egy törülközőben a testem körül, a gardróbba csoszogtam és lehuppantam a bőr fotelba. Kihúztam a rengeteg nadrág közül egy fekete Topshopos farmert, hozzá pedig egy piros fehér csíkos rövid ujjút. Magamra húztam egy tiszta fehérnemű társaságával a ruhadarabokat, majd kifésültem a hajamat és hagytam, hogy eredeti hullámos állapotában a vállamra hulljanak a szőke tincsek. A nyakamba különböző félek nyakláncokat raktam, melyek mégis egyben vannak, attól, hogy különállóak, hiszen egyben vettem őket. Felraktam egy kis szempillaspirált, aztán befújtam magam parfümmel, majd felkaptam a szokásos Louis Vuitton táskámat és leindultam az emeletről.

Meglepett, mikor megpillantottam bátyámékat a nappaliban ülve, teljes öltözékben. Amint megláttak, Hunter rögtön szólásra nyitotta a száját.
- Hol voltál az éjszaka kisasszony? És miért nem vetted fel a telefont? Miért nem szóltál, hogy nem jössz haza? – esett nekem rögtön ezer kérdésével.
- Harryvel filmet néztünk, aztán meg bealudtunk és csak ma reggel keltünk fel.
- Az ágyában? – kérdezte rögtön Hailey, én pedig megforgattam a szemeimet, de azért mosolyogtam.
- A kanapén. Egyéb kérdés?
- Hova készülsz most? – kérdezte felvont szemöldökkel Hunter. Felsóhajtva dobtam le magam a kanapéra melléjük. Sokkal egyszerűbb volt, mikor egyedül voltam itthon, mert akkor sosem kellett megosztanom senkivel a hollétem. Teljesen elszoktam attól, hogy mindig számon kérik a teendőim, s őszintén, nem igazán hiányzott.
- Reggelizni megyek.
- Miért nem eszel itthon? – faggatott tovább mire csak felmorogtam aztán a fejemet a kanapé támlájának döntöttem és lehunytam a szemeim – Csak nem Harryvel mész?
- De, és valószínűleg megint nem láttok majd egész nap, szóval addig szexeljetek, amíg nem vagyok a házban.
- Te meg ne szexelj egyáltalán – szólt utánam mikor az ajtó fele igyekeztem. Gyorsan lekaptam a fekete bomber kabátom a fogasról aztán belebújtam.

- Ha kell plusz gumi, a fürdőmben találtok. Legalsó fiók – kiáltottam vissza aztán kiléptem az ajtón és becsuktam magam után. Amint beültem a kocsiba, megnyitottam az üzenetet, mely Harrytől jött, aztán bekapcsoltam a GPS-t, ami a műszerfalba volt építve és beírtam a címet. Negyedórányi távolságra volt a hely, aminek örültem, mert a hasam már megállás nélkül korgott. Amint odaértem, leparkoltam a kocsival aztán a sétányon fellépkedve szembe találtam magam egy zöldes-vajszínű építménnyel.

Egy mosoly terült el az arcomon amint a szemeimmel megvizsgáltam a környéket aztán végül beléptem. Szinte azonnal kiszúrtam Harryt, amint az egyik széken ült és a telefonját nyomkodta. Megköszörültem a torkom amint mellé értem s ő felkapta a fejét. 

- Cora, szia – mosolygott rám aztán már éppen készült fel állni mikor én magamtól helyet foglaltam vele szembe.
- Helló – köszöntem vissza – Mióta vagy itt?
- Pár perce érkeztem – jegyezte meg amint a telefonját lezárta aztán eltette azt a zsebébe – Akkor rendelhetünk?
- Igen – bólintottam izgatottan.
Amint a pincér mellénk ért, Harry rendelt elsőnek, míg én átnéztem gyorsan a menüt. Végül gofrit rendeltem, mely nutellával, eperrel, banánnal és áfonyával jön majd mellé még egy pohár narancslevet. A menüben voltak képek is, és a joghurtok nagyon jól néztek ki, de nem akartam azt is rendelni. Majd ha még éhes leszek a gofri után, talán így teszek.
- Van valami más terved mára? – kérdezte percekkel azután, hogy a pincér elment.
- Hát, nem hiszem, hogy kellemes lenne hazamennem – nevettem el magam amint visszagondoltam a kis beszélgetésre a bátyámmal azelőtt, hogy eljöttem volna.
- Miért? – kérdezett rá, mire én felsóhajtottam. Mielőtt belekezdhettem volna a beszélésbe, a reggelink megérkezett, így meg vártam, míg megint csak ketten voltunk.
- Ugye a bátyám és a barátnője nálam lesznek addig, míg nem megyünk Spanyolba, és hát ugyebár nekik is vannak olyan kívánságaik, melyeket csak intim módon lehet teljesíteni. Mikor hazaértem… nos, akkor is azt hiszem rájuk nyitottam, még ha a vendégszobában is voltak.
- Oh – nevette el magát – Értem. Hát, akkor mi lenne, ha egybe kapcsolnánk a mai teendőinket és együtt töltenénk a napot?
- Mire gondoltál? – pillantottam fel rá mosolyogva.
- Kölcsönözhetnénk bicikliket és tekerhetnénk egy kicsit. Mit szólsz?
- Utána elmehetnénk ebédelni.
- Olyan kettő, fél három fele hivatalos vagyok egy babazsúr féleségre.
- Igazán? – lepődtem meg.
- Vagyis, nem babazsúr. Szóval, a keresztlányom anyjának, az ikertesójának a fia tavaly Novemberben született. Azonban eléggé elfoglalt voltam, így még nem volt esélyem találkozni a kis sráccal aztán a nővérem amúgy is megy, szóval gondoltam, hogy én is csatlakozom.
- Aw, de jó! – mosolyodtam el – Én nem is tudom mikor voltam utoljára egy kisbaba közelébe – nevettem el magam – Vagyis, a bátyámék már egy jó ideje nálam vannak, szóval nem értem minek hazudok – forgattam meg a szemeim játékosan, mire Harry vigyorogva rázta a fejét.
- Lenne kedved eljönni velem? – tette fel a kérdést.
- Erm, biztos vagy benne?
- Persze, miért ne? Szerintem Lou is ott lesz illetve Lux. Meg Adam, Lou pasija.
- Mi történt Lux apukájával?
- Csak külön mentek Louval. De ugyanúgy foglalkozik Luxszal is és Louval is, mint azelőtt, hogy külön utakra eveztek volna.
- Oh, értem – mondtam bólogatva – Hát, erm, nem igazán tudom.
- Nem muszáj, ha nem szeretnél jönni – mosolygott rám – Ne érezd úgy, hogy rád erőltetem.
- Nem, dehogy. Szó sincs ilyenről.
- Rendben, csak gondoltam, megemlítem – magyarázta – Van még időd eldönteni, szóval ne rágódj most rajta.
- Oké – mosolyodtam el, aztán mindketten folyattuk a reggelink evését – A biciklizés hogy jött?
- Oh, hát nem tudom. Igazából csak úgy gondolkoztam, hogy mit tudnánk együtt csinálni – szólta el magát, így egy kissé elpirult, míg én csak szélesen vigyorogva figyeltem az édes arcát, magamban pedig elolvadtam – Miért, mást szeretnél csinálni? – szólalt meg gyorsan.
- Nem, jó lesz a biciklizés is – mosolyogtam rá.
- Korábban említetted, hogy utazol Spanyolországba? – kérdezte.
- Oh, igen. Huntertől és Haileytől azt kaptam ajándékba, hogy Augusztus két hetében náluk legyek Spanyolországban, aztán együtt repülünk végre haza, mármint Melbournebe és Miles születésnapjáig, vagyis szeptember végéig otthon leszek – meséltem szélesen vigyorogva.
- Wow – mosolyodott el – És mi lesz a cukrászdával?
- Elintézték a szabadságom – kuncogtam fel – Azóta nem voltam otthon, mióta elköltöztem és azóta nem is volt rendes szabadságom. Csak ilyen egy-két napok. Szóval Louise és Jack simán belementek – mosolyogtam boldogan.
- Ez nagyon király. Gondolom, hogy senkinek sem sikerült lehengerelnie ezt az ajándékot.
- Azért a randink sem volt ám semmi – mondtam szégyellősen, miközben a tányéromba bámultam – Mármint, hogy én kicsit azt is ajándéknak fogtam fel – pillantottam fel igéző szemeibe.
- Tudod, nagyon örülök, hogy ezt mondod.
- Egyébként visszatérve a cukrászdához, vesznek fel addig a helyemre egy kisegítőt.
- Oh, értem. Én még sosem voltam turistaként Spanyolországban. Mármint voltam, de sosem néztem még körül Madridban vagy Barcelonában. Úgy értem voltunk ott a srácokkal a turnén keresztül, de nem volt időnk lemenni a tengerpartra meg ilyenek.
- Értem – hümmögtem fel – Ez tényleg rossz lehet. Mármint egy csomó helyre lehetőséged van eljutni, ráadásul még pénzt is kapsz érte, de sehol sem nézhetsz meg semmit igazán.
- Igen. Niall lényegében ezért utazgat a szünetben.
- De hát azt mondtad, nem sokára vége vannak a forgatásoknak, utána még neked is lesz időd utazgatni, nem igaz? Mikor tértek vissza?
- Hivatalos időpont még nincsen, de a rajongóknak 2017 nyarára ígértük.
- Tehát még van egy éved.

- Igen. Nem tudom, először talán eltöltök egy kicsit több időt a családommal és barátaimmal. Aztán, ha találok partnert, mehetünk a nagyvilágba – vigyorgott, ahogy én is, és azon kaptam magam, hogy elképzelem, miként indulok el Harryvel egy hátizsákkal a hátamon. 

Reggeli után Harry fizetett, hiába szerettem volna én, azzal érvelt, hogy ő hívott meg, így hát nehezen, de belementem. Harry a telefonján csekkolta le, hogy merre lehet biciklit bérelni, végül leesett mindkettőnknek a probléma, hogy két kocsival vagyunk. Mert, hogy biciklizés után ebédelni szerettünk volna menni, és belementem abba is, hogy elkísérem őt a babazsúrra. Régen beszéltem már Gemmával, szóval már csak ő miatta is. A másik főbb ok pedig leginkább az volt, hogy nem akartam Harrytől elszakadni. Végül abban egyeztünk meg, hogy sétálunk, hiszen nem volt messze a bérlő. Időközben leginkább én kérdeztem kérdéseket Harrytől, mint például hogy milyen olyan helyekre járni, ahol minden alkalommal van esélye hozzá hasonló emberekkel találkozni. Mindig is szerettem volna elmenni egy díjkiosztóra, csupán azért, hogy elmondhassam milyen híres emberekkel voltam körülvéve. Ez a téma persze kitartott egészen addig, míg megszereztük a biciklijeinket és csodálkoztam, hogy Harrynek még nem esett le a füle a sok magyarázásomtól. Nem tudom, hogy neki leesett-e vagy, hogy csak észlelte-e, de minden találkozásunk alkalmával egyre felszabadultabban éreztem magam a közelében. Ebben persze Harry is rengeteget segített, hiszen minden egyes szavával, tetteivel elérte, hogy különlegesen érezzem magam, amikor vele vagyok. Az öcsém is így vélekedett a srácról miután vele töltötte a napot, és az, hogy Harry ilyenre képes, számomra lehengerlő. Sosem találkoztam még hozzá hasonló sráccal. Karizmatikus, pozitív, tiszteletteljes és elragadó egy személyisége van. Órákon, talán napokon keresztül tudnám sorolni, hogy milyennek találom őt, eltekintve attól a kis incidenstől, ami hetekkel ezelőtt történt. De ezen felül, ténylegesen komolyan gondolom azt, hogy Harry egy angyal. És ez talán nevetségesen hangzik, illetve többen megforgatnák, a szemeiket a kimondanám hangosan, az sem tudná megváltoztatni a véleményem.

Két óra múlva Harryvel úgy döntöttünk, hogy elindulunk vissza a biciklikölcsönzőhöz, utána pedig bemegyünk valahova kajálni. Próbáltam a gondolataimat elterelni, melyek újra és újra visszatértek Harry feszes combjaihoz és fenekéhez, melyet sikerült elég hosszan megbámulnom, míg tekertünk. Annyira szexin ült még azon a biciklin is, hogy legszívesebben letepertem volna a fűben. Ez a gondolat pedig megrémisztett.
Telefonom csörgése rángatott ki az álmodozásból, így hát nagy nehezen előhúztam a zsebemből, hogy megnézzem ki az, míg Harry lelassított.
- Uh, ez Jai az, és régen beszéltünk, szóval felvehetném? – kérdeztem Harryt, ujjaimmal pedig máris a zöld karika fölött játszottam.
- Persze, nem kell megkérdezned. Álljunk meg – fékezett le, mire én is így tettem, és miután leraktam a lábaimat a földre, felvettem a telefont.
- Szia Jai – mosolyodtam el.
- Minnie, te meg hova a francba tűntél el? Csak nem gőzerővel dolgozol? Esküszöm kirobbantalak a konyhából.
- Nem, most éppen nem dolgozom.
- Akkor meg mi jót csinálsz, hogy még egy sms-t sem bírsz írni? – kérdezte, én pedig próbáltam a hangjára koncentrálni, csak hogy közben Harry előttem arrébb gurult, így nehéz volt nem rá figyelni.
- Én um, randizom Harryvel – nyögtem ki, miközben éreztem, hogy az arcom felforrósodik.
- Ohohóóó! – kiáltott fel hangosan.
- Mi az? – hallottam a háttérből Serena hangját.
- Cora Harryvel randizik – jelentette Jai a barátnőjének, miközben kihallottam a hangjából, hogy vigyorog – Szóval Styles. Remélem, jól bánik veled – vette egy kicsit komolyabbra a figurát, mire elmosolyodtam.
- Nyugi Jai, nem történt még semmi, csupán csak… élvezzük egymás társaságát. Azt hiszem – mondtam halkan, hogy Harry ennek még csak véletlenül se legyen fültanúja.
- Rendben Minnie. Este jöttök Hunterékkal grillezni. Nem kell hoznotok semmit.
- Oh, rendben, alig várom! Meghívhatom esetleg Harryt?
- Miért ne hívhatnád meg? – nevetett fel – Az én lakásom a te lakásod is. És különben is, el kell, hogy beszélgessek Stylesal, ha már ilyen komolyan randizgattok. Gondolom, a bátyádnak is lesz egy két szava hozzá.
- Te jó ég – nyögtem fel, miközben megforgattam a szemeimet – Jól van akkor, este találkozunk. Puszi – bontottam a vonalat, majd Harry mellé gurultam.
- Este grill parti lesz Jaiéknél, van kedved jönni? – kérdeztem mosolyogva.
- Oké, persze – bólintott mosolyogva, én pedig elnevettem magam, amint arra gondoltam, amit Jai mondott az imént – Mi az? – kérdezte, közben pedig tovább indultunk.
- Csak Jai kérdezte, merre voltam mostanában, mert nem beszéltünk, én meg említettem, hogy randizunk és um, erre kitalálta, hogy majd neki meg Hunternek el kell beszélgetnie veled – forgattam meg a szemeim nevetve.
- Oh, hidd el, megértem. Én is elbeszélgettem Michalel annak idején, mikor randizni kezdtek Gemmával.
- Tényleg? És, átment a vizsgán? – viccelődtem – Nyílván, mert most együtt vannak – válaszoltam meg a saját kérdésem nevetve.
- Igen. Michal jó srác. Bírom őt, és Gemma is oda van érte. És ez így van fordítva is. Örülök, hogy a nővérem boldog.

- Szerintem is csak úgy tündököl mellette Gemma – mondtam mosolyogva – Bár Michal előtt is egy nagyon vidám személyiség volt. Noha jónak mondom ezt – kuncogtam.

Visszavittük a bicikliket a boltba, majd úgy döntöttünk, hogy haza dobjuk gyorsan Harry kocsiját, és az enyémmel megyünk tovább. Oda tartottunk, ahol korábban reggeliztünk, de mivel még nem jegyeztem meg az utat, Harry irányított. Sokkal jobban élveztem az ő hangját, amint betölti a kocsit, mint a GPS női, gépi hangját. Elég sokszor éreztem Harry tekintetét magamon, miközben vezettem, mely miatt zavarba jöttem, de próbáltam annyira kizárni amennyire csak lehetett. Míg ő beparkolt a kocsival, én bent maradtam a sajátomba és a telefonomat elővéve szemeztem a rengeteg bejövő üzenettel, melyek szinte felrobbantották a készüléket. Egy csoportbeszélgetésbe lettem betéve iMessagen melyben ott volt Jai, Serena, a bátyám, a nővérem és az öcsém. Meg sem kellett kérdeznem, hogy miről volt szó, hiszen a csoport neve elárulta az egészet: Cora & Harry aztán egy kis piros szívecske volt a végén. Megforgattam a szemeim, míg az írásrészre kattintottam aztán felnyitva az emoji billentyűzetet néhányszor megnyomtam azt a kezet, ahol bemutatnak majd elküldtem nekik. Erre persze csak röhögős emojikat kaptam válaszul majd mintha én meg sem jelentem volna az egész beszélgetésben, folytatták a dumcsizást egymással.

A délután nagy részét Samnél töltöttük. Ott volt Gemma, Michal, Louise, Lux illetve Tom és Adam is. Nem volt olyan vészes, mint gondoltam, hogy majd lesz. Mármint, nem arról volt szó, hogy nem ment az új emberekkel való találkozás, mert az igazat megvallva, eléggé jó voltam, mikor valakinek be kellett mutatkozni. Az idegeimen csupán annak a gondolata táncikált, hogy mi van, a rossz benyomást keltek? Mármint, Harry elhozott magával és nem szerettem volna, ha emiatt rossz szemmel néznek rá vagy valami. Muszáj volt, hogy a legjobb oldalamat mutassam, még akkor is, ha az egész helyzet nem volt olyan komoly.

Négy óra fele értünk oda Jaihez és Serenához ahol persze már ott voltak a bátyámék. A grill már ment mikor hátra értünk és az első dolog mely megkaparintotta a figyelmem, az Jai volt, amint a szájához emelte az elektromos cigit aztán beleszívott. Ki nem állhattam, mikor ezt csinálta, hiába gondolta azt, hogy ettől menő lesz meg szexi. Oké, bevallom, mikor azokat a karikákat fújta, akkor egy kicsit irigy voltam rá, de, csak mert tudtam, hogy én sosem voltam képes arra, hogy megcsináljam.
- Hogy elkerüljük a félreértést megint, Harry, ő itt Hunter, a bátyám. Ő itt Hailey, a barátnője, aztán ugyebár Jai, a legjobb barátom és Serena szintén a legjobb barátnőm, aki egyben Jai barátnője is – mentem körbe mindenkinek, néhány szót külön kiemelve. Harry csak zavartan elnevette magát, aztán kezet fogott mindenkivel és bemutatkozott még magától is.
Haileyt igazán lekötötte a srác, szóval, míg ők beszélgettek, én helyet foglaltam Serena mellett a hintaágyon. Felsóhajtottam, amint neki dőltem a vállának és törökülésben ültem.
- Mikor vettetek hintaágyat? – kérdeztem, míg magam elé bámultam.
- Passz – nevette el magát majd éreztem, amint a fejét az enyémre hajtotta – Szerintem online lett megrendelve, mert én is eléggé meglepetten nyitottam ajtót és írtam alá a papírt mielőtt átvettem volna a csomagot.
- Valószínűleg Jai volt.
- Én is erre tippeltem.
- Szóval nem is beszéltetek róla, hogy csak úgy a semmiből feltűnt egy hintaágy?
- Nem – mondta egyszerűen – Úgy tekintünk rá, mint egy ajándék az égiektől.
- Furcsa egy páros vagytok – jegyeztem meg vigyorogva. Erre Serena csak felhorkantott, és már tudtam, hogy nem fog egyetérteni velem.
- Jó mondja. Nem is értem, hogy miért nem te vagy Jaiel együtt.
- Fúj, nehogy már te is ezzel gyere – kaptam fel a fejem hirtelen melynek eredményeképpen megfejeltem Serena állát – Basszus, bocsi – nevettem, míg a kezemet az állára helyeztem aztán a nyakánál fogva a mellkasomra húztam a lányt és szorosan átöleltem – Aw, nem akartalak megfejelni – folytattam a nevetést amint a kezemmel a hátát simogattam.
- Nem fáj annyira, úgy hogy lenyugodhatsz – tolta el magát tőlem – Na, de mi az, hogy ne jöjjek én is ezzel? Mivel is pontosan?
- Hát csak tudod, mikor Harry azt hitte, hogy én és Jai… ah, még mindig nem tudom elhinni, hogy valóban ezt gondolta.
- Oh – nevetett fel amint leesett neki, hogy miről volt szó. Mikor először meséltem neki és Jainek, mindketten letaglóztak egy pár percre aztán egymásnak dőlve nevettek. A helyzeten, Harryn, rajtam. Gondolom mindenen egyszerre.
- Oh – vigyorodtam el amint megforgattam a szemeim. Mielőtt a beszélgetés tovább folytatódhatott volna, Hailey közeledett felénk aztán foglalt helyet Serena másik oldalán – Mi van? Csak nem meguntad a társaságukat?
- Szép szavakkal elküldtek a picsába – jegyezte meg aztán felsóhajtott – Nem értem, miért kellett eljönnöm. Harry a második kedvencem a bandából és itt az esélyem arra, hogy annyi időt töltsek, vele amennyit akarok, és nem tehetem meg.
- Csak nem most beszélgetnek el vele arról, ami közte meg Cora között van? – kérdezte Serena mint ha ott sem lettem volna.
- Valószínűleg – adott választ – Na, de Cora-Bora, mesélj csak nekem Harryről.
- Ah, sz’all most már észrevesztek – vigyorodtam el gonoszan, de aztán lebiggyesztett ajkait és kölyökkutya szemeit látva, megadtam magam amint megforgattam a szemeim – Mit akarsz tudni?
- Az ajkai tényleg olyan puhák, mint amilyennek tűnnek?
- Nem tudom, menj, smárold le és oszd meg velünk, ha kitaláltad – vontam vállat. Még is honnan a fenéből kellett volna tudnom a kérdésére a választ?
- Nem csókolóztatok még? – lepődött meg Hailey és Serena is egyszerre. Komolyan ennyire könnyűvérűnek tartottak? Vagyis, ez talán egy kicsit komoly kijelentés volt, hiszen nem minden esetben könnyűvérű valaki, ha idő előtt megcsókol egy másik embert. De ugyanakkor, nincs azaz isten, hogy én csak úgy megadom valakinek magam, még ha csak egy csókról is van szó.
- Um, egyszer, majdnem. De nem sikerült – mondtam végül, míg a szemeim előtt lejátszódott, amikor azon a parkos randin voltunk Harryvel – Ez is csak azt mutatja, hogy nem szabad elsietnünk, majd meg történik magától, ha meg kell.

A téma gyors változást vett ezután és a ruhák mezejére eveztünk. Serena és Hailey már totál izgatottak voltak a nyaralásom miatt és kikötötték, hogy a következő héten valamikor muszáj lesz elmennünk, vásárolni. Belementem az ötletbe, de tényleg csak azért, mert nem volt semmi olyan nyári ruhám, amit nyaraláson viselnék.

Az est további részét együtt töltöttük miután a bátyám és Jai telebeszélték Harry fejét mindenféle marhasággal. Persze rávettem Harryt, hogy később ossza majd meg velem, mire csak azért ment bele, mert addig nem szóltam hozzá, míg így nem tett. Jainél is működött ez és a tudata annak, hogy ezzel már Harryt is meg tudtam törni, egyszerűbbé tette a helyzetet és még mennyi helyzetet fog könnyebbé tenni a jövőben. Idővel be kellett mennünk a házba, hiszen az eső elkezdett esni. Serena nem volt túlságosan oda az ötletért, hiszen mindannyian bűzlőttünk a füsttől azonban mivel ismertem a barátnőmet, én voltam az első, aki kijelentette, hogy nem bírja tovább a saját szagát és muszáj lesz letusolnia. Így történt az, hogy míg Hunter és Hailey visszament hozzám, hogy rendbe szedjék magukat, én addig hazavittem Harryt. Amint eltűnt a kapu mögött egy gyors integetés után, letoltattam a feljáróról és már úton is voltam haza, hogy végre én is megszabaduljak a ruháimtól és a füst szagtól.